Új Szó, 1987. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1987-04-01 / 76. szám, szerda

Az SZLKP KB Elnökségének beszámolója ÚJ SZÚ 5 1987. IV. 1. (Folytatás a 4. oldalról) hogy az illetékesek legelőbb nem tisztázták teljes mértékben a beruházási célokat, ezt követte a hosz- szadalmas döntési folyamat - amely a beruházáso­kat az irányítás valamennyi fokán jellemzi - a válla­lati szinttől egészen a minisztériumokig és a kormá­nyig. Ezt tapasztalhattuk például a lizin termelésé­nek bővítésekor, továbbá a videorekorderek gyártá­sának bevezetése idején, akárcsak Bratislavában a klinikai onkológia intézetének építése során, vagy- pedig az elektronika fejlesztésének olyan jelentős beruházásánál, mint amilyen a piešťanyi Tesla ka­pacitásának bővítése. Még most, a 8. ötéves tervidőszak eddigi időtar­tama során sem sikerült a meglévő alapeszközök korszerűsítése és rekonstrukciója folyamatában a beruházások terén a leghaladóbb útra lépni. Sót, éppen ellenkezőleg: az 1986-os esztendőben elkez­dett beruházások kétharmada új építkezés volt A központilag ellenőrzött kiemelt beruházásokból- amelyeket 1987 és 1990 között kell elkezdeni -, alig 40 százalékát képezik a korszerűsítési és re­konstrukciós jellegűek. Az egyes ágazatok részéről továbbra is jellemző az új beruházások megvalósításának igyekezete, annak alapos vizsgálata nélkül, hogy vajon a szük­ségletek kielégítésének nem volna-e esetleg más lehetősége. Gondolunk itt elsősorban például a meglévő alapeszközök jobb kihasználására. Álta­lánosan elterjedt rossz szokássá vált - és tulajdon­képpen a régi gondolkodásmód megnyilvánulása -, hogy amint bármilyen új feladatról esik szó, ez azonnal az új beruházások iránti túlméretezett igényben nyilvánul meg, de vonatkoztathatnánk ezt akár a túlméretezett behozatali igényre is. Az állami szakvéleményezés tapasztalatai azt mutatják, hogy az 1987-1990-es esztendőre tér-, vezett ipari építkezéseknek alig egyharmada képvi­seli a világszínvonalat a végtermékek vagy pedig a technológiai folyamatok szemszögéből. Az is visz- szatetsző, hogy éppen a műszakilag és technológia­ilag korszerű beruházások esetében figyelhető meg a legkisebb hatékonyság Mindez arról tanúskodik, hogy hiányosságok vannak az árrendszerben és a további értékviszonyokban, amelyekből a haté­konyságot általában eredeztetjük. Meggyőződé­sünk, hogy azon gondok kiküszöbölésének folyama­tában, amelyek már a beruházások előkészítése során jelentkeznek - beleértve a beruházási célok alapvető tisztázását - pótolhatatlan feladat hárul az előrejelzések kidolgozására, a fejlesztési elképzelé­sek tisztázására és azok valamennyi összetevője kölcsönös viszonyának megállapítására. Csakis így képzelhető el, hogy a beruházási folyamatban meg­felelő lépéselőnyt biztosítsunk a területi, beruházási és tervezési előkészületeknek. A központi tervező szervek feladata, hogy a tu­dományos-múszaki fejlesztési és beruházási bizott­ságokkal együttműködve a tervvel párhuzamosan biztosítsák a stratégiai célok elérését, s ennek során mellőzzék az ágazati, területi és egyéb érdekek kedvezőtlen hatásait. Egyúttal el kell érni, hogy az egyes, alapvetően fontos népgazdasági ágazatok, amelyek az energia- és anyagfelhasználás szem­pontjából igényes beruházások, valamint a feldolgo­zóipar - elsősorban az elektrotechnikai és gépipar- között meglegyen a megfelelő összhang. Itt külö­nös hangsúlyt kell kapnia az elektrotechnikai és gépiparnak, mint a fejlődés egyik alapvető hordozó­jának. Szükségszerű, hogy a tervben szerepeljenek olyan lényeges tartalékok biztosításának feltételei, amelyek a tudományos-múszaki fejlesztés előre nem látható eredményeinek bevezetését is lehetővé teszik, akárcsak bizonyos gyorsan megtérülő beru­házások beiktatását. Szükségszerű, hogy végérvé­nyesen megszüntessük az olyan jelenségeket, mint például a külföldről behozott drága gépek és techno­lógiai berendezések elégtelen kihasználása. Az ed­diginél hatékonyabban kell alkalmaznunk olyan gyorsan megtérülő megoldásokat, amelyek elsősor­ban azokban az ágazatokban jönnek szóba, ame­lyek exportra és a hazai piacra egyaránt termelnek. Ebben a tekintetben olyan gépek és berendezések beszerzéséről van szó, amelyek kiadásai nem sze­repelnek a költségvetésben, és ide tartozik az olyan jellegű kölcsönök folyósítása, amelyek rövidlejáratú devizamegtérülése biztosított. Nagyobb teljesítményt kell megkövetelnünk az újonnan felépített termelési kapacitások esetében. Ez vonatkoztatható például a Trnavai Autógyárra, a bánovcei Tatra vállalatra, vagy pedig a nagykürtö­si (Veľký Krtíš) UAZ-üzemre. El kell távolítanunk azokat az indítékokat, amelyek a meglevő kapacitá­sok hatékonyságát csökkentik. Ebben a tekintetben megemlíthetjük a Banská Bystrica-i Automatizációs és Számítástechnikai Vállalatot, az oravai, vagy a Liptovský Hrádok-i Tesla vállalatot. Annak ellenére, hogy sikerült javítanunk az álla­mi szakvéleményezés munkájának hatékonyságát, továbbra is fennáll annak követelménye, hogy min­denekelőtt az össztársadalmi érdekeket tartsuk szem előtt, és a beruházásokkal biztosítsuk a jelen­tős tudományos-műszaki fejlesztést. A beruházások előkészítésének és megvalósítá­sának bonyolultsága, valamint e folyamatok hossza­dalmassága elsősorban arra a mintegy háromszáz rendeletre vezethető vissza, amelyek még mindig érvényesek a beruházáspolitikában. Nemcsak a Tu­dományos-Műszaki Fejlesztési és Beruházási Bi­zottságnak, hanem elsősorban az ágazatoknak kell a fennálló kérdést megoldaniuk, amelyek hatásköré­be tartozik a szóban forgó rendeleteknek mintegy háromnegyed része. Annak érdekében, hogy a beruházások terén előrelépjünk, alkalmaznunk kell a KGST-országok különösen az ún. ,,belorusz kísérlet“ tapasztalatait, amelyek az idei évtől fogva a Szovjetunió egész területén érvénybe léptek Részünkről igyekeznünk kell, hogy egységesítsük a különböző előírások és normák követelményeit a többi KGST-országok vo­natkozó rendeleteivel és normáival, így a progresz- szív javaslatok és tervek átvétele során a közös beruházások folyamatában nem léphetnek föl aka­dályok. Nem teljesítjük a CSKP KB 8. ülésének határozatait, amelyek, különösen a Szovjetunió ha­sonló szervezeteivel, a közös tervezőintézetek létre­hozását szorgalmazzák. Ezek a tervezőintézetek elsősorban a közös nagyberuházások előkészítésé­ben játszhatnának fontos szerepet. Jelentősen meg kell növelnünk a beruházók hatáskörét A beruházók ugyanis mind ez ideig nem egyenrangú partnerei a tervezőknek és a szállítók­nak. Ennek ellenére a beruházó a felelős az előké­szített beruházás múszaki színvonaláért, a megálla­pított és elért műszaki illetve gazdasági paramétere­kért, akárcsak a beruházási és működtetési kiadá­sokért, s természetesen az építkezések határidejé­nek megtartásáért. Tekintettel arra, hogy az utóbbi időben az SZSZK területén sikerült jelentős tervezési kapacitásokat létrehoznunk, javult a beruházások előkészítése. A tervezési szakemberektől azonban komplex meg­oldásokat kell követelnünk, amelyek egyesítik ma­gukban a korszerű műszaki és gazdasági gondolko­dásmódot. A tervezőnek felelősséget kell vállalnia, de egyúttal anyagilag ösztönözni is kell öt a műsza­ki-gazdasági paraméterek megtartásáért, az építke­zések szervezéséért és építészeti követelményei­nek betartásáért. Nem léptünk előre az olyan - sem állandó, sem ideiglenes - munkahelyek létesítése területén, ame­lyek biztosítják a kutatás, a tervezés és a termelés folyamatának szoros összekapcsolását. Ez vonat­kozik ezeknek a munkahelyeknek a korszerű mű­szaki ellátására, például a számítástechnikai beren­dezésekkel, ami biztosítja a nagyobb termelékeny­séget, a munkának és eredményének a jobb minő­ségét. Hiányosság továbbá az is, hogy mind ez idáig nem oldottuk meg megnyugtatóan az egyes beruhá­zások esetében a technológia fő kivitelezőjének kérdését. Az SZSZK kormányának hatáskörébe tar­tozó beruházók - amelyek a kiemelt építkezések kategóriájába tartozó beruházásokért felelnek- esetében nem oldottuk meg kielégítően sem a generálkivitelező, sem a fókivitelezó kérdését mintegy 50 százalékban, és ezeket a feladatokat- kényszermegoldásként - a beruházók vállalták magukra. Ez vonatkozik a kiemelt építkezésekre is, s akkor még nem szóltunk az olyan építkezésekről, amelyek nem élveznek semmilyen előnyöket. Ilyen például Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) a Tesla új üzeme, amelyet a járási építőipari vállalat épít a helyi építőipari üzemek jellemző problémái közepette. Ily módon az az üzem, amely megfelelő körülmények között két év múlva termelhetne, leg­feljebb a következő ötéves tervidőszakban üzemel majd A CSKP XVII. kongresszusa határozataival összhangban az a feladatunk, hogy biztosítsuk, illetve megállapítsuk a fökivitelezői teendőket, bele­értve a tervező tevékenységet is. A csehszlovák elektrotechnikai és gépipartól meg kell követelni, hogy jelentősen növelje a beruhá­zások kivitelezésénél alkalmazott berendezéseinek műszaki színvonalát. A korszerűsítések során az eddiginél sokkal inkább igénybe kell venni a licence- ket, és meg kell vásárolni - a KGST-országokból és a tőkés piacról egyaránt - a csúcsszínvonalat jelen­tő berendezéseket. A beruházáspolitika új irányait figyelembe kell vennie az építőiparnak is, mégpedig elsősorban saját termelési-műszakj bázisának átépítése során az olyan korszerűsítési és rekonstrukciós munkála­tokban, amelyek garantálják a magas energiaigény csökkentését, az acél-, cement- és egyéb anyagigé­nyek csökkentését. Meg kell szüntetni azt a gyakor­latot, amikor az építőiparban bekövetkező tudomá­nyos-műszaki fejlesztés - és természetesen vonat­kozik ez a többi kivitelezőre is mindig maga után vonja az építkezés megdrágulását anélkül, hogy ezáltal javulnának annak használati tulajdonságai, vagy pedig meggyorsulna - illetőleg olcsóbbá válna- az építési folyamat. Mind ez idáig nem sikerült kidolgoznunk olyan gazdasági ösztönzőket, amelyek a beruházások kivitelezőinek esetében úgy befolyásolnák a gazda­sági érdekeltséget, hogy az mindenekelőtt a minő­séget, a határidők betartását és a gazdaságosságot tartsa szem előtt. A tudományos-műszaki fejlesztés nem nyilvánult meg jelentősebben a lakóépületek kivitelezésében sem. Ez a megállapítás vonatkozik az épületek építé­szeti megvalósítására; színvonaluk javítására; a hő és vízszükséglet csökkentésére; az új anyagok, termékek és szerkezetek alkalmazására - az egy lakásra eső költségek állandósulásának követelmé­nyére. A lakásépítés valamennyi említett területén továbbra is érvényes az átalány, az állandósult és megcsontosodott formák, s háttérben marad az alkotó hozzáállás. A környezet óvása és formálása során fokozato­san az előtérbe kerül a 8. ötéves tervidőszakra beütemezett ökológiai beruházások kivitelezésének állami programja, különös hangsúllyal azok határi­dejének és minőségének megtartása. Ezen a te­rületen mutatkoznak meg azonban a legmarkánsab­ban az egész beruházási folyamatra jellemző hiá­nyosságok. A környzet gondjait ugyanis komplex módon kell megoldani, tekintve, hogy ezek a lakos­ságot közvetlenül érintik Példa erre a lakosság vízellátásának állandóan megkéső és koncepció nélküli biztosítása. Az ökológiai kérdések megoldá­sa során a tudománytól, a kutatók, tervezők, építé­szek és várostervezők képviselőitől várjuk, hogy új módon oldják meg nemcsak az eddig felgyülemlett problémákat, hanem javaslataikkal előzzék meg az újabb nehézségek keletkezését. A nem termelői szférában történő beruházások során a nagyfokú gazdaságosságot és az össztár­sadalmi érdekeket kell szem előtt tartanunk. Meg kell előznünk az olyan kedvezőtlen jelenségeket, amelyek elsősorban az egészségügyi létesítmények építése során tapasztalhatók. Ezek túlnyomó több­ségénél ugyanis az építkezés időtartama alatt mint­egy duplájára nőttek a kiadások és kitolódtak a ha­táridők. Azok a hiányosságok, amelyek továbbra is tapasztalhatók a nem termelési jellegű beruházá­soknál - például a Bratislavai Fővárosi Nemzeti Bizottság épületének kivitelezésénél, a lakásépítés­ben, vagy a közlekedési építkezéseken - a jövőben sokkal határozottabban kell megoldanunk. A beruházáspolitikában szükségszerű, hogy mi­előbb kidolgozzuk a tartós hiányosságok megoldá­sának komplex javaslatát, mégpedig megalapozot­tan, és jóváhagyásra előterjesszük az SZLKP KB Elnöksége és a kormány elé. Mindezt olyan értelem­ben, hogy az teljes mértékben összhangban legyen a gazdasági mechanizmus átépítésének alapelvei­vel a beruházási folyamatban. VI. Az irányítás hatékonyságát a gazdasági mechanizmus átalakításával növeljük Elvtársak! A gazdasági és társadalmi fejlődésünkben fenn­álló komoly problémák megoldásánál olyan eljárást kell követnünk, hogy az összhangban legyen a gaz­dasági mechanizmus átépítésének és a szocialista demokrácia elmélyítésének jóváhagyott alapelvei­vel Most elsősorban azt kell tudatosítanunk, hogy az átalakítással nem lehet létrehozni valamilyen önműködő mechanizmust. Arról van szó, hogy a párt gazdaságpolitikai stratégiájára erős hatás! fejtsenek ki a gazdasági és társadalmi érdekek. A gazdasági mechanizmus átalakítása bonyolult és igényes feladat. Gazdaságunk sikeres fejlődése attól függ, hogy mennyire használjuk ki a tudomá­nyos-műszaki haladás adott lehetőségeit. Az erre vonatkozó koncepciókat a gyakorlat és a tudomány fejlődésével összhangban időszerűsítve úgy kell kidolgozni, hogy azok szerves egységet képezze­nek a gazdasági mechanizmus elmélyítésével és fejlesztésével. További jelentős kérdés a termelési-műszaki alap szervezeti átépítése, melynek keretében lénye­ges mértékben módosítani kell a jogkör és a felelős­ség elosztását a központi szervek és a gazdasági szféra között. A nemzetközi szocialista integráció­ban a közvetlen kapcsolatok kialakításának még csak a kezdeténél tartunk. Hasonló a helyzet a tudo­mány és a termelés újszerű összekapcsolásában is, tudományos-kutatási alapunk belső és külső integ­rálódásában, a termelésnek a kül- és a belkereske­delemhez, valamint más célszervezetekhez fűződő kapcsolataiban. Eközben nem valamiféle mechani­kus összekapcsolásról, felosztásról van szó, hanem egy új tartalomról. Az új, gyorsan bővülő ismereteket, az új techni­kát és technológiát, a hatékonyabb szervezési és VII. Magasabb szintre emeljük a dolgozók alkotó munkáját és aktivitását Elvtársak! A tudományos-múszaki haladás meggyorsításá­ban csak a dolgozók aktív és széles körű részvéte­lével érhetünk el alapvető minőségi fordulatot. Bizonyos pozitív eredményeket már elértünk a dolgozók alkotó kezdeményezésének és irányí­tásban való részvételének a fejlesztésében. Ebben az irányban a párt szerveinek és szervezeteinek vezetése alatt jelentős politikai-szervező feladatokat teljesített az FSZM, a SZISZ és a Csehszlovák Műszaki-Tudományos Társaság. Elkezdődött az olyan új progresszív formák érvé­nyesítése, mint például a Szakszervezetek Központi Tanácsának a kezdeményezése, amely a munka­termelékenység növelésére, a termelési költségek csökkentésére és a minőség lényeges javítására irányul. Megemlíthetjük a prágai felhívás terjedését is az ország többi kerületébe, valamint a közös feladatok megoldására létesített komplex racionali­zációs brigádokat. Az utóbbi években kibővült az önkéntes műszaki alkotó dolgozók létszáma. Az újítók és feltalálók száma Szlovákiában elérte a 70 ezret. Nagyra becsüljük azt a 14,4 milliárd korona értékű társadal­mi hasznot, ami az elmúlt ötéves tervidőszakban a találmányok és újítások felhasználásából keletke­zett. Nem értünk el azonban kellő fordulatot a beter­jesztett megoldások kihasználásában. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a Szocialis­ta Ifjúsági Szövetség aktívabban bekapcsolódott az össztársadalmi intenzifikációs folyamatokba. Főleg az ifjúsági kezdeményezési számla kísérleti beve­zetéséről van szó a SZISZ nyolc szlovákiai alap­szervezetében. Nem nyugodhatunk bele azonban, hogy a 14-18 éves fiatalok jelentős része nem kapcsolódik be a szakköri tevékenységbe. A pionír­szervezetek múszaki és természettudományi szak­köreiben is kevés tanuló dolgozik. Hasonló a helyzet a középiskolákon, ahol a szakkörök közül a műsza­kiakból van a legkevesebb. Társadalmunk megfelelő feltételeket alakít ki a fiatal nemzedék alkotó képes­ségeinek fejlesztéséhez és érvényesítéséhez. A Szocialista Ifjúsági Szövetségnek ilyen szellem­ben kell kibontakoztatnia további formákat is, ame­lyek növelni fogják a fiatalok tudományos-műszaki aktivitását. A tudományos-múszaki haladás meggyorsításá­ban jelentős segítséget várunk a Csehszlovák Mű­szaki-Tudományos Társaságtól is. Egyrészt olyan vonatkozásban, hogy tagjaik közvetlenül részt vesz­nek a tudományos-múszaki ismeretek gyakorlati hasznosításában, segítséget nyújtanak a racionali­zációs műhelyek építéséhez és kihasználásához, a tudományos-múszaki információk felhasználásá­hoz, másrészt pedig hatékonyan elősegítik az állami célprogramok, az állami tudományos-műszaki prog­irányítási módszereket, s ezzel összefüggésben a korszerű informatikai eszközök használatát csak úgy lehet elsajátítani, s a nemzetközi együttműkö­dést és munkamegosztást, a szocialista demokráci­át csak úgy lehet elmélyíteni és fejleszteni, ha idejében gondoskodunk a magas szinten szakkép­zett káderekről. Habár a gazdasági mechanizmus átalakítását úgy készítjük elő, hogy az teljes mértékben a követ­kező tervidőszak előkészítésére és végrehajtására gyakoroljon hatást, széles lehetőségek mutatkoznak az alapelvek kísérleti bevezetéséhez is. Fokozato­san ki akarjuk szélesíteni a kísérletező szervezetek skáláját, hogy ezek az újszerű gondolkozás és cselekvés gyakorlati iskoláit képezzék. Úgy tapasztaljuk, hogy a gazdasági mechaniz­mus átalakításának alapelvei már most is pozitívan hatnak nemcsak a kísérleti bevezetésre készülő szervezetekben, hanem a nem kísérletezőknél is. El akarjuk érni, hogy az alapelvek nagyobb hatást gyakoroljanak már az idei tervfeladatok és az egész ötéves terv teljesítésére is. Az átalakításra vonatkozó dokumentumot magas elméleti színvonalon és mély gyakorlati ismeretek alapján kell kidolgozni. Elvárjuk, hogy a felelős vezető gazdasági dolgozók, valamint a gazdaság- és társadalomtudományi kutatással foglalkozó mun­kahelyek teljes mértékben bekapcsolódjanak a CSKP XVII. kongresszusán előirányzott feladatok egyik legjelentősebbikének a teljesítésébe Hasonló eljárást követel meg az új törvények előkészítése. Ezekben rögzíteni kell azokat az alap­elveket, amelyek áttekinthetőek, érthetőek és haté­konyak lesznek, szilárd jogi alapokat fognak képez­ni, annak ellenére, hogy lényegesen egyszerűbbek lesznek a gazdasági élet jogi viszonyai. ramok megvalósítását és a KGST-országokkal foly­tatott nemzetközi együttműködést. Továbbra is el­várjuk tőlük a legújabb tudományos-múszaki isme­retek terjesztését és népszerűsítését. Ez főleg a Társaság szakképzési tevékenységére, az ipari robotok '?s manipulátorok, valamint a mikroszámító- gépes rendszerek kezelését végző szakemberek felkészítésére vonatkozik. Jelentős szerepet kell betöltenie a tanácsadói és műszaki-konzultációs tevékenységben, valamint a minőségi kabinetek munkájában. Amikor a társadalmi szervezetek jó eredményeit értékeljük tagságuknak a tudományos-műszaki ha­ladás meggyorsításába való bevonása terén, nerrt hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a dolgozók kezde­ményezését, alkotókészségét és lelkesedését a bü­rokratizmus különböző jelenségei fékezik, amelyek különböző tiltó és utasító előírásokból erednek. A nyilvántartás aránytalanul nagy gyarapodása vég­ső fokon áttekinthetetlenséghez, papírháborúhoz, formalizmushoz vezet. A társadalmi szervezetek, a reszortok, a termelé- si-gazdasági egységek és az irányítás egyéb szer­vei kötelesek megoldani ezeket a nemkívánatos jelenségeket. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy elfecséreljük a dolgozók kezdeményezését és aktivitását. Megfelelő figyelmet fogunk fordítani a társadalmi szervezetek és szervek tömegpolitikai és szervező munkájára a dolgozók alkotó aktivitásának és kez­deményezésének a fejlesztésében. A munkakezdeményezés fejlesztését a szocialis­ta javadalmazásnak is elő kell segítenie, amely az egyes dolgozók munkájának mennyiségéből, minő­ségéből és társadalmi hasznosságából indul ki. Elégedetlenek vagyunk azért, hogy főleg a felelős szervek nem dolgoztak ki még hatékonyan ösztönző és motiváló javadalmazási modelleket, valamint az­zal, hogy a vezető dolgozók, főleg szubjektív okok­ból, még azokat a lehetőségeket sem használják ki, amelyeket az eddigi előírások nyújtanak nekik. Meg­győződésünk, hogy dolgozóink döntő többsége ked­vezően fogadja az érdem szerinti elvek érvényesíté­sét, s elő fogja segíteni ezek érvényesítését. A mai kor megköveteli, hogy magasabb minőségi szintre emeljük a nevelést és a művelődést, a káde­rek képzettségét, átképzését. Az ifjúságnak a mun­kásszakmákra történő felkészítésében tovább tarta­nak a fogyatékosságok. Az egész oktatási-nevelési folyamatban biztosítani kell a szakmailag jól képzett, a szocializmus ügye iránt odaadó dolgozók nevelé­sét. Ehhez kell hozzáigazítani az oktatás tartalmát, (Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents