Új Szó, 1987. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1987-04-09 / 83. szám, csütörtök
Cseh kulturális mozaik Idegenforgalom és kultúra Jegyzetek a Budapesti Tavaszi Fesztiválról A Csehszlovák Televízió ebben az esztendőben is mindent megtesz annak érdekében, hogy a maga sajátos eszközeivel járuljon hozzá a hatékony tájékoztatáshoz, a néző tudatformálásához, erkölcsi értékei gyarapításához. Ezt hangsúlyozták a televízió vezetői az elmúlt héten megtartott sajtótájékoztatójukon. A jelenlevő újságírók megtudhatták azt is, hogy a tévé műsorai között több helyet kapnak a kulturális élet időszerű eseményeivel foglalkozó adások. Továbbra is nagy súlyt helyeznek a hazai és a külföldi szellemi értékek népszerűsítésére. A televízió ebben az esztendőben a korábbi évekhez képest igyekszik árnyaltabb és sokrétűbb képet rajzolni a hétköznapok hőseiről, életünk örömeiről és gondjairól. E célok jegyében születtek azok a sorozatok is, amelyek rövidesen képernyőre kerülnek. Márciustól láthatjuk Jaroslav DietI Veľké Sedlo (Nagy nyereg) című sorozatát, a krimi kedvelői pedig újabb tíz történetet nézhetnek meg Jirí Marek népszerű sorozatából, a Prága város bűnös embereiből. Újdonságnak számít az is, hogy a tévéjátékok, a sorozatok vetítését követően kerekasztal-beszélgetése- ket rendeznek, amelyekre a szakembereken kívül tévénézőket is meghívnak. A tévé idei dramaturgiai tervében is szerepelnek a klasszikus alkotások tévéfeldolgozásai. Szó volt a sajtótájékoztatón arról is, hogy a televízió igyekszik szorosabb kapcsolatot kialakítani mai írókkal; szeretnék, ha az együttműködés eredményeképpen minél több ősbemutatót tarthatnának. A Csehszlovák Televízió egyébként ebben az esztendőben több mint tízezer óra műsort sugároz, ennek csaknem kilencven százalékát színes adásban. Színvonalasabb könnyűzenei műsorokat A Cseh Zeneszerzők és KoncertA minap töltötte be hatvanadik életévét Ladislav Burlas érdemes művész, zeneszerző, muzikológus és zenepedagógus. Zeneszerzői működése rendkívül sokoldalú, több mint ötven opusza műfajilag felöleli a komoly zene csaknem egész területét. Társadalmi hatásukat tekintve a legjelentősebbek a legkisebb gyermekek részére írt dalok és az instruktiv célzatú gyermekkórus-kompozíciók. A kórusművek - különösen a nagy vegyeskarra írt művek - jelentik egyébként Burlas alkotói pályájának egyik súlypontját, ezekben olyan neves kórusszerzók inspirálják, mint Kodály Zoltán, az észt Veljo Tormis, vagy a lengyel Krzysztof Penderecki. Ladislav Burlas kórusmüvei nemcsak a hangszínek gazdagságával, érzelmi telítettségükkel érik el hatásukat, hanem a zenébe foglalt költői alkotások prizmáján keresztül időszerű társadalmi és örök emberi kérdéseket is kifejeznek. (Ladislav No- vomeský: Jó napot - kórusmú-soro- zat, Milan Rúfus: Harangok, Vladimír Reisel: Hat szerelmes költemény, Ján Smrek: A szépség metamorfózisa). E kórusmúvek szerves átmenetet jelentenek a kantátákhoz, főleg a Ján Kostra verseire írt Emberrel találkozni című, szoprán- és baritonszólóra, vegyeskarra, orgonára és zenekarra komponált szimfóniához. Meghatározó helye van Ladislav Burlas életművében a kamarazenének. Szólóhegedűre írt szerzeményeiben a hegedújátékban szerzett saját tapasztalatait érvényesíti. Nem kétséges, hogy az erre a hangszerre írt hosszabb önálló darabok igényes feladatot jelentenek nemcsak az előadó, hanem a hallgató számára is. Az 1974-ben szólóhegedűre írt Koncertszonáta e műfaj leggyakrabban játszott darabjai közé tartozik és , a hallgatónak nyújtott különleges zenei élmény mellett lehetőségét ad az előadónak, hogy megcsillogtassa művészek Szövetségének jelenleg 733 tagja van, az átlagos életkor 54 év. Soraiban megtalálhatjuk a cseh zenekultúra szinte valamennyi jeles képviselőjét. A szövetség különösen az utóbbi időben megkülönböztetett figyelmet szentel a fiatal nemzedék eszmei és szakmai nevelésének. Mintegy kétszáz fiatal zeneművész tagja annak a körnek, amelyet a szövetség irányít. A fiataloknak nemcsak tapasztalatszerzésre, szakmai vitákra nyílik alkalmuk, hanem arra is, hogy rendszeresen fellépjenek a széles körű nyilvánosság előtt. A Tvorba 9. számában interjút olvashatunk, amelyben a szövetség IV. kongresszusa előtt Ladislav Kubík vezető titkár értékeli az elmúlt öt esztendő eredményeit. A beszélgetés során a vezető titkár hangsúlyosan szól a szórakoztató zene hullámzó színvonaláról is. A szórakoztató zenével kapcsolatban nyilvánvalóan mások az elvárások, mint például a komolyzenét illetően, ám tudatosítani kell azt is, hogy ennek a műfajnak is meg kell felelnie bizonyos eszmei és esztétikai kritériumoknak - állapítja meg Ladislav Kubík. A Tvorba melléklete, a Kmen közli Ivan Skálának, a Cseh írók Szövetsége elnökének kongresszusi beszámolóját, amelyben ugyancsak olvashatunk a fenti témával kapcsolatos megállapításokat. A neves cseh költő hangsúlyozza, hogy az igénytelen szórakozás a társadalom iránti közömbösségre, fogyasztói mentalitásra, helytelen értékrendre, kispolgári életszemléletre, s nem egy esetben ízléstelenségre „neveli“ a fiatalokat. Éppen ezért több figyelmet kell szentelni a kulturált szórakozás és szórakoztatás kérdéseinek. El kell érni, hogy a művelődési házak olyan szórakozási lehetőségeket kínáljanak, amelyek megfelelvirtuozitását. Bár a szólóhegedűre írt Szonatína (1968) elsősorban pedagógiai céllal a konzervatórium növendékei számára készült, ugyancsak a műfaj sűrűn játszott kompozíciói közé tartozik. camaraművek sorában még fontos helyet foglal el a három vonósnégyes, a zongorára írt Szonatína, a Költői zene című fúvósötös (1983) valamint a Lírai zene zongorára (1979), amely talán legfigyelemreméltóbb kamaraműve. Gazdag és sokrétű a jubiláns szimfonikus zenéje is. A már említett, szoprán- és baritonhangra, vegyeskarra, orgonára és zenekarra írt szimfónián kívül két versenymű aratott megérdemelt sikert: a fúvós- és ütőhangszerekre írt Concertino (1971) és a Hegedűverseny (1977). A legutóbbi alkotói időszakból kiemelkedik az Orgonaverseny (1983) és a közelmúltban bemutatott II. szimfónia. Burlas ezekben az alkotásokban elkötelezetten humanista művészként zenei élményre való összpontosítás mellett magas rendű etikai célokat követ. Zenei stílusában szerencsésen ötvöződik mesterének, Alexander Moyzesnak valamint nemzedékének ösztönző ereje a 20. század több kiemelkedő alkotójának kompozíciós törekvésével. így például Bartók Béla zenéjével - a népdalok harmonizálásában - vagy a második bécsi iskola, főleg Albán Berg hatása érezhető a Zene hegedűre és zenekarra írt müvében. Burlas rendkívül érzékeny művész és zenéjének ez a szenzibilitása kisugárzik a hallgatóra is. Életművéről szólva, nem feledkezhetünk meg zenetudományi működéséről sem. Mint a Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Karának végzett növendéke - ahol zene- és történettudományi, valamint esztétikai tanulányokat folytatott - főleg a szlovákiai zenetörténettel kezdett behatóan foglalkozni. Mindenekelőtt a 17. századbeli szlovák zene kérdései foglalkoztatják épp nek társadalmi eszményeinknek, s egyúttal a fiatalok érdeklődésének is. A közönségről és a humorról A Večerní Brno szatirikus színházban az elmúlt hónapban mutatták be Miroslav Horníček A co ženy, pane dvorní rado? (És a nők, tanácsos úr?) című új darabját, amelynek hőse nem más, mint Goethe. A költő szerepét maga a szerző alakítja. A darabban a költő Ecker- mannal beszélgetve vall élete hat nagy szerelméről, továbbá Beethoven iránti kapcsolatáról, a világ sorsáért érzett aggodalmáról. A bemutató után Miroslav Horníček nyilatkozatot adott a Lídová de- mokrace című lapnak. Az újságíró többek között arról kérdezte a neves cseh szerzőt és színészt, hogy milyen a jó közönség és létezik-e sajátosan cseh humor. Válaszában Miroslav Horníček elmondja, hogy azokat tartja jó nézőknek, akikkel az előadás során kontaktust talál, akik nemcsak passzív szemlélői, hanem bizonyos mértékig partnerei is a játéknak. A jó néző képes azonos hullámhosszra hangolódni a darabbal, a színészekkel, így tehát a maga módján élővé, izgalmassá teheti az előadást. A cseh humorral kapcsolatban az interjúalany elmondja, hogy minden nemzetnek olyan humora van, amely általános és egyedi elemeket egyaránt tartalmaz. Ilyen szempontból tehát létezik sajátosan cseh humor is. Persze - olvashatjuk az interjúban - olykor tanúi vagyunk annak is, hogy nem minden cseh érti a cseh humort. A legrosszabb azonban az, ha olyan emberrel találkozunk, aki lebecsüli a humort, alacso- nyabbrendű műfajnak tartja, holott napjainkban a humor, a szatíra társadalmi szerepe egyre növekszik. SOMOGYI MÁTYÁS úgy, mint a 19. és a 20. század szlovák zenéjének történeti feldolgozása. Érdeklődési körébe tartozik ezen felül a 20. század zenei alkotásainak vizsgálata, főleg a két világháború közötti időszakban, amikor olyan meghatározó jelentőségű személyiségek, mint Bartók Béla és Kodály Zoltán mellett megszületett az új szlovák nemzeti zene is. Alexander Moyzes, Eugen Suchoň, Ján Cikker, Dezider Kardoš, Andrej Očenáš nemzedékéről van szó. Kutatómunkája kiterjed a háború utáni zenekultúra kérdéseire is. Munkája eredményeit könyvben foglalja össze: a Pohľady na súčasnú hudobnú kultúru (A mai zenekultúráról) című munka ebben az évben jelenik meg az OPUS kiadásában. A zeneelmélet új útjaival foglalkozik az 1978-ban írt Hudobná teória a súčasnosť (Zeneelmélet és a jelenkor) című könyvében. A már említett, a két háború közötti zenei alkotásokról folytatott kutatásait a modern szlovák zenéről írt könyvében (Slovenská hudobná moderna, 1983) összegezte. A Formy a druhy hudobného umenia (1962, A zeneművészet formái és fajtái) című tankönyv már a harmadik kiadást is megérte és most készítik elő a negyediket. Szinte lehetetlen felsorolni valamennyi zenei tanulmányát, publikációját. Számos közülük külföldön is megjelent, ahol Ladislav Burlast olyan rangos zenetudósként tartják számon, aki nemcsak tárgyismereti, hanem módszertani szempontból is a jelenkori európai zenetudomány egyik vezető személyisége. Ladislav Burlas jelentős tisztségeket töltött és tölt be zenei életünkben, mindenekelőtt a Szlovákiai Zeneszerzők Szövetségében. A Szlovák Tudományos Akadémia Művész- tudományi Intézetének tudományos dolgozója, a zenetudományi osztály vezetője. DELMÁR GABOR A fesztivál szlogenje kétségkívül szellemes, ám a helyszínre érkező újságíró rövidesen a saját bőrén érzi, mennyire lehetetlen tíz nap alatt, száz helyszínen, ezer eseményt nyomon követni. Még az sincs könnyű helyzetben, aki e rendkívül gazdag és sokrétű programból egy-egy műfajt választott: például a komoly zenei hangversenyeket, vagy színházi előadásokat, hiszen ezekből is bő volt a választék. Természetesen a fesztivál szervezőinek nem az volt a szándékuk, hogy minden érdeklődő mindenhova eljusson. Ők arra törekedtek, hogy minél többen találjanak érdeklődési körüknek, ízlésüknek megfelelő, színvonalas programot. A Budapesti Tavaszi Fesztivált immár hetedik éve rendezik meg azzal a céllal, hogy a nemzetközi turizmus szempontjából holtidénynek számító időszakban növeljék az úgynevezett minőségi idegenforgalmat, méghozzá olyan vendégcsalogató kulturális és egyéb programokkal, amelyek kielégítik a külföldi, s egyúttal a magyarországi közönség szerteágazó igényeit. A már említett komoly zenei és színházi rendezvényeken kívül e napokban rendezték a nemzetközi eszperantó színházi fesztivált, számos rangos képzőművészeti tárlatot nyitottak, színes ifjúsági és gyermekprogramokat, valamint folklórműsorokat szerveztek. A sportrajongók többek között nemzetközi karate-versenyen szurkolhattak, a finom falatok kedvelői részt vehettek például a cseh sörbemutatón, a japán, a kínai gasztronómiai napokon, a hölgyek pedig többek között a francia divat- bemutatón. E tíz nap alatt igazi fesztiválhangulat uralkodott a magyar fővárosban; megszámlálhatatlanul sok alkalmi sátorban árusítottak hanglemezeket, könyveket, osztogatták a legkülönbözőbb szórólapokat, s megrendezték a kirakatrendezők versenyét is, amely ugyancsak sok érdekes, olykor pedig meghökkentő látnivalót kínált. Ebben az esztendőben főleg a komoly zene kedvelői jutottak maradandó művészi élményhez, hiszen olyan neves együttesek léptek fel Budapesten, mint az I Musici di Roma, az ECO néven is ismert Angol Kamarazenekar, a Szovjet Állami Szimfonikus Zenekar, továbbá a salzburgi Mozarteum Kamarazenekara, s rajtuk kívül természetesen a neves magyar zenekarok is. K ét emlékezetes balettest résztvevői is lehettünk. A Győri Balett előadásaira ezúttal is csak ismeretség útján, vagy hosz- szas sorakozás után lehetett jegyet szerezni, pedig a helyárak - legalábbis a mi pénztárcánkhoz mérten - itt is elég borsosak voltak. Markó Iván - hosszas betegségéből felépülve - ezúttal is emlékezetes perceket szerzett a nézőknek koreográfusként és szólistaként is. Néhány mondatban, sőt szavakkal lehetetlen érzékeltetni azokat a magaslatokat és mélységeket, amelyeket a világhírű művész ösztönzésére bejártunk. A négy - dramaturgiai szempontból is egymásra rímelő - egyfel- vonásos közül különösen felfigyelte- tó volt A csodálatos mandarin új változata. Markó Iván az eredetitől eltérő helyszínre tervezte és újabb dimenziókkal gazdagította Bartók Béla remekművét. Az est fénypontja az ősbemutató, a Prospero volt, amely szuverén, magával ragadó alkotás. Markó számára Shakespeare Viharja csupán ürügyül szolgál: Prospero és Ariel kapcsolatára utalva vall Mester és Tanítvány kapcsolatáról, s ezzel együtt mindarról, amivel mindenkinek szembe kell néznie: az élet értelméről, különböző nemzedékek kapcsolatáról, az elmúlásról, a folytonosság megteremtésének fontosságáról. A mintegy félórás pás de deux-t Markó Iván 12 esztendős tanítványával, Lészja Popovával táncolja. Schubert VII. szimfóniája második tételének drámai muzsikája is minden bizonynyal ösztönzően hatott az alkotóra, ámbár úgy is fogalmazhatunk, hogy a művész megtalálta a gondolatainak és érzelmeinek megfelelő alkotást. A Prospero ritka művészi élményt kínál: érdemes hát, akár társasutazás útján is elutazni Győrbe és megtekinteni ezt a művet. A fesztivál során tartotta bemutatóját a Budapesti Kamarabalett, amely nemcsak új, hanem érdekes színfolt is a magyar művészeti életben. Tavaly a budapesti Operaház fiataljai Fodor Antal vezetésével lehetőséget kaptak szellemi műhely megteremtéséhez, az útkereséshez, a kísérletezéshez. Az elmélyült művészi munka egyik eredménye a három részből álló műsoruk, amelyben intellektuális, avantgarde-utakon járó koreográfiát és balettgroteszket egyaránt láthattunk. Nem mindenben letisztult, de kétségtelenül izgalmas ez a produkció: a fiatal művészek világlátását és életszemléletét, olykor pedig sajátos filozófiáját is tükrözi. A koreográfusok közül Ke- veházi Gábor a legismertebb, de a szakemberek körében már jól cseng a vendégként közreműködő szovjet Dmitrij Brjancev, az osztrák Bernd Roger Bienert, valamint a magyar László Péter neve is. A képzőművészetet kedvelők körében igazi szenzációt jelentett Oskar Kokoschka grafikáinak budapesti tárlata, s ugyancsak kivételes eseménynek számít Kassák Lajos élet- múkiállítása. Az utóbbi tárlat rendezői a száz esztendővel ezelőtt született neves egyéniség munkásságának hiteles bemutatására törekedtek, s az értékekben oly gazdag életművet időrendi sorrendben, Kassák irodalmi és képzőművészeti munkásságát, valamint közéleti tevékenységét párhuzamosan követve mutatták be. Ez a tartalmas és számos vonatkozásban felfedő értékű tárlat augusztus 20-ig tart nyitva a Magyar Nemzeti Galériában, van tehát még bőven alkalom arra, hogy a csehszlovákiai érdeklődők is megtekintsék. örvendetes, hogy ebben az esztendőben hazánk művészei is hozzájárultak a fesztivál sikeréhez. A Budapest Kongresszusi Központban nagy sikere volt annak a hangversenynek, amelynek karmestere Zdenék Košler, szólistája pedig a szovjet zongoraiskola egyik legfiatalabb képviselője, Sztanyiszlav Bu- nyin volt. Ezen az estén a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának közreműködésével Dvorák Karneválnyitánya, Chopin e-moll zongora- versenye, és Brahms II. (D-dúr) szimfóniája csendült fel. Három estén át telt ház előtt vendégszerepeit a Katona József Színházban a Nyitrai (Nitra) Andrej Ba- gar Színház. Moliére Az úrhatnám polgára ugyan nem tartozik a legmarkánsabb Bednárik-rendezések közé, de a fiatal, ambiciózus rendező szuverén, ötletekben gazdag művészi munkája és a színészek játéka így is közönségsikert aratott. A jelenlevő kritikusok érdeklődését inkább a nyitraiak második előadása, a Meneküljön, Nitus kisasszony című zenés játék keltette fel. Ľubomír Feldek Hervé Nebáncsvirágja alapján olyan színművet írt, amelynek érdekes filozófiai síkja is van, s ez szintén jól érvényesült Karol Spišák invenciózus rendezésében. E sténként a sok programtól és az élménytől bizony jócskán megfáradt újságíró a Forum Szállóban levő sajtóközpontban találkozhatott a világ szinte minden részéből idesereglett, mintegy száz kollégájával. Érdekes volt meghallgatni a szovjet, a kínai, az amerikai, az angol és más kollégák véleményét. Valamennyien elismerően szóltak a fesztivál színvonaláról, gazdag és sokszínű műsoráról. E napokban szerte a világon százezrek olvashatják, hallgathatják és láthatják tudósításaikat a Magyar Népköztársaság fejlett kulturális életéről, idegenforgalmi nevezetességeiről és szolgáltatásairól Többek között ez a kedvező visszhang is igazolja a Budapesti Tavaszi Fesztivál életképességét, egyre fontosabb szerepét a kulturális értékek népszerűsítésében, s ezáltal a népek közötti barátság és együttműködés elmélyítésében. SZILVÁSSY JÓZSEF Sokrétű életmű LADISLAV BARLAS HATVANÉVES ÚJ SZÓ 6 1987. IV. 9.
