Új Szó, 1987. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1987-02-14 / 37. szám, szombat
iOS ___________________________ NYE LVŐR Egy hét a nagyvilágban február 7-től 13-ig Szomhat- Moszkvában befejeződtek a szovjet-pakisztáni kül' ügyminiszteri tárgyalások VasárnaD' A Szovjetunióban vitára bocsátották az új vállalati törvény tervezetét Hétfő’ Felújították a szovjet-kínai határtárgyalásokat - Felbomlott a hesseni szociáldemokrata-zöld koalíció - McFarlane, az amerikai elnök volt nemzetbiztonsági tanácsadója öngyilkosságot kísérelt meg Kedd: Mihail Gorbacsov Al-Beiddel, a dél-jemeni pártfótitkár- ral folytatott megbeszélést - befejeződött a guatema- lavárosi külügyminiszteri találkozó Egész Spanyolországban szerdán tiltakozó napot tartottak a közép- és a főiskolák hallgatói. Képünkön: a rendőrség zavarja szét a bilbaói tüntetést (Telefoto - ČSTK) sukra, s végsó soron ez nyitotta meg az utat a határkérdésekről most felújított tárgyalások előtt. A vlagyivosztoki beszéd elhangzása óta eltelt több mint fél év alatt sok minden már meg is valósult az említett indítványokból, vagy a megvalósulás útján halad. Egyebek között újabb vietnami egységeket vontak ki Kambodzsából, s a decemberben tartott hanoi pártkongresszuson Vietnam a kétoldalú viszony normalizálására tett indítványt Kínának. A Szovjetunió köztudottan intenzív erőfeszítéseket tesz az Afganisztán körüli helyzet békés rendezéséért, amelynek feltétele a külföldi beavatkozás leállítása. Moszkvában erről a kérdésről az utóbbi napokban három magas rangú diplomata is tárgyalt: a pakisztáni külügyminiszter, az afgán miniszterelnök-helyettes, valamint Diego Cordovez, az ENSZ-főtitkár megbízottja. A szovjet vezetés a közelmúltban fontos döntést jelentett be: a Szovjetunió és Mongólia között létrejött megállapodás alapján tavasszal hat szovjet hadosztályt vonnak ki Mongóliából. Ezek az előzmények kedvező feltételeket teremtettek ahhoz, hogy hétfőtől nyolc éves szünet után felújítsák a szovjet-kínai határtárgyalásokat. Folytatásukhoz a közvetlen ösztönzést az a szovjet jelzés adta meg, hogy a Szovjetunió vitathatatlan jószándékot és kompromisszumkészséget mutatott a határviták lezárására. Gorbacsov főtitkár nem zárkózott el attól, hogy a legvitatottabb határszakaszon, az Amúr és az Usszuri folyók sodrásának közepén is kijelölhetnék a határt, s az ezentúl nem a kínai partvonalnál húzódna. (Ily módon kínai fennhatóság alá kerülne néhány itt levő folyami sziget, amely még a Kína és a cári Oroszország között kötött szerződés értelmében szovjet területnek számított, s Kína jogot formált ezekre.) A határtárgyalásokon természetesen gyors és látványos előrelépésre nem lehet számítani. Egyelőre-a megállapodásoknak megfelelően - ezek zárt ajtók mögött folynak . A tervek szerint a mostani forduló két hétig tart, és befejezésekor adnak tájékoztatást arról, hogy sikerült-e előrelépni és mennyit. Ha a felek közelebb kerülnek a határviták lezárásához, akkor jobb légkörben folytatódhatnának az évenként esedékes, külügyminiszterhelyettesi szintű határkonzultációik is, amelyeknek a határtárgyalásoktól eltérően nincs stabil napirendjük, s csak a határ mentén lézajló események megvitatására korlátozódnak. Nemcsak az ázsiai légkört javítaná, ha sikerülne végérvényesen lezárni a szovjet-kínai határvitákat, hanem jótékonyan hatna ez a nemzetközi helyzetre is, hiszen e két ország között húzódik a világ leghosszabb, 7500 kilométeres határvonala. -pveLibanonban a héten rendkívül kiéleződött a helyzet, ami egyrészt az izraeli légitámadások, másrészt a palesztin menekülttáborok környékén fokozódó feszültség következménye. A megoldásról tárgyalások folytak Damaszkuszban - eredménytelenül. Ugyancsak nem vett kedvező fordulatot az amerikai túszok ügye, s emiatt az USA hadihajóinak köteléke továbbra is a Földközi-tengeren tartózkodik. Képünkön: egy keddi bejrúti bombamerénylet következményei (Telefoto - ČSTK) Mihail Gorbacsov szerdán a Kremlben fogadta a KGST-országok gazdasági KB-titkárait, akik moszkvai értekezletükön a mezőgazdasági- ipari komplexum fejlesztéséről tárgyaltak (Telefoto - ČSTK) Szerda: Csütörtök: Péntek: A KGST-országok KB-titkári értekezletének résztvevőit fogadta az SZKP KB főtitkára - A nevadai lőtéren az USA újabb atomrobbantást hajtott végre Egyiptomban népszavazást rendeztek a parlament feloszlatásáról Velajati iráni külügyminiszter Moszkvában kezdett tárgyalásokat Közép-Amerika Csoportok és érdekek Guatemalavárosban a hét elején közös tárgyalóasztal mellé ültek a közép-amerikai országok, a Contadora-csoport és az EGK külügyminiszterei. A közöspiaci miniszterek jelenléte arra engedne következtetni, hogy a tanácskozáson főleg gazdasági kérdésekről volt szó. Hozzá kell tenni azonban: is, de nem elsősorban. Hasonló találkozó a közép-amerikai és a közöspiaci országok között 1983-ban San Jóséban és 1985-ben Luxemburgban volt, s ezeken valóban a gazdasági együttmüködés szerepelt fő napirendi pontként. Az elmúlt 6-7 évben a nyugateurópai közösség 350 millió dollár gazdasági segítséget nyújtott a térség államainak, ám ez az összeg nem lehetett elég a gondoknak még csak az enyhítésére sem Ehhez - és a valódi szükségletekhez - képest pedig egyenesen csepp a tengerben az a 80 millió dollár, mely folyósításáról most állapodtak meg. Az EGK emellett vállalta, hogy a közép- amerikai árucikkek behozatali vámját csökkenti, aminek csak akkor lenne jelentősége, ha Nyugat-Európa jóval nagyobb mennyiségű árut importálna a térségből. Erről viszont nem volt szó. Mégis, már maga az a tény, hogy a Közös Piac gazdasági és pénzügyi segítséggel próbálkozik (tehát a középamerikai válság okait a gazdasági és szociális problémákban látja), felér egy politikai állásfoglalással. De Guatemalavárosban nem maradt homályban ez az állásfoglalás, s éppen ez a leglényegesebb eredménye a tanácskozásnak. Konkrétan arról van szó, hogy a nyugateurópai országok képviselői egyértelmű támogatásukról biztosították a válság békés rendezésére irányuló Contadora-erő- feszítéseket, vagyis lényegében minden más megoldási kísérletet elvetettek. A Közös Piac már korábban is hangoztatta a Washingtonétól eltérő véleményét Közép-Amerika ügyében, s a jelek szerint az USA most sem tudta elérni, hogy nyugat-európai szövetségesei Nicaraguával szemben lépjenek fel. A békés rendezést szorgalmazó gua- temalai dokumentum azért is oly nagy jelentőségű, mert akkor ,,ad egy pofont“ az USA közép-amerikai politikai irányvonalának, amikor az amerikai vezetés fokozza a térség szétzilálására irányuló lépéseit. Nyilvánvalóan washingtoni sugallatra alakult meg néhány hete az ún. tegucigalpai csoport, vagyis Honduras, Costa Rica és Salvador valamiféle szövetsége, amely a Nicaraguával szembeni „frontot" alkotja. Ez a három ország saját rendezési javaslatot dolgozott ki, s ebben a „nicaraguai téma" dominál, vagyis a térség államai közötti kapcsolatok javulását a sandinista rendszer „demokratizálásához" köti. Ez egyértelmű beavatkozás egy szuverén ország belúgyeibe (Mellesleg a tegucigalpai csoport a Costa Rica-i fővárosban vasárnap tart csúcsértekezletet, s nem valószínű, hogy lemond bomlasztási kísérleteiről, a tárgyalásos rendezést akadályozó álláspontjáról.) Ha az elmúlt néhány évben valamikor is volt remény a térségben kialakult feszültség enyhítésére, akkor az a Conta- dora-csoportnak (Mexikó, Venezuela, Panama, Kolumbia) volt köszönhető. Jó egy éve csatlakozott hozzá az ún. limai csoport (Brazília, Uruguay, Argentína. Peru), ami azt jelzi, hogy a közép-amerikai válság megoldása egész Latin-Amerika érdeke. Most pedig a nyugat-európai államok jelentős csoportja is határozottan mögéjük sorakozott föl. Egyszerű matematikával kiszámítható, melyik csoport van túlsúlyban... P. G. „Borzasztó jó“, „irtózatosan szép“ és egyebek Aki elmond valamit, vagy beszámol a történtekről, általában arra törekszik, hogy a lehető legérdekesebben adja elő mondanivalóját. Ez természetes, hiszen mindenki nagyobb érdeklődést tanúsít egy olvasmányos irás vagy egy színesen előadott beszámoló iránt. Talán hasonló igyekezet vezérli azokat is, akik abban a meggyőződésben, hogy ezzel válik mondanivalójuk érdekessé, nemegyszer így beszélnek: A szőke kislány rémesen csinos volt. - Téli szabadságuk alatt borzasztóan jól érezték magukat. - Az egész társaság szörnyen élvezte a jó bemondásokat. - A kisfiú rettenetesen szerette szüleit. - Olyan irtózatosan szép nőt ritkán látni. - A barátja baromi ügyes volt. Az ember alig hisz a fülének, amikor a gyengébb nem valamelyik képviselőjének a szájából ilyen megállapítás hangzik el: A divatlapban állatian szép újdonságok vannak. Miért nem helyeselhetjük a dőlt betűs szókapcsolatokat? Azért, mert az illetők a felsorolt mondatokban - bizonyára érdeklődéskeltésre törekedve - homlokegyenest ellentétes jelentéstartalmú szavakat „házasítottak össze“. Vegyük őket sorra! „A rémesen csinos“ megállapítással az illető nyilván azt akarta kifejezni, hogy a rendkívül vagy feltűnően helyes kislány megnyerte a tetszését. Nehéz azonban elképzelni, hogy ami rémes, az csinos is, vagy ami csinos, az rémes is lehet. Az is bizonyos, hogy semmi sem lehet „borzasztóan jó“, és semmit sem lehet „szörnyen élvezni“. Ami jó, amit élvezünk, az kellemesen hat ránk. Viszont borzasztó, szörnyű az, ami ijesztő. Joggal állapíthatjuk meg valakiről, hogy szörnyen kiöltözködött, ha furcsa ruházatával olyan benyomást kelt, mint egy madárijesztő. Ami szörnyű, az irtózatot vált ki, hátborzongató, mint például az óriási mélység vagy a pusztító vihar. Helyénvaló a használata, ha valaminek rendkívüliek a méretei: szörnyű vendégoldal rengett Toldi ara- szos vállán. Elég lett volna tehát azt mondani, hogy a bemondásokat élvezték, esetleg nagyon vagy határtalanul élvezték, illetve hogy a szabadságuk alatt nagyon jól, csoda jól, nagyszerűen, pompásan érezték magukat. Szeretni sem lehet „rettenetesen“. A szeretet nemes, ha nem a legnemesebb érzés, amelyet semmiképpen sem említhetünk együtt a „rettenetes“ szóval. Nem furcsa, ha valaki egy nőről azt állítja, hogy „irtózatosan szép?“ A szépben, a szépségben gyönyörködni szoktunk. Viszont irtózatos minden, ami félelemmel, esetleg undorral tölt el bennünket. Irtózatos az árvíz, a földrengés vagy valamilyen roppant nagy botrány, de nehezen képzelhető el, hogy valaki irtózik a szépségtől. Miért ne mondjuk, hogy valaki „baromi ügyes“? Az igen buta ember kérdéseiről szokták néha azt mondani, hogy baromi kérdései vannak, az óriási erőfeszítést igénylő munkához pedig baromi erőre van szükség. Ha azonban azt akarjuk kifejezni, hogy valaki nagyon ügyes, válasszunk az efféle megállapítások közül: rendkívül, hihetetlenül, leírhatatlanul vagy esetleg elképesztően ügyes. Az „állatian szép“ hallatára azt gondolhatnánk, hogy az illető valamilyen kutya- vagy macskakiállításon osztogatott szépségdíjak hatása alatt tette a fenti kijelentést. A szép nem olykor szemet gyönyörködtető ruhái azonban alig hozhatók kapcsolatba az állatokkal - a szőrmebundák kivételével. Az a bizonyos divatlap női szemmel nézve csodaszép, tündérszép vagy lélekzetelállítóan szép legújabb divatú ruhákról közölhetett képeket. A diáknyelvben még megmosolyogjuk a bombajó, marhaszép, állati finom, baromi klassz és az ezekhez hasonló szavak, szókapcsolatok használatát, elóbb-utóbb azonban a fiatalok zöme is rájön, mivel lehet és kell ezeket a szavakat helyettesíteni. Nem szükséges különös nyelvkészség ahhoz, hogy a helytelen szókapcsolatokat elkerüljük, csak jobban meg kell figyelnünk a mások és megválogatnunk a magunk szóhasználatát. Találjunk erre is egy kis időt, anyanyelvűnk megérdemli. HASÁK VILMOS Határokról - nyolc év után Mihail Gorbacsov tavalyi vlagyivosztoki beszéde után érezhetően felgyorsult a szovjet-kínai párbeszéd, megélénkült a kétoldalú gazdasági együttműködés, noha pártközi kapcsolatok változatlanul nincsenek a két ország között. Kína az utóbbi években közismerten három akadályozó tényezővel indokolta a kétoldalú viszony normalizálására való készséghiányát, mégpedig az afganisztáni helyzettel, a vietnami önkéntesek kambodzsai, illetve a kis létszámú szovjet katonaság mon- góliai jelenlétével. Az SZKP Központi Bizottságának főtitkára említett, tavaly nyáron elhangzott beszédében nem kerülte meg a kapcsolatok helyreállítását akadályozó, Peking által emlegetett tényezőket, sót, egyenesen konkrét javaslatokat tett közös megoldáAmiből nem engedünk O. Nagy Gábor nyomán szokás a szólásokat „nyelvünk virágainak nevezni. Az elnevezés épp annyira találó, mint amennyire vitatható, ugyanis nemcsak díszítésre használjuk őket, annál fontosabb szerepet töltenek be. Például akit kitessékelnek, az még jobban jár, mint akinek kiteszik a szűrét, nem is beszélve arról, akit kiebrudalnak. A szólások szerepe tehát mindenekelőtt a nyomatékosabb, szemléletesebb kifejezésmód és a stílusélénkítés szempontjából fontos. Az ellenkező hatást váltja azonban ki, ha zavaros szerkezetű szólást használunk. Nagyon gyakori hibája fogalmazásunknak, hogy két szólás elemeit összekeverjük. Erről ugyan már volt szó, de úgy látszik nem elégszer, mert a következő mondatban ilyen „koktélszólás“ próbálja nyomatékosítani a kifejezésmódot, természetesen „negatív" eredménnyel: „(A tél)... csak nem akar engedni a huszonegyből, pedig minden hiába, a tavasz ifjú tündére rövidesen erőt vesz a télapón.“ „A tavasz ifjú tündére“ nem épp vezércikkbe illő szókép, de maradjunk a kiemelt szólásnál. A tél vagy talán a télapó miért éppen a huszonegyből nem enged? Bizonyára hallottuk már azt is, hogy „nem enged a negyvennyolcból“. Mennyiből nem szoktunk tehát engedni: a huszonegyből vagy a negyvennyolcból? A történelemben jártasabbak tudják, de az említett O. Nagy Gábor-féle szólásgyűjte- ményben is megtalálhatjuk a helyes választ. A szólás kifogástalan formája: „nem enged a negyvennyolcból“. Arra az emberre szokták ezt mondani, aki eszméihez, elveihez makacsul ragaszkodik, nem lehet ót eltántorítani tőlük. Keletkezése a múlt századra tehető. Kezdetben arra mondták, aki nem akarta feladni az 1848-as forradalom eszméit, s e téren semmilyen kompromisszumra nem volt hajlandó. A huszonegy sem véletlenül került a mondatba. Ez a szó egy másik szólás alkotóeleme, amely a kártyások szóhasználatából került a köznyelvbe. A „huszonegyezés“ ismert kártyajáték. Az a játékos, akinek a szerencse kedvezett, s huszonegyre jött ki a lapok értékének összege, az elégedetten, büszkén dobta az asztalra, mondhatnánk: kivágta! A kevésbé választékos nyelvhasználatban vagy talán az argóban kelt életre, s kezdetben valahonnan, leggyakrabban bizonyos helyiségből erőszakkal, durván eltávolít értelemben használták. Ebben a jelentésben is elterjedt: valamit gyorsan előad. MORVAY GÁBOR
