Új Szó, 1987. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1987-04-03 / 78. szám, péntek

Az SZLKP KB ülésének vitája ÚJ szú 5 1987. IV, 3. (Folytatás a 4. oldalról) hiszen céljuk csak a tudományos fokozat megszer­zése volt. A disszertációs munkák többsége a leg­fontosabb tudományos problémáktól elszigetelődött, és csak ritkán képvisel jelentősebb tudományos értéket. Ezen túlmenően az aspiránsok 35 százalé­ka a tudományos fokozat megszerzése után nem foglalkozik a tudománnyal. Nyugtalanító az a körül­mény is, hogy a tudományos pályára az embereket többnyire 30. életévük betöltése után nyerjük meg, s ennek következtében az elmúlt ötéves tervidő­szakban az SZSZK-ban a kandidátusi disszertáció­jukat védő aspiránsok átlagos életkora csaknem 40 év volt. A társadalomtudományok kádereinek újraterme­A vasmű vállalati pártszervezete kulcsfontossá­gúnak tartja a tudományos-műszaki fejlesztést a ter­melés hatékonyságának további növelésében. Ezen feladatok megvalósítására jelentős befolyással volt nálunk a CSKP KB 8. és 10. ülésein elfogadott határozatoknak a vállalat keretei között való alkal­mazása, 1983-ban és 1984-ben. A kommunistáktól a vállalat gazdasági vezetésében, az üzemekben, a részlegeken, minden pártalapszervezetben meg­követeltük a tudományos-műszaki fejlődés követke­zetes érvényesítését, amely igy a termelési tervek alapjává vált. Ennek eredményeként a 7. ötéves tervidőszak­ban minden tervmutatónk teljesítését túlszárnyaltuk. Jelentős fűtőanyag- és energiamegtakarítást értünk el, és előre léptünk a magas gazdasági és műszaki paraméterekkel rendelkező termékek gyártásában. A felsorolt eredmények befolyással vannak a vasmű modernizálására és termelési alap rekonst­rukciójára is. Bebizonyosodott, hogy a pártszerve­zetek széles körű politikai és szervezőmunkája hatni tud a tudományos-műszaki fejlődésre, ellenőrző funkciójának érvényesítése pedig a határozatok tel­jesítésére és a kommunisták konkrét feladatainak megoldására. A CSKP XVII. kongresszusa határozatainak szel­lemében elfogadtuk a termelés és értékesítés inten- zifikálásának 1990-ig szóló programját, amelyet a pártszervezetek aktivitása, a szakszervezet és az ifjúsági szövetség hatásos politikai munkája tá­masztott alá. Az 1986-ban elfogadott kezdeménye­ző tervünk teljesítésével az árutermelés tervét 100 millió koronával túlléptük, a folyamatos acélöntés tervezett kapacitását 10 ezer tonnával és a henge­relt áru termelését, főleg a széles meleghengerde eredményei alapján, 40 ezer tonnával. Emellett célratörően javítottuk a minőség komp­lex irányításának rendszerét. Javult termékeink mi­nősége, de még mindig elégedetlenek vagyunk amiatt, hogy a reklamációk következtében túllépjük a megengedett veszteségeket, és a megengedett­nél nagyobb a selejt aránya is. Ebben az évben az elfogadott kezdeményező terv már 200 milliós növekedést irányoz elő az árutermelésben. Az aktivitás újabb forrása volt az SZKP KB januári ülése, főleg a gazdasági mecha­nizmus átalakításáról ott elhangzottak. Ennek a fontos kérdésnek mi is nagy figyelmet Járásunkban a tudományos-műszaki ismeretek gyakorlati alkalmazásával aránylag jó eredménye­ket értünk el a mezőgazdaságban. Ezt bizonyítja a növénytermesztés és az állattenyésztés intenzív fejlődése. A nagyhozamú búzafajták meghonosítá­sát, a lucernavetőmag termesztésének megoldását, a kukocira és lencse termesztési rendszer alkalma­zását a mi járásunk vezette be elsőként. A geoter- mális energia felhasználásában és a területek öntö­zésében is az élenjáró járások közé tartozunk. A tudomány alkalmazásában figyelemre méltó eredményeket ér el a légi (Lehnice) egységes föld­műves-szövetkezet. Zeolitot használnak fel a talaj termőképességének növelésében és a földalatti viz- források védelmében, biokomposztokat készítenek, kettős termesztést valósítanak meg, felhasználják a tudományos-műszaki ismereteket a molekuláris lepárlók készítésében, s ezek segítségével E vita­mint nyernek takarmányozási célokra a mezőgazda­sági hulladékanyagokból Detektorokat készítenek a gyúlékony gázok és gőzök jelenlétének jelzésére. Számos további példát sorolhatnék fel mezőgazda­ságunkból. Meg kell azonban mondanom, hogy olyan fogyatékosságaink és problémáink is vannak, amelyeket a mezőgazdasági termelés további fej­lesztése érdekében meg kell oldanunk. Mindeneke­lőtt erdősávokat kell ültetnünk a talajerózió megaka­dályozására, a már meglévő öntözőberendezések használatát számítógépekkel kell irányítani az ég­hajlati viszonyoknak és a növények fiziológiai szük­ségleteinek megfelelően. Meg kell oldanunk a folyé­kony műtrágyák felhasználásának kérdését a gaz­daságosság és a vízforrások védelme szempontjá­ból Hatékonyabban kell kihasználnunk a geotermá- lis energiát, tökéletesítenünk kell a növényvédelmi beavatkozások jelzőrendszerét, az állattenyésztés­ben kezdeményezőbben kell alkalmaznunk a bio­technológiai ismereteket és a Mäsospol közös me­zőgazdasági vállalatnál, ahol 8000 szarvasmarhát hizlalnak, meg kell oldanunk a vízvédelem kérdését. Bízunk abban, hogy a tudományos kutatóintéze­tekkel és a főiskolákkal folytatott jó együttműködés alapján közösen megoldjuk ezeket a problémákat még akkor is, ha a kutatóintézetek néhány esetben a gyakorlatban már elavult megoldásokat javasol­nak. Meggyőződésünk, hogy a járási pártbizottság járási mezőgazdasági tudományos szaktanácsa is hozzájárul a tudomány gyorsabb gyakorlati felhasz­nálásához. A mezőgazdasági vezetőket úgy irányítjuk, hogy ne csak a termelést szervezzék, hanem a tudomány és a technika felhasználásának folyamatát is. Ennek ellenére tartalékokat látunk abban, hogy a vezetők lésében nagy fogyatékosságokat okoznak a rossz szociális körülmények is, amelyekkel főleg azok a fiatalok kénytelenek megbirkózni, akik úgy dönt- döttek, hogy életüket a tudománynak szentelik. Amennyiben egészségesebbé akarjuk tenni tu­dományunk légkörét, meghonosítva benne a nagy tettek és teljesítmények utáni vágyat, céltudatosan szerveznünk és hasznosítanunk kell alkotó potenci­álját, széles teret nyitva az eredeti gondolkodásnak és a kezdeményező döntéseknek. Meg kell tanul­nunk a tudományban dolgozó tehetséges fiatalokkal vitatkozni, elfogadni a szájukból elhangzó keserű igazságokat is Meg kell védeni őket a rossz akaratú emberekkel szemben, s a felelősségteljes felada­tokkal való megbízásoktól sem kell félni. szenteltünk a vállalati pártbizottságon és a tagsági gyűléseken is. Megbíztuk a kommunistákat, a veze­tő gazdasági dolgozókat ennek az átalakításnak az előkészítésével a mi feltételeink között. Két szak­csoportot alakítottunk ki, egyet a vállalati szintű gazdasági kísérlet előkészítésére, a másikat pedig a vállalati önelszámolási rendszer hatásfokának javítására. Célunk az, hogy 1990-ig a termelő kollektívák 90 százalékát bekapcsoljuk ebbe a rendszerbe, a kí­sérletet pedig a vállalat modernizálásában tartjuk döntő fontosságú feladatnak. A 8. ötéves tervidőszakban az intenzifikáció fő tényezőjének vállalatunknál a folyamatos acélöntés­re való teljes áttérés előkészítését tartjuk. A folya­matos acélöntést a leghatékonyabb termelési mód­nak tekintjük ezen a területen, mivel jelentős fém- és energiamegtakarítást eredményez, és biztosítja a feltételeket az egész termékskála minőségének javításához. A jó minőségű acél jobb értékesítésének érdeké­ben modernizálnunk kell a hideghengerdét, ahol tulajdonképpen az acél végtermékké alakul. A mo­dernizálás programjába tartozik még 22 automati­zált munkahely kialakítása 34 ipari robot segítségé­vel, az elektronika és a számítástechnika bevezeté­se a gyártási folyamatba, a gépipari termelés növe­lése, az ökológiai problémák megoldása, a hulla­dékhő hasznosítása és más témakörök. Míg a 7. ötéves tervidőszakhoz viszonyítva az acéltermelésnek 4,8 százalékkal kell nőnie ebben az ötéves tervidőszakban, addig az árutermelésnek 10,5 százalékkal. A különbséget (mintegy 4 milliárd korona értékben) a megtakarítással és az új termé­kek bevezetésével kell fedezni. Egyik alapvető mu­tatónknak, a nyereségnek, 57,9 százalékkal kell majd nőnie. A felsorolt feladatok megoldása minden dolgozó­tól igényesebb hozzáállást követel majd. Tudatosít­juk, hogy a gazdasági vezetőknek és a munkások jelentős részének már sokat változott a gondolko­dásmódja, de sok olyan dolgozónk is van még, aki nem érti meg kellőképpen a tudományos-műszaki fejlődés meggyorsításának szükségességét. A 8. ötéves terv feladatainak megoldása során a vállalat saját erőtartalékainak feltárásán kívül a hiányosságok kiküszöbölését tartjuk a leginkább járható útnak. nem viszonyulnak egyforma következetességgel a tudományos ismeretek kihasználásához. Tartalé­kaink vannak a Csehszlovák Tudományos-Műszaki Társaságnak a mezőgazdasági vállalatoknál kifejtett tevékenységében, de ez elmondható a helyi gazdál­kodás területéről is. Nem lehetünk elégedettek azzal, hogy az élelmi­szeripar lemarad a mezőgazdasági termelés mögött az új ismeretek alkalmazásában. A legrosszabb helyzet a Slovlikban van, ahol nem megfelelő épüle­tekben elavult technológiai berendezéseken dolgoz­nak. Ez az üzem nem tudja idejében feldolgozni a zöldséget és gyümölcsöt. így aztán a termést nem egyszer több száz kilométert kell szállítani a feldol­gozóig és a termékek sokszor megromlanak. Az Agrofrigor közös mezőgazdasági vállalat sem tudja teljesíteni a feldolgozással kapcsolatos felada­tait, mivel kapacitásának fejlesztése nincs össz­hangban a mezőgazdasági termeléssel, illetve a fo­gyasztói kereslettel. A megvalósított káderintézke­dések és a 8. ötéves tervidőszakra kitűzött feladatok megteremtik a feltételeket a megoldáshoz. Az élelmiszeriparban jelenleg csupán a nyugat­szlovákiai baromfifeldolgozó üzem alkalmaz olyan új technológiai berendezéseket, amelyek lehetővé te­szik, hogy termelésüket évente 500 tonnával növel­jék, bővítsék a baromfihúsból készült konzervek választékát és munkaerőt takarítsanak meg. A cukorrépa feldolgozásában szükségét érezzük annak, hogy megváltozzon a cukorgyár hozzáállá­sa. Nem elegendő, ha arra várnak, mennyi és milyen minőségű cukorrépát kapnak feldolgozásra. Határozott intézkedéseket kell foganatosítani: gene­tikai szempontból jó minőségű vetőmagot, megfele­lő vegyszereket és gépeket kell beszerezni, hogy a cukorrépatermesztésben hasonló eredményeket érjünk el, mint a többi mezőgazdasági növény termesztésében. Nagyobb segítséget várunk el a cukorgyárak vezérigazgatóságától a dunaszerdahelyi Juhocukor kockacukrot gyártó részlegének felújításában. A gé­pek elavultsága miatt ez a részleg jelenleg nem működik, annak ellenére, hogy a piacon nagy a ke­reslet a kockacukor iránt. A cukorgyárban 1977-ben 50 millió korona ráfordítással répaszelet-szárító épült, amely azonban már öt éve tétlenül „pihen“. A Csallóköz jellegzetes tájának megőrzése és a környezetvédelem érdekében szorosan együttmű­ködünk a tervezőkkel a környezetvédelmi program kidolgozásában. A dunai vízlépcsőrendszer építé­sével párhuzamosan meg kell gyorsítani a reszort tanulmányok kidolgozását és halaszthatatlanul meg kell valósítani a részfeladatokat A járási pártbizottság és a járási nemzeti bizott­ság állandó figyelmet fordít a lakossági szolgáltatá­sok fejlesztésére és javítására. Sikerül megolda­nunk a szolgáltatásök hozzáférhetőségét, új szol­gáltatásokat vezetünk be, bővítjük a nemzeti bizott­ságok kisüzemeinek hálózatát, a mezőgazdasági vállalatokat és a központilag irányított szervezeteket bevonjuk a szolgáltató tevékenységbe. Erőfeszíté­seinket fékezi azonban az anyagi-műszaki ellátás, a nem megfelelő tervezési módszer, a szállítói­megrendelői kapcsolatok hiányosságai és több más probléma, amelyeket nem tudunk járási szinten megoldani. Reméljük, hogy a CSKP Központi Ellen­őrző és Revíziós Bizottságának ezen a területen megvalósított ellenőrzése hozzájárul a fogyatékos­ságok kiküszöböléséhez. így például a lakásgazdálkodásban megoldatlan a panellakások fűtése, a mérő- és szabályozó berendezések alkalmazása Műszaki szempontból megoldatlan a nem osztályozott alacsony kalóriatar­talmú szén felhasználásának kérdése sem. Még mindig csak kísérletek folynak az ilyen szén fluidizá- nirtc pnetésével. Az illetékes intézményeknek meg Teljes egészében támogatjuk azokat az elképze­léseket, amelyek elhangzottak a CSKP KB 5. ülé­sén, a gazdasági és szociális fejlődés hosszúlejára­tú előrejelzéseinek alapján megformálandó gazda­sági profil kialakításáról. Meggyőződésünk, hogy ebben a folyamatban a nemzetközi munkamegosz­tás keretében találhatja csak meg valamennyi ipará­gunk valódi helyét, vonatkozik ez természetesen a vegyiparra is. Elhangzott az a megállapítás is, hogy a vegyipar fejlesztésének hosszúlejáratú kilátásai feltételezik egész gazdaságunk fejlesztését. Ez iparágunk fej­lesztése távlati terveinek kidolgozásában nem jelenti azonban semmilyen körülmények között sem saját munkánk lebecsülését. Ezért termelési-gazdasági egységünkben egy önálló részleg foglalkozik a tér vek kidolgozásával, az egyes termelési ágazatok távlati programjával, mégpedig az alapvető népgaz­dasági változások figyelembevételével, nem té­vesztve szem elöl a világgazdaságban bekövetkező változásokat sem. Miről tanúskodnak a vegyipar hosszúlejáratú fej­lesztéséről szóló elsó elemzések? Elsősorban arról, hogy fejlesztését az egész csehszlovák népgazda­ság részeként kell elképzelni. Másodszor, a hazai vegyipar esetében, sokkal inkább mint bármelyik más iparág esetében, érvényes, hogy csakis és kizárólag a nemzetközi szocialista munkamegosz­tásban történő fokozottabb mértékű bekapcsolódá­sa révén fejlődhet, s ebben meghatározó szerepe van a Szovjetuniónak. Nemcsak arról van szó, hogy a csehszlovák vegyiparnak külföldi, mindenekelőtt szovjet alapanyagra van szüksége, de piacra is szerte a világban, és itt is elsősorban a szovjet piacnak van meghatározó szerepe. Ez azért van így, mert a vegyipar termelési kapacitása messze meg­haladja a hazai piac szükségleteit. Harmadszor figyelembe kell vennünk, hogy a könnyűvegyipari termelés fejlesztése, amelyre a 09-es számú állami célprogram keretében kerül sor, döntő mértékben határozza meg a vegyipar szerkezeti átépítésének irányait. Ebben a vonatko­zásban döntő fordulatot kell elérnünk az innovációs források hatékonyságának javításában, és az is szükségszerű, hogy megteremtsük az innovációk alapfeltételeit. Ez nem az ismert tények ismételgeté­se pusztán, hanem az alapvető szükséglet hangsú­lyozása. Ennek kielégítése nélkül nem növeljük a termelés hatékonyságát, és nem állunk helyt a világpiacon sem. A vegyipar strukturális változá­saival összhangban ügyelnünk kell azonban e vál­toztatások mértékére. Elsősorban arra a tényre gondolok, hogy a vegyiparnak a könnyűvegyipari ágazatok fejlesztése mellett továbbra is be kell töltenie néhány alapvető funkciót, mégpedig a moto­rizmus és a mezőgazdaság kemizálása területén, akárcsak a gép-, textil- és építőiparban bizonyos alapanyagok biztosításában, megközelítőleg a je­lenlegi termékskálában, de jobb minőségben és természetesen a nemzetközi együttműködés jelen­tős javítása közepette. Azonban itt is növelnünk kell a hatékonyságot és nemcsak korszerűsítés vagy rekonstrukciók által, hanem olyan beruházások megvalósításával, amelyek jelentősen növelik a ter­melés gazdaságosságát, csökkentik az anyag- és energiaszükségletet, s növelik a termékek haszná­lati értékét. Ellenkező esetben a hatékonyság eléré­sének igyekezetében egyoldalúak és talán sikertele­nek is lennénk. Negyedszer, a vegyipar nem fejlődhet másként, mint az egész hazai ipar szerves részeként. Ez nemcsak azzal függ össze, hogy a termelési prog­ram innovációja során a többi iparág szükségleteiből kell kiindulnia, hanem igényeinek rugalmas biztosí­tása nélkül - vonatkozik ez elsősorban a vegyipari gépek és berendezések gyártására - nem valósít­hatja meg saját fejlődését. Ez olyan tény, olyan szükséglet, amelyet nem tudunk megkerülni és ennek meg kell felelnünk, ha nem akarunk egyhely­ben topogni, és a vegyipar teljesíteni akarja a szoci­ális és gazdasági fejlesztés folyamatából reá háruló feladatát. Különös figyelmet kell szentelnük a tudományos­műszaki fejlesztés folyamatában a tudományos­kutató bázis tevékenységének, ami innovációs akti­vitásunk egyik legfontosabb feltétele. Ezzel több szempontból is foglalkozott a CSKP KB Elnökségé­nek beszámolója a központi bizottság 5. ülésén. Mindezzel számolunk termelési-gazdasági egysé­günk hatáskörében a könnyűvegyipari termelés ágazatainak fejlesztése során, de nem tévesztjük szem elől a meglévő termelés korszerűsítését és rekonstrukcióját sem. El kell mondanunk, hogy a műszálak termelésének fejlesztésében, akárcsak a kön nyű vegyipari termelésben a Szovjetunióval folyó együttműködés során elért néhány számottevő eredményünk ellenére távolról sem vagyunk elége­dettek. Mégpedig elsősorban a tudományos-kutató kell gyorsítaniuk a problémák megoldását, mivel ebben az esetben is energiamegtakarításról, kör­nyezetvédelemről van szó, nem is beszélve a lakos­ság szükségleteinek kielégítéséről. Ráadásul a la­kásgazdálkodási vállalatok egyre nagyobb mennyi­ségben kapnak rossz minőségű szenet. A helyi gazdálkodásban keressük annak módját, hogyan használhatjuk fel gazdaságosabban a fa alapanyagot a bútorgyártásban és az épületasztalos munkában. Devizahitelek felhasználásával olyan progresszív technológiát szerzünk be, amellyel fát, munkát takarítunk megyés javítjuk a termékek minőségét. A műszakszam növelésével el akarjuk érni a technológia jobb kihasználását és a termelési költségek csökkentését. A tudomány döntő tényező a termelés intenzifiká- lásában, de az emberek alkotóképessége nélkül nem érhetünk el haladást. Ezért a Dunaszerdahelyi járásban céltudatos politikai-szervező munkával tö­rekszünk a CSKP XVII kongresszusán, valamint a központi bizottság azt követő ülésein elfogadott határozatok megvalósítására. bázis tevékenységének hatékonyságával, hiszen a vállalati tudományos-kutató részlegeinken több mint háromezer szakember dolgozik és a tudomá­nyos-műszaki fejlesztésre évente mintegy 650 millió koronát fordítunk. Az okok elemzése során kiderült, hogy hiányosságaink elsősorban a kutatási munka­helyek irányításában vannak. Ebben a tekintetben elsősorban a kutatás progra­mozása és tervezése nyugtalanít bennünket. Fel kell hagynunk azzal az eddigi gyakorlattal, amely lehetőséget nyújtott arra, hogy a kutatást végző munkahelyek vezetó dolgozói a vezérigazgatóság vagy az egyes vállalatok vezetősége nélkül, gyakran önállóan, nem a hosszútávú feladatokkal összhang­ban és igénytelenül tűzték ki saját feladataikat. A vezérigazgatóság szintjén és a vállalatoknál ugyancsak olyan rendelkezéseket kell hoznunk, amelyek biztosítják a tudományos-kutató bázis kon­centrációját, és a tevékenységet a kulcskérdések megoldására irányítják. A kutatas es a gyakorlat szorosabb kapcsolatá­nak létrehozása érdekében, és természetesen szer­te a világban megfigyelhető korszerű irányzatokkal összhangban, bizonyos esetekben olyan kutatási­termelési egységek létrehozását fogjuk szorgalmaz­ni, amelyek képesek bizonyos speciális termékek gyártására. Ha azonban a tudományos-műszaki fejlesztésből eredően jelentős hatékonyságnövekedést akarunk elérni, és az intenzifikációs folyamat dinamikáját növelni akarjuk, nem elég megoldani a tudományos­kutató bázis saját irányítási gondjait, hanem az irá­nyítás valamennyi fokán konkrétan és tárgyszerűen kell a gondok megoldásához nyúlnunk. Ha ebben a tekintetben az innovációs folyamatokra vagy a könnyűvegyipar fejlesztésére helyezzük a hang­súlyt, akkor nem hagyhatunk figyelmen kívül olyan jellegzetességeket, amelyek elsősorban az időté­nyezőből erednek. Egyre inkább meggyőződhetünk arról, hogy mind­annak, amit kifogásolunk, a legmélyebb gyökereit magukban az emberekben kell keresnünk, tevé­kenységük színvonalában és formáiban. A CSKP KB 5. ülésén sokszor hangoztatták elmarasztalóan a mindennapi életünkre annyira jellemző átlagos­ságra törekvés szemléletmódját. Sajnos, mindez tapasztalható egyes tudományos intézményeinkben is. Meg kell találnunk annak lényegét, hogy mi az, ami az átlagosság eszményét élteti az emberekben. Hiszen természetellenes, hogy számos tudományos munkahelyen azok vezető dolgozói nem az alkalma­zottak soraiból nőnek ki, hanem más munkahelye­ken kell őket keresni. Gyakran így sem sikerül megtalálni a legmegfelelőbb megoldást. Igaz, hogy a kádermunka eddigi gyakorlata nem tette mindig lehetővé, hogy az egyes munkahelyek élére az arra legrátermettebbek kerüljenek. Éppen ezért új mód­szereket kell keresni és alkalmazni. Ennek alapján olyan következtetést vonhatunk le, hogy a kutatás hatékonysága növelésének útján elsődleges felada­tunk mindenekelőtt az emberekben, a tudományos kollektívákban, azok gondolkodásában alapvetően lényeges változást elérni. A tudomány és technika gyorsabb és hatéko­nyabb térhódítása jelenlegi feltételeink közepette jelentős mértékben azon múlik, hogy mit akarunk elérni a gazdasági mechanizmus átalakításával. Ha mélyebben vizsgáljuk az eddigi, már hosszabb ideje jellemző hiányosságokat, megállapíthatjuk, hogy a tudományos-műszaki fejlesztésben ezeket a gaz­dasági viszonyok elavult gyakorlatában kell keres­nünk. Ha a tudományos-műszaki fejlesztés során a múltban sikertelenséget kellett elkönyvelnünk, akkor az azért volt, mert a hiányosságokat leggyak­rabban azok tárgyi, nem pedig emberi, társadalmi összetevőiben kerestük. A gazdasági átalakítással kapcsolatban a gazda­sági vezetők között nagyon gyakran két ellentétes, de mindenképpen egyoldalú állásfoglalással is talál­kozhatunk. Az egyik ilyen annak hangoztatása, hogy különösebb nehézségek nélkül átéltük a gazdasági­rányítás tökéletesítésére irányuló eddigi számos kísérletet, átéljük az átalakítást is. A másik helytelen nézet szerint az új mechanizmus kitermeli az új irányító apparátust is. Az igazság azonban máshol van. Abban rejlik, hogy a gazdasági mechanizmus átépítésére politikailag, erkölcsileg és szakmailag egyaránt alaposan fel kell készülnünk. Úgy tűnik azonban, hogy teljes mértékben mindezidáig nem tudatosítjuk ennek jelentőségét valamennyi részle­tében, hogyan növekednek a vezetó dolgozókkal szemben támasztott igények, ha nemcsak a felettes szervek követeléseit kell teljesítenünk, hanem a dol­gozókollektívák által megszabott kritériumokat is. Ugyanis a továbbiakban sem szabad szem elöl tévesztenünk, hogy az irányítás színvonala soha­sem magasabb, mint azoknak az embereknek az értékei, akik az irányítást végzik. MICHAL BLANÁR elvtárs, az SZLKP KB tagja, a Kelet-szlovákiai Vasmű munkása DUDÁS KÁLMÁN elvtárs, az SZLKP KB póttagja, a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Nemzeti Bizottság elnöke IVAN KOPERNICKÝ elvtárs, az SZLKP KB tagja, a Slovnaft termelési-gazdasági egység vezérigazgatója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents