Új Szó, 1987. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1987-04-29 / 99. szám, szerda

Az alkotó gondolkodás fóruma Jan Fojtík elvtárs beszéde a Nová mysl folyóirat megalapításának 40. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi ülésen Az elmúlt napokban emlékeztünk meg a Nová mysl folyóirat megala­kulásának 40. évfordulójáról. Ebből az alkalomból Prágában ünnepi gyűlést tartottak, amelyen Jan Fojtík elvtárs, a CSKP KB Elnökségének póttagja, a KB titkára mondott beszédet, amelyet az alábbiakban részletesen ismertetünk. Nem azért gyűltünk itt össze, hogy a múltra emlékezzünk - mon­dotta bevezetőben. - A múlt tanúl- ságai arra ösztönöznek bennünket, hogy a lehető legnagyobb felelős­ségtudattal lássunk hozzá napjaink feladatainak megoldásához. A Nová mysl különleges helyet foglal el sajtórendszerünkben. Fel­adata az, hogy az alkotó marxista- -leninista gondolkodásmód és a születő kommunizmusért folytatott harc fóruma legyen. Az előttünk álló feladatok mindannyiunktól megkö­vetelik az ideológiai munka intenzí­vebbé tételét. Át kell alakítanunk, különben aligha tud majd helytállni a nehéz próbákon, amelyek az elkö­vetkező időszakban várnak rá. Az ideológiai munkának egyfelől le kell vetkőznie mindazt, ami eddig elválasztotta az élettől, s rutinszerű népművelésre, valamint a gyakorla­tot lebecsülő elvek kinyilatkoztatá­sára késztette. Másfelől viszont fel kell számolnia a gyakorlattal szem­beni „szolgálati alárendeltségét“ is, ha a gyakorlat az ideológiai munká­ban az apológia eszközét és az elavult sikerpropagandát látja. Az ideológiai munka mindhárom formáját - az elméletet, a propagan­dát és az agitációt - az új igények­nek megfelelően kell fejleszteni, és mindháromnak teljesítenie kell sajá­tos feladatait. Különösen fontos tu­datosítanunk, hogy az ideológiai munka alapját az elméleti alkotó­munka képezi. „Egyetlen egy fontos politikai kérdés sem oldható meg, ha elméletileg nincs kellően tisztázva“. Mihail Gorbacsov elvtárs idézett szavai a szűk prakticizmus, az elmé­let durva lebecsülése ellen irá­nyulnak. Forradalmi mozgalmunk és pár­tunk történetéből jól tudjuk, hogy milyen nagy károkat okozott nem­egyszer az elmélet lebecsülése és az ezzel együtt járó ideológiai mun­ka elhanyagolása. Ez a revizionisták és opportunis­ták malmára hajtotta a vizet. Elsőren­dű történelmi feladat a szocialista ember tudatának formálása, a tudo­mányos világnézettel és a szocializ­mus egységes értékrendszerére, a szocialista etikára és szocialista eszmékre támaszkodó szilárd meg­győződéssel való felvértezése. Ezek közül büntetlenül semmit sem lehet elhagyni. A dogmatizmus káros hatása ab­ban rejlik, hogy gyakorlatilag nem fejleszti, hanem csak imitálja a ki­zsákmányoló társadalmak „hamis tudatának“ radikális leküzdésére, a születő kommunizmus szakaszá­nak megfelelő társadalmi tudat meg­teremtésére irányuló ideológiai tevé­kenységet. Védőpajzsa azoknak, akik konjunkturális okokból hirdetik a forradalmi ideológiát (ha egyálta­lán nem tartják fölöslegesnek), de apolitikusan, technokrata és prag­matista módon gondolkodnak és cselekszenek. A dogmatizmus, valamint a tech- nokratikus gondolkodás és a prag­matizmus rokon egymással. Szociá­lis bázisukat ugyanazok az erők al­kotják: azok, amelyek figyelmen kí­vül hagyják a nép aktív szerepét, részvételét a társadalom irányításá­ban és azt a kulcsfontosságú tényt, hogy a szocializmusban a nép a po­litikának nem objektuma, hanem szubjektuma. Sokan felteszik a kérdést: nem túlzás a dogmatizmus elleni harc hangsúlyozása? Hiszen sokan van­nak eszmék nélkül, akik semmilyen nagy életcélt nem tűznek ki maguk elé, miért kell tehát felháborodni a dogmatizmus valamilyen megnyil­vánulása miatt? De azt is megkérde­zik, hogy a technokratikus szemlélet és a pragmatizmus bírálatával egye­sek nem azt leplezik-e, hogy nem hajlandók az élet szükségleteire reagálni, nem hajlandók hatékonyan és energikusan megoldani a tudo­mányban és a technikában mutatko­zó lemaradás okozta problémákat. Ezek a kérdések elárulják, hogy sokan nem értették meg a dolog lényegét. A dogmatizmus nem a tu­dományos elmélet egy fajtája, ha­nem életszemlélet, amelyre az auto­ritativ gondolkodás a jellemző. Épp oly elv nélküli, mint csupán a szemé­lyes, vagy csoportérdekeket szem előtt tartó technokratikus és prag­matikus gondolkodásmód. Mindket­tő akadályozza a társadalom fejlő­dését. Az egyik azért, mert nem képes, vagy nem akarja megérteni az objektív világ realitásait, a másik pedig azért, mert elveszítette a táv­latokat, elvtelen politikát folytat, amely akadályozza a dolgozó töme­geknek a társadalmi kérdések meg­oldásába való széles körű bekap­csolódását és az emberi tényező sokoldalú aktivizálását. Nehéz eldönteni az adott pillanat­ban, hogy mi a rosszabb: a szocia­lizmus lejáratása dogmatikus defor­mációkkal, vagy a fogyasztói szem­lélet, anyagi javuk kultusza és olyan életforma táptalaját jelentő eszme­nélküliség, melynek alapja a magán- tulajdonosi kapzsiság és a könyörte­len individualizmus. Végső soron az egyik a másik kezére játszik. Nem fér kétség ahhoz, hogy a for­radalmak idején, amikor gyökeres szociális változások mennek végbe, amikor szembekerülnek egymással az ellentétes erők, különösen igé­nyesnek kell lenni az elmélet és az egész ideológiai munka jellegét ille­tően. Fel kell mérni, hogy képes-e rugalmasan és gyorsan reagálni az új szükségletekre és igényekre, tud-e határozott lenni az élet új formá­inak érvényre juttatásában. A marxiz- mus-leninizmus sohasem tévesztet­te össze a demokratizálást a liberali­zálással. Az érdekek különbözősé­gét tiszteletben tartó szocialista plu­ralizmusnak semmi köze sincs a burzsoá pluralizmushoz, amely a munkásosztály, a kizsákmányolt néptömegek egysége megbontásá­nak eszköze a burzsoá uralom alóli felszabadulásért vívott harcukban. Egy elv sem lehet számunkra bál­vány, amely előtt szertartásosan le­borulnánk. Kötelező volta senkit sem ment fel az alkotó gondolkodás, a döntéshozatal és annak köteles­sége alól, hogy bátran és kezdemé­nyezően keressük a fejlődés új útja­it, a kérdések alternatív megoldását, kritikusan tekintsünk a valóságra, ' újra és újra meggyőződjünk a kollek­tíva által hozott határozatok helyes­ségéről. Az ilyen újszerű, rugalmas gondolkodás a szilárd kommunista meggyőződésű és a kommunista er­kölcsű emberekre a jellemző. Nem véletlen tehát, hogy a bürok­ratizmus a formalizmusban látja a fegyelem lényegét: az utóbbi vi­szont nem más, mint a közömbös­ség és a valóságban elválaszthatat­lan a dogmatizmustól. S ha komo­lyan vesszük saját szavainkat, mi­szerint az átalakítás a szocialista demokrácia elmélyítésének, a népi önigazgatás a rendelkezés megte­remtésének, a társadalmi ügyekbe való hatékonyabb bevonásának fo­lyamata, akkor világos, hogy az ide­ológiai fronton a fő csapást a bürok­ratizmusra, s ezzel együtt a dogma­tizmus minden megnyilvánulására kell mérnünk. Ezt természetesen a CSKP KB elméleti és politikai folyóiratának, a Nová myslnek is tükröznie kell. A folyóirat előtt álló teendők felso­rolása helyett említsük meg a fela­datok feladatát: a materialista dia­lektika elsajátítását. Ezt az SZKP KB ülésének határozata is rögzíti. A tár­sadalommal kapcsolatos ismeretek szüntelen gyarapításának és tökéle­tesítésének kulcsa a társadalmi va­lóság dialektikus elemzési módsze­rének szüntelen érvényesítése. Ezzel kapcsolatban két szem­pontra szeretném felhívni a fi­gyelmet: Először a realitás, az igazság szi­gorú tiszteletben tartásán alapuló, bátor elméleti általánosítások szük­ségességére, másodszor pedig ar­ra, hogy a kutatás tárgyát konkrét valóságában kell értelmezni, nem szabad megfeledkezni arról, hogy az igazság mindig konkrét. Erre már Lenin is figyelmeztetett. Azok szemében, akik véghezvit- ték a forradalmat, s meghirdették az új társadalom felépítésének prog­ramját, nincs veszélyesebb az álta­lánosságok szajkózásánál és annál, ha nem vagyunk képesek kidolgozni és következetesen, lépésről lépésre megvalósítani a szocialista változá­sok programját az adott ország fejlő­dési sajátosságaival, a konkrét tör­ténelmi körülményekkel összhang­ban. A tartalmuktól megfosztott absztrakt igazságok, amelyek köny- nyen válnak frázisokká, s amelyek­kel az emberi tudat manipulálói is élnek, a szocializmus fejlődésének legnagyobb veszélyei közé tartoz­nak. Az absztrakt igazságok köny- nyen elhihetök és a különböző radi­kális elemek malmára hajtják a vizet. Ezen erőkre a fekete-fehér látásmód a jellemző. Azt az illúziót keltik, hogy könnyű az út a szocializmus felé, de ezek az illúziók az első komolyabb sikerte­lenségek és nehézségek esetén - nem is beszélve a válsághelyze­tekről - szertefoszlanak és ez de­moralizálóan hat, különösen azokra, akik sokáig ingadoztak, míg sikerült őket megnyerni a szocializmus ügyének. Sokan vannak ilyenek és ők azok, akik képesek a forradalom és a szocializmus iránti elragadtatá­sukból a kapitalizmus iránti csodá­latba esni. A lényeg azonban szá­mukra - ilyen vagy olyan oknál fog­va - rejtve marad. Úgy tűnhet, hogy a dogmatikus álelvhűség kritikáját, a szkepticiz­mus és a relativizmus, a szocializ­mus, a kommunizmus győzelmébe vetett meggyőződés elvesztése idő­szakának kell követnie. A helyzetet azonban csak az látja így, aki nem képes észrevenni a születő kommu­nizmus igazságát, konkrét ellent­mondásosságával, a fejlődés bo­nyolultságával és minden lényeges összefüggésével együtt, amely összefüggések meghatározzák a nagy októberi szocialista forrada­lom által megindított történelmi fejlő­dés alapvető irányvonalát. A Szovjetunióban végbemenő változások, amelyek a nemzetközi helyzetre is jótékonyan hatnak, azt jelzik, hogy a szocializmus ismét erőt gyűjt a fejlődéshez, s ez végér­vényesen meghatározhatja haladó jellegét, az emberiséget pedig moz­gósíthatja a béke megőrzéséért és a boldogabb életért folytatott harcra. A tervteljesítés fő hajtóerői Ezekben a hónapokban mind gyakrabban foglalkozunk pár­tunk stratégiai irányvonalának egyik kulcsfontosságú kérdéskö­rével, általában a 8. ötéves terv, időszerűbben pedig második éve feladatainak teljesítésével. Mégpedig mint a gazdasági­szociális fejlődésünk meggyorsításának ez idő szerinti legfonto­sabb feltételével. S természetesen a benne megnyilvánuló dia­lektikus kölcsönhatásokról, miként azokról a CSKP KB 5. ülésé­nek megállapításai is szólnak. A tervteljesités megítéléséhez-értékeléséhez nélkülözhetetlen támpontok természetszerűleg a mutatószámok lehetnek minde­nütt. Mint például a Nyugat-szlovákiai Baromfifeldolgozó Vállalat dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) üzemében is, amely a járás termelőüzemei között ilyen szempontból is figyelemre, sőt köve­tésre méltó példát mutathat a többinek. Az évzáró pártgyűlésük értékelő beszámolója, határozati javaslata és egyéb hivatalos kimutatásai mind arról tanúskod­nak, hogy ez az üzem valóban jelentős feladatokat vállalt- s részben már teljesített eddig is. Ezek szerint a múlt évben az árutermelésük 351 millió 235 ezer korona, a kiskereskedelmi eladásuk tervét pedig 196 millió 996 ezer korona értékben teljesítették, s csupán az utóbbi 27 millió koronával volt több az 1985-ös évinél. Az idei tervelőirányzatuk igényességét egyetlen mutatószám is jól érzékeltetheti. Árutermelési tervük 369 millió korona értékű teljesítéssel számol, ami közel 18 millió korona értékkel haladja meg a tavalyit, s emellett 21 millió korona nyereséget is terveztek. Már csupán az említettekből is világosan kitűnik, hogy ebben az üzemben nemcsak szilárd tervfegyelem uralkodik, hanem annál többről is van szó: tervfeladataik jelentős mérvű túlteljesí­téséről. Mindebből azonban főként azt szeretnénk kiemelni, hogy az említett eredmények elérésében döntő szerepük az üzem kom­munistáinak van. Az üzem négyszáztíz-négyszázhúsz dolgozója- zömükben fizikai munkások - között nyolcvanegyen párttagok, illetve párttagjelöltek. Ez a kedvező tény ugyan magában véve még nem lenne elég a sikereik megokolásához. Ezért szükséges hozzáfűzni, hogy - miként az helyénvaló - az üzem kommunistái minden taggyúlésükön és pártbizottsági ülésükön, de még minden termelési és brigádértekezleten s más megbeszélései­ken is folyamatosan foglalkoznak a tervteljesítés időszerű kérdé­seivel, ellenőrzéseik alapján rendszeresen értékelik mindenkori eredményeit, és erről széleskörűen tájékoztatják a dolgozókat. Mi több, mindemellett a gazdasági tematikájú pártoktatáson kívül külön - s igen hatékony - gazdasági propagandát és agitációt is kifejtenek közöttük. Sikereik okát egyébként legmeggyőzőbben a következő tömör megállapítással jellemezte Horváth Tamás, az üzemi pártszerve­zet elnöke: ,,A tervteljesítés a kommunisták elsőrendű köteles­ségei közé tartozik, és mivel nálunk jószerint minden ötödik dolgozó kommunista, az ahhoz szükséges politikai munka sem jelent problémát, - a ráhatás szempontjából egy-egy kommunis­tára mindössze négy párton kívüli munkatárs meggyőzésének- ösztönzésének feladata hárul. Persze mi ehhez nem jelöljük ki az embereket, az együttgondolkodás úgyszólván spontánul, a mun­katársi együttműködésben alakul ki.“ Ezek tehát azok a tényezők, amelyek a méltatáson túl köve­tendő példaként szolgálhatnak az ország bármelyik más terme­lőüzeme számára is, minthogy valamiképp a fentiekben említett vagy hasonló módon lehetnek leginkább a kommunisták a terv­teljesítés fő hajtóerői mindenütt. MIKUS SÁNDOR SZAKEMBERKÉPZÉS A GARAM MENTÉN A zvoleni Prior drogéria részlegén fiatal elárusítónőre lettem figyelmes. Kedvesen állt a tájékozatlan vásár­lók rendelkezésére, szolgálatkészen' segített a polcokon elhelyezett áru­rengetegben megtalálni a keresett cikket. Egyre ritkábban találkozhat a vásárló ilyen hozzáállással, ezért is szólítottam meg és érdeklődtem: hol sajátította el ismereteit, melyik iskolában oltották bele a vásárlók iránti figyelmességet.- Szerintem semmi rendkívüli sincs ebben - mondta - csak úgy igyekszem viselkedni a vásárlókkal szemben, ahogy velem szemben szeretném hogy viselkedjenek, ha vásárlóként érkezem Erre tanítottak a Garamkálnai (Kalná nad Hronom) Kereskedelmi Szakmunkásképző Intézetben, amelyre - bár több mint egy évtizede, hogy kikerültem onnan - szívesen emlékszem vissza. Hálá­val gondolok az ottani pedagógu­sokra, Berkes Antal igazgatóra, akik, ha nem éppen kedvező feltételek között is, igyekeztek olyan ismere­tekkel felruházni minket, amelyek birtokában megálljuk a helyünket. Jozefína Očenášová munkájával bizonyítja, hogy nemcsak megje­gyezte az iskolában hallottakat, ha­nem igyekszik aszerint végezni munkáját. Becsülettel, lelkiismerete­sen, hogy a vásárlók szívesen gon­doljanak rá, és az iskolára, amely felkészítette a szakmára, ne hozzon szégyent. A beszélgetés után kíváncsi vol­tam az iskolára, elmentem hát Ga- ramkálnára. Az iskola igazgatójával, Ján Bachňákkal (egy éve vette át a szaktanintézet igazgatását) be­szélgettem az intézmény életéről.- Szakmunkásképzőnk több mint harminc évvel ezelőtt költözött ide Garamkálnára. Nagy utat tett meg, hiszen a Magas-Tátrából, Tatranská Lomnicából helyezték ide ebbe a Garam menti községbe. Feladata: szakembereket nevelni a Prior-üz­lethálózat részére.- Milyen részlegek részére készí­tik fel az elárusítókat?- Több féle szakismeretet sajátít­hatnak el itt a tanulók. Elárusítókat nevelünk a drogéria-cikkeket, textilt, konfekciót, cipót, bőrdíszműt, ház­tartási cikkeket és villamossági cik­keket árusító üzletek részére. Idén kirakatrendező osztály is nyílt. Ter­mészetesen elsősorban a Prior ré­szére, mivel szakmunkásképzőnket a Prior vezérigazgatósága üzemel­teti.- Mekkora a vonzáskörzete a tanintézetnek?- Szlovákia minden részéből van­nak tanulóink, de zömében a Nyu­gat-szlovákiai kerületből, az Érsekúj­vári (Nové Zámky), Komáromi (Ko­márno), Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda), Trnavai járásból érkeznek. A tanulók többsége lány, fiúk mind­össze tizenöten vannak. Ők főleg a kirakatrendezői szakmát sajátítják el, illetve a villamossági szaküzle­tekben lesznek eladók. Negyvenhó­napos tanulás után záróvizsgán ad­nak számot ismereteikről, majd megkapják a szakmunkás-bizonyit- ványt. Évente mintegy 500 fiú és lány ismerkedik itt a kereskedelmi szakmával.- Milyenek a feltételek az oktató- nevelő munkához? - kérdeztem Mi­roslav Čamek igazgatóhelyettestől.- Iskolánk felszereltsége kielé­gítőnek mondható, segédeszközök­ben sincs hiány, ám komoly gondja­ink vannak sl helyiségekkel. Ez az épület - magyarázza - nem erre a célra épült, csak jelentős átalakí­tással lehetett alkalmassá tenni ok­tatási célokra, igy sem felel meg azonban, a 18 osztály számára csak 10 tantermünk van, így két műszak­ban oktatunk. Gondot okoz a testnevelés, mivel tornaterme és sportpályája sincs is­kolánknak. Szükség esetén a helyi alapiskola sportlétesítményeit vesz- szük igénybe. A kedvezőtlen feltéte­lek ellenére több sportágban is szép eredményeket értünk el. Ez főleg Tóth Mihály és Marta Števková tanár érdeme. A szakmunkásképző tanulói a második évfolyamtól kezdve gya­korlati oktatáson is részt vesznek. Erróľßottka Éva igazgatóhelyettes, a szakmai gyakorlat felelőse tájé­koztatott.- Tanulóink gyakorlati oktatását több helyen valósítjuk meg, - mond­ja, - Trenčínben, Nitrán, Partizán- skéban, Piešťanyban, Komárom­ban, Stará Túrában. Tanulóink a gyakorlatban is találkoznak azzal, amit az elméleti oktatás keretében hallottak. Meg kell azonban monda­ni, hogy néhány vonatkozásban nem érjük el a kívánt eredményt. El kell érni, hogy az üzletekben töltött időt minél hasznosabban töltsék el. Az iskolában megtudtam, hogy eredményes kulturális tevékenysé­get is végeznek a tanulók. A külön­féle beszélgetések, vetélkedők is gyakoriak, de több figyelemre méltó eredményt elérő szakkör is működik az iskolában. Még jobb eredménye­ket is elérhetnének, ha a tanulók mintegy 45 százaléka nem lenne bejáró. Egyelőre nincs megoldva minden tanuló részére a diákotthoni ellátás, sokan kénytelenek naponta utazni az iskola és lakóhelyük kö­zött. Az elmondottakból tehát kitűnik, hogy a szakmunkásképző nincs gondok nélkül, de a pedagógusok problémákkal küzdve igyekeznek jól felkészített szakembereket nevelni az üzlethálózat részére. BÖJTÖS JÁNOS ÚJ SZÚ 4 1987. IV. 29.

Next

/
Thumbnails
Contents