Új Szó, 1987. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1987-04-18 / 91. szám, szombat
ÚJ szú 5 1987. IV; 18. Mihail Gorbacsov beszéde a Komszomol XX. kongresszusán (ČSTK) - Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára csütörtökön, a Komszomol XX. kongresszusának második napján beszédet mondott. Kedves Komszomol-tagok! Második napja folytatódik a lenini Komszomol XX. kongresszusa, azé a szervezeté, amelyhez majdnem minden szovjet állampolgár harcos és munkával telt fiatalsága kapcsolódik, s amely mindannyiunknak megmutatta az utat az új, szocialista élet felé. Eddig még sosem kívántam olyannyira bekapcsolódni a vitába, mint ma, a Komszomol mostani kongresszusán. Tudom, hogy hasonlóan éreznek elvtársaink is a központi bizottságból és a kormányból. Azt hiszem, ez érthető. Ebben a teremben jelen vannak azok, akik napjainkat képviselik, s egyben szovjet hazánk holnapját is Mindaz, amiről itt szó van, nagy jelentőségű nemcsak a jelen, hanem a jövő szempontjából is. Senki sem közömbös itt és nem is lehet az, mivel mindenki érzi - ezt nem lehet nem érezni - az önök újjászületett komszomolista lelkesedését, harci szellemét, a gazda gondoskodását a máról és a céltudatosságot a jövőt illetően. Az önök hangulata ránk is kihat. Ezekben a napokban önökkel mi is megfiatalodunk. A kommunista pártnak, egész társadalmunknak a legnagyobb mértékben érdeke, hogy kongresszusuk valóban egy új szakasz kezdetét jelentse és új fejezetet nyisson országunk ifjúsági mozgalmában. A beszámoló és a vita egyaránt azt bizonyítja, hogy a Komszomol tudatosítja felelősségét az országgal, a néppel szemben, s hogy az ifjúság még aktívabban be akar kapcsolódni társadalmunk életének minden területén az újjászületés és a mély változások folyamatába, amelyben együtt élünk. Ez helyes hozzáállás, csak ez képes értelmet és ösztönzést adni munkánknak és életünknek. örülünk kongresszusuk igényes légkörének. Ez összhangban van az ország fejlesztése jelenlegi szakaszával, azoknak a problémáknak a halaszthatatlanságával és jelentőségével, melyeket társadalmunk ma old meg. Meggyőződésünk, hogy ez a légkör kifejezi az egész szovjet ifjúság törekvéseit. Itt, a kongresszuson mindenki arról tanúskodik, hogy az ifjúság az országunkban végbemenő forradalmi folyamatok elválaszthatatlan részének érzi magát. Ez kitűnő jelenség. A Komszomol hozzáállásáról van szó. Az SZKP KB nevében üdvözlöm Viktor Mironyenko kijelentését arról, hogy a Komszomol egyértelműen az átalakítás mellett van. Ezt úgy fogadjuk elvtársak, mint az egész szovjet ifjúság álláspontját, mivel önök azt képviselik itt. Többet mondok: Az önök állásfoglalása a párt számára mérhetetlen politikai jelentőséggel bír. A Komszomol kongresszusa rendkívül felelősségteljes időszakban, a merész tettek és a szorgalmas munka időszakában zajlik. Ez az időszak a társadalmi változások mértékével vitathatatlanul meghaladja az élet szokásos folyásának kereteit. Önöknek pedig, kedves barátaim, a szocialista társadalom forradalmi megújításában részt kell venniük. Az önök kezében van egy nagyhatalom óriási gazdasági potenciálja, hazánk egyedülálló gazdagsága és szépsége, a tudományok ismerete, kultúránk és ideológiánk humanista értékei és hagyományai. önöktől függ október müvének folytatása és a világbéke védelme. Az ifjúságra mérhetetlen felelősség hárul. Felelősség az országért, a szocializmus sorsáért, az egész emberi civilizáció békés jövőjéért. A mi pártos, elvtársi kívánságunk pedig az, hogy ne sajnálják az erőket a magas célok elérésétől. Hiszen az emberi életben ez a legfontosabb. Korunk az állampolgári, politikai és eszmei megacélosodás kitűnő iskolája. Igyekezzenek minél mélyebre hatolni a megkezdett változások lényegében, elfogadni újszerű szellemüket és jobban megérteni, mit jelentenek ezek a változások nemzedékük és az egész társadalom számára. Csak az ilyen értelmezés, az átalakítással összefüggő változások mélységének, mértékének és újszerűségének megértése lehet az alkotó munka valódi és élő ösztönzője és csak ez segítheti önöket abban, hogy világos elképzelésük legyen saját helyükről, szerepükről, szocialista országunk történelmének egyik legfelelősségteljesebb szakaszában. Azt szeretnénk, ha az átalakítás aktív és öntudatos résztvevői lennének. Sőt, ki merem jelenteni: Ne vegyenek mindent készpénznek. Mindent értsenek meg és ennek a megértésnek az alapján vonják le a szükséges következtetéseket életük, tevékenységük számára. Hiszen éppen ilyen világos, helyesen értelmezett hozzáállás szükséges az átalakítás feladatainak megoldásához. A szovjet emberek minden nemzedéke megoldotta élete legfontosabb feladatait. Mielőtt szólnék arról a szerepről, amely önökre hárul, visszatérek Valagyimír lljics szavaira, aki ezt mondta: „Mélyen a szívemen viselem ifjúságunk jövőjét. Része a forradalmunknak.“ Helyes volt akkor, amikor Lenin ezt kijelentette, és nemke- vésbé fontos, jelentős és helyes ma, mivel a forradalom folytatódik. Amikor történelmünket a lehető legszélesebb szemszögből értékeljük, látunk minden győzelmet és sikert, hibát, keserűséget és csalódottságot. Ebből a szempontból büszkeséggel jelenthetjük ki, hogy az ifjúság, amely október útjára lépett, teljesítette a forradalom harcosainak reményeit, teljesítette küldetését. Az egyik nemzedék számára ez a forradalom a polgárháború és az első ötéves tervek időszaka volt, a másik számára a nagy honvédő háború, a harmadik pedig a háború utáni időszak hősi éveiben élte ifjúságát. Önök és kortársaik ma azoktól veszik át a stafétabotot, akik megkezdték az ugarok feltörését, Tyumeny- ben felfedezték az olajlelőhelyeket, építették a Bajkál-Amúr Vasútvonalat, erőműveket hoztak létre Szibériában és megoldották a tudományos-műszaki haladás legnehezebb feladatait. Éppen az ő mindennapi áldozatos munkájukból nőnek ki azok a jelentős müvek, amelyek naggyá teszik népünket és országunkat. A szovjet ifjúság mindig méltó volt népéhez, hazájához, amelyben felnőtt és amely felnevelte. Ez így volt, és mi kommunisták meg vagyunk győződve arról, hogy ez továbbra is igy lesz. Engedjék meg, hogy a kongresszus emelvényéről a párt és a Komszomol nevében kifejezzem mély tiszteletemet és hálámat kiemelkedő-elődjeik iránt, azok iránt, akik végrehajtották az emberiség történelmének legnagyobb forradalmát, felépítették és megvédték a szocializmust, megszilárdították a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének erejét. Tetteik történelmünk mérhetetlen gazdagságát jelentik. Örökre bevésődtek népünk emlékezetébe. Ezek országunk nagy életrajzának hősi tettei. I. Elvtársak! Az átalakítást és a megújítást célzó pártirányvonal lényegét tömören a következő elv fejezi ki: több szocializmust. Ebben rejlik a válasz a társadalom életképességének alapvető kérdésére. Az októberi forradalom utáni hetven év megmutatta a szocialista rendszer hatalmas forrásait. A szocializmus óriási szociális győzelmeket aratott, általánosan elismert gazdasági és kulturális sikerekkel és öszöntő történelmi távlatokkal rendelkezik. Erre joggal vagyunk büszkék és becsüljük társadalmunk hatalmas értékeit. Van egy másik kérdés is: Elégedettek vagyunk a jelenlegi helyzettel? Itt teljesen realisztikusan és egyenesen azt kell válaszolunk: nem, nem vagyunk elégedettek. Az a feladat vár ránk, hogy teljes mértékben a felszínre hozzuk és kihasználjuk a szocializmus minden előnyét és lehetőségét, mérhetetlenül gazdag anyagi és erkölcsi értékeit, hatalmas forradalmi potenciálját. Amikor azt mondjuk: több szocializmust, hangsúlyozzuk, hogy állandóan megújuló, fejlődő szocializmusra van szükségünk, amely képes gazdasági, kulturális és erkölcsi értelemben az emberi civilizáció élcsapata lenni. A több szocializmus több dinamizmust és alkotó tevékenységet, szervezettséget és rendet, a gazdálkodásban több tudományosságot és kezdeményezést, az irányításban több hatékonyságot jelent. A több szocializmus - több szociális igazságosság és a munka, a szocialista társadalom legmagasabb értéke tekintélyének növelése. A több szocializmus több demokráciát, nyílt politikát és kollektivizmust jelent együttélésünkben, több kultúrát és humanizmust az emberek közti kapcsolatokban, a személyiség nagyobb méltóságát és tiszteletben tartását. A több szocializmus azt jelenti, hogy törekedni kell a fennkölt hazafias célokra, az ország problémái miatti több állampolgári nyugtalanságot jelent és nagyobb törődést a béke sorsával. Közös kötelességünk - a szovjet emberek minden nemzedékének kötelessége - hogy hazánkat mint erős, virágzó hatalmat vezessük a XXI. századba. Elvtársak! Már két évvel ezelőtt megkezdtük társadalmunk élete minden területének átalakítását. Az emberek természetesen elgondolkodnak azon, hogy mi történik, értékelik a jelenlegi és az elkövetkező változásokat, összehasonlítják azzal ami volt, s látják az átalakítás sikereit és sikertelenségeit. Sokan megkérdezik: mit sikerült végrehajtani és mit nem? Most a legfontosabbról szólok. Történelmi szempontból nem kis távolságot tettünk meg rövid idő alatt. Ez az igazság, a valóság bíráló átértékelésének útja, az új eszmék és a társadalom megújítását célzó koncepció kidolgozásának nem köny- nyű útja volt, s már eredményeket is hoz. Az ország helyzetének mélyreható elemzése, a negatív jelenségek éles bírálata és az élet fokozódó demokratizálása a társadalom erkölcsi megtisztításának, az emberek tudata felszabadításának és társadalmi aktivitásuk növekedésének kezdetét jelentette. Röviden szólva, az eltelt időszak nem volt könnyű, de végeredményben gyümölcsöző. Ebben a szakaszban elértük a legfontosabbat: az újítás és a forradalmi változások gondolatai váltak uralkodóvá az emberek millióinak tudatában és megnyerték népünk döntő többségét. Minden arról tanúskodik, hogy közéletünkben az átalakítás hívei a hangadók. Az a véleményünk, hogy ez a folyamat, ez az irányvonal erősödni és fokozódni fog. Ez a legfontosabb, elvtársak! Nagy horderejű határozatokat hagytunk jóvá az átalakítás megvalósításának fő irányairól, politikai irányvonalunkról, amelyet a párt XXVII. kongresszusa dolgozott ki. Magukban foglalnak minden területet - gazdaságot, a kultúrát, a szociális szférát, a párt- és társadalmi szervezetek, valamint a dolgozókollektívák életét. Ma - képletesen szólva - pontos iránytűnk van, és az elmúlt két év nagyobb bizonyosságot adott nekünk választott utunk: a gyorsítás és átalakítás útjának helyességét illetően. Most az a fontos, hogy előre haladjunk és a súlypontot az elfogadott határozatok megvalósítását célzó konkrét munkára helyezzük. Nem szeretném azt mondani: Hagyjunkfel a vitával. Még nem kevés vitára lesz szükségünk ahhoz, hogy megmagyarázzuk az átalakítás által felvetett újabb és újabb kérdéseket. Ennek ellenére ma a konkrét tettek a döntőek. Nincs jogunk arra, hogy megfeledkezzünk a múlt tanulságairól. Már beszéltem erről és ma megismétlem: Korábban is nem kevés jó határozatot fogadtak el nálunk, csakhogy ezek nem mindig eredményeztek olyan elvi változásokat, amilyenekre a társadalom várt. Mégpedig mindenekelőtt azért, mert a határozatokat nem támogatták tettek. Az SZKP Központi Bizottsága újra és újra mindenkit munkára szólít fel. Tenni, tenni és még egyszer tenni - a jelenlegi szakaszban ez az átalakítás sikerének garanciája. Kevesebb hangos szót, de több tartalmas konkrét tettet! Ezért, elvtársak, mindannyiunkat, akik a párt központi bizottságát és a szovjet kormányt képviseljük kongresszusukon, nagyon megörvendeztetett a Komszo- mol-kongresszus alkotó légköre, az önök törekvése a konkrét részvételre, arra, hogy ifjúi energiájukkal segítsék az átalakítást, szellemének érvényre juttatását. Törvényszerű, hogy itt elhangzottak Lenin szavai: Csak a munkásokkal és a parasztokkal közösen végzett munkával válhatunk igazi kommunistákká. Ez a fő feladata az olyan politikai szervezetnek, mint amilyen a Komszomol. A beszámoló és a küldöttek hozzászólásai nem egyszer visszatértek ehhez a lenini gondolathoz. Amikor azt mondjuk, hogy eljött a konkrét tettek ideje, arra szólítunk fel, hogy a Komszomol mindenütt találja meg helyét a munkában, részt vegyen az átalakítás minden feladatának teljesítésében, harcoljon a stagnálás ellen és aktívan szorgalmazza a jobb irányába való változásokat az ország életében. Üdvözlöm a kongresszusi küldöttek aktív hozzáállását, beleértve azokét, akik erről az emelvényről beszéltek! Néha az emberek megkérdik, vannak-e az átalakításnak ellenzői, s ha igen, kik azok? Néha még levélben is megkérnek: ,,Mihail Szergejevics, ismertessenek legalább néhány nevet.“ Úgy vélem, ezt a kérdést tisztáznunk kellene. Nincsenek politikai ellenfeleink és az átalakításnak nincs ellenzéke. Felmerülnek azonban nehézségek a forradalmi változások kezdeti szakaszában. Ezek a nehézségek kisebb vagy nagyobb mértékben mindenkit érintenek. Hiszen valamennyien úgymond a kor gyermekei vagyunk. A jelenlegi fékező mechanizmus nem létezett absztrakt formában. Konkrét hordozói vannak a központi bizottságban és a kormányban, a minisztériumokban, a köztársaságokban és a területeken. Ott vannak a dolgozókollektívákban, sőt a Komszomolban is. Bár önöket még aligha fertőzhették meg a konzervatív hangulatok. Arról van szó, hogy ma újszerűen kell gondolkodnunk, újszerűen cselekednünk, újszerűen dolgoznunk és megunkévá tennünk az új feladatok megoldásának új módjait. Éppen ebben rejlik az átalakítás bonyolultsága. Ahhoz, amit elmondtam, bizonyára hozzá kell fűzni, hogy vannak emberek, akik hozzászoktak a régi életmódhoz és nem akarják megváltoztatni azt, vagy változtatnak rajta, de csak nagyon lassan. Hozzáállásuk objektíve nem felel meg az átalakítás szellemének. Például nem mindenkinek tetszenek a megnövekedett követelmények és a szigorú felelősség a rájuk bízott feladatokért. Amikor nyomatékosan kijelentettük, hogy az elvégzett munkáért kell mindenkit jutalmazni, ez egyeseknél elégedetlenséget váltott ki. De mondják csak, nem igazságos talán a kérdés ilyen értelmezése? Talán nem ezt diktálja fejlődésünk menete? Úgy vélem, egyetértenek azzal, hogy ezek nem absztrakt elgondolások. Ezt követeli meg az élet. Bizonyára nem egyszerű az ilyen álláspont leküzdése, mivel sokan hosszú évek alatt megszokták, hogy meg nem keresett bért, „garantált“ prémiumokat stb. kapnak. Az élősködő és fogyasztói hangulatok leküzdéséhez komoly gazdasági és nevelőmunkára van szükség. Társadalmunkban a munka, egyedül a munka határozhatja meg az ember anyagi és társadalmi helyzetét. Az egész országban és minden dolgozókollektívában törekednünk kell arra, hogy ezek az elvek rendíthetetlenek maradjanak. Főleg a dolgozókollektívákban van erre szükség, hiszen éppen azok az átalakítás támaszai. Éppen ezekben zajlik most a dolgozókban felébredt kezdeményezésnek a küzdelme mindazzal, ami stagnált, amit maga az élet vetett el. Természetesen külön kell hangsúlyozni a bürokrácia elleni harc problémáját. Abból, ami kongresszusukon elhangzott, látni lehet, hogy tudatosítják ennek a feladatnak a jelentőségét. Van-e biztosítéka a társadalomnak arra, hogy a bürokratizmussal vívott harc sikeres lesz? Igen, van. S mi mindannyian tudjuk, mit kell ezért tennünk. Elsősorban feltétlenül szükséges a tájékoztatás, kell a kritika és társadalmunk demokratikus alapjainak továbbfejlesztése. Ez nem ideiglenes és haszonelvü szükséglet, ahogy egyes emberek vélik. Ez elvi kérdés A tájékozottság, a bírálat és a demokrácia a megújulás mozgató erői, s ha nem lesznek, az ismét stagnáláshoz vezet minket. önök tudják, máig folytatódik a vita arról, hogy nincs-e túl sok bírálat, szükség van-e az olyan széles körű tájékoztatásra, s hogy a demokrácia nem eredmé- ryez-e valamilyen nem kívánt jelenségeket Nem tartjuk ezt a vitát negatív dolognak. A maga módján megnyilvánul benne az, hogy társadalmunk stabilitása a szívügyünk. A demokráciát azonban nem lehet szavakra korlátozni. Vannak emberek, akik látszólag harcolnak az újért, de amikor a tettekre kerül a sor, akkor a demokrácia, a bírálat és a nyilvánosság fejlesztését a legkülönbözőbb feltételekkel és kibeszélésekkel fékezik. Nem tudom már hányadszor foglalok állást ebben a kérdésben az SZKP KB nevében, de ismét elmondom: Elvtársak, a bírálat és a nyíltság kell hogy őrködjön társadalmunk politikai és erkölcsi egészsége felett. Ami pedig a demokráciát illeti, ideje már, hogy mindenki megértse: a szocializmus egyszerűen nem létezhet valódi demokrácia nélkül. A szocializmus: a dolgozók rendszere, a szocializmus: demokrácia Egyben úgy vélem, nem lesz felesleges, ha teljes nyomatékkai kijelentem, hogy a demokrácia semmi esetben sem jelent anarchiát és azt, hogy mindent lehet, nem jelenti a személyes számlák rendezését vagy önző célokból mások megkárosításának lehetőségét. Egyébként ilyen esetek vannak, még ha egyedülállóak is. Nem szabad a folyóiratokat, az újságokat, a tömegtájékoztató eszközöket és a nyilvános véleménycserét a személyes ügyek rendezésének eszközeivé változtatni. A valódi demokrácia elválaszthatatlan a tisztességtől és a jólneveltségtől, a felelősségtől, az ítélet egyenességétől és mások véleményének tiszteletben tartásától, a törvények és a szocialista együttélés normáinak szigorú tiszteletben tartásától. Ami pedig azoknak az embereknek a tetteit illeti, akik önző célból megpróbálnak „élősködni“ a demokrácián, ez ellen a harc legjobb eszköze a tájékoztatás és az olyan közvélemény kialakítása, amely leleplezné az egoizmust, a demagóg hanyagságot és azon próbálkozásokat, hogy a demokráciát javak szerzésére használják ki. A párt központi bizottságának az a véleménye, hogy a tájékoztatás, a bírálat és a demokrácia létfontosságú az egész átalakítás határozott folytatásához. Ha pedig egyes emberek az új feltételek között megpróbálják feléleszteni azokat a kedvezőtlen tendenciákat és jelenségeket, melyeket népünk teljes egyetértésével a pártkongresszuson az egész ország előtt elítéltünk, akkor úgy vélem, hogy ezt nem szabad megengednünk. Mire gondolok? A múltban sok negatívum azzal függött össze, hogy egész területek a kritikán, az emberek ellenőrzésén kívül álltak, sőt a párt és a központi bizottság ellenőrzésén kívül. Hogy ez hogyan következett be, arról már beszéltünk és ma nincs értelme visszatérni ehhez. Valami más a fontos. Most nincs jogunk megengedni azt, hogy társadalmunk életében olyan új területek, új szervezetek, új személyiségek, illetve tisztségviselők jelenjenek meg helyi vagy országos méretben, akik a kritikán és az ellenőrzésen kívül esnének. Úgy gondolom, hogy helyes határozatokat hoztunk és most feltétlenül ezekből kell kiindulnunk. Mi az önök véleménye erről? (Taps) Ez a taps különösen értékes; pártos irányvonalunk támogatásának a megnyilvánulása. Önök valóban tisztában vannak annak Szükségességével, hogy továbbra is meg kell valósítanunk ezt az irányvonalat, mivel országunk legkülönbözőbb területeiről jöttek és ismerik a reális életet a maga teljes valóságában, önök most a saját kollektívájukban folyó munka során szerzett tapasztalatok és az országban kialakult helyzet alapján is tudhatják, hogy a szocialista demokrácia kiszélesítésének új szakasza még csak beindulóban van. Most kezd erőre kapni. Éppen ezért van olyannyira szükség az aktivitás és a nyíltság légkörére, amely országunkban napjainkban egyre inkább teret hódít, mivel ez a klíma az alkotás és a tettrekészség légköre, amely nélkül, ismétlem, lehetetlen az átalakítás megvalósítása. Elvtársak, az átalakítás az emberekért történik. Az emberek az átalakítást aszerint ítélik meg, hogy saját gondolataik és szándékaik miként öltenek testet a reális tettekben, valamint aszerint, hogy a változások mit jelentenek a milliók mindennapi életében. Politikánk őszinteségéről van szó. A legrosszabb most az lenne, ha óhajainkat valóságként próbálnánk feltüntetni, az eredményeket módosítgatnánk, sikerekről szólnánk ott, ahol még nem értünk el eredményeket és olyan változásokat ecsetelnénk, amelyek még nem következtek be. Az átalakításba vetett bizalmat ásná alá, ha nem sikerülne megbirkóznunk a talán legveszélyesebb ellenféllel, a nem létező eredmények kimutatásával, mert sajnos, ez a jelenség mély gyökereket eresztett. A legidőszerűbb feladat az átalakítás gyakorlati megvalósításának a biztosítása. Határozottan félre kell állítani azokat, akik csak az átalakításra vonatkozó beszédekre szeretnének szorítkozni. Ebben a legfontosabb kérdésben most nem szabad meghátrálnunk. Éppen erről van szó! Magától értetődő, hogy különböző embereknek különböző időre van szükség ahhoz, hogy átgondolják a társadalomban és az országban kialakult helyzetet, s az átalakítást saját maguknál kezdjék el. Mindenkinek meg kell adnunk a lehetőséget Nyilvánvaló, hogy az egyéneknél az átalakítás gyorsasága összefügg a személyiséggel, az ember lélektani állapotával és politikai érettségével. Ez a folyamat minden esetben individuálisan valósul meg. Ezt meg lehet érteni. Nem igazolható és nem fogadható el viszont azoknak az álláspontja, akik csak látszólag próbálnak alkalmazkodni az átalakításhoz és csupán üres szónoklatokra szorítkoznak. Ébereknek kell lennünk. Életünk, népünk, a szocializmus számára kell nekünk az átalakítás, nem pedig a frázisok kedvéért. II. Elvtársak! Országunkban az ifjúsági mozgalom problémáit illetően a párt jelenlegi legfőbb feladata az, hogy az ifjúság előtt a lehető legszélesebb távlatokat nyissa meg. Szélesre kell tárni az ajtókat mindenütt, a gazdasági és a tudományos- műszaki fejlesztés valamennyi irányában, továbbá az alkotó kezdeményezés és a szellemi fejlődés területén Ezt megtenni annyit jelent, hogy a fiúknak és lányoknak teret biztosítunk az önállósághoz, mentesítjük őket a kicsinyes gondoskodástól és felügyelettől, reális munkával, felelősségtudattal és bizalommal neveljük őket Véleményünk szerint a felhívások és jelszavak nem elegendőek ahhoz, hogy az ifjúság a hallatlanul bonyolult feladatok teljesítésére összpontosítson. A fiatalok lelkesedését az ifjú emberek sorsáról való aktív gondoskodással kell támogatni Mire is gondolunk? Hogyan képzeljük el az SZKP Központi Bizottságán a jelenlegi időszakban a fiatalokkal való munka legfontosabb irányait? Elsősorban létre kell hozni a szükséges feltételeket ahhoz, hogy a fiatalok tömegesen bekapcsolódhassanak a társadalom megújításának és demokratizálásának folyamatába, segítséget kell nekik nyújtanunk a szocializmus politikai kultúrájának a gyakorlatban való elsajátításához. A szocialista demokrácia jövője összefügg a verseny mechanizmusainak kiszélesítésével a gazdaságban, a tudományban és a szellemi élet területén, az önigazgatás kibővítésével minden szinten, valamint minden egyéni kezdeményezés szerepének a növelésével. El kell sajátítanunk a demokrácia egész eszköztárát és a fiatalok energiáját az ország élete demokratizálásának szolgálatába kell állítanunk. Másrészt önök csakis a demokratizálás folyamatában, szerzett illetve a saját konkrét tapasztalatok alapján lesznek képesek majd önmagukat és kortársaikat állampolgári öntudatra és kommunista világnézetre, hazafias büszkeségre és gazdasági igényességre, elvhüségre és szilárd jellemre nevelni. Ezen az úton természetesen bonyodalmak és különböző átmeneti sikertelenségek is adódhatnak. Most valamennyiünknek, nemcsak a fiataloknak, meg kell tanulnunk a bővülő demokrácia törvényei és normái szerint élni és dolgozni, ellenállóvá kell válnunk az említett folyamat elmélyítésével összefüggő különféle „gyermekbetegségekkel'‘ szemben. Ettől nem kell félnünk. A társadalmi tapasztalatok, a gyakorlat, a reális élet és a népi bölcsesség mindent az öt megillető helyre tesz és kellőképpen értékel. Jelenleg az a fontos, hogy valamennyien, az ifjúság is, elsajátítsuk a közjó javát szolgáló alkotókészséget, mivel enélkúl lehetetlen bárminemű előrelépés. Előrelépés nélkül pedig lehetetlen a gyorsítás, és nem érnénk el közösen kitűzött céljainkat (Folytatás a 6. oldalon)
