Új Szó, 1987. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1987-03-21 / 67. szám, szombat

A CSKP KB Elnökségének beszámolója ÚJ SZÚ 3 1987. III. 21. V. A beruházások mint a tudományos-műszaki fejlesztés meggyorsításának, a termelési alap korszerűsítésének és a szerkezeti átalakításnak aktív eszközei (A beszámoló első részét lapunk tegna­pi számában közöltük.) A párt XVII. kongresszusa nagy figyelmet szentelt a beruházásoknak. Hangsúlyozta, hogy ez az a terület, ahol a döntéshozatalnál nagyfokú felelősségtudatra van szükség, szüntelenül a társadalom érdekeit és fejlesz­tésének távlatait kell szem előtt tartani. Ezen­túl átgondoltabban, gyorsabb ütemben, jobb minőségben és olcsóbban kell építkeznünk. Az utóbbi években e tekintetben intézke­dések egész sorát fogadtuk el. Megszilárdult az építőipar anyagi-műszaki bázisa, javulás történt a beruházási terv teljesítésében, és számos fontos létesítmény épült fel. Ezek közé tartoznak például a Jaslovské Bohuni- ce-i és a Dukovany-i Atomerőmű, a Sokolovi Vegyi Művek akrilsavgyártó kapacitásai, a pragovkai sebességváltó-szekrénykészítő üzem, a vágsellyei (Šaľa) Dusló antioxidáns részlege és továbbiak. Teljesítettük a lakás­építés feladatait is. Mindezek ellenére a beruházási tevékeny­ség változatlanul gazdaságpolitikánk tartósan gyenge pontja. A beruházások mértéke to­vábbra is magas. A legfőbb probléma válto­zatlanul a beruházások gazdasági hozamá­nak a növelése. A beruházásokkal szemben támasztott igények egyre nagyobbak, jóllehet a termelésben továbbra is alacsony a mű­szakszám. Az állóalapok kihasználása csök­ken, sőt az idei évre indítványozták további csökkentésüket. Az elavult gépeket és tech­nológiákat nem a kellő mértékben selejtezik ki, továbbra is állandósulnak az új munkaerők szerzésére irányuló törekvések ahelyett, hogy az új technikát használnák ki nagyobb mértékben. A befektetett beruházási eszkö­zök nem térülnek meg arányosan és időben. Évente több tucat milliárd koronás vesztesé­geket könyvelünk el abból eredően, hogy megkésett kapacitásokban nem kezdődik meg a termelés. Ez egyrészt ebből ered, másrészt pedig abból, hogy a létesítmények nem érik el a tervekben előírt műszaki-gazda­sági paramétereket. Példaként említhetnénk a Valašské Meziŕíčíben gyártott színes tévé- képernyőket, a hostivari festékgyárat és egyéb létesítményeket. A legkomolyabb gondnak azt tartjuk, hogy a beruházások szerkezete nincs összhang­ban a CSKP XVII. kongresszusán kitűzött előirányzatokkal. Kicsi a rekonstrukció rész­aránya, mégpedig annak ellenére, hogy a műszaki korszerűsítés közismerten leg­alább kétszer hatékonyabb, mint az új építke­zés. Ezekről a hiányosságokról már régóta beszélünk, sürgetjük felszámolásukat, azon­ban alapvető fordulatra mind ez idáig nem került sor. Nyíltan meg kell mondani, hogy radikális fordulat híján a befejezetlen építke­zések tovább burjánzanának és a későbbiek­ben ebből adódóan nehezen megoldható problémák adódhatnak. Eljött az ideje annak, hogy a társadalmi érdekek érvényesítése szempontjából fele­lősségre vonunk mindenkit, aki ezen a terüle­ten nem teljesíti az elfogadott határozatokat. A CSKP KB Elnöksége ezért megköveteli az illetékes központi szervektől, hogy az Állami Tervbizottsággal, valamint a Tudományos- Műszaki Fejlesztési és Beruházási Állami Bizottsággal szorosan együttműködve dol­gozzanak ki javaslatokat a kevésbé hatékony megkezdett beruházások leállítására, vala­mint az 1987-es és 1988-as évekre tervezett új építkezések 15-20 százalékának az elha­lasztására. Ezzel egyidejűleg biztosítani kell, hogy az új beruházásokat csak akkor enge­délyezzék, ha a meglevő kapacitásokat több műszakban is kihasználják. A vállalatoknak és a nemzeti bizottságoknak ehhez meg kell teremteni a szükséges feltételeket. Idén szükség van arra, hogy az Állami Tervbizottság, a Tudományos-Műszaki Fej­lesztési és Beruházási Állami Bizottság a nemzeti bizottságokkal közösen ellenőrizze a műszaki-gazdasági színvonalat, valamint azt, hogy a mostani ötéves tervidőszakban elengedhetetlenül szükség van-e az illető beruházásokra, s ne engedjék meg olyan kapacitások beindítását, amelyek nincsenek összhangban a népgazdaság hatékony fej­lesztésének szükségleteivel és a fokozatos szerkezeti változásokkal. Ez lehetővé teszi a beruházási eszközök és az építőipari ka­pacitások közötti feszültség csökkentését. A megtakarított eszközök egy részét a feldol­gozó ipar, mindenekelőtt a gépipar korszerű­sítésére kell fordítani. Egyidejűleg el kell érni a beruházások nagyobb mértékű összponto- ' sítását a legprogresszívebb területekre, a ki­választott országrészekbe, valamint minde­nekelőtt a Prágában megvalósuló hatéko­nyabb korszerűsítés meggyorsítására. Emel­lett a jelenlegi ötéves tervidőszakban a feldol­gozóiparban megkezdett beruházásokra szánt eszközök legkevesebb 50 százalékát rekonstrukcióra és korszerűsítésre kell fordí­tani és ilyen célra kell felhasználni azoknak a gépekre és berendezésekre szánt eszkö­zöknek a 75 százalékát, amelyeket nem fog­lal magába az építkezések költségvetése. A hazai és a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a leghatékonyabbak azok a beruházási akciók, amelyek helyes hosszú távú fejlesztési koncepcióból indulnak ki és a termékválaszték innoválását, a technoló­giák korszerűsítését és a termelési költségek csökkentését tartják szem előtt. Az állami bizottságok szakértői részlegei­nek, amelyeket megerősítettünk, szavatolni­uk kell a beruházási szándékok minőségi elbírálását különös tekintettel a világszínvo­nalra és a magas fokú társadalmi hatékony­ságra a megvalósítás időszakában. Ezeknek a szakértőknek nem szabad meghátrálniuk a helyi érdekek előtt és nem szabad enged­niük a progresszív megoldások csökkentésé­re irányuló különböző nyomásoknak,. A beru­házási politikában átgondoltan, következete­sen és a lehető legnagyobb gazdasági ha­szon szem előtt tartásával kell eljárni. Határo­zottabban kell érvényre juttatni a beruházá­sok összevonását, és nem szabad megen­gedni szétforgácsolódásukat. A beruházások szerkezetében fontos he­lyet foglal el a szovjetunióbeli integrációs akciókban való részvételünk. Mindenekelőtt a Krivoj Rog-i Ércdúsító Kombinátról, az Uráli Gázipari Komplexumról, a Haladás gázveze­tékről van szó, amelyek biztosítják számunkra a szükséges tüzelő- és nyersanyagokat. Szükséges, hogy e közös beruházásokon részt vevők biztosítsák az említett létesítmé­nyek időben és jó minőségben történő átadá­sát és lehető leggazdaságosabb üzemelését. A jelenlegi ötéves tervidőszakban az elő­irányzatoknak megfelelően a beruházásokra szánt 900 milliárd koronás összegből 340 mil­liárd koronát fordítunk ipari célokra. A tüzelő­anyag-energetikai komplexumra több mint 136 milliárd korona, vagyis hozzávetőleg az ipari beruházások 40 százaléka jut, beleértve a földgázszállítások biztosítására szolgáló in­tegrációs akciók kiadásait. Ez az összeg viszont nem öleli fel a tüzelőanyag- és ener- g:atakarékosságra szánt beruházásokat (18 milliárd korona). Az említett beruházások nagy volumene csökkenti a feldolgozóipari korszerűsítés lehetőségeit, mindenekelőtt a gépipari és az elektrotechnikai ipar terüle­tén. Éppen ezért szükséges, hogy újra elbí­ráljuk a Csehszlovákia területén megvalósuló beruházások méreteinek szükségességét, s ugyanakkor elérjük a beruházási költségek csökkentését, mindenekelőtt az építkezések kivitelezőinél és a technológiai berendezések szállítóinál, továbbá az eszközök gazdaságo­sabb befektetését a megelőző beruházások területén. A nem kis összegeket kitevő kohóipari beruházásokat a legnagyobb határozottság­gal a rendkívül hatékony akciókra kell össz­pontosítani. Emellett biztosítani kell azt is, hogy az egyes kohóipari folyamatok korsze­rűsítésére fordított eszközök nagyságánál abból induljunk ki, hogy fokozatosan csök­kenteni kell a nyersvas- és acélgyártást. A gép- és elektrotechnikai iparnak az im­portált gépekkel és berendezésekkel együtt kell képeznie a termelés műszaki átalakítása, a beruházások színvonala és hatékonysága emelésének az alapját. A 8. ötéves tervidő­szakban azzal számolunk, hogy népgazdasá­gi méretekben beruházásokra az alábbi téte­leket fordítjuk: 330 milliárd koronát hazai gyártmányú gépek és berendezések előállítá­sára, 45 milliárd koronát szocialista országok­ból származó importra és több mint 55 milliárd koronát nem szocialista importra. A gépeknek és berendezéseknek ez a mennyisége lehe­tővé teszi azt, hogy jelentősen előrelépjünk a népgazdaság termelési bázisának a kor­szerűsítésében, elsősorban a gépipar terüle­tén. Annak nem lenne semmi értelme, hogy csak egyszerű rekonstrukciót és korszerűsí­tést hajtsunk végre a műszaki színvonal emelése nélkül. Az állami szakértői csoport elemzései azt mutatják, hogy kellő mértékben nem sikerül biztosítani a beruházások magas műszaki- gazdasági paramétereit. Például a gépipari­kohászati komplexumban az állami terv az 1987-90-es évekre 148 ilyen építkezést rög­zít, s ezek mindössze egyharmadánál szá­moltak a termékek csúcsszínvonalával, míg a technológiai eljárások esetében ez szintén csak 21 százalék. A beruházók továbbra is megengedik, hogy jelentős eszközöket fordít­sanak műszaki szempontból átlagos és átla­gon aluli építkezésekre, és megtűrik az elért paraméterek lényeges elmaradását a tervben szereplő paraméterektől. A 7. ötéves terv­időszakban például az új kapacitások mind­össze 76 százalékánál szerepelt a tervelő­irányzatokban a termelés volumene is. A létesített kapacitások kihasználtsági foka nem emelkedik. így van ez például a Kladnói Egyesült Acélművek hengerdéjének két rész­legén, a Klement Gottwald Újkohó középfi- nom hengerdéjében, a michalovcei Vihorlat- ban és más helyeken. A CSKP XVII. kongresszusán nagy gondot fordítottunk a komplex lakásépítésre, amelyre ebben az ötéves tervidőszakban több mint 105 milliárd koronát szánunk, egyéni lakásé­pítésre és a Z-akció keretében megvalósu­lókra 52 milliárd koronát. Jóllehet tartósan nagy összegeket ruházunk be ezen a terüle­ten és megfelelő számú építőművésszel ren­delkezünk, mégis a lakótelepek arculata nem felel meg a jelenlegi követelményeknek. Határozottabban kell korszerűsíteni a la­kásalapot. Modernizálásának tervét az elmúlt ötéves tervidőszakban csak 50 százalékra teljesítették. Igen nehéz megérteni, hogy a la­kásigényeket legjobban ismerő nemzeti bi­zottságok miért tanúsítanak ezzel kapcsolat­ban passzív magatartást. Mérlegelni kell an­nak lehetőségét is, hogy Prágában még a 8. ötéves tervidőszakban néhány ezerrel több lakást építsünk. A tudomány és a technika gyorsabb alkal­mazásával és magas fokú szervezettséggel biztosítani kell a lakásépítési költségek stabi­lizálását, a fajlagos hőfogyasztás csökkené­sét, a falak és a tető jobb megoldását, a laká­sok tökéletesebb beosztását és esztétikai A tudományos-műszaki haladás bíráló szemléletű értékelése súlyos fogyatékossá­gokat tárt fel irányításának minden szintjén. A műszaki fejlesztés tervfeladatai nem eléggé igényesek és nem minden esetben felelnek meg a világ csúcsmércéinek. Távolról sem élünk a beruházási aktivitás fejlesztésének a kutatási és fejlesztési bázis, valamint a vál­lalatok rendelkezésére álló lehetőségeivel. Továbbra is túlsúlyban vannak az alacso­nyabb rendű, lényegében kockázatmentes, vagyis csekély eredménnyel járó innovációs folyamatok. A tudomány és a technika ered­ményeinek alkalmazása nem vált a tárcák, a termelési-gazdasági egységek és a vállala­tok vezető gazdasági dolgozóinak elsőrendű ügyévé. A 8. ötéves tervidőszakban lényegesen növelnünk kell a tudományos-műszaki fej­lesztés végleges hozamával szembeni igé­nyességünket. Ennek érdekében feltétlenül tökéletesíteni kell a szervező, az irányító és az ellenőrző munkát, növelve a miniszterek, a vezér- és a vállalati igazgatók felelősség- vállalását a kutatás és a termelés magas fokú hatékonyságáért, a gyártmányok műszaki színvonaláért és kiváló minőségéért. Teljes mértékben fel kell használni a tudományos­műszaki fejlesztés meggyorsítására hozott minden intézkedést. A tudományos-műszaki és a beruházási fejlesztés állami, illetve nemzeti bizottságai­nak tökéletesíteni kell tevékenységüket, men­tesülve az irányítás adminisztratív jellegű megközelítésétől, a részkérdések megoldá­sától. A figyelmet az egységes állami tudo­mányos-műszaki politika kimunkálása és megvalósítása, illetve a kétoldalú tudomá­nyos-műszaki együttműködés és a komplex program feladataiból következő kulcsfontos­ságú, koncepciózus kérdésekre kell összpon­tosítaniuk. Elsősorban azt igényeljük, hogy nagyobb követelményeket támasztanak a megoldásra kerülő feladatok műszaki és gazdasági paramétereivel szemben, s követ­kezetesen induljanak ki a népgazdaság szük­ségleteiből, valamint világviszonylatban a tu­domány és a technika fejlődésének tenden­ciáiból. E tekintetben az Állami Tervbizottság­gal karöltve biztosítani kell az állami progra­mok minőségi javítását, egyeztetve irányítá­sukat és pénzellátásukat. Az Állami Tervbizottság a Szövetségi Pénzügyminisztériummal együtt pénz-, devi­za- s egyéb eszközöket nyújt a Tudományos- Műszaki Fejlesztési és Beruházási Állami Bizottságnak a tudomány és a technika állami fejlesztési terve feladatai költségeinek és a komplex programban való részvételüknek fedezésére. Feltétlenül szükséges, hogy a Tudomá­nyos-Műszaki Beruházási Állami Bizottság az illetékes tárcákkal együttműködésben bizto­sítsa és ellenőrizze a kitűzött feladatok ellen­őrzését, érvényesítse a felelősségvállalást a kitűzött célok elérésére és ösztönözzön a feladatok túlteljesítésére. Határozottabban kell áthidalnia a reszortizmust és következe­tesebben kell ügyelnie a társadalmi szükség­letek kielégítésére, eredményesebben elrendezését. A műépítészektől, a tervezőktől és a kivitelezőktől elvárjuk, hogy felelősség­teljesebben és kezdeményezően korunkhoz méltó alkotásokat teremtsenek. A beruházási folyamat lerövidítése és ha­tékonyságának növelése érdekében az állami bizottságnak az év végéig le kell egyszerűsí­tenie a vonatkozó előírásokat. Nagyobb mér­tékben kell hasznosítani a belorussziai tapasz­talatokat, amelyek arra ösztönzik a beruházó­kat, a tervezőket és a kivitelezőket, hogy idejében fejezzék be az építkezéseket, s azo­kat a tervezett műszaki és gazdasági para­méterekkel adják át rendeltetésüknek. Ezzel egyidejűleg szilárdítani kell a beruházók hely­zetét. A tervező szervezetek értékelése során azt igényeljük, hogy érdekeltségük jobban kötődjön a tervezési megoldások műszaki és gazdasági színvonalához. A CSKP XVII. kongresszusa nagy súlyt helyezett a környezetet javító beruházásokra. Az ökológiai beruházások állami programja ebben az ötéves tervidőszakban 17 milliárd korona ráfordítással számol. Sajnos, a kivite­lezés tervezett határideje sok esetben nem biztosított, ezek a beruházások gyakran a se­reghajtók közé kerülnek, esetleg megvalósí­tásukat elodázzák a további ötéves tervidő­szakra. Pedig például egyes veszélyeztetett területek, vízkészletek védelme és az elegen­dő ívó-, illetve haszonvíz biztosítása a továb­bi fejlődés meghatározó tényezőjévé válik. A CSKP Központi Bizottságának Elnöksége hangsúlyozza, hogy ezen a területen nem hátrálhatunk meg a tervfeladatok teljesítésé­től. Környezeti viszonyainknak nemcsak hogy nem szabad rosszabbodniuk, hanem fokoza­tosan javulniuk kell. egyeztetve az alap- és az alkalmazott kutatás irányítását. Erre a célra élnie kell törvényes jogkörével. Alapvető tökéletesítést igényel a termelési tárcák műszaki politikájának irányítása. A mi­nisztériumok többségében is érvényesül az adminisztratív megközelítés. Az alájuk ren­delt intézetek tevékenységével, a feladatok kitűzésével és megoldásával szemben ala­csony fokú igényességet tanúsítanak. Nem eléggé koncepciózusak és felkészültek ága­zataik műszaki politikájának fejlesztésében, irányításában és megvalósításában. Ennek gyakorlása többnyire a minisztériumok mű­szaki szakosztályainak a feladata, amelyek gyakran a többi szakasztól elszigetelten mű­ködnek, s ennek következtében munkájuknak alacsony fokú a hatékonysága. Személyzeti és képesítési összetételük a CSKP KB 8. ülé­se óta nem javult. Az egyes miniszterektől azt igényeljük, hogy az év derekáig tegyenek lépéseket a jelen helyzet alapvető megváltoz­tatására, hogy a minisztériumok az ágazat műszaki haladását irányító, nagy teljesítőké­pességgel rendelkező stábokká váljanak. A tudomány és a technika eredményeinek lassú gyakorlati alkalmazására hatással van az, hogy a termelési-gazdasági egységek és a vállalatok alacsony szinten irányítják a mű­szaki fejlődést Ugyanakkor a fejlesztési fela­datok többségéről, s a felhasznált eszközök­nek csaknem 70 százalékáról, a gyártmányok innovációjáról, műszaki színvonaláról és mi­nőségéről is döntenek. A vállalatok vezető gazdasági dolgozóinak a tudományos-mű­szaki haladás iránti viszonya lassan változik. A műszaki fejlesztésnek, valamint az alájuk rendelt kutatóintézeteknek a tervei még min­dig sok esetben csak a kutatóintézetek és az egyének javaslata alapján jönnek létre, s eb­ben nincs szerepük az irányító szerveknek. Hiányát érezzük annak is, hogy következete­sen nem szorgalmazzák az olyan megoldá­sokat, amelyek összeegyeztethetöek a világ élenjáró termelőinek a színvonalával. Ennek a gyakorlatnak véget kell vetni, maradéktala­nul eleget téve a CSKP XVII. kongreszusa követelményének, miszerint a vezér- és a vállalatigazgatók közvetlenül felelnek a tu­domány és a technika eredményeinek gyors termelési alkalmazásáért, s hogy éppen nekik kell a vállalatokban és az üzemekben elérniük - megfelelő időelőnyben - az innovációs aktivitást és végső eredményeit. Persze nem akarjuk a problémákat leegy­szerűsíteni. A vezető gazdasági dolgozók magatartása nem minden esetben magyaráz­ható hajlandóságuk hiányával, avagy érdek­telenségükkel. Ez nagy mértékben függ a vál­lalatok gazdálkodásának jelenlegi gazdasági eredményeitől, amelyek nem ösztönöznek eléggé az intenzív fejlesztésre, a tudomány és a technika gyakorlati alkalmazására. Ennek ellenére számos vállalat eredmé­nyei megerősítik, hogy napjainkban, az adott irányítási rendszer körülményei között is, jó eredmények érhetők el a műszaki fejlesztés­ben, ha aktívak a vezető dolgozók, a techni­(Folytatás a 4. oldalon) VI. Tökéletesítsük az irányítást - igényesen fogjunk hozzá a gazdasági mechanizmus átalakításához

Next

/
Thumbnails
Contents