Új Szó, 1987. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1987-04-04 / 79. szám, szombat
Az SZLKP KB ülésének vitája VLADIMÍR CIRBES elvtárs, az SZLKP KB tagja, a Szlovák Tudományos Akadémia alelnöke, az SZTA Filozófiai és Szociológiai Intézetének igazgatója Egyelőre nem tudtunk úrrá lenni a tudomány és a termelés közötti kapcsolatteremtés bonyolult folyamatán, nem tudtuk hatékonyabban összekapcsolni a tudományos-technikai forradalom vívmányait a szocializmus előnyeivel. Ami a tudomány és a technika vívmányainak és a szocializmus előnyeinek az összekapcsolását illeti, mindenekelőtt képesnek kell lennünk arra, hogy ezekkel az előnyökkel ne csak általánosan, hanem konkrétabban és dinamikusabban is operáljunk. Ez azt jelenti, hogy ezeket az előnyöket a jelenlegi szakasz szintjén nagyon pontosan kell meghatároznunk, mégpedig nem feledve sokoldalúságukat, sokszínűségüket és gazdagságukat. Ez a társadalomtudományi fronttal szemben támasztott egyik legsürgetőbb követelmény. A tudomány vívmányai és a szocializmus előnyei összekapcsolásának fogalma ugyanakkor akaratlanul is azt a képzetet kelti, mintha valamilyen mechanikus dologról lenne szó. A tudomány fejlődésének és kihasználásának azonban meg kell felelnie a szocializmus belső ismérveinek, sőt talán a dolgot úgy kell megfogalmazni, hogy a tudomány és a technika céltudatos fejlesztése, eredményeinek a szocializmus humánus céljaira való kihasználása önmagában a szocialista rendszer előnyei közé tartozik. Gyakran állapítjuk meg, hogy alapvető ellentmondás van tudományos kutató bázisunk dolgozóinak létszáma és az általa elért eredmények között. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy nem minden ellentmondás fejez ki absztrakt viszonyt. Minden ellentmondás mögött emberek konkrét csoportjai, bizonyos intézmények, kapcsolatrendszerek és csoportosulások, illetve ezeknek a csoportoknak és intézményeknek a konkrét érdekei állnak. Hogyha tehát el akarunk gondolkodni tudományos-kutató bázisunk potenciálja jobb kihasználásának lehetőségein és útjain, ha fel akarjuk számolni a korábbi beidegződéseket, amelyek nemcsak a fizikában, hanem a társadalmi folyamatokban is jelentős visszafogó erőt képviselnek, akkor bátorságot kell merítenünk ahhoz is, hogy alapvető szerkezeti változásokat hajtsunk végre tudományos-kutató bázisunkban. Arról van szó, hogy megszüntessük azokat a fékező mechanizmusokat, amelyek a rezortizmus, az intézményes mechanizmusok jelentős szétforgácsoltsága és bezárkózott- sága, a helytelen munkarend stb. formájában hatnak. Tudományos-kutató bázisunk átalakítását belülről és kívülről egyaránt végre kell hajtani. Belülről azért, hogy elmélyítsük a kutatókollektívák megismerő funkcióját, fokozzuk az elméleti hozzájárulással szembeni igényességet és tegyük intenzívebbé a kutatási folyamatot. Kívülről azzal a céllal, hogy elmélyítsük és megszilárdítsuk a tudomány eredményeinek gyakorlati alkalmazását, a tudomány, valamint a termelés és más társadalmi gyakorlat integrációját. örömmel állapítjuk meg, hogy a múlttal szemben a Szlovák Tudományos Akadémia és a főiskolák munkahelyeinek alkotó tevékenysége már döntő mértékben a tudományosan időszerű és társadalmi szempontból sürgető problémák megoldására irányul. Ez lehetővé tette, hogy az alapkutatást végző munkahelyek is bekapcsolódjanak a KGST-orszá- gok tudományos-műszaki fejlődése 2000-ig szóló komplex programjából eredő feladatok egész sorának megoldásába. De amint a vita során ugyancsak elhangzott, nem szűnt meg számos olyan körülmény, amelyek azt okozzák, hogy az alapkutatást végző munkahelyek alkotó tevékenységének eredményei nem arányosak a létrehozott potenciállal. Még mindig nem elég hatékony az SZTA és a főiskolák alapkutatásának egyeztetése és a munkahelyek kooperációja. Rendkívül lassan folyik a hiányosságok felszámolása a korszerű, nagy teljesítményű műszerekkel, számítógépekkel és információs rendszerrel való ellátottság terén. Kevéssé hatékony a tudományos munkára képes tehetségek kiválasztásának és nevelésének rendszere, a kö- zép- és főiskolákon egyaránt. Ezek a problémák és számos más gond túllépik az egyes intézmények kereteit. Megoldásukat a központi politikai és állami szervek szintjén kell keresni. Az utóbbi években érezhető haladás tapasztalható a tudomány és a termelés integrációjának elmélyítése, illetve az integráció bevált formáinak érvényesítése és az új formák keresése terén. A tudo- mányos-termelési és más társulások, az SZTA kihelyezett munkahelyei stb. mellett az akadémia rendkívül intenzíven építi ki saját realizációs bázisát. Ez olyan láncszemet jelent, amely megkönnyítené és meggyorsítaná az alapkutatás eredményeinek a gyakorlati alkalmazását. A tudományos-technikai haladás összefonódik az általános társadalmi mozgással. Nyilvánvaló, hogy nem érhet el megfelelő ütemet, hatékonyságot és minőséget függetlenül a többi társadalmi szférában - a gazdasági, politikai vagy szellemi-kulturális szférában - tapasztalható mozgástól, vagy függetlenül attól, milyen állapotban van a nevelő-oktatási rendszer, a kulturális-művelődésügyi munka rendszere. Meg kell értenünk, hogy a szocializmus további fejlesztésének jellemző és tőle elválaszthatatlan vonása, hogy komplex módon és rendszerét tekintve egységesen megy végbe. Főleg az kerül előtérbe, hogy a tudományos-műszaki haladás a vállalatok gazdasági érdekeitől függ. Komoly követelmény továbbá a demokratizálási folyamat, s különösen a demokrácia fejlesztése a termelés területén, ami megköveteli a szocialista termelési viszonyok alkalmazkodását a termelőerők fejlettségének jelenlegi szintjéhez, az olyan alkalmazkodást, amely közvetlenül bevonja a termelőt a döntésekbe és gyakorlatilag olyan helyzetet teremt számára, hogy saját munkahelyén, saját vállalatánál, tehát a társadalomban is mindenki gazdának érezze magát. A tudományos-műszaki fejlődésre vonatkozó bármiféle elképzelés egyoldalú, nem teljes, ha nem vesszük figyelembe és lebecsüljük azt a tényt, miszerint ennek a fejlődésnek a magas foka és minősége feltételezi, sőt egyenesen megköveteli, hogy maga az ember, főleg szakmai, politikai, de egyre inkább erkölcsi tekintetben is magas szinten álljon. A népgazdaságnak a tudományos-műszaki haladással összekapcsolt dinamikus fejlesztése megköveteli az emberek irányításának megfelelő színvonalát, a kollektívákkal végzett tudományosan megalapozott konkrét munkát, azt, hogy az irányítás megfelelő figyelmet fordítson a társadalmi folyamatokra, a dolgozók személyiségének fejlődésére. Ez nem többletmunka és nem is mellékes munka. Ahhoz, hogy az emberek a tudományos-műszaki haladás alkotó szubjektumaivá váljanak, aktivitásukat komplex módon kell irányítani, s nemcsak a versenymozgalom formájában. A verseny csak segédeszköz. A tartalékokat főleg az irányítás, a munka- szervezés, a jutalmazás, a szakképesítés területén látjuk. Ezek tehát összefüggenek a szocialista termelés és a többi társadalmi viszony szervezése formáinak minőségi átalakításával. Elvi követelmény a társadalomtudományok összekapcsolása a szocialista társadalom életével, a szocializmus építésének gyakorlatával. Tudjuk, hogy ez a követelmény nem újszerű. Ilyen vagy olyan formában a szocializmus építésének kezdetétől fogva kísér bennünket. Érvényesítésének története bonyolult, nemegyszer a dogmatizmus, a revi- zionizmus, az üres kinyilatkoztatás stb. tendenciái jellemezték. De úgyszintén jellemezték elméleti frontunk számos harcosának tisztességes erőfeszítései és becsületes elkötelezettsége. A 8. ötéves tervidőszak programját szándékosan bővítettük ki azzal, hogy a párt- és állami szervek számára elméleti-elemző anyagokat, prognózisokat tartalmazó tanulmányokat készítsünk. Szlovákia társadalmi, gazdasági és tudományos-műszaki fejlődésének a 2010-ig terjedő előrejelzésének munkálatai számunkra rendkívül igényes iskolát jelentettek Tevékenységünk másik fontos iránya, hogy kiépítsük a társadalomtudományi kutatás és a társadalmi szervezetek állami irányítási szervei közötti kapcsolat differenciált hálózatát. A cél az, hogy lehetővé váljon az információk mindkét irányú áramlása, hogy a tudományos dolgozók részt vegyenek a tudományos kutatások eredményeinek a gyakorlati alkalmazásában. Megkülönböztetett jelentőséget tulajdonítunk az információk forrásai és áramlása bővítésének. Gyakorlati lépéseket teszünk annak érdekében, hogy a társadalomtudományok és a párt politikája, illetve társadalmunk élete közötti kapcsolatokat az elméleti síkról a gyakorlati megvalósítás síkjára helyezzük. Ezek a lépések a kutatókoilektívák és minden egyes tudományos dolgozó tevékenységével szemben olyan új igényeket támasztanak, amelyekhez nem voltak hozzászokva. Az alkalmazkodás nem könnyű és nem is mentes az ellentmondásoktól. Visszalépni azonban nincs hová. Meggyőződésünk, hogy a nagyobb eredmények, amelyeket ez az irányvonal kezd eredményezni, számunkra a legjobb érvként fognak szolgálni, és a résztvevőket megelégedéssel tölti el az a tény, hogy alkotó tevékenységük szerves része a társadalmi viszonyoknak és az emberek életének a kommunista mozgalmunk történelmi céljai szellemében történő gyakorlati átalakításának. ŠTEFAN FERENCEI elvtárs, az SZLKP KB tagja, miniszter, az SZSZK Népi Ellenőrzési Bizottságának elnöke Természetesnek tartom, hogy a párt központi bizottsága a figyelem előterébe állítja az átalakítást annak érdekében, hogy az állami és gazdasági mechanizmus az önálló elszámoláson, az önfinanszírozáson alapuljon, szocialistább és demokratikusabb legyen. A kitűzött célok elérése érdekében a vezetőknek olyan munkastílust és módszereket kell alkalmazniuk, amelyek lehetővé teszik, hogy egyértelműen a fejlődés objektív elemzéseiből induljanak ki, jobban érintsék a társadalmi viszonyok lényegét, objektiven vizsgálják felül és a valóságnak megfelelően értékeljék az egyes folyamatokat, s ebből levonják a konkrét határozatokat és tanulságokat. A 8. ötéves tervidőszak első éve feladatainak teljesítésével kapcsolatos tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a vezetők még nem használják ki elég hatékonyan a lehetőségeket a párt stratégiai irányvonalának érvényesítésére. Ennek az az oka, hogy munkájuk stílusában és módszereiben még mindig következetlenséggel, formalizmussal, apolitizmussal, bürokráciával, fölösleges adminisztrációval és az emberek iránti felületes viszonnyal találkozhatunk. Milyen következményeket vonhatunk le tapasztalatainkból? Az 1987 évi állami terv biztosításának ellenőrzése során azzal találkoztunk, hogy erős nyomást gyakorolnak az állami terv módosítására. A tavalyi negativ jelenségek ellenőrzése során több mint 270 szervezet gazdálkodását elemezték. Az eredmények azt mutatják, hogy sok az olyan vezetőnk, aki az újratermelési folyamat alapelveinek megsértése árán is teljesíteni akarja a tervfeladatokat. Nincs szó egészséges kockázatvállalásról, amely nélkül elképzelhetetlen az újratermelési folyamat, hanem lényegében megkárosítják a társadalom érdekeit. Tapasztalataink azt mutatják, hogy egyes vezetők megváltoztathatatlan tényként értelmezik az általuk irányított vállalatnál a belső tartalékok kérdését. A 8. ötéves terv feladatainak teljesítésével kapcsolatban olyan nézetek is felmerülnek, hogy a tartalékok további kiaknázása lehetetlen, mivel hogy azokat már a felettes szervek kimerítették. Az ilyen nézetek tarthatatlanok, mivel tartalékok igenis vannak, a társadalmi fejlődés dinamikus részét képezik. Keletkezésük összefügg a tudományos-műszaki fejlődéssel, az irányító és ellenőrző munka hatékonysága növelésének lehetőségeivel. A tartalékok kiaknázásában nem tűrhető meg az olyan formalizmus, amilyen a fa- és bútoriparban előfordult. Ebben a termelési-gazdasági egységben 1982-től minden évben konszolidációs programot hagytak jóvá. Ez a program azonban csak arra volt jó, hogy az állami költségvetésből milliókat merítsenek ki. A konszolidációs programot a termelésigazdasági egység 43 000 dolgozója közül csak kevesen ismerték. Ezért a 7. ötéves tervidőszakban a hatékonyság nem növekedett sőt csökkent. A társadalmi fejlődés olyan időszakát éljük, amikor a politikai és gazdasági fejlődés elképzelhetetlen a párt- és állami fegyelem, a következetes ellenőrzés nélkül. Ezért a népi ellenőrzési bizottság pártos felelősségét tudatosítva, munkamódszerei tökéletesítésére, az ellenőrzések folyamatának javítására törekszik. Hangsúlyt helyezünk az ellenőrző munka pártosságára, objektivitására, tárgyszerűségére, az ellenőrzés, a megelőzés és a hibák helyrehozásának egységére, a népi ellenőrzés, valamint az ellenőrző rendszer többi részének egyesítésére Elsőrendű kötelességünknek tartjuk az ellenőrzés hatékonyságának növelését. A népi ellenőrzés és a többi ellenőrző szerv sem határolhatja el magát a problémáktól és fogyatékosságoktól. Az ellenőrzés minőségét és hatékonyságát illetően jelentős tartalékaink vannak. Nagyobb igényeket támasztunk a káderek politikai fejlettsége és szak- képzettsége iránt, mélyebbre hatunk a társadalmi viszonyokba, az állami gazdasági mechanizmusba. Napjainkban az irányító és gazdasági tevékenység fő képviselői többnyire a műszaki-gazdasági dolgozók. A többiek gyakorlatilag nem vesznek részt az irányító vagy gazdasági tevékenységben. Ezt bizonyítja az operatív tevékenységeknek a felső szervekben való koncentrálása is. Ezek a feltételek a tervek módosításához vezető adminisztrálás eredményei. így például 1986-ban négyszer módosították a žarnovicai Preglejkáreň tervét. Több efsz-ben sem érvényesül az emberek részvétele az irányításban. A gazdasági mechanizmus átalakítását konkrét élet- és munkafeltételeink közepette kell megvalósítanunk. Sorsdöntő lehet, ha halogatjuk az olyan kérdések megoldását, amelyek akadályozzák a termelőerők fejlesztését. Az átalakításnak elő kell segítenie a 8. ötéves terv teljesítését, a CSKP XVII. kongresszusa által kitűzött célok elérését. Fel kell készíteni az embereket a tapasztalatok kihasználására. Meg kell tudnunk magyarázni, miről van szó az átalakítás során, mi az az önigazgatás, a reform és a reformizmus, a tulajdon és a kisajátítás, a vállalkozás és a kseftelés, az evolúció és a forradalom, az új minőség, a demokrácia, a fegyelem és számos más olyan fogalom, amellyel az utóbbi időben találkozhatunk. Egyes vezetők lebecsülik az ellenőrzés jelentőségét, nem tanúsítanak iránta érdeklődést. Ez abból ered, hogy a tervek nem teljesítése esetében gyakran módosítjuk a béreket és a prémiumokat kifizetjük, a károkat a társadalom eszközeiből fizetjük meg. Ebben látjuk a belső ellenőrzés fogyatékosságainak fő okait és a tevékenységével kapcsolatos bírálat indokoltságát. A vezetők ellenőrzését nem helyettesítheti semmilyen külső ellenőrzés, sem pedig a különböző ellenőrző alakulatok. Ezzel kapcsolatban jogos az a követelés, hogy módosítani kell az ellenőrzés alapelveit úgy, hogy azok megfeleljenek az új feltételeknek. ALŽBETA GRMANOVÁ elvtársnő, az SZLKP KB tagja, a Lenin Pamutipari Művek lévai (Levice) üzemének munkása A Levitex, a Csehszlovák-Szovjet Barátság Pamutipari Üzem már 4 éve önálló vállalatként dolgozik. Büszkék vagyunk tavalyi eredményeinkre. Dinamikusan javultak minőségi mutatóink, miközben a feladataink lényegesen nagyobbak voltak, mint az előző években. Az eredmények mögött mindenekelőtt a műszaki haladás érvényesítése áll. Figyelmet szenteltünk a másodlagos nyersanyagok feldolgozásának, és ezáltal a gyapot megtakarításának. Kerestük annak módját, hogyan nyerhetnénk a szennyezett nyersanyagból ismét felhasználható fonalat. Ehhez speciális gépsort kellett vásárolnunk és használnunk a másodlagos nyersanyagok feldolgozására, a szennyezettség eltávolítására. Mivel ilyen berendezést csak a nem szocialista országokban gyártanak, a gépeket devizahitelre vettük meg. Ezáltal hulladékmentes üzemeltetést vezettünk be, ugyanis a hulladékból fűtésre alkalmas briketet készítünk. Ennek a lépésnek importkiváltó jellege van, a hitelt két év alatt visszafizetjük és 170 tonna pamutot takarítunk meg. Az a tény, hogy ezt az újítást már 1986-ban bevezettük, pozitívan befolyásolta a vállalat gazdálkodását, az évi nyereségünk több mint 6 millió koronával nőtt. A műszaki haladás alkalmazásának további példája a nehéz pamutanyagok gyártásának bevezetése. Ezeket az anyagokat szabadidőruhák varrásához használják fel. Az volt a célunk, hogy korlátozzuk a denim típusú anyagok behozatalát a prešovi ruhaipari üzemekben a Lee Cooper vállalattal li- censzben folytatott termeléshez. Ebben az esetben is a deviza és a költségek megtérülésének ideje nem több három évnél. 1986-ban egy millió méter ilyen anyagot készítettünk. Ennek bevezetésével 1986-ban évi nyereségünk 14 millió koronával nőtt Nem értük el azonban céljainkat más, döntő területeken. A termékek műszaki színvonalának javítása, illetve a gazdasági szerződések nem teljesítésével kapcsolatos kiadásaink csökkentése nem éri el a kívánt szintet. Ez természetesen csökkenti hatékonyságunkat. Termékeink műszaki színvonalának lényeges emelése érdekében mindenekelőtt szubjektív fogyatékosságainkat kell kiküszöbölni: a következetlenséget az irányító munkában, a fogyatékosságokat az anyagi érdekeltség növelésében, meg kell oldanunk gépi berendezéseink nem megfelelő műszaki állapotának kérdését is. Továbbá rövid időn belül pótolni kell a hiányzó gépeket, korszerűsítenünk kell gépi berendezéseinket, ami pozitívan hat majd a minőség javítására. Az egyik járható utat jelenti a három műszak bevezetése. Ez azonban a mi vállalatunknál nem oldható meg. Túlnyomórészt nők dolgoznak nálunk, akiknek a három műszak nem felel meg. Azonkívül, úgy mint általában a textiliparban, munkaeröhiány- nyal küszködünk még két műszakos üzemeltetés esetében is. Ezért a műszaki haladás bevezetésével, az új technika alkalmazásával akarjuk megoldani a minőség problémáját. A fonodában további elképzeléseket akarunk megvalósítani a másodlagos nyersanyagok - nem fonalak - értékesítése érdekében. A termelési folyamatban szükségszerűen keletkezik hulladék, amelyet jelenleg olcsón a Retex vállalatnak adunk el. Ebből a hulladékból megfelelő technológiával jó minőségű fonal készíthető műszaki szövetek, szigetelő anyagok stb. készítéséhez. Ennek bevezetésével lényegesen hatékonyabb lesz az újratermelési folyamatunk. További elképzeléseink is vannak a tudományosműszaki haladás gyakorlati érvényesítésében, a termékszerkezet felújítása céljából. Ahhoz, hogy a vállalat a jövőben is eredményes lehessen, több alapvető problémát kell megoldani. Annak ellenére, hogy a lévai üzem fennállását tekintve nagyon fiatal, a gépi berendezések 17 évi két és három műszakos üzemeltetés után fizikailag elavultak. Ezért ebben az ötéves tervidőszakban meg kell oldanunk a termelési műszaki alap kiegészítését, felújítását és korszerűsítését. Ez azonban az előző évekhez viszonyítva nagyobb üzemeltetési költségeket és beruházásokat igényel. Ezen a téren teljes mértékben ki akarjuk használni a textilipar korszerűsítésére vonatkozó kormányhatározatból eredő lehetőségeket, valamint a devizahiteleket és az innovációs hiteleket. A tervfeladatok teljesítését nem befolyásolja megfelelően a tudományos-műszaki haladás érvényesítése. Hiányosságaink vannak a technológiai és munkafegyelemben, a termelés nem elég egyenletes, ami negatívan befolyásolja a hatékonyságot. Több tartalékunk van az irányító munkában. Nagyon lassan érvényesítjük a differenciált javadalmazást és sok a formalizmus a dolgozók kezdeményezésében. Az idő halad, és nekünk az az alapvető célunk, hogy jól teljesítsük feladatainkat. Semmi sem halogatható, ezért a munkakollektívák kommunista tagjai révén arra irányítjuk a kezdeményezést, hogy az innoválással, a minőség javításával elérjük kitűzött céljainkat. JOZEF BOBOK elvtárs, az SZLKP KB póttagja, a CSKP KB Politikai Főiskolája Bratislavai Karának dékánja A pártapparátus felépítésében az utóbbi években pozitív változás állt be abban a tekintetben, hogy megnőtt a főiskolát végzett embereknek, illetve azoknak a száma, akik csehszlovákiai és szovjet pártiskolákon szereztek diplomát. Ez a változás a pártpolitikai munkával szemben magasabb igényeket támaszt. A CSKP KB Politikai Főiskolájának Bratislavai Kara hallgatóinak felkészítése során azonban nem elégszünk meg a mennyiségi mutatókkal. Arra törekszünk, hogy egyaránt fejlesszük elméleti, módszertani, politikai, erkölcsi, esztétikai felkészültségüket és fizikai tulajdonságaikat. Intenzíven arra irányítjuk a figyelmet, hogy tudományosan megindokoljuk a párt és a társadalom időszerű és távlati feladataiból eredő, a gazdasági, szociálpolitikai, tudományos-műszaki és kulturális fejlődéssel szemben támasztott követelményeket. Ebből a valóságból jön létre a személyiség szociális típusa - a pártiskola diplomása, a politikai dolgozó, a párt és a társadalmi szervezetek tisztségviselője, és az ó feladata, hogy irányítson és neveljen. Ebből a ránk háruló feladat azr, hogy a gyakorlatban hajtsuk végre a pártszervek dolgozóinak nevelésére vonatkozó, a CSKP KB és az SZLKP KB irányelveiben megfogalmazott követelményeket. A társadalmi-gazdasági fejlődés meggyorsítása stratégiájának a tudományos-technikai forradalomra támaszkodó megvalósítása megköveteli, hogy szüntelenül teret adjunk a társadalom további sikeres előrehaladását szolgáló alkotókészség kibontakoztatásának és támogassuk mindazt, ami új, ami megfelel a társadalmi haladás érdekeinek. A gyorsítás stratégiája összekapcsolódik a növekvő demokráciával, a gazdasági szervezetek lényegesen nagyobb önállóságával, az egyes irányítási láncszemek és szintek jogkörei és felelőssége pontos meghatározásával, s azzal, hogy az állami szerveket a pártszerveknek nem szabad helyettesíteniük és a felelősséget sem vehetik át tőlük. Ez nagy igényeket támaszt hallgatóinkkal szemben. A pártiskola hallgatójának értékorientációját több olyan tényező határozza meg, amelyeket gondosan tanulmányozni kell, alaposan meg kell vizsgálni, miként hatnak azt megelőzően, hogy az iskolába érkeznek, továbbá, hogy miként hatnak az iskolában és annak elvégzése után. A karon és az egész főiskolán jelenleg igen intenziven foglalkozunk a tananyag tartalmának alapvető átalakításával. Ennek eredményeként új tantervet és új tanítási programokat kell kidolgozni. Arra törekszünk, hogy megszüntessük a tanítás extenzív formáit, s áttérjünk a tanítás intenzifikálá- sára, aminek az a célja, hogy a tanítást minél (Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÚ 4 1987. IV. 4.