Új Szó, 1987. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1987-03-30 / 74. szám, hétfő

K önyvhónapi gondolatok - írom „e sorok fölé, holott annyi bennük a könyvhónapi, hogy éppen márciusban vetem papírra őket, s ha majd a szerkesztő úgy találja jónak (és érdemesnek), talán a kcnyvhó- nap után kerülnek a lap hasábjaira Mert számomra máskülönben az év minden hónapja könyvhónap, a ti­zenkét hónap mind a háromszázhat­vanöt napja könyvnap. Leírtam már (egészen biztosan többször is), hogy a nyomtatott betű számomra előbbinél pontosan húsz esztendő­vel korábban jelent meg, tehát 1934- ben, s ami talán nemzetiségi kultúr­történetünk szempontjából is érde­kes lehet, a Kazinczy Könyv- és Lapkiadó kiadásában a mai Šafári- kovóban. Élet és álom címen eredeti magyar népmesék gyűjteménye. Számomra viszont nem ezért érde­kes elsősorban. Az első könyvemnél ugyan jóval régebbi keletű, de a vele kapcsoltos élményem jóval közeleb­bi, pár éves mindössze. A fővárosban járva ritkán szoktam elkerülni egyik vagy másik antikvári­umot, régi könyvkereskedést. Egy ilyen antikváriumi búvárkodásom során akadtam rá véletlenül erre a könyvre is. Először persze első­sorban éppen a „Tornalja-Tornal’a-i kiadó szokatlan, illetve számomra addig ismeretlen mivolta miatt figyel­tem fel rá. Már csak azért is megvet­ték volna (mindössze tizenkét koro- ná-i kértek érte). Ám a nagyobb meg­lepetés akkort ért, amikor bele akar­tam lapozni a könyvbe. Ez ugyanis Ünnepi rendezvények Könyvhónapi gondolatok nélkülözhetetlen dolog, maga a könyv pedig ereklye. A gondola­tok, az élmények, melyeket alább közrebocsátok majd, egyáltalán nem újkeletűek, két régi könyvvel kapcsolatosak, s ha bármikor végig­nézek otthonom könyvsorain, hol rö­videbben, hol hosszabban elidőzöm ezeknél... Az első könyvem Ma is jól emlékszem, hogy első­osztályos koromban jutottam hozzá életem első könyvéhez. Ott van ma is, vékonyka, betű nélküli barna ge­rincével kifelé, szerényen meghú­zódva a színesebbnél színesebb borítójú könyvek sorában. Idegen­nek még sohasem akadt meg rajta a szeme, jómagam bármikor, kere­sés nélkül, csukott szemmel is kive­szem a sorból. Jutalomkönyv tulaj­donképpen. Az első osztály befeje­zésekor kaptuk, de (ha ma már bár­mily hihetetlennek tűnik is) meg kel­lett fizetnünk az árát. Vagyis: ki mennyi pénzt vitt be, olyan értékű volt a jutalomkönyve. Én már a szo­cialista társadalom szülötte vagyok, s apám egész életében keményen dolgozott (dolgozhatott volna-e másként mint mezőgazdasági mun­kás?), mégsem dúskáltunk sosem a pénzben. Arra és annyi jutott min­dig - anyám máig csodált, okos gazdálkodásának köszönhetően - amire és amennyi éppen kellett. Egy fillérrel se több, egy fillérrel se kevesebb. így ma is tisztán látom magam előtt, amint anyám, miután a jutalomkönyv-históriát elújságol­tam, reggel, iskolába induláskor a markomba nyomott két darab kék­színű, papír háromkoronást a juta­lomkönyvre. Ma is érzem kibuggya­nó könnyeim égető forróságát, hogy csak ennyit. Újra érzem a nem sok­kal későbbi keserűséget is, látván, hogy osztálytársaim többsége ná- lamnál bizony jóval több pénzt ka­pott. Dehát, nem volt mit tenni, az én jutalomkönyvem így hatkoronás lett. Egy vékonyka könyvecske, fedelén a szerző és a cím: Illyés Gyula A csudafurulyás juhász. Alatta: Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, Bratislava. Belül a kiadás éve: 1954. A borítón és a belső lapokon: Fe- renczy Béni illusztrációi. Persze mindez akkor nem sokat mondott számomra, inkább keseregtem a si­lányságán, de azért csak habzsol­tam a benne leírtakat az állatok nyelvén tudó juhászról, a diákká vált szamárról. A Bárányka című román népballadát, Burns Szegény Méli\é\, Puskin Pópáját meg a szolgálóját, Baldát ki tudja hányszor elolvastam. Elsősorban A csudafurulyás juhászt szerettem, aki „hol tettével, / hol kedvével? vagy egyszerre mindket­tővel / javította, amit látott, / szépí­tette a világot." Persze a könyvecs­ke külsejéből fakadó keserűségem azért még sokáig megmaradt, s hosszú évek kellettek ahhoz (ki tudja, egykori osztálytársaim jóval „becsesebb“ jutalomkönyvei meg­voltak-e még akkor), hogy az én hatkoronás könyvecském értéke egyre nőjön, majd az akkor már magam pénzén egyre gyarapodó könyvtáram mind becsesebb, mind inkább féltve őrzött példányává váljék. Bezárt gondolatok A másik könyv, mely a szokásos­tól eltérő gondolatokra késztet, az lehetetlen volt. Hogy miért? Csupán azon egyszerű oknál fogva, hogy annak idején, a könyv készítésekor vagy a nyomdában vagy a könyvkö­tészetben (mivel a könyvkészítés menetével nem vagyok tisztában, nem tudom eldönteni) kifelejtettek, kihagytak egy műveletet, mégpedig a kinyomtatott, majd a megfelelő nagyságúra összehajtogatott és be­kötött íveknek a körbevágását. így tizenhat vagy harminckét oldalan­ként lehetett lapozni a könyvet. Per­sze - mondhatná bárki -, ilyesmi ma is előfordul, főleg újságoknál. Az ember ilyenkor fog egy kést és szé­pen körülvágja a hajtásokon az íve­ket. Igen ám, csakhogy ezt az álta­lam felfedezett könyvet jó fél évszá­zaddal korábban nyomták, s ki tudja, hány ember kezében fordult meg, míg eljutott a fővárosi boltba. Úgy látszik, senki sem volt kíváncsi a benne foglaltakra. Hazafelé utaz­va, egész úton kerülgetett a kísér­tés, hogy föltépdessem a lapokat, ám a betű és a könyv iránti tisztele­tem mégiscsak erősebb volt a kíván­csiságomnál. így csupán otthon, szertartásos előkészület után fog­tam neki az annak idején elmaradt művelet elvégzéséhez. A kés élének nyomán egymás után nyíltak szét a könyv lapjai, kiszabadultak sok­éves fogságukból a gondolatok. A szabaddá tett lapokról szép sorjá­ban előlépett: Szép Palkó, Az arany­virágot lépő leány, Mátyás király aranyszőrű báránya, Tündér Erzsé­bet, Erős János, A kis kondás, A tol­las ördög, A kis ködmön, és még ki tudja hány élő és élettelen hőse elődeink meséinek. Egyikük-mási- kuk Harmos Károly mindmáig ke­véssé ismert metszetein megörö­kítve. Most, amikor negyedik osztályos fiam már kéri a könyvet, hogy lefek­vés előtt olvasson még egy mesét, tán éppen Szép Palkó vagy Az aranyvirágot lépő leány történetét, én ismét azon tűnődöm, hogy ötven éven át a könyv egyetlen előző gazdá­ja sem érezte szükségét a nép ajkán született, épp ezért örökérvényű igazságoknak. NÉMETH GYULA Az idei, sorrendben a 33. könyv­hónap eseményei átfogó képet ad­tak kiadóink elmúlt évi tevékenysé­géről, és egyúttal lehetővé tették, hogy könyvkiadói szakembereink kerekasztalbeszélgetések, előadá­sok, szemináriumok keretében vi­tassák meg a területet érintő legidő­szerűbb feladatokat. A könyvhónap központi esemé­nye a CSSZK-ban a Žafva 86 elne­vezésű kiállítás volt, melyen a 34 cseh kiadó mintegy 3000 művet mu­tatott be. A tárlatot műsoros irodalmi délutánok színesítették, melyek ren­dezésében mindenekelőtt a Lyra Pragensis stúdiószínház vállalt oroszlánrészt. A Rodné číslo Ho­méra (Homérosz személyi száma) című összeállítás a Mladá Fronta ifjúsági könyvkiadó gondozásában megjelent legújabb verseskötetek­ből készült (Miroslav Holub, Karel Sýs stb.). A Práce kiadó Tvár (Arc) műsorával František Halasra, a hu­szadik századi cseh költészet ki­emelkedő egyéniségére emlékezett. Az Odeon világirodalmi könyvkiadó az O neopétované lásce ( viszonzat­lan szerelemről) című zenés irodal­mi műsorában Makszim Gorkij és Iszaak Babel müveiből válogatott. Természetesen ezúttal sem marad­hattak el a legkisebbek számára készített szórakoztató, játékos iro­dalmi műsorok; s a gazdag válasz­tékban megtalálhatta az ízlésének megfelelő programot a régebbi ko­rok irodalmát vagy akár a tudomá­nyos-fantasztikus műfajt kedvelő közönség is. A könyvhónap másik rangos ese­ménye - a Gyermekkönyv Hete (Týden détske knihy) volt. Ennek ezúttal az észak-csehországi kerület járási székhelyei adtak otthont. A rendezvénysorozaton mintegy 60 hazai író, illusztrátor és számos kül­földi vendég vett részt, akik az egyes városokban találkoztak és beszél­gettek az ifjú olvasókkal. Az idei év egyik jelentős művelő­déstörténeti eseménye a prágai könyvnyomtatás 500. évfordulója, s bár a tárlatra még az őszig vár­nunk kell, már a könyvhónap kereté­ben is megemlékeztünk a könyv- nyomtatás cseh úttörőiről. A könyvhónapra megjelenő köte­tek is jelzik könyvkiadóink széles körű tevékenységét. Az Academia kiadó például a nagy érdeklődéssel várt Malá československá encyklo- pedie (Kis csehszlovák enciklopé­dia) 4. kötetével jelentkezett március hónapban. A Svoboda kiadó könyvei közül a Déjiny Kanady (Kanada tör­ténete) és a Déjiny Japonska (Japán története) kiadványok a legfigyelem­reméltóbbak. Az Odeon tovább foly­tatja csodálatos kiállítású, képzőmű­vészeti tárgyú könyveinek sorozatát, melyben ezúttal Joan Miró életével és művészetével ismerkedhet meg az olvasó. A Móricz Zsigmond élet­művét bemutató sorozatukban A nap árnyéka jelent meg. F. M. Dosztojevszkij a Neobyčejné prí- béhy (Szokatlan történetek) című művével szerepelt a márciusi kiadói tervben. Az írószövetség kiadója, a Čes­koslovenský spisovatel gondozásá­ban a 20 kötetre tervezett Karéi Čapek életmüsorozat újabb kötete látott napvilágot, amely a világhírű cseh író művészeti tárgyú esszéit tartalmazza. Emellett kiemelkedik még a Šalduv slovník náučný (Šalda lexikona) című kiadványuk, ez azo­kat az irodalmi vonatkozású szócik­keket foglalja kötetbe, melyeket az ötven éve elhunyt neves cseh iroda­lomkritikus írt a mindmáig legtelje­sebb Ottűv slovník náučný (Otto Le­xikon) általános cseh lexikon köte­teihez. Ugyancsak értékes kiadvá­nyokkal jelentkezett a közkedvelt Al­batros ifjúsági és gyermekkönyvkia­dó. A Rozum do kapsy (Egy zsebnyi ész), illetve a Veliká obrázková kniž­ka (Nagy képeskönyv) kötetek lexi­konszerűen dolgozzák föl a legki­sebbek számára nélkülözhetetlen alapismereteket. Valamennyi kiadó megemlékezik a noszf 70., az első csehszlovák űrrepülés 10., Josef Čapek születé­sének 100., Božena Némcová halá­lának 125., Jan Evengelista Purkyné születésének 200., Vladislav Vanču- ra halálának 45., Josef Kainar szüle­tésének 70. és A. Sz. Puskin halálá­nak 150. évfordulójáról is. A könyvhónap további fontos ocoményei voltak a csehországi könyvtárak rendezvényei, melyek az idén a tudományos-műszaki hala­dás, a természetvédelem és az esz­tétikai nevelés kérdéseinek szentel­tek megkülönböztetett figyelmet. A Prágai Fővárosi Könyvtár Sza­badegyeteme például A kék bolygó - közelről címmel rendezett előa­dássorozatot. Hagyományosan nép­szerűek a könyvtárak által szerve­zett író-olvasó találkozók is. Érdekes irodalmi műsorokat illet­ve vetélkedőket rendeztek az isko­lás korú gyermekek részére is a CSSZK számos városában. A zbraslavi könyvtár dolgozói Mikor a nagyok kicsik voltak címmel Josef Čapek, Josef Lada és František Hrubín gyermekkoráról készítettek tartalmas irodalmi műsort a 4. és 5. osztályos tanulóknak. A trutnovi já­rási könyvtárban Josef Kainar, Ja­roslav Ježek, Petr Bezruč és Stanis­lav Kostka Neumannra emlékeztek zenés irodalmi műsorral. Jindrichűv Hradecben pedig Dél-csehországi művészek címmel szerveztek műso­ros találkozót, melyen megjelent Vladimír Klevis író és Adolf Born festőművész is. A könyvhónap keretében számos tárlatot nyitottak meg. A CSSZK Ál­lami Könyvtárának, a Klementínum- nak a kiállítása A. Sz. Puskinról emlékezik meg, a Szlovák Kultúra Házában pedig a martini Osveta kiadó könyveiből rendeztek tárla­tot. GÁL JENŐ UJ KÖNYVEK KAREL SABINA: Élet a sírban A múlt században élt bátor hangú cseh publicista, az osztrák hatósá­gok által üldözött radikális demokra­ta kisregénye megrendítő életkép az osztrák börtönökben sínylődő politi­kai foglyok remény és kétségbeesés közt váltakozó napjairól. 1848-49- es forradalmi események cseh, olasz, magyar és más résztvevőinek elbeszélése nyomán megelevenedik a szabadságharcosok hősies küz­delme az idegen zsarnokság és el­nyomás ellen a népek és nemzetek boldogabb jövőjéért. Olvasok, írok, rajzolok (Gyökeres György felvétele) HIZSNYAI ZOLTÁN: Rondó Hizsnyai Zoltán elsőként jelentke­zik önálló kötettel azoknak a fiatal költőknek, prózaíróknak a sorából, akik együtt léptek az olvasók elé a Próbaút című antológiában. Nem véletlen ez az elsőség, hiszen már az antológiában közölt versanyaga világossá tette, hogy Hizsnyai sze­mélyében érett, kiforrott és határo­zott profilú költő kér szót. Verseit olvasva, hamar szertefoszlik az az esetleges benyomásunk, mintha el­vontan filozofikus lírával volna dol­gunk. Hizsnyai versei mindig alap­kérdésekről szólnak: célokról, vá­gyakról, kudarcokról, jelenről és jö­vőről - és mindennek értelméről, hiszen a fiatal költő semmit sem hoz szóba úgy, hogy el ne gondolkodna rajta, s meg ne próbálná értelmezni, Karéi Habimi Etet a sírban nuiddvh / euró pa Hizsnvűi Zdtán • nélkül a meghatározhatatlanban meghatározott valaki nélkül meghatározhatatlan volnék Rondó Maddcb KAREL ČAPEK: Harc a szalamandrákkal Anatole France Pingvinek szigete óta aligha jelent meg a világiroda­lomban olyan maró szatíra a kora­beli kapitalista társadalomról, mint Karéi Čapek egyik legnagyobb mű­ve, a Harc a szalamandrákkal. Fer­de, de utánozhatatlanul hű tükre ez a könyv a társadalom erkölcseinek, minden jogtalanságának, bűnének és embertelen cinizmusának. Az olvasó előtt teljes egészében kibontakozik a „szalamandrakor­szak“ ijesztő képe. Ezek a lények elsajátítják ugyan a technikát, de a kultúra idegen marad tőlük, nem ismerik az irodalmat, a zenét, a mű­vészetet, a szerelmet, nincsenek emberi érzéseik. persze önmaga szemszögéből, sze­mélyisége hitelével, továbbá jelen- téssürítő stílusának, képalkotó és megjelenítő készségének nyelvi erejével. ÚJ SZÚ 4 1987. III. 30.

Next

/
Thumbnails
Contents