Új Szó, 1987. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1987-02-12 / 35. szám, csütörtök
Figyelmesség és gondoskodás Üdülő és egyéb létesítmények • Több fiatalt a versenymozgalomba • Üzemi konyha - régi ízekkel •— " — ■ ^ KOMMENTÁLJUK A szakszervezetek nemrég megtartott kerületi és ágazati konferenciái azon túlmenően, hogy nagyra értékelték a szakszervezeti munkában a dolgozókról „való gondoskodásban elért eredményeket, számos fogyatékosságra is fölhívták a figyelmet. Joggal bírálták például, hogy nem mindenütt tartanak munkaértekezleteket, nem minden munkahelyen válaszolnak a dolgozók javaslataira. Gyakran formálisak a kötelezettségvállalások. Rendkívül elgondolkoztató, hogy a dolgozóknak csak egy része használja ki az üzemi étkeztetés lehetőségeit. Ez csupán néhány a konferenciákon fölvetett kérdések közül. Valószínűleg minden munkahelyen tudják, a szakszervezeti munka mely területén érnek el jó, s melyen kevésbé jó eredményeket. Erre a kérdésre kerestem a választ a Seredi Süteménygyárban, ahol elbeszélgettem Viera Tomaniková mérnökkel, a pártszervezet tagjával, az FMSZ üzemi bizottsága elnökével, az üzem káder- és személyzeti osztályának vezetőjével és Michaela Kubičkovával, az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége Galántai (Galanta) Járási Bizottsága Elnökségének tagjával, aki harmincegy éven át a szakszervezet üzemi bizottságának titkára volt. Amikor a dolgozókról szóló gondoskodás iránt érdeklődtem beszélgető partnereimtől, néhány konkrét, sokat mondó tényt soroltak fel. Például azt, hogy az utóbbi öt esztendőben a vállalat társtulajdonosa lett a járás élelmiszerüzemei számára Jakubovanyban (Liptovský Mikuláš-i járás) épült üdülőotthonnak, amely nyaranta pionírtáborként is szolgál. Ugyancsak az elmúlt ötéves tervidőszakban létesítettek orvosi rendelőt a sered'i gyárban. A jövőben ugyanitt fogorvos is fog rendelni. Új létesítmény a vállalat sered'i óvodája, amely közös a galántai zdrojjal. Óvodája van a vállalatnak Holičban is, ahol az öt termelési részleg egyike működik. Kevésbé elégedettek a vállalatnál az ifjúság szocialista munkaversenyének szervezésével. Pontosabban szólva a Vörös szegfű elnevezésű szakszervezeti versenybe való bekapcsolódásukkal, melyet a fiatal élelmiszeripari dolgozók számára írnak ki.- Egyéb versenymozgalmakba sikerült beszerveznünk fiataljainkat - magyarázza Michaela Kubičková -, de ebbe egyelőre nem - teszi hozzá önkritikusan. - Pedig 108 ipari tanulónk van. Igaz, ipari tanuló- központunkat csak 1984-ben hoztuk létre.- Mit tesznek azért, hogy a fiatalok bekapcsolódjanak az említett versenybe?- Azonkívül, hogy plakátokat készítünk a verseny népszerűsítésére, a kötelezettségvállalások fontosságának megértetésére, a SZISZ-bi- zottsághoz fordulunk - mondja To- maníková elvtársnő. - Legközelebb részt veszek az ifjúsági szervezet gyűlésén, s elmagyarázom, miért szükséges ez a verseny és mik a feltételei. A szakszervezeti konferenciákon nagyon sok megjegyzés, bírálat hangzott el az üzemi étkeztetéssel kapcsolatban. Következő kérdésem szintén erre vonatkozott.- Üzemi konyhájuk van?- Van - válaszolja Viera Tomaní- ková.- És sokan igénybe veszik?- Egyelőre nem - hangzik a válasz. - Főleg a második műszakban dolgozók étkezhetnének többen üzemi konyhánkon. Hogy vajon mi az oka az üzemi étkezde nem megfelelő kihasználásának, arra nincs egyértelmű magyarázat. Egyik oka talán az, hogy a délutáni műszakban dolgozó asz- szonyok délelőtt otthon megfőznek, s hoznak magukkal ennivalót. így az üzemi konyha kosztjára már nem tartanak igényt. Valószínűleg az is sokat nyom a latban, hogy a környéken gyakori a disznóvágás, s az itt dolgozók nem kis része a környező falvakból jár be. Tavasztól, ősztől pedig az otthon megtermelt gyümölcs kerül táskájukba. Ugyancsak nyomós ok a kialakult szokás, illetve az, hogy az üzemi étkeztetésnek még nincsenek túlságosan nagy hagyományai.- Pedig két étel közül választhatnak dolgozóink - magyarázza Miroslav Černoch, az üzemi konyha fiatal vezetője, aki a pincérszakmát tanulta ki, s korábban a város Hutník nevű éttermében eredeti szakmájában dolgozott. - Ma például az egyik étel kirántott zeller burgonyával és káposztasalátával, a másik pedig rakott krumpli. Černoch elvtárs szerint korszerű, jól fölszerelt konyhában dolgoznak, ahol a feltételek a munkához kedvezőek. Vele együtt nyolctagú a konyha személyzete. A főszakácsnő Jozefina Schmidtová, a szakácsnő He- íena Behylová. A kosztosok egy-egy ebédért 4,50 koronát fizetnek, de valójában 9,10 koronába kerül. A különbözetet a vállalat, illetve a szakszervezet egyenlíti ki. A koszt ára tehát aligha oka az üzemi étkeztetés nagyobb arányú ki nem használásának. Egyébként a fiatalok inkább járnak az üzemi konyhára, mint az idősebbek. Ez főleg abból tűnik ki, hogy azon a héten több a kosztos délután is, amikor az a műszak dolgozik, amelyikben több a fiatal nő. Délutánonként átlagban mintegy 50, délelőttönként pedig 340 porció fogy el.- Úgy látszik, a fiatalok több időt fordítanak szórakozásra, s így kevesebb idejük marad a főzésre - jegyzi meg Viera Tomaniková, aki maga is fiatal. A szakszervezet illetékesei meg a konyha személyzete keresik a lehetőségeit az üzemi étkeztetés iránti érdeklődés felkeltésének. Ennek egyik bevált módja volt a régi ételek hetének megrendezése. Az ötlet magától Miroslav Černochtól, a konyhavezetőtől származott. Ezért a részletekről tőle érdeklődtem.- Csupa olyan régi ételeket főztünk, amilyeneket nagymamáink, meg az előző nemzedék - mondja. - Például zempléni laskát, bakonyi pontyot, sült húst sajttal és szalonnával, zöldborsófőzeléket füstölt hússal, tejes levest.- Érdekelték az embereket a régi ízek?- De még mennyire! - mondja Michaela Kubičková. - A rendezvény idején, azaz a múlt héten több mint 30 százalékkal emelkedett a kosztosok száma. Még az udvaron is sorban álltak az emberek.- Hogy győzzék a munkát, nemcsak a szakácsnők főztek, hanem a konyhavezető is. Sőt, még a számfejtésből is mentek segédkezni a lányok - egészíti ki Kubičková elvtársnő szavait az üzemi bizottság elnöke, akinek szinte minden ételkülönlegesség egyaránt ízlett.- Bizony, volt mit csinálnunk - emlékezik visz- sza a nagy eseményre Miroslav černoch. - Hisz reggel fél héttől tizenkét óráig például 1080 darab laskát kellett megsütnünk. A szokásos 340 helyett 540 ebéd készült. Szerencsés ötletnek bizonyult az is, hogy a régi ételek hete alatt kiállítást rendeztek az üzem konyhájában, stílusosan egykori háztartási kellékeket láthattak az ebédjüket fogyasztók: köpülőt, fakanalakat, kávé- és fűszerdarálókat, edényeket, szakajtókat, népi hímzésű térítőkét. Az ilyen rendezvények nem hiá- bavalóak. Ezt az is bizonyítja, hogy ezen a héten többen járnak ebédre, mint eddig, pedig már újból a megszokott receptek szerint főznek. Mindez azt is bizonyítja, hogy a szakszervezet illetékesei akkor járnak el helyesen, ha nemcsak tudomásul veszik, miben szorul javulásra az adott munkahelyen a dolgozókról való gondoskodás, hanem keresik is a jobb eredmények elérésének lehetőségeit. FÜLÖPIMRE Mosogatás közben (Ivan Tencer felv.) A közérdek szolgálatában Vitathatatlan, hogy egyes termékeink nem kielégítő minőségének nemcsak gazdasági, hanem politikai következményei is vannak. Külkereskedelmi vállalataink képtelenek velük jól, gazdaságosan üzletelni, a hazai piacon is nehezen találnak vevőre, igy aztán sok esetben csak a raktári készleteket növelik. Még nagyobb bosszúságot okoz a fogyasztónak az, ha az áru rejtett fogyatékosságai csak a megvásárlás után jelentkeznek. Ilyenkor bizony nem cšekély időveszteséggel jár a reklamálás, a hibás termék esetleges kicserélésének az intézése, a jótállási, vagy a későbbi javítások elvégeztetése. Mindenki saját tapasztalatából tudna konkrét példát említeni az ilyen esetekre, az ősszel forgalmazott silány minőségű burgonyától, a hólében leváló cipötalptól kezdve egészen a személyautókig, amelyekhez ráadásul gyakran még a legelemibb pótalkatrészeket sem lehet beszerezni. Ma már világosan látjuk, hogy a jelenleg érvényes gazdasági mechanizmusban a vállalati belépő és kilépő ellenőrzés, a technológiai folyamatok műszaki ellenőrzése, valamint az állami minőség-vizsgálás egyre szélesebb hálózata nem képes gyökeresen megoldani ezt a problémát. Érthető és érthetetlen okokból túl sok megalkuvás, részrehajlás érvényesül az egyes irányítási szinteken, a vállalatok belső gazdálkodásában, s főleg a szállítói- megrendelői kapcsolatok területén. Az ilyen elnéző álláspontok láncolata végül is a minőség romlásához vezet. Talán érthető is, hogy a végtermékek gyártói nem akarják elveszíteni az egyes monopolhelyzetben levő alszállítóik „hajlandóságát“ a további együttműködésre, hiszen ez saját tervteljesítésüket, s az ezzel járó prémiumok kifizetését veszélyeztetné. Ám annak is könnyen megtalálhatjuk a magyarázatát, illetve az összefüggéseit, hogy miért nem sikerül gyorsabb ütemben felszámolni a hibás termelés, a gyenge minőség elsődleges forrásait. Ezek következetes felszámolásához, amint arra Ľubomír Štrougal elvtárs is sokoldalúan utalt a gazdasági vezetők értekezletén elhangzott beszámolójában, az egész gazdasági mechanizmus átfogó átalakítására, alapvető reformjára van szükség, az új gazdasági gondolkodásmód követelményét is beleértve. A gazdasági mechanizmus átalakítása azonban sok részintézkedésből és számos lépcsőfokból álló folyamat, s általános kiteljesedésére csak a következő tervidőszakban kerül sor. Nem várhatunk tehát arra, amíg a bevezetésre kerülő gazdasági szabályozók és rendszerintézkedések kedvező hatása a termelés minőségi színvonalában is megmutatkozik, mert ezen a területen azonnali javulásra van szükség. Úgy is mondhatjuk, hogy a termékek minőségi színvonalának az emelése a további gazdasági növekedésnek, a termelés intenzifikálásának, a szükséges szerkezeti változtatásoknak, s ezekkel összefüggésben a gazdasági mechanizmus előirányzott átalakításának egyik nélkülözhetetlen feltételét képezi. Nem fér hozzá kétség, hogy a CSKP XVII. kongresszusán kitűzött program megvalósításához jelentős anyagi forrásokra van szükségünk, ezeket pedig csak kiváló minőségű termeléssel, a nyers- és az alapanyagok jobb hasznosításával, takarékosabb energiafelhasználással, a mindennemű veszteségek gyökeres korlátozásával, valamint sikeres bel- és külkereskedelemmel tudjuk előteremteni. E tényekből kiindulva a CSKP KB Elnöksége és a szövetségi kormány az elmúlt év végén komplex intézkedéseket fogadott el a csehszlovák termelés minőségi színvonalának emelésére, s jóváhagyta azokat az alapelveket is, amelyek értelmében a CSSZSZK, a CSSZK és az SZSZK Népi Ellenőrzési Bizottságának a tevékenysége a termékek és a termelés minőségi ellenőrzésére is kiterjed. A felső szintű népi ellenőrzési bizottságok új hatásköre és felhatalmazása nagy érdeklődést váltott ki egész társadalmunkban. A jóváhagyott alapelvek gyakorlati érvényesítése egyrészt aktivizálni fogja a meglevő ellenőrzési szervek és szervezetek munkáját, tevékenységük országos méretű koordinálása útján elősegíti a minőségi termelés ún. „objektív“ akadályainak a feltárását és felszámolását, a felelős gazdasági vezetőket pedig új gondolkodásmódra, az intenzív gazdaságfejlesztéshez való rugalmasabb alkalmazkodásra készteti. Azoknak viszont, akik nem tudnak lépést tartani a szükségszerű fejlődéssel, meg kell válniuk a képességeiket meghaladó felelős beosztásoktól. MAKRAI MIKLÓS TARTÓSAN AZ ÉLENJÁRÓK KÖZÖTT A František Puhalla által vezetett szocialista munkabrigád, a Szlovák Magnezitművek lubeníki üzemének élenjáró bányászkollektívája, számos vállalati rekordot megdöntött már a magnezitjövesztésben. Tagjai a munkahelyen és azon kívül is megbecsült emberek. A példás kollektíva vezetőjének nevét, brigádjának sikeres munkáját számtalan országos tanácskozáson is példaként említették. Nem véletlenül, hiszen állandóan történik valami a Puhalla-brigád háza táján. Teljes mértékben beigazolódtak Andrej Heidecker mérnöknek, a lubeníki magnezitüzem igazgatójának néhány évvel ezelőtt mondott szavai: „Érdekes ember ez a František Puhalla elvtárs. Kiváló eredményeket ér el brigádjával együtt, de soha nem elégedett, mindig többre törekszik, személyét az egészséges nyugtalanság jellemzi!“ Ezt maga Puhalla elvtárs sem tagadja.- Nem titkolom, valóban igaz, amit rólam mondanak, tényleg nyugtalan természetű vagyok - mondja. - Amióta eszemet tudom, mindig ilyen voltam, mindig többre vágytam, minél többet akartam tudni, látni és elérni. Apám már gyermekkoromban gyakran figyelmeztetett: „Fiam, nyugodj meg, ne hajtsd magad annyira, mindennek eljön az ideje!“ Tudom, jót akart. De engem valami hajtott, sarkallt: nézz utána, ismerkedj meg ezzel-azzal, akkor többre viszed. Ez a tulajdonsága nem hagyta el akkor sem, amikor először szállt le a lubeníki üzem Márta tárnájába. Mihamar rádöbbent, hogy az ember egyedül kevesebbre képes, mint segítőtársakkal együttműködve. így született meg benne a gondolat, s kimondta: elvtársak, alakítsunk szocialista munkabrigádot. Javaslata megértésre talált, megalakult a tizenegy tagú brigád. Később más tárnába irányították őket, két csoportra osztva. Puhalláék hatan maradtak, ma is annyian dolgoznak a brigádban. Az üzem és a vállalat vezetősége felfigyelt rájuk, egyre gyakrabban kezdték emlegetni a Puhalla-brigá- dot. Nem ok nélkül, mert minden évben és tervidőszakban terven felül teljesítették a feladataikat.- No, nem ment az ilyen könnyen, mint ahogyan most összegezzük brigádunk eddigi sikereit - jegyezte meg Puhalla elvtárs. - Voltak és ma is vannak problémáink, ezeket nekünk kell megoldanunk. Bevallom, volt olyan időszak, amikor a gépek gyakoribb meghibásodása és a késedelmes beruházások miatt a brigád tagjai is kezdtek kételkedni a feladatok teljesíthetőségében. Sikerült egymást meggyőznünk, hogy minden kedvezőtlen helyzetből van valamilyen kivezető út. A Puhalla-brigád úttörő munkát végzett a rekordmozgalom kibontakoztatásában. Az első rekordot 1980 júniusában érték el a magnezitjövesztésben. A fiatal kommunista brigádvezető kezdeményezéséből mozgalom született a vállalaton belül. Erre így emlékezik Puhalla elvtárs: - Kezdeményezésünkkel nem azt akartuk elérni, hogy sikereinket hangoztassuk, hogy talán mi vagyunk a legjobbak. Ennél sokkal többről van szó: másokat is gondolkodásra, cselekvésre akartunk bíztatni. Úgy érezzük, hogy ez sikerült. A Puhalla-brigád és az immár 30 esztendeje működő lubeníki magnezitüzem tartósan sikeres tervteljesítése cáfolhatatlanul emellett bizonyít. Nem véletlenül nyerte el a lubeníki bánya a szocialista munka üzeme címet. A korábbi évek eredményeihez hasonlóan, a 8. ötéves tervidőszak első évének feladatait az üzem december 29-én, a Puhalla-brigád pedig már november 1-én teljesítette. Ez a kollektíva a tervezett csaknem 33,5 ezer tonnán felül még 7336 tonna magnezitot jövesztett. Tavaly júniusban új csehszlovák rekordot értek el a magnezitjövesztésben, összesen 7406 tonnát hoztak felszínre, ami műszakonként egy-egy brigádtagra számítva 61,7 tonna teljesítményt jelentett. Az idén még igényesebb feladat František Puhalla megvalósítása vár a lubeníki üzem dolgozóira, magnezitből például 10 ezer tonnával többet kell jöveszte- niük. A Puhalla-brigád tagjai ennek megfelelően fokozzák igyekezetüket, hónapos tervüket átlagosan csaknem 125 százalékra teljesítik, bár azt vállalták, hogy a XI. szak- szervezeti kongresszusig 111 százalékos tervteljesítést érnek el mindkét hónapban. Tehát már felajánlásukat is túlszárnyalják. Feltehetően ez a sikeres munka bátorította fel a Puhalla-brigád tagjait arra, hogy kollektívájuk vezetőjén keresztül bejelentsék: a 8. ötéves tervidőszak feladatait 1990 május 9-ig, hazánk felszabadulása 45. évfordulójának napjáig teljesítik. KULIK GELLÉRT 0 ÚJ SZÚ 4 1987. II. 12.
