Új Szó, 1987. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1987-02-28 / 49. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban Február 21-töl 27-ig Szombat: Mihail Gorbacsov befejezte látogatását a balti köztársaságokban • Indiai-pakisztáni nem hivatalos csúcs- találkozó volt Delhiben Vasárnap: Szíriái csapatok vonultak be Nyugat-Bejrútba • Párizsban befejeződött a tőkés valutapolitikai tanácskozás Hétfő: Moszkvában befejeződtek a szovjet-kínai határtárgyalások Kedd: Megkezdte munkáját a szovjet szakszervezeti kongresszus • Az SZKP KB főtitkára fogadta az olasz szenátus elnökét Szerda: Mihail Gorbacsov beszédet mondott a szovjet szak- szervezeti kongresszuson • Genfben megkezdődtek az afgán-pakisztáni tárgyalások Csütörtök: Másfél év után a Szovjetunió nukleáris kísérletet hajtott végre • Washingtonban nyilvánosságra hozták az iráni fegyverszállításokról szóló jelentést Péntek: Folytatta tárgyalásait Moszkvában az olasz külügyminiszter • A csádi és a dél-afrikai helyzetről tanácskoztak az Afrikai Egység szervezet külügyminiszterei Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a szovjet szakszervezetek kongresszusán nagy jelentőségű beszédet mondott az ország előtt álló jelentős feladatokról, a szakszervezeti mozgalomnak az új feltételek között nagy mértékben megnövekedett szerepéről. (Telefoto: ČSTK) Rendezési remények Közvetett tárgyalásai hetedik fordulójának harmadik szakaszát szerdán kezdte meg ismét Genfben a külügyminiszterek vezette afganisztáni és pakisztáni küldöttség. Az újabb találkozónak gazdag előzményei voltak. Genf előtt Abdel Vakil afgán és Jakub Khán pakisztáni külügyminiszter egyaránt Moszkvában folytatott tárgyalásokat Julij Voron- cov külügyminiszter-helyettessel. Említésre méltó, hogy néhány hete már járt a pakisztáni diplomácia vezetője a szovjet fővárosban, s röviddel utána Ali Akbar Velajati, az iráni külügyminiszter is, akinek tárgyalásai ugyancsak érintették az Afganisztán körüli helyzetet. Néhány napja a genfi tárgyalások közvetítője, Diego Cordovez, az ENSZ-főtitkár helyettese és személyes megbízottja szintén Moszkva vendége volt. Ebből az élénk diplomáciai mozgásból egyértelműen azt a következtetést lehet levonni, hogy - a közelmúltban tett többszöri kijelentéseivel teljes összhangban - a szovjet vezetés mielőbbi diplomáciai rendezésre törekszik Afganisztán ügyében, s ennek érdekében kész minden ésszerű és a megbékélést segítő kompromisszumra. A törekvés komolyságát támasztja alá, hogy az elmúlt év végén hat szovjet ezredet vontak ki Afganisztánból, a kabuli kormány pedig meghirdette a nemzeti megbékélés programját. A folyamat sikerességének biztosítására január 15-én egyoldalú tűzszünetet és nagyszabású amnesztiát hirdetett meg. Vannak már eredményei ennek a törekvésnek: alig másfél hónap alatt 34 fegyveres szervezet 9 ezer tagja állt át a népi hatalom oldalára és 22 ezer menekült tért vissza hazájába - közölte kedden Nadzsib, az Afganisztáni Népi Demokratikus párt főtitkára. Egy nappal később pedig - a genfi tárgyalások megkezdése alkalmából - televíziós beszédében elmondta: az afgán vezetés kész tárgyalni az ellenzéki csoportok vezetőivel akár Kabulban, akár egy semleges országban koalíciós kormány létrehozásáról. Hozzáfűzte, a jelenlegi kormányban is van négy olyan miniszter, aki az előző kormányokban is hivatalt viselt. Emlékeztetett arra is, hogy a helyi közigazgatási szervekben sok, a fegyveres harcról lemondott ellenforradalmár tevékenykedik. Diego Cordovez szerdai genfi sajtóértekezletén hangsúlyozta: olyan lehetőség van az afgán kérdés rendezésére, amelyet nem szabad elmulasztani. Rendkívül biztatónak minősítette Mihail Gorbacsov közelmúltban tett kijelentéseit a rendezésről és méltatta az afgán kormány megbékélési programját. Abdel Vakil afgán külügyminiszter már elóző- en elmondotta, hogy kormánya új javaslatokat terjeszt elő Genfben. Nagy figyelmet váltott ki az a bejelentése, hogy Kabul véleménye szerint nincs akadálya a szabad választások megtartásának, s azokban részt vehetne az ellenforradalmárok által ellenőrzött területek lakossága is. Talán előmozdítja a rendezést, hogy Pakisztán, de Irán számára is egyre nagyobb gondot jelentenek az afgán menekültek, s főleg a területükről kiindulva tevékenykedő fegyveres ellenforradalmárok. Jelentősen késleltetheti viszont Washington magatartása, mivel az afgán kérdés számára kitűnő érv a Moszkva elleni támadásokhoz. Szírek bevonulása Több napig tartó súlyos harcoknak vetett véget a szíriai csapatok vasárnapi bevonulása a libanoni főváros nyugati részébe. Egy 3500 fós páncélos dandár és egy 450 fős lövész zászlóalj kapta azt a feladatot, hogy szétválassza az Amal mili- cistáit és a baloldali szervezetek harcosait, s helyreállítsa a gyakorlatilag már rommá lőtt Nyugat-Bejrút sokat szenvedett lakói számára a nyugalmat. A segítséget a muzulmán politikusok kérték péntek este Damaszkuszban, amikor már ötödik napja folytak a heves utcai harcok. A keresztény jobboldal vezetői elítélték ezt a lépést, mondván, a muzulmán vezetők nem képviselik az egész országot, így eljárásuk alkotmányellenes. Elutasítóan reagált a Palesztinái Felszabadítási Szervezet tuniszi képviselője is, amikor annak a véleményének adott hangot, hogy a szíriai bevonulás veszélyezteti a palesztinok libanoni jelenlétét. Ez a vélemény minden jel szerint a PFSZ és Damaszkusz immár több éve tartó ellentéteit tükrözi, hiszen a hét folyamán nem érkeztek Bejrútból olyan hírek, hogy a szíriai egységek bármilyen akciót is kezdeményeztek volna a palesztinok ellen. A bejrúti erőviszonyok bonyolultságát azonban jól példázza, hogy már hétfő este Damaszkuszba érkezett Velajati iráni külügyminiszter és Rafikduszt, az iszlám gárdisták minisztere, hogy tájékozódjon a bejrúti helyzetről és a szíriai lépés céljairól. Ismeretes, Damaszkusznak jó kapcsolatai vannak Teheránnal, ám Irán jelentős támogatásban részesíti a libanoni Hizbollah pártot és az ugyancsak síita Amalt is. A szírek bevonulását pedig éppen azok a muzulmán erők kérték, amelyek az Irán által ilyen vagy olyan módon támogatott szélsőséges iszlám elemek ellen harcoltak a legutóbbi összecsapásokban. A Libanoni Kommunista Párt a múlt hét végén közzétett nyilatkozatában ezeket a csoportokat vádolta a harcok kirobbantásával, a kommunisták és más demokratikus szervezetek tagjainak üldözésével, meggyilkolásával. Természetesen Izrael sem helyeselte a szírek Nyugat-Bejrútba való bevonulását. Rabin hadügyminiszter közölte, éberen figyelik a szíriaiak mozgását, s ellenakciót helyezett kilátásba arra az esetre, ha a csapatmozdulatok Bejrúton kívüli területekre is kiterjednének. Tel Aviv egyelőre tartózkodóan viselkedik, s Da- maszkuszhoz hasonlóan cáfolta azt a bejrúti rádiójelentést, hogy kedden izraeli repülőgépek Bejrúttól délre szíriai egységeket támadtak volna. Érdekes módon több nyugat-európai fővárosban megelégedéssel fogadták a szírek újabb libanoni békefenntartó akciójának hírét. Bizonyára megnyugtató volt számukra, hogy a bevonulást megelőzően Damaszkusz tájékoztatta Izraelt és az Egyesült Államokat arról, hogy kizárólag békefenntartási misszióról van szó, s nem vezérlik Izrael-ellenes megfontolások. A Nyugat elégedettségét az is motiválja, hogy a szírek által helyreállított rend feltételei között talán hamarabb kiszabadulhatnak az ismert és ismeretlen szélsőséges szervezetek túszai. Ezt bizonyítja, hogy a héten már szárnyra kapott olyan hír, miszerint a bejrúti egyetem három amerikai és egy indiai professzora, akiknek sorsáról az utóbbi időben nem nagyon számoltak be elrablóik, máris a szír csapatok kezében vannak. Damaszkusz sajnálattal volt kénytelen cáfolni ezt a hírt. Ha ugyanis így lett volna, az lényegében a professzorok megmenekülését jelentette volna, hiszen Damaszkusz már több túszügyben vállalt jelentős és eredményes közvetítő szerepet. GÖRFÖL ZSUZSA A túlmenően és a többszörösen használatáról Valaki az eddigitől eltérő jelentésben használ egy ismert magyar szót; felfigyelünk rá, megtetszik nekünk az új szóhasználati mód, s mi is átvesszük. így válnak bizonyos szavak divatszókká nyelvünkben. Az utóbbi időben gyakran találkozunk a túlmenően-nel névutó- szerű használatban. Figyeljük csak meg, mennyire ismerősek máraz efféle mondatok: ,,A jóakaraton túlmenően ehhez szakértelemre is szükség van“; „Azon túlmenően, hogy megbüntették, a vállalattól is elbocsátották"; stb. Már talán fel sem tűnik, hogy valami nincs egészen rendben ezekben a mondatokban, hiszen megértjük őket. Valóban: megértjük őket; nem is ezzel van bajunk, hanem azzal, hogy a túlmenően már szinte egymaga tölti be ezt a nem is neki szánt szerepet, .kiszorítva a használatból a megfelelő elemeket. Nézzük meg előbb, mi is a jelentése, szerepe a túlmenően-nek. A túlmenő a túlmegy ige melléknévi igeneve. A magyar nyelv értelmező szótára szerint túlmenő az, aki vagy ami valamin túlmegy; például a labdarúgó a kijelölt vonalon. Van a szónak már egy átvittebb melléknévi jelentése is a szótárban: valamely mértéket meghaladó; pl. az átlagoson túlmenő teljesítmény kifejezésben ilyen jelentésben találjuk. A toldalékos, tehát a túlmenően alaknak ezt a jelentést tünteti fel a szótár: valamely időpontnál későbbi időben; pl.: „Hat hónapon túlmenően, semmi igény nem támasztható." A magyar értelmező kéziszótár ez utóbbi jelentésen kívül, vagyis - használjuk mi is most szemléltetésül a szót az új jelentésében - ez utóbbi jelentésen túlmenően ezt is feltünteti: az említetteken kívül más szempontokat is figyelembe véve. Szótározott jelentése hát már a túlmenően-nek, ez, mégis szót kell emelnünk - nem a használata, hanem - a túlzott használata ellen. Ez egyrészt modorossá teszi beszédünket, stílusunkat, másrészt kiszorítja az egyszerűbb, megszokottabb s jelentésükre nézve is jobb kívül, mellett névutókat, azonkívül, amellett határozószókat a nyelvhasználatból. Vizsgáljuk csak meg a példaként említett túlmenően-es mondatokat ez utóbbi elemekkel! E helyett a mondat helyett: A jóakaraton túlmenően ehhez szakértelemre is szükség van - bizony szebb és jobb ez: A jóakaraton kívül (vagy jóakarat mellett) ehhez szakértelemre is szükség van. A másik mondat helyett: Azon túlmenően, hogy megbüntették, a vállalattól is elbocsátották - meg inkább ezt ajánlanám: Azonkívül (vagy amellett) hogy megbüntették, a vállalattól is elbocsátották. Úgyszólván csak a bírósági, rendőrségi hírekben, tehát ritkábban találkozhatunk a többszörösen szóalaknak egy nem éppen szerencsés jelentésben való használatával. Úgy megszoktuk már ezt, hogy fel sem tűnik nekünk, sőt értelmező szótáraink feltüntetik. Nem is illenék már bántani, hiszen - mint tudjuk - a nyelvben, nyelvhasználatban nem kell logikát keresni, mégis felhívnám rá a figyelmet, mert olykor épp a jogi szaknyelvben okozhat félreértést. Márpedig köztudomású, hogy a jog szakemberei kínosan vigyáznak kifejezéseik pontosságára, félreérthetetlenségére. Erről a kifejezésről van szó: többszörösen büntetett. A többszörös melléknevet főleg ebben a jelentésében használjuk: többször annyi, többször akkora, az egyszeresnél néhányszorta több. Maga a szóalak is ezt a jelentést tükrözi. Tehát például a többszörös ár azt jelenti, hogy a szokásosnál néhányszor nagyobb ár, a többszörös túlerő meg azt, hogy a viszonyítotthoz képest többször nagyobb erő. Szótárainkban azonban ez az - élő szóhasználatból vett - jelentése is szerepel a szónak: többször történő, többszöri. A többszöri előfordulás helyett ezt is mondjuk: többszörös előfordulás, a többszöri rendőrségi beavatkozás helyett: többszörös rendőrségi beavatkozás. így aztán természetes, hogy a többször büntetett egyén is lehet többszörösen büntetett egyén is. Hasonlóképpen alakultak a jelentései nyelvünkben ezeknek a mellékneveknek is: kétszeres, háromszoros stb. Csakhogy ha egy ilyen hír kerül a szemünk elé: „Letartóztatott a rendőrség egy háromszorosan büntetett egyént“ - akkor bizony érezzük, hogy itt mást jelent a háromszorosan, mint a háromszor. A háromszorosan azt jelenti, hogy a megérdemeltnél háromszor nagyobb; a háromszor meg ezt: három alkalommal. Talán nem kétséges, hogy a háromszor lett volna a helyesebb szóalak a mondatban. JAKAB ISTVÁN Mitől legyünk mentesek? Egyre több olyan szót használunk, amelynek utótagja a -mentes. Ezeknek két jelentéstani csoportját különböztetjük meg: 1. valamilyen kötelezettségtől jogilag, törvényesen mentesített, ilyen alá nem eső (adó-, bélyeg-, illeték-, kamat-, vámmentes); 2. valamilyen káros, kellemetlen tényezőtől megszabadított vagy megszabadult, nélküle való (alkohol-, baktérium-, lég-, pormentes). A magyar nyelvben a németből kerültek bele tükörfordításként az efféle összetételek a nyelvújítás korában. A nyelvművelő szakiroda- lomban egy évszázadon át hasztalanul csatáztak ellenük. Részben azért, mert az összetételeket feloldó határozóragos szerkezetek (adótól mentes) hosszadalmasak, körülményesek. Részben az nehezítette a megoldást, hogy a fosztóképző funkciója nem érvényesül kivétel nélkül, azaz nincs valamennyi főnévnek ilyen alakja. Néhány esetben a helyettesítés egészen egyszerű: láztalan, ragtalan, szagtalan. Ezek a szavak sokkal magyarabbak, mint a lázmentes, ragmentes, szagmentes. Újabb gond fakad a jelentéskülönbségekből: a bélyegtelen és a bélyegmentes, a fátlan és a famentes más jelentésű szavak, nem lehetnek természetes megfelelői egymásnak. A névutós névszóval történő helyettesítés mind a mai napig viták tárgya. Vajon jó-e a fájdalom nélküli a fájdalommentes helyett? Miért hangsúlyozná jobban egy számvetés tökéletes pontosságát a hibamentes, mint a hiba nélküli? A névutós kifejezések nyelvtörténeti gyökerei mélyebbek. Veszteség lenne, ha a múló divatnak áldozatul esnének. Használjuk azokat bátran! Ne száműzzük nyelvünkből a -mentes utótagú összetételeket a jelentés alapos vizsgálata nélkül, hiszen több is nélkülözhetetlen közülük! De ha balesetmentes gépkocsivezetésről, selejtmentes gyártásról, zsírmentes levesről vagy hiánymentes leltárról hallunk, olvasunk, tiltakozzunk a nyelvi ízlés képviseletében! SOMLYÓDI JÁNOS Mai bejrúti utcakép (Telefoto: ČSTK) ÚJ SZÚ 4 1987. II. 28.
