Új Szó, 1987. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1987-03-07 / 55. szám, szombat
ÚJ szú 5 % % 1987. III. 7. Tiszteletet, megbecsülést érdemelnek Már hagyomány, hogy a nemzetközi nőnap alkalmából pártunk és kormányunk vezetői fogadják a dolgozó nők képviselőit, azokat, akik kiváló munkájukkal, társadalmi aktivitásukkal kiérdemelték az elismerést. A kitüntettetek közül hármat kerestek fel munkatársaink. Blaskovics Mária 1968-ban lakóhelyén, Ajnácskön (Hajnáčka) lett tagja a Szlovákiai Nöszövetségnek, egy esztendővel később pedig már a rimaszombati (Rimavská Sobota) járási bizottság vezetőségének is. Megválasztását az alapszervezetben vécjzett jó munkája, aktivitása többsége a munkahelyi elfoglaltság mellett általában a családról is gondoskodik, gyermekeket nevel. A szabadidő, a pihenés rovására kellene tehát gyűléseken, rendezvényeken részt venniük, s ezt csakis úgy tudjuk elérni, ha a szövetségen belül megtaláljuk az érdekesebb, Keressük a vonzóbb munkaformákat indokolta. A fiatal hivatalnoknő meghálálta az előlegezett bizalmat, neve az elmúlt több mint másfél évtized alatt egyszer sem hiányzott a járási bizottság jelöltjeinek listájáról. Főként szociális kérdésekkel foglalkozik. Nem véletlenül, hiszen munkahelyén, a Rimaszombati Járási Nemzeti Bizottságon is a szociális szakosztály előadója. Az idős emberek különösen közel állnak hozzá. Nyugdíjastalálkozókat, klublátogatásokat szervez, tolmácsolja az otthonokban élő emberek észrevételeit és gondjait, s ha módjában áll, maga is segít. Társadalmi munkája nem korlátozódik csupán a szociális területre Az alapszervezet rendezvényeiből is aktívan részt vállal. A kézimunkakiállítás megrendezése mellett különösen az olvasómozgalom bővítését szorgalmazza, s példát mutat a kötelezettségvállalások teljesítésében is. A lakóhelyén sem marad közömbös a közügyek iránt. A Szlovákiai Nőszövetség második számú alap- szervezetének tagjaként soraik aktivizálására törekszik.- Különösen a fiatalok közül szeretnék mind több nőt bevonni a mozgalomba - mondotta terveivel kapcsolatosan. - Persze ez nem köny- nyű feladat, hiszen asszonytársaim vonzóbb munkaformákat. Néhány alapszervezetben ezzel már megpróbálkoztak, s az eredmény nem maradt el. Legutóbb Tisovecben a városi konferenciával egyidöben mézeskalácskiállitást rendeztek, s ez nem vártan nagy tömeget mozgósított. Ebben a városban ugyanis régi hagyományai vannak a mézeskalácssütésnek. A hagyományokra tehát a járás más tájegységein is bátran építhetünk akárcsak a technika vívmányaira, mert egy másik alapszervezetben arról bizonyosodtunk meg, hogy tagtársaink az új iránt is fogékonyak. Elképzelések, tervek egyéb vonatkozásban is vannak. Járásunk, ezen belül városunk egyik jellegzetessége, hogy a lakosságnak immár közel egyötödét a cigánycsaládok képezik. Társadalmi felemelkedésükkel kapcsolatban gondok sokasága hárul a közigazgatásra és a tömegszervezetekre, így a nőszövetségre is. Ami bennünket illet, mindenekelőtt a lányok és fiatal asszonyok képzésére fordítunk nagy figyelmet. Állandósítanunk kell a felvilágosító munkát is, melynek az egészségvédelemre éppúgy vonatkoznia kell, mint a családtervezésre, a bűnmegelőzésre, vagy az alkoholizmus elleni küzdelemre. Járási konferenciánk előtt részt vettem néhány falusi alapszervezet, igy a nagybalogi (Veľký Blh) és a várgedei (Hodejov) évzáró taggyűlésén. Ezeken is több gondot vetettek fel. Tisovecben például megoldatlan sok nyugdíjas étkeztetése. Az idős emberek gyakran szorulnak lakótársaikra, egyesek már-már kiszolgáltatott helyzetben vannak. Ezen a téren tehát sürgős megoldást kell keresnünk, csakúgy mint a sokgyermekes családok helyzetének javításában. Persze tudjuk, hogy mindez nem elsősorban a nő- szövetség feladata, de a miénk is. És ez a lényeg. Szövetségünk vonzerejét a jövőben csak úgy tudjuk megerősíteni, ha alkotó módon vesszük ki részünket a társadalmi problémák megoldásából. Blaskovics Máriát az idei járási konferencián ismét a járási bizottság tagjává választották. Nem titkolta, jóleső érzés, hogy ismét számítanak munkájára.- Eddigi fáradozásom elismeréseként már két kitüntetést is kaptam szövetségünk központi bizottságától, most pedig részt vehetek Szlovákia fővárosában a hagyományos nőnapi fogadáson. Nagy megtiszteltetés ez számomra. HACSI ATTILA Bízni a munkában, bízni a faluban Milas Viola alighanem csak akkor pihen, amikor alszik. Éjszakái most már nyugodtabbak, de volt idő, amikor a sötét szobában sem jött álom a szemére. Töprengett, önmarcangoló gondolatok emésztették, de ezt csak a hozzá legközelebb állók vették észre, vagy talán még ők sem. Hogy milyen vívódásokon ment keresztül, azt igazán csak ö tudja. Egy azonban biztos: az élet nem kényeztette el. A második világháború alatt született, második gyerekként a családban. Alig múlt négy éves, amikor az édesanyját elveszítette. Édesapja később megnősült, a két gyereket egyedül nem tudta volna felnevelni.- A mostohám már meghalt, apám még él. A bátyám két éve agyvérzést kapott. Tanító volt. Most otthon van, rokkant - sorolja Milas Viola a tényeket, majd elgondolkodva ismétli meg kérdésemet: - Hogy milyen volt a gyermekkorom? Hát, fényes nem volt, de azért volt benne szép is. Én az apróbb dolgoknak, a kedves kis meglepetéseknek is igen tudtam örülni. Otthon lényegében nem volt rossz, de valahogy mégis minél előbb önállósulni akartam, korán, már tizenhat éves koromban férjhez mentem. Alighanem elhamarkodott lépés volt. A férjem is fiatal volt, élettapasztalat nélkül. A ránk szakadt nehézségekkel nehezen tudtunk megbirkózni. Tizenhárom évi házasság után itt is hagyott. Anna kilenc éves volt akkor, Viola pedig tizenkettő. Ellátni a gyerekeket, nevelni, taníttatni őket, azt is megadni nekik, ami neki hasonló korában hiányzott - ez volt Milas Viola legbiztosabb fogódzója az akkori helyzetben. Ez adott értelmet mindennapjainak, erőt ahhoz, hogy ne csüggec^en. Úgy is mondhatnám, hogy a munkába menekült. Először idénymunkát vállalt a helybeli szövetkezetben, majd ugyanitt raktáros lett. Három évig dolgozott az efsz alkatrészraktárában. Amikor pedig a polyáni (Poľany) és a szolnocskai (Solnička) szövetkezet egyesült, a gabonaraktár helyettes vezetőjévé nevezték ki. Még harminc éves sem volt, amikor a főnöke hirtelen megbetegedett, s 1976 nyarán a termény fogadására Milas Violának már egyedül kellett előkészítenie a hombárokat.- Soha nem felejtem el azt a nyarat. Hogy mennyit izgultam, rettegtem. Még csak második éve dolgoztam ebben a raktárban, tapasztalatom alig volt. Ráadásul vetőmagot termesztettünk. Be kellett állítani a tisztítóberendezést, aztán beindítani, majd elraktározni a különböző fajtájú búzát, árpát. Bizony volt mit tenni. Egyszer az is megtörtént, hogy összefolyt két különböző fajtájú búza. Azt hittem, hogy ott helyben elsírom magam, de összeszorítottam a fogam és azt mondtam, nem adom fel. Fogtam a fejszét, és megtanultam hogyan lehet megerősíteni a reteszeket. Milas Viola nemcsak a fejsze nyelét, hanem a lapátot is sokszor megfogja a zsákolásról pedig nem is beszélve. A szövetkezet elnöke már figyelmeztette is a zootechnikuso- kat: „Nem akarom meglátni még egyszer, hogy ez az asszony a hátán hordja az abrakot."- Nem tudtam, hogy észrevette az elnök, de nem tagadom jóleső érzés, ha így mondta. Tudja, tényleg nem kellene az istállókba mennem, elég lenne kiadnom az abrakot, de én meg akarok győződni róla, hogy minden állatgondozó megkapja-e a szükséges mennyiséget. És ha már ott vagyok, akkor nemcsak né- zelődök, én is beviszem a zsákot... A rend, a tisztaság és a munka szeretete - úgy tapasztaltam, ez jellemzi leginkább ezt az asszonyt. Rengeteget dolgozik. Nagyot téved, aki azt hiszi, hogy a raktárban csak nyáron és ősszel van munka. Mostanában már a borsó vetéséhez készülődnek. Száz hektárt vetnek majd. Készülnek a tavaszi árpa, a cukorrépa és a napraforgó vetéséhez is - és mindez természetesen fokozott munkát, törődést kíván Milas Violától. Tavasszal az építkezések is elkezdődnek, illetve folytatódnak a szövetkezetben, s neki ezekhez is köze van, hiszen az építőanyagok raktározását is az ő gondjaira bízták, mint ahogy a műtrágyák, a vegyszerek tárolását is. Ilyen felelősség, annyi kötelesség mellett szinte csodálatos, hogy még képes időt szakítani a nőszövetség és a Vöröskereszt helyi szervezetében, valamint a Csemadokban végzett sokrétű munkára.- Szeretem ezt a falut, tavasztól őszig olyan mint egy virágoskert, s ez kétségtelenül az itteni asszonyok munkájának köszönhető elsősorban - mondja lelkesen, majd kicsit panaszkodva így folytatja: - Sajnos, a fiatalok közül sokan nem maradnak itthon, és arra is van példa, hogy az idősebbek is elmennek a városokba. Már elég sok elhagyott porta, üres ház van a falunkban. Mi, akik itt maradtunk, bízunk benne, hogy ez a folyamat egyszer megáll. Jó itt, és ezek a falvak nem szűnhetnek meg. Most már a szövetkezetünknek is jobban megy. Komoly fejlesztésekbe kezdtünk és a múlt évet is két millió koronás nyereséggel zártuk. Munka, bizakodás, remény - ez hajtja ezt az asszonyt, s azok az örömök, amelyek a jól elvégzett munkából lelket melengetően hatnak rá. Mindkét lánya is a szövetkezetben dolgozik. Milas Viola nehéz élete ellenére is elégedett. Amint mondotta, most már sokkal többször tud örülni, mint régen, s nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy a Tőketerebesi (Trebi- šov) járás dolgozó nőinek képviseletében ott lehet a nőnapi fogadáson. SZASZÁK GYÖRGY Gyermekek és nők között Néhány apróság még akkor sem engedte el a szoknyája szélét, amikor telefonhoz hívtuk. Talán attól tartottak, ott hagyja őket.- A kiscsoportosok nagyon ra- gaszkodóak - magyarázta találkozásunkkor Domsitz Piroska, a gab- číkovói óvoda igazgatója. - Sok-sok szere- tetre, megértésre van szükségük, s ha mindezt megkapják, végtelenül hálásak. Az igazgatónő pedig ért a gyermekek nyelvén. A türelem, a féltő gondoskodás, a jóra nevelés, az ismeretek mind székesebb körű elsajátíttatása a célja. Erre ösztönzi munkatársait is. És mi sem jobb bizonyítéka munkája eredményességének, minthogy a négy csoportban a több mint száz apróság jól érzi magát a kollektívában, örömmel jönnek reggelente az óvodába.- Természetesen a gyermekeken keresztül a szülőkkel, elsősorban az anyukákkal is kapcsolatba kerülünk. Nem kell különösebb felmérést végeznünk a családok helyzetéről, az otthoni viszonyokról, a tapasztalt pedagógus a gyermekek viselkedéséből, az elejtett mondatokból is pontos képet kap erről. A szülői értekezleteken az ismereteket általánosítva próbálok tanácsokat, útmutatást adni a gyermekneveléshez, úgy is, mint gyakorló anyuka, úgy is, mint gyakorló szakember. Ezzel nem merül ki felvilágosító munkája. A Szlovákiai Nőszövetség tevékenységébe évek óta bekapcsolódik, s a lányoknak, asszonyoknak is igyekszik átadni tudását, tapasztalatait.- Tizenkét évig Bakán (Baka) laktunk, ott is dolgoztam. Olyan közösségben éltem, melyben igen jól éreztem magam. A község társadalmi és kulturális élete mindig mozgalmas volt, az emberek szívesen jöttek a különböző rendezvényekre. 1981-ben költöztünk várkonyi (Vra- kúň) családi házunkba, s bizony meglepetéssel tapasztaltam, hogy ebben a kb. 2500 lakosú faluban nem olyan pezsgő a közösségi élet. Korábban hozzászoktam, hogy mindig társaság, emberek vesznek körül, a szervezőmunkából is kivettem részem, s ez itt egyszerűen hiányzott. Végül is megtalálta a módját, hogyan válhatna ismét hasznosabbá a társadalom számára. Bekapcsolódott a nőszövetség helyi szervezetének tevékenységébe. A többségben fiatalokból álló vezetőséggel munkához láttak. Domsitz Piroska jelenleg az alelnöki tisztet tölti be.- Először is a tagok létszámát próbáltuk növelni. Ez sikerült is, 115-ről 230-ra Aztán olyan formákat választottunk, melyek népszerűek a nők körében. Tavaly például sikeres sütőtanfolyamot szerveztünk, és nagy volt az érdeklődés a kézimunka-tanfolyam iránt is, amelyen a kötés alapjait sajátíthatták el. Ez utóbbit haladók számára is szerveztünk. Ezeken az összejöveteleken természetesen sok mindenről szó esett, igyekeztünk sokrétűvé tenni a foglalkozásokat. Hogy elértük célunkat, az az évzáró gyűlésünkön is megmutatkozott: a pionírok műsorával színesített értékelésünkre sokan jöttek el. A faluval azáltal is szorosabbá vált a kapcsolata, hogy a legutóbbi választásokkor képviselővé választották. Ö is, a falu lakosága is tudja, mi az, amire leginkább szükségük van. Régi a művelődési ház, korszerű bevásárlóközpont is kellene, a vízvezeték-hálózatot is hiányolják. Talán idővel minderre sor kerül. Domsitz Piroskát a község határain túl is ismerik. A nőszövetség járási bizottsága elnökségének tagja, a családdal és a neveléssel foglalkozó bizottság elnöke. A Duna- szerdahelyi (Dunajská Streda) járásban már több helyen szervezték meg a kis családi iskolát. Előadás- sorozatokat, beszélgetéseket rendeztek a fiataloknak, a szocialista akadémia és a házassági tanácsadó munkatársaival együttműködve. Nemcsak a községek lakosainak, hanem a szakközépiskolák tanulóinak is lehetőségük nyílik ily módon, hogy a párválasztásra, házasságra és gyermeknevelésre is felkészítse őket. Az óvoda, a közösségi élet tölti ki napjai nagy részét. A két fia már önálló. A háztartás mellett szabadidejét kötéssel tölti, ez a hobbija. Kikapcsolódást és hasznos szórakozást jelent számára a színes fonalakkal való munka. A család valamennyi tagja számára készít kötött holmit, örömét leli a szépben, a harmonikusban. DEÁK TERÉZ Az idei kemény tél ellenére a prága-veleslavini virágkertészet a nemzetközi nőnapra csaknem 70 ezer vágott virágot, főleg tulipánt, nárciszt, gerberát és orchideát szállít a boltokba. A felvételen Iveta Rűcková és Markéta Jindrová szedi a gerberát. (Jaroslav Hejzlar felvétele - ČTK)
