Új Szó, 1987. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1987-03-24 / 69. szám, kedd
A CSKP KB 5. ülésének vitája (Folytatás az 5. oldalról) élenjáró mezőgazdasági vállalatokra és azok irányító szerveire Az utóbbi években több tudományos-termelési társulás alakult a kerületben, melyek közül a Chebi Állami Gazdaságok szakágazati vállalat tudományos-termelési társulása ér el különösen jó eredményeket. Ez a szakágazati vállalat már nemzetközi részvétellel folytatott, magasabb együttműködési forma kifejlesztéséhez is hozzálátott. Annak ellenére, hogy a tudományos-kutatási bázisnak még csak kevés munkahelye működött a kerületben, a hetedik ötéves tervidőszakban jelentős növekedést értünk el a mezőgazdasági termelésben. Mindenekelőtt sikerült biztosítani a növénytermesztési ágazat előnyös fejlődését. Ennek alapját abban látjuk, hogy jól kihasználjuk a szántóföldi növények faj- és fajtaösz- szetételében rejlő lehetőségeket, jobban érvényesítjük a komplex agrotechnika alapelveit és kihasználjuk a termelési rendszereket, mint például az őszi repce esetében is. Ennek a termelési rendszernek az előnyét 1986-ban érezhettük igazán, amikor a többi növényféléknél csökkent a terméshozam, viszont a repce átlaghozama az egész CSSZSZK- ban itt volt a legnagyobb. A Nyugat-csehországi kerületben egész sor hasonló realizációs megoldás létezik, de mivel azok anyagi-műszaki ellátottság tekintetében nincsenek úgy megalapozva, mint a repcetermesztési rendszer, itt egyelőre az eredmények sem kielégítöek. Különösen a gazdasági szempontból kevésbé sikeres 1986-os évet követően nő a tudományos-műszaki ismeretek érvényesítésének szükségessége, mégpedig főleg a növénytermesztési ágazatban A növénytermesztés további fejlődésének alap- feltétele a termőföld védelméről és a talaj termőképességének növeléséről való gondoskodás. A döntő tényezők egyike, hogy elegendő mennyiségben kapjon jó minőségű szerves anyagokat a talaj. Ennek érdekében a kerület feltételei között olyan határozat született, hogy a szántóföldnek legkevesebb 25 százalékát évente meg kell trágyázni szerves trágyával, a szántóföldön tiszta kultúrában termesztett herefélék részesedését 12,5 százalékra kell növelni, és csökkenteni kell a szerves trágyák helytelen tárolásából eredő veszteségeket. A szántóföldi növények terméshozamát meghatározó tényezők közül kerületünkben a talaj kedvezőtlen kémhatása is nagyon fontos. Az agrokémiai vizsgálatok eredményei szerint a talajainknak több mint 46 százaléka savanyú kémhatású. Az észlelt kedvezőtlen helyzetet fokozott talaj- meszezéssel oldjuk meg. Minden igyekezetünk ellenére a szükséges 450 ezer tonnából eddig legtöbb 330 tonna meszet sikerült ilyen célokra biztosítanunk, mégpedig éppen 1986-ban. Az ötéves tervidőszak végén remélhetőleg kedvezőbbre fordul a helyzet, ha a Veiké Hyčice-i mészégetőben üzembe helyezik az új órlókapacitásokat. Viszont továbbra is nagy gond lesz a szállítás, ugyanis egyre csökken a Rajka típusú speciális vasúti szállítóeszközök száma. A növénytermesztés intenzivebbé tételéhez nem utolsósorban azzal is szeretnénk hozzájárulni, hogy az egészséges életkörnyezet védelmére vonatkozó alapelvekkel összhangban megváltoztatjuk a felhasznált műtrágyák választékát. Ennek megvalósítása szempontjából igen fontos, hogy több folyékony műtrágyát kapjon a mezőgazdaság, ugyanis a folyékony műtrágyák a pontos adagolást és a legmegfelelőbb időpontban történő felhasználást egyaránt lehetővé teszik Ezt igazolják a mintaüzemként felépített és felszerelt Sušicei Agrokémiai Vállalatnál szerzett többéves tapasztalatok is. Szeretnénk elérni, hogy az évente felhasznált nitrogénnek az eddigi 15 helyett több mint 30 százalékát folyékony műtrágyák formájában juttathassuk ki. Ehhez azonban növelnünk kell a tároló- kapacitást és javítanunk kell a gépi ellátottságot is. Problémát okoz, hogy a peszticideket nem kapjuk meg időben, és gyakran a választékkal, valamint a hatásfokkal is bajok vannak. Példaként a gabonafélék gyomirtását és gombabetegségekkel szembeni növényvédelmét említhetnénk. Évente 100 000 hektár gabonát kellene megpermeteznünk a nagy széltippan és az ellenálló kétszikű gyomok irtása céljából, s ebből 50 000 hektáron még az ősz folyamán el kellene végezni a gyomirtást. A rendelkezésre álló vegyszerek azonban csak a terület 40-50 százalékára elegendőek, igy nagy területeken csak tavasszal tudjuk elvégezni a gyomirtást. Kár, hogy így van, mert a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Minőségvizsgáló Intézetben és a mezőgazdasági vállalatokban végzett megfigyelések szerint az őszi kezeléssel szemben a késedelmes tavaszi gyomirtás 15-30 százalékkal kisebb hatást gyakorol a terméshozam alakulására. A gombaölő szerek alkalmazása révén kerületünkben hektáronkénti átlagban 1 tonnával nőtt a gabona terméshozama. Sajnos, itt is rossz az ellátottság, hiszen a 80 000 hektár helyett legfeljebb 50 000 hektárra elegendő vegyszerre számíthatunk. A kemizációban tapasztalható fogyatékosságokat az agrokémiai műveletek számának növelésével kell ellensúlyoznunk, ami az üzemanyag-fogyasztás növekedéséhez vezet; márpedig közismert, hogy üzemanyagból a mezőgazdaságban tartós hiány tapasztalható. Az említett példákkal a tudományos-műszaki haladásnak a növénytermesztésben történő érvényesítése során szerzett tapasztalatainkról igyekeztem beszámolni. Több problémát magunk is képesek vagyunk megoldani a Nyugat-csehországi kerületben, de némelyek megoldásához a mezőgazda- sági és más tárcák segítségére is szükségünk van. BŔETISLAV BENDA elvtárs, a CSKP KB póttagja, a Csehszlovák Műszaki-Tudományos Társaság Központi Tanácsának elnöke A központi bizottság elnökségének beszámolója objektiven értékeli a tudományos-műszaki haladás gyakorlati alkalmazásának eredményeit és helyesen határozza meg azokat a fő feladatokat, amelyeket teljesítenünk kell fejlődésünk kulcsfontosságú kérdésének megoldása során. Sikereink és kudarcaink két alapvető tényezőtől függnek. Először is attól, hogy meg tudjuk-e helyesen határozni a tudományos-műszaki fejlődés fő irányait, helyesen és hatékonyan tudjuk-e irányítani a fejlődést. Másodszor attól, hogyan tudjuk felkarolni az emberek kezdeményezését, mindenekelőtt azokét, akik döntenek a tudomány és technika gyakorlati alkalmazásáról, vagyis a mérnökökét, technikusokét, újítókét. Mindazokét, akik alkotóan visszonyul- nak feladataik teljesítéséhez, dolgozzanak akár a termelés előkészítésében, akár a laboratóriumokban, a műhelyekben, üzemekben, ellenőrzésben stb. Gyakran vetődik fel a kérdés, milyen ma a termelés előkészítésében és másutt dolgozó mérnökök és technikusok hangulata. Készen állnak-e feladataik gyors és eredményes megoldására, vagy pedig közömbösek, kishitúek? A több mint 650 ezer tagot tömörítő Csehszlovák Műszaki-Tudományos Társaság tapasztalatai szerint nem könnyű választ adni erre a kérdésre. Sok munkahelyen nem jó a helyzet. A mai irányítási mechanizmus nem kielégítően, sokszor negatívan hat a tudományos-műszaki haladás fejlesztésére és ez, a beszámolóban bírált többi fogyatékossággal együtt azt okozza, hogy sok mérnök technikus és más dolgozó elveszti távlatait, borúlátó és csak gépiesen, sokszor nem jól teljesíti feladatait. A helyzetet rontja, hogy a műszaki munkát közvetlenül befolyásoló problémák megoldásában a különféle intézkedések ellenére nem érjük el a várt eredményeket. Nem sikerül a szükségnek megfelelően növelni a termeléselókészító munkahelyek kapacitását, nem javul a szükségnek megfelelően műszaki ellátottságuk. A beszámoló megemlítette a javadalmazás és az erkölcsi értékelés fogyatékosságait is. Más problémákat is felsorolhatnék A CSKP KB 8. ülése óta több esetben romlott a helyzet. Gondolok itt a a külföldi tapasztalatszerzés lehetőségeire és arra, hogy a tapasztalat- csere során egyre nagyobb nehézségekbe ütkö- . zünk. Az a tény, hogy ezeket a kérdéseket nem sikerül megoldanunk, nem járul hozzá a kezdeményezés fejlesztéséhez. Ugyanakkor látnunk kell, hogy a kezdeményezés hiánya nemcsak objektív nehézségekkel magyarázható. Évekkel ezelőtt, amikor fiatal mérnökként üzemben kezdtem dolgozni, gyakran hallottam: nincsenek meg a feltételek, nem tehetünk semmit. Ez nem volt igaz, akkoriban összehasonlíthatatlanul primitívebb feltételek között számos kiváló termék született, új ágazatok létesültek, így például az erősáramú félvezetés technika. Bebizonyosodott, hogy kellő eltökéltséggel jó munka végezhető, és a pesszimista megjegyzésekkel csak a kényelemszeretetet, lustaságot kendőzték el. Napjainkban sem kerülhetünk az ilyen hangulatok és irányzatok befolyása alá. Természetesen cselekedeteink jelentik a legmegfelelőbb választ. Ezért nagyon helyesnek tartom, hogy a beszámoló olyan intézkedéseket is megemlít, amelyek kétségtelenül hozzájárulnak a kezdeményezés kibontakoztatásához, a munka javításához. így például arra a részre gondolok, amely szerint 1990-ig a konstrukciós és technológiai irodákban és másutt 2000 automatizált konstrukciós és technológiai munkahelyet létesítenek. Ez helyes, reális, konkrét cselekedet, amely a konstruktőröket és a technológusokat jobban meggyőzi arról, hogy készen állunk a XVII. kongresszus határozatainak valóra váltására, mint a hosszú előadások és az agitáció. A prágai felhívás eredményessége is azt tanúsítja, hogy a mai, jogosan bírált feltételek között is fejleszthetjük a dolgozók kezdeményezését. A CSKP KB 8. ülése által kitűzött, valamint a XVII. kongresszus által meghatározott, a tudományos- műszaki fejlesztés területére vonatkozó feladatok teljesítésére irányuló felhívás nagy visszhangot keltett a termelőüzemekben és a kutatóintézetekben, nemcsak Prágában hanem az egész köztársaságban. Ez nagyon fontos, nemcsak műszaki, hanem gazdasági szempontból is. Bebizonyosodott, hogy mindenütt, ahol a munkakollektívákban jól megmagyarázzuk a feladatokat, ahol megteremtjük a feltételeket teljesítésükhöz s lehetővé tesszük, hogy az emberek átgondolják tennivalóikat, ott fejlődik a kezdeményezés, javulnak a teljesítmények és a minőség. A kezdeményezés fejlődésének további fontos feltétele az, hogy az emberek ismerjék terveinket és elképzeléseinket. Ezen a téren is sok a fogyatékosság. Tudjuk, milyen nagy jelentősége van a KGST- országok tudományos-műszaki haladása komplex programjának vagy pedig milyen elvi jelentőségű változások mennek majd végbe népgazdaságunkban az átalakítás alapelveinek érvényesítése során. Meg kell azonban állapítanunk, hogy a tájékoztatás ezekről a rendkívül fontos elképzelésekről aránylag kismértékű, sót megállapítottuk, hogy egy olyan vállalatnál, mint a Jabloneci Bižutéria, amely kísérletileg alkalmazza az alapelveket, a mérnökök és technikusok gyakorlatilag semmit sem tudnak a célokról. így tehát azt mondhatjuk, hogy a dolgozók a gazdasági mechanizmus átalakításának alapelveit csak úgy fogadják, mint törekvést a helyzet javítására. A valóságban nem tudják,miról van szó. A kezdeményezés fejlesztésének további feltétele a tájékoztatás javítása, az hogy többet tudjunk fő céljainkról. További feltétel az, hogy rendet teremtsünk a javadalmazásban. Amíg ugyanannyit fizetünk a jó munkáért, mint a hanyagért, a dolgosaknak, mint a lustáknak, önmagunk ellen cselekszünk. Sokan immunisak minden meggyőzéssel, ösztönzéssel szemben, nem veszik figyelembe a határozatokat, továbbra is a megszokott kényelmes tempójukban haladnak. Sokan hanyagul, rosszul, lassan dolgoznak, jobb lenne, ha inkább nem csinálnának semmit. Itt az ideje, hogy véget vessünk ennek a helyzetnek, fokozzuk a fegyelmet, javítsuk a rendet és csak a jó munkát jutalmazzuk. Ez mindenkire vonatkozik, mérnökökre, technikusokra, munkásokra mindnyájunkra Az elnökség beszámolója helyesen megállapítja, hogy számos kérdés megoldása hosszabb időt igényel, de vannak feladatok, amelyeket azonnal meg kell oldani. így haladéktalanul javítanunk kell a műszaki értelmiség körében kifejtett párt-, ideológiai és szervezőmunkát. Zajkov elvtárs a Kultúrpalotában mondott beszédében kiemelte Gorbacsov elvtárs szavait: „A mérnök a tudományos-technikai forradalom legfontosabb személyisége". Ez helyes megállapítás, le kell vonni belőle a megfelelő következtetést. Ez azt jelenti, hogy a pártmunkában az eddiginél többet kell foglalkoznunk a műszaki értelmiséggel, a párttagokkal és a pártonkívüliekkel, figyelembe kell venni mindazt, ami összekapcsolja őket társadalmunk vezető erejével, a munkásosztállyal és élcsapatával, a kommunista párttal. Ugyanakkor respektálnunk kell ezen társadalmi csoport életének és munkájának sajátosságait. Ezen a téren eddig nem tettünk meg mindent és amikor ma társadalmunk átalakításával foglalkozunk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül ezt a fontos kérdést sem. ANTONÍN MLADÝ elvtárs, a CSKP KB tagja, a prágai ČKD kompresszorgyártó üzemének géplakatosa Egy évvel a XVII. kongresszus után szükséges, hogy értékeljük, miként teljesítjük a kongresszusi határozatokat, legyen szó az irányítás bármelyik szintjéről. Úgy tűnik, s ezt a gyakorlat is igazolja: a kongresszusi irányvonal helyes, a kongresszusi határozatok jó’irányba mutatnak Ám megvalósításukkal nem lehetünk elégedettek. Különösképpen azért nem, mert - leszámítva néhány ritka kivételt - ugyanolyan munkastílusban dolgozunk, mint a XVII kongresszus előtt. így azonban nem lehet folytatni, mert ily módon az évek során felgyülemlett gondok nem fogynak, hanem gyarapodnak Felmerül a kérdés: az adott helyzetben képesek vagyunk-e a 8 ötéves terv feladatainak következetes teljesítésére, mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban, legfőképp pedig gazdaságunk in- tenzifikációs programjának megvalósítására. Ez elhangzott a termelési szervezetek évzáró taggyűlésein is. Bírálták a vállalati viszonyokat, s komoly kifogások voltak a tervezési és irányítási rendszerrel szemben is, amely lehetővé teszi ezek kialakulását A termelésben mind gyakrabban tapasztalhatók ritmuszavarok Ritkán akad olyan nap, amikor folyamatosan lehet dolgozni, amikor nincs anyag- vagy szerszámhiány, amikor nem hibásodik meg az elavult gépi berendezés, vagy amikor más okok miatt nem kell megszakítani a termelést. Sokat beszélünk a tudományos-technikai forradalomról, a műszaki haladásról, de például a Prága IX. városkerületében fekvő üzemeinkben csak alig érezhető nyomai vannak az alapeszközök korszerűsítésének. Az állóalapok elavultsága ellenére egyedi és műszakilag korszerű termékek is kerülnek ki üzemeinkből. De meddig tarthat még ez? Hisz saját nemzedékem rövidesen távozik, és az új, helyünkbe lépőnek ilyen körülmények között nincs igen kedve dolgozni. Azzal sem érünk el sokat, ha egyre több közgazdászunk vagy más szakmában végzett szakemberünk lesz Ráadásul a jelenlegi helyzet a konstruktőrök s a technológia előkészitöinek hiányát jelzi, vagyis azokon a munkahelyeken vannak kevesen, ahol minden elkezdődik, s ide a fiatal műszakiak nemigen igyekeznek. Ezért kell ehhez megteremteni az anyagi feltételeket, hogy az ember érezhesse, munkáját értékeli a társadalom. Egyelőre azonban nem beszélhetünk arról, hogy azok, akik a nemzeti jövedelem létrehozásában döntő szerepet játszanak, egyben a társadalmi ranglétra élén is lennének. Erről beszélt a kongresz- szuson František Kubeš elvtárs, s felszólalásának éppen a munkások körében volt nagy visszhangja. Csak hasonlítsák össze a kiváló termelési dolgozót, s életszínvonalát akármelyik más, például szabadfoglalkozású dolgozóéval, s máris érthetővé válik, miért van több munkásnak komoly kifogása a nemzeti jövedelem elosztásával kapcsolatban, és némely szakma kereseti lehetőségeit miért nem tartják megfelelőnek. Ahogy az üzemekben sem mindenki kiváló, az úgynevezett szabadfoglalkozásúak szociális csoportjában is nagy különbségek vannak a társadalmi haszonhoz való hozzájárulásban Ezt azért mondom, mert a prágai Lucernában tartott aktíva- értekezleten Štrougal elvtárs a gazdasági mechanizmus átalakításának elveiről beszélve teljesen egyértelműen, s véleményem szerint nagyon helyesen tette fel a kérdést: hogyan tovább? Ezen irányelvek szerint a jövőben ugyanis mindenkinek saját magára kell majd dolgoznia, s mindenki feltétel nélkül csupán a munkája alapján, annak eredményei szerint kellene, hogy legyen jutalmazva. Lent már régen várunk erre, mert meggyőződésünk, hogy javítana az üzemek gazdasági helyzetén, s igy az elöregedett termelési alapjuk korszerűsítése is megvalósulhatna, amire jelentősebb termelési növekedés nyomán már nem számolhatunk. Aki ismeri például vysočanyi üzemeinket, felmerül benne a kérdés, mi lesz, ha ezek nem teljesítik majd a tervet, mivel termelési alapjuk állaga az elviselhe- tőség határát súrolja. Lehetetlen ezt úgy megoldani, hogy már a tervben számottevő túlórázással számolnak, vagy hasonló körülményekhez igazodnak Majdhogynem ilyen a helyzet városkerületünk más üzemeiben, mint például az Aviában vagy a Pragovkában, s a múltban erről itt már szó esett Az irányelvekből kitűnik, megvalósításuk nem lesz egyszerű s rövid ideig tartó. Türelmesek vagyunk, s nem akarunk sémit elhamarkodni. Tudjuk: az elhamarkodott beavatkozások a múltban több kárral, mint haszonnal jártak Most ezzel együtt kell politikai hatást gyakorolni a széles körű nyilvánosságra Nem húzhatja ki magát ebből az ideológiai front sem. Ez nem csupán a kormány, a miniszterek vagy a gazdasági dolgozók dolga. Ez mindnyájunk, az egész párt és társadalom ügye, s ezért helytelen ezeket az irányelveket új faliújsági jelszavakként megkérdőjelezni Sokat kell tanulnunk az SZKP tapasztalataiból, s úgy kell elfogadnunk sok mindent, hogy azok a javunkat szolgálják, mivel a megszokott pályán maradás a jövőben a lemaradáshoz vezet Nem könnyű a jó ügy érdekében a dolgozók bizalmának megszerzése, ám véleményem szerint mindegyikünknek közelebb kell jutnia az emberekhez, hasonlóképpen, ahogy Gorbacsov elvtárs és az SZKP KB Politikai Bizottságának többi tagja teszi Ez mind többször hangzik el a taggyűléseken, és az elvtársak azt kérdezik tőlem, miért nem járnak többet az üzemekbe a KB-titkárok, a miniszterek, a CSKP KB osztályvezetői vagy a miniszterhelyettesek, hogy azt, amit én most itt mondok el, közvetlenül tőlük hallják meg. Tudom, mindegyiküknek sok a gondja, ám a párttagokkal való közvetlen kapcsolat feltétlenül szükséges, hisz máskülönben senki sem szerezhet tudomást arról, mi bántja őket, de a becsületes pártonkívülieket is. És nagyon jól tudjuk, mennyire felduzzadtak a párt-, állami és gazdasági apparátus létszámai, például csak 1948 februárja óta. Ám az emberekkel való kapcsolattartás sokszorosan ritkább, mint akkor volt. Ez nem jó helyzet Ezzel összefüggésben nem hallgathatom el a dolgozók véleményét a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom munkájáról az üzemekben, a szocialista munkabrigádok kezdeményezéseiről szóló jelentésekről és a szocialista versenymozgalom papíron történő kimutatásáról. Az igazat megvallva, a szocialista munkabrigádok teljes tevékenységét és a szocialista vesenymozgalmat javarészt az üzem- vezetőség fizetett dolgozója tartja nyilván, adatokat gyújt róla, egy másik pedig, akit szintén az üzemvezetőség fizet, irányítja a brigádokat és kiértékeli eredményeiket. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban, ahol véleményünk szerint elegendő arra alkalmas funkcionárius található, e tevékenység, főként pedig az eredményei iránt nincs valami nagy érdeklődés. A szakszervezetek fő gondja az üzem alkalmazottai üdültetésének és más hasonló dolgaiknak az elintézése, ám a szociálpolitika nem teljes mértékben kielégítő a szakszervizetekben Azt is meg kell mondanom: a dolgozók irányításában való részvételéhez a jövőben nem lesz elég a termelési értekezletek szervezése Mindenképpen keresnünk kell más formákat is arra, miként lehet növelni a dolgozók részvételét az irányításban, amit meg kell szabadítanunk a formalizmustól, s ettől nem szabad félnünk. Lehetséges, akkor aztán már nem lesz szükség olyan nagy apparátusokra Ezért azt várjuk,hogy a gazdasági mechanizmus átalakítása a társadalmi élet további területein is változásokhoz vezet, hogy felszámoljuk azt, ami nincs javunkra, és elsorvasszuk mindazt, ami elavult. Felszólalásomban nyíltan akartam rámutatni azokra a gondokra, amelyek mindennaposak az üzemekben, mindezt igazat mondva és a kommunista párttal szembeni felelősségem tudatában tettem Ez mindig elvünk volt, nekünk munkáskommunistáknak, s a jövőben is igy kell ennek lennie ÚJ SZÚ 6 lllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllll 1987. III. 24.
