Új Szó, 1987. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1987-04-11 / 85. szám, szombat

Mihail Gorbacsov elvtárs beszéde

(Folytatás az 1. oldalról)

működésünk jelentőségéről. Megelégedéssel csatlakozok ahhoz, amit mondott. Köszönöm azt a magas elismerést, amellyel pártunk politikáját, a XXVII. kongresszus irányvonalát méltatta.

Minden okunk megvan arra, hogy úgy véljük, a pártjaink és országaink közötti kapcsolatok a belátható időn belül bővülni fognak és elmélyülnek. A tegnap és ma itt, Prágában folytatott tárgyalásainknak épp az volt a fő értelme, hogy kapcsolataink ilyen alakulását biztosítsuk.

A tárgyalások eredményeiről közös dokumentumot adunk ki. De már ma elmondhatom, hogy belpolitikai és nemzetközi ügyekben egyaránt közös az álláspontunk. Mindkét részről a szovjet -csehszlovák együttmüködés elmélyítésének és sokoldalú gazdagításának az útján történő további előrelépésre törekszünk.

Akárcsak korábban, tárgyalásaink során most is kiemelt helyet kapott a szocialista építésről, a jövőre vonatkozó tervekről és célokról szóló kölcsönös tájékoztatás. A csehszlovák elvtársak arról beszéltek, hogyan valósul meg a CSKP XVII. kongresszusán kitűzött program.

Őszinte örömmel tölt el bennünket az önök minden egyes sikere. Valóban van mire büszkének lenniük. A mai Csehszlovákia fejlett, gazdaságilag és szociális téren fejlett államként áll a világ előtt. Népgazdaságára az irigylésre méltó stabilitás jellemző, nem terheli a külföldi eladósodás. Jelentős ipari és tudományos-műszaki potenciállal és intenzív mezőgazdasággal rendelkezik. A lakosság életszínvonala, az oktatási és az egészségügyi rendszer, a felnövekvő nemzedékről és az érdemes dolgozókról való gondoskodás kiállja a legmagasabb nemzetközi mutatókkal való összehasonlítás próbáját.

Mindez a szocializmus gyümölcse, a kommunista párt által vezetett néptömegek céltudatos munkájának eredménye. És mindenekelőtt a munkásosztályé, amely egész eddigi történetében bebizonyította, hogy épp ö a mozgatóereje a társadalmi haladásnak Csehszlovákiában, s úgyszintén a többi szocialista országban.

A csehszlovák elvtársak a megbeszélések folyamán nem tértek ki a meglevő, megoldatlan problémák és nehézségek elől sem. Erről is egyenesen és nyíltan beszéltünk, ahogy az a kommunisták körében szokás. Kivel mással, ha nem a barátokkal kell megosztani gondolatainkat, örömeinket és gondjainkat, s kell elgondolkodni azon, mit kell még tenni, hogy még jobban dolgozhassunk és élhessünk.

Nem kétlem, hogy a jelenlevők, akárcsak a csehszlovák dolgozók többsége, jól tájékozottak az országunkban lejátszódó folyamatokról. A csehszlovák tájékoztató eszközök elég tartalmasan és részletesen tolmácsolják a nálunk végbemenő átalakítás értelmét. Mégis szeretném megosztani önökkel azt, ami a szivünket nyomja, s azt, mik a terveink.

Milyen ma a mi helyzetünk?

Az átalakítás gondolata nem önmagától keletkezett, a társadalmi fejlődés objektív menete, az ország sürgető szükségletei révén került napirendre. Megesik, hogy egészében véve szolid házban lakunk, amelynek alapjai szilárdak és szerkezete megbízható, de egyben sok minden nem elégít ki bennünket, mivel az elmaradt a megnövekedett igények és szükségletek mögött. Az apró javítás itt nem segít. Ebben az esetben alapvető rekonstrukcióhoz kell folyamodni.

A szocializmus megbízható bázisán így kezdtük meg most mi is az átalakítást a gazdaságban és a politikában, a szellemi szférában, a pártmunka stílusában és módszereiben.

Az októberi forradalom óta eltelt 7 évtized során népünk, amely végigjárta az úttörők útját és tisztességesen helytállt számos rendkívül nehéz próbán - az imperialista támadások és a történelem legpusztítóbb háborúja idején a kommunista párt vezetése alatt a szociális és tudományos haladás magas szintjére emelte hazáját.

A Szovjetuniónak a társadalmi élet legkülönbözőbb területein elért sikerei jól ismertek. De épp ezeknek a sikereknek a tükrében váltak különösen megenged- hetetlenné azok a komoly problémák és stagnálási jelenségek, amelyek a hetvenes években nyilvánultak meg. Meg mondom nyíltan, nálunk éles ellentétek alakultak ki. Az egyik oldalon itt volt a hatalmas acéltermelés, a hatalmas nyarsanyag- és tüzelőanyag-forrás, amiben már hosszú ideje nincs párunk - és a másik oldalon itt van mindezek hiánya, ami a pazarló és nem hatékony kihasználásuk következménye A gabonatermelésben az egyik világelsőség a mienk - a másik oldalon

kénytelenek vagyunk évente több millió tonna takarmánygabonát vásárolni. A szovjet tudomány sikereit, beleértve az alapkutatás eredményeit, általánosan elismerik. Nekünk van az ezer lakosra számított a legtöbb orvosunk és kórházi ágyunk, s a másik oldalon komoly hiányosságok tapasztalhatók az orvosi ellátásban.

Rakétáink lélegzetelállító pontossággal megtalálják a Halley-üstököst és a Vénusz felé repülnek, de ugyanakkor a kétségtelen tudományos és műszaki sikerekkel párhuzamosan nyilvánvalóan lemaradunk a tudományos ismereteknek a népgazdasági szükségletek szolgálatába való gyakorlati állításában, szégyenletes hiányosságok mutatkoznak még a mindennap használatos legegyszerűbb gépek tekintetében is.

Természetesen ezért nem a szocialista rendszer a hibás, jóllehet a mi ideológiai ellenfeleink ezt állítják, hanem mindez az ország vezetésében és irányításában tapasztalható hibákban gyökerezik, amit nyíltan meg is mondtunk a pártnak és a népnek. Leplezetlenül szóltunk a fegyelem lazulásáról, valamint a termelékeny és alkotó munkára való ösztönzés gyengüléséről is.

Barátainkat is beleértve, gyakran megkérdezik tőlünk, mennyire van létjogosultsága a hiányosságok éles bírálatának, vajon ez nem árt-e a Szovjetunió és az egész szocializmus tekintélyének?

Nemcsak könyvekből, hanem saját hatalmas tapasztalatainkból is tudjuk, hogy bírálat és önbírálat nélkül lehetetlen sikerek elérése a szocializmus fejlesztésében, nem lehet szó előrelépésről. Ezt az okos szabályt azonban, sajnos, nem mindig tartottuk meg a gyakorlatban. Rossz szolgálatot tett nekünk a valóság „problémamentes“ ábrázolása: ellentétet szült a szavak és a tettek között, társadalmi passzivitást idézett elő, továbbá bizonytalanságot váltott ki a hangoztatott jelszavak iránt. Ami a szocializmus von- zóságát illeti, ez végsősoron nem szavakkal, hanem reális tettekkel érhető el. A saját tévedéseink és hibáink tisztességes beismerése és igyekezetünk azok felszámolására - mindez szilárdítja presztízsét.

Mostani törekvéseink az egész társadalmi mechanizmus átszervezését tartják szem előtt. A gazdaságban ez az extenzív módszerektől, az intenzív módszerekre való áttérést jelenti, s gyorsított társadalmi-gazdasági előrelépést a leghaladóbb tudományos-műszaki bázison.

Politikai területen ez a széles körű demokrácia és a népi önigazgatás bővítését, a bürokratizmus és a hatalommal való visszaélés kiirtását, valamint a szocialista törvényesség megszilárdítását jelenti.

Ideológiai és szellemi területen ez a marxista-leninista elmélet alkotó továbbfejlesztése, a megcsontosodottság és a dogmatizmus ellentéte, valamint a magas fokú erkölcs elveinek és a szocialista értékek érvényre juttatása.

Egyszóval alapvető fordulatra van szükség méghozzá mindennemű tevékenységünk szervezésének vonatkozásában, hasonlóképpen a társadalmi tudat, az emberek lélektana és a munkához való viszonyuk területén. És ez a fordulat jellegénél fogva forradalmi.

Helyénvaló-e szólni abban az országban lezajló forradalmi változásokról, amely az emberiség történelmében a legmélyrehatóbb szociális forradalmat élte át, arról az országról, ahol megteremtették a szocializmust? Úgy vélem, igen, mert ez tükrözi mindannak a lényegét, ami lejátszódik.

Elidőznék ennél a kérdésnél, amely távolról sem csupán elméleti, hanem nagyon is gyakorlati jelentőségű.

Az októberi forradalom politikai területen, a társadalmi kapcsolatok egész rendszerében e legmélyrehatóbb fordulatot jelentette. Az egyik osztályt - a burzsoáziát és a nagybirtokosokat megfosztotta a hatalomtól és az irányítás eszközeit mások - a proletariátus és a legszegényebb parasztság kezébe adta. Kisajátította a magántulajdonban lévő termelőeszközöket és azokat a népnek adta A társadalom új szociálpolitikai bázisa, amely az alapvető változások következtében jött létre, a szocializmus fejlesztésének megingathatatlan alapja volt és az is marad.

De ennek a folyamatnak a keretében a gyakorlatban felmerülhet és fel is merül a társadalmi viszonyok formáinak az időről időre történő megújításának szükségessége. Vagy amint azt a Marx Károly és Engels Frigyes által felismert törvény is leszögezi, a társadalmi viszonyoknak összhangban kell lenniük a termelőerők fejlettségi szintjével. A szocializmusban ezt a feladatot lényegében folyamatosan kell megoldani, a társadalmi viszonyok

ilyen vagy olyan oldalának a szüntelen tökéletesítésével.

Amíg azonban a sürgető változásokra nem kerül sor, azokat halogatják és a problémák felgyülemlenek, radikális eszközökhöz, forradalmi módszerekhez kell folyamodni.

■Lenin mondta, hogy még nem egyszer sok mindent át kell dolgoznunk rendszerünkben, sőt sok mindent újra át kell dolgoznunk. Most ezt a feladatot tűztük ki. Ennek megoldása nem mást jelent, mint azt, hogy még jobban ki kell használni a szocializmus alkotó potenciálját, meg kell szilárdítani társadalmi rendszerünket. Alapvetően fontos, hogy a nálunk elindított forradalmi folyamat kezdeményezője a kommunista párt volt, és ebbe bekapcsolódik az egész szovjet nép, a társadalom valamennyi osztálya és rétege.

Az átalakítás végcélja a szovjet emberek jobb életének a biztosítása a társadalom szervezettsége és a szociális igazságosság magasabb formáinak az érvényre juttatása. Vajon reális-e ez a célkitűzés? Mi bátran feleljük azt, hogy igen, reális. Ez nem utópia, nem is fantázia, hanem teljesen józan mérlegelésre, alaposan átgondolt és kiegyensúlyozott prognózisra épölő teljes mértékben reális terv. A lehetőségeink valóban hatalmasak. A lényeg az, hogy teljes mértékben kihasználjuk azokat a társadalmi mechanizmusokat, amelyek eddig csak félgőzzel működtek, gyakran hibákkal is, hogy felszámoljuk mindazt, ami fejlődésünket gátolja és bevezessük ugyanakkor mindazt, ami meggyorsításához vezet.

Mi tehát az a motor, amely biztosítja az átalakítást és a szükséges gyorsítást? Mi ezt szocialista demokráciánk további ki- szélesítésében látjuk. A dolgozók hatalmas tömegeinek, minden tisztességes szovjet dolgozónak az ország irányításába való közvetlen bevonása - ez tulajdonképpen az SZKP januári plenáris ülésén elfogadott határozatok lényege. Csak az a nép képes megoldani az átalakításból eredő bonyolult és sokrétű feladatokat, amely kezében tartja az egész államhatalmat és amely az országban, a járásban, a városban és minden vállalatnál kialakult helyzetért felelős gazdának érzi magát, csak ó képes a szociális, a gazdasági és a tudományos-műszaki haladás új szintjére emelni a szovjet társadalmat.

Az előrehaladás fő irányait meghatároztuk. Ez magában foglalja a képviseleti és a közvetlen demokrácia valamennyi formájának fejlesztését, az önigazgatás általános kiterjesztését, a dolgozókollektívák, a tanácsok és a társadalmi szervezetek szerepének fokozását, a személyiségjogok jogi és gazdasági garanciáinak biztosítását, a törvényesség, a nyilvános tájékoztatás és a népi ellenőrzés szilárdítását.

Az élet néha megelőzi a célokat. így amíg a választási rendszer módosításán egyelőre még csak dolgozunk, számos párt- és társadalmi szervezetben, vállalatnál, tudományos dolgozókollektívánál és másutt már új módon választanak.

A demokratizálás folyamatának fejlesztése tág teret nyit az emberek kezdeményezésének, alkotó aktivitásának fejlesztése előtt. A demokrácia feltételei között mindenki lehetőséget kap az állás- foglalásra.

És egyben az ilyen demokratikus légkörben rosszul érzik magukat a pénzsó- vár emberek, a lusták, a demagógok és a bürokraták. Fokozódik a harc az olyan veszélyes társadalmi jelenségek ellen, mint az alkoholizmus, a kábítószer-fogyasztás és a bűnözés. A demokratizálás a társadalom erkölcsi megtisztítását, erkölcsi egészségének helyreállítását is jelenti.

Külön szeretnék szólni arról, hogyan kívánjuk megoldani gazdaságunk hatékonyságának fokozását. A legfontosabb itt az, hogy a lehető legrövidebb időn belül a tudományos-műszaki haladás kulcsfontosságú területein - az informatikában és a számítástechnikában, a népgazdaság elektronizálásában és robotizálásában, a rotoros gépsorok bevezetésében, a biotechnológiában és más területeken - a legmagasabb szintre jussunk el.

A beruházási és szerkezeti politikában a hangsúlyt a nyersanyagok és tüzelőanyagok termelésének növeléséről az erőforrásokkal való takarékoskodásra, az új létesítmények építésről a rekonstrukcióra és a termelés műszaki korszerűsítésére helyezzük át. A forrásokat elsősorban a tudományos-műszaki haladás prioritást élvező irányainak fejlesztésére összpontosítjuk. Sót, hozzáláttunk ahhoz is, hogy az építést és a rekonstrukciót leállítjuk azoknál a vállalatoknál, ahol nem számoltak a legkorszerűbb technológiai és gazdasági követelmények érvényesítésével.

A népgazdaság új műszaki rekonstrukciója a szovjet gépipar korszerűsítésének és fejlesztésének az ország történetében egyedülálló programjára támaszkodik. A kilencvenes évek elejéig lényegében be

kell fejezni a gépipari termelés megújítását és az új technika széles körben fog áramlani a népgazdaság minden ágazatába.

Mindez fel nem tárt tartalék. Az eredmények nem azonnal születnek, hanem valamikor az ötéves terv végén, vagy később. Egyelőre tehát a gyorsítás céljaira igyekszünk teljes mértékben kihasználni a szervezési-gazdasági és erkölcsipolitikai tényezőket: a fegyelem megszilárdítását és a munkaszervezés és javadalmazás haladó formáinak a bevezetését, ideértve az olyan hatékony formákat is, mint a brigádrendszerű javadalmazás. Mint azt bizonyára tudják, bevezettük a termékek állami átvételét, amivel a rossz munkát és a technológiai fegyelem megsértését kívánjuk megbízhatóan megakadályozni.

Nagyra értékeljük, hogy az emberek millióit érintő fontos intézkedések a munkásosztály, az ország valamennyi dolgozója részéröl aktív támogatásra találtak.

Nagy reményeket fűzünk az új gazdaságirányítási és ösztönzési rendszer bevezetéséhez, amely rendszer az önelszámoláson alapul. Feladata az, hogy biztosítsa az egyén, a kollektíva és a társadalom, a termelő és a fogyasztó, a terv és a piac érdekeinek harmonikus összehangolását.

A vállalatok gazdasági önállósága és a termelési önigazgatás érvényesítése tág teret nyit a kezdeményezőkészség és a szocialista vállalkozószellem előtt és hozzájárul ahhoz, hogy minden dolgozó gazdának érezze magát.

Alapvető változásokra van szükség az irányítás felső láncszemeiben is. Ezek lényege az, hogy a központi szervek figyelme a stratégiai feladatok megoldására összpontosuljon, s a tervezés normatív módszereiről áttérjünk a gazdasági eszközök segítségével történő irányításra. Új módon kell kiépíteni a központ és az alsóbb láncszemek kapcsolatait. A minisztériumoknak és a központi hivataloknak valóban érezniük kell az ágazatok jellegét meghatározó tudományos-műszaki haladásért, a társadalom szükségleteinek kielégítéséért rájuk háruló felelősséget.

Az utóbbi időben jelentős döntéseket hagytunk jóvá, amelyek mélyreható változásokat feltételeznek a gazdálkodás, a tervezés és az irányítás területén. Az új módszerek bevezetésének és gyakorlati alkalmazásuknak a nem könnyű folyamata játszódik le. Mind erősebben érezzük, hogy az elfogadott intézkedéseket egységes rendszerbe foglaljuk össze és megteremtsük a gazdasági mechanizmus új struktúráját. Azzal számolunk, hogy ezeket a kérdéseket az SZKP KB következő ülése vitatja meg.

Tudatában vagyunk annak, hogy egyelőre az első lépéseket tettük meg és a nehezebbje még hátravan Nem gondoljuk, hogy az élet által felvetett valamennyi kérdésre megtaláltuk a végső választ. Távol áll tőlünk az is, hogy bárkit felszólítsunk, utánozzon minket. Minden szocialista országnak megvannak a saját jellemző vonásai és a testvérpártok a nemzeti feltételeket figyelembe véve határozzák meg a politikai irányvonalat. Ezenkívül egyes problémák azok közül, amelyek most a Szovjetunióban elsőren- düek, más szocialista országokban már megoldottak, vagy sajátos módon oldják meg azokat.

Mindemellett azonban nem rejtjük véka alá meggyőződésünket, hogy a Szovjetunióban folyó átalakítás megfelel a szocializmus legmélyebb lényegének, a társadalmi haladás jogos szükségleteinek. Elhatározásunkat, hogy teljesítsük a XXVII. pártkongresszus és az SZKP KB januári ülése által kitűzött feladatokat, megsokszorozza az a támogatás, melyet barátaink és szövetségeseink tanúsítanak politikánk iránt. Értékeljük azt a támogatást!

Ismert, hogy a kommunisták, a szocializmus barátai, a demokratikus és haladó nézeteket valló emberek az egész világon forró rokonszenvvel fogadták a szovjet átalakítást és sok mindenben ehhez kapcsolják reményeiket a jövőt illetően. Lényegében csak a legcsökönyösebb reakciósok és militaristák reagálnak haraggal, mivel tudatosítják, hogy terveink megvalósítása tökéletesebbé, tehát vonzóbbá teszi a szocializmust.

Nyugaton a politikai köröknek nincs ellenére, hogy kacérkodjanak átalakításunkkal, vitatkozzanak arról, hogy a gyenge vagy az erős Szovjetunió előnyösebb-e, vagy az úgymond - az ő mércéjük szerint - teljesen vagy nem egészen demokratikus Szovjetunió. Többen azzal számolnak, hogy kétségeket kelthetnek terveink reális voltát illetően, vagy a témával kapcsolatos spekulációk segítségével ellentéteket szíthatnak a szocialista világban. A legkülönbözőbb opportunisták a maguk módján próbálják magyarázni átalakításunk céljait és élósködni rajta.

Mindezt látni kell. De mégsem mondhatunk le a szocialista társadalom tökéletesítéséről az ideológiai ellenfél intrikái miatt! Szilárdan megválasztottuk utunkat és nem térünk le róla.

Engedjék meg, hogy kitérjek a szocialista országok közti együttmüködés egyes kérdéseire.

Tavaly novemberben Moszkvában a KGST-tagországok testvérpártjai legfelsőbb képviselőinek munkatalálkozóján egyhangúlag arra a következetetésre jutottunk, hogy együttműködésünknek nagyobb dinamikát kell adni, s hogy mechanizmusa bizonyos átalakítást igényel.

Van mire támaszkodnunk. A háború utáni időszakban a szocializmus erős nemzetközi tényezővé vált. A testvérországok között kialakult a kölcsönös kapcsolatok szerteágazó hálózata, párt-, állami és társadalmi vonalon. Létrehoztuk a nemzetközi szocialista munkamegosztás szilárd alapjait, és sok tapasztalatot gyűjtöttünk a szocialista országok sokoldalú szervezetei működéséből. Nagy méreteket öltött a tudományos és kulturális értékek cseréje.

Az együttműködés számos formája és módszere, melyek a múltban alakultak ki, ma már nem felelnek meg a követelményeknek és szükségleteknek. Elmondható, hogy lezárult a szocializmusnak, mint világrendszernek a kialakulási időszaka. Új szakasz kezdődött, mely megköveteli országaink egész kölcsönös együttműködési rendszerének minőségileg új szintre való emelését.

Mi kerül az előtérbe, mely elvek a legfontosabbak?

Elsősorban abból indulunk ki, hogy a szocialista országok közti politikai kapcsolatok egész rendszerét az egyenjogúság és a kölcsönös felelősség alapjára lehet és kell következetesen építeni. Senkinek sincs joga arra, hogy a szocialista világban rendkívüli pozíciókra tartson igényt. Minden párt önállósága, felelőssége népével szemben, joga arra, hogy országa fejlesztésének kérdéseit szuverén módon oldja meg - ezek számunkra feltétlenül megtartandó elvek. Egyben mélységesen megvagyunk győződve arról, hogy a szocialista közösség sikerei elképzelhetetlenek minden egyes párt és ország gondoskodása nélkül saját és a közösség érdekeiről, a barátok és a szövetségesek iránti tisztelet és érdekeik kötelező tiszteletben tartása nélkül.

Közös véleményünk szerint a gazdasági kapcsolatokban feltétlenül következetesen meg kell tartani a kölcsönös előnyösség és a kölcsönös segítség elveit. A szocializmus lényegének teljes mértékben megfelel a nemzeti munka eredményeinek ekvivalens cseréje, ez a csere az integráció természetes alapja. Egyben társadalmi rendszerünknek internacionalista lényege is feltételezi a kevésbé fejlett országoknak való segítségnyújtást annak érdekében, hogy teljesebb mértékben bekapcsolódhassanak a szocialista munkamegosztásba és végül kiegyenlítsék gazdasági fejlettségük szintjét.

Végezetül szeretnék szólni a nemzetközi ügyekkel való együttműködésünkről. Ez olyan, mindannyiunk számára létfontosságú kérdéseknek van alárendelve, mint amilyen a biztonság, a nukleáris katasztrófa elhárítása, a nemzetek békés munkájához szükséges normális külső feltételek biztosítása. A tapasztalatok megmutatták, hogy a szocialista országok annál sikeresebben érik el közös céljaikat, minél aktívabban és kezdeményezőbben jár el mindegyikük.

A szocialista országok együttműködése fejlesztésének jelenlegi szakaszában - véleményem szerint - az egyik legfontosabb minőségi vonás az, hogy nagymértékben növekedett a szocialista építésben szerzett tapasztalatok cseréjének és általánosításuknak a jelentősége.

Ismertek Lenin szavai arról, hogy csak a kísérletek sorából, melyek közül mindegyik egyoldalú lesz, lehet létrehozni az egységes szocializmust.

Történelmileg a helyzet úgy alakult, hogy a szocialista világrendszer kialakulásának első szakaszában a Szovjetunió volt az egyedüli ország, amely tapasztalatokkal rendelkezett a szocializmus építésében. Ezeket a tapasztalatokat magától értetődően mérceként fogták fel. A jelenlegi időszakban a baráti országok egész sora már a szocialista fejlesztés gazdag történetét tudhatja maga mögött, amely során sajátos formákat és eredeti megoldásokat alkalmaztak. Egyetlen pártnak sincs monopóliuma az igazságra. Természetesen valamennyinek létérdeke országa feltételeinek figyelembe vételével a szocialista világban felgyülemlő értékes tapasztalatok kihasználása.

Elmondható, hogy napjainkban a kormányzó kommunista párt józanságának megbízható mércéje nemcsak a saját, hanem a barátai tapasztalatához való viszonyulása is. E tapasztalatok értékének tekintetében egyedüli kritérium létezik: a társadalmi politikai gyakorlat, a társadalmi-gazdasági fejlesztés eredményei, a szocializmus gyakorlati megszilárdítása.

A testvérpártok központi bizottságai főtitkárainak munkatalálkozóján elfogadott határozatok és értékelések új szakaszt nyitnak a szocialista gazdasági integráció elmélyítésében, beleértve a Csehszlovákia és a Szovjetunió közötti gazdasági kapcsolatok bővítését is.

Közös erőfeszítéssel a gazdasági együttműködésünk rendkívül szerteágazóvá vált, idén, a kölcsönös árucsereforgalom eléri a 14 milliárd rubelt. Az integrációnak az országaink termelési és tudományos-műszaki potenciáljában rejlő tartalékait azonban távolról sem használ(Folytatás a 7. oldalon)

ÚJ SZÚ

2

1987. IV. 11