Új Szó, 1987. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1987-02-12 / 35. szám, csütörtök
Interjú az SZSZK építőipari miniszterével ÚJ SZÚ 5 1987. II. 12. ' Döntő fontosságú feladatok előtt Nem is olyan régen mégr ha a szlovákiai építőiparról véleményt mondtak, általában az elmarasztalás volt túlsúlyban. Az utóbbi néhány évben azonban fokozatos változásnak lehettünk tanúi, olyannyira, hogy amikor a 8. ötéves tervidőszak első évének mérlege elkészült, jóval több volt benne a pozitívum, mint a hiányosság, s az ágazat, ha nehéz körülmények között is, de a főbb tervmutatókat illetően meg tudott felelni a követelményeknek. Az elmúlt évi gondokról és az idei feladatokról szól az alábbi interjú, amelyet Dušan Mikiének, az SZSZK építőipari minisztere adott lapunknak. • Ha az elmúlt év mérlegének tükrében értékeli Szlovákia építőiparát milyen bizonyítványt lehet kiállítani az ágazatról?- Mindenképpen az élre kívánkozik az a tény, hogy az építőipar hatékonysága fokozásának útjára léptünk az elmúlt esztendőben, és annak ellenére, hogy a mindennapi építőipari gyakorlatban teljes mértékben még nem sikerült megvalósítanunk a korkövetelményeket, az ágazat elmúlt évét sikeresnek mondhatjuk. Az eredményeket azonban reálisan értékeljük. Büszkék vagyunk a sikereinkre, s nem rejtjük véka alá azt sem, hogy vannak olyan vállalataink, amelyek nem teljesítették éves tervüket. Idehaza is és a Szovjetunióban folyó nagyberuházásokon is túlteljesítette gazdasági feladatait az építőipar. Az egyes termelési-gazdasági egységek közül egyedül a bratislavai Építőipari Üzemek nem teljesítette a tervét. Az építőipari termelésben elért 3,7 százalékos évközi növekedés megfelel a 8. ötéves tervidőszakra előírt növekedési ütemnek. A beruházások építőipari munkáit tekintve 147 millió koronás elmaradásról kell szólnom, s ez elsősorban azért következett be, mert Prágában és Bratislavában nem teljesítettük beruházási feladatainkat. • A társadalom figyelmének központjában állnak a kiemelt építkezések. Ott hogy áll helyt az építőipar?- Tavaly 113 kiemelt építkezésen megközelítőleg 5,5 milliárd korona értékű munkát kellett elvégeznünk, és -feladatainkat 15 millió koronával túlteljesítettük, összesen 12 kiemelt építkezést fejeztünk be, négyet nem sikerült átadnunk, mert késtek a szerelési munkálatok. Elsősorban a dunai vízlépcsőrendszer építését, a mohi (Mochovce) atomerőmű és a tranzit gázvezeték építőinek munkáját emelném ki, akik egész sor objektív nehézség ellenére a második félév során jó munkaszervezéssel pótolták a lemaradást. A kiemelt építkezések rendkívüli népgazdasági jelentőségét tekintve a bírálatnak is helyt kell adnom. A 113 kiemelt építkezés közül ugyanis 11 volt olyan, ahol nem teljesítettük feladatainkat és ezt elsősorban az irányítási munka hiányosságai okozták, mégpedig a vállalati szinttől egészen a minisztériumig. Különösen az építőipari kapacitások megfelelő összpontosításának hiánya okozta lemaradást bíráljuk majd el szigorúan. • A komplex lakásépítés talán a legérzékenyebb területe az építőipari ágazatnak, hiszen e terület sikerei, vagy balsikerei a lakosságot közvetlenül érintik.- Ehhez még hozzá kell tennünk, hogy ez a terület kiemelt helyen szerepel a CSKP szociálpolitikai célkitűzéseiben is. Ami a feladatokat illeti, Bratislava kivételével sikerült teljesítenünk, sőt valamennyi kerületben túlteljesítettük őket. összesen 20 ezer 987 lakást fejeztünk be, 476-tal többet mint amennyi a tervben szerepelt, sőt Bratislavában is 302 lakással többet adtunk át. Ebből az következik, hogy a termeléskiesést a járulékos létesítmények, ezen belül is a műszaki jellegűek építése terén „gyűjtöttük össze“. Csak a Kelet-szlovákiai kerületben adtunk át a tervezettnél kevesebb lakást, elsősorban azért, mert a mi- chalovcei Prefa vállalat nem teljesítette panelgyártási tervét. A komplex lakásépítés feltételeit 1986-ban kedvezőtlenül befolyásolta, hogy késtek az építkezések előkészítési munkálatai: a területrendezés, a tervdokumentációk és a közvetlen előkészületi munkák. Ezért lakásépítő kapacitásunkat nem is tudtuk teljes egészében kihasználni. Amit azonban a múlt évben nem teljesítettünk, azt az ötéves tervidőszak hátralévő éveiben pótolnunk kell. • A Szovjetunióban folyó közös nagyberuházások a csehszlovák népgazdaságot nemcsak az építőipar szemszögéből érintik. A későbbiek során energetikai és kohászati jelentőségük lesz. Az ottani építkezéseken hogyan képviselték az egyes vállalatok Szlovákia építőiparát?- Egyértelműen jól szerepeltünk, annak ellenére, hogy az előkészületek során akadtak nehézségek. A kedvező év végi mérleg egyaránt dicséri az ott dolgozó vezetőket és munkásokat, de azokat is, akik idehaza megteremtik a sikerek feltételeit. A terv 448 millió korona értékű építőipari munkát írt elő. Ezt jelentősen túlteljesítettük, mégpedig úgy, hogy valamennyi vállalat túlteljesítette múlt évi feladatait. A helytállás elsősorban annak az eredménye, hogy rendkívüli figyelmet szenteltünk a Szovjetunióban folyó építkezésekre induló kollektívák felkészítésének. Egyébként az idei feladatok nagyságát az is mutatja, hogy amíg tavaly 1495 dolgozónk volt a szovjetunióbeli nagyberuházásokon, addig ebben az esztendőben számuk 5793-ra nő. • Mindebből kitűnik, hogy gondok elsősorban idehaza adódtak. Melyik volt ezek közül az, amely leginkább befolyásolta az építőipar év végi mérlegét?- Az irányítási munka egyik legfőbb hiányosságának tartom, hogy a múlt év folyamán nem volt egyenletes a létesítmények átadásának időbeni megoszlása. Az első félévben az egész évi feladatoknak mindössze a 20,9 százalékát teljesítettük a befejezett építkezések számát tekintve, míg a harmadik, de különösen a negyedik negyedévben nehézségeink akadtak. Ez megmutatkozott a hatékonyságon éppúgy, mint a minőségen. El kell mondanom, hogy az irányítás valamennyi szintjén meg kell változtatni a dolgozók hozzáállását a beruházások kivitelezéséhez - tekintettel azok kiemelt népgazdasági jelentőségére. Megváltoztatjuk az irányítás szabályait, a vállalatokon belüli anyagi érdekeltséget, s minél előbb tesszük ezt, annál jobb. A jövőben a vállalatok anyagi feltételeit alapvetően az befolyásolja majd, miként fejezik be az egyes építkezéseket, és ez lesz értékelésük döntő kritériuma is. • Lényegesen jobbnak tűnik a helyzet az építőanyag-iparban, ahol ugyan szintén akadtak nehézségek, az eredményeken azonban ezt nem látjuk...- Kétségtelen, hogy az építőipar 1986-os eredményeiben fontos szerepet játszott az építőanyag-gyár- tás. A tavalyi tervét 101,5 százalékra teljesítettük, és a bruttó termelési tervet valamennyi termelési-gazdasági egység teljesítette. Ennek ellenére nagy eltérések mutatkoztak a tervteljesítés és az építkezések anyagellátása között. Ennek egyik oka az volt, hogy aránylag gyorsan megváltozott az építőanyagok keresletének struktúrája, de közrejátszott az is, hogy az új termelőkapacitásainkat késve indítottuk be, és nem sikerült a termelést nem a terveknek megfelelően felfuttatni. Ilyenkor gyakran rugalmas átcsoportosításokra volt szükség, hogy például Bratislavában legyen elég őröltkavics a betonozáshoz, másutt elég cement a Turňa nad Bodvou-i vagy a rohožníki cementgyárak kényszerű termeléskiesése miatt. Summázatként el kell mondanom, hogy az építőanyag-ipar 1986-ban nagyobb nehézségek árán teljesítette feladatait, mint a korábbi években. Néhány példás vállalat mellett, mint például a kassai (Košice) Kerámiaipari Művek, ahol szinte alig merült fel probléma a termelésben, komoly gondjaink voltak a termelőkapacitásokkal, az igényelt termékskála teljesítésével és, sajnos, jelentős mértékben a termékek minőségével is.- Már az elején szóltunk a termelés hatékonyabbá tételének fontosságáról. Az ágazatvezetés ennek szolgálatába állította többek között az építőipar egységes műszaki politikájának stratégiáját. Mennyiben érződik ennek hatása?- A 8. ötéves tervidőszakra szóló végrehajtási tervek, amelyeket az említett egységes műszaki politika részének tekintünk a termelési-gazdasági egységeknél és a vállalatoknál, jelentősen elősegítik a munkatermelékenység javulását, beleértve az építőipari munkálatok munkaigényességét és az anyagtakarékosságot is. Elősegíti a gazdaságosságnak és a termelés minőségének javítását az építőipar mindkét ágában. Ugyanez érvényes az állami célDušan Miklánek, a Szlovák Szocialista Köztársaság építőipari minisztere programok, valamint az ágazati ész- szerűsítési programok teljesítését illetően is. Elmondhatom, hogy az egységes műszaki politika célkitűzéseit teljesítettük, hiszen ennek köszönhetően 605 millió koronával nőtt építőipari termelésünk, 243 millió koronát tett ki a tiszta termelési érték növekménye, s megtakarítottuk megközelítőleg 3900 dolgozó munkáját. Felsorolhatnék egész sor olyan bevezetett újítást, amelyek nélkül nem érhettük volna el ezeket az eredményeket. Jelentős a megtakarítás az energia felhasználásában. Az építőanyag-iparban a nehéz fizikai munkát egyre több helyen manipulátorokkal helyettesítjük. Kiemelkedő eredménynek tartom, hogy az anyagi terhek 65 százalékos csökkentése az egységes műszaki politika elveinek köszönhető. • A múltban a veszteséges vállalatok is sok gondot okoztak az ágazatvezetésnek. Milyen javulás állt be az elmúlt esztendőben?-Teljesítettük a veszteségesség elhárításának programját is, hiszen tavaly a korábban veszteséges 7 vállalatból már csak 3 az, és e három vállalat vesztesége is az elmúlt esztendőben 160 millió korona volt, míg egy évvel korábban 216 millió koronát kellett hiányként bejegyeznünk. A jövőben veszteséges vállalatok nem lehetnek. Minden téren igyekeznünk kell, de elsősorban a hatékonyság növelésében, ami döntő kérdés lesz az önelszámolásra való átállásban. Meggyőződésünk, hogy az 1987-es esztendőben ezen a téren is folytatódik a múlt évben tapasztalt kedvező irányzat, és az idei mérleg elkészítésekor az ágazat egyetlen vállalata sem lesz veszteséges. • Ebben a folyamatban bizonyára döntő szerepe van annak, hogy milyen szinten van a vállalati irányítás, s ha már az irányításnál tartunk, annak egyik fontos eszköze a javadalmazás. Hogyan alkalmazzák ezt az építőiparban?- Az elmúlt esztendő végéig az ágazaton belül a legújabb bérezési feltételeket alkalmaztuk 154 355 dolgozó esetében, ami az építőipar összlétszámának 86 százaléka. Az új feltételek biztosításához azonban nem viszonyult valamennyi vállalat teljes felelősséggel. Nem mindenütt igyekeztek feltárni saját tartalékaikat, nem biztosították kellőképpen a munkaidő és az építőipari alapeszközök lehető legnagyobb mértékű kihasználását, akadozott a műszaki fejlesztés, de egyéb hiányosságok is voltak. Ezeknél a vállalatoknál természetesen nem engedélyeztük a legkorszerűbb bérezési módszer alkalmazását. • A brigádrendszerű munka- szervezés és javadalmazás kérdése is szorosan összefügg az iméntivel...- Szervezési és bérezési intézkedéseink egyike, a jelenleg legkorszerűbbnek tartott forma, a brigád- rendszerű munkaszervezés és javadalmazás alkalmazása. Az elmúlt év folyamán magasabb igényeket támasztottunk e módszer alkalmazásában. Megszüntettünk néhány olyan brigádot, amely csak formálisan működött. Bebizonyosodott, hogy a brigádrendszerű munkaszervezés pozitív gazdasági eredményeket hoz mindenütt, ahol kellő figyelmet szentelnek a feltételek biztosításának. Ezeknél a vállalatoknál lerövidültek az építési határidők és javult a munka minősége. A brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás önelszámolási módszer, és meggyőződésem, hogy enélkül egyetlen vállalat sem éri el a kívánt eredményeket a hatékonyság és a minőség terén. Ezért ezt a módszert az elkövetkező években is alkalmazni, sőt fejleszteni és egyre tökéletesíteni akarjuk. Az önelszámolású brigádok léte feltételezi a vállalati önelszámolás eredményességét. • Az építőipari termelés minősége az egyik legfájóbb pontja az ágazatnak, tehát a minőség javítása a jövőben is elsőrendű feladatként jelentkezik...- Mint ismeretes, a szövetségi kormány az elmúlt év végén fontos intézkedéseket hozott a termelés minőségének javítására, és jóváhagyta a minőségellenőrzés új elveit. Ezért jelenleg a minisztériumban konkrét intézkedéseket készítünk elő a munka minőségének javítására az egész ágazatban. Különösen érinti ez a technológiai fegyelem betartását, valamint a fegyelmezetlenségek előfordulása esetén a bírságolás következetes alkalmazását. Ezek az intézkedések új szigorított feltételeket szabnak az építőipari termelés minőségére, a komplex lakásépítés területén is. Az új feltételek csökkentik majd az első minőségi kategóriába eddig érdemtelenül besorolt lakások számát - véleményünk szerint legalább a felével. Ezt helyesnek tartjuk, hiszen ily módon az új szabályzók mozgósító hatást fejthetnek ki, és általuk javul a komplex lakásépítés minősége. Hangsúlyozom, hogy a kormány és az ágazat által bevezetendő kritériumok sokkal szigorúbbak, mint ahogy ezt eddig megszoktuk. Bevezetésük azonban szükségszerű az egész társadalom szempontjából, és megvalósításuk során a dolgozók, valamint a pártszervek és a szakszervezet aktív részvételére számítunk. • Az ágazat nehézségeinek ismeretében nemrég annak a véleményének adott kifejezést, hogy az építőipar 1986-ban olyan eredményeket ért el, amelyekre építeni lehet az 1987-es feladatok megoldásakor. Végezetül arra kérem, hogy röviden szóljon ezekről a feladatokról.- Ha csak a legfőbb, kiemelt feladataink felsorolásába fognék, az is nagyon sok helyet foglalna el. Éppen ezért olyanokra szorítkozom, amelyek kellően jellemzik idei feladatainkat. A teljesítmény és a hatékonyság növelése elsőrendű feladat, hiszen az 1987-es év terve a 8. ötéves tervidőszak fejlődési dinamikájának meggyorsításában döntő részt ír elő: az egész tervidőszakra esedékes 13,3 százalékos termelésnövekedésből ez idén 4,3 százalékos növekedést kell elérnünk. Döntő lépés előtt állunk a Szovjetunióban folyó közös beruházások építésén, hiszen míg az elmúlt esztendőben 448 millió korona értékű építőipari munka elvégzését írta elő a terv, ebben az évben 2,2 milliárd koronára növekednek építőipari feladataink. Még néhány jellemző adat: 9,8 százalékkal kell nőnie az öt év során a munkatermelékenységnek, s ebből ez idén 3,3 százalékos növekedést kell biztosítanunk, míg 1990-ig 5,04 százalékos anyagigény-csökkenést terveztünk, ebben az esztendőben 1,8 százalékot kell majd ezen a területen a mérlegkészítéskor felmutatnunk. Ebben az esztendőben 124 kiemelt jelentőségű építkezésen dolgozunk és 30 fontos beruházást kell átadnunk. Eddig nem tapasztalt javulásnak kell beállnia az építőipari munkák minőségében, akárcsak az építőanyag-gyártásban. Kezdemé- nyezően lépünk föl az építőiparra vonatkozó feladatok teljesítésekor a népgazdaság tervszerű irányítási rendszerének átalakítási folyamatában, és bekapcsolódunk az*úgyne- vezett belorusz kísérlet megvalósításába, amellyel a Szovjetunióban értek el figyelemre méltó eredményeket. A továbbiakban is folytatjuk a veszteségesség elhárítását célzó tevékenységünket minden szinten. Tovább akarjuk fejleszteni a vállatok önállóságát, amely a vállalati önelszámolási rendszerhez vezető út egyik állomása. És természetesen nem feledkezünk meg az emberi kapcsolatok javításáról sem. A dolgozókkal részletesen megbeszéljük terveinket, hogy minél inkább fokozhassuk kezdeményezésüket. A sort még lehetne folytatni, de ennyiből is látni, hogy feladataink szerteágazóak, mi pedig teljesíteni akarjuk azokat. Erre kötelez bennünket a hosz- szú idő alatt, nehéz körülmények között kiharcolt építői becsület. • Köszönöm a beszélgetést. MÉSZÁROS JÁNOS Amikor felvételünk készült - tavaly februárban - akkor még nagyon sokan megkérdőjelezték, vajon a Gabčíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építőinek sikerül-e teljesíteniük az elmúlt esztendő tervfeladatait. Aztán, különösen az év második felében, a jobb munkaszervezés meghozta eredményét. (Gyökeres György felvétele)
