Új Szó, 1987. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1987-02-10 / 33. szám, kedd
ÚJ szú 5 1987. II. 10. Vlagyimir Tyihonov: Minden rubelnyi nyereségért harcolunk „Az átalakítás nem séta, hanem hegymászás, s gyakran kitapo- satlan ösvényeken kell haladnunk. “ MIHAIL GORBACSOV Vlagyimir Tyihonov, a leningrádi Bure- vesztnyik tudományos-termelési társulás vezérigazgatója olyan időszakban hívott meg bénnünket, amikor a hozzá hasonló gazdasági vezetők inkább kerülték az újságírókkal való találkozást, különösen, ha azok külföldiek. A társulás tavaly nem teljesítette az állami terv feladatait. Tyihonov ezért a minisztertől megrovást kapott és a pártbüntetés sem kerülte el ót. Attól tartottunk, hogy az 51 éves „vezért“ rossz hangulatban találjuk, vagy hogy abban, amit el fog mondani, a fájdalmas hangok kerülnek majd túlsúlyba. Semmi ilyesmi nem történt. Miután üdvözölt bennünket, kijelentette: „Az elvtársak, akik büntetnek engem, egyben tudatosítják, hogy kudarcaik belső okok mellett több kedvezőtlen külső tényezőre is visz- szavezethetók. Ezért egyelőre hagyják, hogy dolgozzak. Természetesen feltételesen, úgymond meghosszabbított váltóval, amelyet hamarosan ki kell fizetni. Ha nem leszünk képesek teljesíteni az 1987-es tervet sem, egy év múlva már nem talál itt.“ Nos, mit tesz azért, hogy a kritikus helyzet ne ismétlődjön meg? De még mielőtt meghallgatnánk válaszát, jó lesz, ha közelebbről is megismerkedünk a Burevesztnyikkel. Az élet realitása és a terv fantáziája A társulás hat évvel ezelőtt jött létre a tudomány és a termelés összekapcsolásának akkor már bevált sémája szerint: az első ilyen típusú szervezetek már a hatvanas években megalakultak, s épp a Néva parti városban. A Burevesztnyik gerincét a Tudományos Műszerek össz-szövetségi Kutatási-Fejlesz- tési Intézete alkotja, amely csaknem 3,5 ezer dolgozót foglalkoztat. Az intézet új ötletekkel, speciális termékek terveivel látja el a Szovjetunió egész ipari ágazatát, de természetesen előnyt élveznek a társuláshoz kapcsolt üzemek. A három üzem közül kettő fejlesztéssel foglalkozik. Mit fejlesztenek és mit gyártanak? Elsősorban az anyag összetételének vizsgálatára szolgáló analitikus röntgentechnikát, például olyan röntgen defektoszkópokat, amelyek lehetővé teszik a különböző csővezetékek hegesztésének ellenőrzését, legújabban olyan módon is, hogy a varratokról a vezeték belsejéből készítenek panoramatikus felvételeket. Röntgen szeparátorokat is gyártanak, amelyek nélkül ma már nehéz elképzelni a ja- kutszki gyémántércek dúsítását. A Burevesztnyik kutatási-fejlesztési és termelési programjának másik legjelentősebb tételét alkotják a technológiai folyamatok automatizálására szolgáló eszközök, a nukleáris energetikától egészen a klasszikus gépgyártásig. Termékeik icánt rendkívül nagy a kereslet, s távolról sem tudják az igényeket kielégíteni. A népgazdaság sürgető szükségleteinek kielégítésére törekedve hagyták magukat meggyőzni és fokozatosan egyre inkább hűtlenek lettek fő küldetésükhöz a Burevesztnyik fejlesztési üzemei is. Eredetileg ugyan mindegyik új műszer legfeljebb 8-10 megismételt prototípusát kellett volna elkészíteniük, a körülmények azonban rákényszerítették őket a sorozatgyártásra. Csakhogy... és tulajdonképpen itt kezdődik a problémák gombolyaga, amelyet a vezérigazgató „külső okoknak“ nevez. A termelési terv és a kutatási terv ugyanis ezen a ponton éles ellentmondásba került - távolról spm volt kiegyensúlyozott. A termelési kapacitások nem győzték a feladatok növekedése által diktált tempót. A normális gyárra „méretezett“ nyereségi terv egyáltalán nem illett a fejlesztő üzemre. Egy tavalyi határozat szigorúan megtiltotta, hogy a jövőben hasonló tervezési gyakorlat érvényesüljön. A minisztérium azonban a Burevesztnyik tavalyi feladatait már nem módosította. És így az év végi értékeléskor a példás társulás azok között találta magát, amelyek nem teljesítették a tervet... Amikor a munkásnak igaza van / A Burevesztnyik anyaüzemében a januári fagyos napokban is (a hőmérő higanyszála minusz 40 Celsius fokot mutatott) forró volt a hangulat. A munkások nem kapták meg tizenharmadik fizetésüket, a vezetőknek nem osztottak prémiumot. Ezzel sokan nem tudtak megbékélni. A pártgyűléseken és a termelési értekezleteken heves vita folyt. Különösen harcias volt a légkör a mechanikai műhely kollektívájának gyűlésén. Itt főleg magasan képzett és öntudatos munkások dolgoznak. A párt múhelybizottságának titkára és egyben az egyik brigád vezetője Arkagyej Szkacskov, a Lenin-rend kitüntetettje. „A terv egyes feladatai irreálisak voltak - mondja a többi feladatot azonban jobb irányítás és munkaszervezés mellett teljesíthettük volna. Ezért közvetlenül a műhely vezetését terheli a felelősség. A vezető helyettesét a kollektíva már megfosztotta bizalmától és így távoznia kellett tisztségéből.“ Ez talán azt jelenti, hogy a kollektíva itt már maga választja meg a vezetőket? „Egyelőre nem választ, tehát nem is vált le- magyarázza Szkacskov elvtárs de a dolgozókollektíváról szóló törvény értelmében a kollektívának jogában áll felvetni felmentésük kérdését.“ A helyzet alaposabb elemzése megmutatta, hogy a tervteljesítés elmaradásának „belső okai“ az üzem vezetésében gyökereznek. A fő bűnöst már azelőtt megjelölte egy egyszerű munkás. Nyíltan és burkolatlan szemrehányást tett magának a társulás vezérigazgatójának is. „A párt- és gazdasági aktíván történt- emlékezik vissza Vlagyimir Tyihonov. - Az a munkás felállt az emelvényre és köntörfalazás nélkül kijelentette: Vlagyimir Sztyepano- vics, ha azelőtt volt bátorsága ezt és ezt az elvtársat üzemünk igazgatójává kinevezni, akkor most, kérem, merítsen bátorságot ahhoz is, hogy mentse fel ebből a tisztségből, mert nem tudott helytállni.“ Hogyan reagált erre a vezérigazgató?- „A munkásnak igaza volt, legközelebbi munkatársaim már hosszabb ideje figyelmeztettek az üzemigazgató munkájának gyenge pontjaira. Csak két évvel ezelőtt került ebbe a tisztségbe, amikor felettes szerveink váratlanul előléptették elődjét, és akkor még nem volt kit a helyére tennünk. így a felszabadult posztra az intézet konstrukciós osztályának vezetőjét neveztük ki. Viszonylag fiatal, ambiciózus, kiismeri magát a dolgokban. Valami azonban hiányzott belőle. Az aktíván kéthónapos próbaidőt adtam neki. A pártbizottságon ezért bírálat ért engem - állítólag túl elnéző vagyok. S nyilván az is voltam. Amint az illető visszatér szabadságáról, alá is írom a felmentéséről szóló utasítást.“ Említsük még meg Vlagyimir Morozov párt- bizottsági titkár véleményét: „A jó vezetőnek tudnia és akarnia kell. A mai feladatokat csak e két vonás összekapcsolásával lehet megoldani. Az üzemigazgató ugyan ki akarta próbálni erejét, de rövidesen bebizonyosodott, hogy egyszerűen nem képes erre. Ezért javasoltuk leváltását. Csakhogy ismét megmutatkoztak a kádertartalékokkal végzett munka hiányosságai. Saját nevelésű megfelelő jelöltet egyelőre nem találtunk. Kívülről kell jönnie.“ Az új igazgató személyéről hozott döntés során azonban szeretnék elkerülni a korábbi hibákat és nagyobb mértékben akarják figyelembe venni a dolgozókollektíva, a párttagok és szakszervezeti tagok véleményét. Annál is inkább, mivel Leningrádban már két olyan esetet is feljegyeztek, amikor a szakszervezeti gyűlés kizárta soraiból a vállalat igazgatóját. Azért, mert elhanyagolta a munka- és szociális feltételeket, mert a kollektíva jogos érdekei iránt lekezelően viseltetett. Az önálló elszámolás törvényei szerint A Burevesztnyik nem éppen szerencsésen kezdte az új évet. Az erős és hosszan tartó fagyok arra kényszerítették a leningrádi energetikusokat, hogy korlátozzák az áramszolgáltatást. A társulás üzemeiben 20 százalékkal kellett csökkenteni a napi áramfogyasztást. Néhány kisebb üzemegység teljesen leállította a munkát. S történt ez olyan helyzetben, amikor a Burevesztnyik a gazdaságosság és az önfinanszírozás elvei szerinti gazdálkodásra tér át, amikor termékei minőségét az illetékes állami bizottság ellenőrei vizsgálják, s amikor a társulásnak jelentősen növelnie kell a müszakszámot... Térjünk vissza a riport bevezető kérdéséhez: mit tesz a vezérigazgató azért, hogy ne ismétlődjön meg az elmúlt év, annak minden kellemetlen következményével? \ Vlagyimir Tyihonov: „A kiesést igyekszünk a minimálisra csökkenteni. Végül is mindenképp takarékoskodnunk kell. Rendkívül szigorú szankciók léptek érvénybe az anyagi erőforrásokkal való gazdaságtalan bánásmódért. Az anyagfelhasználás limitjének túllépéséért például az anyag árának kétszeresét kell befizetnünk az államkasszába, sót, minden normán felül felhasznált köbméter vízért az ár háromszorosát fizetjük. Tavaly óta különleges mutatók szabályozzák a fémfelhasználást. Az ötéves tervidőszak végéig - 1985-höz viszonyítva - 15 százalékkal kell csökkenteni, bár a termelés volumene növekszik. A nagyobb gazdaságosság törvénye főleg konstruktőreinknek okoz súlyos gondot. Be kell ismerni, nemrég még alig érdekelte őket a fejlesztett műszerek energiaigényessége és tömege. Most a paraméterekre gondosan ügyelni kell. Gyorsan el kell érnünk a világszínvonalat...“ Úgy tűnhetne, hogy a vállalatok az önálló elszámolási rendszert egyértelműen megkönnyebbüléssel fogadják, hiszen milyen sokszor panaszkodtak arra, hogy a döntés során meg van kötve a kezük, nincs mozgásterük a vállalkozáshoz stb. Az önálló elszámolás azonban nagyobb felelősséggel is jár. Ha a Burevesztnyik tavaly 99,5 százalékra teljesítette szerződéses szállításait és az elég volt, az idén a 100 százalékos teljesítést követelik meg tőle. Minden késésért, a szerződés megszegéséért 15 napon belül súlyos büntetést kell befizetnie a megrendelők bankszámlájára. De már nem a tervezett költségekből, ahogy ez tavaly volt, hanem az anyagi ösztönzési alapból... A termékek állami átvételére ugyan a Burevesztnyik gondosan felkészült, s ezért néhány más leningrádi vállalattal összehasonlítva az új minőségellenőrzés nem rendítette meg a kollektívát, de felette is ott lóg Damoklész kardja: ha a termék minősége nem megfelelő, az árból 5-15 százalékot is le lehet vonni. Mert - ismételjük meg az új „gazdasági játék“ ábécéjét - a nyersanyagpazarlásért, a késedelmes szállításokért, a rossz minőségért stb. kirótt büntetést mindenki megérzi saját fizetési borítékján! „Ne felejtse el, mostantól mindenre magunknak kell keresni - a béremelésre és a büntetésekre is“ - figyelmeztet bennünket Anatolij Mezsevics, a társulás főmérnöke, aki * egyébként Vlagyimir Tyihonov tisztségének egyik várományosa. Nehéz év lesz az idei. Az anyagi érdekeltségen keresztül A Burevesztnyik vezetősége ennek ellenére nem teszi le a fegyvert. Tyinonov, Mezsevics, Morozov, Szkacskov, Gromov és sokan mások, akikkel beszélgettünk, derűlátóak. Mi jogosítja fel erre őket? Elsősorban az, hogy az új gazdasági feltételek között szabadabban manőverezhetnek. Az igazgató az emberek munkára való ösztönzésének hatékony eszközeit kapta kézhez. „Mostantól lehetőségem van arra - magyarázza izgatottan Tyihonov elvtárs hogy egészen 50 százalékkal emeljem a fizetését annak a vezetőnek, aki azt megérdemli és akit ez nem altat el. Ezzel szemben a passzív és határozatlan vezetőt úgy is megbüntethetem, hogy azt megérzi a pénztárcája. A laboratórium vezetőjének bérskálája jelenleg 200 és 400 rubel között mozog... A különösen kiemelkedő eredményeket felmutató alkotó dolgozók jutalma elérheti a fizetésük felét. Az emberek anyagi érdekeltségének ösztönzésére tehát reális eszközeink vannak. Igazságosabban értékelhetjük munkájukat, megbonthatjuk az egyenlősdi pszichológiáját.“ A kutatóintézetben befejezték a dolgozók munkakörének ellenőrzését. Ennek eredményeként több embert helyeztek át más munkakörbe, gyakrabban csökkentették a fizetéseket, sőt, 55 esetben az illető leváltásához folyamodtak, vagy felmondtak neki. Az egyes osztályok számára lehetővé vált, hogy kisebb létszámmal dolgozzanak, miközben az így megtakarított béralapot eloszthatják maguk között. Természetesen csak akkor, ha az eredetileg tervezett feladatokat maradéktalanul teljesítik. A nagyobb döntéshozatali önállóság már megmutatkozik a társulás tevékenységének alapvető szervezési és szerkezeti változásaiban. Az intézetben radikálisan korlátozzák a kutatás tematikai skáláját. Az „Inkább kevesebbet, de jobban“ jelszó érvényesül a fejlesztő üzemekben is - programjaikat felülvizsgálják, a feladatok egy részét más vállalatoknak és társulásoknak adják át. Lehet, hogy ellentmondásnak tűnik, de a tudományos-termelési társulásban is vannak problémák a tudományos-műszaki haladás meggyorsításával. A Burevesztnyik néhány bonyolult elemző műszerének esetében az innovációs ciklus eléri a hat évet is. Ezt két évre szeretnék csökkenteni. Hogyan? Olyan dolgokra kívánják összpontosítani a kutatást és a fejlesztési kapacitásokat, amelyekkel a világszínvonalat diktálnák. Úgynevezett tudományos-műszaki komplexumokat hoznak létre, ami tulajdonképpen az intézet és a termelési központok illetékes osztályainak ideiglenes összekapcsolása, tehát ezek a kutatási feladat teljesítéséig, vagyis az adott műszer prototípusainak gyártásáig közösen dolgoznak. jAz együttműködés során maguk oldják meg a kutatás, a tervezés kérdéseit, maguk biztosítják a termeléshez szükséges technológiát, amit mellesleg a nemrég még érvényes előírások nem tettek lehetővé. De éppen ilyen módon lehet elérni a tudomány-termelés ciklus rendkívüli meggyorsítását. Az üzemek műhelyeiben önelszámolású brigádokat szerveznek. Gondoskodnak arról, hogy a legtermékenyebb gépek minimum két műszakban dolgozzanak. Kedvezőbb munka- és szociális feltételeket biztosítanak a kiszolgáló személyzet számára. A fegyelem és a rend megszilárdítása szintén figyelmük középpontjában áll. A bázisüzemben a becsületgaléria mellett megtaláltuk a szégyentáblát is, azok fényképével, akik alkoholos állapotban jelentek meg munkahelyükön. Mindegyikük 30 rubel büntetést fizetett. A művezető, aki szemet hunyt (mellesleg az ő fényképe is ott díszeleg a táblán), 20 rubellel többet „gombolt le“... Az összegeket nézve a társulás pénzügyi helyzetével kapcsolatos kérdések jutnak eszünkbe. Hogyan fogják elosztani a teljes önelsz.imolás és önfinanszírozás szabályai szerint a nyereséget? Az állami költségvetésbe a Burevesztnyik nem egész négy százalékot utal át, a tudomány és a technika fejlesztésére szolgáló miniszteri alapba viszont már 33 százalékot. Igaz, ebből az alapból sokat fog meríteni is, annál inkább, mivel az itteni kutatóintézet a reszort más üzemeinek is átadja munkájának eredményeit. A nyereség fennmaradó részét az ösztönzési alap és a társulás fejlesztési alapja között osztják el. De amint vendéglátóink hangsúlyozták- előbb meg kell teremteni ezeket az eszközöket, s csak azután lehet szó elosztásukról. „Minden rubelnyi nyereségért hacolunk“- mondta búcsúzáskor Vlagyimir Tyihonov, s bizonyára a hatékonyságért, a minőségért, a Burevesztnyik minden egyes dolgozója és az egész kollektíva munkájának intenzitásáért vívott mindennapi küzdelemre gondolt. Az „átalakításnak“ nevezett hegymászás megkezdődött. VLADIMÍR JANCURA, a bratislavai Pravda moszkvai tudósítója Leningrád egyik új lakónegyede (Mihail Sarapov felvétele) Fel a csúcsra
