Új Szó, 1987. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1987-03-14 / 61. szám, szombat

pas : V NYELVŐR Egy hét a nagyvilágban Szombat: Vasárnap: Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: március 7-töl 13-ig Reagan elnök a kongresszusnak megküldött jelenté­sében alaptalanul a fegyverzetkorlátozási megállapo­dások megszegésével vádolta a Szovjetuniót • Vu Hszüe-csien prágai látogatásával megkezdte 7 európai országot érintő körútját • Az NDK találkozót javasolt az NSZK-nak a rakétakérdés megvitatására Vientianéban szovjet-laoszi külügyminiszteri tárgya- • lásokra került sor • Budapestre érkezett Geoffrey Howe, a brit diplomácia vezetője Bécsben harmadszor találkoztak a Varsói Szerződés és a NATO képviselői • Nyugatnémet tudósok leve­lükben támogatásukról biztosították a közepes hatótá­volságú eszközök felszámolására tett Gorbacsov-ja- vaslatot • Giulio Andreotti eddigi külügyminiszter kapott kormányalakítási megbízatást az olasz állam­főtől Genfben a szovjet és az amerikai leszerelési szakértők rövid hétvégi szünet után felújították a tárgyalásokat • Szintén a svájci konferenciavárosban meghatáro­zatlan időre konzultációk végett félbeszakították az afgán-pakisztáni megbeszéléseket Madridban szovjet-spanyol pártközi megbeszélésekre került sor • Guayana fővárosában a közép-amerikai válságról és az adóssággondokról kezdtek tanácsko­zást az el nem kötelezett országok A Szovjetunió végrehajtotta második kísérleti atom­robbantását az atommoratórium kényszerű megszakí­tása óta, s hangsúlyozta: kész bármikor felújítani a nukleáris kísérletek tilalmát, ha Washington ugyan­így tesz • Bonnban letette a hivatali esküt Helmut Kohl új kormánya Eduard Sevardnadze hazatért csendes-óceáni és dél- kelet-ásziai körútjáról Megállapodás fél éven belül? A világpolitika változatlanul veze­tő témája immár két hete az a Gor- bacsov-javaslat, amely az európai közepes hatótávolságú rakéták megsemmisítését szorgalmazza. Rendkívül felpezsdült az ezzel kap­csolatos diplomáciai mozgás. A múlt hét végén szüneteltek az említett fegyverekről Genfben folyó tárgyalások, mivel az amerikai kül­döttség tagjai konzultációkra hazau­taztak; a szovjet delegációban kép­viselt egyes szakértők pedig Wa­shingtonban, illetve Londonban és Párizsban tájékoztattak a szovjet in­dítvány lényegéről. Viktor Karpov, a szovjet külügyminisztérium képvi­selője csütörtökön fejezte be esz­mecseréit a brit kormány illetékesei­vel, s úgy vélekedett: kölcsönös haj­landóság és jóakarat esetén akár hat hónapon belül is létrejöhet a szovjet-amerikai megállapodás az európai közepes hatótávolságú esz­közökről. A Washingtonból érkező eddigi jelentések és reagálások sajnos meglehetősen lehűtik a túlságosan optimista, a megállapodás gyors eléréséhez fűzött reményeket. Az események láncolatában az ugyan mindenképpen biztató, hogy a múlt hét végén létrejött megállapodás ér­telmében április derekán Shultz kül­ügyminiszter Moszkvába látogat, mindemellett azonban létezik szá­mos aggasztó jelenség. Az USA- ban, s kisebb mértékben Nyugat- Európában is aktivizálódnak azok az erők, amelyeknek érdeke a világ atommentesítése felé határozott for­dulatot eredményező szerződés lét­rejöttének a meghiúsítása. Párizs ugyan a kezdeti elutasító magatar­tás után pár napon belül változtatott álláspontján. Mitterrand támogatá­sáról biztosította a rakétakérdés Szovjetunió által javasolt megoldá­sában, viszont London az Elisée palotához viszonyítva fordított mó­don reagált. Margaret Thatcher elő­ször nem hangoztatott fenntartáso­kat, később ugyanakkor nagyítóval kereste a kifogásolni valókat a szov­jet javaslaton. A brit kormány állásfoglalása egyébként azért rendkívül lényeges, mert mintegy két hét múlva Moszkva vendége lesz a konzervatív kor­mányfő, pár nappal korábban pedig Bonnban és Párizsban egyezteti majd a nyugat-európai álláspontot. Geoffrey Howe brit külügyminiszter pedig Thatcher Szovjetunióbeli útja után a szintén Moszkvába készülő amerikai kollégáját, Shultzot tájé­koztatja a szovjet-brit csúcstalálko­zó eredményeiről. A legfőbb okot az aggodalomra mindenekelőtt a Reagan-kormány- zat szolgáltatja. Az amerikai elnök ugyan áttörést jelentőnek nevezte a moszkvai indítványt, viszont a kongresszusnak a hét végén meg­küldött jelentésében változatlanul szerződésszegéssel vádolta a Szovjetuniót. Igaz, alaptalan vá­daskodásainak hangneme némileg visszafogottabb a korábbiakénál. A moszkvai Pravda durva rágalma­zások halmazának nevezte a jelen­tést, amelynek célja nyilvánvalóan az, hogy most a jelentős leszerelési megállapodások^elérésének küszö­bén megbízhatatlan szerződő félnek próbálja feltüntetni a Szovjetuniót. Moszkvában csütörtökön külügymi- nisztériumi nyilatkozatban utasítot­ták el az amerikai rágalmakat, és ugyanakkor rugalmasan reagáltak azokra a nyugat-európai aggodal­makra, amelyek az európai közepes hatótávolságú rakéták javasolt fel­számolása kapcsán tapasztalhatók. Az európai NATO-tagországokat ezzel összefüggésben az aggasztja, hogy mi lesz a közepes hatótávolsá­gú rakéták megsemmisítése után a Varsói Szerződés rövid hatótávol­ságú harcászati-hadműveleti raké­táival és a földrészünkön lévő ha­gyományos fegyverzettel. Moszkvában teljes mértékben egyetértenek azzal, hogy összefüg­gés van az egyes fegyverkategóriák között, s ezért a szovjet vezetés megerősítette: mihelyt sor kerül a közepes hatótávolságú eszközök­re vonatkozó megállapodás aláírá­sára, az NDK és a CSSZSZK kor­mányával való megegyezés után sor kerül e két országban elhelyezett rakétáinak a kivonására. A hagyo­mányos fegyverzet csökkentésére és távlati felszámolására vonatkozó javaslatokat pedig a Varsói Szerző­dés tavalyi budapesti felhívása fog­lalja magába, s ezek megvalósításá­ról tárgyalnak majd március végén a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottságának ülésén. A fegyverzetkorlátozás témaköré­vel összefüggő heti hír az is, hogy a Szovjetunió Szemipalatyinszk mellett kísérleti föld alatti atomrob­bantást hajtott végre, s ugyanakkor cáfolta azokat a nyugati állításokat, hogy a korábbi kísérlet során nukle­áris anyagok kerültek a levegőbe. Moszkvában ismét megerősítették, hogy a Szovjetunió bármikor kész visszatérni az amerikai kísérletek folytatódása miatt megszakított mo­ratóriumához, ha amerikai részről is felhagynak a kísérleti atomrobban­tásokkal. Bonni kabinetalakítás Újabb négy évre választották meg szerdán Helmut Kohlt az NSZK kan­cellárjává. Újraválasztása kifejezet­ten formális volt, ugyanis a januári parlamenti választások eredményei világossá tették, hogy megmarad a bonni kormány élén. Mint ismere­tes, a kereszténydemokraták (CDU) és a keresztényszocialisták (CSU), valamint a szabaddemokraták (FDP) által alkotott hármaskoalíció a leadott szavazatok 53,3 százalé­kát szerezte meg, s így többsége van a Bundestagban. Az 56 éves kereszténydemokrata politikus 1982-ben lett első ízben kancellár, az addig kormányzó szo- ciálliberális koalíció felbomlása nyo­mán. Kohl Helmut Schmidtet váltotta fel ebben a tisztségében. Fél évvel később az új bonni koalíció győzött a soros parlamenti választásokon, s ezzel Kohlt megerősítették kancel­lári székében. A nyugatnémet ke­resztény pártok az idei választáso­kon a négy évvel korábbinál gyen­gébben szerepeltek, azonban ennek ellenére is sikerült megőrizni parla­menti többségüket az FDP-vel együtt, amely előretört. Kohlt most a négy évvel ezelőttinél szerényebb többséggel választották kancellárrá: a kormánykoalíció 269 képviselője közül 253 adta szavazatát a kancel­lárra, ugyanakkor 225-en ellene szavaztak. Az új kormány összetételében nem történtek lényeges személy- cserék, a kulcsfontosságú tárcák élén nincs változás. Továbbra is Genscher áll a külügyminiszteri, Wörner pedig a hadügyminiszteri tárca élén. A szabaddemokraták, te­kintettel arra, hogy a januári válasz­tásokon lényegesen megerősödtek, az eddigi három miniszteri tárca he­lyett négyet kaptak meg az új kor­mányban. A tervek szerint Helmut Kohl a jö­vő héten ismerteti kormánya prog­ramját, amely magában foglalja az új bonni kabinet jövőbeni bel- és kül­politikai elképzeléseit. Belpolitikai vonatkozásban nagy gondokkal néz szembe az új kabinet és döntenie kell számos fontos kérdésben, egyebek között a tervezett adóre­formról. A munkanélküliség problé­májára hívták fel a kancellár figyel­mét azok a nyugatnémet acélipari dolgozók, akik a kormány eskütéte­lének időpontjában a tömeges elbo­csátások ellen tiltakoztak. P. VONYIK ERZSÉBET A Kongresszus ugyan fél évre befagyasztotta a kontrasegély folyósítását, a pénz azonban különféle titkos csatornákon (lásd például az iráni fegyverszállítások ügyét) mégis eljut a törvényes nicaraguai kormány ellen küzdő ellenforradalmá­rokhoz. (Julo Polák karikatúrája) A repríz és a promóció a magyarban Az idegen szavak néha kellemetlenül megtréfálják tájékozatlan használójukat. Egyes toliforgatók ugyanis figyelmen kívül hagynak egy nagyon fontos tényt: ugyanaz az idegen szó - esetleg csak némi alaki különbséggel - más-más jelentésben élhet az egyes nyel­vekben. „Az 1965-ös ... bemutatót 250 repríz követte“ - tájékoztatja - ha ugyan ezt tájékoztatásnak lehet nevezni - egy színművel kapcsolat­ban a hallgatót egyik újságírónk, ezúttal egy magyar nyelvű rádió­adásban. Csakhogy ezt a magyar nyelvet jól ismerő hallgató nem hiszi el. Nem bizony, mert a repríz szó nyelvünkben a következő két jelentésben használatos: 1. egy régebben bemutatott színdarabnak, operának, zeneműnek a hosszabb (legalább egyévi) szünet után való felújítása; 2. zeneműben: szonátában, rondóban az expozíció­nak (alaphangnemben való) visszatérése. Meg kell azonban jegyez­nünk, hogy a Magyar értelmező kéziszótár a szó első jelentésében való használatát nem ajánlja. Okkal, hiszen a felújítás jobban, érthetőbben kifejezi ezt a jelentést. Az 1965-ös bemutatót tehát nem követhette 250 repríz, vagyis felújítás, csak 250 előadás. A szlovák nyelvet jól ismerők már bizonyára sejtik, mi tévesztette meg az újságírót: az, hogy a szlovák nyelvben a repríza szót ebben a jelentésben használják: színművek, zeneművek, hangjátékok ismételt előadása. A magyarban ilyenkor csak ennyi vagy annyi előadást mondunk. Évekkel ezelőtt szóltunk már a promóció szó helytelen használatá­ról, de a tapasztalat azt mutatja, kevesen emlékeznek már rá. Az egyetemi, főiskolai oklevelek átadási ünnepségét - a szlovákban használatos promócia alapján - azóta is promóc/ó-nak nevezik szülök, diákok egyaránt, sót magát a végzettet is - a szlovák promovať alapján - ,,promováíják“, még csak nem is promoveáíják. Akik esetleg magyarul szeretnék megnevezni ezt az ünnepséget, ünnepélyt, illetve magát a műveletet, azok az avatás, avat szavakat használják. Sem az idegen szavak, sem pedig a használt magyar változatok nem alkalmasak a szóban forgó fogalmak jelölésére. Nézzük meg, miért! A promócia latin szó, a szlovák promócia alakban használja. Magát a cselekvést a promoveál - nem a szlovákos promováí - alakkal fejeznénk ki. Csakhogy a magyarból már régebben kiszorult a promó­ció főnév is, a promoveál ige is. Legalábbis nem használatosak minden ilyenfajta ünnepség és művelet megnevezésére. A promoveál ige jelentései: 1. előléptet, kinevez; 2. tudományos fokozatot odaítél, avat. De az avat, avatás magyar szavakat sem használhatjuk bármilyenfajta oklevél átadásával, illetve ezek ünnepségeivel kapcso­latban. Használati körük sokkal szűkebb, mint a latin eredetű szlovák promovať, promócia szavaké. Az avat igét csak akkor használhatjuk a promovať megfelelőjeként, ha magát a személyt ezen az ünnepsé­gen tagjává fogadják valamely közösségnek, csoportnak, rendnek; beiktatják valamilyen hivatalba, valakiknek a sorába. Természetesen azt is meghatározhatjuk a nyelvszokás alapján, milyen közösségek, csoportok lehetnek ezek. Avathatnak valakit doktorrá, tisztté, úttö­rővé. A felserdült falusi fiúkat legénnyé avatták. Tehát doktorrá még avathatják az egyetemet végzett személyt, sőt promoveálhatnák is az illetőt, ha ez a szó még sokak által ismert és használatos volna. De nem az. Tanárrá, mérnökké, közgazdásszá nem promoveálhatják, nem is avathatják az oklevelet szerzett személyeket, mert ók ezáltal nem lépnek be valamilyen zártabb közösségbe. Ez a zártabb közösségük már a doktori címet viselőknek sincs meg, de a hagyo­mány alapján ma is használatos a doktorrá avat kifejezés. A tanárok, mérnökök, közgazdászok és mások átveszik oklevelü­ket vagy diplomájukat, s magát az ünnepséget is így nevezik magyar egyetemeken, főiskolákon: diplomakiosztó ünnepség, oklevélkiosztó ünnepség, diplomakiosztás, oklevélkiosztás. Használjuk ma is ezeket a kifejezéseket! JAKAB ISTVÁN Fél lábon A nyelvek egymásra hatása kimutatható egyebek közt az állandó szókapcsolatokon, a szólásokon, közmondásokon is. A cseh, illetve a szlovák állandó kapcsolatok átszivárgása természetes és könnyen kimutatható. Az olyan átvételek: szólások, közmondások, amelyek­nek magyarított másai nem ellenkeznek szemléletmódunkkal, a magyaros észjárással, meghonosodhatnak, s nyelvünk gazdagodá­sát jelenthetik. Népies stílusú írásban például már nem hibáztatnám az olyan szóláshasonlatokat, mint az ásít, mint macska a pozdorján“; „nekiment, mint vak koldus a kapunak"; stb. ‘ Az O. Nagy Gábor szólásgyűjteményében található ,,fél lábbal a koporsóban (a sírban) van“, nálunk egyes területeken használják ilyen változatban is: „egyik lába a koporsóban (a sírban) van“. Olyanra szokták ezt mondani, aki nagyon öreg vagy beteg. Csehszlovákia magyarlakta vidékein olyan változatát is használják ennek a szólásnak - feltehetően cseh vagy szlovák hatásra -, amelyet az említett s mindmáig legalaposabb gyűjteményünk nem ismer, vagy legalábbis nem tart számon. Például aki márfélig-meddig hazaköltözött vagy hamarosan hazakerül valahonnan, arra azt szok­tuk mondani, hogy ,,fél lábbal már otthon van“. Ha valakinek valamilyen kellemetlen állapotot, helyzetet kell eltűrnie egy rövid ideig, azt így szoktuk vigasztalni: „ezt már fél lábon, (vagy fél lábon állva) is kibírod“. A gavallér, tudjuk, olykor a zenészt fél lábra állítva muzsikáltatott magának - vagyis az idézett szólások nem idegenek a magyaros szemlélettől, használatukat nincs okunk kifogásolni. Zavarossá teszi a szólás ezt a mondatot: „Ha nyert volna a csapat, úgy féllábbal már tovább jutott volna...“ A zavar abból adódik, hogy a ,, féllábbal tovább jut“ az odábbsánti- kálás képzetét is felkelti az olvasóban, amellett, hogy nyilvánvaló számára, a jelentése ez: ha nyert volna a csapat, akkor fél lábbal már a döntőben, a felsőbb osztályban vagy a következő fordulóban lenne. Nem alkalmazza szerencsésen ezt a szólást a következő mondat fogalmazója sem: „Ez a felkelés nagy csapást mért a már akkor úgyis féllábon álló fasiszta Németországra.“ A fasiszta Németország nem - vagy legalábbis nem csupán - kényelmetlenül, azaz fél lábon állt, hanem fél lábbal már a sírban volt 1944-ben. A szólásnak az eredeti alakja sokkal hatásosabb a mondatban. „Ez a felkelés nagy csapást mért a már akkor úgyis fél lábbal a sírban lévő fasiszta Németországra. MORVAY GABOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents