Új Szó, 1987. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1987-04-01 / 76. szám, szerda

Az SZLKP KB Elnökségének beszámolója (Folytatás az 5. oldalról) s létrehozni a megfelelő anyagi-műszaki és káderfel­tételeket. Az egész folyamatot minden szinten szak­mailag jól felkészült pedagógusgárdára kell építeni. A tömegtájékoztató eszközöknek is megvan e szempontból a pótolhatatlan szerepük Népszerű­síteniük kell a tudományos-műszaki fejlődés meg­valósításának jó eredményeit, s a fogyatékosságok konstruktív bírálatával kell elősegíteniük azok leküz­dését. A kor sürgető követelménye: bevonni a dolgozó­kat a tudományos-műszaki fejlődés meggyorsításá­ba, életünk demokratizálásának elmélyítésébe, a munkakollektíváknak részt kell venniük a saját szociális-gazdasági fejlődésüket érintő döntések meghozatalában. VIII. A kor követelményeinek megfelelően fejleszteni a pártmunkát Elvtársak! A pártalapszervezetek évzáró taggyűlései alátá­masztják, hogy a pártszervek és -szervezetek fi­gyelmének homlokterébe került a tudományos-mű­szaki haladás. Ennek szerepét mélyebben értel­mezzük annál, hogy az intenzifikálás főbb tényezői­nek az egyike. A pártszervek és -szervezetek sokszor törték az utat a megcsontosodottsággal, kényelmességgel, az érdektelenség megnyilvánulásaival szembeni küzdelemben. Az SZLKP Központi Bizottsága a hazai és gyak­ran az élvonalbeli szovjet szakértők, párt-, állami és gazdasági vezetők, tisztségviselők bevonásával egy egész sor elméleti-gyakorlati szemináriumot, aktíva- értekezletet és tanácskozást szervezett Ezeken főleg a tudományos-műszaki fejlődés döntő fontos­ságú problémáit tekintették át. Az SZLKP KB Elnök­sége e tanácskozások eredményei alapján egy sor intézkedést fogadott el a leghaladóbb ismeretek kihasználása érdekében, így például a robottechni­ka, az elektronika, a biotechnológiák, a könnyű- vegyipar, a genetika, továbbá a hazai nyersanyagok kihasználása és a káderek előkészítése terén csak­úgy, mint a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás fejlesztését illetően is. Felméréseink arra mutattak rá, hogy sok vezető dolgozó nem tudatosította kellőképpen ezeknek az ösztönzéseknek a jelentőségét, nem használták ki kellőképpen őket sem a saját munkájukban, s az alsóbb irányítási szinteket sem ösztönözték erre. Az ilyen eljárás - beleértve azokat is, akik az említett akciókon vettek részt - bizonyítja, hogy nem va­gyunk eléggé következetesek az elfogadott ajánlá­sok végrehajtásában Az az időszak, amelyben élünk, megkívánja az összes pártszerv és -szervezet munkájának tökéle­tesítését, a kommunisták aktivitásának növelését Az új feladatok a pártapparátus munkájával szem­beni követelményeket is növelik. Ezért joggal várjuk el, hogy az új minőség az alapszervezetektől kezdve az egész párt munkájának hatékonyságában meg­nyilvánul. Hangsúlyozni kell: az alapszervezetek képezik azt a láncszemet, ahol pártpolitikánknak a legkonk­rétabb akcióképességet kell öltenie. Mindenekelőtt az alapszervezeteknek nyerik meg a dolgozókat a párthatározatok teljesítésében. A vállalatok és szervezetek jogkörének és gazdasági önállóságá­nak bővülésével, a teljes önelszámolás bevezetésé­vel növekszik a munkakollektívák szerepe, s új, igényesebb jelleget ölt a pártszervezetek tevékeny­sége és felelőssége. A gyorsítás stratégiája megvalósításának igé­nyes folyamatában ügyelni kell a lenini elvek és normák érvényesítésére a párt munkájában. Ez az alapvető feltétele annak, hogy pártunk és egész társadalmunk életében hatékonyan elmélyüljenek a demokratikus elvek. Életünk demokratizálása folyamatának fontos tartalmi jellemzője a közvélemény tájékozottságá­nak bővítése mind a pártpolitika céljairól és feladatai­ról, ezek megvalósításáról, mind pedig arról, hogy mi hátráltatja előrehaladásunkat. Ez az emberek aktivizálásának egyik erős módszere is. Itt nemcsak az időszerű, a szélesebb körű tájékoztatásról van szó, hanem arról, ami még ennél is jelentősebb: az információkon keresztül eljutni a mély igazsághoz, s ezzel az objektiv megismeréshez, a fogyatékossá­gok okainak feltárásához, ezek gyorsabb felszámolá­sához, végső soron pedig a pártra váró feladatok megoldása teljesítésének legdemokratikusabb, leg­szélesebb körű ellenőrzéséhez. Elvtársak! A tudományos-műszaki fejlődés meggyorsítása megköveteli a pártbefolyás növelését, a párttagok színvonalának emelését mindenekelőtt azokon a munkahelyeken, ahol e kérdésről döntenek. Szlovákia Kommunista Pártjának soraiban nagy szellemi potenciál összpontosul, s ezt igényeseb­ben, következetesebben és koncepciózusabban kell kihasználni. Hiszen tagságunknak csaknem a felét jelenleg olyan tagok és tagjelöltek képezik, akik főiskolai vagy középiskolai végzettséggel rendel­keznek. Viszont az egyes fontos szakmákat tekintve nem teljesítjük a határozatokat. Hiszen ami a tudo­mány és a kutatás területét illeti, csak minden kilencedik tervező és konstruktőr tagja vagy tagje­löltje a pártnak. Ebből kitűnik, hogy a pártszervek - főleg a járási pártbizottságok és az alapszerveze­tek - még nem tudatosítják teljes mértékben: a tudo­mányban, a kutatásban, a fejlesztésben és terve­zésben dolgozók, a konstruktőrök és technológusok szoros szövetségben a munkásosztállyal mindin­kább forradalmi, átalakító erővé válnak előrehaladá­sunk során. Az említett dolgozók alkotó erejének mozgósítása az egyik döntő feltétele a tudományos­műszaki fejlődés meggyorsításának. Ez megköveteli, hogy e folyamat élén minde­nekelőtt a kommunisták álljanak a maguk természe­tes autoritásával. Megköveteljük tőlük, hogy a forra­dalmi cselekvés, gondolkodás, kezdeményezés hordozóivá váljanak, annak a meggyőződésnek a hordozóivá, hogy kitűzött programcéljaink reálisak és teljesíthetőek. A pártonkívüliek széles rétegeinek megnyerésé­vel és mozgósításával lehet elérni a tudományos­technikai forradalom szerves összekapcsolását a szocialista társadalmi rendszer előnyeivel. A központi szervek és intézmények pártalapszer- vezeteitól is több felelősséget követelünk. Megkí­vánjuk itt a kommunistáktól, hogy a problémák megoldása során tanúsítsanak több alkotókészsé­get, átgondoltságot, gyorsabban számolják fel a bürokráciát, és a tartalmatlan hivatalnokoskodást. Joggal várjuk ezt el azoktól a vezetőktől és tisztség­viselőktől, akik az említett intézmények élén állnak, s az SZLKP Központi Bizottságának osztályaitól is. Jelentős szerepet tulajdonítunk ebben a harcban az egész ideológiai frontnak, az ideológiai munka összekapcsolásának a politikai és az irányító tevé­kenységgel, a hatékony és alkotó jellegű munkastí­lussal, amely az emberek aktivizálását célozza. Hiszen a kívánt változások egyben határozott harcot jelentenek a gondolkodás és cselekvés elavult for­mái, sztereotípiái ellen, amelyek, sajnos, még mé­lyen gyökereznek, hiszen sok ilyen jelenség születé­se a korábbi extenzív fejlődéssel van kapcsolatban. Elvtársak! Az eddigi tapasztalatok teljes mértékben alátá­masztják, hogy a káderpolitika és kádermunka prog­ramcéljaink megvalósításának döntő fontosságú eszköze, olyan megbízható eszköz, amely lehetővé teszi a pártnak a társadalom politikai irányítását Már Lenin arra tanított, hogy politikusán közelít­sünk a kádermunkához, úgy tekintsünk rá, hogy elválaszthatatlanul összefügg az adott időszakban megoldásra váró problémák lényegével, hogy az embereket az új feladatoknak megfelelően, új mér­cék szerint kell kiválasztani. Rohamosan növekednek az irányító munka szín­vonalával, tehát a vezető káderekkel szemben tá­masztott követelmények, mégpedig a tudományos­technikai forradalommal párhuzamosan. Az embereknek a vezető tisztségekbe való kivá­lasztásakor gyakran tapasztalható az esetlegesség és a szubjektivizmus. Jobban kell keresni, nevelni, felelős tisztségekkel megbízni a fejlődőképes, politi­kailag és szakmailag felkészült, egyéniségüket te­kintve is alkalmas dolgozókat. Egyre több pártonkívüli kerül vezető tisztségbe A jövőben tovább folytatjuk ezt az irányvonalat, s a káderösszetételbe tehetséges, szakmailag fel­készült és a szocializmus ügye iránt odaadó párton- kívülieket sorolunk be. Az elmúlt időszakban az emberek komplex érté­kelésének eredményei viszont azt mutatják, hogy az igények és követelmények növekedése ellenére nem felelnek meg a jelenlegi és a távlati szükségle­teknek. A káderek felkészítése nem eléggé követke­zetes és nem mindig céltudatos. Különösen érvé­nyes ez a kádertartalékok felkészítésének egész rendszerére. Ez azt igazolja, nem mindenki tudato­sítja teljes mértékben az alapelvet, miszerint a tudo- mányos-műszaki haladás meggyorsítása s átülteté­se a társadalmi gyakorlatba szorosan függ az irányí­tásban a tudomány térhódításától. Ehhez kell igazí­tani a káderek értékelésének kritériumait is. Jobban kell kihasználni az értékelés tökéletesebb formáit, amelyek az emberek valódi kvalitásait mutatják ki. Az elért eredmények szemszögéből nézve úgy tűnik, hogy a mi vezető dolgozóink a jelenlegi igényes feladatokra sok helyütt nem készültek fel megfelelően. Nem rendelkeznek mindig a megfelelő képzettséggel, sok esetben megöregedtek, s nem kielégítő a teljesítményük. Az irányító dolgozók vezetői és motivációs rend­szereiben sokszor túlsúlyba került a rövid távon való gondolkodás a távlatival szemben, így van ez a ká­derek értékelésekor is. Ez az oka annak, hogy gyakran nem adekvát módon reagálnak a legfelsőbb pártszervek szándékaira. Ezzel is magyarázható, hogy sok előírás, rendelkezés és irányítási rendszer esetenként ellentétes a párt irányvonalával és hatá­rozataival. Semmilyen esetben sem szabad tovább­ra is megengedni és eltűrni ezt a kétsíkúságot a munkánkban. E probléma megoldását olyan hosz- szabb távra szóló mechanizmusokban és motivá­ciókban kell keresni, amelyek nagyobb mértékben stimulálnak és erősítenék mind az irányításban, mind a termelésben dolgozóknak azon tudatát, hogy ők a termelési eszközök gazdái, és felelősséggel tar­toznak azok intenzív fejlesztéséért és kihasználá­sáért. Elvtársak! Az utóbbi időben olyan jelekkel is találkozunk, mintha az intenzifikálás és a tudományos-műszaki haladás terén való lényeges fordulatot csak a gaz­dasági mechanizmus készülő átalakításától vár­nánk. Nagy politikai hiba lenne azonban arra várni, hogy az átalakított gazdasági mechanizmus „va­rázsütésre“ mindent megold a mi hozzáállásunk, munkamódszereink megváltoztatása nélkül. A pártszerveknek és -szervezeteknek - a legfel­sőbbektől egészen az alapszervezetekig és párt- csoportokig - éppen ezért magukévá kell tenniük a tudományos-műszaki fejlődés meggyorsítását. Ez kell hogy legyen tevékenységük egyik legfontosabb szakasza. S főleg az ötéves tervidőszak feladatai­nak teljesítésével összefüggésben kell így eljárni. Ezeket a feladatokat a CSKP XVII. és az SZLKP legutóbbi kongresszusa szabta meg. Tisztelt elvtársak! Az SZLKP KB Elnökségének beszámolója, amely a CSKP Központi Bizottságának 5. üléséből indult ki, megfelelő választ ad arra, hogy miért kezdtünk rövid időn belül tárgyalni a tudományos- műszaki fejlődés meggyorsításáról, mégpedig átfo­góbb és mélyebb összefüggésekben, tekintettel a szerkezeti változásokra, a nemzetközi szocialista integrációra, a beruházásokra, a gazdasági mecha­nizmus átalakítására és a szocialista demokrácia fejlesztésére. Meggyőződésünk, hogy tevékenységünk azon területeinek, amelyek döntő fontossággal bírnak a XVII. kongresszus céljainak megvalósítása szem­pontjából, mélyebb és sok tekintetben kritikusabb értélekése megfelel a kor követelményeinek, az új, magasabb fejlődési szakasz által támasztott követel­ményeknek, amely szakaszba lépett nálunk és nem­zetközi téren is a szocializmus fejlődése. Azért tudtuk alaposabban szemügyre venni a tervek teljesíté­sét és kitűzni a lényegbevágó megoldásokat, mert több tapasztalattal rendelkezünk, főleg pedig azért, mert mélyebben, valósághűbben ismerjük az oko­kat, és tudatosítjuk, miként kell előrelépni Az ilyen határozott tettekre főleg az kötelez bennünket, hogy eljárásunk az egész pártban és a közvéleményben nagy visszhangra talált, s főleg azért, mert mindez a dolgozók érdekében történik. Ők figyelemmel kísérik, miként oldja meg a központi bizottság és az egész párt napjaink legkomolyabb és legreményteljesebb feladatait, és milyen távlato­kat nyit. Tisztelt elvtársak! A gazdasági és szociális fejlődés meggyorsítá­sának igényes programját csak békében tudjuk megvalósítani. Ezért támogatjuk a Szovjetunió átfo­gó kezdeményezéseit, amelyek a nemzetközi fe­szültség enyhítését célozzák. Népünk őszinte örömmel várja Mihail Gorbacsov elvtársnak, az SZKP KB főtitkárának a közeljövőben megvalósuló látogatását hazánkban. Meggyőződé­sünk, hogy ez a látogatás jelentősen hozzájárul a kommunista pártjaink és nemzeteink közötti ha­gyományos barátság és együttműködés elmélyíté­séhez. Az idén a szovjet néppel és a világ összes haladó erőivel közösen ünnepeljük a nagy októberi szocia­lista forradalom hetvenedik évfordulóját. Ez a forra­dalom nemcsak a munkások és parasztok első szocialista államának létrejötte, hanem sok más ország népeinek szempontjából is történelmi jelen­tőségű. A Szovjetunió lenini pártjának kommunistái mé­lyen tudatosítva, hogy mit jelentett a nagy október, céltudatosan és eltökélten valósítják meg az egész társadalom átfogó átalakítását. Népünk nagy szim­pátiával tekint erre a folyamatra és támogatja azt, hiszen sok szempontból a mi társadalmunkra is ösztönzőleg hat. Annak az eljárásnak a helyességét, amelyet ma követünk, a történelmi tapasztalat bizonyítja. Amikor a párt a legkomolyabb feladatok megoldásába fo­gott, mindig akkor sikerült a legjobban összefogni és szilárdítani a sorait, s mindig akkor sikerült a legszo­rosabb egységet megteremtenie a néppel és elnyer­nie a dolgozók támogatását. így harcolta ki az új sikereket, s ezáltal természetesen, mint a társada­lom vezető erejének, nőtt a tekintélye is. Olyan időszakban tűztük ki,az említett igényes feladatokat, amikor a lenini SZKP kommunistái mé­lyen tudatosítva, hogy mit adott a nagy október, eltökélten váltják valóra az átalakítás feladatait, és készülnek a nagy októberi szocialista forradalom hetvenedik évfordulójának méltó megünneplésére. A nagy október halhatatlan öröksége bennünket is arra kötelez, hogy becsülettel teljesítsük munka­feladatainkat és alkotó tettekkel járuljunk hozzá a CSKP XVII. kongresszusa határozatainak teljesí­téséhez, a béke megvédéséhez, a szocializmus világméretű győzelméhez. Nos, elvtársak, határozottan és céltudatosan lép­jünk előre! Mihail Gorbacsov és Margaret Thatcher pohárköszöntője (ČSTK) - Mint közöltük, a szovjet vezetés hétfőn Moszkvában vacsorát adott Margaret Thatcher brit minisz­terelnök tiszteletére. A vacsorán Mi­hail Gorbacsov, az SZKP KB főtitká­ra és a brit kormányfő pohárköszöntőt mondott. A szovjet-brit párbeszéd a jelen­kori európai és világpolitika szerves és fontos része - mondotta pohárkö­szöntőjében Mihail Gorbacsov. Két nagyhatalomról van szó, amelyek kö­zül mindegyik nagymértékben hozzá­járult a világtörténelem formálásához. Mindkét ország tagja az ENSZ Biz­tonsági Tanácsának. Ez meghatároz­za nemzetközi szerepét és felelős­ségét. Az SZKP KB főtitkára a hétfői tár­gyalásokra visszatérve és a Szovjet­unióban folyó átalakítás témakörét érintve hangoztatta: a Szovjetunió külpolitikája ma még inkább a belpoli­tikából fakad. Szovjet részről becsü­letesen és határozottan kijelentik: az országnak tartós békére van szüksé­ge ahhoz, hogy erőfeszítéseit a társa­dalom fejlesztésére összpontosíthas­sa. Nyugaton a Szovjetunió gyenge­ségének jeleit próbálják felfedezni ebben az álláspontban. Az SZKP KB főtitkára hangsúlyoz­ta, hogy a Szovjetunió kész a békés vetélkedésre és versengésre. Aggo­dalmat kelt azonban, hogy Nyugaton továbbra is azt állítják: a háború meg­akadályozásának egyetlen lehetsé­ges módja a nukleáris elrettentés. Az új gondolkodásmód megnyilvá­nulása volt a Szovjetunió által egyol­dalúan vállalt nukleáris moratórium, az atomfegyverektől mentes világ lét­rehozására 1986. január 15-én meg­hirdetett program, a reykjaviki találko­zó kezdeményezése, a moszkvai bé­kefórum megrendezése, valamint az a javaslat, hogy az Európában telepí­tett közepes hatótávolságú rakéták kérdését kezeljék külön Úgy tűnhet­ne fel, nincs komoly akadálya a gyors előrehaladásnak Válaszul a kezde­ményezésre a közepes hatótávolsá­gú rakéták kérdését azonban a Szov­jetunióval szembeni feltételek és kö­vetelések egész csomagjává duz­zasztották A helyzet odáig fajul, hogy az európai atomfegyver-készletek csökkentése helyett azok növelését, az amerikai harcászati-hadműveleti rakétákkal való pótfegyverkezést ja­vasolják. A következő hetek megmu­tatják, hogy a NATO-országok való­ban akarják-e a nukleáris fegyverek egy egész osztályának az európai kontinensről való eltávolítását, vagy újra azzal foglalkoznak, hogyan lep­lezzék minél elfogadhatóbb módon a Pershingek, a robotrepülőgépek megőrzésére, sőt számuk növelésére irányuló szándékukat. Ebben az Európa számára döntő pillanatban a Szovjetunió elsősorban a földrész nukleáris hatalmaihoz, Nagy-Britanniához és Franciaország­hoz fordul - mondotta Gorbacsov. Az SZKP KB főtitkára a továbbiak­ban hangsúlyozta, hogy a nemzetközi kapcsolatok „humanizálásának" cél­jait szolgálja a Helsinkiben megkez­dett összeurópai folyamat továbbvite­le. Ez a folyamat a politikai párbeszéd egyfajta magasiskolája. Tovább kell azonban lépni. Türelmesen várjuk a választ a Varsói Szerződés tagor­szágainak a hagyományos fegyver­zettel és a haderőkkel kapcsolatos kezdeményezéseire. A személyes találkozások jelentik a legjobb módszert a találkozási pon­tok felkutatására, az álláspontok kö­zelítésére. E találkozón azonban nemcsak beszélni, hanem hallgatni is tudni kell. Képesnek kell lennünk egy­más megértésére, közösen kell ke­resni a mai világ legbonyolultabb problémáinak megoldását. A Szovjet­unió e szellemben kíván politikai pár­beszédet folytatni Nagy-Britanniával - mondotta Mihail Gorbacsov. Margaret Thatcher a tiszteletére adott vacsorán mondott pohárkö­szöntőjében egyebek között felidézte a második világháború idején szövet­séges két ország közötti régi keletű és hagyományos kapcsolatokat. Üd­vözölte a felvirágzásnak és a jólét­nek, valamint a más országokkal és népekkel tartott egyre nyíltabb kap­csolatoknak azokat a lehetőségeit, amelyeket a Szovjetunióban végbe­menő változások eredményeznek. Kijelentette: mind nagyobb mérték­ben kezdjük tudatosítani magunkban az egységes világ képét és azt, hogy globális kategóriákban kell gondol­kodnunk. A brit kormányfő a továbbiakban rámutatott: napjaink egyik legfonto­sabb kérdése, hogyan lehet nagyobb kölcsönös bizalmat kelteni a Nyugat és a Kelet között. Ez létfontosságú az olyan megegyezések eléréséhez, amelyek könnyítenének a fegyverke­zés terhein és lehetőséget adnának arra, hogy minél több eszközt fordít­sunk az emberek életkörülményeinek javítására. Margaret Thatcher leszögezte: Nyugaton mi a biztonságot abban az Atlanti Szövetségben látjuk, amely összefűzi Európát és az Egyesült Ál­lamokat. A brit kormányfő kifejezte reményét, hogy sikerül megállapodni az európai közepes hatátávolságú ra­kéták ügyében. ÚJ szó 6 1987. IV. 1

Next

/
Thumbnails
Contents