Új Szó, 1987. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1987-02-20 / 42. szám, péntek

ÚJ szú 5 1987. II. 20. Összhangban a követelményekkel Pártoktatás egy efsz-ben Ahogy múltak a félórák, szapo­rodtak a jegyzetfüzetben a beszél­getés lényegét rögzítő bejegyzések, úgy vált egyre konkrétabbá, hogy a járási pártbizottság illetékes elő­adója az udvardi (Dvory nad Žita- vou) Auróra Efsz-ben folyó pártokta­tást miért értékelte pozitívan. A szö­vetkezetben az oktatással kapcsola­tos valamennyi követelménynek messzemenően eleget tesznek, sőt vannak olyan alapelvek, például a szemléletesség, amelynek ér­vényre juttatásában az átlagnál job­baknak is példát mutatnak. Badin János mérnökkel, az üzemi pártbi­zottság-alelnökével készített pártok­tatási mérleg tanulságait tehát teljes felelősséggel ajánlhatjuk valameny- nyi mezőgazdasági üzem, elsősor­ban efsz figyelmébe. Folyamatos és hatékony A pártoktatásnak öt tanulmányi csoportban összesen 192 hallgatója van. Az első előadásokat október­ben tartották meg, az utolsókat má­jusra tervezték, és eddig egy előa­dásnak sem változott meg az erede­tileg meghatározott időpontja.- Ebben számunkra nincs semmi rendkívüli. Esetenként, elsősorban a csúcsmunkák idején egy-egy elő­adást vagy szemináriumi beszélge­tést mi is szívesen elhalasztanánk, de ezzel minden bizonnyal fellazul­na a fegyelem. A kisebb fegyelem törvényszerűen nagyobb arányú hi­ányzással járna együtt, ez pedig a hatékonyságot gyengítené. Nem véletlen, hogy az 1985-1986-os ok­tatási évben a részvétel 88,5 száza­lékos volt, és az 1986-87-es évben is 90 százalék körül van. Valameny- nyi oktatónk már szeptemberben tudta, hogy melyik témát, mikor és melyik csoportban fogja előadni. Itt szeretném megjegyezni, hogy az azonos témákat is csoportonként más oktató adja elő, és nem enged­jük meg a csoportok összevonását, így egyrészt minden oktatónkat fog­lalkoztatjuk, másrészt biztosítjuk a differenciáltságot. Az oktatók fi­gyelembe vehetik a csoport össze­tételét, és ennek megfelelően az elméleti részt a szövetkezet, vala­mint a hallgatók munkahelyét érintő konkrét tényekkel is kiegészíthetik. Széles körű eszmecserék A jelenlét mellett az oktatás haté­konyságát az előadásokat követő vita, illetve a szemináriumi beszél­getésekre jellemző széles körű esz­mecserék is bizonyítják. Persze, ez sincs csak úgy magától. Az eszme­cseréket szervezik és irányítják, s arra is ügyelnek, hogy a felvetett problémákat részletesen megvi­tassák.- Mi a pártoktatást és a párttag­gyűlést még véletlenül sem tartjuk egymást követően, így az előadás után a kérdések feltevésére mindig marad idő. A szélesebb körű eszme­cserék a szemináriumi beszélgeté­seken alakulnak ki. Az oktatók min­den előadás után a tananyaggal kapcsolatosan három-négy kérdést adnak a hallgatóknak. Kérdésenként ketten egy írásbeli dolgozatot készí­tenek, a többi hallgató pedig szóban mondja el véleményét és nézeteit. A szemináriumi beszélgetésre való felkészülést a csoportok vezetői irányítják. A csoportvezetői tisztet az egyes alapszervezetek alelnökei, il­letve olyan tagok töltik be, akik elvé­gezték a marxizmus-leninizus esti egyetemét. A csoportvezetők felelő­sek azért is, hogy egyetlen kérdés se maradjon megválaszolatlan. Ha a hallgatók kérdésére azonnal nem tudnak kielégítő választ adni, mert Déldául szakmai jellegű, akkor az alapszervezeti pártbizottság a fele­lős szakágazati vezetővel együttmű­ködve a legközelebbi előadason, il­letve szemináriumi beszelgetésen visszatér a kérdésre. Az eszmecserékkel függ össze az a felismerés is, aminek nyomán, mint saját gyakorlatukban előforduló negatívumot már a jövő oktatási év­ben szeretnék megszüntetni.- A korábbi gyakorlat szerint az előadások kezdetét az idén is dél­után két órára tettük. A részletesebb elemzés azonban megmutatta, hogy az eszmecserére az állattenyésztők délutáni műszakja miatt esetenként így sem jut kellő idő. Megoldás len­ne a korábbi kezdet, de ezzel vi­szont a növénytermesztésben dol­gozók munkaidejét rövidítenénk meg. Ezért döntöttünk úgy, hogy jövőre a csoportok kialakításánál tovább differenciálunk, és a nö­vénytermesztésben, valamint az ál­lattenyésztésben dolgozókat külön csoportba osztjuk be. Ellenőrzés és segítség A pártoktatás hatékonyságát ele­mezve Badin János további tények­re is rámutatott.- Aktívan dolgozik és sokoldalú munkát végez az oktatók csoportja. A csoport munkáját háromtagú veze­tőség irányítja. Ügyel arra, hogy az oktatók az egyes előadásokra meg­felelően felkészüljenek. Az oktató legkésőbb egy héttel az előadás előtt benyújtja írásbeli előkészületét, és ezt közösen megbeszélik. Ha egy témát többen adnak elő, akkor a megbeszélésen valamennyi érde­kelt oktató jelen van. Ezen túlmenő­en a csoport vezetői az előadásokon rendszeresen hospitálnak, és az észrevételeket a csoport ülésén megvitatják az oktatókkal. A hospi­tálások és e közös megbeszélések alapul szolgálnak a pártoktatás érté­keléséhez. A pártoktatást évente négyszer előbb az üzemi pártbizott­ság értékeli, és az értékelés ered­ményét a párttaggyüléseken is meg­vitatják. A hiányzásokat is szigorúan bíráljuk el. A második hiányzás után a hallgatónak a távolmaradás okát az alapszervezet pártbizottsága előtt kell megindokolnia, és ha szük­séges, a dorgálás sem marad el. Az igazsághoz tartozik, hogy az üzemi pártbizottság nemcsak az el­várásokban, hanem a segítségben is következetes. A pontos megjele­nést az időrendi tervek megtartásán túl az idei oktatási évben azzal is könnyíti, hogy a hallgató indokolt esetben az adott témát egy másik csoportban is meghallgathatja. Az oktatók munkáját segíti a szövetke­zet politikai könyvtára, amit állandó­an bóvítenek. Ha az előadó kéri, a könyvtár felelős vezetője más könyvtárból kikölcsönzi a szükséges segédanyagot. Ezen túlmenően film-, dia- és írásvetítőt is kölcsönöz az oktatóknak. De amint azt Badin János szavai is bizonyítják, máson is múlik, hogy jelenleg audiovizuális szemléltető eszközöket az előadá­soknak mintegy harmadrészén használnak.-Tudom, ez is jó eredmény, de mi még többet szeretnénk. Lehető­ségeink azonban nincsenek össz­hangban terveinkkel. Két éve irányí­tom a pártoktatást, de az elmúlt időszak alatt tudomásom szerint még egyetlen olyan jegyzéket sem kaptunk, amely oktatásunk szemlé­letesebbé tételéhez például filmeket ajánlott volna. A központilag meg­küldött képgyűjtemények, táblázatok és grafikonok nagyobb választéka is sokat segítene a szemléltető oktatás kiszélesítésében. Amit tudunk, azt saját kezdeményezéssel pótoljuk, de ez a szemléltető oktatás általá­nossá tételéhez nem elég. EGRI FERENC Két év egyenruhában Amikor magukra öltötték az egyenruhát semmiben sem különböztek egymástól. Félszegek voltak, nehezen szokták meg a katonai rendet, a fegyelmet, hogy mindig csak azt tehetik, amit a szolgálati szabályzat megenged. Aztán, ahogy teltek múltak a hetek, közelebbről megismerték egymást, a közösség erejét. A rátermettek altiszti iskolába kerültek, majd elvégzése után a velük egyívású fiúk parancsnokai lettek. Másoktól kellett megkövetelniük, amit a bevonulás után tőlük elvártak. Most, hogy közeledik a tényleges katonai szolgálat vége, többen azt vallják, hogy nem múlt el fölöttük nyomtalanul a néphadseregben eltöltött két év. Ezt bizonyítják az alábbi sorok is. SZOLGÁLATVEZETŐ A JAVÁBÓL Azt mondják róla, hogy kemény fából faragták. Szereti a vidámságot, de sohasem lazít, amíg a kötelessé­gét, a beosztásából reá háruló fela­datokat nem teljesítette. Tizedes, a század szolgálatvezetője. Ez azt jelenti, hogy a katonák felszerelésé­ről, ellátásáról kell gondoskodnia, tudnia kell, kit hol lehet megtalálni, mi hol van a raktárban, hogy a fog­lalkozásokon minden amire szükség van, ott legyen. Egyszóval felelős­ségteljes beosztása van. Petr Jed­lička tizedes azt mondja, hogy most ez az ó munkahelye a Plzeni Škoda Művek helyett, ezért itt kell helytállni.- Mindig apám volt a példaké­pem. Amikor megtudta, hogy a va­sas szakmát választom, hogy a gé­pészeti szakközépiskolán szándék- szom továbbtanulni, örült, hiszen ó is a Škoda Művekben dolgozik, mint csoportvezető. Szakmai gya­korlatra az ő műhelyébe jártunk, minden tőlem telhetőt megtettem, nehogy szégyent hozzak rá. Abban bízom, hogy a leszerelés után együtt dolgozhatunk majd. Amikor a tényleges katonai szol­gálatra bevonult, és túljutott a kez­deti nehézségeken, hamar barátok­ra talált. A fiúk hallgattak rá, s ezt a felettesei is észrevették. Egy pár hét múlva már azt javasolták, vállalja el a században a szolgálatvezetői beosztást. Nem sokáig gondolko­dott. Nem volt könnyű dolga, hiszen elődjének Jirí Kind’ura szakaszveze­tőnek jó hírneve volt. Hogy hogyan sikerült helytállnia arról így vall:- Apám arra tanított, hogy mindig úgy dolgozzak és viselkedjek, hogy ne hozzak szégyent a családra, a vasas szakmára. Én ebből azt a tanulságot szűrtem le, hogy ha helyt akarok állni a néphadsereg­ben, többet kell tennem, mint ami a kötelességem. Egyedül nemigen boldogulnék, de Stanislav Téra és Ladislav Stok lasa szakaszvezetók mindenben segítenek. Volt egy ka­tona, akivel sok baj volt. Egyszer alaposan leteremtettem, mivel úgy gondoltam, hogy túl szigorú voltam hozzá, később magyarázkodni akar­tam, de ő csak annyit mondott: iga­zad volt. Ma egyike a legjobbaknak és a szakminósítési jelvény első fo­kozatát is megszerezte. így telnek a tizedes hétköznapjai és ha elérkezik a leszerelés ideje, büszkén vallhatja, hogy szolgálatve­zetőként is megállta a helyét. A TETTEK EMBERE- A bevonulás előtt ellentmondá­sos dolgokat hallottam a katonai szolgálatról. Volt aki azt állította, alig lehet kibírni, mások szerint ott farag­tak belőlük embert, tanították meg rendre, a fegyelemre - emlékszik vissza Jiŕí fíymeš, szakasz vezető. Közlegényként kezdte a katonai szolgálatot, aztán az altiszti iskolá­ban kellett megfelelnie a szigorú mércének, hogy rajparancsnoki be­osztást kapjon. Csakhogy más volt az iskola, és más a mindennapi élet egy olyan harci alakulatban, ahol mindig az adott helyzethez kell al­kalmazkodni. Érezte, nincs egyedül, van akitől tanácsot kérhet, aki segít. Ezek egyike Vladimír Janovský al- zászlós. Megválasztották a SZISZ- alapszervezet elnökévé is.- Bíztam a fiúkban, a katonatár­saimban és ez segített át minden nehézségen. Mindig tudom, hogy melyik ajtón kell kopogtatni, azt, ha ki akarom érdemelni a tagság bizal­mát, példát kell mutatnom. A felettesei véleménye szerint nyitott szemmel jár, sohasem fogy ki az ötletekből. Hogy a két év katonai szolgálat alatt helytállt, arról a már elmondottakon kívül az is tanúsko­dik, hogy megkapta a Példás katona jelvényt és a szakminósítési jelvény második fokozatát. Ha visszatér majd a polgári életbe, csak jót mond a tényleges katonai szolgálatról. A KŐMŰVES KATONA A bevonulás után nem gondolta, hogy a szakmájának is hasznát ve­szi. Átesett az alapkiképzésen, elvé­gezte az altiszti iskolát, aztán a köz­ponti katonai kórház építkezésén ta­lálta magát. A kőműves rajparancs­nok embereivel hozzáfogott a mun­kához. Szerette a mesterségét, tu­dott szervezni. Raja rövidesen az alakulat egyik legjobb alegysége lett.- Különböző munkákat végez­tünk — mondja. — Egy ideig a csem- péző brigáddal dolgoztam, mondha­tom sokat tanultam tőlük. Mindnyá­jan örültünk, amikor a szocialista munkabrigád címet átvették. A múlt évben az alegység szocia­lista felajánlást tett, hogy az egyik épületrészt kiváló minőségben adják át. Állták a szavukat, Stanislav Pila- tík szakaszvezető, a raj parancsno­ka a nemzetvédelmi minisztertől kü­lön jutalmat kapott. Ott leheteti* a néphadsereg példás katonáinak országos találkozóján.- Mindig én kezdem el elsőnek a munkát, és én teszem le utoljára a vakolókanalat. Azt hiszem a pél­damutatás, de elsősorban a fiuk megértése az, aminek eredménye­inket köszönhetjük, s reméljük a jö­vőben sem vallunk szégyent. ^ j Ők tőlünk, mi tőlük Csehszlovák-szovjet kapcsolatok a számítástechnikában Kétszer annyi légfúvatót gyárt ebben az évben a strakonicei Cseh Motorke­rékpárgyár, mint tavaly. A teherautókhoz és traktorokhoz készülő lefúvatók­ból a 8. ötéves tervidőszak utolsó évében 150 ezer darabot állítanak elő. A képen Ivan Hrazdira látható. (Jaroslav Sýbek felvétele - ČTK) Mit tehet egy intézmény, egy ku­tatóintézet vagy egy nagyvállalat számítóközpontja, ha szakembereit a legfrissebb műszaki információk, a határon túli számítástechnikai új­donságok érdeklik? A kérdés ismerős - a válasz nem annyira.- Mi mindent megteszünk, hogy eleget tudjunk tenni adatfelhaszná­lóink elvárásainak - mondja Schill István, a bratislavai Alkalmazott Ki­bernetikai Intézet számítástechnikai laboratóriumának vezetője. - Ha rendelkezünk a kért információval, akkor azonnal „küldjük“ az anyagot, ha nem, akkor a moszkvai Tudomá­nyos-Műszaki Információk Nemzet­közi Központjának továbbítjuk a kér­dést. Néhány gombnyomás az egész; kommunikációs rendszerünk évek óta lehetővé teszi, hogy köz­vetlen kapcsolatban lehessünk a KGST-országok legjelentősebb műszaki adatbankjával. Tehát azok a számítóközpontok, amelyek háló­zati összeköttetésben állnak velünk, könnyű helyzetben vannak: kérdé­seikre vagy tőlünk, vagy pedig Moszkvából kapnak választ.- Érvényes ez fordítva is? Meg­történt már, hogy önök szolgáltak ilyen vagy olyan adattal a moszkvai­aknak?- Persze hogy meg, hisz a mi adatbankunk sem olyan szegé­nyes ...- Kapcsolataik, úgy tudom, már szovjetunióbeli intézetekkel is gyü­mölcsözőek.- Évek óta együtt dolgozunk a ri­gai Lett Tudományos Akadémia számítástechnikai kutatóintézetével is, sőt velük vagyunk talán a legszo­rosabb kapcsolatban. Mert amíg a moszkvai központtal műszaki in­formációkat cserélünk, addig a rigai intézet munkatársaival a számító­gép-hálózat további fejlesztésén és tökéletesítésén dolgozunk. Mun­kánkban nagy segítséget kapunk az Egyesült Államokban is ismert és elismert Jakubajtísz akadémikustól, áki tovább szorgalmazza kölcsönös együttműködésünket. Tbilisziben a Grúz Tudományos Intézettel van baráti kapcsolatunk, s bár az ottani szakembereket az információs rend­szerek fejlesztése és az adatfeldol­gozás kérdésköre foglalkoztatja leg­inkább, nemrég arról értesítettek bennünket, hogy csehszlovák mű­szaki berendezések alkalmazásával ugyanolyan számítógép-hálózatot szeretnének kiépíteni, mint a miénk. Ehhez persze nemcsak a számító­gép-programjainkra lesz szükségük, hanem azokra a tapasztalatainkra is, amelyeket a géphálózat üzemel­tetése során szereztünk. Két és fél éves kapcsolat fűz bennünket egy­máshoz. Tudom, ez nem nagy idő, most mégis azt mondom: munkatár­saink olyan kollégákra találtak Tbili­sziben, akikkel komoly eredménye­ket érhetnek el a jövőben. Az Ukrán Tudományos Akadémia kibernetikai intézete még csak néhány hónappal ezelőtt jelezte, hogy szeretne együttműködni velünk.- Egyszer tanácsot kérnek, más­kor tanácsot kapnak. Ma kérdeznek, holnap válaszolnak. Végül is hogy értékeli ezeket a kapcsolatokat?- Pozitívan. Gondoljon csak bele, Moszkvában minden információ in­gyenes számunkra, hisz közösen üzemeltetjük az adatbankot. Nyugati szomszédaink viszont minden vá­laszt pénzért adnak, s hadd tegyem hozzá: nem kis összegért. Eddigi tapasztalataink azonban azt jelzik: szovjet kollégáink gyorsak, ügyesek és rátermettek. Ritkán kérdezünk olyat, amire náluk nincs válasz. Ami a letteket és a grúzokat illeti, ők tőlünk is lesnek el egyet s mást, mi pedig tőlük tanulunk. SZABÓ G. LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents