Új Szó, 1987. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1987-03-30 / 74. szám, hétfő
ÚJ szú 3 % % 1987. ill. 30. Ľudovít Pezlár elvtárs beszédéből A 12 éves Hana Smydková és a 8 éves Ondrej Koukai a Prágai Kísérleti Műszaki Klub állandó látoga H közé tartoznak. Néhány könnyebb feladatot már önállóan oldanak meg a számítógép segítségével. (Michal Doležal felvétele - ČTK) Határaink védelmében Önkéntes határőrök a Bódva mentén (Folytatás az 1. oldalról) atalság a szovjet népnek az SZKP és annak lenini központi bizottsága vezetésével a kongresszusi határozatok következetes megvalósítására irányuló törekvését szemlélik. Minden eddiginél jobban tudatosítjuk a csehszlovák kommunisták történelmi útjának alapvető tanulságát: amikor a szovjet kommunisták és a világ első szocialista államának tapasztalatait érvényesítettük, amikor ezeket alkotó módon alkalmaztuk saját feltételeink között, mindig erősek voltunk, sikereket értünk el és győztünk. Rendkívüli erővel hat ez a történelmileg igazolt következtetés a jelenlegi időszakban is, hangsúlyozta Ľudovít Pezlár elvtárs. A CSKP XVII. kongresszusának és az SZKP XXVII. kongresszusának eredményei elválaszthatatlanul összefüggnek, dialektikus egységet képeznek. Kifejezően jellemezte ezt Gustáv Husák elvtárs az SZLKP kongresszusán ezekkel a szavakkal: „Számos problémánk azonos, vagy hasonló. Ezek megoldásánál tehát azonos, vagy hasonló utakon és módszerekkel kell haladni “ Nem lélektelen utánzásról van szó, hanem a közös stratégiai feladatok alkotó lebontásáról, figyelembe véve saját feltételeinket. Ebben az összefüggésben helyénvaló felidézni Lenin tételét a konkrét helyzet konkrét elemzésének szükségességéről. Továbbra is érvényes, hogy az egyes országok nemzeti különlegességeit és sajátosságait nem lehet eltúlozni, sem alábecsülni. A közös stratégiai célok megvalósítására az egyes országok konkrét feltételei között kerül sor. Az alkotás lenini elve arra vezet minket, hogy figyelembe vegyük ezeket a sajátosságokat az eljárás kidolgozásánál az adott feltételek között. A gyorsítás stratégiájának megvalósításáért folyó harcban jelentős mértékben módosul korunk szocialista újságírójának küldetése. Elsősorban újságíróink szerepe és felelőssége növekszik meg abban, hogy a CSKP XVII. kongresszusának programját és az SZLKP kongresz- szusának határozatait offenzíven, energikusan és tettrekészen konkrét eredményekké változtassuk. A párt nagy bizalmára támaszkodva újságíróink, propagandánk egyik döntő szubjektumaként nagy felelősséget viselnek azért, hogy a dolgozókat a kitűzött célok teljesítésére mozgósítsák. Mihail Gorbacsov elvtárs szavaival élve azt mondhatjuk, hogy az újságírók, a sajtó, a rádió és a televízió, valamint az újságírók egész szövetségének elsőrendű feladata a CSKP XVII kongresszusán előirányzott program, s az SZLKP kongresszusi határozatából eredő feladatok támogatása, védelmezése, fejlesztése és teljesítésük elősegítése. A továbbiakban Ľudovít Pezlár elvtárs arról a növekvő igényességről beszélt, amelyet az egyes szerkesztőségi kollektívák konkrét munkájának értékelésénél kell érvényesíteni, a gyorsítás stratégiájával kapcsolatos feladatok végrehajtásában. Hangsúlyozta, hogy fel kell számolni az egyenlősdiség és a szubjektivizmus megnyilvánulásait a szerkesztők erkölcsi és anyagi ösztönzésében. Az elmúlt időszakban tovább növekedett a tömegtájékoztató és a propagandaeszközök dolgozóinak a száma. Kérdés azonban, hogy valóban rendelkeznek-e mindannyian a sikeres szerkesztőségi munkához szükséges feltételekkel Hányán vannak az egyes kollektívákban olyanok, akik képtelenek, passzívak, csak saját magukra, saját kényelmükre gondolnak, s megelégednek az átlagos, vagy nem ritkán az átlagon aluli munkával? Hányuk- tól sikerült búcsút venni a komplex munka- és politikai értékelések keretében? Egyenesen és nyíltan meg kell mondani, hogy az újságírói alkotásban a felületességgel, a szavak özönével, a frázisokkal és a szürkeséggel szemben folytatott harc elsősorban az alkalmatlan újságírókkal szembeni harcot jelenti. Ebben példát mutat számunkra a szerkesztőségi dolgozók attesztálása, amely a Szovjetunióban valósul meg. A gyorsítás stratégiája az egész társadalomban szükségszerűen nagy alkotó feszültséget idéz elő. Le kell küzdeni az elavult elképzeléseket, nézeteket és hozzáállásokat. Ebben a folyamatban a kommunista párt erős és jelentős harci eszköze : a kritika. Az igazságos bírálat a szocialista újságíró leghatékonyabb fegyvere. Ki kell jelenteni, hogy a központi pártszervek egyértelműen azt a nézetet vallják, mely szerint a sajtónk, a rádió és a televízió harciasságát, meggyőző erejét csak úgy lehet elmélyíteni, ha növekszik munkájuk bíráló jellege, s ha támogatják életünk negatív jelenségeinek igényes, pártos bírálatát. Nagyra becsüljük azokat az újságírókat, akik nem félnek a kritika érvényesítésével összefüggő nehézségektől és kellemetlenségektől. Az elmúlt évben az elvhú, igazságos és építő bírálat számos esetével találkozhattunk, amelyek elősegítették a kongresszusi program teljesítésében előforduló fegyelmezetlenségek és felületességek feltárását. Nem egy újságíró elvhű és bátor helytállásának is köszönhető, hogy számos győzelmet sikerült elérnünk a közéleti fogyatékosságokkal, a bürokratizmussal, a törvénysértésekkel, valamint a régi gondolkozás különböző megnyilvánulásaival szemben folytatott harcban. Ezért újságíróinknak őszinte köszönetét mondunk. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül, hogy gyakran egyoldalú, nem jellemző hibákat demagóg módon általánosító, a valóságot felületesen ábrázoló kritikával is találkozhatunk. A kritikát gyakran úgy is értelmezik, mint a fogyatékosságok egyszerű felsorolását így a bírálat csak egyszerű figyelmeztető jelként hat, ahelyett, hogy a bírált jelenségek és események okait elemezné, s céltudatosan segítené elő a fogyatékosságok leküzdését. A bírálat csak akkor lehet hatékony, ha az igazságot tükrözi. A teljes és nyílt tájékoztatás alapelveivel összhangban meg kell mondani, hogy a sajtó, a rádió és a televízió sem lehet kritikától mentes. A bíráló igényesség és az önbírálat módszerét teljes mértékben ki kell bontakoztatni az egyes szerkesztőségi kollektívák konkrét feltételei között. A tapasztalatok teljes mértékben igazolják Viktor Afanaszjev elvtársnak a Szovjet Újságírók Szövetsége elnökének azt a megállapítását, hogy az újságírók a pozitív esetekről, korunk valódi hőseiről rendszerint nehezebben írnak, mint ahogy a fogyatékosságokat bírálják. Újságírói frontunkat arra hívtuk fel, hogy munkájában mindenki ebből- az alapvető kérdésből induljon ki: mit tettem és mit tett a kollektívánk a gyorsítás érdekében? Egy évvel a CSKP XVII kongresszusa után azt állapíthatjuk meg, hogy ez az alapvető és valóban döntő kérdés nem nyilvánult meg kifejező mértékben a sajtóban, a rádióban és a televízióban. Sokkal kifejezőbben kell rámutatni a társadalmunkban megvalósuló nagy forradalmi változások céljaira és távlataira, amelyek eléréséért pártunk vezetése alatt ma minden becsületes állampolgárunk küzd. Fejlődésünk jelenlegi feltételei között az ösztönzés és az alkotó útkeresés egyik forrását A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai címú dokumentum nyújtja. Ez rámutat, hogy milyen bonyolult volt a harc a pártba, s főleg annak vezetőségébe a hatvanas évek folyamán befészkelődött dogmatiz- mussal, szubjektivizmussal és vo- luntarizmussal szemben, s egyúttal milyen könyörtelen harcot kellett folytatni a jobboldali opportunizmussal és revizionizmussal szemben, amely a pártnak a fogyatékosságok felszámolására irányuló törekvésén élősködött. Ma sem engedhetjük meg, hogy a gazdasági és társadalmi fejlődés meggyorsításának alkotó folyamata, az elavult, túlhaladott nézetek felszámolására irányuló törekvés táptalajul szolgáljon a jobboldali opportunizmus számára. A tapasztalatok egyértelműen bebizonyították, hogy ennek képviselői sohasem tudtak pozitív megoldást találni országunk és népünk sürgető problémáira, s napjainkban főleg nem képesek erre A dogmatizmus és a jobboldali revizionizmus gyakran összejátszik, s együttesen komoly akadályt képeznek a leninizmus alapvető vonása, az alkotás előtt. A CSKP KB 5. ülése hangsúlyozta azt az alapvető és lényeges különbséget, amely a jelenlegi gazdasági, politikai és ideológiai kérdésekhez való viszonyulást elválasztja attól, amit a válságos időszakban a jobboldali opportunizmus képviselői hirdettek. Amíg jelenlegi intézkedéseink kivétel nélkül a szocializmus alapelveinek megerősítésére, a párt vezető szerepének elmélyítésére, marxista-leninista jellegének szilárdítására, a szocialista demokrácia alapelveinek teljesebb kibontakoztatására, a párt és a nép egységének megszilárdítására, a Szovjetunióhoz és a Szovjetunió Kommunista Pártjához fűződő szövetségünk és barátságunk elmélyítésére irányulnak, a jobboldali opportunisták a válságos időszakban gyakorlatilag rendszeresen aláásták és rombolták társadalmunk sikeres szocialista fejlődésének alapvető pilléreit. A CSKP KB 5. ülése egyértelműen megerősítette, hogy a kommunista párt áll az új történelmi feltételek között kibontakozó szovjet tapasztalatok alkotó érvényesítésére irányuló törekvés élén. Bármilyen beszéd olyan irányban, hogy a szovjet tapasztalatok átvétele a párton kívül, sőt a párt ellenében érvényesüljön, a valóságban nem erősítené, hanem gyengítené a Szovjetunióhoz, s annak lenini kommunista pártjához fűződő barátságunkat és szövetségünket. A jelenlegi időszakban határozottan el kell hárítani az antikommunis- ta központoknak arra irányuló próbálkozásait, hogy lakosságunk megtévesztése céljából tudatosan és teljesen hamisan szembeállítsák a CSKP XVII. kongresszusának és az SZKP XXVII. kongresszusának eredményeit. Nagyon helytelen lenne, ha a gyorsítás időszakában a sajtó, a rádió és a televízió munkájának sokoldalú tökéletesítését csak szűkén értelmezett, csupán az egyes szerkesztőségekre és az újságírók szövetségére vonatkozó feladatnak tekintenénk, mondotta Ľudovít Pezlár. Ezzel összefüggésben hangsúlyozta annak szükségességét is, hogy javítani kell a tömegtájékoztatási és a propagandaeszközök irányítási rendszerét, tökéletesíteni kell a tájékoztatási folyamat egész rendszerét, s állandóan korszerűsíteni kell a sajtó, a rádió és a televízió anyagi-műszaki alapját. Bírálóan szólt az újságíró káderek főiskolai előkészítésének színvonaláról. Tudatosítani kell, mondotta Pezlár elvtárs, hogy ennek az egész rendszernek, s egyes részeinek a hatékonysága nem kis mértékben az irányítási folyamatok minőségétől függ. Ennek megfelelően kell eljárniuk a kiadóknak is, amelyek felelősségérzete nincs mindig a kellő színvonalon. A tömegtájékoztató és a propagandaeszközök irányítása rendkívül érzékeny terület, amelyben a kiadók utasításokban és rendelkezésekben megnyilvánuló pragmatikus és skolasztikus eljárása nagyon sok kárt okozhat. Ezért a sajtó, a rádió és a televízió irányításának egész folyamatát állandóan tökéletesíteni kell. Pezlár elvtárs rámutatott a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójának különleges jelentőségére. A tömegtájékoztatás és a propaganda eszközeinek nemcsak az a közös feladatuk, hogy rendszeresen megvilágítsák a Nagy Október múlhatatlan jelentőségét, hanem az is, hogy lépést tartsanak a szovjet társadalom munka- és szellemi aktivitásának új kibontakozásával. Ebben az összefüggésben megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a fiatalság nevelésére. Elsősorban találékonyan kell számukra közel hozni a Nagy Október világtörténelmi jelentőségét, azt a történelmi szerepet, amelyet az SZKP az egész emberiség igazságos és békés életéért folytatott harcban betölt. Beszédének befejező részében Ľudovít Pezlár elvtárs nagyra értékelte, hogy az újságírók munkájukkal jelentősen hozzájárultak és hozzájárulnak társadalmunk fejlődéséhez. Ezért őszinte és elvtársi köszönetét érdemelnek. Azok a tapasztalatok, amelyeket eközben szereztek, megalapozzák azt a meggyőződést, hogy továbbra is a CSKP hatékony segítőtársai lesznek a XVII. párt kongresszuson kitűzött program következetes megvalósításában. Alkotmányunk az állampolgárok kötelességei között nyomatékosan kiemeli államhatáraink védelmét. Hogyan érthető ez, hogyan gyakorolhatja ezt a kötelességét az egyszerű állampolgár? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ a Bódva mentén, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköz- társaság határának övezetében. A bódvavendégi (Hostovce) határ- átkelőhely épületében van a vámhivatal és itt székel a határőrség is. A Nemzetbiztonsági Testület határőrségének parancsnoka dr. Vladimír Hužvár százados. Nagy elfoglaltsága ellenére szakít időt a tájékoztatásunkra.- A szocialista államokkal érintkező határvonalainkat nem a néphadsereg határőrei, hanem a biztonsági szervek - tehát mi védjük - mondja a százados. - Feladatunk a közbiztonság biztosítása a határövezetben, a szocialista vagyon és az állampolgárok biztonságának védelme s nem utolsó sorban a határvonal őrzése. Ezeknek a feladatoknak a teljesítése lelkiismeretes munkát, gyakran önfeláldozást követel. Feladatainkat mi magunk nem tudnánk hiánytalanul teljesíteni, hiszen csak a járásunkban több, mint száz kilométernyi határszakaszt védünk. Munkánkban segítséget várunk és kapunk a lakosságtól. A köztünk és a lakosság közötti kapcsolatteremtésben, a határövezet megfigyelésében és ellenőrzésében nagy segítségünkre vannak az önkéntes határőrök. Körzetünkben hét községben vannak önkéntes határőr- szakaszaink, melyek jó eredményeket érnek el minden területen. Nagy szerepe van munkánkban az internacionalizmusnak, egymás becsülésének is. A magyar elvtársakkal barátságunk a mindennapi közös munkában mélyül el. Közösek a feladataink s minden problémánkat közösen oldjuk meg. Eredményeink elsősorban annak tulajdoníthatók, hogy összehangoljuk terveinket és a gyakorlati munkát is. Az elmúlt évben járásunkban huszonöt illegális határátlépőt fogtunk el, amiben nagy segítséget nyújtottak az önkéntes határőrök és a lakosság. Hét községben vannak egységeik. Milyen a kapcsolat a szakaszok és a parancsnokság között?- A szakaszok és rajok a mi határszakaszunkon egy századot alkotnak. Kapcsolatunk kitűnő, mindig számíthatunk rájuk. Nagyon komolyan veszik ezt a könnyűnek nem mondható önként vállalt munkát. A legrégibb és legtapasztaltabb szakaszaink dánokon (Janik) és Zsar- nón (Žarnov) vannak. Járásunkban eddig három község szerezte meg a Példás határközség címet Gulya János az önkéntes határőrök századának parancsnoka, Zsar- nón él. Három fiú édesapja, de a család és a munka mellett talál időt a közösségi munkára is.- Már diákkoromban érdekeltek a társadalmi problémák - vallja magáról. - A kassai (Košice) ipariban érettségiztem. Először az ifjúsági szervezetben, majd 1969-tól a párt- szervezetben fejtettem ki aktív munkát. Több mint két évtizede a helyi nemzeti bizottság képviselője vagyok s tíz éven keresztül a helyi nemzeti bizottság elnöke voltam. Tapasztalatból tudom, hogy az ilyen kis községben csak úgy érhetünk el eredményt, úgy tarthatunk lépést a nagyobb települések fejlődésével, ha mindnyájan kivesszük részünket a munkából. Az elnökségről azért mondtam le, mert a munkahelyemen újabb komoly megbízatást kaptam, de a község társadalmi és politikai életében továbbra is aktivan részt veszek, hiszen tagja maradtam a hnb tanácsának. Gyulya János a Kelet-szlovákiai Vasműben dolgozik a külkereskedelmi osztályon. Üzemrészlegében a pártalapszervezet elnöke. Hogyan tud eleget tenni feladatainak?- Nagy a felelősség, különösen, ha az ember önmagával szemben is igényes - mondja. - De jó időbeosztással, becsületes munkatársakkal a lehetetlennel is meg lehet birkózni. Mi nem vállalkoztunk lehetetlenre, de ami többletet vállaltunk, azt teljesíteni is szeretnénk.- Jó szervezőnek ismerik, megbíznak benne munkahelyén és a falujában is. Több mint tíz éve önkéntes határőr, ez is többletmunkát jelent. Hogyan került az egységbe?- Községünkben az ötvenes évektől vannak önkéntes határőrök. Akkor még sok volt a határsértés, nagyban folyt a csempészés. Tetszett a munkájuk, s amikor felkértek, hogy csatlakozzak, én vállaltam. A lakosság segítségével több esetben sikerült társadalomellenes cselekedeteket megakadályozni, gyanús elemeket feltartóztatni.- Az elmúlt évben részt vett Prágában az önkéntes határőrök országos konferenciáján.- Igen. Azóta szervezettebben dolgozunk. Három új szakasszal is gyarapodtunk. Megbecsülik a munkánkat s ez erőt ad feladataink teljesítéséhez. FECSÓ PÁL A trstenái földműves-szövetkezet az idén is szeretne a tavalyihoz hasonló kiváló eredményeket elérni, ezért tagjai mindent megtesznek, hogy a gépi berendezéseket idejében felkészítsék a tavaszi munkák második szakaszára. Tavaly az árvái mezőgazdasági üzemek közül ez a szövetkezet a legjobb eredményeket érte el a burgonya és gabonatermesztésben s a tejeladásban. A képen Gilan Pavol (balról) és Peter Pa- kos az egyik szalmagyűjtő kocsi javítása közben. (Vladimír Gabčo felvétele - ČSTK)
