Új Szó, 1987. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1987-04-29 / 99. szám, szerda
f i j ÚJSZÚ 3 1987. IV. 29. IPU-tanácskozás Managuában Napirenden a közép-amerikai válság is Daniel Ortega: Nikaragua kész azonnali tárgyalásokra Washingtonnal Az eredeti programpontokon (a Közel-Kelettel és a világgazdasági renddel kapcsolatos kérdések) kívül több latin-amerikai küldöttség javaslatára megtárgyalják a közép-amerikai válsághelyzetet is. Daniel Ortega nicaraguai államfő hétfőn, a. tanácskozás megnyitása alkalmából mondott beszédében kijelentette: annak ellenére, hogy az USA kormánya folytatja a nicaraguai nép elleni hadüzenet nélküli háborút, a sandinista kormány kész azonnali tárgyalásokat kezdeni az Egyesült Államokkal a kapcsolatok békés rendezéséről. Az USA Nicaragua elleni agressziójának, amelyet az ellenforradalmi zsoldosok révén folytat, eddig 40 027 halálos és sebesült áldozata van, közülük több mint 2000 a nők, csaknem ezer a gyermekek és 52 az orvosok száma. A terroristák diverzáns- és szabotázsakciói eddig 2,82 milliárd dolláros kárt okoztak az országnak. Nicaraguában jelenleg 9132 a hadi árvák száma, s 250 ezer falusi lakos kényszerült otthonának elhagyására. összesen 2123 épületet, 62 iskolát és 31 egészségügyi létesít(ČSTK) - A portugál államtanács, az államfő tanácsadói szerve tegnap beleegyezett a parlament feloszlatásába. Ezzel megnyílt az út az idő előtti választások kiírása előtt. Az előrehozott választásokat két évvel korábban, hozzávetőleg július közepén tartják. A pontos időpontot Mario Soares köztársasági elnök rövidesen bejelenti. Az államtanács azért ült össze, hogy megoldja azt a válságot, ame(ČSTK) - A venezuelai fővárosban, Caracasban tegnap befejeződött a külföldi adósságterhekről tartott nemzetközi konferencia, amelyet több venezuelai politikai párt szervezett az ország Központi Egyetemével. A nemzetközi értekezleten 22 l^tin-amerikai és európai ország képviselői vettek részt. A konferencián felszólalók rámutattak arra, Latin-Amerika eladósodottságának mértéke hozzávetőleg az egyharmadát teszi ki az egész fejlődő világ adósságterheinek. Az ményt pusztítottak el. Ortega ismét támogatásáról biztosította a Conta- dora-csoport erőfeszítéseit, amelyek a válság politikai rendezését célozzák. Managua részt vesz az öt közép-amerikai ország legfelsőbb szintű találkozójának előkészítésében. A guatemalai Esquipulasban sorra kerülő megbeszéléseken a térség problémáinak megoldására vonatkozó Costa Rica-i javaslatot tekintik majd át. Nicaragua támogatja a közép-amerikai parlament létrehozásának gondolatát is. Az IPU-nak és az ENSZ-nek azonosak a céljai, tehát ugyanolyan érdekük az emberiség alapvető problémáinak megoldása is - hangsúlyozza az a távirat, amelyet a konferencia résztvevőinek küldött Javier- Pérez de Cuellar ENSZ-fötitkár. A dokumentum leszögezi, hogy az Interparlamentáris Uniónak főleg a legsúlyosabb gazdasági problémákból való kivezető utak keresésére kellene összpontosítania. E gondok közül a legsúlyosabb a fejlődő országok hatalmas méretű eladósodottsága. lyet Anibal Cavaco Silva kisebbségi jobboldali kormányának bukása okozott. Ez a kormány 17 hónapig volt működőképes, s ez volt az 1974-es áprilisi forradalom óta Portugália 16. kabinetje. Alvaro Cunhal, a Portugál KP főtitkára figyelmeztetett: ha Cavaco Silva marad az .ideiglenes kormány élén, akkor a választások megtartása a szavazási aktus törvényességét is fenyegeti. adósságok és a kamatok törlesztése pedig ezekben az országokban elvonja az eszközöket a súlyos szociális és gazdasági nehézségek megoldásától. A résztvevők ugyancsak síkraszálltak azért, hogy a fejlődő országok helyezkedjenek egységes álláspontra a kérdésben, s közösen utasítsák vissza azokat a hátrányos gazdasági és politikai feltételeket, amelyeket a Nemzetközi Valuta Alap, valamint a magánbankok támasztanak a kölcsönök folyósításakor. Tanácskozott az MSZMP Központi Bizottsága (ČSTK) - Budapesten tegnap tanácskozott az MSZMP Központi Bizottsága. A tanácskozáson áttekinti ették az időszerű nemzetközi problémákat, megvitatták a központi bizottság 1986 novemberében tartott ülésén hozott határozatok teljesítését, az ország szociális és gazdasági fejlesztésében az év első hónapjaiban elért eredményeket, valamint más kérdéseket. Egyiptom Bezárták a PFSZ-irodákat (ČSTK) - Egyiptom úgy döntött, bezáratja a Palesztinái Felszabadítási Szervezet összes irodáját - közölte Kairóban Iszmat Abdái Magid miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter. Megfigyelők ezt a döntést összefüggésbe hozzák a Palesztin Nemzeti Tanács Algírban megtartott ülésén hozott határozatokkal. Mint ismeretes, a palesztin parlament élesen elítélte a Camp David-i mintájú közel- keleti különmegállapodásokat. HOWE KUDARCA (ČSTK) - Geoffrey Howe brit külügyminiszter eredménytelenül tért haza Új- Zélandból. Nem sikerült elérnie legfőbb célját, vagyis nem tudta rávenni David Lange kormányát, hogy mondjon le anti- nukleáris politikájáról. Howe Wellingon- ban azt szerette volna elérni, hogy az új- zélandi kikötőkbe engedjék be az atommeghajtású, vagy atomfegyverrel ellátott hajókat. A brit külügyminiszter azzal érvelt, hogy az új-zélandi politika ,,veszélyezteti a Nyugat biztonságát“, sőt még azzal is fenyegetőzött, hogy ez káros kihatással lehet Új-Zéland és a Közös Piac kereskedelmi kapcsolataira. Nagy-Britanniában az utóbbi napokban az állami alkalmazottak több megmozduláson tiltakoztak a Thatcher-kormány gazdasági és szociális politikája ellen. Felléptek a növekvő munkanélküliség ellen, amely jelenleg a munkaképes lakosság 11,4 százalékát sújtja. Ugyanakkor magasabb béreket követeltek, amelyek arányban lennének a növekvő árakkal. (Telefoto - ČSTK) A ligha érkezik ma Washingtonba derűs kedvvel a japán kormányfő. Sem a hazai dolgok állása, sem pedig a Tokió és a Fehér Ház közötti mind- súlyosabb súrlódások nem szolgáltatnak okot a felhőtlen hangulatra. Pártja, a kormányzó Liberális Demokrata Párt visszaesett a nemrég tartott helyi választásokon. Az ellenzéki pártokkal sem boldogul, hiszen képviselőik már hetek óta távol maradnak a parlament üléseitől. Bojkottjukkal próbálják megakadályozni Nakaszone adóreformtervezetének a megszavazását. Borzolja a hazai kedélyeket az is, hogy Japán katonai kiadásai az idén meghaladják a bruttó nemzeti termék egy százalékát. Igaz, Nakaszone szerint csak „kis túllépésről“ van szó, azonban ezzel a kormány olyan elvet rúg fel, amelyet á korábbi kormányok az utóbbi évtizedben megtartottak. A nyomasztó hazai gondoktól legalább pár napra elszakad washingtoni tartózkodása idején. Ott-léte sem lesz azonban csupa idill és harmónia, hiszen a Fehér Házban késhegyre menő szócsaták várnak rá. Az utóbbi években változó hevességgel dúló szópárbaj tavaly nyár óta alábbhagyott azt követően, hogy a felek megállapodtak: Japán nem fogja dömpingárakon (tehát a hazai termékek árainál lényegesen alacsonyabbért) értékesíteni az Egyesült Államok piacán elektronikai termékeit. Tokió washingtoni nyomásra egyezett bele ebbe, hogy az olcsó, de rendkívül jó minőségű japán csípek, színestévék; képmagnók és egyéb elekronikai termékek ne fojtsák meg az amerikai konkurenciát. Pár hónapos csend következett, majd az Egyesült Államok kereskedelmi minisztériuma úgy találta, hogy Japán nem tartja meg az egyezséget. Reagan elnök április 17-ig adott „haladékot“ Japánnak és március végén közölte: ha Tokió nem teljesíti a megállapodást, akkor száz százalékos vámot vet ki a japán árukra. Néhány nappal később Tokióban járt Michael Armacost külügyminiszter-helyettes, aki közölte: Washington nem tréfál, s ha Japán nem változtat úgymond tisztességtelen módszerein - ezt a vádat egyébként Tokió elutasította -, akkor érvénybe lépnek a rendkívül magas vámtételek. Reagan elnök kereskedelmi kü- lönmegbízottja, Clayton Yeutter pár nappal később járt a japán fővárosban, aki egyenesen azzal fenyegetőzött: ha szeptemberig nem sikerül enyhíteni a kétoldalú kereskedelemben az Egyesült Államok hátrányára mutatkozó rekordnagyságú, 58,6 milliárd dolláros deficitet, akkor a Kongresszus törvényben hatalmazza fel Ronald Reagant arra, hogy „erélyesen visszavághasson“ azoknak a kereskedelmi partnereknek, akik Japánhoz hasonló módon járnak el. Egyébként nyilván az időzítésnek is nagy szerepe volt abban, hogy a washingtoni képviselőház' éppen ma, Nakaszone Jaszuhiro érkezésének napján kezdi meg a törvénytervezet vitáját, s a javaslatot ezután a szenátus elé utalják. Kuranari japán külügyminisztert alaposan felpaprikázta a Fehér Ház lépése, hiszen mintegy 300 millió dollár értékű japán árut sújt a vámrendelkezés. A japán diplomácia vezetője azzal vágott vissza az amerikaiaknak, hogy Tokió a GATT (Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény) égisze alatt kétoldalú tárgyalásokat fog szorgalmazni a viszály elsimítására. Ahogy azonban közeledett a japán kormányfő washingtoni útjának időpontja, úgy hagyott alább a vita heve. Nakaszone a napokban sajnálatosnak minősítette a vámok kivetését és bizakodott a tekintetben, hogy Reagan elnökkel közös nevezőre jutnak. A Fehér Ház ura hétfőn a washingtoni kereskedelmi kamarában szintén el akarta temetni a csatabárdot, igyekezetét azonban nem koronázta teljes siker, mivel nyilvánvaló ellentmondásokba bonyolódott. Azt mondta például, hogy „nem hisz“ a vámokra és más kereskedelmi mesterséges korlátozásokra épülő politika sikerében, s más jellegű korlátozásokat sem tart megfelelő, célravezető lépéseknek. „Igaz, hogy hatalmas a kereskedelmi deficitünk, ezt azonban nem számolhatjuk fel a kereskedelmi partnereink elleni támadásokkal. A múlt héten megmutattuk, hogy miként kell eljárni“, jelentette ki az elnök, aki éppen egy héttel korábban határozott a száz százalékos behozatali vámok kivetéséről. Az elhangzottakat azzal az állításával akarta korrigálni, hogy tulajdonképpen nem is akart Japán ellen szankciókat elrendelni. Kijelentéseiben tehát egyelőre lehetetlen eligazodni. A felek a jelek szerint mindenképpen el akarják simítani a nézeteltéréseket, ezért sem mondták le Nakaszone mostani útját, pedig az utóbbi napokban számos lap már ezt rebesgette. Nyilván nem akarják azt, hogy a vita elhúzódjon egészen júniusig, a hét legfejlettebb tőkés ország velencei csúcsértekezletéig. N em tudni, hogy Nakaszone mit visz magával poggyászában Washingtonba, akárcsak az is rejtély egyelőre, hogy pontosan miért nem írják alá jelenlegi USA- beli útja idején az űrfegyverkezési programban való japán részvételt rögzítő megállapodást. A hét végén ugyanis mindössze az a kurta hír röppent fel Tokióból, hogy későbbre halasztották a szerződés aláírását, pedig eredetileg ez lett volna Nakaszone útjának egyik fő célja. Nyilván még itt sem zárultak le a viták, mivel Japán azt szeretné, ha a „csillagháborús“ program kutatásainak eredményeit odahaza is alkalmazhatnák. Ha Washington és Tokió hónapok óta ebben sem tudott megegyezni, vajon képes lesz-e arra, hogy most pár nap leforgása alatt dűlőre vigye mindkét ügyet. P. VONYIK ERZSÉBET Samir Párizsban (ČSTK) - Jicchak Samir izraeli miniszterelnök kedden megkezdte háromnapos hivatalos látogatását Franciaországban. Jacques Chirac francia kormányfővel tartott megbeszélésén elutasította a Közel-Kelet- röl szóló nemzetközi konferencia összehívásának gondolatát. Ismeretes, a Közös Piac tagországai idén februárban egy ilyen konferencia megrendezését támogatták, s ezt az álláspontot a francia fél megerősítette. Samirt fogadja Mitterrand államfő, Chaban-Delmas, a parlament elnöke és találkozik Alain Oher-ral, a szenátus elnökével is. M ás volt kicsit a vasárnap befejeződött szovjet-szíriai csúcstalálkozó, mint a korábbiak. Természetes, hogy a kétoldalú kapcsolatok megtárgyalása mellett a közel-keleti válság kérdései szerepeltek az előtérben, de ezúttal szokatlanul nagy helyet kaptak a globális biztonság problémái is. Ebben megnyilvánult az a szovjet álláspont, miszerint az atomkorszakban egyszerűen nem lehet szilárd békéről beszélni, ha alapjainak valamely része kívül marad a biztonság rendszerén. Ezért kerül előtérbe a szovjet külpolitikában a regionális konfliktusok mielőbbi átfogó, igazságos megoldására való törekvés. Különleges helyet foglal el e konfliktusok sorában a közel-keleti, mivel a legrégibb keletű - két, sőt lényegében négy évtizede tart - és a legbonyolultabb, a legjobban összekuszált. Izrael és az arab államok, közvetve pedig az Egyesült Államok és az arab népek érdekei csapnak itt össze. Ugyanakkor egyes arab országok többé vagy kevésbé szoros viszonyban vannak az USA-val, azzal az országgal, amely pénzzel és fegyverrel bőkezűen ellátja Izraelt az arabok elleni hol kisebb, hogy nagyobb hadjáratokhoz, a megszálláshoz. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a térség a Szovjetunió déli határai mentén fekszik, az itteni állandósult feszültség a Szovjetunió biztonságát is fenyegeti, tehát Moszkva érdekelt az itt történtekben. Az elhúzódó válság - ugyanúgy, mint a többi regionális konfliktus - akadályozza az előrehaladást a szovjet-amerikai leszerelési tárgyalásokon, az átfogó békét, az enyhülést célzó két- és sokoldalú tanácskozásokon. Sőt, nem is annyira tényleges akadályról van szó, mint inkább ürügyről az előrehaladás meghiúsítására. Ha figyelembe vesszük az utóbbi két évben örvendetesen megszaporodott magas és a NATO között megállapodások születnének Európa békéje és biztonsága megszilárdításáról, az előmozdítaná a világméretű leszerelés ügyét is, jótékonyan hatna az államok közti bizalomra és megértésre. Ilyen légkörben, immár közös erőfeszítésekkel a regionális gubancokat is sokkal könnyebb lenne kibogozni. Bármilyen furcsa, a Nyugat éppen ettől fél. Az SZKP KB főtitkára erről ironikus-keserűen így beszélt a Hafez Asszad tiszteletére adott vacsorán: „A napokban újabb leszerelési javaslatokat tettünk. Az államférfiak és a politikusok többsége, a széles közvélemény üdvözölte ezeket. Ám a NATO-tagországok kormányzó köreiben, ugyanúgy mint Reykjavík után, ismét kitört a pánik. Mindenféle okoskodásokkal állnak a nyilvánosság elé, új félelmeket szítanak. Magukat és a közvéleményt újra félrevezetik a gyanakvásokkal - mit gondolt ki már megint Moszkva? Miért ezek a bátor lépések? Nem rejlik-e mögöttük ügyeskedés, beugratás, nem számítanak-e arra, hogy egyeseket „elaltatnak“, mindenkit megosztanak és uralmuk alá vonják egész Nyugat- Európát? Károsnak minősítik magát azt a gondolatot, hogy Európa megszabadulna a nukleáris fegyverektől. Szomorú, de nevetséges is mindezt olvasni. Az ember szeretné megkérdezni: mitől félnek, uraim?“ Tényleg, mitől? Európában, Közép-Ameriká- ban, a Közel-Keleten és mindenütt ugyanattól: a politikai-gazdasági befolyás, a diktátum lehetőségének elvesztésétől. Hogy milyen áron jutnak millióikhoz, az az egymással szövetkezett militaristákat és pénzmágnásokat édeskeveset érdekli. A Közel-Keleten pedig ott az olaj, a fontos tengeri utak és - a szovjet határok közelsége. Ezért képtelenek, pontosabban nem hajlandók megérteni, tudomásul venni a közel-keleti béke megteremtésének egyértelmű és világos feltételeit, amelyeket nyomatékosan hangsúlyoz a szovjet -szíriai közös közlemény is. Eszerint: ki kell vonni az izraeli csapatokat minden, 1967 óta megszállt arab terúletről, biztosítani kell a palesztinai arab nép nemzeti jogait, köztük az önálló állam alapítására való jogát. Ezeket a célokat nem lehet különutas szerződésekkel elérni, ezért a dokumentum ismételten javasolja az ENSZ égisze alatt egy nemzetközi rendezési konferencia megtartását valamennyi érdekelt fél, köztük a PFSZ, továbbá az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja részvételével. V ilágos, egyértelmű, sokszor elhangzott javaslat. Nem sérti egyetlen fél jogos érdekeit sem, teljes összhangban áll az ENSZ elveivel és határozataival, a nemzetközi jogi normákkal, de még az egyszerű emberi tisztességgel is. Hát mitől félnek, uraim? GÖRFÖL ZSUZSA Feloszlatták a portugál parlamentet Az adósságterhek gátolják a szociális és gazdasági gondok megoldását Súrlódások (ČSTK) - Az Interparlamentáris Unió 77. konferenciáján, amely hétfőn nyílt meg Managuában, hozzávetőleg 1000 küldött vesz részt a világ 90 országából. A csehszlovák delegációt Ján Marko, a Szövetségi Gyűlés első alelnöke vezeti. A konferencia elnökévé- Carlos Nunezt, a nicaraguai Nemzetqvűlés irányító tanácsának elnökét választották. Mitől félnek, uraim? legfelső szintű eszmecseréket, azt látjuk, hogy a nyugati partner mindig akkor állt elő a regionális konfliktusok agyonkuszált fonalai kibogozásának halaszthatatlan szükségességével, amikor a Szovjetunió és a Varsói Szerződés offenzív politikája, tisztességes, kompromisszumos javaslatai elől másképpen mér nem tudott kitérni. Pedig gondoljunk csak bele. ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok, a Varsói Szerződés és
