Új Szó, 1987. május (40. évfolyam, 101-124. szám)

1987-05-25 / 119. szám, hétfő

♦ ÚJ szú 5 1987. V. 25. Az I. ökölvívóliga margójára Tizenkét év után az Olomouc Az Olomouc-Déčin mérkőzéssel (18:2) befejeződött az I. ökölvívóliga 1986/87-es bajnoki idénye. A nyolc csapat - Olomouc, Ústí, Komárno, Dubnica, US Praha, Martin, Galanta, Déčín - nyolc hónap alatt 56 összecsapást vívott (14 forduló). A körmérkőzéses, oda-vissza alapon lebonyolított küzdelemsorozatot tizenkét év után ismét a Dukla Olo­mouc nyerte a címvédő Ústí és a Spartak Komárno előtt. Csak negyedik lett a tavalyi ezüstérmes Dubnica, s az elsőségért sokáig versenyben levő prágaiak végül lecsúsztak az ötödik helyre. A hatodik helyen végzett Martinnak egy pillanatig sem voltak kiesési gondjai. Az élvonal­tól a két újonc, a Galanta és a Déčín búcsúzik. Helyettük a CSNL és az SZNL győztese (Elektrosvit Nové Zámky) került az I. ligába. Milyen is volt az idei ökölvívó csapatbajnokság színvonala? A vá­lasz egyértelmű: semmivel sem jobb, mint az elmúlt évi! Ez nem jelenti azt, hogy ne lettek volna jó mérkőzések, csakhogy ezek ritka­ságnak számítottak. A mezőny első öt helyezettje hazai környezetben verhetetlen volt, s a hatodik Mar­tin is saját szorítójában sok bor­sot tört az esélyesek orra alá. A ZŤS otthonában csak a bajnok Olomouc tudott nyerni. A ki- egyenlitett élmezőnyben az egy­más elleni mérkőzéseken (ide­genben) szerzett pontok döntöt­tek az érmes helyezésekről: Olo­mouc 2, Ústí 1, Komárno 0. Rosszul rajtolt az Olomouc, az első három fordulóban csak egy (!) pontot szerzett. Hazai szorítóban döntetlenezett a Dubnicával, majd Ústíban (16:4) és Komáromban (Ko­márno) is sima vereséget (14:6) szenvedett. Fokozatosan belelen­dültek a katonák, s az első felvo­nás, a 7. forduló után feljöttek a negyedik helyre. Az őszi idény­ben nyújtott teljesítményük alap­ján senki sem gondolta volna: a tavaszi folytatásban veretlenek lesznek, és kiharcolják az arany­érmet. A visszavágó sorozatban öt mérkőzést megnyert a Dukla, kettőn pedig pontot szerzett. Egyedül az Olomoucnak sikerült döntetlent ki­harcolnia a dubnicai oroszlánbar­langban (8. forduló). Elenko Szavov edző (Dubnicából ment Olomoucba) legénysége kitűnően felkészült a bajnokság második félidejére, és megérdemelten végzett az első helyen. A szakemberek is egyet­értenek abban, hogy a mezőny legjobb csapata nyerte az arany­érmet. Ústíban nem voltak derülátók a szakvezetők a bajnokság kezdete előtt, hiszen a tavalyi bajnokcsapat­ból öten is más egyesületbe igazol­tak: Andrejkovič, Cirok, Picka, Po­lák, Puha. Sokáig úgy tűnt: leszorul a dobogóról az RH. A Komáromban elszenvedett vereség (8. forduló, 14:6) után Svätopluk Žáček edző nagyon bosszúsan nyilatkozott: „A jelenlegi öklözök meg sem közelí­tik elődeiket. Hiába vannak kitűnő feltételek, nem élnek velük. Csak tudnám, hogy miért. Sokszor úgy tűnik, mintha közömbös lenne ne­kik az eredmény. Ha azt hiszik: pihenni jöttek Ústíba, nagyot té­vednek. Itt az ideje, hogy rendet tegyünk! Talán azért jutottunk ide, mert megfeledkeztünk az utánpót- lás-nevelésről. Az együttes zöme a Strojár Nitrából (!) került hoz­zánk...“ A hajrára azonban össze­szedte magát a címvédő, öt mérkő­zést nyert zsinórban, és feljött a má­sik helyre. A sokszoros bajnok messze elmaradt a várakozástól, teljesítménye alapján nem érdemelt ezüstérmet. Első helyen várta a tavaszi foly­tatást a bajnokság meglepetés- csapata, a Spartak Komárno. A Duna-parti városban sokan az aranyéremről álmodoztak; az edzők, a Kovács fivérek azonban józanul gondolkodtak: „Senkit se tévesz- szen meg első helyünk. Ősszel négy meccset is otthon vívtunk, s valamennyi nagy riválisunkat hazai szorítóban fogadtuk. A foly­tatás nagyon nehéz lesz, hiszen Prágában, Olomoucban és Dubni- cában nem igen terem babér a vendégeknek... Ha dobogóra kerülünk, minden idők legna­gyobb sikere lesz!“ És dobogóra került a Spartak... Egy kis szeren­csével még fényesebb érem csillog­hatna a komáromi ökölvívók nyaká­ban. Dubnicában az utolsó előtti for­dulóban nem érdemelt vereséget (12:8) a Duna-parti gárda. A patta­násig feszült légkörben az igen sportszerűtlen közönség nyomda- festéket nem tűrő bekiabálások egész sorát zúdította a bírókra és a vendégekre. Vajon miért? Pedig már akkor nyilvánvaló volt: a Dubni- cának nem sok esélye van az érem­szerzésre. Putyilin, de főleg Pasz­terkó furcsa körülmények között vesztette el mérkőzését. Ha nyer­nek, akkor... Csak önmagát okolhatja a tava­lyi ezüstérmes Dubnica, hogy nem került a dobogóra. Egy ta­pasztalt, több válogatottat felvonult tató együttesnek nem szabad vere­séget szenvednie a mérsékelten szereplő Martin szorítójában (12:8). A végén aztán hiába mentette a menthetőt (nem éppen sportszerű eszközökkel), hátrányát nem sikerült ledolgoznia. A prágaiak elfáradtak a hajrára, s amikor már eldőlt, hogy nem jutnak az első három közé, össze­roppantak. Martinban az utolsó összecsapáson már minden min­degy alapon bokszoltak. Az ötödik helynél jóval több van a fővárosi gárdában. Lehet, hogy már jövőre meglepetést okoznak. A Martin vá­rakozáson felülit nyújtott, a bajnoki rajt előtt kevesen számoltak azzal: egy pont híján ötvenszázalékos tel­jesítményre lesz képes! A két sereghajtó közül látvá­nyosan rajtolt a galántai (Galanta) csapat (US Praha 12:8, Déčín 12:8), de amikor a Csehszlovák ökölvívó Szövetség Bihary és Koller állítólagos jogtalan szere­peltetése miatt elvette Ivan Zele- nák edző legénységétől a prágai­ak ellen aratott győzelemért járó két pontot, érthetően megrogy- gyant és végig kábulatban volt, nem sok vizet zavart. Hiába óvtak a galántaiak, a szövetség nem vál­toztatta meg eredeti, szerintünk fur­csa döntését! A másik újonc, a Dé­čín teljesen alárendelt szerepet ját­szott, nem volt egy súlycsoportban ellenfeleivel, és a 14 mérkőzésén egy pontot sem tudott szerezni. Ez önmagáért beszél! Hasonlóan a vizilabdázáshoz, az ökölvívásban is örök vita tárgyát ké­pezi a bíráskodás. Sajnos, az idei bajnokságban sem álltak feladatuk magaslatán a csokornyakkendősök. Több ízben is sorsdöntő volt a téve­désük. Kár, nagy kár... ZSIGÁRDI LÁSZLÓ--------------------- ISKOLÁK VERSENYBEN -----------------------------------------------------------------------------------------­Ah ol folyton zajlik az élet Vajon összeszámolta-e már a kedves olvasó, hányszor mozgatja meg izmait egy évben? S már hall­hatjuk is a választ: ,,Nincs időm, kedvem, a gyerekek mellett... Per­sze, hogy a kollégák, iskolatársak rajtam mulassanak, vagy nekem a házimunka a sport.“. És még so­rolhatnánk a különféle kifogásokat. Vagy ki ne látta volna az ablakon kikönyöklő „háziúr“ gúnyos moso­lyát, miközben elkocog előtte egy sportfelszerelésbe öltözött fiatal...? A mai emberekből mintha egyre inkább fogyna a mozgás igénye. Nem tudni, talán a túlzott tempó, a hajsza teszi, de a statisztikák sze­rint egyre több a mozgáshiány általi megbetegedések száma, ami híven tükrözi a valóságot. Talán nincs elég alkalom a spor­tolásra? Való igaz, hogy az iskolák­ban a heti két alkalommal tartott testnevelésóra bizony nem szerette­ti meg a fiatal nemzedékkel a spor­tot, ám a sportegyesületek mellett működő szakosztályok iránt sem elég nagy az érdeklődés! Miért van általában kedvezőtlen helye az óra­rendekben a testnevelésóráknak? Neves orvosok által kimutatott tény: a sport az embert és életét alapjaiban megváltoztatja. Szellemi­leg frissebbek, fizikailag edzetteb­bek, életvitelében egészségesebbek a rendszeresen sportolók. Tény az is, hogy az iskolai testnevelésórákról sajnálatos módon a tehetségtele­nebbek, kevésbé ügyesek általában kiszorulnak, sikerélmény htján szá­mukra a tornaóra kínná válik. Szám­szerűen kimutatva a tanulóifjúság 20-30 százaléka mozog rendszere­sen, ami rendkívül kevés. Az is ront egy kissé a helyzeten: az élsport kifizetődő fajtája a sportoknak, érte­lemszerűen jobban van támogatva, mint a tömegsport. A kívánatos az lenne, ha minden harmadik fiatal szakosztályban sportolna. De ez úgy látszik, csak a szakemberek álma marad. Egyrészt általában a mai diákoknak nincs is idejük a na­pi két óra aktív mozgásra, másrészt kapacitás sincs ennyi fiatal meg­mozgatására. A valóságban még 10 százalékot sem tesz ki a szakosz­tályban sportoló fiatalok aránya. A statisztika szerint a 18 éves fiúk átlagosan 24 percet sportolnak na­ponta. A lányok csak hatot... Nem éppen szívderítő adatok. A szakem­berek szerint a sportigény kialakulá­sának kritikus időszaka az ember életében éppen az általános iskolá­sok kora, vagyis hattól tizennégy évig. Ekkor kell(ene) kialakítani a sport igényét - a napirend részévé téve azt. Az új szemlélet: ,,Sporttal az egészségért" szerint inkább meg­előzni a bajt, mint gyógyítani. Ha­zánkban már egyre sokasodik a tö­megsport támogatóinak száma, akik segítik egy-egy lakótelepi sportpálya építését, versenyek szervezését stb. Felvetődik az a kérdés: van-e elég tornaterem az efféle célokra? Az iskolai sportéletet tekintve elége­dettek lehetünk gyermekeink sporto­lási lehetőségével. Az iskolák több­ségének van tornaterme. Az iskolai sportoktatásban kiemelt helye van az atlétikának, a labdajátékoknak, sajnos az úszást általában elhanya­golják. Ez többek között azzal ma­gyarázható, hogy kevés iskolának van lehetősége a rendszeres alapo­zó úszásoktatás bevezetésére. Amely városban, faluban van uszo­da, medence, ott sem mindig meg­felelő a helyzet... Problémák adódnak a rendszeres sportolás területén is. Aki rendsze­resen sportolni akar, kénytelen be­iratkozni egy sportegyesületbe, kü­lönben kikényszerül az utcára. En­nek okai a következők: a sportegye­sületben elsősorban a versenyszerű sport a cél, éppen ezért nem nézik jó szemmel az edzők, ha egy sportolni vágyó megmarad a tömegsport szintjén. A másik ok pedig az: a sportegyesületekbe se vesznek fel a követelményeknek nem megfelelő egyént - tehát olyant, akinél nincs remény arra, hogy legalább egy át­lagos sportoló szintjét elérje. Ezért a sportolni, mozogni vágyók meg­maradhatnak a tévétornánál, vagy éppen a kocogásnál. Szocialista hazánknak nem kis érdeke fűződik ahhoz: állampolgárai edzettek, értelmileg és fizikailag is egészséges emberek legyenek. E célt a sport segítségével tudjuk csak elérni, ezért kell támogatást nyújtani a sportolni vágyóknak, hogy igényeiket kielégíthessék. FILAKOVSZKY ZOLTÁN Vannak helyek, ahová szívesen vissza-visszatér az ember. Ilyen a Galántai (Galanta) Magyar Tanítá­si Nyelvű Gimnázium. Még ha vélet­lenül tévedne be ide az ember, ak­kor is bizonyos lehet benne, hogy valamilyen esemény kellős közepé­be csöppen. Május 13-án mi ugyan nem jöt­tünk véletlenül. Látogatásunkat azért időzítettük ekkorra, mert aznap kezdődött a rátermettségi verseny ezüstjelvényért folyó körzeti forduló­ja a járásban. Ezen a helyszínen kívül még további négyen verseng­Javában folyik a távolugrás tek a járás fiataljai, többek között a szomszédos sportiskolában is. Az atlétikai pályán peregnek az események. A sarokban egy csoport fiú éppen a távolugrásban próbálja ki erejét, a pálya közepén egy másik csapat a gránátdobásnál tart. A lá­nyok, akik jóval kevesebben vannak, a kerítésnél ülve, állva várakoznak, ók már teljesítették a két verseny­számot. Két diáklány hozza-viszi a rajtlistákat és az eredményeket, egy-kettőre, ügyesen kiszámítják a pontszámokat. Czigler Sándor tornatanár ellen­őrzi, vajon nem tévedtek-e. Mert a versenyzőket nem szabad be­csapni. A tanár szigorú szeme sem vesz észre semmi szabálytalansá­got. Folytatódhat a versengés.- Tizenkét iskola, négy közép- és nyolc alap- vesz részt a versenyen - ezt már Czigler Sándor mondja, kinn az atlétikai pályán. Közben osz­togatja utasításait. - Két napig tart az esemény, mert a hat versenyszá­mot nem lenne szerencsés egy nap­ba zsúfolni. A 100 méteres vágtán kívül a lányoknál 1500, a fiúknál 3000 méter, továbbá távolugrás, gránátdobás, rúdmászás és úszás szerepel a műsoron. Ahhoz, hogy megszerezzék az ezüstjelvényt, át­lagban úgy hatvan pontot kell sze­rezniük a tanulóknak egy-egy ver­senyszámban. A galántai gimnázium sportpályá­ján nemcsak ezen a napon ilyen zajos az élet. Nem minden iskola rendelkezik a járásban hozzájuk ha­sonló jó körülményekkel, lehetősé­gekkel, így aztán gyakorta itt rende­zik az egyes iskolák közötti verse­nyeket. A látogatásunk előtti héten ez az intézmény adott otthont a járá­si atlétikai csapatbajnokság döntőjé­nek, amelyben négy együttes állt rajthoz. A lányoknál a serdülők kate­góriájában a vendéglátók győztek, a fiúknál a Galántai Mezőgazdasági Szakközépiskola, az ifiknél a Galán­tai Szlovák Tanítási Nyelvű Gimná­zium fiú- és a házigazdák leánycsa­pata végzett az első helyen. Itt még együtt a boly az 1500 méteren A Galántai Magyar Tanítási Nyel­vű Gimnázium lányainak sikere nem véletlen. A sportjátékok keretében komoly előkészület előzi meg a ver­senyeket: ősszel egyhónapos felké­szülésen vesznek részt a diákok, októberben az iskolai verseny fordu­lóit rendezik, s a következő három hónapban tornaterembe szorulnak a gyerekek, tanárok, ilyenkor termé­szetesen a benti sportok kapnak teret, a labdajátékok és az úszás. A gimnázium diákjai tavaszonként jól felkészülve más iskola tanulóival is versenybe szállhatnak, s nem val­lanak szégyent. Nemrégiben hár­mastalálkozót rendeztek: a szlovák nyelvű gimnázium (amely ugyaneb­ben az épületben székel) és a cse­peli sportgimnázium társaságában. Négy versenyszámban folytak a küzdelmek, kosárlabdában, röp­labdában, atlétikában és úszásban. Valamennyiben szoros eredmény született. Az említett sportágakban egyébként rendre ebben az iskolá­ban zajlanak a járási vetélkedők. Amikor a versengő diákoktól el­búcsúztam, még csak részeredmé­nyek voltak ismertek. Czigler Sán­dor ugyan már akkor megjósolta; a gyerekek nagy része teljesíti a szintet, legalább is az addig lebo­nyolított számokban nyújtott teljesít­mények erre engedtek következ­tetni. A jóslat bevált. Amint másnap este megtudtam, a 115 induló közül 102-en szerezték meg az ezüstjel­vényt. A serdülő fiúknál a legmaga­sabb pontszám 500 volt, az ifiknél 515. A serdülő lányok közül egy ért el 491 pontot, az ifi kategóriában viszont senki nem jutott tovább az aranyjelvényért e héten sorra kerülő döntőbe, amelyen 40-en képviselik a galántai járás színeit. URBÁN KLÁRA (Archív-felvételek) Akik sportolnak és akik nem... Paszterkó László (Spartak Komárno) és Marián Frančák (ZTS Martin) már sok nagy csatát vívott az I. ökölvivóligában. Felvételünkön az egykori országos bajnok balegyenese Frančák arcán csattan (Mészáros János felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents