Új Szó, 1987. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1987-03-30 / 74. szám, hétfő
% Kik (mik) gátolják az iskolai testnevelés fejlődését A falakat le kell dönteni A CSKP KB Elnökségének múlt évi határozata értelmében valamennyi alap-, közép- és szakmunkásképző iskolában fokozott figyelmet kell fordítani az iskolai testnevelésre, valamint segíteni a tanítás utáni sportkörök tevékenységét, hogy a diákoknak minél több lehetőségük legyen a sportolásra, mozgásra. A mozgalom nem titkolt célja a fiatalság egészséges életmódra való nevelése. Az iskolai testnevelés nem lehet egyenlő a heti két tornaórával. Éppen ezért lehetőséget és teret kell adnunk a tanulóknak: tömegesen mozogjanak, sportoljanak. Tehát, ha csak sportolnak, ha csak mozognak, már az sem lebecsülendő, nagyon is komoly eredmény. Az eddiginél tehát jobban, szervezettebben használjuk ki a rendelkezésekre álló létesítményeket, sportpályákat, köztük az iskola tulajdonában levő tornatermeket, sportudvarokat. Sajnos, állnak üresen sportpályák, létesítmények, vélt és valós kifogásokkal körülbástyázva. A szabadidővel okosan élni, a felnőtt, az iskola, de főleg a szülő taníthatja meg a gyerekeket. Arról pedig senkit sem kell meggyőzni, hogy a szülők alapvető érdeke gyermekük egészsége. xxx Vajon azokon az iskolákon, ahol nincs tornaterem, sportpálya, milyen lehetőségek vannak a sportolásra? Minden városban, községben található sportpálya, s a tornaterem is csak a kisebb falvakban hiányzik. Csak akarat kérdése az egész! Mit tegyenek ott, ahol mindez megvan, ám az anyagiakra hivatkozva (!) megszüntették a diákok által igen közkedvelt, rendszeres sportfoglalkozásokat? Egy konkrét példa. A tanév elején elkészített és jóváhagyott tervre fittyet hányva egyik napról a másikra egy önkényes döntés véget vetett a diákok délutáni sportolásának. Ha áttanulmányozzák a CSKP KB Elnökségének iskolai testnevelés fejlesztéséről szóló határozatát, akkor egészen biztos nem kerül sor erre az érthetetlen és furcsa döntésre. Pedig nem lehet azt mondani, hogy a három januárban megszűnt sportkör (lövészet, asztalitenisz, úszás) ne vonzotta volna a tanulókat. Különben az érintett szakmunkásképző iskola nem rendelkezik tornateremmel és sportpályával, közel kétszáz tanulójának hatvanhat százaléka részt vett a tanítás utáni sportfoglalkozásokon. A diákok tehát a jövőben csak a kötelező heti két tornaórán, a kiválasztottak (legjobbak) ezenkívül még az iskolák közötti versenyeken sportolhatnak! Reméljük, a következő tanévben újból „beindulnak" a sportkörök... xxx Kinyissuk? Ne nyissuk? Beengedjük a gyerekeket vagy se? Egészen biztos, többször is felmerültek ezek a kérdések az alapiskola közelében található labdarúgópálya gondnokának és a sportegyesület vezetőjének a gondolatában. Aztán természetesen az egyszerűbbet, a kényelmesebbet választották: az új gyepszönyegen nem futkározhat- nak, labdázhatnak a pehelysúlyú kisdiákok, nehogy megkárosítsák azt. Egyszóval, kitiltották őket a stadionból, amely délutánig kong az ürességtől. A kora délutáni órákban az iskola labdarúgó-csemetéinek nincs hol játszaniuk. Vagyis lenne, csak hát a szomszédban: tornacipőben fűre lépni tilos! Nekik legalábbis igen... Estefelé aztán a reggeltől óvott pálya benépesedik. Megjelennek a félnehéz- és az ólomsúlyú futballisták, stoplis cipővel a lábukon. Elkezdődik az edzés... Nincs ebben semmi rossz, semmi különös, hiszen erre van a focipálya. De azért mégsincs minden rendben. Vajon miért is tiltották ki a diákokat a pályáról? Talán legyúrják a füvet? Aligha! Miért nem töltheti a tornaórát és a szabadidejét kulturált feltételek közt, tanítói felügyelet mellett játszva, sportolva a tanulóifjúság? Jó volna, ha ezen elgondolkodnának az érintettek, főleg azok, akik az iskolai testnevelés fejlődéséért vajmi keveset tettek. A közeljövőben legalább ne legyenek a mozgalom kerékkötői. Miután mindennek a középpontjában a gyerekek, a fiatalok vannak, őértük történik minden, talán sikerül ezek megértésével lerombolni a kényelem falait. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ Az én házam, az én váram? Lelkiismeretesen végigolvasom hétfői lapjuk 5. oldalán megjelenő írásokat. A szó elszáll, az írás megmarad népi bölcsességet szem előtt tartva arra szeretném felhívni a figyelmet: ezeket a tettekre serkentő írásokat lehet, hogy unokáink is látni-olvasni fogják! És előfordulhat, hogy megkérdezik: azonkívül, hogy mondtuk a magunkét, mit tettünk? Mennyit tett egy- egy egyén - saját hatáskörén belül a tömegsport felvirágoztatásáért? Mondom: saját hatáskörén belül. Azt senki sem vitatja, hogy még egy háziasszonynak is van saját hatásköre! Az ő háza, az ő vára.. Mert otthon mindig - vagy legtöbbször a szép nem az erősebb. Az asszonyokon múlik, mikor, mennyit és mit sportolhat a gyermek. Ezért sportolnak gyermekeink ritkán, keveset, azt is az akkor legsikeresebbnek kikiáltott sportágban. Kassán (Košice) több éve honosodott meg a művészi torna. Azóta a kislányok, ha akarnak, ha nem, tornázniuk kell. Mert a mamák arról ábrándoznak, hogy az ő csemetéjük fogja megoldani a ritmikus sportgimnasztika utánpótlását. És nem akarják észrevenni, hogy fiuk, lányuk úgy mozog, mint az elefánt a porcelánboltban. Ezt a családi tűzhelyek őrzőinek: feleségeknek és édesanyáknak kellene felfedezniük. És nem ráripakodni nyurgára nőtt lányukra, amikor az bejelenti: atleti- zálni szeretne! „Hogyne! Mégcsak az kellene!“ - berzenkednek az anyukák. ..Futkározni, ugrabugrálni... hogy holtfáradt legyél délutánra! És ki fog akkor tanulni helyetted?“ - csattan a döntő érv. Mert amikor a csemete szembeszáll a szülői akarattal, akkor minden családban az a mondat zárja a vitát: „Neked a tanulás a dolgod!" Ez már megfellebbezhetetlen Ki merné azt állítani, hogy egy gyereknek lehet fontosabb feladata, mint a tanulás. Ezen én sem vitatkozom. Fiainknak, lányainknak tanulniuk kell. Azon viszont szívesen vitatkoznék - ha lenne kivel - miért nem fér egymás mellett a sport és a tanulás? Miért tartják a mamák időpocsékolásnak a kézilabda- vagy kosárlabda-edzést? Miért mindig az a nóta járja: úgy sem lesz a gyerekemből élsportoló, akkor pedig mire jó az egész? És a tanulás mindig és mindenkinél felsőfokon kamatozik? Nem hiszem. Legtöbben megszerezzük a bizonyítványt és kész! Kevés emberből lesz feltaláló, világhírű sebész, sikeres színész, vagy aranytollas újságíró. Legtöbben csak felnőttek lesznek! És nem tudjuk feltalálni a bűvös kockát. De még a spanyolviaszt sem. Mert mindezt már feltalálták előttünk. Talán kár volt iskolába járatni bennün-' két? Mert a nagybetűs ÉLETBEN csak az élen érdemes élni? A tömegben nem? Gondolom: ezt a legtöbb ember butaságnak tartja. Az is! Éppen olyan butaság, mint a gyermeket csak azért sportoltatni, hogy egyszer élsportoló váljék belőle. A „haszontalan-lőtásfutásból", anyukákat ingerlő délutáni „ugrabugrákből“ - egészségi szempontokat nézve - több haszon származik, mint az élsport gyilkos követelményrendszerének teljesítéséből Fiaink hiába nyúlnak olyan hosszúra, mint egy égi meszelő, ha erejük minimális. Iskolai ünnepségeken elájulnak egy félórás álldogálástól. E jelenség gyökerei a gyermekkorban megszokott tunyasághoz vezetnek vissza. És itt ismételten a szülők felelősségére szeretném irányítani a figyelmet. Mert az iskolai testnevelési órák alóli felmentéseket legtöbbször a szülők szorgalmazzák. Gyermekük lúdtalpára és gerincferdülésére hivatkoznak, de a valós ok a csemete kímélése. Addig kíméljük, kímélgetjük az ifjúságot, míg el nem felejtjük, mire is való a lábuk? Ülnek az iskolában, ülnek az íróasztaluk és a tévé előtt, szabadnapokon pedig ülnek a kocsiban. HORVÁTH ZSUZSA A minap régi barátommal találkoztam, aki egy szálfatermetü, egyenes tartású férfit mutatott be. Amolyan éppencsak-hogy nyugdíjas korúnak nézett ki. Mivel már korábban beszéltünk róla, csak annyit tudtam, hogy 1899-ben született a Csallóközben. így a velem szemben álló egyénben sehogy sem öt véltem fölfedezni. A következő pillanatokban az elém nyújtott személyi igazolványa győzhetett meg tévedésemről. Kovács Lajos, nyugalmazott vasutas nézett rám a maga 185 centijével, bagatell 88 esztendejével, derűsen - mondhatnám, harsányan!- Először is úgy érzem, nem érvényes még rám a szenilis jelző - kezdi a beszélgetést. - Kérem, bírálja ezt el. Dolgozom, kertészkedem és gyakran járok horgászni, hiszen a környékünkön több jó víz is található. Aztán újságot is olvasok, naponta, rendszeresen. És már a lényegnél is vagyok: talán soha ennyit nem hallottam, olvastam az egészségmegőrzésről, mint napjainkban. Ezért gondoltam, hogy talán én is tehetek valamit a témához.- Ahogy önt elnézem, én is így gondoltam.- Annak idején meglehetősen sokféle tehetséggel láttam meg a világot. Már diákkoromban irodalmi hajlamaim voltak, több novellát, verset is írtam. Sporttudósítástól az elbeszélésig sok mindent publikáltam. Később a vasút irodalmi pályázatán díjat is nyertem.- A város amatőr színjátszó és dalos élete húsz éven át szinte elképzelhetetlen volt nélkülem. Jó, mondhatjuk azt is, hogy a sok tálen- tum közül egyiket sem vittem tökélyre, de én inkább úgy értékelem: mindegyiket műveltem, a saját épülésemre, és azért mégiscsak adtam belőle másoknak is valamit. Mindez meg is adta nekem a sikerélmény örömét. De egy adottság, egy nagyon is fontos tulajdonság teljesen hiányzott belőlem. S máig is arra vagyok a legbüszkébb, hogy ezt én magam, saját akaraterőmmel báÚJ szú 5 % 1987. III. 30. D élelőtt háromnegyed tizenegy van. A tornateremben huszonhét hatodikos fiú és lány várja az órát. Lármáznak, fogócskáznak, futkároznak, - a gyerekeknek életelemük a mozgás. A tornatanár vezényszavára fegyelmezetten felsorakoznak, s a jelentés után kezdődhet az óra élvezetesebb része. Futás, majd bemelegítés - egy apróka, bájos kislány az előtornász. Olyan ügyesen csinálja, hogy a gyakorlott oktató is megirigyelheti. Aztán szertorna következik, három csapatra oszlanak a gyerekek. Nagyobb részüknek nem jelentenek gondot a gyakorlatok, de azért akadnak olyanok is, akik fönn maradnak a bakon. Majd megtanulják ők is... xxx A Bratislava-Podunajské Biskupi- ce-i Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában nem másodlagos tantárgy a testnevelés. Lehet, hogy ez annak is köszönhető, hogy az igazgató és a tornatanár egy személy - Pék Sándor.- Azt vallom: amennyiben jó a gyerekek testi fejlettsége, jó a szellemi is. S úgy érzem, a tantestület többi tagja is osztja véleményemet. Az iskolába 184 gyerek jár, 99 az alsó-, 85 a felsótagozatra. Nem sok. A szülők és a hnb elnökének támogatásával felépült tornaterem tehát délelőttönként nincs kihasználva, délután viszont annál inkább. Az egyes sportkörök tartják foglalkozáNemcsak negyvenöt perc torna saikat, s a napközis tanító nénik is szívesen igénybe veszik játékra, mozgásgyakorlatokra.- Heti két órában tartunk sportköri foglalkozást az ötödik-nyolcadik osztályosoknak. Harminc-harminc fiú és lány jár. A lányokat Ozsvald Erzsébet vezeti, a fiúkat én. Az alsó tagozatosokról sem feledkezünk meg: Soltész Mária irányításával az első-másodikosok a mozgás, a labdajátékok alapjait sajátítják el. Mint említettem, nagyon jó az együttműködésünk a szülői tanáccsal - sok mindenben segítségünkre vannak az apukák, anyukák. A ritmikus sportgimnasztikai körben Czingel László és felesége harminc lánnyal dolgozik, szép eredményekkel. Igen jó a turisztikai kör tevékenysége is. Pleva Katalin vezetésével szombat és vasárnaponként különböző akciókat szerveznek. Az egyik szülő vezeti a tűzoltó-, egy másik a lövészeti kört. Hány szakkör működik az iskolán?- Kilenc. A CSKP KB tavaly szeptemberben kiadott Dokumentuma alapján mi is bővítettük a skálát. A gyerekekkel beszélgetve megtudtam, hogy az iskolában népszerű a kézilabda és - hogyan másként - a labdarúgás. A lánycsapat a körzeti versenyeken rendre az első három között végez, a fiúk minifociban pedig legutóbb megnyerték a körzeti viadalt, s a városi tornán meg negyedikek lettek. Évente rendeznek iskolai vetélkedőket is: rúd- és kőtél- mászásban, asztaliteniszben, atlétikában.- Az atlétika kisebb-nagyobb gondokat okozott nekünk. Mivel nincs udvarunk, nincs pályánk, nem volt hol gyakorolnunk. Pedig a gyerekek igényelték, az atlétika kedvelt sportág. A Spoje testnevelési egyesület sietett segítségünkre: védnök- sági szerződést kötöttünk velük, esténként mi kölcsönözzük nekik a tornatermünket, nap közben pedig ók nekünk a stadiont, igy az atlétikai versenyszámokkal is megismerkedhetnek tanulóink. Mint igazgatónak és huszonöt éve működő tornatanárnak milyen a tapasztalata a gyerekek mozgás- kultúrájával kapcsolatban?- A maiak sokkal mozgékonyabbak, gyorsabbak, mint mi voltunk. Mi azelőtt egyféle mozgástípushoz voltunk szokva, a mi gyerekeinké már sokkal sokrétűbb, gazdagabb. S így van jól. Az iskola nyolc osztállyal működik. Tehát minden korosztályban eggyel. A tantestület ennek megfelelően nem népes. Ez gondot okoz például a tornaóra beosztásában. Sajnos, amint tapasztaltuk, a felsőbb tagozatosoknál sem nagyon van lehetőség arra, hogy a fiúk és lányok külön tornázzanak. A hete- dik-nyolcadik osztályban legalább úgy oldották meg, hogy a két évfolyam lányait, illetve fiú tanulóit egybevonták, de ez szintén nem ideális megoldás, hiszen a két korosztály tanterve nem azonos. De hát a szükség rendet bont...- A testnevelés alól felmentett tanulókkal külön foglalkozunk, hogy ők se legyenek teljesen passzivitásra ítélve. Olyan feladatokat kapnak az órán, amelyek nem károsak az egészségükre. Igen jók a tapasztalataink az iskola orvosával, mindig odaírja, mit szabad egy-egy gyereknek és mit nem. Az iskola tanulóinak jó felkészítéséről tanúskodik, hogy a rátermett- ségi jelvény kritériumait a 184-ből 105 gyerek teljesítette. A felsőtagozatosok közül egy gyerek arany-, 12 ezüst-, 42 pedig bronzjelvényt szerzett. A tornaóra lassan véget ér. A szertorna után még néhány perces labdajáték következik; a gyerekeknek a negyvenöt perces aktív mozgás meg sem kottyant. Az egyik fiú hetykén veti oda: még két órát is nyugodtan kibírna. Nos, fiúk, lányok, lehet folytatni. Nálatok nemcsak negyvenöt percből áll a torna. URBÁN KLÁRA nyásztam ki a mélyből, és fejlesztettem magas szintre!- Kíváncsivá tett!- Több mint negyven éve, egyetlen napot nem töltöttem betegágyban. Számomra a betegség egyszerűen megszűnt létezni. Pedig az említett, hiányzó adottságom éppen az egészség volt. Harmincéves koromig állandóan beteg voltam! ‘ - Szinte hihetetlen.- Pedig így igaz. Kortársaim - sajnos, egyre kevesebben - is bizonyíthatják. Nagyon beteges kisgyermek voltam, s később sem tartoztam az egészségesnek tartott fiatalok közé. Sok fejfájással, valami egészen nagyfokú fogékonysággal a meghűlés, a nátha iránt. Mindig beteg voltam. Aztán, ahogy felnőtt lettem, egyre világosabbá vált előttem, hogy hiába is kaptam én ilyenolyan tehetséget a sorstól. Ez így nem jó! Külön-külön sem az ész, sem a fizikum nem tesz ki egész embert. A test és a szellem együtt: az lehet az igazi!- Mit tett a felismerés után?- Módszeres tudatos hadjáratot indítottam a betegségeim ellen. Érdekes módon ebben egy másik testi nyűgöm is segítségemre sietett. Lúdtalpam volt, komoly fájdalmat okozott a hosszabb gyaloglás. Ekkor vettem első kerékpáromat, és - ha túl hangzatosnak tartja is, szó szerint így igaz - ettől kezdve megváltozott az életem.- Mi történt?- Nagyon hamar megszerettem a kerékpárt. Először inkább csak jó időben hajtottam, aztán - persze elsajátítva az ésszerű öltözködés fortélyait is - már hidegben is kimerészkedtem. Egyszer pedig csak azt veszem észre: friss, ropogós havon nyomom a pedált! Közben változott az étvágyam, és változtattam táplálkozási szokásaimon is. Lassan minden kártékony dolgot száműztem az ét- és italrendemből, az életemből. Gyorsan le is kopogja.- Ezt talán el sem kellene mondanom, mert nem volt részemről bölcs dolog, de megtörtént. Jó néhány hónapja már, hogy elmaradt a harminc évig kitartó kísérőm, a nátha. Kíváncsi voltam: most már mit is bírok. Ingújjban kimentem egy rövid időre a mínuszba. Akkor egy kicsit elbágyadtam, a heverőn bóbiskoltam vagy húsz percet, de amikor fölkeltem, semmi bajon nem volt. És azóta sem!- Ez lenne tehát a recept?-Talán félreértett: nem receptnek, szentenciának szántam, amit elmondtam. Csupán tanácsnak. A magam, számomra cáfolhatatlan példájával akarom igazolni, hogy az ember elsősorban saját maga tehet legtöbbet az egészségéért. És azt nemcsak megőrizni, de megszerezni is lehet! Csupán az a fontos, az ember még idejében, és ne túl későn ébrendjen erre az igazságra.- ön szerint mindenki képes lehet ilyen betegségmentessé nevelni magát?- Döntő részben igen. Ahhoz semmiféle különleges képesség nem kell, hogy valaki fokozatosan leépítse a rossz beidegződéseket, szokásokat, a káros szenvedélyeket, és meghonosítsa helyettük a haszosat, az egészségeset.- Esetleg egy kerékpáré.- Jó szívvel ajánlhatom! Én azóta, máig is mindennap felülök a gépre, öt-hat kilométert fáradtság nélkül megteszek rajta. Pedig riyolcvan- nyolc éves vagyok, és valaha ehhez nem volt semmiféle képességem. De megszereztem, s ezzel az egészségemet szereztem meg... (dob) * A% f j r j /ff M m* ' itm k ü W PÜ Ml éí mm li m : 7 r* .... Igen népszerűek a tanulók körében a sportlövöversenyek (Archívumi felvétel) A test és a szellem együtt
