Új Szó, 1987. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1987-02-20 / 42. szám, péntek

Élet a pincében PANELHÁZI TORNATEREM ÉS BARKÁCSMÜHELY Gyakran halljuk, manapság meg­szűnőben az igazi barátság, a spon­tán társas összejövetelek, a meghitt beszélgetések. Az óriásra duzzasz­tott lakótelepek házaiban szinte senki sem ismeri a másikat, talán csak a gyerekek jelentenek kivé­telt. Panelbezártság, panelmagány - mondogatják a pszichológusok s ujjukat figyelmeztetően emelik ma­gasba, hangsúlyozva, hogy az em­ber elvégre társas lény. A figyelmez­tető szóra és talán a kényszer hatá­sára is, egyre másra hallunk bizo­nyos lakótelepi társulásokról, klubok alapításáról, főleg olyan háztömbök­ben, ahová fiatal gyerekes családok költöztek. A háziklub nemcsak ki­kapcsolódási lehetőség, gyakran az aktív pihenést is lehetővé teszi. Azért kissé meglepődtünk, amikor megtudtuk, Bratislava 2. városkerü­letében egy majdnem húszéves házban is összefogtak a lakók, s megteremtették a találkozások le­hetőségét. A hogyanról Pavol Šinka az Azalková utcai 4-es lakóház lakó­bizottságának elnöke tájékoztatott készségesen.- 1968-ban költöztünk ebbe a házba, s mondanom sem kell, a ritka kivételektől eltekintve évekig nem tudtunk egymásról. A ház pin­céjében gyakran fiatalok gyülekez­tek, nem tudtuk honnan jöttek, a lép- csóház gyakrabban volt piszkos, mint tiszta; rossz visszagondolni azokra az időkre. Gondolom, min­den jó érzésű lakó dohogott, mérge­lődött magában, ám tenni nem tett ellene semmit. A helyzet úgy kíván­ta, hogy 1984-ben új lakóbizottságot választottunk. A lakóbizottság agilis tagjai, a ház lakóival közösen, elsőnek az üres alagsori helyiségek lomtalanítását tűzték ki feladatul. Természetesen az akciót támogatta a bratislavai II. városkerületi lakásszövetkezet is. 1984. december 14-én festették ki a termet és újév hajnalán már vagy harminc lakó ebben a helyiségben kívánt egymásnak boldog új eszten­dőt. S ha figyelembe vesszük, hogy a házban harminckét család lakik (kb. 90 lakos), ez nem is kevés. Az 1985-ös év minőségi változást ho­zott a klub működésében. Családi hangulatban ott köszöntötték a nő­napot, a gyermeknapot, ide gyűltek egy kis tereferére a nők, a férfiak. A klubban tartották a lakóházi gyűlé­seket is, s amikor egy alkalommal elhangzott, rendezzünk be itt ma­gunknak egy házi tornatermet, vala­mennyien támogatták az ötletet. A lakóbizottság elnökével meg­néztük a tornatermet, ahol éppen fiatalok súlyzóztak.- Ketten-hárman egy-egy órát töltenek a tornateremben, nők fér­fiak felváltva, előre kidolgozott prog­ram szerint, hogy minden érdeklő­játékos vetélkedőket is rendeznek (František Štefánik felvétele) dóré sor kerülhessen. Igaz, leggyak­rabban a fiatalok élnek a házi spor­tolás lehetőségével, ám célunk az, hogy a középkorúakat is bevonjuk. - Van itt valaki?-hangzott a lépcső­házból, majd az ajtóban megjelent az egyik lakó. - František Štefánik mérnök, a pincefelelős - mutatta be az érkezőt Pavol Šinka. Tőle tudtuk meg, milyen támogatást kaptak a la­kásszövetkezettől, hiszen padlószó- nyeggel, bordásfallal, ugrószónyeg- gel segítették a tornaterem berende­zését. A ház lakói saját súlyzókkal, fekvópaddal tették teljessé a felsze­relést.- Azt hiszem, mára elértük, hogy a ház lakói megtanulták az enyém helyett a mienk kifejezést használni. Ennek egyik példáját hadd mondjam el. A ház bejárati ajtaja tárva-nyitva volt, ezért elhatároztuk, hogy értéke­ink védelme érdekében zárni fogjuk a kaput. A kaputelefonok, mint ahogy az már lenni szokott, nem működtek, újakat kértünk a szövet­kezettől, s kaptunk is. A ház egyik lakója, - szakember - vállalta a be­szerelést, s megoldotta azt is, hogy a rongáló kezek ne tegyenek a be­rendezésen kárt (a csengők helyét lyukakkal ellátott vastag plexilappal fedte be). Igaz - tette hozzá nevetve- voltak, akiknek ez sem tetszett, mondván, ha mindkét kezemben táska van, hogyan juthatok be? Beszélgetőtársaink el­mondták, amióta műkö­dik a klub, nagyobb a házban a rend, jobb a közösségi szellem. Ter­mészetessé vált, hogy a ház környékét is rend­ben tartják, s a mostani télben, mindig akadt 5-6 önkéntes, aki eltakarítot­ta a havat a háztól a buszmegállóig.- A háziklub-tornate- remmel nem mondtuk ki még a végső szót - foly­tatta a lakóbizottság el­nöke. - Kis házi műhely létesítését tűztük ki célul, a munkálatokat már meg is kezdtük. A helyiséget rendbehozni nem lesz egyszerű a mennyezeten levő kábelek, huzalok miatt. De rájöttünk, mi­ként lehet biztonságosan álmennyezettel eltakarni őket, és megoldani a vilá­gítást. A lakásszövetkezet ezt a kez­deményezésünket is támogatja, s mi hisszük, közösen úgy mint eddig, hamarosan megnyitjuk a műhelyt. Végre lesz egy hely, ahol kedvünkre barkácsolhatunk - közölték elége­detten. Panelmagány, panelbezártság- ebben az esetben nevetséges fo­galmak - gondoltuk távozóban. Az­után az is eszünkbe jutott, vajon hány lakótelepi ház alagsorában lenne mód klubok, tornatermek, mű­helyek berendezésére?! Igaz vi­szont, nem elég megállapítani, hogy lenne rá lehetőség. A ház lakóinak nemcsak akarni, tenni is kell a meg­valósításért. És nem keveset. PÉTERFI SZONYA KOMMENTÁLJUK } Öt év munkájának eredményei Ot év munkájának eredményeit értékelik február 19-21-én a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom szlovákiai kongresszu­sának küldöttei. Az elmúlt hetekben már országszerte megtartot­ták a járási, a kerületi, városi, illetve ágazati konferenciákat, kritikusan értékelték az FSZM tagjainak a X. kongresszus óta végzett tevékenységét. A CSKP XVII. kongresszusa határozatai szellemében a szakszervezeti tagoknak jelentős részt kell vállal­niuk a nyolcadik ötéves terv feladatainak megvalósításában, sikeres teljesítésében. A kerületi konferenciákon bírálták, hogy a vállalatok nem mindenütt csatlakoztak a prágai felhíváshoz és a Szakszerveze­tek Központi Tanácsa kezdeményezéséhez - amely az anyag- költségek csökkentésére irányult. Mint az eddigi értékelésekből kitűnt, az SZKT kezdeményezéseinek főleg azon részére reagál­nak a vállalatok - kötelezettségvállalások formájában amelyek a minőség javítását tűzik ki célul. A szocialista munkaverseny­ben ezen a téren mutatkoznak a legnagyobb hiányosságok, de éppen ezért, itt vannak a legnagyobb tartalékok is. A szocialista munkaverseny formái továbbfejleszthetök, egyszersmind széle­sebb körben kell azokat meghonosítani. Több ízben felvetődött a régi probléma: a szocialista kötelezettségvállalások sok eset­ben formálisak, és gyakorta csak papíron maradnak... Kötelezettségvállalást tenni csak akkor szabad, ha a plusz­munkát el is végezzük. Előfordul azonban, hogy az egyenetlen tervteljesítést - és néha nehéz kinyomozni, objektív vagy szub­jektív okok játszanak-e közre - szombatokon, vasárnapokon igyekeznek helyrehozni. Akaratlanul is felvetődik a kérdés: vajon miért hivatkoznak objektív nehézségekre a szállításban - azok a vezetők, akik keddre nem, de szombatra biztosítani tudják az anyagot? A CSKP XVII. kongresszusának beszámolója megállapította, hogy a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom a „széles körű kötelezettségvállalási mozgalom, a szocialista munkaverseny, az új munkaformák és munkaszervezési módszerek bevezetésé­nek szervezője“. Jó példák, kiváló eredmények szép számmal akadnak. Szlovákiában a feltalálók és újítók mozgalmának társa­dalmi haszna - a hetedik ötéves tervidőszakban - megközelítette a 15 millió koronát, s csupán az újítási javaslatok bevezetésével közel 8 és fél millió korona értékű anyagot takarítottak meg. A szakszervezetek XI. kongresszusa tiszteletére minden válla­lat tett valamilyen felajánlást. E vállalások szinte minden terüle­tet felölelnek: a termelés minőségének javítását, az anyagmegta­karítást, a munkaidő jobb kihasználását. Ám ha tüzetes vizsgáló­dásnak vetjük alá egyik-másik kötelezettségvállalást, óhatatla­nul felmerül a gyanú: szabad-e, illik-e magától értedödö dolgo­kat (a munkaidő jobb kihasználása, minőségi munka) felajánlás­ként feltüntetni, és dicséretet várni érte. Hiba lehet annál a válla­latnál, ahol felajánlásként - például a tavalyi évhez képest - az idén plusz 40 százalékos nyereséget terveznek... „Új feladatokat jelentenek a szakszervezetek munkájával kap­csolatos megnövekedett igények is - áll a CSKP XVII. kongresz- szusa beszámolójában. - A szakszervezeti szerveknek és szer­vezeteknek még aktívabban kell az olyan kérdésekre irányítaniuk a figyelmüket, mint pl. a fegyelem és a rend a munkahelyen, az igazságos javadalmazásért való harc, valamint az egyenlösdi és a munka nélkül szerzett jövedelem ellen folytatott küzdelem, mindennapi harc a tudomány és technika eredményeinek gya­korlati érvényesítéséért, a gazdaságosság, valamint a munka hatékonyságának növeléséért, minőségének javításáért.“ Hogy így legyen, ennek megvalósítását tűzi ki célul a szak- szervezetek szlovákiai tanácskozása is. KOPASZ CSILLA ORVOSI TANÁCSADÓ Az AIDS Áruszállítás 1987-ben Növekvő mennyiséget, javuló minőséggel Ebben az évben, a tervek szerint, hazánkban 16 millió tonnával több árut szállítanak majd mint tavaly. A tervezett másfél milliárd tonna árut 101 milliárd tonnakilométer teljesít­ménnyel továbbítják majd a külön­böző közlekedési eszközökön. (Egy tonnakilométer az egy tonnányi áru egy kilométeres távolságra való szállítását jelenti.) A szállítandó áruk összetételének változása befolyásolja majd az egyes szállítóeszközök közötti meg­osztást is. A vasútak növelik ugyan fél százalékkal teljesítményüket, de részesedésük a csehszlovák áru- szállításban megközelítőleg ugyan­ennyivel csökkenni fog majd. A leg­gazdaságosabb - a folyami közleke­dés most 5,5 százalékkal részesedik az áruszállításból, év végére ez az arány várhatóan 5,8 százalékra nő. A vasútak üzemeltetési terve az áruszállítás tervére alapul, mégpe­dig úgy, hogy a szállítás minőségi javulásával együtt döntő fontosság­gal bír a lakosság és a népgazdaság igényeinek kielégítése. Ebben az évben azzal számolnak, hogy a vas­úti kocsik körforgása négy napos periódussal történik majd. Ennek a mutatónak a betartása, amely a múlt években nagy problémát je­lentett, befolyással van a teherszállí­tás folyamatosságára, és a szerel­vények gazdaságos kihasználására. A terv a mozdonyok évi teljesítmé­nyének emelkedésével is számol. A folyami szállítókapacitás 6,4 szá­zalékkal nő majd, és az ágazat első­sorban a külföldi szállítások lebo­nyolítására összpontosít. A közúti közlekedésben a kapacitás gazda­ságosabb kihasználásához hozzájá­rul a közlekedési vállalatok szállítá­sainak növekedése, az üzemi szállí­tásokkal szemben. Részarányuk a szállításokban az év végére vár­hatóan 56,4 százalékra nő. A személyszállítás állami terve az utazóközönség növekedésével szá­mol. A 0,3 százalékos várható emel­kedés azonban nem jelenti azt, hogy a szállítás minősége, pontossága és megbízhatósága az eddigi szinten maradhat. Lényegesen javítani kell az utazás ideje alatt nyújtott szolgál­tatásokat is. Az utazás kultúrájának olyan elemi összetevőiről van szó elsősorban, mint a vonatok sokat birátt tisztasága. A személyszállítás színvonalával természetesen szoro­san összefügg a szállítóeszközök személyzetének viselkedése is. Saj­nos, ezen a téren is akad javítaniva­ló. (F) 1980-ban az Egyesült Államok­ban egy ezidáig ismeretlen betegsé­get észleltek, amely AIDS néven került be a szakirodalomba valamint a köztudatba. Az AIDS az angol „acquired immune deficiency syndrome“ kezdőbetűinek összeol­vasott alakja, magyarra fordítva: szerzett immunhiányos tünetegyüt­tes. Az elmúlt évben a tömegtájé­koztató eszközök sokat foglalkoztak ezzel az új egészségügyi problémá­val, amely fokozatosan világméretű­vé növekedett. Igen, egyelőre az AIDS probléma, mivel sok még a megválaszolatlan kérdés körülöt­te, és bizony az intenzív kutatómun­ka ellenére sem érték el gyógyításá­ban és megelőzésében a kívánt eredményeket. Milyen betegségről is van szó, és miben rejlik veszélyessége? Az AIDS fertőző, idült lefolyású, vírusos megbetegedés. A kórokozó vírus az ún. T-nyiroksejteket támadja meg, majd pusztítja el, melyek a védeke- zórendszer nagyon fontos részét ké­pezik. A megfertózódés feltétele, hogy a vírus bekerüljön a vérbe, és innen a T-nyiroksejtekbe, melyek­ben tovább szaporodik. Következés­képpen a védekezőrendszer legyen­gül, nem tudja betölteni feladatát, vagyis képtelen legyőzni a különbö­ző fertőzéseket (olyan mikroorganiz­musok is betegségeket okoznak, melyek az egészséges emberre ár­talmatlanok) és megakadályozni bi­zonyos daganatok keletkezését. A betegség terjedését nagyban elősegíti, hogy a fertőzöttek kb. 70-80 százaléka tünetmentes, akik sajnos ugyanúgy fertőznek mint már az orvosi kezelésre szoruló AIDS-os betegek, továbbá a lappangás idő­tartama, amely 6 hónaptól 6 évig is elhúzódhat. A kórkép nagyon változatos. Kez­detben a gyakran ismétlődő hóemel­kedés, fáradékonyság, köhögés, nyirokcsomóduzzanat, fogyás a jel­lemző. Már ebben a stádiumban, noha nem kell, hogy a betegség to­vábbfejlődjön, megfigyelhetők kü­lönböző káros hematológiai és im­munológiai elváltozások. Gyakoriak az emésztési zavarok is mint pl. étvágytalanság, hasmenés, hányás. Az AIDS vírusa a T-nyiroksejteken kívül a központi idegrendszer sejtjeit is megtámadja, ami többek között túlzott feledékenységgel is jár, amely esetenként a megbetegedés egyedüli tünete lehet. Később foko­zatosan felülkerekednek a védeke- zórendszer gyengeségéből szárma­zó tünetek, melyek közül a leggya­koribbak a vírusos vagy baktériumos bélfertózések, tüdőgyulladás, élős­ködők, gombák, penészek okozta megbetegedések, nem tipikus TBC fertőzések, ajakherpesz (nem gyó­gyuló), a daganatok közül az ún. Kaposi szarkóma és bizonyos agy­daganatok. Ezen másodlagos fertő­zések, daganatok tovább gyengítik a szervezet és előbb vagy utóbb a beteg halálát okozzák. Mit tudunk az AIDS járványtaná­ról? A betegséget a fertőzött ember terjeszti (a tünetmentes és beteg egyaránt). A kórokozót sikerült ki­mutatni a vérben, nyálban, könny­ben, spermában, anyatejben. A vi­zeletben és székletben ezidáig nem. A fertőzés leggyakrabban nemi úton terjed, elsősorban a homoszexuáli­sok és biszexuálisok (nemileg egy­aránt érintkeznek férfiakkal és nők­kel is) körében, továbbá vérátöm­lesztés útján, ritkábban fertőzött tár­gyak (pl. közös borotválkozókészlet, fogkefe) közvetítésével. A méhlepé­nyen keresztül a fertőzés átterjedhet a terhes anyáról a magzatra is. A fertőzóképesség a lappangási idő­ben kezdődik, amikor a vírus már jelen van a vérben, és a betegség egész lefolyása alatt tart. Az AIDS- ra való érzékenység általános. Az AIDS főleg a 20 és 50 év közötti férfiak megbetegedése. A nőket jóval kisebb mértékben érin­ti: a beteg férfiak és nők aránya 11:1. Elsősorban a következő ún. rizikós csoportba tartozó emberek körében terjed: homoszexuális és biszexuális férfiak, kábítószerélve­zők (közös injekcióstű útján), kóros vérzékenységben vagy egyéb más betegségben szenvedők, akik gyak­ran vérátömlesztést kapnak, a Kö- zép-Afrikából származó néger la­kosság, illetve az ott hosszabb időt eltöltött egyének, prostituáltak és végül az összes felsorolt csoportok­ba tartozó személyek nemi part­nerei. A megnövekedett idegenforga­lom, az alkalmi szexuális kapcsola­tok révén az AIDS az európai orszá­gokban is felütötte fejét. A járvány­ügyi szervek óvintézkedései a be­tegség korlátok közé szorítására irá­nyulnak. AIDS-központok és speciá­lis laboratóriumok alakulnak, melyek feladata nemcsak a betegség gyó­gyítása, hanem elsősorban a rizikós csoportokba tartozó egyének szűrő- vizsgálata. Probléma még az ezen csoportok ,egynémelyikébe tartozó személyek felkutatása. Széles körű egészségügyi felvilá­gosítással, az alkalmi nemi kapcso­latok kerülésével, valamint a rizikós csoportokba tartozók vér- és szerv­adásából való kiiktatásával meg le­het fékezni a betegség továbbterje­dését. Dr. RÁCZ GÁBOR ÚJ szí 4 1987. II. ;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents