Új Szó, 1987. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1987-03-12 / 59. szám, csütörtök

ÚJ szú 3 987. III. 12. * Reagan koholt vádjai A cél a leszerelési megállapodások megtartását szorgalmazó honatyák „megdolgozása“ (ČSTK) - Ronald Reagan ameri­kai elnök a Kongresszusnak kül­dött jelentésében gyakorlatilag valamennyi leszerelési megálla­podás és szerződés megszegésé­vel vádolja a Szovjetuniót. A jelen­tés célja, hogy „megdolgozza" azo­kat a törvényhozókat, akik a szov­jet-amerikai leszerelési megállapo­dások megtartását szorgalmazzák. Reagan dokumentuma egyebek kö­zött a SALT-II szerződés megsérté­sével vádolja a Szovjetuniót és azt is állítja, hogy a rakétaelháritó rend­szerek korlátozásáról szóló ABM- szerződés felrúgására nem az USA, hanem a Szovjetunió készül. Rea­gan álszent módon azt Írja, hogy a szovjet magatartás „aláaknázza az új szerződések aláírásához szük­séges politikai bizalmat“. A jelentés természetesen elhall­gatja, hogy az USA temette el a SALT ll-tőt, s Washington az, aki az ABM-szerzödés felrúgásával szabad utat kíván biztosítani a világ­űr militarizálásához. A tekintélyes amerikai Védelmi Információs Központ visszautasí­totta az elnök valótlan állításait és hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió következetesen tartja magát a fegyverzetellenőrzési megálla­podásokhoz. A moszkvai Pravda tegnapi szá­mában Ronald Reagan szokásos (ČSTK) - A Pentagon közvetlenül a világűrben kívánja folytatni a raké­taelhárító fegyverek fejlesztését és kísérleteit, közölte Washingtonban Caspar Weinberger amerikai had­ügyminiszter. Elmondta, az Egyesült Államok a következő pénzügyi év­ben folytatja a műholdromboló ASAT-rendszerhez tartozó elemek fejlesztését és kísérleteit, s a Penta­gon az idén legkevesebb három kí­sérlettel számol a világűrben. Az ASAT-rendszer egy erős rob­banótöltettel felszerelt kisebb raké­tából áll, amelyet először egy F-15- ös bombázó visz az atmoszféra fel­sőbb rétegeibe, majd onnan startol a megsemmisítésre kiszemelt mű­hold ellen. A Pentagon 1985-ben a rakétát saját műholdja ellen próbál­ta ki a világűrben. A Kongresszus ezt követően a mozgó űrbéli célok elleni további kísérleteket nem engedé­lyezte, mivei a Szovjetunió sem haj­ír kuriózum Testvérpár - egy kormányban (ČSTK) - Charles Haughey, az ír Köztársaság miniszterelnöke a par­lament keddi ülésén ismertette kor­mányának összetételét. A miniszter- elnök-helyettes és egyben a külügy­miniszter Brian Lenihan lett, a pénz­ügyminiszteri tárcát Ray MacSharry kapta, a hadügyminiszter Michael Noonan lett. Kuriózumnak számít, hogy Írország történetében első íz­ben tagja a kormánynak egy testvér­pár: az oktatásügyminiszter-asz­szony a külügyminiszter húga. Az új dublini kormány azt követő­en alakulhatott meg, hogy a februári parlamenti választásokat a Haughey vezette ellenzéki Fianna Fail párt nyerte meg, a korábban kormányzó Fine Gael párttal szemben, melynek élén Garret Fitzgerald miniszterel­nök állt. Jaruzelski fogadta a kínai külügyminisztert (ČSTK) - Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, az Államta­nács elnöke kedden fogadta Vu Hszüe-csient, a Kínai KP KB Politi­kai Bizottságának és a kínai államta­nácsnak a tagját, külügyminisztert, aki hivatalos látogatáson tartózkodik Lengyelországban. A két politikus nagyra értékelte a két állam és nép közti kapcsolatok fejlődését, majd véleményt cseréltek az időszerű nemzetközi problémák­ról. Úgyszintén tájékoztatták egy­mást országaik helyzetéről. szombati rádióbeszédére reagált. Az amerikai elnök a múlt héten a szovjet-amerikai viszonyt az álta­lános béke egyik alapfeltételének minősítette, amivel csak egyet lehet érteni - írja a Pravda. Ez egyben azt is jelenti, hogy az államférfiaknak komolyan és megfontoltan kell hoz- záállniuk a szovjet-amerikai vi­szonyhoz. De mit tesz az elnök? - teszi fel a kérdést az SZKP KB lapja, s rámutat, hogy Reagan rádióbeszédében a regionális konfliktusok ürügyén intézett ki­rohanásokat a Szovjetunió ellen. Afganisztánt, Líbiát, Szíriát, Kubát, Nicaraguát, Vietnamot, Etiópiát, Dél-Jement, Angolát és a Palesztinái Felszabadítási Szervezetet említet­te, s mindenütt Moszkva kezét vélte látni. Az amerikai elnök lényegében az olyan országok elleni keresztes­hadjárat új forgatókönyvét terjesz­tette elő, amelyek törvényes kormá­nya nem felel meg a jelenlegi ameri­kai vezetésnek, - mutat rá a Pravda, majd hangoztatja, hogy Reagan vá­daskodásait még az sem indokol­hatja, hogy a Fehér Ház az Irangate botrány miatti tekintélyveszteséget igyekszik ilyen módon pótolni. Ilyen provinciális szinten azonban egy erős nagyhatalom nem folytathat politikát, annál is inkább, mivel a ha­sonló törekvések amúgy is hiábava- lóak, állapítja meg. tott végre ilyen próbákat. A Kong­resszus döntése azonban csak szeptember végéig van érvényben. A Pentagon nagy fontosságot tu­lajdonít az ASAT-rendszernek, mi­vel segítségével megsemmisíthetök lennének az atomtámadás esetén vészjelzést leadó műholdak. Jelen­leg azt vizsgálják, hogyan lehetne az F-15-ös bombázót felváltani egy Pershing-rakéta módosított típu­sával. (ČSTK) - A Petrobas brazil álla­mi társaság kilenc kőolajfinomító­ját a kormány utasítására katonai egységek foglalták el a szerdára virradó éjszaka. A köolajfinomítók alkalmazottjai ugyanis azt tervezték, hogy csütörtöktől béremelési sztrájkba lépnek. A katonai és rend­őri egységek megszállták azokat a kikötőket is, amelyekben már ti­zenharmadik napja 40 ezer munkás sztrájkolt, szintén béremelést köve­telve. A munkabeszüntetés teljesen megbénította 200 brazil hajó be- és kirakodását. A brazil kormány azzal a céllal rendelte el a kikötők és a kőolajfino­Lemondott a kormány (ČSTK) - Bolíviában - az elmúlt majd két héten belül már második alkalommal - testületileg lemondott a kormány. A tizennyolc miniszter azt követően nyújtotta be lemondá­sát, hogy a parlament hétfőn nem szavazott bizalmat öt tárca vezetőjé­nek Ök dolgozták ki Victor Paz Estenssoro elnök kormányának szigorú gazdasági programját. A manilai kabinet a szeparatistákkal tárgyal (ČSTK) - A Fülöp-szigeteki kormány képviselői kedden már harmadszor foly­tattak tárgyalásokat a muzulmán szepa- ratisták legjelentősebb szervezetével a Moro Nemzeti Felszabadítási Fronttal A Mindanao szigetén lezajlott tárgyaláso­kon mindkét fél megelégedését fejezte ki a párbeszéd eddigi eredményei felett és megállapodtak abban, hogy hat hónappal meghosszabbítják a tűzszünetet. A manilai kormány képviselői átadták a front vezetőinek a muzulmánok politikai autonómiájára vonatkozó javaslataikat Részleteket erről a dokumentumról nem hoztak nyilvánosságra A felek megálla­podtak abban, hogy Manilában március 23-án ismét tárgyalóasztalhoz ülnek SIKERTELEN GÉPELTÉRÍTÉS (ČSTK) - Tizenhárom személy, közöttük egy gyermek sérült meg egy kubai repülőgépnek az Egyesült Államokba való sikertelen eltérítési kísérlete során. A géprablót a bel­ügyminisztérium tagja tette ártalmat­lanná, aki a repülőgépen tartózko­dott. Ezt a hírt tegnap a kubai bel­ügyminisztérium közölte. A géprabló a büntetett előéletű Juan Carlos Jimenez kézigránátok­kal fenyegetőzve megkísérelte az USA-ba téríteni a repülőgépet, amelynek fedélzetén 48 személy utazott Havannából Nueva Gerona városba, az Ifjúság szigetére. Abban a pillanatban, amikor kísérlete már meghiúsult, a géprabló eldobta az egyik gránátot és így 13 utast meg­sebesített. mitók elfoglalását, hogy helyreálljon a fűtőanyagtermelés és -szállítás. A kőolajhiány egyébként már kezdi éreztetni hatását az egész ország­ban. A Petrobas közlése szerint a je­lenlegi készletek alig két hétre ele­gendőek. Brazíliában napi 1 millió 100 ezer barrel kőolajat fogyaszta­nak, s a hazai termelés e szükségle­tek mintegy felét fedezi. A többit főleg Irakból, Iránból, Nigériából és Angolából importálják. A feszült helyzetet tovább élezi, hogy a brazil parasztok is tiltakozó akciókba kezdtek, több városba például 24 órán át tartották eltorla­szolva a fő utcákat. II~ a hidegháborúról esik ICl szó, többnyire még a le­egyszerűsítésre hajlamos történet­írók is az akkor már egyébként visz- szavonult brit kormányfő, Churchill hírhedt 1946. március 5-i fultoni be­szédét jelölik meg kiindulópontja­ként. Itt hangzott el először a későb­biekben oly gyakran ismételt foga­lom, a „vasfüggöny“ - és leereszté­sének szükségessége földré­szünkön. A vasfüggöny lehúzásában két­ségtelenül a legaktívabb szerepet az Egyesült Államok 33. elnöke, Harry Truman játszotta, aki már Fultont megelőzően egy évvel korábban, Roosevelt váratlan, 1945. április 12-én bekövetkezett halála utáni be­iktatását követően elnökségének szinte első órái­ban értésre adta: a leghatározot­tabban szakít elődjének külpoli­tikai irányvonalával. Sutba dobta Roosevelt politikáját, aki - köztudot­tan - aktívan részt vett az antifasisz­ta koalíció létrehozásában és a szö­vetséges nagyhatalmak háború utá­ni együttműködésének a fenntartá­sát vallotta. Hogy Truman mennyire volt kizárólag az erőre támaszkodó nagypolitika megrögzött híve, bizo­nyítja egy legtöbbet bírált döntése: szabad kezet adott Hirosima és Na- gaszaki atombombázásához. Mindebből eredően Truman politi­kai szótára elődjétől alapvetően kü­lönböző kifejezéseket tartalmazott: egyebek között a kommunizmus fel­tartóztatását, a „vörösök“ világ­uralomra törő terveinek a meghiúsí­tását, a kommunista erők elleni ke­reszteshadjáratot külföldön és oda­haza egyaránt. Truman tehát már bő egy évvel a fultoni beszéd elhangzá­sa előtt megtette az első határozott lépéseket a fagyos légkörű hideghá­borúhoz. Életrajzírói közül egyesek „szegény Harrynak“ nevezték, mert váratlanul, szinte egyik óráról a má­sikra csöppent az elnökségbe, ép­pen ezért „csak azt tette, amit tu­dott, vagyis pusztán a hirtelen jött események belső logikája sodorta ebbe, vagy abba az irányba“. A lé­péseit elfogulatlanul értékelők vi­szont leszögezik, hogy ugyan Roo­sevelt stratégiai elképzeléseiről nem sokat tudott (mindössze kétszer ta­lálkozott személyesen elődjével), azt viszont az első perctől kezdve pontosan tudta, hogy ő maga mit akar. Ellentmondást nem tűrő erő­szakossággal látott hozzá saját ter­veinek megvalósításához, amelyek kommunistaellenességéből, a szov­jet befolyás fokozódásától való bete­ges félelméből fakadtak. A nyilvánvaló szovjetellenes- ségre valló első lépéseként felmondta a Moszkvával még előde által aláírt, ún. kölcsönbérleti szer­ződést, amelynek értelmében az USA, mint a Hitler-ellenes koalíció tagja, kedvezményes módon segí­tette a Szovjetuniót és a többi szö­vetségest a fasiszták elleni harcban. A partnerek gyakorlatilag nem kész­pénzzel fizettek, hanem az ameri­kaiak kölcsönbe, illetve bérbe adták a hadianyagot és egyéb felszerelé­seket, s ezt a szövetségi költségve­tésből finanszírozták. Trumanék a felmondást ráadásul olyan otrom­ba módon tették, hogy egyszerűen visszafordították a már úton levő hajókat. Moszkvában magától érte- • tődően ezt és a hasonló lépéseket az amerikai politika gyökeres meg­változásaként értékelték. Ebben az időben kezdődtek meg a Szovjetuni­óba irányuló uszító amerikai rádió­adások, amelyek a hidegháború iga­zi jelképévé váltak. Truman 1947. március 12-én a Kongresszusnak küldött elnöki üzenetében foglalta össze külpoliti­kai alapelveit. Ezek gyakorlatilag az USA első globálstratégiai irányvona­lát vázolták, s abból indultak ki, hogy Amerikának, mint a tőkés világ lege­rősebb hatalmának globális érdekei vannak az egész világon, s ezek megvédése érdekében kész katonai erőt is alkalmazni bárhol, ahol ezt szükségesnek ítéli meg. Az akkori amerikai stratégák szerint a kommu­nista veszély főleg a Szovjetunióval, illetve a szövetségeseivel szomszé­dos tőkés államokat fenyegeti Ezért a Truman-elv alapján mindenekelőtt a déli, ún. válságív országainak a megerősítését tűzték ki célul, bele­értve Törökországot, Görögországot és részben Iránt is. Ezeknek a reak­ciós kormányoknak nyújtott 400 mil­lió dolláros segítség hozzájárult a népi mozgalmak elfojtásához és a forradalomellenes erők felülkere- kedéséhez. A Truman-elv szellemé­ben fogant az USA akkori külügymi­niszteréről elnevezett Marshall-terv is, amelynek keretében a háború utáni károk helyreállításához politi­kai feltételekhez kötött hiteleket nyújtottak. A doktrína alapelveként fogalmazták meg, hogy az Egyesült Államok kész fellépni minden forra­dalmi megmozdulás, haladó társa­dalmi változás ellen, a kommunista és a szocialista mozgalom elfojtá­sáért. A felsorolt fogalmak, sajnos, ma is nagyon ismerősen csengenek, hi­szen mindennaposak a jelenlegi wa­shingtoni vezetés szóhasználatá­ban. Lapozzuk csak fel az utóbbi évek amerikai katonai kalandjait: ezek között szerepel a Líbia elleni tavalyi légitámadás, Grenada lero- hanása, a maga haladó útját járó Nicaragua, valamint a belső helyzet politikai rendezéséért küzdő törvé­nyes afganisztáni kormány elleni had­üzenet nélküli háború támogatása Vagy ugorjunk pár évvel még visz- szább. Ott volt a vietnami háború, a disznó-öböli akció, s egészen a trumani időkhöz visszatérve a ko­reai háború. A mindenkori washing­toni kormányzatok valamennyi eset­ben az amerikai létérdekek védel­mére, és - úgymond - a szabadsá­gukért küzdő népek harcának a tá­mogatására hivatkoztak, s hivatkoz­nak ma is. •>> A felsorolásból is kitűnik, hogy a trumani örökség kisebb vagy na­gyobb mértékben, de mindenkép­pen meghatározta utódjainak, Eisenhowernek, John Kennedynek, Johnsonnak, Nixonnak, Fordnak és Carternek, nemkülönben Reagan- nek a politikáját. A trumani irányvo­nal legsúlyosabb „eredménye“ a militarizmus általános térhódítása az USA-ban az, hogy a hadiipar és a központi hatalom szinte a véglete­kig összefonódott, s az előbbi döntő­en meghatározza a Fehér Ház kül- és katonapolitikáját. Ronald Reagan első és második elnöki periódusa a legfényesebb bi­zonyítéka ennek. Reagan a hadi­iparral teljes egyetértésben minden erővel az amerikai katonai fölény, a hegemónia visszaszerzésére töre­kedett, s teszi ezt ma is. Sajnos, az Egyesült Államokban a nagypolitiká­ra szinte nincs is befolyása azon kevés politikusoknak, akik felismer­ték a nemzetközi életben a Truman óta bekövetkezett változások objek­tív jellegét, s azt, hogy a helyzet az elmúlt 40 évben nem a Truman- doktrínának megfelelően alakult. Ebből eredően a Fehér Ház képte­len megtalálni az USA reális helyét a világban, s az atomkorban nem tud helyesen élni nagyhatalmi fele­lősségével. r~ magától értetődően jelen­ti-. í- leg sem a Szovjetunión múlik, akárcsak 40 évvel ezelőtt sem rajta múlott. Moszkvában ugyanis már Truman beiktatásának másnap­ján közölték: a Szovjetunió készség­gel elismeri az USA jogát, hogy világhatalomként részt vegyen min­den probléma rendezésében, és szívesen együttműködik vele a há­ború utáni világ békés rendjének a megteremtésében. S történt ez akkor, amikor a világ 1945 áprilisá­nak derekán már csak karnyújtás­nyira volt az áhított békétől. S törté­nik mindez ma is, amikor 13 évnyire vagyunk az ezredfordulótól és a tár­gyalóasztalon ott fekszik az atom­fegyverek 2000-ig való felszámolá­sát célzó szovjet leszerelési prog­ram. Kérdés, hogy vajon 40 év után kikerül-e Washington politikai irány­vonala a Truman-doktrina árnyéká­ból? P. VONYIK ERZSÉBET A Pentagon idén három űrkísérletet hajt végre Az Egyesült Államok bonni nagykövetének a napokban hét nyugatné­met város gyermekeinek küldöttsége szokatlanul nagy méretű békeü­zenetet adott át, amelyet feladóik Ronald Reagannek, az Egyesült Államok elnökének és Mihail Gorbacsovnak, az SZKP Központi Bizott­sága főtitkárának címeztek. Képünkön a gyermekdelegáció tagjai átad­ják a hatalmas méretű levelet. (Telefoto: ČSTK) Katonai egységek szállták meg az olajfinomítókat és kikötőket A brazil parasztok tiltakozó akciója tovább élezi a helyzetet A Truman-doktrína árnyékában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents