Új Szó, 1987. január (40. évfolyam, 2-25. szám)
1987-01-08 / 6. szám, csütörtök
ÚJ szú 3 1987. I. 8. Negyedik hetében a francia vasutassztrájk A kormány nem hajlandó engedni (ČSTK) - Jacques Chirac francia kormányfő élesen támadta az Általános Munkaszövetséget (CGT) és a Francia Kommunista Pártot, mivel szerinte politikai jelleget kívánnak adni az állami szektor alkalmazottai és a kormány közötti szociális konfliktusnak. A francia miniszterelnök szerint a CGT és az FKP azért „intéz támadást a kormány politikája ellen, hogy azt megtorpedózza és aláássa“. Chirac aggasztónak nevezte a helyzetet, de azt is értésre adta, hogy a párizsi kabinet „szembeszáll a sztrájkolókkal“. A sztrájkolok követeléseit teljesít- hetetlennek minősítette. Megismételte, hogy a kormány szemernyit sem változtat kemény bérpolitikáján, ha el akarja érni a gazdasági élet „egészségesebbé tételét“ és a siker reményében akarja felvenni a harcot az infláció és a munkanélküliség ellen. Chirac egész fellépését áthatotta az a nyilvánvaló törekvés, hogy egymásnak ugrassza a munkanélMegkezdte 100. ülésszakát az amerikai Kongresszus A demokrata párti többség első határozati javaslatai (CSTK) - Washingtonban megkezdődött az amerikai törvényhozás sorrendben immár 100. ülésszaka. A novemberi választások eredményei nyomán megalakult új összetételű Kongresszus mindkét házában, vagyis a szenátusban és a képviselőházban egyaránt az ellenzéki demokraták vannak többségben. A képviselőház elnökévé a demokrata párt színeit képviselő Jim Wrightot választották, míg a szenátusi demokrata többség vezére Robert Byrd szenátor lett. Byrd, valamint Robert Dole, a szenátusi republikánus kisebbség vezére egybehangzóan úgy vélekedett a kormányzat által előterjesztett jövő évi költségvetési tervezetről, hogy annak minimális esélyei vannak a lényeges változtatások nélküli jóváhagyásra. A kongresszusi tanácskozás első napján a demokraták a képviselőházban a fegyverzetellenőrzéssel kapcsolatos három fontos határozatot terjesztettek elő. Ezek egyike szorgalmazza az egy kilotonnánál nagyobb erejű nukleáris kísérletek tilalmát mindaddig, amíg a Szovjetunió megtartja egyoldalú moratóriumát. A másik a SALT II szerződésben foglalt fegyverzetkorlátozási plafonok megtartására szólítja fel a Reagan-kor- mányzatot. A harmadik határozatban a demokraták szorgalmazzák a műholdromboló fegyverek kísérleteinek a tilalmát, amelyeket ténylej ges űrbéli célpontok ellen hajtanák végre. A demokraták képviselői hangsúlyozták, hogy a fegyverzetellenőrzés kérdéseit az idei év legfontosabb napirendi pontjának tekintik. „Az elnöknek hat év állt a rendelkezésére ahhoz, hogy bizonyítsa a fegyverzetellenőrzés elérésére irányuló szándékait, azonban semmi ilyet nem mutatott fel“ - jelentette ki Patrícia Schröder, a képviselóház tagja. A megtépázott tekintély helyreállítása céljából Washingtoni megbízott a Közel-Keleten (ČSTK) - Richard Murphy ame rikai külügyminiszter-helyettes, Reagan elnök különmegbízottja kedden újabb közel-keleti „békéltető“ útra indult. Útja első állomása Amman, Jordánia fővárosa. Megérkezése után nem titkolta, hogy szeretné érvényesíteni az amerikai elképzeléseket az arab országok és Soknemzetiségű erők a tabai földnyelven (ČSTK) - A Vörös-tenger partján a tabai földnyelven tegnap elfoglalták állásaikat a Sínai-félszigeten állomásozó ún. soknemzetiségű erők tagjai. Ez az egyik eredménye az Egyiptom és Izrael között az Akabai öböl partján levő kis terület kérdésében létrejött kompromisszumnak. Az 1979. évi egyiptomi-izraeli kü- lönmegállapodások értelmében az izraeli hadsereg 1982 tavaszán kiürítette az egész Sinai-félszigetet, de Tabát nem adta vissza Egyiptomnak. Hosszas tárgyalások után Egyiptom és Izrael képviselői a múlt évben nemzetközi bíróságra bízták az ügyet. Ennek kell döntenie tizennyolc hónapon belül Taba végleges sorsáról és addig a földnyelvet az ún. soknemzetiségű erők fogják őrizni. Ezeket az egységeket 1982 tavaszán helyezték el a Sínai félszigeten és gyakorlatilag az izraeli hadsereget váltották ott fel. Ezek az erők az USA-ból, Franciaországból, Olaszországból, Nagy-Britanniából és hét más államból érkezett kontingensekből állnak. Irangate Különleges szenátusi bizottság alakult (ČSTK) - A washingtoni szenátus tegnapra virradóan 88:4 arányban úgy döntött, hogy különleges szenátusi bizottságot alakit az iráni titkos amerikai fegyver- szállítások ügyének, vSlamint a nicara- guai ellenforradalmárok számlájára átutalt bevételek ügyének a kivizsgálására. A 11 tagú bizottságban hat demokrata párti és öt republikánus szenátor foglal helyet, s a vizsgálat eredményeit augusztus 1-én hozzák nyilvánosságra. Annak idején hasonló szenátusi bizottság vizsgálta a Watergate botrány fejleményeit. A képviselóház tegnap késő este egy hasonló bizottság felállításának a lehetőségéről tárgyalt. Izrael közötti béke megkötéséről. Izraeli lapok szerint Murphy feladata, hogy helyreállítsa Washington megtépázott tekintélyét az ún. mérsékelt arab országokban az iráni titkos fegyverüzlet után. Jordániából az amerikai diplomata Izraelbe, majd Egyiptomba utazik, vagyis útja azt a három országot érinti, melyekre elsősorban számít az USA közel-keleti politikája. Ennek a politikának a lényege a térség konfliktusának olyan „megoldása“, amely elsősorban Izrael érdekeire van tekintettel, s a palesztin kérdést a palesztin ellenállási mozgalom nélkül „rendezné". Az USA további célkitűzése, hogy Egyiptomhoz hasonlóan Jordánia is különszerződést kössön Izraellel, s így méa inkább aláássa az arab egységet. Általános azonban az a vélemény, hogy Murphy misszója aligha jár sikerrel, éppen az iráni fegyverüzlet miatt megingott amerikai tekintély következtében. külieket - akiken a kormányfő „segíteni akar“ - a foglalkoztatottakkal, akik számára már az is „privilégium“, hogy eddig munkaviszonyban voltak. Várhatóan ez az érvelése nem vált ki kedvező visszhangot a vasúttársaság állami alkalmazottai és más állami vállalatok dolgozói körében. Egyébként nehezen érthető, hogy a sztrájkkal alátámasztott észszerű és szerény követelésük, miszerint a bérek növekedésének ütemét igazítsák az infláció üteméhez, miként veszélyeztetheti a francia gazdaság fellendítését. A francia vasutasok sztrájkja a tegnapi nappal már egyébként a negyedik hetébe lépett. A kormány és az állami szektor sztrájkoló dolgozóinak a vitája egyre inkább társadalmi erőpróba jellegét ölti. A francia lapokban már megjelentek az idő előtti választások kiírásának lehetőségét találgató kommentárok. Egyes lapok úgy vélik, ha a közeli napokban vagy hetekben nem találnak megoldást a bérvitára, nem kizárt ennek a lehetősége. Jelenleg egy biztos: a Chirac-kormány nem hajlandó meghátrálni. Újabb lépés a SALT II ellen (ČSTK) - Az Egyesült Államokban sorrendben immár a 132. B-52- es bombázót alakították át 12 robbanófejes szárnyasrakéták hordozására alkalmassá és besorolták a Pentagon fegyverzetébe. A hadügyminisztérium illetékese szerint erre már tavaly december 22-én sor került, amikor a bombázót a Michigan szövetségi államban levő K. I. Sawyer katonai támaszpontra helyezték át. A Reagan-kormányzat ezzel a lépésével is azt bizonyította, hogy továbbra sem hajlandó megtartani a szovjet-amerikai stratégiai fegyverzetkorlátozási szerződésben meghatározott plafont, amelyet első ízben november végén szegett meg a 131. B-52-es hadrendbe állításával. Az amerikai hadügyminiszter megerősítette, hogy a légierő jelenleg több mint 3 ezer irányítható szárnyasrakétával rendelkezik, ezeknek csaknem 40 százaléka Stealth típusú rakéta. Weinberger hozzáfűzte: azzal számolnak, hogy már két év múlva megkezdik a Stealth rakéták telepítését a már említett Michigan állambeli bázison, melynek személyzetét 114 fővel bővítik. Az irányítható szárnyasrakéta újabb változata nagy hatótávolságú és a Stealht-típushoz hasonlóan olyan anyaggal van bevonva, amelyet nem észlelnek az ellenfél radarállomásai. események margójára? A z USA és Nyugat-Európa közötti kereskedelmi vitáknak jelenleg a megszámlálhatatlanul sokadik fordulója zajlik. Az újabb ütközetet az váltotta ki, hogy az óév utolsó napján Washingtonban bejelentették: legkésőbb január 30-ig 200 százalékig terjedő behozatali vámot rónak ki a Közös Piac országaiból érkező mezőgazdasági termékekre és egyes alkoholtartalmú italokra. A kilátásba helyezett vám- intézkedések érintik az óceán innenső partjáról érkező egyes fehér borokat, az angol gint, a francia konyakot, a holland sajtokat, a kon- zervsonkát, valamint a gyümölcsöket. Szemet szemért... Az agrárcsata mellett más fronton is kiújultak a viták: a Fehér Ház az említett döntéssel párhuzamosan azt is közölte, hogy újévtől korlátozzák az NSZK-ból és Svájcból származó esztergagépek behozatalát. A Bonnban megjelenő General Anzeiger a döntéssel kapcsolatban idézte Reagan elnök indoklását, aki „az USA nemzetbiztonsági érdekeinek védelmére hivatkozott“. Ilyen válasz hallatán az embernek valahogy az az érzése támad, hogy az amerikai elnök bármely más döntés indítékait firtató kérdésekre is automatikusan ezt az univerzális választ adja. Tényleges okként a magyarázatokra készségesebben vállalkozó fehér házi tisztviselők azt hozták fel, hogy Washington nem nézhette tovább tétlenül, milyen komoly károk érik Spanyolország és Portugália tavalyi közöspiaci belépése óta. Az USA azt nehezményezte, hogy amióta Spanyolország és Portugália belépett az EGK-ba, az amerikai mezőgazdasági termékeket nehezebb eladni a két országban, s ez az amerikai farmereknek évi 400-500 millió dollár jövedelemkiesést okoz. A Közös Piac ősszel elutasította az amerikai kereskedelmi minisztériumnak azt a követelését, hogy kártérítést fizessen az exportkiesés miatt, s válaszul erre az USA nem habozott a megtorló lépéssel. A brüsszeli központban felháborodással fogadták az egyoldalú amerikai elhatározást. A Közös Piac itt székelő bizottságának elnöke úgy nyilatkozott, hogy a szemet szemért, fogat fogért elv alapján a nyugateurópai országok válaszként szintén korlátozzák majd az USA-tól vásárolt termékek behozatalát. Természetesen egyik félnek sem érdeke, hogy a vita a végletekig elfajuljon. A nyugatnémet külügyminiszter azon kevesek egyike volt, akik higgadtan reagáltak. Genscher reményét fejezte ki, hogy amerikai részről még nem mondták ki az utolsó szót, s január végéig sikerül kompromisszumos megállapodásra jutni. A francia kormány a kereskedelmi háború megnyilvánulásának nevezte és elfogadhatatlannak minősítette a washingtoni szándékot. Edouard Balladour kereskedelmi miniszter közölte, hogy már elkészült a Közös Piac esetleges válaszlépéseinek a tervezete. Geoffrey Howe brit külügyminiszter kedden Mexikóvárosban tartott sajtóértekezletén szintén megerősítette, hogy az amerikai lépésekre a Közös Piac - megegyezés híján - szigorú megtorló válaszlépéseket hoz. Kijelentéséből arra lehet következtetni, hogy egyelőre nem jártak sikerrel az ellentétek enyhítését célzó diplomáciai próbálkozások. A nézeteltérések csökkentésére valószínűleg kísérletet tesz majd George Shultz amerikai külügyminiszter brit kollégájával a Ber- muda-szigeteken ezekben a napokban esedékes találkozóján. Egyelőre azonban még javában dúl a csata. Brüsszelben változatlanul értetlenül állnak az amerikai döntés előtt, ugyanis arra számítottak, hogy a washingtoni kormányzat támogatja a Közös Piac kibővítését, különösképpen két olyan stratégiai fekvésű országgal, mint Spanyolország és Portugália. A Fehér Ház pedig épp ellenkezőleg reagált, és kiásta a csatabárdot. Bárhogy is végződik az agrárcsata, az nem kétséges, hogy a brüsszeli bizottság ezúttal nem túri el az amerikai diktátumot. Az arrogáns fehér házi bejelentés hátterében valójában egyéb, a felsoroltaknál sokkal nyomósabb okok állnak. A múlt év végén tették közzé az USA tavalyi novemberi külkereskedelmi mérlegének alakulását szemléltető adatokat. Eszerint az import 19,2 milliárd dollárral haladta meg az exportot, s ilyen mértékű egyhavi importtöbbletre még nem volt példa az USA történetében. Másfelől a republikánusok alighanem okultak a november elején tartott időközi törvényhozói választások eredményeiből, ugyanis a republikánus képviselők elsősorban az USA agrárjellegű szövetségi államaiban szenvedtek vereséget, s ez jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy ezentúl kisebbségben lesznek mind a szenátusban, mind pedig a képviselöházban. A kereskedelmi párbaj kimenetelét döntően meghatározza az a körülmény, hogy milyen álláspontra helyezkedik a demokraták uralta washingtoni kongresszus, amely tegnapelőtt újította fel munkáját. Ha a Fehér Ház továbbra is ujjat húz Nyugat-Európával, akkor a kormányzat európai szövetségeseinek ismét eggyel több oka lesz arra, hogy olyannak bélyegezze meg a Reagan-kormányzatot, amely csak szavakban hangoztatja a nemzetközi kereskedelem liberalizálásának a fontosságát, ő pedig épp ellenkezőleg cselekszik. P. VONYIK ERZSÉBET A belső megbékélés és a külső rendezés szorosan összefügg Eduard Sevardnadze nyilatkozata a Bakhtarnak az Afganisztán körüli helyzetről • Az ön afganisztáni munkalátogatására röviddel a két ország legfelsőbb szintű képviselőinek, Nadzsibnak és Mihail Gorbacsovnak Moszkvában decemberben tartott találkozója után került sor. Ezzel összefüggésben szeretném megkérdezni, miként értékeli ka- buli látogatását?-Annak bizonyítékaként, hogy bővül és elmélyül a szovjet-afgán együttműködés, és aktivizálódik - s most Nadzsib elvtárs szavait idézném - ,,az új Afganisztán történetében fordulatot jelentő szakaszban“. Meggyőződésem, hogy a szovjet-afgán kapcsolatok minőségi szempontból teljesen más paraméterekre tesznek szert, amelyek, nem félek kimondani, teljesen újszerű hozzáállást követelnek meg. Mihail Gorbacsov és Nadzsib elvtárs közelmúltban Moszkvában megtartott tárgyalásai szilárd alapot teremtet- ■ tek ehhez. Éppen ezek a tények és körülmények döntöttek a mi látogatásunkról. • Hogyan jellemezné az eszmecseréket?- Látogatásunk rendkívül hasznos, tartalmas és konstruktív volt, és az említett moszkvai tárgyalások szellemében zajlott le. Nadzsib, Kistmand, Bakila és további afgán elvtársakkal megtartott eszmecseréinken teljes támogatásunkról biztosítottuk az ANDP Központi Bizottságának december végén tartott kibővített plenáris ülésén elfogadott, a nemzeti megbékélés elérését célzó irányvonalát és támogattuk tűzszüneti felhívásra tett javaslatot. Úgy vélem, hogy az afgán vezetésnek ez az intézkedése reális lehetőséget nyújt minden politikai erő, társadalmi és nemzetiségi csoport és törzs számára ahhoz, hogy az afganisztáni béke nevében demokratikus és hazafias alapokon csatlakozzanak ezekhez a törekvésekhez. A nemzeti megbékélést mi úgy értelmezzük, mint olyan irányvonalat, amely a jelenleg egymással szembenálló csoportok közelítését és együttműködését tartja szem előtt. Az ANDP javaslata a tűzszünetre és az össznépi párbeszéd megkezdésére merész és felelősségteljes lépés. Afganisztán vezetői ezzel kifejezésre juttatják, hogy minden igazi afgán hazafi kötelessége hozzájárulni az annyit szenvedett hazában a béke és a nyugalom helyreállításához. A nép a legfelsőbb ítélőbíró és neki van joga elbírálni azt, hogy a nehéz és kritikus időkben ki gondolt a haza sorsára és jövőjére, s ki önző érdekektől vezérelve, külföldi utasításra idegen akaratnak engedelmeskedett. Azok, akik elutasítják a megbékélést, ismét megerősítik azt a nyilvánvaló tényt, hogy azok ellenzik a fegyverszünetet, akiknek háta mögött az imperializmus és erői állnak. Ezek az erők a legkevésbé sem törődnek azzal, hogy mi lesz Afganisztán sorsa, az afgán vérontásra építik politikájukat. A népi hatalom mindenki számára lehetőséget kínál arra, hogy bekapcsolódjon a béke, a szuverenitás, a függetlenség és az el nem kötelezettség elvei alapján megújhódó Afganisztán létrehozásával összefüggő teendőkbe. Egyetlen igazi hazafi sem utasíthatja vissza azt, hogy hozzájáruljon az összhang és az egység megteremtéséhez. • Az ön véleménye szerint milyen összefüggés van a nemzeti megbékélés politikája és az Afganisztán körüli helyzet politikai rendezésére irányuló törekvések között?- A legközvetlenebb, legszorosabb összefüggés. Az egyik elősegíti a másikat és fordítva. Nem mondanak igazat azok, akik úgy állítják be a dolgokat, hogy a politikai rendezés állítólag csak egységeink kivonásától függ, amelyek az afganisztáni kormány kérésére tartózkodnak az országban. Ez a kivonás mindenekelőtt a külföldi beavatkozás leállításától és arra vonatkozó garanciák biztosításától függ, hogy ezt a beavatkozást nem újítják fel. A nemzeti megbékélés politikája reális belső feltételeket teremthet az Afganisztán körüli helyzet politikai rendezéséhez. A belső és a külső tényezők ugyanis jelenleg rendkívül szorosan összefüggnek. Úgy ítéljük meg, hogy a politikai rendezés nem távoli perspektíva, hanem napjaink realitása. Az Afgán Demokratikus Köztársaság kormányával ezzel összefüggésben ítéljük meg a szovjet csapatok kivonásának kérdését. Ebben az irányban már megtettük az első lépést - hat ezre- dünket kivontuk, vagyis a szovjet csapatok kivonásának kérdése teljesen világos. Szükséges, hogy a szomszédos országokban se legyenek ettől messze és hogy megértsék, mi szolgálja az érdekeiket és mi nem. A neoglobalista ,,westernben", amelyet az utóbbi években az amerikai kormányzat rendez, Afganisztánnak olyan szerepet szánnak, amely szöges ellentétben áll a ,,szabadságszerető" cowboyok látszólagos nemeslelkúségével és önzetlenségével. Valójában azonban nagyon távol áll tőlük mindkettő. Tényleg szomorú, hogy Pakisztánban vagy más államokban önkéntesen vagy nem önkéntesen segítik az amerikaiak expanzionista érdekeit és bonyolítják ezzel az egyébként is összetett Afganisztán körüli helyzetet. S mit mondhatok az afgán ügyekkel összefüggésben a „pakisztáni“ és az „iráni“ tényezőhöz való viszonyulásunkról? Azt, hogy Pakisztánnal és Iránnal jószomszédi kapcsolatokat tartunk fenn, és ezeket sokoldalúan bővíteni fogjuk. Emellett azonban abból a nyilvánvaló igazságból indulunk ki, hogy az Afganisztán körüli helyzet rendezésével Pakisztán és Irán egyaránt nyer, mivel nekik is érdeke kell hogy legyen egy el nem kötelezett, független, baráti szomszédos ország léte. Az afgán vezetés új platformja Afganisztán szomszédjai számára lehetőséget nyújt ahhoz, hogy a maguk módján elősegítsék a nemzeti megbékélést és egyúttal a béke megteremtését a világnak ebben a térségében.
