Új Szó, 1987. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1987-04-03 / 78. szám, péntek

Az SZLKP KB ülésének vitája ĽUBOMÍR KUBAŠČÍK, az SZLKP KB póttagja, A Banská Bystrica-i Számítástechnikai Vállalat igazgatóhelyettese Az elmúlt esztendő közepe táján az SZLKP Banská Bystrica-i Járási Bizottsága azt kezdemé­nyezte, hogy gyorsítsuk meg az elektronizáció fejlő­dését a járásban. A szakemberek egy munkacso­portja által kidolgozott elemzés alapján 1986 októ­berében az SZLKP Járási Bizottságának Elnöksége határozatot hozott, amelyben jóváhagyta a járás területén az elektronizáció fejlesztésének program­ját, és meghatározta nagyságrendjét. Ennek alapján az 1987-es év fö feladata az volt, hogy a járás több mint hetven vállalatánál és szervezetében kidolgoz­zák a 8. ötéves tervidőszakra szóló elektronizációs programot, és annak 2000-ig szóló távlati tervét. E program fővédnöke a Banská Bystricai Számítás- technikai Vállalat lett. Az említett elemzés megmu­tatta, hogy melyik vállalatnál, illetve szervezetben melyek a legfőbb teendők az elektronizálás fejlesz­tésének folyamatában. A számítástechnika fejlesztésének különleges fi­gyelmet szentel az SZLKP Közép-szlovákiai Kerületi Bizottsága is. Ezt bizonyítja, hogy az illetékes ága­zat és termelési-gazdasági egység vezetőinek rész­vételével még 1984-ben megtárgyalta és kidolgozta vállalatunk fejlesztésének tervezetét. Az elfogadott határozatok és intézkedések azóta az SZLKP Közép-szlovákiai Kerületi Bizottsága Elnöksége és Titkársága figyelmének középpontjában vannak. Ennek eredményeként az egyes munkahelyek és a felsőbb pártszervek kommunistáinak közvetlen kapcsolata a döntő fontosságú kérdések megoldá­sában jelentős segítséget biztosít. A vállalati pártbizottság és a vállalatvezetés még a CSKP KB 8. ülése után alapvető fontosságú intézkedéseket hozott a tudományos-múszaki fej­lesztés biztosítására. Ennek eredményeként a válla­latnál a termeléselókészítö munkahelyeken a taglét­szám 13,6 százalékra nőtt, és ez az arányszám műszaki-termelési részlegeken is egyre nő. A termeléselökészítési folyamatok hatékonysága növelésének legfontosabb alapfeltételei közül az első helyen kell említenünk a dolgozók politikai fejlettségét és szakmai felkészültségét. Vállalatunknál jelentős mértékű innovációs aktivi­tás tapasztalható, és ez a Žilinai Számítástechnikai Kutatóintézettel folytatott együttműködésben is megnyilvánul. Ha ezt az aktivitást számszerű ada­tokkal akarjuk illusztrálni, el kell mondanunk, hogy a CSKP KB 1983-ban megtartott 8. ülése óta, vagyis öt év alatt üzembe állítottunk tizenegy számítógépet és tízféle periférikus berendezést. Az újonnan bein­dított termelőegységekjészaránya 25 és 41 száza­lék között mozgott, a magas műszaki-gazdasági tulajdonságú termékeké ezalatt az idő alatt 7,5 százalékról 32 százalékra nőtt. Ez az állapot azon­ban a jelenlegi időszak magas szintű követelménye­inek már nem felel meg. Az elért eredmények bizonyítják, hogy az elmúlt időszak alatt sikerült elsajátítanunk az új, korszerű műszaki berendezések gyártásának követelménye­it. Munkánk sikerét jelzi, hogy számítástechnikai cikkeink teljes áruskálájára megvan a megfelelő kereslet. Örömmel nyugtáztuk a CSKP KB 5. ülésén a címünkre elhangzott dicsérő szavakat, amelyek egyúttal köteleznek is. Az elért eredmények ellenére még sok olyan tartalékkal rendelkezünk, amelyek feltárása a közeljövő feladata lesz. Különösen az új kapacitások üzembe helyezésének területén - a mi­nőségi mutatók betartásának igénye mellett - mu­tatkozik sok teendő. Sok a tartalék az emberi kapcsolatok terén. Még ma is találkozunk olyan nézetekkel, hogy az új technika elsősorban az anyagbeszerzésben, a műszaki, technológiai, ter­melési és szervezési téren szül új gondokat. Azon­ban mindenekelőtt az emberek gondolkodásmódjá­nak megváltoztatásáért és az ő érdeklődésük fölkel­téséért folyó harc az elsődleges e gondok megoldá­sában. A tudományos-műszaki fejlesztés eredményei­nek érvényre juttatása a gyakorlatban nem egyszerű folyamat a mi vállalatunknál sem. Még mindig érvé­nyes az a nézet, hogy a régi, az elavult kiküszöbölé­se konfliktusokkal teli folyamat, amelyben azok, akik az új dolgokat szorgamazzák, a kezdeti stádiumban kisebbségben vannak. Hogy a tudomány és a technika fejlesztésének tervét megfelelő komolysággal kezelje mindenki, ez elsősorban azoktól a dolgozóktól követel meg nagyobb erőfeszítéseket, akik e tervek megvalósu­lásának biztosításáért felelnek. Csak természetes, hogy ezt a tevékenységet ne csak a műszaki részlegek dolgozói végezzék, hanem valamennyi vezető dolgozó alapvető feladata kell hogy legyen. Az elvi fontosságú intézkedések közé tartozik a szá­mítástechnika további fejlesztésében a vállalat ter­melési programjának a kiemelt ágazatok szolgálatá­ba állítása. Sajnos, az illetékes felettes szervek és a vállalat többéves igyekezete ellenére mindezt komplex módon nem sikerült elérni, ami továbbra is fékezi a meglévő termelési kapacitások kihasználá­sát. Véleményem szerint a felsőbb szervek határo­zottabb hozzáállásával mielőbb meg kell oldanunk ezt a gondot. Sajnos éppúgy, mint 1986-ban, amikor a megvalósítás folyamatában számos negatív jelen­séggel találkoztunk, az 1987-es év feladataira is kedvezőtlenül nyomja rá bélyegét a szállítói-meg- rendelői kapcsolatokban mindmáig jelenlévő szá­mos visszás jelenség, ami kedvezőtlenül mutatkozik meg az általunk gyártott termékskálában is. Saját erőnkből biztosítjuk a különböző egycélú gépek és berendezések fejlesztését, illetve gyártá­sát. Azonban a vállalati lehetőségeket már teljes mértékben kihasználtuk, és a technológiai berende­zések újabb generációjának biztosítását önerőből nem folytathatjuk. A jelen időszakban alapvető tech­nológiai átépítésre is szükség van, elsősorban a szellemi és fizikai munka automatizálása terü­letén. A 8. ötéves tervidőszak során a számítógépek egyes típusainak választékában változás áll be. Mint ahogy arról a CSKP KB 5. ülésének vitájában is szó volt, a szállítói-megrendelői kapcsolatok legfon­tosabb területein nincsenek meg a szükséges felté­telek a beruházások igényeinek megfelelő biztosítá­sára. Ehhez még hozzá kell tennünk a műszaki fejlesztés terveinek összetett és komplex probléma­körét. Ezzel kapcsolatban elmondhatom, hogy az SM 52-12 típusú számítógép gyártása mielőbbi megkezdéséhez a vállalat mind ez idáig nem tudta beszerezni a szükséges mérőműszereket és csak a Csehszlovák Állami Bank innovációs hitelének köszönhető, hogy megvásárolhattuk a legfontosabb berendezéseket. A számitógépes rendszerek Kivite­lezése szempontjából ebben az évben további prob­lémák várhatók a tervteljesítésben, és ugyanez vonatkozik a személyi számítógépek kivitelezésére is. Vállalatunk dolgozói, élen a kommunistákkal, tu­datában vannak meglévő tartalékainknak. A legu­tóbbi évzáró taggyűléseken erről nyíltan beszéltek. Bírálóan szóltak a nyomtatott áramkörök gyártására szolgáló termelési részleg építésének akadályairól. Ez késlelteti a termelést, annak egyenletességét, folyamatosságát, és ezzel termékeink minőségét kedvezőtlenül befolyásolja. A vállalatfejlesztést cél­zó intézkedéseink közül fontos szerepet kapott a korszerűsítést és rekonstrukciót szorgalmazó dön­tés. A megvalósítás folyamatában azonban elen­gedhetetlen, hogy minden fázisban rugalmas dönté­seket hozzunk, különösen az olyan termelési ága­zatban indokolt ennek igénye, mint a számítástech­nika. nek megfelelő helyen dolgozik a felsőfokú végzett­séggel rendelkező szakemberek 92 százaléka, a középiskolát végzett szakemberek 82 százaléka. Más problémát jelent, hogy a végzett szakem­berek egy része a kohászatra, a közlekedésre, illetve a mezőgazdaságra,'az állatorvosi ágazatra, részben pedig a gépipari ágazatokra összpontosul az iskolák székhelyén és nem hajlandók olyan munkahelyet elfogadni és olyan munkát vállalni, amely összhangban áll a társadalom szükségletei­vel azokon a területeken, ahol hiányoznak a szak­emberek. Ennek a problémának a megoldására intézkedést hozott az SZSZK Oktatási Minisztériu­ma. Jelentős változásokat eredményez a középis­kolák és felsőoktatási intézmények végzett hallga­tóinak elhelyezésére vonatkozó kormányrendelet módosítása, amely szorosabb együttműködést te­remt az iskolák és a gyakorlat között és lehetővé teszi, hogy a végzett diákok a szakképzettségüknek megfelelő helyen helyezkednek el. A nemzetközi fejlődés azt mutatja, hogy az inten­zív gazdaságfejlesztés előtérbe állítja a gazdaság szerkezeti átalakításának szükségességét. Ennek kísérőjelensége a munkaerő átcsoportosítása az egyes ágazatok között. A fejlett országok megkülön­böztetett figyelmet fordítanak a terciális szférára, főleg a szolgáltatásokra. Gazdaságunk fejlődésében is tanúi lehetünk a nem termelési ágazatok fejlesztésének, annak, hogy nagyobb a részarányuk a foglalkoztatottak struktúrájában. Míg 1975-ben a dolgozóknak mint­egy 36 százaléka dolgozott a terciális szférában, ez az arány ma megközelíti a 40 százalékot. így is jelentős a lemaradásunk a gazdaságilag fejlett or­szágokhoz viszonyítva. Ezen a téren sem hasonlít­hatjuk össze gépiesen a fejlődésünket anélkül, hogy figyelembe vennénk a történelmi, társadalmi és gazdasági feltételeket. Látnunk kell azonban, hogy a termelés nagy fejlődése időszakában nemcsak mennyiségi, hanem minőségi szempontból is döntő szerepük van a szolgáltatásoknak. A munkatermelékenység alakulása objektív ké­pet ad gazdaságunk teljesítőképességéről. A válto­zások nemcsak a dolgozók szakképzettségétől, ak­tivitásától és kezdeményezésétől függnek, hanem a munka műszaki ellátottságától, és az állóeszközök reprodukciójától is. Ez a folyamat az elmúlt időszak­ban a nem megfelelő felújítás, a tudományos­műszaki fejlődés eredményeinek lassú alkalmazása miatt extenzív volt. 1980-tól a termelés gépi ellátott­sága egy főre számítva 92 000 koronáról 123 000 koronára emelkedett 1985-ig, de közben csökkent az állóeszközök hatékonysága. Míg 1980-ban a ter­melésben egy korona értékű nemzeti jövedelem képzéséhez három korona értékű állóeszközre volt szükség, 1985-ben már több mint négy koronára. Az iparban a munkások műszakszáma 1,419-röl 1,413- ra csökkent. Annak ellenére, hogy Szlovákiában a műszak- szám magasabb mint az országos átlag, még min­dig nem érjük sl az optimális szintet (1,8). Igaz ugyan, hogy a magasabb műszaki mutatókkal jel­lemzett gépek kihasználtsága jobb volt, de ennek ellenére nem lehetünk elégedettek azzal, hogy az automata gépeket naponta 15 órán, a részben automatizált gépeket 13 órán keresztül használjuk ki. Még mindig alacsony a magas műszaki színvo­nalú gépek és berendezések aránya. Figyelmeztető tény, hogy a robotika és informatika korszakában sok szervezetben megterhelést jelent a számítógé­pek használata. A lemaradást ezen a téren nagy­mértékben a felhasználók felkészületlensége okoz­za. Ez olyan luxus, amit nem engedhetünk meg magunknak. A megoldást a szakemberek képzésén kívül az egyes tárcákon belül a továbbképzési rendszer kiépítésében látjuk. Az állóeszközök kihasználása szorosan össze­függ az új munkahelyek létesítésével és a munka­erők gyarapodásával. 1982-1985-ben csaknem 22 000 új munkaalkalom nyílt a munkások számára, ezekből 15 000-et töltöttek be. Mivel már néhány éve hasonló a helyzet, jelenleg 173 000 betöltetlen munkahely van. Ez a társadalmi eszközök nem racionális befagyasztását, a növekvő szakképzett­ség nem megfelelő kihasználását eredményezi. A legutóbbi felmérések azt tanúsítják, hogy Az újratermelési folyamat felgyorsításának, alap­vető formája a műszakilag igényes gyártási ágaza­tok felé ható strukturális változás. A komplex auto- matizációval és a „Komplex program" keretén belüli nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsoló­dással együtt, a termelés strukturális változásai képezik azt az irányvonalat, amellyel a gördülőcsap­ágygyárak termelési-gazdasági egység vállalatai fejlődésüket biztosítani szándékoznak. Ezt az utat jártuk már a 7. ötéves tervidőszakban is. A 8. ötéves tervidőszak utolsó évében a fejlesztés eredménye­ként az új és innovált termékeink aránya az összter­melés 40 százaléka lesz. Ennek az igényes tervnek a megvalósítása - fő­leg a termelő berendezések műszaki színvonalának emelésében - egy sor problémát állít elénk. A gép­ipar az elmúlt időszakban exportra dolgozó ágazat­nak számított. A gépek eladása előnyt élvezett a termelőeszközök felújításával és fejlesztésével szemben. A gépi berendezések hiánya azt eredmé­nyezte, hogy az új termelőegységek is elöregedett technikával lettek felszerelve. Ilyen módon korlátoz­va volt a termelékenység növelése és a termelés minőségi mutatóinak javítása. Ha a gépiparnak a tudományos-műszaki fejlesztés hordozójává kell válnia és a népgazdaság minden ágazatában bizto­sítania kell a műszaki bázis felújítását, akkor az említett lemaradást be kell hozni. Ezért szükséges a Szövetségi Általános Gépipari Minisztériumnak a csúcsszínvonalú gépek gyártására irányuló erőfe­szítéseit támogatni, s ennek végső eredménye a csehszlovák gépipar modernizálása lenne. Elodázhatatlanná vált a csehszlovák gazdasági mechanizmus komplex átalakítása dokumentumá­nak gyakorlatban való érvényesítése, amelyet a CSKP KB 5. ülése is megvitatott. Amikor fokozato­san konkrét formát öltenek azok a fejlesztési akciók, amelyek a 9. ötéves terv feladatainak teljesítését hivatottak elősegíteni, a népgazdaság komplex áta­lakítását célzó egyes előírások és az önfinanszíro­zás elvének érvényesítése után előfordulhat, hogy a múltban helyesen meghozott döntés gazdaságta­lannak mutatkozik. Ennek az egész termelési-gaz­dasági egységre kellemetlen következményei lehet­nek. Ezért fontos, hogy a komplex átalakítás minden részletét a megadott határidőre kidolgozzák. A komplex átalakítást szem előtt tartva már ma alkalmazunk az irányításban új elemeket, amelyek a fejlesztés dinamikájának meggyorsítására irányul­nak. Bővítjük például a technológiai tervezés rész­legét. A hiányzó gépeket és berendezéseket rész­ben saját fejlesztésüekkel pótoljuk, annak érdeké­ben, hogy a 9. ötéves terv feladatait létszámnövelés nélkül teljesíteni tudjuk. Annak ellenére azonban, hogy többszörösen növeljük a célgépek gyártását, a létrehozott gyártókapacitás nem fedezi a csapágy­gyártás szükségleteit. A megoldás lehetőségét biztosíthatja a csehszlo­vák kormány döntése a Szovjetunióval létesíthető közvetlen termelési és tudományos-múszaki kap­csolatokról. A Szovjetunióval aláirt keretszerződés alapján együttműködünk a csapágygyártás techno­lógiájának továbbfejlesztésében, és feltételezzük a csehszlovák népgazdaságban a munkatermelé­kenység jelentősen lemarad a világszínvonal mö­gött. Nincs tehát más lehetőségünk, mint keresni a tervezettnél gyorsabb fejlődés elérésének módját. Ezen a téren szerepet kell játszania a kezdeménye­zésnek. Pozitív példaként említhetjük meg a kassai (Košice) KERKO eredményeit. Ennél a vállalatnál a tudomány és a kutatás eredményeinek alkalmazá­sával, a brigádrendszerű munkaszervezés és java­dalmazás bevezetésével már több éve kiváló ered­ményeket érnek el. 1982 és 1986 között a munka­termelékenység ennél a vállalatnál 4,2 százalékkal nőtt, míg a bérek 2,7 százalékos növelése lehetővé teszi, hogy jobban differenciáljanak a javadalma­zásban. Az SZSZK Munkaügyi és Szociális Minisztériuma aktívan és kezdeményezöen részt vesz népgazda­ságunkban a minőségi változások elérésében, a tu­domány és technika támogatásával, az anyagi és az emberi tényező jobb kihasználásával. Több intézke­dést készítettünk elő. A gépek és berendezések jobb kihasználását segítik elő a müszakszám növe­lését ösztönző javaslatok, ilyen például a különleges pótszabadság bevezetése az iparban műszakban dolgozók számára, a délutáni és éjszaki műszakban dolgozóknak juttatott meleg étel, az a lehetőség, hogy a délutáni műszak előtt ebédelhessenek a dol­gozók, a vezetők anyagi érdekeltségének növelése. A munka további racionalizálását segítik elő a bérrendszer gazdasági hatékonyságának növelé­sével közvetlenül vagy közvetve összefüggő intéz­kedések is. A gazdasági mechanizmus átalakítása keretében azzal számolunk, hogy a béreszközök növelését függővé tesszük a tiszta termék növelésétől úgy, hogy ez a rendszer lehetővé tegye a teljes, de ugyanakkor hatékony foglalkoztatottságot, a szük­séges szerkezeti változásokat, a munkatermelé­kenység növelését és a nagyobb hatékonyság el­érését. Ennek keretében keressük annak módját, hogyan tegyük érdekeltté a tudományos-kutatási alapot, a tervező szervezeteket az eredmények növelésében. Ezért kidolgoztuk a tudományos-kuta­tási alap dolgozói javadalmazása rendszerének mó­dosítására vonatkozó javaslatot. Ez a kutatásban és fejlesztésben alkotó munkát végzők anyagi érde­keltségének növelésére irányul, főleg azokéra, akik kiváló eredményeket érnek el és tevékenységükkel elősegítik a tudományos-műszaki ismeretek gyakor­lati alkalmazásának meggyorsítását. egy szerszámgépfejlesztő tervezőiroda létreho­zását. Termékeink minőségével sem vagyunk elégedet­tek, és állandóan keressük a színvonal javításának módszereit. Sajnos, nem mindig tudjuk biztosítani a minőség 100 százalékos ismétlődését a sorozat- gyártásban és vannak olyan termékeink is, amelyek egyáltalán nem öregbítik hírnevünket. Az ilyen esetek kiküszöbölése céljából 1985-ben létrehoztuk a „vállalati minőségi felügyeletet“. Ez jó lépésnek bizonyult. Ott ahol ennek felügyelői dol­goznak, jelentősen megnőtt a termelés minősége. Tudjuk azonban, hogy nem ez a leghelyesebb útja a termelés minősége biztosításának. A minőséget ugyanis nem lehet ellenőrzéssel létrehozni, azt le kell tudni gyártani. Ez az intézkedés azonban kény­szeríti a dolgozókollektívákat arra, hogy munkájukat szigorúbb kritériumok alapján végezzék és megtart­sák a technológiai fegyelmet. Ha a minőséget a termelés teljes skálájában biztosítani akarjuk, akkor a nyersanyag és félkész­termékek szállítóitól is jobb acélt, köszörülöanyagot, és jobb technológiai berendezéseket kell kapnunk. Ezért rájuk ugyanolyan nyomást gyakorolunk, ennek biztosítása érdekében, amilyent ránk gyakorolnak a mi megrendelőink. Az ellenőrzések során megállapítást nyert, hogy olyan fontos folyamat mint a terv kidolgozása és ellenőrzése csak az irányító munkát végzők szűk körében zajlik le. A feladatok növekedése a dolgo- zókollektivákhoz nem a vállalat belső szükséglete­ként, hanem a felsőbb szervek határozataként jut el. így ezeket a feladatokat a kollektívák nem tekintik a sajátjuknak, és ezzel csökken az aktivitásuk. Az is előfordul, hogy az önelszámolási rendszer hiányos alkalmazása miatt a dolgozók nem érdekeltek a jó minőségű munkában. Az ilyen problémák kiküszö­bölése közvetlenül hatást gyakorol a növekedés ütemére. A tudományos-műszaki fejlesztés színvonala nö­velésében a kutatóintézetek és a fejlesztési részle­gek alkotó munkát végző dolgozóinak több mint 50 százaléka közvetlenül anyagilag is érdekelt, a rend­kívüli anyagi ösztönzés lehetővé tételének követ­keztében. A döntő fontosságú komplex fejlesztési akciókat a feladat megoldására létrehozott ideigle­nes munkacsoportok segítségével valósítjuk meg, s ezen kollektívák tagjait a konszern különböző vállalataiból válogatjuk. A növekvő igényesség miatt konfliktusokba is kerülünk a szállítókkal, a megrendelőkkel, a köteles­ségeiket nem teljesítő vállalatokkal és egyénekkel. Mi a konfliktusokat nem megkerülni, hanem megol­dani akarjuk. Legfontosabb feladatunk az, hogy támogassuk azokat, akik az ilyen konfliktusoktól nem félnek. Azok a problémák, amelyeket a CSKP KB 5. ülése megvitatott mindannyiunkat közvetlenül érin­tenek. Az átalakítás komplex dokumentumainak következetes lebontása az egyes konkrét területek­re gazdasági életünk döntő tényezője lesz, s közvet­lenül befolyásolja majd az ezredforduló végéig tár­sadalmunkban végbemenő változásokat. NAGY KÁZMÉR elvtárs, az SZLKP KB tagja, az SZSZK munkaügyi és szociális minisztere A tudomány és technika eredményeinek érvé­nyesítése az emberek alkotó erejének kihasználá­sától függ. Ez azt jelenti, hogy az emberi tényező és felkészültsége egyre fontosabb szerepet tölt be az intenzív szociális és gazdasági fejlesztés időszaká­ban is. A népgazdaságban jelenleg több mint 215 000 felsőfokú végzettséggel, csaknem 600 000 középis­kolai végzettséggel rendelkező és 812 000 szak­munkásképző intézetet végzett dolgozó van. A fel­sőoktatási intézményeket végzett szakemberek egyharmada, a középiskolákat végzettek kétötöde műszaki szakember. A felsőfokú végzettséget illető­en kis mértékben az országos szint fölött vagyunk, de a szakképzett munkások részaránya 6,2 ponttal alacsonyabb. A CSKP KB 8 ülésének és az SZLKP KB ülésének határozataiból kiindulva a 8. ötéves tervi­dőszak tervében azzal számoltunk, hogy tovább emelkedik a lakosság műveltségi szintje, miközben előnyben részesülnek a műszaki szakmák. Feltéte­lezések szerint 1990-ig a szakképzett dolgozók részaránya a mostani 64 százalékról 72 százalékra emelkedik. A felkészítésben jelentősen megszilárdulnak a műszaki ágazatok, konkrétan a felsőoktatási intéz­mények esetében 49 százalékra emelkedik az arány. A 7. ötéves tervidőszakban ez 46 százalék volt, míg a középiskolások esetében az arány 40 százalékról 56 százalékra nőtt. A munka melletti tanulást csaknem kizárólag a műszaki ágazatokra irányítjuk. Természetesen a tudományos-műszaki haladás céljainak elérése nemcsak a műveltségi szinttől függ, hanem a szakképzettség kihasználá­sától is. Milyen a mai helyzet? A népgazdaságban Szlovákiában a képzettségé­LADISLAV SKLENÁR elvtárs, az SZLKP KB tagja, a Považská Bystrica-i Gördülöcsapágygyárak konszern vezérigazgatója új szú 6 llllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllilllllllllllililllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllll 1987. IV. 3.

Next

/
Thumbnails
Contents