Új Szó, 1987. május (40. évfolyam, 101-124. szám)
1987-05-20 / 115. szám, szerda
ÚJ szú 3 Iraki rakétatalálat ért egy amerikai hadihajót Fokozódik a feszültség a Perzsa-öbölben Szaddam Husszein levélben kért elnézést * A FORRADALOM ÚTJA ■- ............................................................................. (ČS TK) - Ronald Reagan amerikai elnök tegnapra virradóra a Perzsa-öbölben történt vasárnapi incidenssel foglalkozott. Mint ismeretes, ennek során egy iraki repülőgépből rakétatalálatot kapott a Stark amerikai fregatt, s a legutóbbi hírek szerint 37 tengerész életét vesztette. Az elnök közölte, a Perzsa-öböl térségében tartózkozó amerikai hadihajók harckészültségét fokozta, s utasítást kaptak, hogy lőjenek minden iraki vagy iráni relüpőgépre, ha úgy ítélik meg, hogy annak támadó szándékai vannak. A bejelentést Reagan a nemzetbiztonsági tanácsadóival folytatott konzultáció után tette. Szaddam Husszein iraki elnök hétfőn levelet küldött az amerikai Vranitzky Washingtonban (ČSTK) - Franz Wranitzky osztrák kancellár tegnap az Egyesült Államokba utazott, s Reagan elnökkel, valamint több más politikussal mindenekelőtt a kétoldalú kapcsolatokról folytat tárgyalásokat. Az osztrák-amerikai viszonyt az elmúlt napokban komolyan lehütötte az USA- nak az a döntése, hogy Kurt Waldheim osztrák államfőt az Amerikában nemkívánatos személyek listájára tette, s megtagadta tőle a beutazási engedélyt. Az osztrák kormány elítélte ezt a lépést, s kijelentette, hogy az ellentétes a nemzetközi joggal. (ČSTK) - A moszkvai Pravda tegnapi számában Alii Tokombajev kirgiz költő elmélkedik a nemzetiségi problémákról. írásában emlékeztet rá, milyen jelentős haladást ért el a szovjethatalom éveiben a korábban elmaradott Kirgizia, de egyben felhívja a figyelmet egyes negatív jelenségekre is. Figyelmeztetések sora hangzott el az év eleji köztarsasági pártaktíván az internacionalista nevelés hiányosságairól. Évekig minden szinten úgy beszéltek Kirgiziáról, mint az „internacionalizmus iskolájáról“, olyan köztársaságról, ahol megoldottak minden nemzetiségi problémát. Az utóbbi időben azonban egyesek önző céljaikra kezdték kihasználni ezt a területet is. Néhány vezető internacionalizmusról és egyenjogúságról beszélt, de a gyakorlatban a lokálpatriotizmust szorelnöknek és ebben hivatalosan is elnézést kért a Stark elleni támadás miatt. A levélben elismeri, hogy a támadásért Irakot terheli a felelősség, de hangsúlyozza, hogy csupán tévedésből történt. Ugyanakkor kifejezi azt a reményét, hogy az incidens nem befolyásolja Irak és az Egyesült Államok kapcsolatait. A Reagan-nyilatkozatból egyidejűleg az is kitűnik, hogy az USA-nak nem áll szándékában visszahívni hadihajóit a Perzsa-öbölből. Ezt a későbbiek során Caspar Weinberger hadügyminiszter egyértelműen megerősítette. A CBS tévétársaságnak adott nyilatkozatában emlékeztetett arra, hogy az amerikai hadiflotta már 1949 óta járörözik a Perzsa-öbölben, s továbbra is ott kíván maradni. A moszkvai Pravda tegnapi kommentárja arra figyelmeztet, hogy az öbölbeli események egyre nagyobb nyugtalanságot keltenek. Csupán az idei év eleje óta 30 hajó - többnyire olajszállító tankhajó - sérült meg. Ezért halaszthatatlan intézkedéseket kell tenni a kereskedelmi vízi járművek biztonságának szavatolására a térségben, bármilyen zászló alatt is hajóznak. A cikk a továbbiakban azt húzta alá, hogy fel kell számolni az iraki-iráni konfliktust, amely egyre terebélyesedik, s egyre több ország keveredik bele. Ugyanakkor az sem titok, hogy ezt az értelmetlen és véres háborút az imperialista körök arra használják ki, galmazta, a tisztségviselőket nem képességeik, hanem nemzetiségi hovatartozásuk és a személyes szimpátia alapján nevezték ki. Ebben Uszubalijev, a Kirgiz KP KB volt első titkára volt a hangadó, aki rokonaival és talpnyalóival vette körül magát. Nyíltan megsértette a pártélet lenini normáit és társadalmunk erkölcsi elveit - hangsúlyozza Alii Tokombajev. Nagyon kedvezőtlen helyzet alakult ki a kirgiz főiskolákon, a kirgiz diákok magas száma nem felelt meg a köztársaság nemzetiségi összetételének. Az eredeti lakosság ilyen előnyben részesítésére ma már nincs ok, sőt ez káros is. Ugyancsak sok szó esik nyelvi problémákról. Ezeket nagyrészt magunk idéztük elő, amikor a hatvanas években az orosz iskolákon indokolatlanul beszüntettük a kirgiz nyelv oktatását - szögezte le a szerző. hogy fokozzák katonai jelenlétüket az öbölben. A Szovjetunió kész minden lehetséges módon hozzájárulni minden konstruktív erőfeszítéshez annak érdekében, hogy az iraki -iráni konfliktust a tárgyalóasztal mellett oldják meg. Egyetlen térséget sem nyilváníthat senki „létfontosságú érdekei szférájának" - írja a Pravda. xxx Bagdadban közölték, hogy a Fao- félszigettől délre, Ammik iraki olajkomplexum mellett nagy tengeri ütközet játszódott le az iraki és iráni hajók között. Negyven iráni hajó próbálta megszállni Ammikot, de támadásukat visszaverték. A háromórás haVcban 13 ellenséges hajót elsüllyesztettek. Az iraki haditengerészet ellenőrzi a helyzetet a térségben. Teheráni jelentés szerint a tengeri csatában egy iraki olajszállító hajó és néhány naszád megsérült. Közölték azt is, hogy a Hormuzi-szoros- ban iráni járőrhajók feltartóztattak és ellenőriztek 25 külföldi hajót. (ČSTK) - A moszkvai Pravda tegnapi számában közli Viktor Karpovnak, a szovjet külügyminisztérium fegyverzetkorlátozási és leszerelési osztálya vezetőjének cikkét a genfi tárgyalásokról. A neves szovjet szakértő megállapítja: az a javaslat, hogy az európai közepes hatótávolságú rakéták ügyét külön oldják meg, új megvilágításba helyezte a szovjet-amerikai tárgyalásokat. Jelenleg a legfontosabb kérdés az, sikerül-e elérni olyan megállapodást, amely a szovjet és amerikai közepes hatótávolságú rakéták felszámolásához vezetne, s hogy lehetővé válik-e reális és dinamikus előrelépés az atomleszerelés terén. A szovjet küldöttség április 27-én letette az asztalra az (ČSTK) - Hétfőn este a nyugatnémet szociáldemokraták (SPD) és a szabaddemokraták (FDP) hamburgi tartományi vezetősége is úgy nyilatkozott, hogy készek tárgyalásokat kezdeni a koalíciós kormány létrehozásáról ebben a tartományi joggal felruházott városban. A két párt vezetőségének külön-külön megtartott ülése után az SPD és az FDP szóvivője is kijelentette, a vasárnapi választások alapján lehetőség van egy ún. szociálA bolsevik párt vezetősége 1917. május 20-án a Pravda hasábjain felhívással fordult ,,A költőkhöz, szépírókhoz és művészekhez", hogy tevékenységükkel járuljanak hozzá a tömegek megnyeréséhez és vegyenek részt az orosz kulturális forradalom kibontakoztatásában. Megemlítette azokat az eredményeket, amelyeket a bolsevik tömegsajtó ért el az értelmiség megnyerésében, a háború évei alatt. A legjelentősebb eredmény - minden kétséget kizáróan - Gorkij közeledése volt a bolsevizmushoz, aki a Lenint igazoló események hatására módosította a háború első éveiben vallott téves nézeteit. Tevékenységében 1917 nyarán már felvillant a bolsevikokkal való együttműködés lehetősége, bár még mindig a múltban kereste témáit. Erre ösztönözte barátait is, s így a pétervári írók és művészek „jórészt megszöktek az időszerű mondanivaló elől" - írta róluk John Reed. A napi politikai események maemlített rakétákra vonatkozó megállapodástervezetet. Ezen túlmenően felajánlotta a harcászati-hadműveleti rakéták felszámolását is. Meggyőződésünk - írja Karpov -, hogy a szovjet kezdeményezés jó alapot jelent a közös szovjet-amerikai tervezet kidolgozásához, amit aztán a két ország kormánya elé lehet terjeszteni jóváhagyásra. Washington magatartásában azonban továbbra is vannak olyan elemek, amelyek gátolják a megállapodást. Egyre elhúzódnak a NATO-ber- kekben folytatott konzultációk, s elhúzódik a közepes rakétákról folyó genfi vita is. Az amerikai fél arra hivatkozik, hogy szükséges az észak-atlanti tömbön belüli közös álláspont kidolgozása, mivel a jelen esetben közvetlenül az ő érdekeikről liberális szövetség létrehozására. Az ilyen koalícióval egyébként az SPD országos vezetősége is egyetértett, azzal bízta meg Klaus von Dohnanyi hamburgi polgár- mestert és más politikusokat, hogy az „igazságos partnerség" alapján kezdjék meg a koalíciós tárgyalásokat. Ismét lehetőség van tehát egy SPD-FDP koalícióra - bár csak tartományi szinten - azt követően, hogy 1982-ben szétesett a két párt országos szövetsége. gyarázása, értékelése elől mégsem térhetünk ki teljes egészében. A bolsevik párt hatásának tekinthetjük, hogy Gorkij nyíltan fellépett az Ideiglenes Kormány egyre erősödő antidemokratikus művelődéspolitikája ellen, amely felhasználta az oroszországi értelmiségi körökben az első világháború idején kialakult és megerősödött negatív folyamatokat, pl. a nacionalizmust. A bvolsevikok haladó művelődéspolitikájának töretlen képviselője a fiatal és lobbanékony Majakovszkij volt, aki 1917 nyarán is következetesen harcolt a bolsevik művelődéspolitika megvalósításáért, s jelentős számú harcostársat és rokonszenvezőt toborzott az értelmiség soraiból. 1917 nyarára a bolsevikok tömegmunkájának eredményeként egyre nőtt a lenini forradalmi elveket valló értelmiségiek száma, s ezzel megszűnt a szocialista forradalom elszigetelődésének veszélye. -vaés biztonságukról van szó. Ezzel szemben a NATO-központban főleg az Európában levő harcászati-hadműveleti rakéták megtartásáról tanácskoznak. Az európai államok számára elérkezett a komoly, megfontolt döntések ideje. Nyugat-Európának most kell eldöntenie, hogy hajlandó-e a valódi leszerelés útján haladni. S bár a közvélemény figyelmének homlokterében mindenekelőtt a közepes hatótávolságú eszközök állnak, az egyéb nukleáris és az űr- fegyverektől sem szabad eltekinteni. A Szovjetunió Genfben javasolta a megállapodások kulcsfontosságú téziseinek kidolgozását, ezek pedig egy olyan alapvető szerződés megkötését feltételezik, amely kimondja a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról szóló 1972-es megállapodás alapelveinek megszilárdítását, a Szovjetunió és az Egyesült Államok hadászati támadófegyvereinek 50 százalékos csökkentését és az atomfegyver-kísérletek betiltásáról szóló tárgyalások megkezdését. Az amerikai ellenjavaslat legnagyobb fogyatékossága az, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja a stratégiai fegyverek korlátozása és az űrfegyverkezés megakadályozása közötti összefüggést. Az, amit az amerikai fél ajánlott Genfben, a reykjavíki megállapodásoktól való további eltérést jelenti. Kirgiz költő a köztársaság nemzetiségi problémáiról Elérkezett a komoly, megfontolt döntések ideje Viktor Karpov a leszerelési megállapodások kilátásairól SPD-FDP koalíció lehetősége Hamburgban L egfőképpen a belső ügyeikkel lesznek most három hétig elfoglalva a londoni politikai körök. Thatcher asszony a várakozásoknak megfelelően június 11-éré hozta előre a parlamenti választásokat. Bízik abban, hogy sikerül neki az, ami még egyetlen elődjének sem, vagyis: egymást követően a harmadik megbízatási időszakban is ő maradhat a Downing Street 10. lakója. Tavaly ősszel, a szokásos évi pártkonferenciák után ez egyáltalán nem volt ilyen egyértelmű, de azóta sok víz lefolyt a Temzén, s a kétkedők is mind halkabbra fogják szavukat. A szinte naponta készülő gyorsfelmérések a Konzervatív Párt fölényét mutatják ki, s csak az igazán óvatoskodók teszik hozzá: ez a parti még nincs lejátszva. Ebben is van valami, bár a jelenlegi lapjárás a toryknak kedvez, s tegyük hozzá, hogy személyesen Thatchernek. Erős adui vannak, s játékosnak sem utolsó. A parlament hétfői feloszlatása után elkezdődött tehát a választási kampány finise, hiszen maga a kampány már régebben, pontosabban ősz óta tart. Az akkori pártkonferenciákon - bármely pártét is vegyük - elhangzott szónoklatok akár kortesbeszédek is lehettek volna. Mi változott a múlt év ősze óta? Az akkori, Londonban és Skóciában megtartott helyi választásokon jelentősen előretört a Munkáspárt, s feljövőben volt a szociáldemokrata-liberális szövetség is. A konzervatívok (akkor még) súlyosnak látszó vereséget szenvedtek, kb. 700 tanácsnoki helyet elvesztettek. S ősszel még Neil Kinnock munkáspárti vezér taktikai képességeit dicsérték, aki ügyes manőverezéssel el tudta érni, hogy a labourista konferencia egységesen felsorakozzon a párt - főképp a balszárny által követelt - antinukleáris programja mögé. Készültek akkor olyan közvélemény-kutatások, amelyek Kinnock és a Munkáspárt népszerűségét Thatcher és a toryk elé helyezték. Erős adut jelentenek Thatcher kezében a két hete, május 7- én - Londonon és Skócián kívül - megtartott helyhatósági választások eredményei. A konzervatívok arra számítottak, hogy akár félezer tanácsnokot is veszthetnek, ehelyett azonban növelték a helyi képviselőik számát. A Munkáspárt nem számított ilyen vérveszteségre: 227 mandátummal szerzett kevesebbet. A szociáldemokrata-liberális koalíció 353-al többet kapott, mint korábban - de ők még ennél is többre számítottak. Vagyis a konzervatívok legerősebb ellenfele, a Munkáspárt További adu Thatcher kezében - legalábbis szerinte - a márciusi költségvetési tervezet. A konzervatív kabinet csökkentette az adókat, ez pedig egyáltalán nem népszerűtlen intézkedés az adófizető polgár szemében. Az infláció is alacsony, 5 százalék körüli, s egyes statisztikák szerint a tavaly még közel 3,5 milliós munkanélküliséget valamivel csökkentették. Viszont brit gazdasági szaklapok is a kabinet szemére vetik, hogy a költségvetés azoknak kedvez, akik eddig sem nyomorogtak, nem segít viszont a munkanélküliek még mindig 3 milliós táborán, a nyugdíjasokon, a pályakezdőkön, egyszóval a kispénzű vagy nincstelen embereken. Ami a szociális programokat illeti, attól függ, hogy honnan nézzük. Igaz, nem kurtította tovább például az oktatás- és egészségügyre fordított összegeket. A másik szempont, hogy csak azért, mert már jónéhányszor megtette, s tovább már nem lehetett, különösen nem a választások előtt. Nem szűkmarkú a kormány, ha katonai kiadásokról van szó. Az elkövetkező pénzügyi évben 19 milliárd font sterlinget kívánnak fordítani ilyen célokra. Ez az összeg a kétszerese annak, amennyit a szigetország 1979-ben, Margaret Thatcher hivatalba lépése idején költött hadicélokra. Szintén Thatcher javára írják, vagy mondjuk úgy: további adu a kezében a nemzetközi politikában elfoglalt pozíciója. Sokak véleménye, hogy a mai Thatcher már nem az a „vas- lady", aki volt, sokkal árnyaltabb politikát folytat, finomabban tud fogalmazni. Nyugati megítélés szerint a szövetségen belül nagy tekintélyt vívott ki magának, s elismeréssel adóztak március végi moszkvai útjának. A Thatcher kormányzásának első négy éve alatti hűvösebb szovjet-brit viszonyban a nyolcvannégyes év hozott változást, azt követően, hogy Mihail Gorbacsov (akkor még KB titkárként) Londonban járt. Úgy tűnik, napjaink egyik legfontosabb külpolitikai kérdésében, a közepes hatótávolságú rakéták ügyében módosult a brit kormány véleménye. Eddig Párizs mellett London utasította el legmerevebben a nullamegoldást. A múlt pénteken a brit külügyminisztérium közölte: elfogadhatónak tartják az úgynevezett kétszeres nullamegoldást, vagyis, hogy mind a közepes, mind a kis hatótávolságú rakétákat számolják fel Európában. Elfogadja - de feltételekkel. Ezek részletezésébe most kár lenne belemenni. A lényeg: a brit feltételek egyáltalán nem segítik elő, hogy simábbak legyenek az amúgy is rendkívül bonyolult szovjet-amerikai leszerelési tárgyalások. Egyébként ennek a hírnek az átfogó értékelésével még várni kell, ugyanis tart a választási kampány, s majd csak a voks- csata és a tervezett nyugati konzultációk (a NATO-tanács ülése, tőkés csúcs stb.) után lesz egyértelmű, hogy komoly elhatározás áll-e mögötte, vagy csak a választók kedvében kívánt járni a kabinet. A z eddig elmondottakkal korántsem az volt a szándékunk, hogy leírjuk a Munkáspártot, hiszen amíg le nem zárják az urnákat, addig minden lehetséges. Csupán érzékeltetni akartuk, miért adnak a megfigyelők nagyobb esélyt a konzervatívoknak és személyesen Thatchernek, mint ellenfeleinek. Az pedig, hogy jelenleg Thatcher asszony kezében van a több adu, egyben a Munkáspárt gyengeségének is a jele. A brit választópolgár ugyanis kevésbé bízik abban a pártban, amely a saját soraiban sem tud rendet teremteni. Sokan a labouristák szemére vetik, hogy toldozgatják-foldoz- gatják antinukleáris programjukat, fel akarják számolni a rakétákat és az amerikai támaszpontokat, de a NATO-hoz való hűséget is azonnal demonstrálni kívánják. A gazdasági programjukra szintén hasonló lavírozás a jellemző, Neil Kinnock pártvezér több-kevesebb sikerrel közvetít a jobb és a balszárny között, s ő maga tartózkodik minden szélsőséges megnyilvánulástól, nehogy elriassza a fehérgalléros szavazókat. MALINÁK ISTVÁN 1987. V. 20. Brit erőpróba az idei „első menetet" elvesztette, s azok, akik a helyi választásokat valamilyen „országos közvélemény-kutatásnak" is tartják, nem igen tennék fel rá az utolsó fontjukat. Mások viszont arra figyelmeztetnek: a helyi választások eredményeit általánosítani nem szabad, mivel nem ritka dolog, hogy a brit polgár a saját körzetében másként szavaz, mint országosan. Mert az első esetben - párthűség ide, párthűség oda - elsősorban a szűkebb környezetének a gondjait tartja szem előtt. Tény ez is, viszont arra szintén volt már példa, hogy a helyi és parlamenti választások fő irányzatai megegyeztek.
