Új Szó, 1987. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1987-03-20 / 66. szám, péntek
A CSKP KB Elnökségének beszámolója (Folytatás az 1. oldalról) Világosan meghatározta a gazdasági, szociális és politikai fejlődés mai igényes feladatai megoldásának irányzatát. Gorbacsov elvtárs felszólalása és maga az egész tanácskozás, az elfogadott határozatok rendkívüli érdeklődést, egyetértést keltettek a párttagok között és a széles közvéleményben, mivel választ adtak azokra a kérdésekre, amelyeknek megoldása nemcsak a Szovjetunióban időszerű, hanem a szocialista országok közül is többnek, így Csehszlovákiának is meg kell oldania. A szovjet kommunisták forradalmi gyakorlata pártunk számára az ismeretek pótolhatatlan forrását jelentette és jelenti a továbbiakban is az új feladatok megoldása során. A CSKP KB Elnöksége, amint azt beszédében Husák elvtárs is hangsúlyozta, foglalkozott a januári ülés tartalmával és határozataival. Meghatározta, hogyan használhatjuk ki ösztönzéseit a mi feltételeink között. Amint azt a XVII. kongresszus megállapította, Csehszlovákia jelentős haladást ért el a válságos időszak után. Ehhez kétségtelenül hozzájárult az a tanulság, amelyet a szocializmus további fejlesztése szempontjából a válságos időszakból vontunk le. Nem hallgathatjuk el azonban azt a tényt, hogy a szocialista társadalom fejlődésének mai szakaszában számos olyan kérdés merül fel, amelyekre választ kell találnunk a XVII. kongresz- szus határozatainak szellemében. A CSKP KB Elnöksége ezzel összefüggésben hangsúlyt helyezett a gyorsítás stratégiája következetes megvalósítására, főleg a gazdasági mechanizmus átalakítása alapelveinek kidolgozására, az állami vállalatról szóló törvény előkészítésére, ezt tekintjük az első lépésnek. A párt vezetésével bátrabban kell haladást elérnünk az egész társadalom tevékenysége valamennyi területének átalakításában. Ez új hozzáállásokat, nagyobb bátorságot, határozottságot és következetességet követel meg, úgy amint azt a CSKP KB 4. ülésén hangsúlyoztuk. Határozottabban kell megvalósítanunk a XVII. kongresszus határozatait, mozgásba kell hoznunk a párt és a társadalom alkotó erejét. Ez megköveteli, hogy új módon tekintsünk számos alapvető kérdésre, megoldásuk módjára, legyen szó a párt, az állami és gazdasági szervek tevékenységéről, a Nemzeti Front szervezeteinek és a nemzeti bizottságoknak a munkájáról, a társadalom valamennyi területén, a felépítményben és az alapban. Ez megköveteli a szocialista demokrácia széles körű kibontakoztatását, az emberek irányításban és igazgatásban való részvételének bővítését. Az új feladatokhoz kell igazítani a kádermunkát is. A 7. ötéves tervidőszaknak a XVII. kongresszus általi értékelése és az elmúlt év eredményei azt mutatják, hogy nem sikerült teljes mértékben gazdaságunkat az intenzifikálás útjára állítani. A tavalyi eredmények, a 8. ötéves terv és főleg az 1987. évi terv teljesítésének feltételei azt mutatják, hogy a gazdaság egyes területein nőnek a feszültségek. A hatékonyság és a minőség nem felel meg a kongresszus által kitűzött feladatoknak. Az egyes ágazatok javaslatai és követelményei veszélyeztetik annak a feladatnak a teljesítését, hogy 10 milliárd korona nemzeti jövedelmet képezzünk, és egyúttal annak lehetőségét is, hogy ezt az összeget végeredményében szociális és gazdasági téren használhassuk fel. Továbbra sem stabil az anyagi-műszaki ellátás, sőt a feszültség az év elején elmélyült. A kölcsönös szállítmányok mennyiségük és a határidők szempontjából nincsenek összhangban, a termelés nem elég ütemes. A készletek megnövekedése azt mutatja, hogy pazaroljuk a munkát és az alapanyagokat. Elmélyültek a kedvezőtlen irányzatok a beruházásokon. A meglevő kapacitások kihasználásában sem értünk el haladást. Nem kielégítő kereskedelmi és fizetési mérlegünk alakulása a tőkés és a fejlődő országokkal. Egyrészt nem felel meg a tervnek kivitelünk mennyisége és hatékonysága, növekszik a hosszú lejáratú hitellel fedezett kivitelünk aránya, ugyanakkor nőnek az utólagos behozatalra vonatkozó követelmények. Egyre többen követelik építési kapacitások behozatalát szocialista és tőkés országokból. Fontos feladatunk ennek az irányzatnak a leállítása. Ez azért is szükséges, mert nem akarunk és nem is fogunk eladósodni a Nyugattal szemben. Ezzel semmissé nyilvánítanánk azt a nagy politikai és gazdasági sikert, melyet a múlt években külföldi adósságunk megszüntetésével értünk el. Ezek a tények azt mutatják, hogy számos állami és gazdasági vezető nem tette magáévá az új irányvonalat. Ha helyt akarnak állni, felül kell bírálniuk enyhén szólva nemtörődöm hozzáállásukat. Ha folytatnánk az eddigi irányzatot, nem teljesítenénk a XVII. kongresszus határozatait. A központi bizottság elnöksége foglalkozott ezekkel a problémákkal és a szövetségi kormány tavaly decemberben feladatul adta a minisztereknek, hogy az idén február végéig személyesen biztosítsák: a termelési-gazdasági egységek és a vállalatok a központi szervek segítségével megteremtik a feltételeket az idei feladatok és az egész ötéves terv feladatainak teljesítésére. Nem viszonyult mindenki felelősségteljesen ehhez a komoly feladathoz. Egyes vállalatokat nem is ismertettek meg a mai napig ezzel a határozattal. Nem mozgósították a tartalékokat és a forrásokat, hanem követelik a módosított saját termelési érték és a nyereség csökkentését mintegy 7 milliárd koronává'. Mintegy 10 milliárd korona értékben megoldatlan a beruházások finanszírozása. Az ilyen hozzáállás teljes mértékben ellentétben áll a XVII. párt- kongresszus irányvonalával. Gyakran nem az irányvonal megvalósítására tesznek erőfeszítéseket, hanem az engedmények megindok- lására. Ez komoly helyzetet jelent annál is inkább, hogy ez az irányzat érvényesül a 8. ötéves tervidőszak harmadik éve tervének előkészítésében is. Nem törődhetünk ebbe bele. Az ilyen gyakorlatnak, amikor szavakban egyetértenek, de ugyannakkor régi módon cselekednek, határozottan véget kell vetni. Amint Husák elvtárs a közelmúltban hangsúlyozta, a gyorsítás stratégiáját minden irányban és minden helyen intenzíven le kell bontani konkrét, gyakorlati intézkedésekre- tárgyi, szervezési és káderintézkedésekre- és az egész kongresszusi programot gyorsabban és határozottabban kell az életben megvalósítani. Az egyik kulcsfontosságú terület, amelyen a kongresszusi irányvonal megvalósításáról döntenek, a tudományos-műszaki haladás és gyakorlati alkalmazása. Az egész párt és az egész társadalom elsőrendű forradalmi feladatáról van szó, amely nélkül nem valósíthatjuk meg a gyorsítás stratégiáját. Ezért a mai ülésen újból visszatérünk azokhoz a kérdésekhez, amelyeket 1983-ban a 8. ülésen vitattunk meg és amelyeknek nagy figyelmet szentelt a párt XVII. kongresz- szusa is. Erre ösztönöz bennünket az a tény is, hogy megkezdtük a KGST-országok tudományos-műszaki fejlesztési komplex programjának megvalósítását, valamint a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés kétoldalú programjainak valóra váltását. Ezek a közös haladás meggyorsításának új lehetőségeit teremtik meg és meghatározzák tudományos-műszaki politikánk legfontosabb területeit. További eljárásunk szempontjából rendkívül jelentősek a testvérországok legfelsőbb pártvezetői tavaly novemberi moszkvai tanácskozásának eredményei. A tanácskozás határozatainak megvalósítása jelentősen befolyásolja majd a tudományos-műszaki fejlesztés meggyorsítását, a KGST-tagországok gazdaságának struktúráját. A szövetségi és a nemzeti kormányoknak ügyelniük kell arra, hogy az ebből eredő feladatainkat következetesen és idejében teljesítsük. Látnunk kell a fejlett tőkés országok gyors tudományos-műszaki fejlődését és azt a törekvésüket, hogy technológiai szempontból elszigeteljék a szocialista országokat. Ezáltal a tudományos-múszaki haladás kérdése kiélezett nemzetközi, gazdasági, ideológiai és osztályösszefüggéseket kap. Olyan korban élünk, amelyben a korszerű tudomány és technika végérvényesen a társadalom fejlesztésének döntő forrása lett, és a társadalom fejlettsége pedig fontos politikai tényezővé vált a két világrendszer küzdelmében. Ezek a változások jelentősen befolyásolják gazdasági, politikai és társadalmi életünket. Amint Gorbacsov elvtárs az SZKP KB januári ülésén hangsúlyozta, a tudományos-műszaki haladás eredményeinek összekapcsolása a tervszerű gazdálkodással és a szocializmus minden erejének kiaknázása jelenti stratégiánk fö célját. Ebből a szempontból látunk most hozzá a XVII. kongresszus határozatainak további lebontásához a tudományos- múszaki fejlesztés területén, valamint a CSKP KB 8. ülése eredményeinek értékeléséhez. A mai tanácskozás előkészítése során összegyűjtöttük a központi szervek tapasztalatait. Kihasználtuk a kerületi pártbizottságok, a törvényhozó testületek képviselőinek tapasztalatait is, találkoztunk a tudomány és a kutatás képviselőivel, a termelést előkészítő szakaszok dolgozóival, a vezetőkkel, építünk a pártfunkcionáriusok, a szakszervezetek, az ifjúsági szervezet, a Csehszlovák Műszaki- Tudományos Társaság, valamint a testvéri szocialista országok tapasztalataira is. Sok oka van annak, miért nem sikerül teljes mértékben megvalósítani a XVII. párt- kongresszus határozatait és a CSKP KB 8. ülésén kitűzött feladatokat. Elsősorban a hozzáállásokban és a gondolkodásmódban megnyilvánuló maradiságot, az irányítás egyes szintjein az intézkedések következetlen megvalósítását, valamint azt kell megemlítenünk, hogy a központban, de a termelési-gazdasági egységekben, a vállalatoknál is alacsony szintű a döntéshozatal. Fogyatékosságok merülnek fel a kádermunkában, valamint abban is, hogy nem vonják le a következtetéseket a felelőtlenségekből és abból, ha nem teljesítik a feladatokat. Ehhez még hozzájárul az, a mai irányítási mechanizmus nem gyakorol megfelelő nyomást a termelésre, nem teszi érdekeltté abban, hogy a gyakorlatban is alkalmazza a tudomány és a technika eredményeit. Hatással van erre a gazdaság struktúrája, a termékek széles választéka, valamint az a tény, hogy gazdaságunk nem kapcsolódik be megfelelően a nemzetközi munkamegosztásba. A tudományos-kutatási alapot nem sikerül megfelelően a legfontosabb fejlesztési területekre koncentrálni. Nem lesz könnyű a fogyatékosságok kiküszöbölése. Sok erőfeszítést és időt követel majd meg. Semmit sem halogathatunk azonban. Sok mindent azonnal megtehetünk. Javítani kell a kádermunkát, rátermett, bátor, a szocializmushoz hű, politikailag fejlett embereket kell a felelős posztokra állítani. Meg kell szilárdítani a fegyelmet, a rendet, a szervezettséget, a gazdaságosságot és jobban kell kihasználnunk országunk nagy gazdasági erejét. A XVII. kongresszus által kitűzött szociális és gazdasági célok megvalósítása - 2000-ig a nemzeti jövedelmet és a társadalmi munkatermelékenységet kétharmadával, a személyi fogyasztást pedig felével kell növelni - elképzelhetetlen a tudományos-műszaki haladás alkalmazása, a szocialista gazdasági integráció széles körű kibontakoztatása, a gazdasági mechanizmus átalakítása, a szocialista demokrácia fejlesztése, a dolgozók részvétele és az egész párt lelkesedése nélkül. Mélyreható, forradalmi jellegű és tartalmú változásokról van szó, az utóbbi négy évtized alapvető társadalmi változásainak folytatását jelentik. 1948 februárja óta országunk a fejlődés több szakaszát tette meg. Mindegyikben meg kellett birkóznunk az új feltételekkel, választ kellett keresnünk a megérett kérdésekre és ezzel együtt ki kellett küszöbölnünk az elavult szervezési formákat, irányítási módszereket és gondolkodásmódot. Napjainkban ismét bizonyos határvonalhoz értünk. Egy szakasz befejeződött, s egy újabb kezdődik. Le kell mondanunk arról, ami már elavult és érvényesítenünk kell azt, ami a holnapot, a jövőt jelenti. Azt, ami a kilencvenes éveket, évezredünk utolsó éveit és a következő évezred kezdetét jelenti. Mint forradalmi pártnak, kötelességünk megőrizni és teljes- mértékben kibontakoztatni a szocializmus örök értékeit és sokoldalúan kihasználni hatalmas lehetőségeit. A XVII. pártkongresszus óta eltelt időszakot intenzív munka jellemezte. Hozzáláttunk a gazdasági mechanizmus átalakításának előkészítéséhez és kísérletileg alkalmazzuk az új mechanizmust. Ezt 1. Következetesen valósítsuk meg a szerkezeti változásokat A CSKP XVII. kongresszusának stratégiája feladatul tűzi ki, hogy a tudományos-műszaki haladás közvetítésével átépítsük gazdasági szerkezetünket. Ennek célja a termelés anyag- és energiaigényességének csökkentése, a termelési erőforrások jobb kiaknázása, a választék jelentős leszűkítése és ezzel egyidejűleg a gyártmányok műszaki színvonalának és minőségének a javítása, főleg a gépiparban. A szerkezeti változások orientációját a CSKP KB VIII. ülésén 10 alapvető irányban szabtuk meg, s ez részévé vált a gazdasági és a szociális fejlesztés fő irányainak, amelyeket a CSKP XVII. kongresz- szusán hagytunk jóvá. Ezeknek lényege elsősorban a tudományos-műszaki haladásra, a képesített szellemi munka nagy hányadára épülő termelési ágak fejlesztése. nem tekintjük csak szűk gazdasági kérdésnek, hanem a szó valódi értelmében társadalmi ügynek. Nincs szó csupán a gazdálkodás új feltételeinek, szabályainak és módszereinek meghatározásáról. Ezzel együtt meg kell változtatni az emberek gondolkodásmódját és cselekedeteit, új légkört kell teremtenünk a munka és állampolgári kollektívákban, új politikai légkört kell teremtenünk társadalmunkban. Ezt nem érhetjük el adminisztratív eszközökkel, hanem csakis a mindennapi politikai munkával. Abból indulunk ki, hogy országunknak gazdag forradalmi történelme, fejlett, szakképzett munkásosztálya, szövetkezeti parasztsága és nagy létszámú értelmisége van. Sokéves demokratikus hagyományokkal rendelkezünk. Mint iparilag fejlett ország, már harminc évvel ezelőtt az extennzív fejlesztés akadályaiba ütköztünk és emiatt kár is ért bennünket. Az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején kerestük a gazdasági fejlődés új útjait és az irányítás tökéletesítésének új lehetőségeit. Ezeknek a különböző okok miatt véghez nem vitt vagy politikailag más célokra felhasznált lépéseknek az a tanulsága, hogy a gazdaság irányítása csakis a szocialista rendszer keretében, a párt vezetésével fejleszthető és a gazdasági mechanizmus átalakítása során nem elégedhetünk meg a részintézkedésekkel, nem tűrhetjük meg a következetlenséget, a félmegoldásokat. Saját szükségleteink alapján, a nemzetközi tapasztalatokat kihasználva látunk hozzá a gazdasági és általában az egész társadalmi mechanizmus átalakításához. A Szovjetunió és a szocialista közösség többi országának tapasztalataira támaszkodunk. Az objektíve azonos irányzatokból és célokból indulunk ki. Figyelembe vesszük az egyes KGST-országok gazdasági mechanizmusa közeledésének és a szocialista gazdasági integrációnak a szükségességét. Azzal számolunk, hogy ez az átalakítás sok szempontból megváltoztatja a gazdaságban és a központban is a tudományos-műszaki haladással szembeni hozzáállást. Abból indulunk ki, hogy mindig emberek döntenek az irányítás legtökéletesebb módszereiről, a gazdálkodás szervezéséről és szabályairól, az eredmények eléréséről. Ezért nem elégedhetünk meg az alapelvek lefektetésével, ezeket céltudatos és állandó politikai és szervezőmunkával kell érvényesíteni, meggyőzni az embereket lényegükről és értelmükről. Magyarázni kell s a gyakorlatban bizonyítani, hogy a nagyobb teljesítőképesség célja az életszínvonal gyorsabb emelése. Konkrét tények alapján kell rámutatni, hogy a jó és a rossz vállalatok, kollektívák és egyének differenciálása megfelel a társadalmi igazságosság érdekeinek. Véget kell vetni a középszerűségnek, termékeinket a csúcs- színvonalú gyártmányokkal kell összehasonlítani, arra .kell mozgósítani a dolgozókat, hogy kiváló minőséget érjenek el. Mindenütt olyan légkört kell teremteni, amelyben nem tűrik meg a kényelemszeretetet, a rendetlenséget és az ügyeskedést. Támogatni kell a kezdeményezéseket, az új tudományos ismeretek alkalmazását, az újítási és racionalizációs javaslatokat, a találmányokat és az innoválást. A CSKP KB teljes komolysággal és felelősségtudattal döntött a gazdasági mechanizmus átalakításának szükségéről. Ahhoz a lenini gondolathoz igazodunk, hogy az alapvető lépések sikere az elvszerűségtöl, a következetességtől, a dolgok végérvényes megoldásától, a bármiféle felemásság elleni meg nem alkuvó harctól függ. Nincs más megoldás, nem ismerünk jobb utat. Noha a termelési szerkezet megváltoztatása hosszabb távú folyamat, ebben a vonatkozásban az eddigi előrehaladás nagyon lassú s az extenzív tendenciák még rányomják bélyegüket. Bizonyos előrelépést értünk el a gazdaság anyag- és energiaigényességének csökkentésében. Az atomerőművekben a villamosenergia termelése hányadának növelésével - ez a hányad már meghaladja a 20 százalékot - néhány változást értünk el a tüzelőanyag-energetikai bázisban. Növekedett a földgáz hányada is, a tüzelőanyag-energe- tikai erőforrások volumenjében. Ez lehetővé teszi a szilárd tüzelőanyaggal szembeni követelmények csökkenését és megteremti a környezetvédelmi helyzet javulásának előfeltételeit. Gyorsabban fejlődött a gép- és az elektrotechnikai ipar, főleg az elektronika, továbbá a finom vegyipar- és a gyógyszeripar. Cellulóz-papírkombinátok felépítésével jobban hasznosítjuk a faanyagot is. Az elmúlt (Folytatás az 5. oldalon) II. Sokoldalúan éljünk a szocialista gazdasági integráció lehetőségével - gyorsítsuk meg gazdaságunk szerkezeti átépítését
