Új Szó, 1987. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1987-04-11 / 85. szám, szombat
ÚJ szú 7 1987. IV. 11. Mihail Gorbacsov elvtárs beszéde (Folytatás a 2. oldalról) tűk ki És ezeket nem is lehet kiaknázni a régi módszerekkel, az árucsere-forga- lom extenzív növelésével. A gazdasági kapcsolatok mélyreható átalakítására és minőségi megjavítására van szükség. Már a következő ötéves tervidőszakban lehetőség nyílik a kölcsönös munka- megosztás szerkezetének a jelentős mértékű tökéletesítésére. Egyetértünk csehszlovák elvtársainkkal abban, hogy elsősorban az együttműködés olyan formáira kellene helyezni a hangsúlyt, mint a gyártásszakosítás és a termelési kooperáció, mindenekelőtt a gépiparban. Amint mondani szokás, maga az úristen parancsolta meg nekünk, hogy szorosabban működjünk együtt a korszerű termékek gyártásánál. Például a kohó- és vegyipari, valamint energetikai berendezések, robotok, autómotorok, videomagnók és személyi számítógépek gyártásánál. Az említett feladatok teljesítése végett a közvetlen termelési és tudományos- műszaki kapcsolatok létesítésére, közös vállalatok és szervezetek kialakítására helyezik a hangsúlyt. Az első lépéseket már megtettük - elsősorban a Robot tudományos termelési egyesülésre, valamint a nyitrai (Nitra) Biotechnológiai Laboratóriumra is gondolok. További megállapodások aláírására is sor került, azonban most az a legfontosabb, hogy ezek megvalósítását ne hiúsítsák meg bürokratikus akadályok, amelyek sajnos eddig szép számmal akadtak. A közvetlen kapcsolatok kiszélesítése, illetve közös vállalatok létrehozása természetesen rendkívül bonyolult dolog. Eddig még távolról sem oldották meg az összes gazdasági, irányítási és jogi kérdést, beleértve az árképzést, a béreket, az irányítás szervezését és a jövedelmek elosztását Jelenleg rendkívül fontos, hogy mindnyájan konstruktívan viszonyuljunk megoldásukhoz, hathatósan támogassuk a szocialista kooperáció új csiráit, és lehetővé tegyük megerősödésüket. Mindez gazdagon megtérül majd. Számos szovjet és csehszlovák kollektíva - termelő, tudományos és konstruk- törkollektíva - közötti aktív együttműködést a KGST-tagországok tudományos- műszaki fejlesztésének 2000-ig szóló komplex programja keretében kell kialakítani. Engedjék meg kedves elvtársak, hogy meggyőződésemet fejezzem ki, miszerint országaink szoros és baráti együttműködésben sikeresen teljesítik a fejlődés jelenlegi szakaszában előttünk álló feladatokat, és méltóképpen hozzájárulnak a szocializmus megújításához, és felemelkedéséhez, helyzetének megszilárdításához. Tisztelt elvtársak! A kor, amelyben élünk, bonyolult, sőt nagyon komoly kérdéseket vet fel, amelyek a világ sorsát és az emberiség jövőjét érintik. A jelenlegi világban minden olyannyira összefügg, hogy a nemzetek a sziklafalon függő, egyetlen kötélhez erősített hegymászók csoportjához hasonlíthatók. Ezek vagy közösen haladhatnak felfelé a csúcshoz, vagy együtt zuhanhatnak le a szakadékba. S hogy az utóbbi ne történhessen meg, a politikusoknak felül kell emelkedniük a ázűken értelmezett önző érdekeiken és tudatosítaniuk kell a jelenlegi helyzet tulajdonképpeni drámaiságát. Éppen ezért van olyannyira sürgetően szükség az atomkorban az új politikai gondolkodásmódra. Kizárólag ez vezetheti el a nemzetközi kapcsolatok valamennyi résztvevőjét halaszthatatlan intézkedések elfogadásához az emberiséget pusztulással fenyegető atomháborús katasztrófa elhárítása érdekében. Nem mondható az, hogy az új gondolkodásmód eszméje nem keltett volna semmilyen visszhangot. Sőt, ellenkezőleg, világszerte egyre több azoknak a száma, akik egyetértenek vele. Vannak köztük tudósok, orvosok és számos más szakma, valamint az alkotó értelmiség képviselői, s erről ismét meggyőződhettünk a közelmúltban Moszkvában az Atomfegyvermentes világért, az emberiség túléléséért jelszó jegyében megtartott nemzetközi fórum alkalmából. A nemzetközi ügyekhez való új hozzáállás megnyilvánulását abban látjuk, hogy a legkülönfélébb kérdésekhez miként viszonyulnak egyes tekintélyes nyugati politikusok és államférfiak. Ezek azonban csak az első lépések A nyugaton eddig erősen hatnak a régi sztereotipiák, amelyek rányomják bélyegüket a külpolitikára is. Arról, hogy az új politikai gondolkodás- mód reális erővé vált, csak akkor lehet valójában beszélni, ha a leszerelés ügye végre elmozdul a holtpontról. Lehet ebben reménykedni? Milyenek ma a távlatok? Egyenesen megmondom: remények vannak, a háborús veszélyt csökkenteni lehet. Ez a meggyőződésünk egyrészt abból indul ki, hogy a világon erősödik az emberiség számára pusztító nukleáris konfrontáció következményeinek a megértése, másrészt azokból a lehetőségekből, amelyek Reykjavíkban mutatkoztak meg - vagyis, hogy lehetséges a megállapodás a nukleáris fegyverek legpusztítóbb fajtáinak lényeges csökkentéséről és felszámolásáról. A Szovjetunió felelősségteljesen kinyilatkoztatja, hogy a nukleáris leszerelés egész kérdéskomplexumában a kölcsönösen elfogadható megoldások keresésére törekszik. Az alapvető probléma a hadászati támadófegyverek számának radikális csökkentése marad. Amint ismeretes, mi ebben az irányban készek vagyunk megtenni a leghatározottabb lépéseket - egyrészt öt éven belül készen állunk e fegyverek számának 50 százalékos csökkentésére, másrészt pedig arra, hogy tíz éven belül teljesen felszámoljuk őket. Természetesen csak azzal az elengedhetetlen feltétellel, hogy a rakétaelhárító rendszerekről szóló szerződést következetesen megtartjuk, s nem kezdődik meg a lázas fegyverkezés a világűrben. És végül arra törekedve, hogy megtegyük az első, és ezért rendkívül fontos lépést a leszereléshez vezető úton, javaslatot tettünk a közepes hatótávolságú rakétákról szóló megállapodásra. Eközben tiszteletben tartottuk a nemzetközi közvélemény álláspontját és azt a követelményt, amelynek nyugati partnereink adnak hangot, nevezetesen, hogy Európát teljesen meg kell szabadítani ezektől a rakétáktól. Azonban paradox helyzet alakult ki: néhány politikus, sőt egész kormányok most lemondanak saját „nullaváltozatukról“ és a közepes hatótávolságú rakéták kérdésének megoldását különböző magyarázkodások és fenntartások ködébe burkolják. A Nyugaton most sokat Írnak és beszélnek a harcászati-hadműveleti rendeltetésű rakéták kérdéséről. Készen állunk arra, hogy ezt a problémát is építő módon oldjuk meg, de úgy, hogy ne bonyolítsuk a közepes hatótávolságú rakéták - jelenleg legfontosabb - kérdéséről szóló megállapodás elérését. Hogy könnyebb legyen az Európában levő közepes hatótávolságú rakétákról szóló megállapodás azonnali megkötése, javasoljuk: kezdjünk tárgyalásokat az Európában elhelyezett 500-1000 kilométeres hatótávolságú rakéták csökkentéséről, és később felszámolásukról, ezt ne kapcsoljuk össze a közepes hatótávolságú rakéták kérdése megoldásának sem a menetével, sem eredményeivel A tárgyalások során mindkét fél kötelezné magát arra, hogy nem növeli harcászati-hadműveleti rakétáinak számát. Hangsúlyozom: amellett vagyunk, hogy az Európában levő harcászati-hadmüve- leti rakéták radikális csökkentése és végül teljes felszámolása felé haladjunk és fölöslegesnek tartjuk, hogy a jövőbeni megállapodás mindenféle „lehetőségeket“ tartalmazzon számuk növelésére és tökéletesítésükre. Ha aláírtuk a közepes hatótávolságú rakétákról a megállapodást, tekintet nélkül a harcászati-hadműveleti rakétákról szóló tárgyalások alakulására, a Szovjetunió - a Csehszlovákia és az NDK kormányaival történt megállapodás után - leszereli ezekben az országokban azokat a rakétáit, amelyeket a Pershing 2 rakéták és a manőverező robotrepülögépek nyugat-európai rendszerbe állítására adott válaszintézkedésként helyezett el. A harcászati-hadműveleti rakétákról szóló megállapodást - természetesen- szigorú ellenőrzés mellett kell megvalósítani, akárcsak a közepes hatótávolságú rakétákról és a hadászati nukleáris fegyverekről szóló megállapodást. Ami az európai nukleáris fegyverek egész osztályainak a csökkentését, illetve felszámolását illeti, minőségileg új jelentőséget kapnak a jövendőbeli megállapodások megtartása ellenőrzésének kérdései. Ilyen körülmények között az ellenőrzés a biztonság garantálásának az egyik legfontosabb eszközévé válik. Ezért arra fogunk törekedni, hogy e téren a lehető legszigorúbb intézkedéseket dolgozzuk ki, miközben természetesen nem az öncélú ellenőrzést, hanem a nukleáris leszerelés valamennyi szakaszában elvállalt kötelezettségek teljesítésének ellenőrzését tartjuk szem előtt. A megfelelő ellenőrzésnek, beleértve a helyszíni ellenőrzést is, magában kell foglalnia a rakétákat és a kilövőberendezéseket, amelyek a csökkentés után megmaradnak, s nemcsak azokat, amelyek harci készültségben vannak, hanem azokat is, amelyek a többi létesítményben- kísérleti lőtereken, termelőüzemekben, kiképzőközpontokban stb - vannak elhelyezve. Az ellenőrök számára biztosítani kell, hogy eljussanak a másik fél harmadik országok területén levő katonai támaszpontjaira is. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy teljes bizonyosságot nyerjünk afelől, valóban szigorúan megtartják-e a megállapodást És még egy időszerű kérdés, amely közvetlenül összefügg az európai biztonsággal: ez a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet hatalmas potenciáljának az összevonása ebben a térségben. Európa számára, s ugyancsak az egész világ számára természetes, hogy a nukleáris - a hadászati, közepes hatótávolságú és harcászati-hadműveleti- fegyverek felszámolása elsőrendű feladat. Ezt bizonyára senki sem vonja kétségbe. Tegyük fel azonban a kérdést így: vajon megfelel-e a biztonságos világról kialakított elképzeléseknek a taktikai nukleáris és nem nukleáris fegyverek úgyszintén az egymással szemben álló fegyveres erők hatalmas koncentrációja a kontinensen? A kérdésre, úgy vélem, világos a válasz. Sajnos, azonban mindeddig semmi sem történt. Azért, hogy az itt kialakult rendkívül veszélyes helyzet javuljon. A helyzetet alapjában kell megváltoztatni olyan intézkedések elfogadásával, amelyek a taktikai nukleáris fegyverek csökkentését és később felszámolását, a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet radikális csökkentését célozzák, s kizárják a váratlan támadás lehetőségét. E tekintetben jelentős lépés lenne a Varsói Szerződés tagállamai budapesti programjának megvalósítása. Ez a program azt javasolja, hogy a fegyveres erők csökkentésének kérdését, kezdve a hagyományos fegyverekkel, együtt oldják meg a taktikai rakéták, a csapásméró légierő, a nukleáris tüzérség és más taktikai nukleáris eszközök kérdésével. Az ilyen közös megvitatás szükségessége ebból ered, hogy a hadműveleti nukleáris fegyverek többsége „kettős rendeltetésű“ fegyver, vagyis nemcsak hagyományos, hanem nukleáris töltetek szállítására is alkalmas. Európában a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentéséhez valamennyi európai ország, az USA és Kanada erőfeszítéseire szükség van. Bécsben most konzultációkat folytatnak a Varsói Szerződés és a NATO-tagországai. Felmerül azonban a kérdés, nincs-e itt az ideje annak, hogy ott összeüljenek az európai biztonsági és együttműködési konferencia valamennyi résztvevő országának külügyminiszterei, és döntést hozzanak átfogó tárgyalások megkezdéséről, a hadműveleti nukleáris fegyverek, a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet radikális csökkentésének céljából. Egy ilyen tárgyaláson meg lehetne vitatni a katonai konfrontáció csökkentésével és a váratlan támadás veszélyének elhárításával, s úgyszintén a két katonai tömb közvetlen érintkezésének térségéből a legveszélyesebb, támadó fegyverfajták kétoldalú kivonásával összefüggő, több elsőrendű intézkedést is. A tárgyalás végső célja a fegyveres erők és a fegyverzet kiterjedt csökkentése lenne, a nemzetközi ellenőrzés és a helyszínen való szemlék bevezetésével. A lehetséges intézkedések kidolgozásához tapasztalatokat szolgáltatott a tavalyi stockholmi konferencia. Természetesen szükség lenne a Szovjetunió, az USA és a térség további országai fegyveres erőiről és fegyverzetéről szóló adatok cseréjére is. A nyugat egyenlőtlenségről és az egyensúly hiányáról beszél. Európában a két fél fegyveres erői között érthetően fennáll az asszimetria, ez azonban történelmi, földrajzi és más tényezőkből ered. Helyeseljük az egyenlőtlenség felszámolását, amely egyes alkotó elemekben alakult ki, de nem olyan módon, hogy növelje fegyverzetét az, aki lemaradt, hanem úgy, hogy csökkentse az állományt az a fél, amely fölényben van. Európában a katonai konfrontáció csökkentésének folyamata elképzeléseink szerint fokozatos lenne és minden szakaszában meg kellene őriznie az egyensúlyt az ésszerűség szintjén. Az ilyen intézkedések lehetővé tennék az előrelépést az Európában összpontosuló fegyveres erők és fegyverzet számos problémájában. Most valóban egyedülálló esély van erre és megbocsáthatatlan lenne eltékozolni azt. Az európai biztonság megszilárdításának céljához hozzájárulnának az olyan intézkedések is, mint az atommentes és a vegyifegyvermentes övezetek létrehozása. Szeretném kijelenteni, hogy támogatjuk az NDK és Csehszlovákia kormányainak az NSZK kormányához intézett felhívását, amely javasolja, hogy Közép- Európában hozzanak létre atomfegyvermentes folyosót. Az ilyen övezet létrehozása gondolatának kidolgozásához, mint ismeretes, hozzájárult Németország Szociáldemokrata Pártja is. Erről a területről el kellene távolítani minden nukleáris fegyvert, beleértve a nukleáris aknákat, kivonni a hadászati- hadműveleti és hadműveleti rakétákat, a nukleáris tüzérséget, a hordozókként használt csapásmérő hadműveleti légierő repülőgépeit, s úgyszintén azokat a légel- háritó rakétakomplexumokat, melyek képesek nukleáris fegyverek bevetésére. Ezeknek az eszközöknek a jelentős részét az úgynevezett „kettős rendeltetésű“ eszközök alkotják. Ami minket illet, készek Vagyunk az ilyen övezetből eltávolítani minden szovjet nukleáris eszközt. Készek vagyunk garantálni és tiszteletben tartani egy ilyen övezet atomfegyvermentes státuszát. Az ilyen folyosóról szóló megállapodásnak természetesen le kell szögeznie, hogy az NDK és Csehszlovákia kormányai által javasolt övezetben a NATO oldalán nem lesznek nukleáris fegyverek. Úgy véljük nagy jelentőségű lenne Bulgária, Románia és Görögország javaslatainak megvalósítása, hogy a Balkánon hozzanak létre atom- és vegyifegyvermentes övezetet. Figyelmet és támogatást érdemel Lengyelország aktiv álláspontja is az európai kontinensen a bizalomerősités kérdéseiben, s úgyszintén Finnország és további észak-európai országok javaslata egy atomfegyvermentes övezet létrehozására ebben a térségben. Még egy jelentős kérdésről szólok a - vegyifegyverek betiltásáról. Következetesen kiállunk amellett, hogy mielőbb, még az idén elkészüljön a megfelelő nemzetközi egyezmény, erről aktív tárgyalásokat folytatunk Bejelenthetem, hogy a Szovjetunió beszüntette a vegyi fegyverek gyártását. Mint ismeretes a Varsói Szerződés többi tagországa sosem gyártott ilyen fegyvereket, s ilyenek sosem voltak területükön. A Szovjetuniónak határain túl nincsenek vegyi fegyverei, ami pedig tartalékaikat illeti, szeretnék tájékoztatni arról, hogy felszámolásukra beindult egy speciális üzem épitése. Üzembehelyezése lehetővé teszi a nemzetközi egyezmény megkötése után a vegyi leszerelés folyamatának gyors megvalósítását. Visszatérek még a nukleáris leszerelés problémáihoz. Szeretném elmondani, hogy mára a lehetséges megoldáshoz leginkább az európai közepes-hatótávolságú rakéták kérdése közelít. Világszerte szaporodnak a felhívások, hogy az USA tegye meg ezt az első, valóban nagy lépést a leszerelés felé, és így járuljon hozzá a kelet és a nyugat közti kölcsönös megértés egészen új légkörének kialakításához. Politikai szempontból rendkívül jelentős tényezőnek tartjuk azt, hogy az euro- rakéták problémájának megoldása mellett foglalt állást Görögország, Hollandia, Spanyolország, Olaszország, Finnország és több más európai állam. Felhívással fordulunk Párizshoz, Londonhoz és Bonnhoz, hogy szintén járuljanak hozzá Európának a közepes hatótávolságú nukleáris rakétáktól való mentesítéséhez és végre lépjenek a nukleáris leszerelés útjára. Vajon hol másutt, mint Európában jött el az ideje annak, hogy utat törjön magának az új politikai gondolkodásmód? Engedjék meg, hogy ezzel összefüggésben említést tegyek Európa szerepéről a jelenlegi világban. A leghelyénvalóbb ugyanis éppen itt Csehszlovákiában elmondani ezeket a gondolatokat, mivel itt van földrajzi szempontból Európa közepe, sót az a kő is, amely ezt a pontof jelképezi. Külpolitikánkban elsőrendű fontosságot tulajdonítunk az európai vonatkozásoknak. Miért? Mindenekelőtt azért, mert népeink ezen a földrészen élnek, és a többiekkel együtt az itt kialakult emberi civilizáció törvényes örökösei és hozzájárulnak továbbfejlesztéséhez. A világnak ebben a részében is a szocializmus történelmileg alapvető fordulatot jelentett. Ebben a térségben ősidők óta a háborúk jelentették a mérföldköveket. A fasizmus veresége és a szocialista forradalmak győzelme a keleteurópai országokban e földrészen új helyzetet teremtett - hatalmas erő jött létre, amely célként tűzte ki a fegyveres konfliktusok végeláthatatlan láncolatának a megszakítását. Európa éppen a szocializmusnak köszönheti azt, hogy népei már ötödik évtizede nem ismerik a háborút. Most is, az egymással szemben álló katonai tömbök által megosztott kontinens ellen foglalunk állást, az ellen, hogy ott fegyvereket halmozzanak fel, s ellen- zünk mindent, ami a háborús veszély forrása. Az új gondolkodásmód szellemében terjesztettük elő az „összeurópai házra“ vonatkozó eszménket. Ez nem tetszetős fantázia, hanem az európai helyzet józan elemzésének eredménye. Az „összeurópai ház fogalma“ mindenekelőtt bizonyos fokú egység elismerését jelenti, jóllehet különböző társadalmi rendszerű és egymással szembenálló katonai-politikai tömbökhöz tartozó országok alkotják, s felöleli az időszerű kérdéseket és megoldásuk reális lehetőségeit is. A rendkívül sűrűn lakott és magas szintű urbanizációval rendelkező Európa tele van zsúfolva fegyverekkel és a kontinensen 3 millió főt számláló hadseregek állnak egymással szemben. Már az „egyszerű“ háború is rendkívül pusztító lenne, nemcsak azért, mert jelenleg a hagyományos fegyverek sokkal megsemmisítőb- bek, mint azok, amelyeket a második világháborúban használtak, hanem azért is, mert területén az atomerőművekben mintegy 2 ezer reaktor működik, szerteágazó a hatalmas vegyiüzemek hálózata, amelyet, ha találat érne, gyakorlatilag az egész kontinensen tönkretennék az életet. Vegyük például a környezetszennyezést. Az iparosítás és a közlekedés fejlődésének méretei földrészünkön olyanok, hogy az általuk előidézett ökológiai veszély már megközelítette a kritikus pontot. Ez a probléma messze túllépte a nemzeti határokat, és összeurópai gonddá vált. Ideje elgondolkodni afelett, hogy miként alakulnak a továbbiakban az integrációs folyamatok Európa két része között. A világgazdaság törvényei objektívak. A tudományos-műszaki haladás is arra int bennünket, hogy a kölcsönösen előnyös kooperáció valamilyen formáit keressük. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa valamennyi európai nép érdekében kezdeményezte az ilyen jellegű hidak megteremtését. Várható, hogy a szocialista országok gazdasági életében megindult új folyamatok lehetővé teszik Európa két pólusa között a gazdasági együttműködés felélénkitését és gazdagítását, és új tartalmat kölcsönöznek neki. Az Atlanti-óceántól az Uraiig terjedő Európa - ez a szó nemes szellemi értelmében kulturális-történelmi kategória A világcivilizációt ebben a térségben gazdagították a reneszánsz és a felvilágosodás eszméi, jelentős mértékben fejlődött a humanista hagyomány, és a szocializmusról szóló tanítás, valamint az európai népek zseniális egyéniségeinek ténykedése során minden területen tudományos ismeretek és művészi alkotások felbecsülhetetlen értékű alapja jött létre. Azt indítványozzuk, hogy Európa nukleáris krematórium helyett legyen az egyetemes európai kultúra sokoldalú békés fejlődésének térsége. Az „összeurópai házra" vonatkozó elképzelésünk egyáltalán nem jelenti azt, hogy bárki előtt is be akarnánk zárni az ajtót. Ellenkezőleg az előrelépés Európa számára lehetővé tenné, hogy nagyobb mértékben hozzájáruljon a haladáshoz a világ többi térségében. Európa nem térhet ki az elől, hogy részt vegyen olyan problémák megoldásában, mint az éhínség, az eladósodás, a fejlődés visszaesése és a válsággócok felszámolásához nyújtott támogatás. Nem kell kételkedni abban, hogy az európai népek kivétel nélkül a mellett szállnak sikra, hogy a földrészen a jószomszédság és a bizalom, az egymás mellett élés és az együttműködés légköre uralkodjon. Ez a szó szoros értelmében az új politikai gondolkodásmód győzelmét jelentené. Nemcsak erkölcsi indítékoktól vezérelve haladunk e cél felé. Ez az eljárás megfelel minden európai nép létérdekeinek, mivel a kölcsönös függőségektől átszőtt évszázadunkban egyre több olyan probléma merül fel, amelyet csakis európai, sőt világméretű közös törekvésekkel lehet megoldani. Vagy talán nem kell-e összefogni az olyan jelenségek elleni harcban, mint a terrorizmus, a bűnözés vagy a kábítószer élvezet? Talán nem világos, hogy ha ma nem fogunk össze olyan új veszély ellen, mint az AIDS, akkor meglehet, hogy holnap már késő lesz? És ezt a felsorolást még tovább folytathatnám. Szinte rendkívüli problémák tucatjai válnak átfogóakká, tehát olyanokká, amelyeket csak az egész világközösség tud megoldani. Európa jó példával járna elöl és országaink szilárd elhatározása, hogy méltóképpen hozzájárulnak ehhez. Ezzel összefüggésben értékeljük a gazdasági fórum megtartására vonatkozó csehszlovák javaslatot. Meggyőződésünk, hogy fontos szerepet játszhat az országok gazdasági biztonságának megszilárdításában és a kölcsönösen előnyös kooperációk kibővítésében. Ugyan ilyen törekvésből fakad az a mi indítványunk, hogy az összeurópai konferencián részt vett országok tartsanak értekezletet a humanitárius együttműködés fejlesztéséről. Meggyőződésünk, hogy a feszültséget és a konfrontációt reálisan bármilyen mértékben enyhítő gondolat érdemes arra, hogy előterjesszék és megvitassák. Közös erőfeszítésekkel már sok mindent sikerült megtenni annak érdekében, hogy a „közös európai ház" fogalma ma polgárjogot nyerjen. Európa háború utáni elrendezése általánosan elismert. A helsinki folyamat tovább él és lépésről lépésre lehetővé teszi az európai országok közötti bizalom megszilárdítását. . Ennek az elvnek a szellemében cselekedni - közös érdekeket feltérképezni, csökkenteni a katonai szembenállás szintjét és az atomfegyvermentes világhoz vezetó úton haladni - ilyen folyamatot óhajtanánk Európában. Kedves elvtársak! Az év végén ünnepeljük a nagy októberi szocialista forradalom 70., Csehszlovákiában pedig a jövő év elején a győzelmes február 40. évfordulóját. Ezek az események szorosan összefüggnek. A szocializmushoz való áttérés történelmi törvényszerűségét, e folyamat gazdagságát és formáinak különbözőségét igazolják. Nagy utat tettünk meg és közösen sok mindent elértünk. Bármilyen nagy feladatokat is támasszon a történelem a szocialista országokkal szemben, meggyőződésünk, hogy képesek vagyunk ezek megoldására. Garancia erre pártjaink elhatározása, a szocialista társadalmi rend kiapadhatatlan lehetőségei, népeink barátsága és testvérisége. Éljen a mi szövetségünk! Évről évre erősödjön a szovjet és a csehszlovák nép barátsága és testvérisége! Éljen a béke Földünkön!
