Új Szó, 1987. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1987-03-24 / 69. szám, kedd

A CSKP KB 5. ülésének vitája ÚJ SZÚ 5 1987. III. 24. (Folytatás a 4. oldalról) szat és a megelőzés költségei tovább nőnek. Ezért kell elgondolkodni afelett, hogyan tudnánk a legcél­szerűbben gazdálkodni a rendelkezésünkre álló esz­közökkel és vajon az egészségügy maga nem teremthetné-e elő ezeknek az eszközöknek egy részét. Több száz csehszlovák orvos segít az egészségügyi ellátásban számos országban, főleg a fejlődő országokban. Ez bizonyára helyes politika. Mérlegelni kell azonban, vajon nem lenne-e célsze­rűbb olyan egészségügyi intézményeket építeni ná­lunk, melyekben legkiválóbb szakembereink mun­kahelyi kötelességeik teljesítése után speciális ellá­tásban részesítenék a külföldi betegeket. Az így szerzett Valutát aztán korszerű orvosi műszerek vásárlására fordíthatnák. A központi bizottság 8. ülése határozatainak teljesítéséről előterjesztett beszámoló megállapítja, hogy a lakosság egészségügyi állapotának alakulá­sa nem kedvező, és az átlagos életkorral, főleg a férfiak átlagos életkorával sem lehetünk elégedet­tek. Nézetem szerint azonban a helyzet nem javít­ható csupán azáltal, hogy tökéletesítjük az egész­ségügyi ellátást. Az a tudat, hogy az orvosi ellátás ma mindenkit ingyen megillet, ami bizonyára telje­sen helyes, ahhoz vezetett, hogy az emberek nem éreznek felelősséget saját egészségükért, pedig önmaguknak kellene egészségüket védeni. A szocialista egészségügy koncepciója az egészség megőrzésére, az egészséges népességre irányul. Ma ez a koncepció az egészségügyi világ- szervezet koncepciójává válik. Az egészséges né­pesség azonban nem érhető el csupán az egész­ségügyi dolgozók erőfeszítése eredményeként. Komplex feladatról van szó, amely magába foglalja a környezetünk javítását, a mezőgazdaság, az élel­miszeripar, az oktatás, a tömegsport stb. kérdéseit. Ha alapvető fordulatot akarunk elérni lakossá­gunk egészségügyi állapotában, az egész társada­lomnak hozzá kell járulnia életstílusunk megváltoz­tatásához. A Cseh Szocialista Köztársaságban a munkaképes férfiak 20 százaléka, a nők 27 százaléka elhízott. A férfiak 50 százaléka, a nók 28 százaléka dohányzik, a legkedvezőtlenebb a hely­zet a fiatalabb korosztályokban, a 25-44 évesek között a férfiak 60 százaléka, a nók 40 százaléka dohányzik. A nók és férfiak 20 százalékának magas a vérnyomása, 30 százalékának pedig magas a vér­zsírszintje. Ezek a tényezők mind növelik a szív- és érbetegségek, a rák és más idült betegségek kocká­zatát. Befolyásolhatjuk ezt a kedvezőtlen helyzetet? Véleményem szerint igen. Folynak a tárgyalások az alkoholizmus elleni intézkedésekről. Hasonlóan kel­lene eljárni a dohányzás elleni harcban is. A további tényezők szorosan összefüggnek a táplálkozással. Bizonyára nagy eredmény, hogy sikerült megoldanunk a lakosság élelmiszerellátá­sát. Gondolkodjunk el azonban, milyen az élelmi­szerek összetétele és minősége. 1963-tól 1983-ig az egy főre esó húsfogyasztás 58 kilogrammról 84 kilogrammra nőtt, míg pl. Svédországban 51 kg-ról 64 kg-ra. Jól tudjuk, hogy nálunk a húsnak nagy a zsírtartalma. Az egy főre eső vajfogyasztás nálunk az utóbbi 20 év alatt 6,6 kg-ról 9 kg-ra nőtt, még Svédországban 10 kg-ról 4 kg-ra csökkent. A cukor- fogyasztás Csehszlovákiában az utóbbi 30 év alatt 10 kg-ra nőtt. Ezzel szemben a zöldségfogyasztás nálunk 85 kg-ról 71 kg-ra csökkent, ugyanakkor Svédországban lényegesen nagyobb és állandóan nő. Táplálkozásunkban több mint ötven éves hagyo­mányok érvényesülnek. Ahhoz, hogy ezeket meg­változtassuk, meg kell teremtenünk a feltételeket, már gyermekkorban és az iskolákban helyesen kell nevelnünk és alapjában meg kell változtatnunk az üzemétkeztetésben az étlapokat. A felsorolt néhány észrevétel alapján szerettem volna felhívni a figyelmet arra, milyen átfogók az orvostudomány és az orvosi gyakorlat problémái. Véleményem szerint új módon kell megítélnünk az egészségügyet, tudatosítva, hogy nemcsak szolgál­tatást jelent a lakosság számára, hanem fontos tényező az ország gazdasági és szociális fejlődé­sében. Vlastimil Mertl elvtárs, a CSKP KB tagja, a kunovicei LET konstruktőre Uherské Hradišté-Kunovicében, a LET nemzeti vállalatban dolgozom már kilencedik éve a kisrepü- lőgépek fejlesztésében. Mint ahogy arról meggyő­ződhettem, munkánkban felmerül egész sor olyan probléma, amely általánosabb jellegű. Februárban a dél-csehországi kerületi pártbizottság ülésén megtárgyaltuk a tudományos-műszaki fejlesztés döntö jelentőségű feladatainak megvalósításáról szóló részletes és bíráló beszámolót. Abban szó volt a tudományos-műszaki fejlesztés hatásáról a nép- gazdasági terv teljesítésére, a tudományos kutató­munka összehangolásának jelentőségéről, a KGST- országok tudományos-műszaki fejlesztésének 2000-ig szóló komplex programjának tükrében. Tár­gyaltunk továbbá a kutatásban dolgozók feladatai­nak, munkafeltételeinek kérdéseiről, a kutatók anya­gi érdekeltségéről és társadalmi megbecsüléséről. Hogy a tudományos-műszaki fejlesztésnek dön­tö szerepe lehessen a népgazdaság hatékonyabbá válásában, a kutató és fejlesztő munka eredményeit az eddiginél sokkal gyorsabban be kell vezetnünk a termelésben. Statisztikai adatok mutatják, hogy nálunk hol mennyi tudományos kutató dolgozik. Ha ezeket a számokat összevetjük a fejlett országok hasonló adataival, megállapíthatjuk, hogy nem túl magasak a hazai adatok. Ellenben, ha a valóban kutatómunkát végzők számát tekitenénk, a statiszti­kai adatok jelentős eltérést - csökkenést mutatná­nak. Ez tűnt ki a CSKP KB 8. ülése határozatainak elemzésekor is, amikor megállapítást nyert, hogy valós kutatómunkát csak a kutatók egynegyede végez. Emellett Csehszlovákiában a világon előállí­tott teljes termékskálának mintegy 70 százalékát gyártjuk. Ez tovább felaprózza a kutató-fejlesztő bázis kapacitását, megsokszorozza a szállítói-meg­rendelői kapcsolatokból származó problémákat, amelyek a kutatás, fejlesztés és a termelés folya­mán egyaránt jelentkeznek. így aztán nincs elég anyagi fedezet a technikai berendezések biztosítá­sára, hiányoznak az új anyagok és komponensek. Éppen ezért létkérdés, hogy a lehető legrövidebb időn belül megvalósuljon a népgazdaság strukturális összetétele. Ez azonban lehetetlen a nemzetközi szocialista munkamegosztásba történő bekapcsoló­dás nélkül. Éppen ezért egyértelműen ennek fejlő­dését szorgalmazzuk. Nélküle lehetetlen összponto­sítani az erőforrásokat a kiemelt problémakörök megoldására, és a jelenlegi gyors ütemű tudomá­nyos és műszaki fejlődés mellett elérni a világszín­vonalat. A repülőiparban kormányközi megállapodásaink vannak, már 1980-tól kezdődően, a közvetlen együttműködésre. Egész sor értékes tapasztalatot szereztünk, azonban gondjaink is vannak. Erősíteni kell azt az igyekezetei, hogy az elfogadott feladatok teljesítéséért az illetékesek fokozottabban legyenek felelősek, a megállapodásoknak kötelező érvényt kell szerezni, be kell tartani a határidőket, leegysze­rűsíteni az adminisztratív folyamatokat, rugalma­sabbá tenni a kapcsolatokat és elérni, hogy a meg­állapodások be nem tartása esetén kötbérek sújtsák azt, aki feladatát nem teljesítette. Nem logikus az a tény sem, hogy sokkal több információnk van - saját iparágamat tekintve - a kapitalista, mint a KGST-országokból. Napjainkig a KGST-országokra inkább a kutatás és fejlesztés terén folyó együttmüködés jellemző, a megvalósítás már kevésbé. A szovjet Aeroflot vállalatunk állandó megrendelője. Ez lehetővé teszi számunkra olyan szerződés megkötését, amely közvetlen együttműködést jelentene terméke­ink felhasználójával. Együtt fogjuk megoldani nem­csak az általunk gyártott repülőgépek üzemelési tulajdonságainak javítását, hanem a légi közlekedés fejlődésének előrejelzése alapján a ránk háruló későbbi feladatokat, termékeink paramétereinek megfelelő alakítását. Ennek alapján már napjaink­ban igyekszünk megállapítani azoknak a repülőgé­peknek a paramétereit, amelyeket az Aeroflot az ezredforduló idején szándékozik vásárolni. Számunkra sem megoldott a külföldi árak kérdé­se, amelyek a világpiaci áraktól függenek. A jelenleg használatos átszámítási kulcs nem felel meg a való­ságnak, sem a széles körű KGST-piac igényeinek, s ebből következik, hogy a kereskedelmi mérlegek nem kerülnek egyensúlyba. A nemzetközi együttműködés fejlesztéséhez szükséges, hogy szélesebb körben valósuljon meg az egységes állami tudományos-műszaki politika, amelynek szellemében közvetlenül irányítanánk a tudományos-műszaki fejlesztést az egyes straté­giai irányzatokban, és ezek képeznék gazdaságunk strukturális átalakításának alapjait. Ha a KGST- országok közötti nemzetközi munkamegosztás alapján lényegesen sikerülne a termékskálát szűkí­tenünk, jelentős, kedvező változások állnának be a szállítói-megrendelői kapcsolatok terén is A je­lenlegi helyzet ugyanis tarthatatlan, hiszen mi va­gyunk - szó szerint - kénytelenek kierőszakolni az aggregátorok és egyéb műszerek fejlesztését, sok­szor kénytelenek vagyunk követelményeinkből en­gedni, hogy végtermékeinkhez egyáltalán megkap­juk a kívánt részegységeket. Az egyéb intézkedések mellett meggyőződéssel állítom, hogy segítene, ha szállítóink is érdekeltek lennének végtermékeink devizabevételében. Éppen ezért ezeknek a termé­keknek az árát nem szabhatjuk meg az önköltség alapján, hanem a világpiaci árakkal történő össze­vetés után. A CSKP KB 8. ülése után 1983-ban, majd pedig a XVII. kongresszus után teljes mértékben tudatosí­tottuk, hogy a tudományos-műszaki fejlesztés válla­latunk számára is létkérdés. Sőt, ugyanezt állítják azokban a vállalatokban is, ahonnan mind ez ideig a fejlesztési szakembereket tapasztalatszerzésre a tei melóüzemekbe küldik. És amint azt számos pártfórumon hallottam, ezek az esetek eléggé gya­koriak. Az az igazság, hogy a tudományos-műszaki fejlesztés nálunk még nem vált az egyes vállalatok gazdasági tervének szerves részévé, mivel a jelen­legi irányítási modell, a tervezési szokások, valamint a gazdasági mutatók rendszere nem teszi lehetővé az egész gazdasági vonalon a tudományos-műsza­ki fejlesztés térhódítását, s így az nem is játszhat döntő fontosságú szerepet gazdasági életünkben. Ezzel szorosan összefüggenek a fejlesztési dolgo­zók munkafeltételeinek és munkájuk értékelésének kérdései. A már említett 8. KB-ülés után sok minden történt annak érdekében, hogy munkánkat a korábbinál jobban elismerjék: a széles körű népszerűsítésén túlmenően egészen a legmagasabb állami kitünteté­sekig. Mindezt valamennyien nagyra értékeljük, olyan tényként, amely jelentős ösztönzést adott további munkánkhoz, gyakran többet, mint az anya­gi elismerés önmagában. Úgy tűnik azonban, hogy ez nem elég, ugyanis nem történt alapvető változás a közép- és főiskolát végzett szakemberek szemlé­letében a konstruktőri és egyéb műszaki munka iránt, ezért soraink gyakran hiányosak. Az anyagi érdekeltség területén egész sor előírás megválto­zott, amelyek segítségével elérhetjük, hogy szám­űzzük a javadalmazásból az egyenlősdit. Azonban ezek gyakorlati alkalmazása során jelentős tartalé­kok mutatkoznak. Vállalatunk gazdasági helyzete nem rossz. Egész sor új szakember érdeklődik munkánk iránt, vannak saját ösztöndíjasaink, olyanok, akik lelke­sednek a repüléstechnika iránt. Mindez azért van, mert olyan feltételeket hoztunk létre, amelyek von­zóak a fiatalok számára. Például hasznos tapaszta­lataink vannak a számítástechnika alkalmazása te­rén, a tervezés folyamatától kezdve egészen a ter­melésig. Azok az új lehetőségek, amelyeket ez a technikai vívmány lehetővé tesz, nagyon ösztön­zően hatnak a fiatal dolgozókra, mert az az érzésük, hogy ezen a területen utolérhetik jóval tapasztal­tabb, idősebb kollégáikat Sajnos, kerületünkben hasonló tapasztalatokkal mindössze három vállalat­ban rendelkeznek. Éppen ezért szükségszerű, hogy tervszerűen biztosítsuk ennek az új technikai ága­zatnak a fejlődését, a meglevő berendezések felújí­tását, ugyanis ha már alkalmazásukat elkezdtük, nem tudunk visszatérni a régi munkamódszerekhez sem. Egész sor olyan kérdés, amelyekről én is beszél­tem, szerves részét képezi a hazai gazdasági me­chanizmus átalakítása alapelveinek. Mindent meg kell azonban tennünk annak érdekében, hogy eze­ket az alapelveket konkrétan, összefüggéseiben, minden bürokrácia nélkül valósítsuk meg. MARIE HORÁKOVÁ elvtársnő, a CSKP KB tagja, a Staré Mésto-i (Svitavyi járás) Efsz elnöke Dolgozóink tisztában vannak a tudományos-mű­szaki haladás hatásával és feladataival, s a Kelet­csehországi kerület és járásainak pártszervezetei is rendszeresen foglalkoznak ezzel a problémakörrel. A párt központi bizottsága 8. ülését követően konk­rét intézkedéseket foganatosítottunk, amelyek kife­jezésre jutnak a Svitavyi járás és az egész kerület növénytermesztésének és állattenyésztési termelé­sének jó eredményeiben. Tudatosítjuk, hogy ezek nemcsak a földműveseknek köszönhetőek, hanem a népgazdaság egyéb ágazatainak is. A tudományos-műszaki haladásnak azonban varinak olyan területei, amelyekre mi földművesek nem gyakorolhatunk befolyást, s amelyeknek prob­lémáit megnyugtatóan nem oldották meg, mivel sem a tárcák, sem a tudományos-kutatási bázis a mező­gazdaságnak nem nyújt olyan szolgáltatásokat és segítséget, amelyet fejlődése megkövetel. Az inten­zifikálás szükségleteinek nem felel meg a növény- termesztésben főleg a hazai növényvédő vegysze­rek színvonala és minősége. A mezőgazdasági gépek egy részének paraméterei elmaradtak a kö­vetelmények mögött, nincs elég összekapcsolható gépi eszköz és továbbra is káros fogyatékosság az alkatrészhiány. A tervezőintézeteknek is tiszteletben kell tarta­niuk a társadalmi érdekeket. Nem elégedhetnek meg például azzal, hogy közepes nagyságú mező- gazdasági vállalatok számára 17-20 millió korona költséggel gabonaraktárt terveznek, hiszen ennek a különben nélkülözhetetlen, de egycélú berende­zésnek csupán az amortizációja nagyon kedvezőtle­nül hat az üzem gazdálkodására. Ezen túlmenően megoldatlan az energiaigényesség csökkentése, amely az ilyen új létesítményekben rendszerint nagyobb. Ilyen esetekben a mezőgazdasági szerve­zetnek keresnie kell a ma gazdasági követelményei­nek megfelelő megoldást. A problémákat így kellene megközelíteniük a tervezőknek és a gépszerkesz­tőknek is. A tudomány és a technika eredményeinek és gyakorlati alkalmazásuknak felmérését jobban kelle­ne irányítani és szervezni és a kutatóintézeteket közvetlenül érdekeltebbé kellene tenni abban, hogy a tudomány ésa technika eredményeit a gyakorlatban a lehető legnagyobb mértékben alkalmazzák Az ilyen együttműködés lehetséges. Erről tanús­kodik a Dolní Újezd-i Efsz példája, amely együttmű­ködik számos kutatóintézettel, főiskolával, a nö­vénytermesztés és az állattenyésztési termelés egyéb szervezeteivel, mégpedig az energia haszno­sításában és a környezetvédelemben. A kerületben például a Hradec Králové-i Győzelmes Február Művek példásan foglalkozik a biotechnológiai fel­adatok megoldásával. A kerületi mezőgazdasági igazgatósággal karöltve vezeti be a biotechnológiai termelést. Az elsó megvalósítás a semtíni Kelet­csehországi Vegyi Művek hulladékanyagának bázi­sán a cellulózból egy enzim gyártása lesz, amely növelni fogja a takarmány emészthetőségét. Ennek az enzimnek előállítását a Havlíčkov Borová-i Efsz vállalta. A 8. ötéves tervidőszakban elért eredmé­nyek alapján biotechnológiai központot építenek majd fel. Kerületünkben a 8. ötéves tervidőszakra kidol­gozták a tudományos-műszaki fejlesztés program­ját. Ennek feladatait az egyes vállalatok oldják meg témaköri feladatok meghirdetésével és megvalósí­tásával, a feltaláló és az üjítómozgalomnak, vala­mint a komplex racionalizációs brigádok tevékeny­ségének szervezésével. Eredmények bizonyítják számos feladat megoldását. Fogyatékosság viszont az, hogy a járásban és a kerületben e munka eredményei megfelelőképpen nem terjedtek el. Az újítási javaslatok elterjesztésére tett érdekes javaslatot Litomyšlben a Mezőgazdasági Gépesítési Középiskola kollektívája. Számítástechnika segítsé­gével létrehozza a járás és a kerület újítási javasla­tainak adatbankját, amely a jövőben országos jelle­gűvé válhat. Gyakorlatilag ez egyet jelent azzal, hogy bárki, aki valamilyen újításon töri a fejét, gyorsan megállapíthatja, az adott területen már mi mindent találtak fel és dokumentációs anyagot sze­rezhet be az öt érdeklő újítási javaslatot illetően, beleértve az újítás gazdasági hozamát és gyakorlati alkalmazásának helyeit is. A mi szövetkezetünkben, a Staré Mésto-i Efsz- ben is figyelmet fordítunk a tudomány és a technika felhasználására. Az elmúlt időszakban együttmű­ködtünk a repii Mezőgazdasági Műszaki Kutatóinté­zettel. Felépítettük a tömegtakarmányok központi keverőrészlegét, amely mindmáig működik, s amely a tömegtakarmány hasznosítását, valamint a takar­mánnyal való manipulálásban az istállókban az állatgondozók munkájának megkönnyítését illetően egyértelműen hasznosnak bizonyult. A keverörész- leg egyes gépeinek előállításából is részt vállaltunk. A kétoldalú jó tapasztalatok ellenére jelenleg a kuta ­tóintézet nem tanúsít érdeklődést az együttműködés iránt. Nyolc évvel ezelőtt közösen kerestük az azzal kapcsolatos megoldást, hogy a keverőrészlegböl ésszerűen juttassuk el a tömegtakarmányt az istál­lókba. Javaslat hangzott el arra, hogy az AVIA könnyű tehergépkocsit módosítsák erre a célra. Az ilyen gépkocsi fejlesztésére és gyártására azonban nem került sor. Ez iránt nem tanúsítottak és nem tanúsítanák érdeklődést a gépipari vállalatok, vala­mint a gép- és traktorállomások. Csak 1984-ben karolta fel ezt a gondolatot az Ústi nad Orlicí-i járásban az efsz-ek karbantartó és fejlesztő egyesü­lése, amely az AVIA 30-as típus alvázára épülő takarmányszállító kocsikat fejlesztett ki és gyárt. Ez a központ a következő években más járások és kerületek szükségleteit is fedezhetné. Egyelőre azonban megoldatlan az a kérdés, hogy a prágai AVIA üze m az ötéves tervidőszak további éveiben is szállítson ilyen alvázakat. Szövetkezetünkben jelenleg 3 komplex racionali­zációs brigád törekszik a gabonatermelés intenzifi- kálására, továbbá a szarvasmarha-tenyésztés szín­vonalának emelésére s végül a kiváló minőségű tej termelése előfeltételeinek megteremtésére. E fel­adatok megvalósítása során együttműködnek a ra- potíni Szarvasmarha-tenyésztő Kutatóintézettel, a brnói Mezőgazdasági Főiskolával, a zábrehi Tej­ipari Vállalattal stb. A komplex racionalizációs brigá­dok tevékenysége hatásos segítséget nyújtott és nyújt az ötéves terv feladatainak teljesítésében. Tisztában vagyunk azzal, hogy a minőségileg új fejlődés előfeltétele a tudomány és technika fejlesz­tésének meggyorsítása és eredményeinek lehető legnagyobb mérvű gyakorlati alkalmazása. Néhány konkrét példa alapján szerettem volna felhívni a fi­gyelmet arra, hogy az adott feltételek kihasználásá­val és dolgozóink alkotó aktivitásának felkarolásával mi is jelentősen hozzájárulhatunk a tudományos­műszaki fejlődés meggyorsításához. KAREL MRAČEK elvtárs, a CSKP KB tagja, a Švihoví Efsz (Klatovyi járás) elnöke Annak ellenére, hogy a fejlődés tervezett üteme alacsonyabb mint a 7. ötéves tervidőszakban volt, a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban elég­gé bonyolult a feladatok teljesítése ebben az ötéves tervidőszakban. Mindez abból ered, hogy a termelé­si és ökonómiai feladatokat a korábbihoz hasonló vagy inkább annál kisebb anyagi és energetikai források felhasználásával kell teljesíteni A termelés fő mutatóivá a gazdaságosság, az effektivitás és a minőség javulása léptek elő. A tudo­mánynak és a kutatásnak teljesítenie kell a mező­gazdaságnak és az élelmiszeriparnak a nevezett mutatók javításával kapcsolatos elvárásait, mert ezek az ágazatok csakis így növelhetik a nemzeti jövedelem képzésében való részesedésüket. A Nyugat-csehországi kerület feltételei közepette már csak azért is igényesebb ezeknek a céloknak a teljesítése, mert a mezőgazdasági és az élelmi­szer-ipari termelés területén egyelőre igen szerény a tudományos-műszaki bázis. A kerületben minded­dig csupán nyolc tudományos-műszaki központ mű­ködik, melyek közül három olyan szakosított neme­sítő állomás, melyeknek az országos megbízatás értelmében fajtaelőállitás a fő feladatuk. Tevékeny­ségük a szerzett tapasztalatok gyakorlati érvényesí­tését illetően gyakran azokra a járásokra korlátozó­dik, amelyekben működnek. Hasonló a helyzet a Praha-Ruzyné-i Növénytermesztési Kutatóinté­zettel is, amely a Chebi, a Tachovi és a Klatovyi járásokban működik, valamint a závisinéi székhel­lyel működő rét- és legelőgazdálkodási kutatóállo­mással is, amely a Zbraslavi Talajjavítási Kutatóin­tézet kihelyezett munkahelyeként működik. A fentiekből kiindulva, a kerületi pártbizottság feladatul adta a tudományos-kutatási bázis megte­remtését a kerületben. Az illetékes szervezetekkel folytatott tárgyalások során azonban kiderült; közü­lük egyik sem érdekelt abban, hogy a tudományos­kutatási bázis újabb munkahelyet létesítsen a Nyu­gat-csehországi kerületben. Vagyis kizárólag a saját erőinkre számíthatunk, tehát az ÚVSH kerületi szervezeteire, a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Minőségvizsgáló Inté­zetre, a Törzstenyésztő Vállalatra, a Kerületi Állator­vosi Felügyelőségre és az Oseva Kerületi Vetőmag­termesztő vállalatra, no meg természetesen az (Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents