Új Szó, 1987. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1987-04-16 / 89. szám, csütörtök

A gyorsítás programjának megvalósítása a szakszervezetek forradalmi feladata (Folytatás az 1. oldalról) hogy a XVII. pártkongresszus hatá­rozatai végrehajtása ütemének lé­nyeges meggyorsítása érdekében mélyreható változásokat kell meg­kezdeni a gazdasági mechanizmus területén és más társadalmi terüle­teken. Az a célunk, hogy az e feladatok teljesítéséért folytatott küzdelem a legszélesebb néprétegek ügyévé váljon és hogy szilárduljon a dolgo­zóknak mint országuk, üzemük, munkahelyük, városuk gazdáinak helyzete. Ez megköveteli a szocia­lista demokrácia minden lehetősé­gének teljes mértékű felhasználását, egyszersmind további formáinak ki­dolgozását, hogy az emberek egyre nagyobb mértékben vegyenek részt az irányításban és az igazgatásban, hogy elmélyüljön a nyilvános tájé­koztatás és ellenőrzés. Ebben a szellemben, a CSKP Központi Bi­zottságának márciusi ülése számos feladatot és intézkedést hagyott jóvá. Az általunk végrehajtott mélyre­ható változások fontos láncszeme a gazdasági mechanizmus átalakí­tása. Egészében véve ez a legna­gyobb változás az irányítási rend­szerben az 1948-ban történt államo­sítás óta, a demokratikus centraliz­mus elvei érvényesítésének új kon­cepciója, a szocialista gazdaság tervszerű irányításának új filozófiája. Átmenetet jelent az adminisztratív módszerekről a gazdasági irányítás­ra a gazdasági szabályzók súlyának lényeges növelésével. A tervnek a gazdaságirányítás fő eszközeként elsősorban a hosszú távú fejlesztés kulcsfontosságú irányzatait és célja­it, a gazdaságszerkezet alakítását, a tudomány és a technika érvénye­sítését, valamint a nemzetközi mun­kamegosztásban való részvételt kell meghatároznia. Ebből fog kiindulni a központi gazdasági szervek új fel­adatainak értelmezése, e szervek­nek meg kell szüntetniük a vállalatok mindennapi tevékenységébe való beavatkozást, és a stratégiai felada­tokra kell összpontosítaniuk figyel­müket. Gazdasági és szociális szem­pontból lényeges fontosságot tulaj­donítunk a vállalatok új helyzetének, jogkörük, önállóságuk és felelőssé­gük növelésének. Egyúttal lényege­sen bővíteni akarjuk az emberek részvételét a vállalatok irányításá­ban és igazgatásában, új helyzetet akarunk teremteni az embernek a termelésben. Erre irányulnak a kollektívák feladatát és helyzetét megszilárdító, valamint a vállalatok tevékenységének alapvető kérdése­iről és a vezető dolgozók kiválasztá­sáról hozott döntésekre gyakorolt befolyásuk megteremtésével kap­csolatos intézkedéseink. Új dolgok ezek. A kollektíva fogalmát nálunk mindeddig a törvény nem határozta meg. E kérdések megoldásán dol­gozunk, és mielőbb meg akarjuk oldani őket. Az önelszámolás és az önfinanszírozás elveinek érvényesí­tése, az emberek közvetlen anyagi ösztönzése a végeredmények eléré­sében növeli ahhoz fűződő érdekü­ket, hogy jól dolgozzanak, termelje­nek és jobban gazdálkodjanak. Eze­ket az elveket rögzíteni akarjuk az állami vállalatról szóló törvényben, amelynek tervezetét most dolgozzuk ki, majd széles körű nyilvános vitára bocsátjuk. A dolgozók által kifejtett nézeteket figyelmesen megvizsgál­juk, és minden értékes javaslatot felhasználunk. Feltételezzük, hogy ehhez a szakszervezetek teljes mér­tékben hozzájárulnak. E mélyreható változások végre­hajtása igényes folyamat lesz. Meg­követeli számos bonyolult gazdasá­gi és szociális kérdés megoldását. Sok kérdésre még nincs kész vá­lasz. Hasonlóan, ahogyan ezt a Szovjetunió és több más szocialis­ta ország teszi, megoldásukat a gyakorlatban fogjuk kikísérletezni és kipróbálni. Meggyőződésünk azonban, hogy nincs más útja a gaz­daság fejlesztésének és ezzel kap­csolatban a nép életszínvonala emelésének. Az átalakításra való sikeres és hozzáértő felkészülésen kívül rend­kívül fontos az emberek következe­tes felkészítése az új követelmé­nyekre és feltételekre, amelyek kö­zött dolgozni fognak. Ezzel kapcso­latban hangsúlyozni akarom azt a rendkívül nagy szerepet, amely az átalakítás előkészületei és lebonyo­lítás során a szakszervezetekre há­rul és fog hárulni. Fontos, hogy poli­tikai, szervező- és n^t/elötevékeny- ségükkel segítsenek az emberekkel megértetni az átalakítás céljait, megnyerjék őket az aktív részvételre a termelés, szervezés és a javadal­mazás progresszív formáinak beve­zetésével, a valóban elvégzett mun­ka figyelembe vételével, továbbá az átalakítással összefüggő összes to­vábbi feladat megoldásában. A gazdasági mechanizmus átalakítását elvá­laszthatatlan egy­ségben értelmez­zük a 8. ötéves terv feladatainak teljesítésével. A CSKP KB El­nöksége által a kerületi és a vá­rosi pártbizottsá­gok vezető titká­rainak részvételé­vel nemrég tartott ülésen az elvtár­sak felhívták a fi­gyelmet arra, hogy néha felme­rülnek olyan né­zetek, amelyek szerint várni kell az átalakítással kapcsolatos prob­lémák megoldásával. Várakozni le­het a húsvétra vagy a karácsonyra, de nem az átalakításra. Ennek meg­valósítása ugyan folyamat, de az ötéves terv feladatai érvényesek és tartósan teljesíteni kell őket. Az a cé­lunk, hogy az új gazdasági mecha­nizmus egyes elemeinek fokozatos érvényesítése során főként a kísér­letezés kiterjesztésének útját köves­sük, s nyomást gyakoroljunk a gaz­daságosságra és a minőségre, elő­segítve ezzel a tudományos-műsza­ki haladás meggyorsítását, az inten- zifikálás és a gazdálkodási haté­konyság növelése terén kitűzött cél­jaink elérését. E folyamat fontos té­nyezője a nemzetközi szocialista in­tegráció, a gyártásszakosítás és a kooperáció, valamint a tudomá- nyos-műszaki együttműködés üte­mének meggyorsítása. Csehszlová­kia aktívan és kezdeményezóen hozzá fog járulni ehhez a folyamat­hoz és új formáinak érvényesítésé­hez. Kis országként a termelés je­lenlegi túlzottan széles skáláját te­kintve nem érhetünk el mindenben világszínvonalat. Például a gép­iparban, ahol a világon gyártott áru­fajták 70 százalékát mi is gyártjuk. Ezt a feladatot csak a szocialista országokkal, főleg az olyan giganti­kus állammal közösen oldhatjuk meg, mint a Szovjetunió. Mindezen igényes problémák megoldása közben egy percre sem hanyagolhatjuk el szokványos fela­datainkat. Teljesítésükre fel kell használnunk jelentős mozgósítható tartalékainkat, amelyek a termelés minőségében, a fegyelemben és a rendben, a munkaidő és a terme­lőalapok felhasználásában rejlenek. Tudjuk, milyen sok ott a fogyatékos­ság. A központi szerveknek és a vál­lalatoknak egyaránt sokkal nagyobb nyomatékkai és felelősséggel kell megoldaniuk az idei terv feladatait, be kell hozniuk az év elején keletke­zett lemaradásukat, gondoskodniuk kell a termelés folyamatosságáról és hatékonyságáról. Elvtársak! A XVII. pártkongresszus prog­ramját, amely a gazdasági növeke­dés dinamikájának és a nemzeti jö­vedelem növelésének meggyorsítá­sára irányul, következetesen egybe­kapcsoljuk a lakosság életszínvona­lának emelésével. A bonyolult gaz­dasági feltételek ellenére az elmúlt években nemcsak megtartottuk, ha­nem kissé növeltük is a személyi fogyasztást, lényegesen emeltük a társadalmi fogyasztás szintjét, gondoskodtunk a bérek és a bevéte­lek emelkedéséről. Folytatódott az oktatás és az egészségügy fejlődé­se, tovább haladt előre a lakásépí­tés. Egészében véve megőrizzük az alapvető létszükségleti cikkek fo­gyasztói árainak stabilitását, főleg az élelmiszerárakat, a lakásköltsé­geket, a személyszállítási díjakat, és egyes további szolgáltatásokat nagy társadalmi eszközökkel dotálunk. Helyes dolog bírálni a meglevő fo­gyatékosságokat, de azt sem sza­bad figyelmen kívül hagyni, amit elértünk. Tudhatják, hogy néhány nappal ezelőtt beszédében Gorba­csov elvtárs nagyra értékelte Cseh­szlovákia eredményeit. Néhol olyan hírek terjednek, hogy emelkedik a rum, a vodka, a kávé és más cikkek ára. Semmi hasonlót sem vettünk fontolóra. Az újságok­ból tudják, hogy egyes országokban emelik az árakat, hogy inflációs fo­lyamat zajlik. Nálunk ez nem így van és ennek nagy jelentősége van az életszínvonalra nézve. Az emberek anyagi életfeltételei­nek javításáról való gondoskodás fontos része a nálunk nagy mérték­ben fejlett szociális ellátási rendszer. A lakosság egyes csoportjai szociá­lis szükségleteinek kielégítése terén Csehszlovákia nemzetközi viszony­latban is az elsők között van. A szo­ciális kiadások fedezésére az állami költségvetésből jelentős eszközöket fordítunk, amelyek a XIV. pártkong­resszus óta több mint a kétszere­sükre emelkedtek, s ebben az évben több mint 86 milliárd koronát tesznek ki. E rendszer tökéletesítését a gaz­dasági lehetőségeknek megfelelően politikánk tartós részének tekintik. Ezt bizonyítják azok a nagyszabású szociális intézkedések, amelyeket az elmúlt napokban a CSKP KB Elnöksége, a szövetségi kormány, az SZKT Elnöksége és a SZISZ KB Elnöksége hagyott jóvá. Ezek fontos lépést jelentenek a CSKP XVII. kongresszusán jóváhagyott szociá­lis program megvalósítása terén. Vitathatatlanul hozzájárulnak egymillió fiatal család és csaknem három és félmillió nyugdíjas helyze­tének javításához. Egyúttal jelentő­sen javítják számos dolgozó helyze­tét, akiknek nyugdijait az új, kedve­zőbb számítási mód alapján fogják később megállapítani. A jóváhagyott intézkedésekre már a jövő évben 2 milliárd koronát fordítunk. Ez az összeg fokozatosan emelkedni fog, és 1990-ben eléri a mintegy 8,6 milliárd koronát. Ennek a javaslatnak megtárgya­lásánál felmerült a kérdés, milyen messzire mehetünk el. Nem arról volt szó, mit akarnánk és mire lenne az embereknek szükségük, hanem arról, hogy mit engednek meg ne­künk a népgazdasági eredmények. Az adott helyzetben a jóváhagyott intézkedések lehetőségeink szélső határát jelentik. Megoldják a legér­zékenyebb kérdéseket, a fiatal gyer­mekes családok és a nyugdíjasok problémáit, amelyekre a szakszer­vezeti szervezetek gyakran rámutat­tak. A további eszközök előteremté­sének megfelelően folytathatjuk majd a szociális intézkedéseket. Nincs a világon sok olyan ország, amelyben az állam kötelességének tekinti, hogy ilyen vagy amolyan for­mában gondoskodjon az ember szükségleteinek kielégítéséről, szü­letésétől egészen a haláláig. Nálunk gyakorlatilag a lakosság fele nyugdí­jas és gyerek. A lakosság másik felének kell megteremtenie a szük­séges erőforrásokat nemcsak ön­maga számára, hanem az ő szá­mukra is. Ez nagy szociális igénye­ket támaszt gazdaságunkkal szem­ben, vagyis felelősségteljes, színvo­nalas munkát követel. Ezzel egyidejűleg bérintézkedé­seket készítünk elő a nem termelési ágazatok dolgozóinak egyes kate­góriái számára, hogy a termelési ágazatok bérfejlódésének megfelelő arányokat teremtsünk. Ismét nyíltan megmondom, hogy a szociális fejlődés, az emberek anyagi szükségletei egész komple­xuma kielégítésének emelkedő színvonala csakis attól függ, hogyan fogjuk gyarapítani erőforrásainkat. Továbbra is érvényes a régi igazság - úgy fogunk élni, ahogyan dolgo­zunk. A jó istentől semmit sem vár­hatunk s eladósodni sem akarunk. Csak a két kezünkben, az eszünk­ben, becsületes, színvonalas mun­kánkban bízhatunk. Más utunk nincs. Elvtársak! Az általunk szándékolt mély tár­sadalmi változások folyamata teljes mértékben érinti a Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalom tevékenysé­gének minden 'vonatkozását. A szakszervezetek minden gazda­sági láncszemben és minden mun­kahelyen működnek. Ezért fontos elősegíteniük azt, hogy az emberek jobban tudatosítsák saját munkájuk eredményei kritikusabb megítélésé­nek elkerülhetetlenségét és keres­sék a színvonalasabb munkának, a fogyatékosságok gyorsabb kikü­szöbölésének és annak útját-mód- ját, hogy nagyobb mértékben hozzá­járuljanak a társadalom gyorsabb előrehaladásához. Mindenkinek tu­datosítania kell, hogy egyidejűleg termelő és fogyasztó. Fogyasztó­ként nem követelhetne sokat, ha termelőként keveset adna. A Forra­dalmi Szakszervezeti Mozgalomnak ezért, mint a dolgozók legnagyobb tömegszervezetének, gondoskodva az emberek érdekeiről, egyidejűleg nagy figyelmet kell fordítania a ter­melés fejlesztésére. Ez magától ér­tetődően elsősorban a gazdasági vezetés feladata, de a szakszerve­zeteknek és a további szervezetek­nek is figyelmet kell szentelniük e feladatnak. Az általunk kitűzött nagy tervek a szakszervezetektől megkívánják, hogy mélyrehatóan elgondolkodja­nak a saját munkájuk felett és keres­sék hatékonysága növelésének módját. A szakszervezetek társfele- lósek az emberi szükségletek jobb kielégítését szolgáló erőforrások megteremtéséért. Ebből az követke­zik, hogy tevékenységükkel s annak minden eszközével segíteniük kell a munkatermelékenység növekedé­sét, támogatva az emberek kezde­ményezését, az élenjáró munkások, mérnökök és műszaki dolgozók igyekezetét a haladó módszerek ter­melési alkalmazásában. Új szem­szögből kell tekinteni a szocialista munkaverseny fejlesztésére, hogy eredményesen hozzájáruljon a terv­teljesítéshez, a munka hatékonysá­gának és minőségének javításához. Jól tudják, hogy a munkaversenyben sok a formalizmus. Ez semmi más­ra, csak az olyan számok kimutatá­sára jó, amelyek az igazságnak sem minden esetben felelnek meg. Ezzel szemben a becsületes versengést, amely hozzájárul a minőség és a ha­tékonyság javításához, örömmel fo­gadjuk és ez rendkívül fontos. Tá­mogatást érdemel főleg a munka szervezése és javadalmazása bri­gádrendszerű formájának elterjesz­tése. Ennek a formának a gazdasági mechanizmus átalakítása során fo­kozatosan érvényesülnie kellene egész gazdaságunkban. Az erőforrások gyarapítása igye­kezetével párhuzamosan fejleszteni kell a szakszervezetek szociális szerepkörét, gondoskodásukat az emberek szükségleteinek kielégíté­séről és törvényes jogaik védelmé­ről. Ez elkerülhetetlen. Még mindig sokan osztogatnak utasításokat, nem veszik tekintetbe az emberek érdekeit, nem tartják tiszteletben szükségleteiket. A központi bizott­ságra és más fórumokra is ezrével érkeznek levelek, amelyekben az emberek panaszt emelnek olyan ügyekben, amelyeket a vállalatok­ban, a városokban és a községek­ben kellett volna megoldani. Fontos törődni a munka védelmé­nek és kulturáltságának, az egész­ségügyi ellátásnak, a munka utáni pihenés és egyéb területek szerve­zésének javításával is. E tekintetben a szakszervezetek sokat tesznek, s ezt méltányolnunk kell. Külön szeretnénk emlékeztetni a szakszervezetek nagy társfelelős­ségére a fiatal nemzedék nevelésé­ért és felkészítéséért, a foglalkozta­tott nők munka- és életfeltételeinek javításáért. Más területekhez hasonlóan a szakszervezetekben is törekedni kell a demokráciának és szervezeti életük nyitottságának elmélyítésére. A szakszervezetekben az alapszer­vezetektől a kongresszusig a szer­veket titkos szavazással választják. Ez a demokrácia megnyilvánulása, de vajon a szakszervezeti gyűlése­ken mindig olyan demokratikus lég­kör uralkodik-e, hogy bárki meg­mondhatja az igazgatónak vagy más dolgozónak - hibát követett el? Egyelőre nincs ilyen nyitottság, leg­feljebb a folyosón, vagy az emberek háta mögött. Nekünk azonban cé­lunk a nyílt, demokratikus vita, hogy minden dolgozó ember kifejthesse nézetét, álláspontját. Ha téved, ak­kor a másik ember kiigazítja. A kol­lektíva tisztában van az ésszerűség határaival. Arról van szó, hogy ne az apparátusok irányítsanak, amelyek hasznosak, ha nem túlméretezettek, hanem a választott szervek s az emberek javaslataikat előterjeszt­hessék. A szakszervezetek is min­denütt, ahol csak kifejtik tevékeny­ségüket, kell hogy egyengessék a demokrácia egészséges áramlatá­nak medrét, hogy az embereket ne hallgattassák el, ne fojtsák beléjük a szót, hanem meghallgassanak és - ahol csak lehetséges az - megva­lósítsanak minden értelmes javasla­tot. Mindez fontos előfeltétele társa­dalmunkban a szakszervezetek te­vékenysége további aktivizálásának és szerepük sikeres megvalósítá­sának. Elvtársak! Dolgozóinknak csakúgy, mint vi­lágszerte az emberek millióinak fi­gyelme napjainkban elsősorban arra a sorsdöntő kérdésre összpontosul, hogy mit kell tenni az atomháború veszélyének elhárítására, a nemzet­közi enyhülés elérésére, a népek békés jövőjének szavatolására. Erre a kérdésre világos és érthető választ adnak elsősorban a Szovjetunió bé­kés lépései és kezdeményezései, a szocialista közösség békeszerető külpolitikája, amelynek a CSSZSZK cselekvő részese. Ennek új bizonyítékai azok a messzemenő javaslatok, amelye­ket az elmúlt napokban erről a hely­ről terjesztett elő Mihail Gorbacsov elvtárs. Ezek a javaslatok magukba foglalják Európában a bizalom, a bé­ke és a biztonság szilárdítása alap­vető kérdéseinek konstruktív megol­dását. Csehszlovákia összhangban népünk létérdekeivel, államunk biz­tonsága s békés jövőnk szavatolá­sának érdekével, rendkívüli fontos­ságot tulajdonít ezeknek a javasla­toknak. Hazánk Európában a két katona- politikai tömörülés határán fekszik, s e határ mentén sok fegyver halmo­zódott fel. Annál is inkább támogat­juk az új szovjet békekezdeménye­zéseket. Itt nincs szó taktikázásról, hanem komoly javaslatokról. Meg­látjuk majd, hogy miképp fogadja őket a másik fél. Hétfőn Moszkvá­ban tárgyalások kezdődtek Shultz amerikai külügyminiszterrel. Már né­hány éve tanúi vagyunk annak, hogy mihelyt napirendre kerülnek ilyen ja­vaslatok, a másik fél kibúvót keres abban, hogy hangoztatja: Tanulmá­nyoznunk kell s ki kell egészítenünk ezeket a javaslatokat stb. Csakhogy világszerte a tömegek másképp te­kintenek a béke és a háború kérdé­sére. A béke védelme mindinkább az embermilliók ügyévé válik min­den földrészen, tekintet nélkül a vi­lágnézetre, a vallási meggyőződés­re és a bőr színére. Ez feljogosít bennünket bízni abban, hogy a béke ügyét végül is sikerül megvédeni. Szeretném biztosítani a XI. szak- szervezeti kongresszus valamennyi külföldi vendégét, hogy a szocialista Csehszlovákia a jövőben is teljes szolidaritást vállal harcukkal a dol­gozók jogaiért, a nemzeti független­ségért és a szabad fejlődésért, a tár­sadalmi haladásért és a békéért. Elvtársak! "Végül legfelsőbb párt- és állami szerveink nevében őszinte köszöne­tét mondok a Forradalmi Szakszer­vezeti Mozgalomnak, tagjainak és tisztségviselőinek, valamint önök­nek, a kongresszus küldöttjeinek, a társadalom fejlődéséhez való je­lentős hozzájárulásukért. Ezt nagy- rabecsüljük. Szakszervezeti moz­galmunknak további sikereket kívá­nunk a népünk jobb életéért kifejtett munkásságában. Éljen a Csehszlovák Szocialista Köztársaság! Éljen dolgozó népünk! Éljen a szocializmus és a béke! ÚJ SZÚ 4 1987. IV. 16. >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents