Új Szó, 1987. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1987-02-21 / 43. szám, szombat
Jozef Lenárt elvtárs beszéde ÚJ SZÚ 3 1987. II. 21. (Folytatás a 2. oldalról) érhető el a szakszervezetek és a műszaki-tudományos társaság céltudatosabb gondoskodása nélkül. Az SZLKP KB Elnökségében nemrég értékeltük igyekezetük figyelemreméltó eredményeit, egyidejűleg azonban megállapítottuk, hogy ezt az jgyekezetet magasabb szintre kell emelnünk. Ez megkívánja, hogy az újítókat és az ésszerúsitóket jobban tájékoztassuk a világ tudományának és technikájának fejlődési irányairól és igyekezetüket összpontosítsuk a kulcsproblémák megoldására. Mindenképpen gyorsabban és jobb minőségben kell megvalósítani az újítási javaslatokat, s ennek érdekében tökéletesíteni kell az irányító és a szervezőmunkát, át kell hidalni a különféle gátló körülményeket, a nyárspolgári irigységet, mi több, az újítók zaklatását különféle bürokratikus módszerekkel a rosszakarók részéről. A termelésben és egész életünkben a gyorsabb előrehaladás érdekében most - úgymond - ki kell tárnunk a kapukat az emberek ezreinek kezdeményezése, alkotó készsége, feltáró és újító törekvései előtt. Szakszervezeteinknek pedig ennek során be kell tölteniük a forradalmi úttörőnek és a társszervezőnek érdemedús szerepét! Engedjék meg, tisztelt barátaim, hogy ezzel összefüggésben néhány szót mondjak a kemény fagyok és havazás miatt nemrég előidézett kalamitás következményeinek leküzdéséről. Amint azt önök tudják, a pártvezetés nagy elismeréssel méltatta azt az áldozatos munkát, amelyet ebben a rendkívüli helyzetben főleg a tüzelőanyag és az energetika, a vasúti és a gépkocsi közlekedés, az útkarbantartás, a kereskedelem, a szolgáltatások és más ágazatok dolgozói végeztek el. Elsősorban nekik köszönhető, hogy a lakosság támogatásával és a hadsereg segítségével biztosítottuk népgazdaságunk menetét és lakosságunk szükségleteinek kielégítését. Ezen a fórumon is meg akarom mondani, hogy nagyra becsüljük a Jaslovské Bohunice-i elvtársak igyekezetét, akik biztosították az atomerőmű megbízható üzemelését olyan feltételek között is, amikor műszakonként a dolgozók nem teljes mértékben cserélődtek. Kiemeljük egyben a szlovákiai városi tömegközlekedés gépkocsivezetői többségének áldozat- készségét, akik függetlenül a munkaidőtől, a fáradtságtól és az utak helyzetétől, igyekeztek az embereket elszállítani a munkába, továbbá azoknak a kereskedelmi és szogáltatási dolgozóknak áldozatkészségét, akik a maximumot tették a lakosság ellátása érdekében. Az áldozatkészség példáit ismerjük a Középszlovákiai kerületből is. így pl. a žilinai útkarbantartók a hatalmas hó- és köaka- dályok ellenére megőrizték a Žilina és Martin közti első osztályú útszakasz járhatóságát. Nemesen cselekedtek a Kassa (Košice) vidéki járásban Budimír község lakosai, akik a hóban rekedt autóbuszok és személygépkocsik utasainak fedelet, ételt biztosítottak és segítettek a közlekedési eszközök kiszabadításában. Az ilyen és az ehhez hasonló számos további ismert és ismeretlen példa népünk áldozatkészségének, állampolgári együvétartozása érzésének, szolidaritásának és segítségnyújtási hajlandóságának morális alapját bizonyítja. Persze nem minden szerv és szervezet, vállalat és intézmény állta ki a legjobban ezt a próbát. Sok közülük felkészületlen, passzív, kiváró álláspontra helyezkedő volt, alacsony szinten szervezték a munkát, s a közös cselekvésben az együttműködést. Mindenütt okulni kell s ebből a szemszögből kell értékelni a bratislavai helyzetet is, ahol ez a tél negatív módon főleg a városi tömegközlekedésben nyilvánult meg, ami kiváltotta a nyilvánosság elégedetlenségét és jogos bírálatát. Mit mondjunk erre? A városi pártbizottság tavaly szeptemberben foglalkozott ezzel a problémakörrel. Hangsúlyozta annak nélkülözhetetlen szükségét, hogy a gyorsvasút építéséről való gondoskodás mellett külön figyelmet szenteljenek a karbantartó részlegek, s a parkoló területek létesítésére, műszaki ellátottságukra, a kocsipark kiegészítésére és a vállalat irányító munkájának lényeges tökéletesítésére. Ez a próbatét azonban arról tanúskodott, hogy a bratislavai nemzeti bizottság, valamint a közlekedési vállalat vezetősége a kitűzött feladatokat megfelelőképpen nem teljesítette és a teljesítést nem is ellenőrizte. Ezért a rendkívüli helyzetben még kidomborodóbban nyilvánultak meg a feltornyosult megoldatlan problémák és az irányító munka gyönge pontjai. Csak az illusztráció kedvéért megjegyzem, hogy amikor kiesett a villamosközlekedés és a vállalat egymaga képtelen volt a meghibásodott villanyosmotorok kijavítására, vezetősége, sót párt- és szak- szervezeti szervezete sem kért elvtársi segítséget az üzemektől, a szakmunkás- képző intézetektől, a Kábelek és Szigetelők Kutatóintézetétől, ahol is nem kevés hozzáértő szakember dolgozik. A városi pártbizottságnak kellett őket erre ösztönözni. Októberben Koník elvtárssal, a szocialista munka hősével, valamint Slaninka elvtárssal, korábban a Bratislavai Nemzeti Bizottság Közlekedési Bizottságának elnökével felkerestem a trnávkai kocsiszínt. Meggyőződtünk műszaki bázisa építésének elítélést érdemlő késedelmességéről. Felkértem Bahyl elvtársat, a kormány alelnökét, hogy erélyesen intézkedjen. Szeretném kiemelni, hogy ha az irányítás egész struktúrája és a szállítók idejében és felelősségteljesen eleget tettek volna a bratislavai tömegközlekedéssel szemben kötelességeiknek, akkor a következmények nem lettek volna olyanok, amilyenek voltak. Ehhez hasonlóan beszélhetünk arról a haváriaállapotról is, amely a Keletszlovákiai kerületben, főleg Kassán és Prešovban uralkodik a vízellátásban. Ennek nem kellett volna bekövetkeznie, ha az Erdő- és Vízgazdálkodási Minisztérium, valamint a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság idejében megegyeztek volna a helyzet megoldásának valós koncepciójában és azt gyorsan megvalósították volna. A vízellátást nehezíti az a körülmény, hogy az említett szervek és a kivitelező építőipari szervezetek nem biztosítják határidőkben az építkezési feladatok teljesítését. Ez a helyzet a starinai víztároló esetében is. Ebben a helyzetben felelőtlenség az, hogy a domašai víztároló mellett, amely az ivóvízellátás kérdése megoldásának egyik tényezője, a területi szervek engedélyezik további hétvégi házak építését, s így kétségbe vonják a kidolgozott koncepció hitelét. Ezek és a további problémák is bizonyítják, mennyire elkerülhetetlen az irányítás átalakítása, mennyire változtatni kell megközelítéseinken, gondolkodás- módunkon, cselekvésünkön, hogy az összhangban álljon a kor követelményeivel a gazdaságban csakúgy, mint a nemzeti bizottságok, a társadalmi szervezetek és valamennyiünk tevékenységében. Elvtársak, mi szakszervezeti dolgozók is kisebb-nagyobb problémákba ütközünk az életben, amelyek feltétlenül nem keletkeztek volna, ha nem kerülnénk meg őket. Vajon beletörődhetünk-e abba, hogy a szociális és egészségügyi intézmények egy részében érzéketlen magatartást tanúsítsanak az emberekkel, főleg az idősekkel szemben? Avagy közömbösek lehetünk-e azzal szemben, hogy sok boltban tudatosan megrövidítik a vásárlót. Tavaly az ellenőrzött vásárlások 35 százalékánál állapítottak meg árdrágítást. Továbbá arról van szó, hogy mi szakszervezeti dolgozók is minden munkahelyen olyan feltételeket teremtsünk, amelyek nem kedveznek a tolvajoknak és a spekulánsoknak, olyan légkört, amelyben mi valamennyien közös szocialista tulajdonunk öntudatos védelmezőiként lépnénk fel. Tisztelt barátaim! Pártunk a gazdasági és a szociális politika egységéből, valamint abból a felismerésből indul ki, hogy az életszínvonal emelése az erőforrások hatékony gyarapításától függ. Ebben az alapvető képletben a szociálpolitika aktív és mind nagyobb szerepet tölt be fejlődést gyorsító tényezőként. Ebből indul ki a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom is, amely gondoskodva a dolgozók szociális és létfeltételeinek szüntelen javításáról és szükségleteik kielégítéséről, ösztönzi társadalmi aktivitásukat, kollektivizmusra és szocialista életmódra neveli őket. Kívánatos az, hogy ezt az összefüggést szüntelenül szem előtt tartsuk a szociális fejlesztési tervek kimunkálásánál, az olyan fontos kérdések megoldásánál, amilyen az üzemi étkeztetés, az egészségügyi ellátás, a munkavédelem, a lakáskérdés, a szak- képesítés növelése, a szabadidő célszerű kihasználása stb. Persze szem előtt kell tartani azt a körülményt is, hogy az ilyen és az ehhez hasonló szükségletek kielégítésének mértéke mindinkább függ az adott kollektíva munkájától és végső eredményeitől. Ebben a vonatkozásban az első lépéseket azzal tettük meg, hogy vállalataink az év elejétől kezdve több ilyen szükségletet a nyereségükből fedeznek. Megbecsüljük a Szlovák Szakszervezeti Tanácsnak, minden szakszervezeti szervnek és szervezetnek ezen a téren a múltban és a jelenben kifejtett munkásságát. A vállalatokból és a szervezetekből vett példák azonban arról tanúskodnak, hogy ebben a vonatkozásban többet érhetnénk el a gazdasági vezetés, a nemzeti bizottságok és a szakszervezeti szervezetek kezdeményező, céltudatos eljárásával, az eszközök ésszerű és célszerű felhasználásával. A vezető gazdasági dolgozóknak és a szakszervezeti tisztségviselőknek nem szabad beletörődniük abba, hogy a dolgozók részvétele az üzemi étkeztetésben alacsony, s változtatni kell magatartásukon az emberek egészséges táplálkozásának e fontos kérdése iránt, s ezt a problémát gyökeresen meg kell oldaniuk. Határozottabban kellene törekednünk a munka környezetének és a munkavédelemnek tökéletesítésére is. Nem helyes, ha például a szakszervezeti szervezetek a rizikómunkahelyek helyzetének javítása érdekében az alapvető műszaki megoldások szorgalmazása helyett megelégednek csupán a pótdijak folyósításával, elnézőek a megállapított normák alóli különféle kivételek engedélyezésével szemben, s nem mindig és mindenütt szállnak síkra a munkakörnyezet javításáért. Noha javuló a helyzet a balesetek számának alakulásában, még mindig előfordulnak súlyos és halálos kimenetelű üzemi balesetek, s ennek tudatában az illetékes gyárak, építkezések vezető dolgozóinak, de az FSZM képviselőinek sem maradhat nyugodt a lelkiismeretük. Okuljunk és ne engedjük meg annak előfordulását, ami megtörtént a strážskéi Chemkóban, ahol a műszaki berendezés hanyag karbantartása és ellenőrzése következtében öt dolgozó életét vesztette, vagy a trnavai Sta- voindustria üzemben, ahol a helytelen munkaeljárás következtében három elvtársunkat veszítettük el. Rendkívül óva intő- körülmény, hogy minden negyedik üzemi és majdnem minden második közlekedési baleset szeszes ital hatására következik be. Ez, elvtársak, olyan tény, amely kell hogy felrázzon bennünket, hogy ebben a kérdésben szigorú, meg nem alkuvó rendszert vezessünk be és erélyesen szilárdítsuk a munka; valamint a technológiai fegyelmet. Érzékenyebben és céltudatosabban kell megoldani a foglalkoztatott nők mun- ka- és életfeltételei javításának égető kérdéseit is. A gazdasági szférának és a kutatásnak igyekezetét, valamint a szak- szervezeti szervezetek figyelmét arra kell összpontosítani, hogy a nőket végre már mentesítsük az aránytalanul nagy terhek mozgatásától és határozottabban kiiktassuk az egyhangú munkát, amelyet a dolgozók főleg a lábbeligyártó, a textil- és a faiparban végeznek. Megállapíthatjuk, hogy a Slovakotex és az Ogako termelé- si-gazdasági egység vállalataiban már alkalmazzák az első robotokat és manipulátorokat a nők munkafeltételeinek javítására. Ez azonban egyelőre kevés, az ütemet jóval meg kell gyorsítanunk. A nőknek és a családoknak sok időt és fáradságot takaríthatnak meg a megfizethető és jól működő szolgáltatások. Hadd említsem meg, amikor az SZLKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottsága ezekben a napokban értékelte az idevágó határozatok teljesítését, feltárt néhány pozitív eredményt, főleg a szolgáltatások hálózatának bővítésében és új szolgáltatások létesítésében. Külön ki kell emelni azokat a vállalatokat, amelyek az emberek kedvébe járnak, s olyan szolgáltatásokat biztosítanak szájukra, amilyen például a fehérnemű mosasa és vasalása. Ez vonatkozik pl. a trenčini ruhagyárra. A bizottság általános következtetése azonban az, hogy a szolgáltatások minőségében, választékában, rugalmasságában és a megrendelőkhöz való közelítésében alapvető változás nem következett be. Meggyőződésünk szerint itt is előrelépésre vagyunk képesek, ha a szakszervezeti szervek és szövetségek, a gyárak üzemi bizottságai és a szolgáltatásokban dolgozó szakszervezeti tagok kezükbe veszik az ügyet és saját területükön mozgalmasabbá teszik a tevékenységet. Végül szeretném önöket felkérni, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak a dolgozók szakmai felkészítésére, képesítésük növelésére, annak tudatában, hogy a tudományos-műszaki haladás, az átalakítás szerkezetváltás és a jobb minőségért folytatott harc további, mélyebb ismereteket követel. Világszerte a fejlett ipari vállalatok példája bizonyítja, hogy a korszerű termelésnek és a fejlett gazdálkodásnak helyettesíthetetlen tényezője éppen a szakképesítés. Ezekben a vállalatokban a munkaidő lerövidítését ésszerűen felhasználják éppen a legújabb ismeretek elsajátítására és alkalmazására. A hozzáértés, a képesítés növelése kell hogy nálunk is olyan beruházássá váljon, amely kifizetődik mind a társadalomnak, mind az egyénnek. Tisztelt kongresszusi résztvevők! Amikor hangsúlyozzuk annak nélkülözhetetlenségét, hogy a dolgozókollektívákat jobban tegyük érdekeltekké a fejlődés gyorsításában az anyagi ösztönzés tökéletesebb kihasználása útján, ez nem jelenti azt, hogy lemondunk az erkölcsi tényezőkről, avagy gyengíteni kívánjuk hatásukat. Ennek ellenkezője az igaz. Azt kívánjuk és erre szükségünk van, hogy az anyagi érdek mellett - a társadalmi szükségletekkel összhangban az érdemek szerinti javadalmazás alapelvének következetes érvényesítésével - még eredményesebben nyilvánuljanak meg az olyan értékek is, amilyen a becsületesség, a lelkiismeretesség, az erkölcsi felelősségtudat és az emberek szocialista öntudata. Ezért e minőségi jegyek szilárdítása, fejlesztése és gyakorlati alkalmazása érdekében is el kell mélyítenünk egyebek között a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban az eszmei- és a politikai neve- lómunkát. Ezzel elsősorban azt akarjuk elérni és ezt el is kell érnünk, hogy az emberek helyesen tájékozódjanak korunk világában, értsék a párt politikáját, tudják, hogy az kifejezi az érdekeiket és aktívabb részesei legyenek hazánk történéseinek. Nagyon fontos ma és a jövőben is az lesz, hogy érthetően megmagyarázzuk a társadalmi és a gazdasági átalakítás tartalmát és céljait, a dolgozó embernek az új feltételek között gazdaként betöltött szerepét, az önelszámolás lényegét és tükröződését a vállalat, a vállalaton belüli alakulatok és az egyének iránti viszonyban. Feladatunk minden dolgozót bevonni abba, amit teszünk, ami megnyitja a termelőerők további fejlesztésének útját, felhasználni alkotó értelmi és fizikai képességeiket a társadalom, a kollektívák, az egyének felemelkedésének javára. Ennek során meg kell értenünk - s ennek tudatában kell cselekednünk -, hogy az új feltételek között is döntő fontosságú az emberi tényező, az ember, politikai látóköre, szakmai felkészültsége, amely eredményekben és tettekben jut kifejezésre. E feladatok teljesítése megkívánja, hogy súlyt helyezzünk nem is annyira az akciók számára, mint a minőségükre, szavaink hatásosságára és arra a képességünkre, hogy meghallgassuk a dolgozók nézeteit. Szavaink vonzerejét meghatványozza, ha konkrét tettekbe, a problémák energikus megoldásába, a fogyatékosságok közös kiküszöbölésébe torkollnak. Elvtársak! Csak a szocialista integráció további elmélyítésével hasznosíthatjuk jobban a szocializmus potenciálját és gyorsíthatjuk meg a gazdasági valamint a szociális fejlődést. Ez az együttműködés, amint azt Gorbacsov elvtárs hangsúlyozta, nemcsak össszegezi, hanem egyben meg is hatványozza potenciálunkat és ösztönzi a közös előrehaladás meggyorsítását. A KGST tagállamainak moszkvai gazdasági csúcsértekezletén hangsúlyozták annak szükségét, hogy a vállalatok és a szervezetek közti közvetlen kapcsolatok és a közös vállalatok létesítése segítségével meg kell gyorsítani és tökéletesíteni kell a gazdasági, valamint a tudományosműszaki együttműködést. Az ilyen integrált építkezések példája a Haladás gázvezeték, illetve a karacsaganaki Gázipari- Energetikai Komplexum, amelynek építéséből részt vállalnak a mi dolgozóink is. Az együttműködésben jó tapasztalatokra tett szert a kirovogradi Gidroszila üzem, illetve a Dubnica nad Váhom-i Nehézgépipari Művek egyesülés, továbbá a kre- mencsugi petrolkémiai üzem és a bratislavai Slovnaft stb. Az első lépéseket tesszük meg az olyan közös munkahelyek létesítésére, amilyen Prešovban a ROBOT Csehszlovák-Szovjet Tudomá- nyos-Termelési Egyesülés, Nyitrán (Nitra) az Állattenyésztési Termelésű Kutató- intézetében a Csehszlovák-Szovjet biotechnológiai laboratórium, illetve a Szlovák Tudományos Akadémia Múszaki-Ki- bernetikai Intézetének bázislaboratóriuma. Meg kell azonban mondanunk, hogy ez egyelőre igen kevés, tekintettel a gazdaság intenzifikálásának szükségleteire, amelyek azt diktálják, hogy gyorsabban és határozottabban vegyük ki a részünket a KGST-országok tudományos-műszaki haladása komplex programjából következő feladatok teljesítéséből. A szakszervezeti aktívának sem szabadna megelégednie azzal, hogy valamit aláír és a dolgokat rábízza az ösztönösségre. Erről a fórumról is szeretném felhívni az FSZM tisztségviselőit: elvtársak, tanúsítsanak elkötelezettséget ezen a létfontosságú területen, legyenek kezdeményezóek és érez- zenek társfelelősséget a kollektíváik által vállalt feladatok teljesítéséért. Itt is megfontolt gazdákként járjunk el annak tudatában, hogy a szocialista országok együttműködése meghatványozza erőnket a termelésben, a tudományban és a technikában. Nagy felelősség hárul a szakszervezeti szervezetekre a Szovjetunió közös építkezésein is. Saul miniszter elvtárssal és további elvtársakkal együtt felkeresve a Krivoj Rog-i fejtési-dúsitó kombinát építkezését, személyesen meggyőződtem róla, hogy ez felelősségteljes és igényes munka. Nagyon becsüljük a párt- és a szakszervezeti szervezet, valamint a gazdasági vezetés által ösztönzött kezdeményezést közös internacionalista, szocialista kötelezettség vállalására, hogy lerövidítsék az építkezés idejét és javítsák a munka minőségét. Az FSZM nemzetközi kapcsolataiból következik annak igénye is, hogy elmélyítse együttműködését a szocialista országok szakszervezeteivel, tapasztalat- cserét folytasson velük és merítsen főleg a szovjet szakszervezetek tapasztalataiból. A szakszervezeti munkának hozzá kell járulnia országaink népei között a testvéri kapcsolatok elmélyítéséhez. Ezeket a kapcsolatokat, elvtársak, szilárdítani fogjuk olyan kulcskérdésekben is, amilyen a háború és a béke kérdése és a leszerelésért folyó harc. Országaink nem tévesztik szem elől a háború és a béke, az emberiség léte és nemléte között is továbbra fennálló ellentmondást. Gorbacsov elvtárs a nemzetközi békefórum résztvevőihez intézett beszédében nagy meggyőző erővel rámutatott arra, hogy a Szovjetunió fáradhatatlanul és új szellemben keresi ezen ellentmondás feloldásának a béke javára történő módját. A maximumot teszi annak érdekében, hogy a közös túlélés céljából kifejtett együttműködés a katonai vetélkedés fölé kerekedjen. Sajnos, ezzel ellentétben az amerikai kormányzat a nevadai sivatagban újabb atomrobbantásokkal további csapást mért az emberiség azzal kapcsolatos reményére, hogy megszűnnek az atomkísérletek és sor kerül a leszerelésre. Az atomkatasztrófa veszélye még sohasem volt olyan nagy mint napjainkban. Ugyanakkor azonban még sohasem léteztek a béke megőrzésének és megszilárdításának olyan valós lehetőségei sem, mint manapság, mivel minden országban erősödik a békevédók széles frontja s ez vonatkozik minden szociális rétegre, reálisan gondolkodó politikusokra, a tudományos és a vállalkozói körökre, s a különféle vallási felekezetekre is. Az emberiség túlélésének ez a frontja mind jobban leleplezi és elmerasztalja bűnös háborús gyújtogatókként az imperialista államok katonai-ipari komplexumát. Mi Csehszlovákiában tudatában vagyunk belső és külpolitikai céljaink szoros összefüggésének. A atomfenyegetés elhárításában és a béke megőrzésében látjuk országunkban és egész bolygónkon a haladás alapvető előfeltételét. Ezért a dolgozók érdekeit kifejező szakszervezeteink is támogatják a Szovjetunió békekezdeményezéseit, a nemzetközi feszültség enyhítésének, a népek barátsága és együttműködése elmélyítésének, a kizsákmányoltak és az elnyomottak felszabadításának minden lehetőségét. Elvtársak! Ebben az esztendőben 65 év telik el a Vörös Szakszervezetek létrejötte óta. Megemlékezve erről a felejthetetlen tettről, s tisztelettel adózva úttörőinek, büszkén tekintünk vissza forradalmi szakszervezeteink harcos útjára, amelyet Csehszlovákia Kommunista Pártjával együtt jártak be. Szeretettel és hálával gondolunk azokra a szakszervezeti dolgozókra, akik harcoltak a tőkés kizsákmányolás ellen, a kenyérért, a munkáért, az emberhez méltó életért. Csodálattal és köszönettel emlékezünk meg azokról az elvtársakról, akikre a fasiszta zsarnokság ellen, a népeink szabadságáért vívott kegyetlen harc terhe hárult. Tisztelettel és köszönettel adózunk azoknak a szakszervezeti dolgozóknak, akik a felszabadulás után forradalmi lelkesedéssel építették az új életet és hazánkat a dolgozó ember igazi otthonává változtatták. Ezzel egyidejűleg kifejezzük meggyőződésünket, hogy elődeinkhez hasonlóan a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tagjainak jelenlegi nemzedékei sikeresen, becsületesen és méltóképpen betöltik szerepüket. Jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy fellendítsük szocialista hazánkat, gyarapítsuk a szocializmusnak, a legigazságosabb, leghumánusabb társadalmi rendnek nagy művét! Kedves elvtársak, ehhez önöknek soksok sikert kívánok. Éljen á Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom! Éljen Szlovákia és Csehszlovákia dolgos népe! Éljen a dolgozók bevált vezére - Csehszlovákia Kommunista Pártja! Erősödjön Csehszlovákia és a Szovjetunió népének barátsága és együttműködése! Le a háborúval és a háborús gyújtoga- tókkal! Diadalmaskodjon a béke!
