Új Szó, 1987. május (40. évfolyam, 101-124. szám)

1987-05-23 / 118. szám, szombat

Egy hét a nagyvilágban május 16-tól 22-ig Szombat: Chirac francia kormányfő befejezte moszkvai tárgyalá­sait • A Görög KP XII. kongresszusának zárónapján ismét Harilaosz Florakiszt választották meg a párt főtitkárává Vasárnap: Az NSZK-beli Rajna-Pfalzban, illetve Hamburgban tar­tományi választásokat tartottak • A Perzsa-öböl tér­ségében találat ért egy amerikai fregattot Hétfő: Az SZKP KB főtitkára Ázsiát érintő fontos leszerelési javaslatot tett a Nguyen Van Linh legfelsőbb vietnami pártvezetö tiszteletére adott fogadáson • Nagy-Bri- tanniában a parlament feloszlatásával megkezdődött a választási kampány Kedd: Simon Peresz a Fehér Házban elsősorban a közel- keleti nemzetközi konferencia lehetőségéről tárgyalt • Újabb meghallgatásokkal folytatódott az iráni-kont- ra botrány részleteinek a kivizsgálása Szerda: Nyilvánosságra hozták Mihail Gorbacsov interjúját a L'Unitának • A Fehér Ház elutasította az ázsiai közepes hatótávolságú rakéták felszámolására tett javaslatot i Csütörtök: Ľubomír Štrougal Ciprusra érkezett • Párizsban két­napos francia-nyugatnémet csúcstalálkozó kezdődött • Wranitzky osztrák kancellár a Waldheim-ügyről is tárgyalt Washingtonban Reagan elnökkel Péntek: Folytatta pekingi látogatását Ir Szén, a KNDK legfelsőbb párt- és állami vezetője Az új szovjet indítvány fogadása A szovjet vezetés minden alkal­mat megragad, hogy állást foglaljon az egyes régiókat érintő, de a globá­lis leszerelési elképzelésekbe illesz­kedő kérdésekről. így volt ez Mihail Gorbacsov és Nguyen Van Linh vietnami pártfótitkár hét elején Moszkvában megtartott tárgyalásain is. Igaz, nemcsak nemzetközi kérdé­sekről volt szó, hanem legalább ak­kora teret szenteltek a kétoldalú kapcsolatok témakörének is. A hír- ügynökségek kiemelték a tárgyalá­sok nyílt, de ugyanakkor szívélyes légkörét. Ezeken a felek egyetértet­tek abban, hogy a Vietnam előtt álló társadalmi és gazdasági feladatok megkövetelik a gazdasági együtt- mCiködés átalakítását, hatékonysá­gának növelését. Az előrelépést csakis egyféleképpen lehet megva­lósítani: fel kell hagyni az elavult együttműködési formákkal és ki kell bontakoztatni a szocialista társada­lomban rejlő lehetőségeket. A világsajtó a napokban főleg a szovjet-vietnami csúcsszintű eszemcserék külpolitikai vonatkozá­sainak elemzésére tért vissza. Miha­il Gorbacsov ugyanis indítványozta: a Szovjetunió kész felszámolni ázsi­ai területén lévő közepes hatótávol­ságú rakétáit, ha Washington szin­tén hajlandó lenne ugyanezt tenni a Japánban, Dél-Koreában és a Fü­löp-szigeteken lévő nukleáris eszkö­zeivel, valamint visszavonná repülő­gép-hordozókból álló flottáját a megállapodásban rögzített hatá­rok mögé, s egyidejűleg az USA-nak nem lennének közepes hatótávolsá­gú eszközei saját területén sem. A szovjet pártfőtitkár megerősítette, hogy Moszkva már most az Ázsiá­ban telepített nukleáris fegyverek felszámolásához vezető út kijelölé­sén fáradozik. Az új indítványt, amelyUulajdon- képpen kiegészíti a közepes hatótá­volságú rakéták európai megsemmi­sítésére tett korábbi moszkvai javas­latot, a Fehér Ház szokatlan gyor­sasággal, alig 24 óra leforgása alatt áttanulmányozta és elutasította. Mariin Fritzwater a kormányzat ál­láspontját úgy összegezte, hogy az ázsiai szövetségesek országában nincsenek ilyen fegyvereik és a ha­dihajókon elhelyezett rakéták pedig nem tartoznak a szárazföldi telepíté­sű eszközök osztályába, márpedig a szovjet nullamegoldás ezekre vo­natkozik. Ezt az érvelést hallva az a benyo­más, hogy ha Washingtonban csak egy szemernyit is akarnák a komp­romisszumot, akkor nyilván belát­nák: Moszkvát érthetően nyugtala­nítják a hadihajókon levő amerikai atomfegyverek, amelyek tekinteté­ben az USA fölényben van, s e kér­dést figyelembe kell venni az ázsiai rakéták problémájának megoldásá­nál. Ám a megértés legkisebb jele sem tapasztalható, sokkal inkább a taktikázás és az időhúzás jellemző a Nyugat magatartására. Ezt állapí­totta meg a moszkvai Pravda hasáb­jain Viktor Karpov, a külügyminisz­térium leszerelési és fegyverzetkor­látozási főosztályának vezetője. Szerinte az amerikai álláspontban változatlanul találhatók olyan ele­mek, amelyek a megállapodást aka­dályozzák. Karpov szerint a legutób­bi szovjet javaslatok váratlanul érték a NATO-tagállamokat, amelyek most húzzák az időt. Három aka­dályt konkrétan is megnevezett. Az első a washingtoni törekvés a Per- shing-2 átalakítására hadműveleti­harcászati rakétává, ámde ez 48 óra alatt visszacsinálható. A második hátráltató tényező Genfben, hogy amerikai elképzelés szerint az első szakaszban csak a szovjet rakétákat csökkentenék az Egyesült Államok ellenőrzése mellett, ugyanakkor az amerikai támaszpontok zárva ma­radnának a szovjet fél előtt. A har­madik vitatott elem: a megmaradó 100-100 közepes hatótávolságú ra­kéta a Szovjetunió ázsiai, illetve az USA területén elérje-e vagy sem a másik fél területét, ami a Washing­ton által elképzelt alaszkai telepítés esetén egyoldalúan bekövetkezne. Mihail Gorbacsov a héten még egy alkalmat megragadott arra, hogy értékelje a fegyverzetkorláto­zási tárgyalások jelenlegi helyzetét. A L 'Unitának, az OKP lapjának kifej­tette: néhány héttel ezelőtt még úgy látszott, hogy csupán karnyújtásnyi­ra van az európai közepes hatótá­volságú rakétákról kötendő szov­jet-amerikai megállapodás, mivel Moszkva elébe ment Washington és nyugat-európai szövetségesei állás­pontjának. Időközben azonban kide­rült, hogy a nyugati országok egy része még nem döntötte el, kíván- ja-e ezeknek az eszközöknek a fel­számolását, ha ez együtt jár az amerikai rakéták megsemmisítésé­vel. A szovjet államférfi hangsúlyoz­ta: ,,Túl sok forog kockán, éppen ezért megengedhetetlen, hogy a le­hetőség kihasználatlan maradjon.“ Konzultációk vannak, válasz nincs Moszkva már második hónapja vár arra, hogy a Nyugat válaszoljon a kettős nullaváltozatként emlegetett javaslatára, vagyis arra az indít­ványra, hogy földrészünkön szovjet és amerikai részről egyaránt felszá­molják a közepes és rövid hatótávol­ságú rakétákat. Washington kezdet­től fogva azzal húzza az időt, hogy konzultálni kíván szövetségeseivel, s a jelek szerint a nyugat-európai kormányok is lázasan tanácskoznak egymás között. Egyelőre azonban az európai NATO-országok még csak az álláspont-egyeztetésnél tar­tanak és nem alakultak ki a végleges válasz körvonalai. Fanfaniolasz kor­mányfő e heti bonni, illetve Kohl nyugatnémet kancellár párizsi láto­gatása is ezt a véleményegyeztetést szolgálta. Róma eddig nem nagyon hallatta a hangját, s most a bonni eszmecserék után az az általános nézet, hogy hajlana a közepes és rövidebb hatótávolságú atomeszkö­zök felszámolására. Az NSZK, moszkvai értékelés szerint is, eddig konstruktívan rea­gált, emlékezetes, hogy Genscher külügyminiszter egyértelműen pozi­tív választ sürgetett. A kormánykoa­líció másik pártja, Kohl kancellár CDU-ja azonban habozik, csigalas­súsággal tanulmányozgatja a szov­jet indítványt, s Bonnban legújabban a napokban az az ígéret hangzott el, hogy június 4-én kormánynyilatko­zat várható a rakétakérdés ügyében. Tegyük hozzá: a CDU rá is fizetett a habozásra, hiszen épp ennek tu­lajdonítható az őt ért vereség a ham­burgi és a rajna-pfalzi tartományi választásokon, s a Genscher-nézet népszerűségét jelzi ugyanakkor a szabaddemokraták térnyerése. Párizs álláspontja sem egyértel­mű, hiszen Chirac kormányfő egy hete Moszkvában azt fejtette ki: nem helyesli a szovjet indítványt és Fran­ciaország meg kívánja őrizni önálló atomütőerejét. A szocialista párti Mitterrand elnök más véleményen van: Helmut Kohl fogadásakor kifej­tette, hogy nem ellenzi a nullameg- oldást, de a francia nukleáris fegy­vereket neki sincs szándékában fel­adni. London a saját nukleáris potenci­ált illetően ugyanazt a nézetet vallja, mint Párizs, viszont meglepő nyilat­kozattal szolgált az utóbbi napokban Margaret Thatcher. A bonni kancel­lárt is váratlanul érte az a kijelenté­se, hogy bizonyos feltételek mellett (ezeket nem részletezte) hajlandó elfogadni a kettős nullaváltozatot. Kérdés azonban, hogy ez őszinte szándék-e, vagy csak választási kampányfogásnak szánta. P. VONYIK ERZSÉBET A Perzsa-öböl térségében fo­kozta a feszült­séget a képen látható amerikai fregatt elleni ira­ki akció. Wa­shingtonban megerősítették, hogy az Egye­sült Államok vál­tozatlanul fenn­tartja katonai je­lenlétét a tér­ségben. (Telefoto - ČSTK) NYELVŐR Se több, se kevesebb szóval A második világháború után mind több embertársunk számára vált lehetővé, hogy szóhoz jusson. Sokan élnek is ezzel a lehetőséggel, és hol élőszóval, hol pedig írásban fejezik ki véleményüket, állásfogla­lásukat, helyeslésüket vagy rosszallásukat, sőt olykor figyelemre méltó javaslatukat. Ezeknek a szóbeli vagy írásbeli megnyilatkozá­soknak a hatását azonban igen gyakran rontja a napjainkra jellemző állandó sietés. Korunkban sok ember „nem ér rá“ arra, hogy ellenőrizze írásban megfogalmazott mondanivalóját. így aztán nem­egyszer előfordul, hogy a kelleténél több vagy kevesebb szóval fejezi ki gondolatait. Nemcsak a pénzzel, az anyaggal és az idővel, hanem a szavakkal is ésszerűen kell gazdálkodni. Nem ezt tette a következő mondat megfogalmazója: A múzeum átköltöztetése során körülbelül tizenkét értékes kép sérült meg. Nyilvánvaló, hogy itt a körülbelül szó használata fölösleges, sőt logikátlan. Mert ha megállapítottuk, hogy 12 sérült képről van szó, ezzel kizártuk a körülbelül által kifejezett hozzávetőleges becslést. E szavunk mellé ugyanis mindig kerek számok kívánkoznak: körülbelül húsz, körülbelül negyven stb. Való szavunkra olykor szükség van. Használata helyes az ilyen mondatban: A gyermekeket idejében rá kell szoktatni a tanulásra való összpontosításra. Néha azonban nehézkessé teszi a mondatot: A késztermékek gépektől való elszedése fárasztó munka volt. Két­ségkívül gördülékenyebb lett volna az így megfogalmazott mondat: A késztermékek elszedése a gépektől fárasztó munka volt. Vannak, akik olyankor is kerülik a való használatát, amikor e szó nélkül a mondat furcsán hat: A jó szakembert elkeserítette a munka­társakkal szembekerülése. Pedig az illető választhatott volna a követ­kező helyes megoldások közül: ... a munkatársakkal való szembeke­rülése. vagy: A jó szakembert elkeserítette szembekerülése a munka­társakkal; vagy: A jó szakembert elkeserítette, hogy szemberült a munkatársakkal. Ha valaki túlzottan pontoskodva igyekszik magát kifejezni, ez az igyekezet szószaporitásban, terjengős kifejezések használatában, sót nemegyszer halmozásában nyilvánul meg. A terjengős mondatok nem felelnek meg sem a stilisztikai, sem a nyelvhelyességi követel­ményeknek. Lássunk néhány példát: Minden eladónak elsősorban az a dolga, hogy értékesítési tevékenységet bonyolítson le. - A ver­senyző bányászok a vállalt kötelezettséget jóval határidő előtt teljes egészében teljesítették. Kerülve a körülményeskedést, az első mon­dat rövidebbé válik: Minden eladónak elsősorban az a dolga, hogy eladjon. A második mondatból akkor is világosan kitűnik a kötelezett­ség százszázalékos teljesítése, ha kihagyjuk belőle az értelem szempontjából lényegtelen szókapcsolatot. Mert ha valamilyen fel­adatot teljesítettünk, nyilvánvaló, hogy teljes egészében teljesítettük. Ez a mondat tehát így hangzik helyesen: A versenyző bányászok a vállalt kötelezettséget jóval határidő előtt teljesítették. A műszaki témájú szövegek megfogalmazói gyakran úgy vélik, hogy komoly tartalom csak összetett mondattal fejezhető ki: A köte­lező műszaki ellenőrzés nam vonatkozik azokra az új gépi berende­zésekre, amelyeket még nem üzemeltetnek három évnél hosszabb ideje. Pedig ez a mondat kevesebb szóval is közérthető lett volna, például így: A kötelező műszaki ellenőrzés nem vonatkozik az új gépi berendezésekre az üzemeltetés első három évében. Egyik legrövidebb szavunk az a, az határozott névelő. Néha szükséges, máskor meg nem. Használata fölösleges olyan főnév előtt, amelyet a birtokos személyrag már határozottá tett: A közös érdeklődési terület jelentős hatással volt mind az egyéni, mind a közösségi munkájukra. - A vezetőség nem kis büszkeséggel jelentette be, hogy küszöbön áll a számítástechnikai központjuk megnyitása. A fölösleges határozott névelő nélkül: ... hatással volt mind egyéni, mind közösségi munkájukra;... küszöbön áll számítás- technikai központjuk megnyitása. Olykor fölösleges az egy használata is - elsősorban idegen hatásra kerül a magyar mondatokba: Az új eljárást az üzemvezető egy lényeges tényezőnek minősítette. - A megadott egyenes köze­pén is egy merőlegest szerkesztünk. - Az események olyan benyo­mást keltettek, mintha egy előre összeállított forgatókönyv szerint játszódtak volna le. Helyesen: ... az üzemvezető lényeges tényező­nek minősítette; ... közepén is merőlegest szerkesztünk; ... mintha előre összeállított forgatókönyv szerint játszódtak volna le. Örvendetes, hogy már vannak olyan iskolák, amelyekben az ifjúság versenyezve figyeli a mások által elkövetett fogalmazási és nyelvhelyességi vétségeket. És az eredmény: ezeknek a fiataloknak a zöme nem használ a kelleténél sem több, sem kevesebb szót fogalmazásaiban, s a közlésre szánt tartalmat pontosan, szabatosan fejezi ki. HASÁK VILMOS Egy kis szólásvegyítés Szép és dicséretes dolog, ha valaki ízesen akar beszélni. Ámde ehhez az kell, hogy pontosan ismerje a magyar szókapcsolatokat, és ne változtasson a megszokott, elfogadott formájukon semmit, továbbá, hogy tudja, melyik szókapcsolat, mondás mit jelent, s ne keverje össze őket. Lássunk néhány példát., Fűtől fáig járt hiába - magyarázta valaki. Mi itt a hiba? Az, hogy a fű-fa szókapcsolat, amely csak egyes számban és rendszerint ragos alakban használatos, éppen a -tói -ig ragpárral nem fordul elő. Nézzük csak meg: kapkod fűhöz-fához, füt- fát ígér, fűhöz-fához fordul, fűt-fát megmozdít, fűhöz-fához folyamo­dik, fűnek-fának panaszkodik stb. A felsorolt kifejezések mind átvitt értelműek, s bennük a fű-fa jelentése: mindenféle dolog, mindenki, bárki, válogatás nélkül. Az általam idézett mondatban a tói -ig ragpár alighanem egy másik kifejezésből került a fű-fa szókapcsolathoz. Ponciustól Pilátusig járt hiába - ez helyes, s a jelentése is hasonló mondjuk ehhez a formához: fűhöz-fához folyamodik hiába. Mindkét kifejezés lényegében azt jelenti, hogy valaki mindenütt próbálkozik. Kígyót-békát összehordott - ezt valaki olyan értelemben írta le, hogy az illető összevissza beszélt. Itt is „hibriddel“ van dolgunk, mert kígyót-békát kiált, mond, kiabál vagy kiáltoz valakire - ez azt jelenti: minden rosszat ráfog valakire, aljasul rágalmaz valakit. A hetet-havat összehord jelentése: össze-vissza beszél, fecseg. Kígyót-békát összehord átvitt értelmű kifejezésünk nincsen, ezt csak konkrét értelemben lehet felfogni, vagyis ez azt jelenti, hogy valaki fogott egy csomó kígyót meg békát, s összehordta őket egy helyre. MAYER JUDIT ÚJ sz 4 1987. V. *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents