Új Szó, 1987. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1987-04-09 / 83. szám, csütörtök
ÚJ szú 5 1987. IV. 9. A Rudé právo és a Pravda brigádjának kijevi és szúrni naplójából II. Teljes önálló elszámolás, önfinanszírozás A termelői tevékenység végső pénzügyi eredménye, a nyereség vált fő mutatóvá Szúrni Ukrajna északkeleti részében, Kijevtöl 350 kilométernyi távolságra fekszik, s csak a részletesebb térképeken van feltüntetve. A száz legnagyobb szovjet város között sem szerepel. Ennek ellenére ez a mintegy 270 ezer lakost számláló város az utóbbi években a világ közvéleménye, főleg a közgazdászok előtt ugyancsak ismertté vált. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az önfinanszírozás és a teljes önálló elszámolás kísérlete nemcsak a szocialista történelemnek, hanem a világgazdaság történetének is elválaszthatatlan részévé vált. Ez valóban nem túlzás, hiszen amint arról tudomást szereztünk, csak az elmúlt évben mintegy 1500 küldöttség és tanulmányi csoport látogatta meg a Szumi M. V. Frunze Gépipari Tudományos Termelési Egyesülést az egész világról. Ez a termelési szervezet új utakon indult el a szovjet vállalatok és igy az egész szocialista társadalom gazdasági és szociális fejlődésének meggyorsításában, kipróbálta és ezzel a gyakorlatban is bizonyította kezdeményezésének reális jellegét. Hangsúlyozni kell, hogy itt nem csupán gazdasági jellegű, hanem a szó" szoros értelmében össztársadalmi vonatkozású kérdések megoldásáról volt szó. A kísérlet bebizonyította, hogy a tudományos-műszaki fejlesztésben az evolúciós út helyett a forradalmi úton lehet és kell haladni.- Érthető, hogy ez bonyolult út volt és még most is az - ismeri be Alekszandr Nyikolajevics Gyjacsen- ko, az egyesülés vezérigazgatója.- Utat kellett törni az új, progresszív gondolatok megvalósításához, ami sohasem megy könnyen. Főleg amikor alapvető, gyökeres változásról van szó az egész irányítási rendszerben, alulról felfelé és megfordítva. Bizony, ha valaki zavart kelt a megszokott rendben... Határozott fellépés a minőség és hatékonyság kérdésében Az eredmények korábbi értékelése nem felelt meg a gyorsított fejlesztés követelményeinek, nem ösztönözte eléggé a dolgozókat a minőség és hatékonyság javítására. A termelési mutatók tervezési rendszere az előző időszakban elért színvonalbóľ indult ki, a hatékonyság értékelése csak kiegészítő mutatónak számított. Ez szükségszerűen ellentéthez vezetett - az egyik oldalon az irányítási szervek a hatékonyság, a minőség, a gazdaságosság követelményeit hangsúlyozták, a másik oldalon viszont maga a gazdasági mechanizmus a vállalatok és üzemek vezetőire olyan irányban hatott, hogy a tervfeladatok csökkentésére, a tartalékok takargatásá- ra törekedjenek, nem használták ki teljes mértékben a berendezéseket és a lehetőségeket, hogy különböző juttatásokat igényelhessenek a össztársadalmi alapokból, s lényegében ahhoz az alapelvhez igazodtak, hogy aki nem zaklat másokat, azt békében hagyják. Természetes, hogy ilyen körülmények között az egyes vállalatok gazdálkodási színvonalának értékelése sem lehetett objektív. Ezért olyan módszert kellett keresni, melynek segítségével megbízhatóan értékelhető nemcsak a terv teljesítése, hanem azoknak a tényleges eredményeknek az elérése is, amelyek a tartalékok maximális és sokoldalú kihasználásában nyilvánultak meg. Az önfinanszírozás alapvetően megváltoztatja a vállalatok és az állami költségvetés kölcsönös viszonyait, az ösztönzési alapok létrehozásának a feltételeit, ezért ki kellett dolgozni a belső irányítási rendszer megfelelő struktúráját, valamint a vállalatoknak a népgazdaság tervezési és pénzügyi rendszeréhez fűződő kapcsolatait. A szumi egyesülés vezetőivel folytatott tanácskozás során vendéglátóink a kísérlet három jellegzetes oldalára hívták fel a figyelmünket, amelyek nélkülözhetetlen alapot képeztek a kitűzött célok eléréséhez. Az első az volt, hogy az egyesülés önálló elszámolási rendszerének nemcsak a termelési költségeket kellett fedeznie a bevételekből és az elért nyereségből, hanem a bővített újratermelés költségeit is saját forrásokból kellett biztosítania. Ez azt jelenti, hogy az önfinanszírozást a beruházásokra is kiterjesztették. Erre a leírási alap mellett a nyereség egy részét is fel kell használni, illetve a vállalat beruházási hitelt vehet fel. A második körülmény az, hogy a termelői tevékenység végső pénzügyi eredményét az elért nyereség nagysága határozza meg, ami az ötéves és az éves tervek jóváhagyásánál alapvető mutatóként érvényesül - a termelési költségeket csak költségvetési mutatóként veszik figyelembe. A harmadik abban rejlik, hogy megállapították, az elért nyereségből milyen részarányt kell befizetni az állami költségvetésbe, s mennyi juttatható a gazdasági ösztönzési alapba. Ezeket az arányokat százalékban kifejezve stabil norma- tívumok határozzák meg. Az idén például minden rubel nyereségből 47,1 kopekot fizetnek be az állami költségvetésbe és a minisztérium központi alapjába, 52,9 kopek pedig az egyesülésnél marad. Ezt a részt az egész ötéves tervidőszakra jóváhagyott normatívumok szerint így osztják el; 32,7 kopeket fordítanak a tudományos-műszaki fejlesztésre, a bővített újratermelés költségeinek fedezésére, új lakások építésére, szociális, kulturális és közellátási jellegű beruházásokra, 8,1 kopek jut a szociális-kulturális tevékenység fedezésére, az ilyen jellegű berendezések karbantartására, 12,1 kopekot pedig a dolgozók anyagi ösztönzésére fordítanak. Emellett nem kis összegekről van szó, hiszen a termelési érték növelésének minden százalékából 820 ezer rubel, a termelés anyag- és energiaráfordítási költségeinek 1 százaléknyi csökkentéséből 640 ezer, a munkaráfordítási költségek egy százaléknyi csökkentéséből pedig 450 ezer rubel nyereség származik. A kísérlet a gyakorlatban bizonyította azoknak a gazdasági intézkedéseknek a célszerűségét, amelyek a termelési alapok jobb kihasználásához, a termelés és a munkatermelékenység további növeléséhez, a termelési és a nem termelési költségek csökkentéséhez vezetnek, s egyúttal hatékony végső eredményt biztosítanak az egyesülés számára. Az elmondottakból kiindulva, a vállalatnál a normatívumok adott rendszerét a potenciális lehetőségeket kifejező normatívumokkal is kiegészítették. Ezek az elméletileg elérhető, maximálisan magas szintet képviselik. Ezeknél természetesen figyelembe veszik a tudományos- műszaki haladás, a tudományos munkaszervezés lehetőségeit is, valamint a hasonló jellegű egyéb forrásokat. Ezek a normatívumok lehetővé tették az elért eredmények reálisabb értékelését. Nem utolsósorban a termékek minősége is javult, hiszen az egyesülésben a vezérigazgatótól kezdve egészen a kapusig mindenki tudja, hogy mit jelent, milyen hasznot hoz a termékek kiváló minősége, mert az elért nyereség csaknem 50 százaléka a kiváló minőségű termékek előnyösebb árképzéséből származik. Röviden összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy az egyesülés végső eredményeit az elért nyereség mennyisége szerint értékelik. A szumiak véleménye szerint ez a mutató fejezi ki a legjobban a termelés mennyiségi növekedését, minőségi színvonalának alakulását, a munkatermelékenység növekedését, a termelési költségek és az egyéb kiadások csökkenését. Érdekeltség a nyereségben és a szerződések teljesítésében A szumi gépgyártókkal folytatott beszélgetéseink során sajnos nem találkozhattunk Vlagyimir Petrovics Moszkalenkóval, a vezérigazgató gazdasági helyettesével, aki munkatársainak véleménye szerint fő szerepet játszott a kísérlet előkészítésében, feltételeinek kidolgozásában. Látogatásunk idején éppen Magyarországon tartott előadásokat, mert nézetei, gondolatai és tapasztalatai iránt a külföldi országokban is nagy az érdeklődés. Teljes mértékben helyettesítette őt azonban közvetlen munkatársa, Mária Fjodorovna Balanova, a tudományos-műszaki és gazdasági információs osztály vezetője, kandidátus, aki Moszkalenko elvtárssal, a tudományok doktorával kezdettől fogva együttműködött az önfinanszírozásra és a teljes önálló elszámolásra való áttérés előkészítésében. Ott is jelen volt, ahol különböző akadályokat kellett leküzdeni...- Bizonyára érdekelni fogják önöket az eddig elért eredmények- fordította Mária Fjodorovna figyelmünket a kísérlet gazdasági kihatásaira. - A kísérlet bevezetésének első évében, vagyis 1985-ben egyesülésünk több mint 65 millió rubel nyereséget ért el, vagyis 35 százalékkal többet, mint a kísérlet bevezetése előtti évben. Az elmúlt évre 75 millió rubeles nyereséget terveztünk, azonban 109 milliót értünk el- mondja az információs osztály vezetője nem kevés büszkeséggel.- Az idei évre 81,5 millió rubeles nyereséget irányoztunk elő, ami több ugyan a tavaly tervezett meny- nyiségnél, de kevesebb az elmúlt évben ténylegesen elért összegnél. Itt nem a nyereség növekedési ütemének csökkenéséről van szó, hanem azzal kell számolnunk, hogy a szervezési intézkedésekkel mozgósítható tartalékok fokozatosan kimerülnek, s ezek helyét a tudományos-műszaki fejlesztésből származó források foglalják el. Ezekből a forrásokból a nyereség további stabil növekedését várjuk, melynek mennyisége a termelési érték nagyságától is függ. Az egyesülés vezetői további fontos körülményekre is felhívták a figyelmünket. A dolgozók anyagi érdekeltsége például alapvető mértékben függ a szerződéses kötelezettségek mennyiségi, minőségi, szerkezeti és határidőben való teljesítésétől. A szerződéses szállítások hiánytalan, 100 százalékos teljesítése esetén az anyagi ösztönzési alap 15 százalékkal növekszik, de minden százaléknyi lemaradás esetén három százalékkal csökken. Az egyesülés vezetősége egyébként már abban az esetben is elveszti a prémiumra tartott igényét, ha a szerzőA Komunyiszt elméleti és politikai folyóirat 4. száma „Az SZKP XXVII. kongresszusának útján“ című vezércikkel kezdődik. A kongresszus óta eltelt egy év a legszigorúbb történelmi mérce szerint rövid idő - állapítja meg a cikk. - De vannak olyan évek, amelyek jelentőségüket tekintve a nyugodt, hétköznapi fejlődés évtizedeivel érnek fel. Ez - a mindenki által olyannyira várt megújulás, a döntő változások ideje. Éppen ilyen lett a szovjet nép számára a jelenlegi időszak - a társadalmi élet valamennyi területe átalakításának ideje.“ A folyóirat anyagokat közöl a tömegtájékoztatási és propaganda- eszközök vezetőivel az SZKP Központi Bizottságán rendezett találkozóról, ismerteti Mihail Gorbacsov itt elhangzott felszólalását, amelyben a sajtó, a rádió és a televízió feladatait vázolta a párt Központi Bizottsága 1987. januári plénumán hozott határozatok szellemében. J. K. Ligacsovnak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának cikke a Szovjetunió agráripari komplexuma fejlődésének elemzésével, az ezen a területen elért eredményekkel és az itteni problémákkal foglalkozik. Hangsúlyozza az emberi tényező elsőrendű jelentőségét a termelés növekedésének meggyorsítása szempontjából, vizsgálja a teljes gazdasági önelszámolás rendszere kialakításának módjait, az e területen végzendő pártmunka feladatait. „Szilárdan hiszünk társadalmi rendünk erejében - hangsúlyozza a cikk szerzője - látjuk életrevalósádéses szállítások teljesítésében 0,1 százalékos hiány mutatkozik.- A tervidőszak utolsó évében több mint 150 millió rubeles nyereséget szeretnénk elérni - folytatja Mária Fjodorovna. - Ezt már ma is reális célnak tekinthetjük, mert tudjuk, hogy mire van szükség az eléréséhez. Elsősorban a minőségi színvonal további emelkedésére számítunk. Az állami minőségi jellel gyártott termékeknél a kedvezményes árképzés következtében már tavaly is 35 millió rubeles terven felüli nyereséget értünk el, s ez a továbbiakban is növekedni fog. Másokra is kell még gondolni Beszélgetésünk során arra is felfigyeltünk, hogy az egyesülés nyereségének egy részét (7,5 százalékát) nem az állami költségvetésbe, hanem a minisztérium, adott esetben a vegyipari gépgyártási minisztérium alapjába fizeti be. Erre azért van szükség, mert a vegyipari gépgyártás egész ágazata áttért az önfinanszírozás és a teljes önálló elszámolás új rendszerére, s a tárcán belül olyan vállalatok is vannak, amelyek a korábbi rendszerben a műszaki színvonal tekintetében - saját hibájukon kívül - elmaradtak. Számukra az önálló elszámolás feltételei között még a r. átlagos színvonal elérése is nehézségekkel járna, ezért a minisztérium ezt a problémát úgy oldja meg, hogy a kevésbé ellátott vállalatok műszaki fejlesztéséhez azok a vállalatok is hozzájárulnak, amelyek korábban a központi forrásokból többet kaptak. Ezért a minisztériumnál műszaki fejlesztési alapot létesítettek egyes vállalatok korszerűsítésére, melynek kerete azonban fokozatosan csökkenni fog, s idővel teljesen megszűnik. Felmerülhet azonban a kérdés, hogy egyes vállalatok nem fognak-e visszaélni ezzel a lehetőséggel.- Bizonyára lesznek még olyan gazdasági vezetők, akik továbbra is erre a külső segítségre szeretnének támaszkodni, de biztos vagyok benne, hogy ezt a problémát gyorsan megoldjuk - magyarázza Mária Fjodorovna Balanova. - A veszteséggel gazdálkodó vállalatok pénzügyi dotálása tervezett ütemben fog csökkenni, s a veszteséges termelés felszámolásában a gazdasági vezetők nemcsak anyagilag lesznek érdekeigának forrásait, amelyek a szovjet emberben, a kollektivista viszonyok rendszeréhez való tartozásában rejlenek.“ A lap e számában befejeződik azoknak az anyagoknak a közlése, amelyek 37 kommunista és munkáspárt folyóiratai szerkesztőinek találkozásáról szólnak; ez 1986 decemberében volt Moszkvában, és a jelenkor elméleti és politikai problémáival foglalkozott. Mint a Komunyiszt közli, a találkozó résztvevői nagyra értékelték az ilyesfajta véleménycsere hasznosságát, és megállapodtak abban, hogy rendszeressé teszik ezeket a találkozókat. A „Hogyan halad a gyorsítás?" címmel közölt gazdasági szemlében 0. Lacis, a közgazdaságtudományok doktora, az 1986-os év gazdasági eredményeit elemzi. Az „Új módon gondolkodni és dolgozni" rovatban a folyóirat az SZKP KB januári plénumának eredményeiről szóló gondolatokat közöl, amelyeket I. Francenyuk, a Novoli- pecki Kohászati Kombinát igazgatója, N. Andrejanova, a moszkvai Ga- garin-kerületi pártbizottság első titkára, A. Jansin akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia alelnöke, 1. Brazcov akadémikus, a Szovjetunió felső- és középfokú szakoktatási minisztere, V. Korotics író, az Ogonyok folyóirat főszerkesztője oszt meg az olvasókkal. Az állami vállalatról (egyesülésről) szóló új szovjet törvény tervezetének megtárgyalása A. Buzsinszkij- jal, az AITOZIL Egyesülés vezérigazgató-helyettesével folytatott beszélgetéssel kezdődik. Ugyanezzel tek, hanem a párttal szemben is felelősséggel fognak tartozni. A teljes önálló elszámolás és az önfinanszírozás bevezetésének új feltételei a vállalaton belüli irányítás egyszerűsítését is megkövetelték. A Szumi M. V. Frunze Gépipari Tudományos Termelési Egyesülés lényegében három nagyüzem egyesülése alapján jött létre (az egyikben vegyipari berendezéseket, a másikban földgáz szállításához szükséges gázkompresszorokat, a harmadikban atomerőmúvi szivattyúkat gyártanak). Ezekhez az üzemekhez egy korábban önálló kutatási-fejlesztési intézetet is csatoltak. így jött létre a több mint 20 ezer dolgozót foglalkoztató tudományos-termelési egyesülés. Ezzel az új szervezési rendszerrel csaknem 600 irányítási és gazdasági dolgozót tudtak megtakarítani. Ez azonban nem jelentette azt, hogy munka nélkül maradtak. Amint azt az egyesülés vezérigazgatója kifejtette, a gyors ütemű műszaki fejlesztés, a termelési kapacitások kibővítése az új üzemegységekben mindenki számára nyújtott érvényesülési lehetőséget. Sok munkaerőt sikerült megtakarítani az anyagi ellátás területén, a raktárgazdálkodásban a karbantartó, a javító és az építkezési csoportoknál is, amelyek az összpontosításuk után jobb anyagi-műszaki ellátásban részesültek, s kisebb létszám mellett gyorsabban és jobb minőségben teljesítik a feladataikat, mint azelőtt. A teljes önálló elszámolásra és az önfinanszírozásra való áttérés, amelyet kísérleti jelleggel a szumi egyesülésben és a volgai autógyárban vezettek be, bebizonyította élet- képességét, s ma már túlnőtte a kísérlet kereteit. A Szovjetunióban ma már hét termelési ágazatban a gyakorlatban érvényesítik. Hiba lenne azonban azt gondolni, hogy mindez simán, akadálytalanul valósul meg. Előfordulnak még helyi súrlódások, szépséghibák, amelyeket menet közben kell megoldani. Egyes dolgozók például nehezen tudnak alkalmazkodni az új viszonyokhoz, nem szívesen vállalják a megnövekedett személyi felelősséget és az ezzel járó kockázatot. A dolgozók, főleg a munkások döntő többsége tisztában van az önálló elszámolásból származó előnyökkel. Erről szól majd a következő folytatás. a témával foglalkozik két cikk - D. Lvovnak, a közgazdaságtudományok doktorának és A. Petrakovnak, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagjának írása. Ezek konkrét javaslatokat terjesztenek elő e fontos törvény tervezetével kapcsolatban. Az ifjú nemzedék nevelésének, oktatásának, a társadalmi életbe való bekapcsolásának időszerű problémáiról fejti ki gondolatait /. Kon, a filozófiai tudományok doktora. „A nemzedékek stafétája - hangsúlyozza a szerző nem annyira anyagi értékeknek, hanem inkább a megoldásra váró problémáknak az átadása. Minél őszintébben és alaposabban beszélünk a fiataloknak arról, ami nekünk gondot okoz, annál valószínűbb, hogy életművünk a helyes irányban folytatódik". „A modern genetika problémái és távlatai" című cikkben A. Szozinov, a Szovjet Tudományos Akadémia Általános Genetikai Intézetének igazgatója, a modern genetika fejlődésének bonyolult, néha élesen vitatott problémáit vizsgálja, beleértve az ember genetikáját, e problémák filozófiai, módszertani szempontjait. A „Kritika és bibliográfia. Információk" című hagyományos rész szemlét közöl a szocialista igazságosságnak a szocialista építés viszonyai között felmerülő kérdéseiről, a szocialista országok pártfolyóirataiban megjelent közleményekről. A testvérpártok központi bizottságainak más elméleti és politikai folyóirataival együtt, a lap elemzi a Nová Myslban megjelent anyagokat is. V. TRUBNYIKOV Tallózás a Komunyiszt szovjet folyóiratban
