Új Szó, 1987. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1987-04-16 / 89. szám, csütörtök
A TASZSZ jelentése Mihail Gorbacsov és George Shultz tárgyalásairól új szú 3 1987. IV. 16. A Szovjetunió új leszerelési javaslatai az USA-nak A közepes hatótávolságú rakétákról szóló megállapodásban a Szovjetunió kész kötelezettséget vállalni a harcászati-hadműveleti eszközök megsemmisítésére (ČSTK) - Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára kedden a Kremlben fogadta George Shultzot, aki ezekben a napokban tárgyalt Nyikolaj Rizskov kormányfővel és Eduard Sevardnadze külügyminiszterrel. Az Egyesült Államok külügyminiszterének szovjetunióbeli látogatása a két ország életében rendkívül fontos időszakban valósult meg, s nagy fontosságú a szovjet vezetés külpolitikai kezdeményezései szempontjából is. Shultzot a Szovjetunióban az új gondolkodásmód szellemében fogadták, tekintettel arra a szerepre, amelyet Amerika játszik és játszhat a világpolitikában. Úgyszintén figyelembe vették - a legfelsőbb szinten is megvalósult - kölcsönös kapcsolatok, kontaktusok és párbeszéd eddigi tapasztalatait. Az amerikai külügyminiszter átadta Mihail Gorbacsovnak Ronald Reagan elnök személyes üzenetét. Nyílt és elvi tárgyalások folytak, amelyekre az az óhaj volt jellemző, hogy komolyan keressék a nemzetközi biztonság kulcsfontosságú kérdéseire a megoldásokat. A részletes véleménycsere során megnyilvánult a másik fél álláspontja iránti kölcsönös megértés. Két év alatt számos lépést tettünk, hogy az országaink közötti kapcsolatokban új légkört teremtsünk, s új lehetőségeket nyitottunk a kölcsönös megértéshez és megállapodásokhoz - mondotta Mihail Gorbacsov. Egyetlen korábbi amerikai kormány előtt sem álltak ilyen lehetőségek. Az Egyesült Államok viszont nem mutatott hajlandóságot arra, hogy ezeket a kétoldalú kapcsolatok, vagy akár a nemzetközi helyzet javítására használja ki. A mi lépéseinkre azzal az igyekezettel válaszolt, hogy bonyolítsa, sőt meghiúsítsa az egész ügyet, s a legjobb esetben is elhallgatva a dolgot a mi további lépéseinkre várt. Mindmáig él az a téves feltételezés, hogy a Szovjetuniónak nagyobb szüksége van a feszültség enyhülésére és a leszerelésre, mint Nyugatnak. Ha a tényekből indulunk ki, s nem pedig az egyes nyilatkozatokból, akkor olyan benyomás keletkezik, hogy az amerikai kormány úgy tesz, mintha a Szovjetunióban ez alatt a két év alatt semmi sem történt volna, mintha a Szovjetunió semmit nem tett volna a nemzetközi helyzet javításáért. George Shultz ezzel az értékeléssel nem értett egyet. A tárgyalások menete - a véleménycsere a leszerelési kérdésekre összpontosult - is azt támasztotta alá, hogy az Egyesült Államok vezetése gyakorlatilag nem hajlandó energikusan cselekedni, s megtenni az út reá eső részét. Mihail Gorbacsov egyenesen megkérdezte, mivel jött Shultz Moszkvába, s hogy valóban hajlan- dó-e az amerikai kormány a hátralévő időben tenni valamit. A közepes hatótávolságú rakétákra vonatkozó javaslatunk kísérlet arra, mind az amerikai kormány, mind a magunk számára létrehozzuk a legjobb feltételeket ahhoz, hogy jelentős - bár rendkívül nehéz - lépést tegyünk, egyszersmind olyat, amely a lázas nukleáris fegyverkezés megállítása, az atomfegyverek korlátozása reális folyamatának kezdetét jelentené. Az amerikai külügyminiszter a közepes hatótávolságú rakétákkal kapcsolatos kérdés megoldásának reykjaviki megfogalmazásával egyetértett. Egy egész sor kifogást vetett fel ugyanakkor a harcászatihadműveleti rakétákra (500-100 kilométer hatótávolságúak) vonatkozó javaslatunkkal kapcsolatban. Ezt a javaslatot éppen azért terjesztettük elő, mert tekintetbe vettük Nyu- gat-Európa aggodalmait, s hogy megkönnyítsük a közepes hatótávolságú rakéták kérdésének a megoldását. Mihail Gorbacsov elmondta, a Szovjetunió készen áll arra, hogy a közepes hatótávolságú rakétákról szóló szerződésben rögzítsék a Szovjetunió kötelezettségvállalását: viszonylag rövid és pontosan meghatározott időn belül teljes mértékben felszámolja Európában levő harcászati-hadműveleti rakétáit. George Shultz kitartott amellett, miszerint az Egyesült Államoknak joga van az ilyen típusú eszközök kifejlesztésére, s olyan mennyiségben telepíteni őket Európában, amennyi a Szovjetuniónak marad a Csehszlovákiából és az NDK-ból kivont harcászati-hadműveleti rakéták megsemmisítése után. Ez kétségeket váltott ki: úgy tűnik, amíg a Szovjetunió egyoldalúan meg fogja semmisíteni ilyen típusú rakétáit, s az egész világ előtt kinyilvánítja elhatározását, hogy ezt például egy éven belül megteszi, addig az Egyesült Államok ilyen eszközökkel fogja kiegészíteni fegyverzetét. Ez ellentétes lenne a leszerelési folyamat értelmével. George Shultz magyarázatából nyilvánvalóvá vált: az USA kormáUSA a hadászati támadófegyverekről szóló megállapodás megvalósítására nem öt évet, hanem hetet szán, s ehhez hasonlóan a rakétavédelmi rendszerekről szóló szerződést nem további tíz, hanem csak hét évig szándékozik megtartani. Az SZKP KB főtitkára nagyon sürgetően vetette fel e szerződés megtartásának kérdését. Nem lehet arra hivatkozni, hogy az SDI-vel kapcsolatos munkák állítólag nem jelentik a szerződés megsértését. A lázas fegyverkezés világűrbe való kiterjesztését sohasem fogjuk természetesnek tekinteni - mondotta Mihail Gorbacsov. Az SDI-nek már a gondolata is nagyon káros. Ha az USA telepíteni fogja a kozmikus rakétaelhárító rendszert, nem születik semmilyen megállapodás a stratégiai támadófegyverekről. Ha rákényszerí- tenek bennünket, a mi válaszunk az Mihail Gorbacsov és George Shultz a tárgyalások szünetében (Telefoto: ČSTK) nya - a NATO szövetségesekkel együtt - nem hajlandó a harcászati-hadműveleti rakéták kérdésében elmenni a nulla színvonalig, s ez ügyben még nem dolgozták ki a végleges álláspontot. Mindent elmondtunk önöknek, bizonyára többet is, mint amennyit vártak - jelentette ki Mihail Gorbacsov. Továbblépünk annál, mint amit Prágában mondtunk, s készek vagyunk felszámolni a harcászati rakétákat is. önök mitől félnek? Hiszen mi a megbízható megállapodásért szállunk síkra, a legszigorúbb és legátfogóbb ellenőrzéssel együtt. Ha az atomfegyverek felszámolása valóban megkezdődik, az ellenőrzés kérdésében a legkövetkezetesebb álláspontra helyezkedünk, mindenütt követelni fogjuk az ellenőrzést és az inspekciót: a rakéták leszerelésének és felszámolásának helyszínein, a lőtere- ken és katonai támaszpontokon- még a harmadik országokban is- a raktárakban és üzemekben, tekintet nélkül arra, hogy magánkézben vannak-e, vagy pedig állami tulajdonban. Tekintettel a tárgyalások során felmerült új szempontokra, Mihail Gorbacsov egyetértett azzal, hogy az amerikaiaknak és szövetségeseiknek még mindent át kell gondolniuk. Tudatosítani kell azonban, hogy nem lenne tisztességes a további fegyverkezést követelniük akkor, amikor a Szovjetunió egyoldalúan fel fogja számolni harcászatihadműveleti rakétáit, vagyis a nukleáris eszközök egy egész osztályát. Alaposan áttekintették a hadászati atomfegyverek kérdését. E probléma elemzése megmutatta, hogy az amerikaiak visszalépnek attól, amivel Reyjavíkban egyetértettek, s nem hajlandók a hadászati triád 50 százalékos csökkentésére. Akkor a fő ütközőpontot a hadászativédelmi kezdeményezés jelentette. Most úgy tűnik, az SDI mellett a helyzetet bonyolító elemekként ismét megjelentek a különböző „szintek", valamint egyéb olyan indokok, amelyekről azt lehetett hinni, hogy Reykjavíkban már elvetették őket. A reykjaviki pozícióktól való visz- szalépés abban is érezhető, hogy az SDI-re aszimmetrikus lesz, nem kell majd szükségszerűen a világűrhöz kapcsolódnia, de sokkal olcsóbb is lesz. Ennek következményeként azonban rendkívül veszélyes helyzet alakul ki. Semmilyen bizalomról- sem az önök részéről irányunkban, sem a mi részünkről önök felé- nem lesz már szó. Vajon elfogadhatják-e felelősségteljes politikusok azt a perspektívát, hogy az egész biztonsági rendszer destabilizálódik, mégpedig éppen akkor, amikor valóban reális lehetőség van az atomfegyverekkel kapcsolatos problémák megoldására? Tudjuk, hogy az amerikai kormány ragaszkodik az SDI-hez, s a megoldás keresése és a nukleáris leszerelésről szóló tárgyalások folyamata meghiúsulásának elkerülése érdekében készek vagyunk itt is kiutat találni. Egyetértünk a rakétaelhárító védelem területén folytatott kísérletekkel, amelyek azonban csupán a laboratóriumokra korlátozódnának. Az amerikai partnernek elmagyarázták, mit ért ez alatt a Szovjetunió: a Földön, vagyis a laboratóriumokban, a lötereken és az üzemekben végzett tudományoskutató munkát. A két ország szakemberei összeülhetnének, s megállapodhatnának azoknak a berendezéseknek a listájában, amelyeket e kísérletek keretében tilos lenne kivinni a világűrbe. A kiutat a Szovjetunió ebben látja. Keressük tehát s kompromisszumos megoldásokat, és úgy mondanám, az „utolsó kísérleteket“ tesszük - mondotta Mihail Gorbacsov. Ami az atomkísérleteket illeti, a Szovjetunió megerősítette szilárd elhatározását, hogy az átfogó tárgyalások keretében teljes betiltásukra fog törekedni. Az ügy előmozdítása érdekében a Szovjetunió kész közösen kidolgozni egy olyan formulát, amely lehetővé tenné az 1974-ben és 1976-ban kötött megállapodás ratifikálását, valamint a robbantások erejének és számának lényeges csökkentéséről szóló megállapodást. Mihail Gorbacsov a leszerelési kérdésekről folytatott vita végén javasolta, hogy dolgozzák ki a hadászati támadófegyverek, a rakétaelhárító rendszerek és a nukleáris kísérletek „kulcsfontosságú téziseit“. A közepes hatótávolságú rakétákról szóló megállapodás aláírásával együtt mindez a legfelsőbb szintű megbeszélések tárgyát képezhetné, s olyan alap lehetne, amelyre építve előkészíthetnék a Szovjetunió és az USA közötti, jogilag kötelező szerződéseket. E „kulcsfontosságú tézisek“ és a közepes hatótávolságú rakétákról szóló megállapodás megkötése érdekében készen állok találkozni az Egyesült Államok elnökével - mondotta Mihail Gorbacsov. Az SZKP KB főtitkára felszólította az amerikai kormányt, alaposan gondolja át mindazokat a leszerelési kérdéseket, amelyekről Moszkvában tárgyaltak, s még egyszer vizsgálja felül a leszerelési folyamatot. Ha nem is lesz elég idő a szerződések megkötésére, alapjaikat már lerakhatnánk. Előkészítésük már sok munkát emésztett fel és nem szabad megengedni, hogy ezek a politikai erőfeszítések hiábavalóak legyenek. A többi kérdésről csak röviden esett szó, mivel ezekről részletesen a külügyminiszterek tárgyalnak. Mihail Gorbacsov visszautasította George Shultz vádjait, miszerint a Szovjetunió „megengedhetetlen tevékenységet" folytat az USA moszkvai nagykövetsége ellen, és rámutatott, hogy az amerikaiak elé terjesztették azokat a tárgyi bizonyítékokat, amelyek az USA-ban dolgozó szovjet képviselők és a washingtoni szovjet nagykövetség elleni szégyenteljes CIA-akciókat támasztják alá. A kémhisztéria hulláma a bevett gyakorlat része: mindig, amikor körvonalazódik a kapcsolatok javulásának lehetősége, újabb gyűlölködő szovjetellenes kampányt agyainak ki. És ami az egyik félnek a másikról szerzett információit illeti, a nagykövetségek és más törvényes képviseletek épp azért léteznek, hogy egymásról kölcsönösen minél többet tudjunk meg. Ez a kapcsolatokat stabilizáló elem lehetővé teszi az előrelátást és csökkenti a meggondolatlan akciók kockázatát. A legkülönbözőbb és teljes információk lehetővé teszik egy valóban reális politika kidolgozását, úgy, hogy eközben ne érje kár a másik felet. A megbeszélésen érintették „az emberi jogok“ témáját is, főleg az emigrálásra való jogot. Ami törvényes és humánus, pozitív elbírálás alá esik és megoldódik - mondta Mihail Gorbacsov. Általánosan szólva úgy fogunk eljárni, hogy azok, akik nálunk elégedetlenek országukkal, fokozatosan legyenek vele megelégedve. Remélen, önök az Egyesült Államokban is tesznek valamit azért, hogy az amerikaiak milliói is jobban élhessenek. Visszautasítjuk azokat az akciókat, amelyek a más államok bel- ügyeibe való beavatkozással határosak, főleg abban az esetben, ha ezeket az akciókat magas beosztású emberek hajtják végre. Ezek a problémák megoldásához nem járulnak hozzá. Ami a regionális konfliktusokat illeti - hangsúlyozta Mihail Gorbacsov -, az a benyomásunk, hogy az Egyesült Államok a konfrontáció szintjének manipulálására szolgáló állandó tartalékként, az erőpolitika és a szovjetellenes propaganda eszközeként használja ki őket. Ha ez valóban igy van, akkor kapcsolataink tényleg komoly próbának vannak kitéve. Úgy véljük, hogy a regionális konfliktusokat nem lehet a két rendszer, s főleg nem a Szovjetunió és az USA közötti konfrontáció politikájára felváltani. A fejlődő világban tapasztalható helyzetet nem egyszerűsítjük le. Rendkívül sok, komoly probléma halmozódott fel. Nem értünk egyet azzal, hogy a világ különböző térségei között a történelem során kialakult kontaktusokat megzavarják és aláássák. Készen állunk arra, hogy a kapcsolatokat a realitások alapján, a nemzeti érdekeket figyelembe véve építsük. És ilyen érdekei nemcsak az Egyesült Államoknak és a Szovjetuniónak vannak. Az érdekek egyensúlyát kell keresni, s ez az egyensúly ugyanúgy változik, ahogy a történelem során maguk az érdekek is változnak. Semmiképp sem gondoljuk, hogy figyelmen kívül kellene hagyni az Egyesült Államok jogos érdekeit, de nem értünk egyet azzal, hogy az USA úgy tekint a világra, vagy annak egyes részeire, mint a saját birtokára. Nem akarunk durva politikát érvényesíteni az Egyesült Államokkal szemben. Visszautasítjuk azt az értelmetlen elvet, miszerint minél rosszabb a Szovjetuniónak, annál jobb az USA-nak és fordítva. Meg kell szabadulnunk a régi beidegződésektől. Országaink felelőssége a világgal szemben túl nagy. A mai problémákat nem lehet Churchill fultoni beszédének és Truman doktrínájának szellemében megoldani. Felszólítjuk az Egyesült Államokat, gondolkozzon el azon, hogy elérkezett az ideje a szovjet-amerikai kapcsolatok átalakításának, s vegye fontolóra, hogyan lehet tovább élni és hozzájárulni az egész nemzetközi helyzet javításához. Meggyőződésem, hogy ez lehetséges és szükséges. Jobb, ha vitázunk, vitatkozunk és polemizálunk, mint hogy az egymás megsemmisítését célzó aljas terveket készítsük elő. Még jobb azonban, ha építő szellemű párbeszédet folytatunk az eredmények elérése céljából, szögezte le Gorbacsov. A megbeszélésen részt vett Eduard Sevardnadze, Anatolij Dobri- nyin, Szergej Ahromejev, Jurij Dubinyin, Jack Matlock, Paul Nitze és Rosanne Ridgway - fejezi be jelentését a TASZSZ. Daniel Howard, a Fehér Ház szóvivője érdekesnek minősítette azokat a javaslatokat, amelyeket Mihail Gorbacsov a George Shultzcal folytatott megbeszélésén terjesztett elő. A kaliforniai Santa Barbarában (Reagan elnök itt tölti szabadságát) a szóvivő újságírók kérdéseire válaszolva kijelentette, hogy az Egyesült Államok „komolyan fontolóra veszi az indítványokat“. Hozzáfűzte azonban, mielőtt az USA választ ad a javaslatokra, konzultálnia kell NATO-beli szövetségeseivel. Charles Redman, az amerikai külügyminisztérium szóvivője George Shultz moszkvai tárgyalásait „igen intenzíveknek, komolyaknak és tárgyszerúeknek“ nevezte. Mint elmondta, a tárgyalások fő témáját a közepes hatótávolságú rakéták kérdése képezte. A MOSZKVAI JAVASLATOK BRIT VISSZHANGJA (ČSTK) - A legújabb szovjet leszerelési javaslatokra hívta fel tegnap olvasói figyelmét első oldalain vastagbetűs címekkel a fő brit napilapok többsége. Mihail Gorbacsov kedden újabb ajánlatot tett a rövid hatótávolságú fegyverek gyakorlatilag egész szovjet arzenáljának felszámolására az összes európai atomrakétáról szóló komplex megállapodás részeként, írja a Daily Telegraph című lap. A The Times úgy vélekedett, hogy a javaslat, amelyet Mihail Gorbacsov George Shultz amerikai külügyminiszternek tolmácsolt, megnyitja az utat az új legmagasabb színtű amerikai-szovjet találkozó felé. Mihail Gorbacsov javaslata meglepte a Nyugatot, hangsúlyozta címében a Daily Express című lap, amely ritkán szentel ilyen figyelmet a fegyverzetkorlátozás kérdéseinek. A The Guardian és vele együtt más brit napilapok is hangsúlyozták, hogy a szovjet javaslatok még messzebb mennek, mint a Prágában bejelentett kezdeményezés, és feltételezik valamennyi közepes és rövid hatótávolságú atomfegyver eltávolítását Európából.
