Új Szó, 1987. január (40. évfolyam, 2-25. szám)

1987-01-08 / 6. szám, csütörtök

Hat év a háború utáni Prágában Vu Ven-csao jól ismerte Klement Gottwaldot ,, Üdvözlöm, örülök, hogy látom. Jó 30 éve nem beszéltem senkivel önöktől“ - mondja csehül, s hosszan, elérzékenyülve rázza meg kezem. ,,Meg kell bocsátania - fűzi hozzá cseh nyelvtudásom eléggé megfakult. Nem baj, ha oroszul fogok beszélni?" KOMMENTÁLJUK Az első naptól igényesen Az év eleje az élet valamennyi területén a számvetések és a tervezgetések időszaka. Nem kivétel ez alól a mezőgazdaság sem. A vállalatoknál most összegezik a múlt évben végzett munka eredményeit, hogy a mérleg végeredményének ismereté­ben az idén még sikeresebbé tehessék tevékenységüket. A múlt évi eredmények kapcsán a szövetkezetek és az állami gazdaságok vezetői a szokásosnál sűrűbben emlegetik a mos­toha időjárás kedvezőtlen hatását. Nem véletlenül, és nem is ok nélkül. Nem véletlenül, ugyanis a múlt évben számos mezőgaz­dasági vállalat képtelen volt teljesíteni termelési és értékesítési feladatait, s a kudarcot ugyebár eddig is a kedvezőtlen időjárás­sal volt legegyszerűbb megmagyarázni. De nem is ok nélküli ez a hivatkozás, hiszen köztudott, hogy az évtizedek óta páratlan aszály ezúttal valóban jelentősen csökkentette a termelők igye­kezetének eredményességét, s főleg a Nyugat-szlovákiai kerü­letben sok-sok gondot és komoly veszteségeket okozott a mező­gazdasági vállalatoknak. A végleges statisztikai adatokra még várnunk kell, viszont az előzetes felmérésekből annyit máris tudunk, hogy a vállalatok az ötéves tervidőszak első évében a tervezettnél kevesebb gabo­nát, cukorrépát és tömegtakarmányt termeltek. A vártnál szeré­nyebb hozamok következtében zöldségből, burgonyából, gyü­mölcsből, valamint sertéshúsból is a tervezettnél szerényebbek a készleteink. Mi tagadás, a dolgok ilyen alakulásához a száraz­ság nagy mértékben hozzájárult. Nagy mértékben, de ez még senkit sem jogosít fel arra, hogy kudarcait egyszerűen és kizárólag az időjárás rovására irja. Már csak azért sem, mert bizony tavaly sem volt mindenütt kifogástalan a munkaszerve­zés, az irányítás és az ellenőrzés. A fejlődés kerékkötője, hogy a tudományos-műszaki haladás vívmányainak gyakorlati alkal­mazását illetően, számos vállalat még csak a feladat fontosságát hangsúlyozó szavaknál tart. Arról nem is beszélve, hogy a gaz­dasági vezetők egy része még mindig vonakodik az igyekvőket megérdemelt anyagi előnyhöz juttató, progreszív javadalmazási formák bevezetésétől. Persze, nem csupán a „nagy“ dolgoktól függ, hogy egy-egy vállalat képes-e teljesíteni feladatát vagy sem. Adott esetben döntő fontossággal bír, hogy a munkakollektívák kifogástalan munkát végezzenek és megtartsák adott szavukat. Mit érnek az év elejei fogadkozások, ha az öntözhető területen idő előtt csörgösre szárad a növényzet, vagy a forgalmas főúttól távolabb eső parcellán derékig érő gyomban fulladozik a cukorrépa? Mire jó a többlettermelési és takarékossági felajánlás, ha gondatlan permetezéssel megperzseljük az almafákat, ha merő kényelem­ből a huszadik tehén tőgyét is az elsőnél használt vízzel mossuk le vagy aratáskor úgy állítjuk be a kombájnt, hogy az első eső után őszi vetésnek tfinik a feltört tarló? És, sajnos, nem csak ilyesmit, de családi házak - sőt, vendéglők! - előtt pöfögve veszteglő traktorokat, gondatlan legeltetés következtében fel- puffadt teheneket, beszakadt-elszórt cukorrépától tarkálló őszi szántást is láttunk a múlt évben. Mindez arra utal, hogy a mező­gazdasági vállalatok dolgozói még koránt sem tettek meg min­dent a termelés eredményességének és hatékonyságának növe­lésére. A múlt évi szerényebb eredmények növelik a mezőgazdaság idei feladatainak igényességét, hiszen az életszínvonal tervszerű emelkedése csakis úgy biztosítható, ha ez az ágazat is mielőbb pótolja az észlelt hiányt és az elkövetkező időszakban is mindent megtesz a tervfeladatok időarányos és maradéktalan teljesítésé­ért. A feladat komoly, ezért az eredmények mellett a szerzett tapasztalatokat is összegezniük kell a vállalatoknak, hogy a buk­tatókat elkerülve, eredményesebbé és hatékonyabbá tehessék tevékenységüket. KÁDEK GÁBOR A ma 73 éves pekingi nyugdíjas újságíróként, a kínai kommunisták első európai küldötte és összekötője volt, s teljes hat évet töltött a há­ború utáni Prágában. Jól ismerte Klement Gottwaldot, aki iránt ma is mély tiszteletet érez. F eszülten hallgatom az idős kí­nai elbeszélését, aki számá­ra Csehszlovákia sokkal többet je­lent egy távoli országnál valahol Eu­rópa szívében. Hallgatom Vu Ven- csao, a kínai forradalmár és kommu­nista vallomását. Huszonnégy éves fejjel 1937-ben szerzett diplomát a pekingi egyete­men, ahol angol irodalmat tanult. Akkor két ajánlatot kapott - egy külföldi ösztöndíjat és tanársegédi állást ott, ahol tanulmányait éppen befejezte. Közbeszóltak azonban a japánok. Éppen ebben az időszak­ban provokálták ki az ismert inci­denst a pekingi Marco Polo hídon és megkezdték véres háborújukat a kí­nai nép ellen. A fiatal értelmiségi a kommunisták által ellenőrzött északkeleti országrészbe ment és csaknem 10 évig maradt ott. Fegy­verrel a kezében alig harcolt, a párt másképp használta ki képességeit. Elsősorban sokat írt. Később, ami­kor a felszabadított területeken megalakult az Új Kína hírügynök­ség, az igazgató helyettese lett. A kommunisták számára rövid megszakítás után a harc 1945-ben folytatódott. Csang Kaj-sek 1946 nyarán polgárháborút robbantott ki, amely csak három évvel később ért véget, amikor kiűzték Tajvanra... ,,A párt vezetése 1946 végén szükségesnek érezte, hogy Európá­ban tájékoztatási és tulajdonképpen diplomáciai képviseletet is nyisson, s egyben egy olyan központot, amely a kínai kommunisták céljait magyarázná. Hiszen Európában so­kan csak épp Csang Kaj-seket is­merték. A választás rám esett. A szovjet elvtársaktól a Jenanban töltött közös évek során jól megta­nultam oroszul és az újságírói mun­ka sem volt számomra újdonság. Ennek ellenére izgalmakkal tele utaztam Európába. Feleségem emellett gyereket várt és idősebb fiam még szintén apró volt.“ A TASZSZ hírügynökség moszkvai központjában eltöltött rövid idő után 1947 tavaszán érkeztem Prágába, részt vettem a világifjúsági találkozón és szovjet kollégám segítségével megkezdtem feladatom teljesítését. A csehszlo­vák elvtársak részéről tanúsított megértés rendkívül nagy volt. Máig is legalább tíz kollégám nevére em­A Nové Mésto nad Metuji-i Detecha ipari szövetkezet évente 90 millió koro­na értékben gyárt termékeket, amely­nek kétharmada a kozmetikai cikkek­ből származik. Készítményeik egy ré­szét Magyarországra, Lengyelország­ba s a Szovjetunióba exportálják. A ké­pen Jiŕina Grymová (balról) és Véra Člžkovä a szemfesték-, szájfény- és a rúzstöltő berendezésnél dolgoz­nak. (Peter Matička felvétele - ČTK) lékszem - a Rudé právoból, a rádió­ból, a Csehszlovák Sajtóirodából. Sokat írtam, de nem kevesebb időt igényelt a tájékoztató anyagok és fényképek elküldése a különböző európai országokba, továbbá a nemzetközi konferenciákon, a Csehszlovákia szerte rendezett találkozókon való részvétel.“ 1948 februárját az önök mun­kásaival az utcán éltem át. Ponto­san, szó szerint: beszéltem az em­berekkel, a kínai olvasók számára hűen kívántam megírni azt a nagy eseményt. Akkor a Vencel-téren • először hallgattam Klement Gott­wald beszédét. Ott álltam az embe­rek között, nyilván az egyetlen olyan kínaiként, aki részese lehetett az eseményeknek, s szinte egész tes­tem érezte azt az elektrizáló légkört, amely beszéde idején eluralkodo- dott. Kelement Gottwalddal azt követő­en sokszor találkoztam. Kellemes kötelességeim közé tartozott a kü­lönböző hivatalos akciókon való részvétel, a többi magától jött. Ko­molyan érdeklődött harcunk iránt, egy alkalommal még Dimitrovnak is bemutatott, amikor Csehszlovákiába látogatott." A Kínai Népköztársaság megala­kulása, 1949. október 1-e után Vu elvtárs megkönnyebült.* Eljöhetett Prágába felesége és csaknem két éves kisfia (az idősebbik Pekingben maradt a nagymamánál), az Új Kína kirendeltségét további kollégák erő­sítették meg. A munkastílus válto­zott, de nem lett kevesebb tennivaló, épp ellenkezőleg. Fia csaknem ál­landóan Zajíčková asszony gondo­zásában volt és 1952-ben újabb kis­testvére született, Jüan-csen. Köté­sek docens segítette a világra... \/l I Ven-csao 1953-ban tért V U vissza családjával együtt Pekingbe. Életének további idősza­káról csak röviden beszél. Hazatérése után a legnagyobb kínai pártlap, a Zsenmin Zsipao fő- szerkesztő-helyettesévé nevezik ki. 1959-ben nyíltan bírálja a ,,nagy ugrás“ avanturista politikáját. Erre megfosztják minden tisztségétől, A szürkehályog (katarakta) a szemlencse elhomályosodása, el- szürkülése. Keletkezésének magya­rázata a megváltozott fizikokémiai viszonyokban keresendő. A csar­nokvíz által közvetített minden olyan szervezeti behatás, ami késlelteti vagy akadályozza a lencsében ál­landóan folyó fehérjeanyagcserét (a szemlencse a szervezet fehérjékben leggazdagabb szerve), az oldhatat­lan fehérjék felszaporodásához, víz­felvételhez, a lencserostok duzzadá­sához s végeredményben hályog­képződéshez vezet. Ezt a folyamatot különböző életkorban más és más tényezők indíthatják meg. A szürkehályog lehet veleszüle­tett, amikor a magzati lencsehomá- lyosodást az anyának a terhesség első hónapjaiban elszenvedett vala­milyen vírusos betegsége idézte elő, de okozhatja nemegyszer a fogam­zás pillanatában meglévő csíraárta­lom. A veleszületett szürkehályog csak ritkábban jelenti az egész len­cse elszürkülését, sokkal gyakoribb a lencse elülső vagy hátsó pólusá­nak, kérgének, esetleg centrumának kisebb-nagyobb kiterjedésű elszür- külése. Gyakoribb veleszületett for­ma az ún. réteges szürkehályog, amikor a lencse közepén éles hatá­rú, korong alakú homály látható, míg a perifériás részek egészen tiszták. Fiatal korban kifejlődő hályogfor­mák túlnyomórészt a belső elválasz­,.jobboldalinak" bélyegzik meg és szó szerint kidobják az utcára. Úgy tengeti életét, ahogy lehet. Egyszer korrektorként dolgozik, alkalman­ként oroszból vagy angolból fordít. Ez azonban csak a kezdet. A „kultu­rális forradalom" kitörése után, 1966-ban számtalanszor kihallgat­ják, majd „átnevelésre" az ország egyik távoli tartományába száműzik. Csak 1979-ben rehabilitálják. Mel­lesleg Jüan-csent, Prágában szüle­tett fiát fanatizált „vörös gárdisták" mint egy „jobboldali" utódát kidob­ták a középiskolából és a következő 17 évet segédmunkásként különbö­ző építkezéseken töltötte. Ma a mi Cedokunknak megfelelő kínai utazá­si irodában dolgozik. Miután Vu elvtársat rehabilitálták- akkor már 66 éves volt egy állami kiadó igazgatójává nevezték ki, amely több tucat folyóiratot adott ki a külföld számára. 1982-ben ment nyugdíjba... Egy csésze ízletes kínai tea mel­lett ülünk és az elmúlt évtizedek néhány relikviáját nézzük, amelye­ket sikerült megmentenie. Az egyik fényképen Zdenék Nejedlý, Václav Kópecký és Kou Mo-zso, a híres kínai író és filozófus mellett áll. Bú­csúzáskor megajándékoz bennün­ket egy megsárgult kínai újsággal. Csang, a tolmácsunk később lefordít belőle egy részt: „A csehszlovák dolgozó nép puskalövés és egyetlen kiontott vércsepp nélkül ragadta ma­gához a hatalmat. A 12 áruló minisz­ter taktikája csódött mondott. Kle­ment Gottwald a Prága központjá­ban mondott magával ragadó be­szédében egységre szóllította fel a népet a reakció elleni harcban. A válasz lelkes üdvrivalgás volt..." B úcsúzkodunk és egyikünk sem igyekszik leplezni meg- indultságát. „Mondja, nem sajnálja csaknem 50 évvel ezelőtti sorsdöntő választását?“ „Ugyanezt tenném még egyszer“- mondja gondolkodás nélkül. „Túl­ontúl szeretem ezt az országot ah­hoz, hogy nehéz pillanatban magá- rahagyjam. Csak azt sajnálom, hogy 1953 után már nem jutottam el önökhöz. Ma már ehhez túl öreg vagyok..." JOZEF BELIČKA, a ČSTK pekingi tudósítója tású mirigyek zavarainak következ­ményeként jelentkeznek. Szürkehá­lyogot okozhatnak a huzamosan be­ható infravörös sugarak (régebben üvegfúvók, nyitott tűz mellett dolgo­zók betegsége), valamint a lencse­tokot is megséró mechanikus sérü­lések. A szürkehályogok legnagyobb csoportját azonban az öregkori szür­kehályogok csoportja alkotja. Az 5-6. évtizedben minden ember len­cséjében keletkeznek apró homá­lyok, amelyeknek fejlődése egyé­nenként változik. Vannak, akiknél a lencse korral járó átlátszóságcsök­kenése hosszú életük folyamán sem súlyosbodik, míg jelentékeny azok­nak a száma, akiknek hályogja az első jelektől kezdve már 3—4 év alatt „megérik“. Egyeseknél a homályo- sodás a lencsekéreg szélső részein indul meg, amelyeket a szivárvány­hártya amúgy is eltakar. Másoknál a lencsemag kezd először elhomá­lyosodni, ami már a legkoraibb stá­diumban is zavarja a látást, míg az előzőnél sokszor a betegnek évekig nincs érdemleges panasza. Ha len­cse duzzadása miatt a fénytörés erősebbé válik, az azelőtt normális, sőt távollátó egyén is rövidlátóvá vá­lik. A hályogosodó betegek mindkét lencséje elszürkül, de az elszürkülés a két szemen általában nem egyidó- ben szokott bekövetkezni. A teljessé „megért“ hályog kékesszürke (sárgásszürke), átlátszatlan, de ép szemfenék esetén a beteg a kéz­mozgást, a fényt látja, s a fény irá­nyát is pontosan meg tudja jelölni. A szürkehályog gyógyítása a tudo­mány mai állása szerint kizárólag műtéti. Az elszürkült lencsét el kell távolítani. A lencsétől megfosztott szem alkalmazkodóképessége ter­mészetesen megszűnt, látását mind közeire, mind távolra pontosan meg­határozott üveggel kell biztosítani. Zöldhályog (glaukoma) a szem belső folyadékáramlásának zavara, főképpen a szemen belül termelt folyadék elfolyásának akadályozott- sága, ami a folyadék torlódásához, végül a szem megkeményedéséhez vezet. Ez a torlódás és következté­ben kialakult nagyobb belső szem­nyomás belülről kifelé körkörösen feszíti a szemgolyót, és annak aránylag kevésbé ellenálló szövetei­re fejti ki leginkább károsító hatását. A nyomással szemben legérzéke­nyebb a látóidegfő (papilla), a látói­deg belépési helye, melyet a huza­mos ideig fennálló fokozott szem­nyomás valósággal kiváj. Ilyenkor az ott összefutó finom látóidegrostok elsorvadnak, ami vakságot okoz. Az összlakosságnak kb. 1-2 száza­léka zöldhályogos, s még napjaink­ban is a zöldhályog okozza a vaksá­got kb. 15 százalékban. A zöldhá­lyog klinikai tüneteit és megjelenését illetően két fő forma ismeretes. Az egyiket a tünetek fájdalmas, heves kirobbanása (zöldhályogos roham), a másikat a kezdeti szubjektív tünet­szegénység jellemzi. Az első cso­portba a heveny, ún. kongesztívzöld­hályog tartozik. Ennek kitörését sok­szor mind gyakrabban jelentkező, 10-15 percig tartó, ködös látás előzi meg, ami este a lámpák körül szivár­ványszínű karikálást okoz. Az egész állapot rendkívül erős szem- és fejfá­jással, nemegyszer hányingerrel jár. A zöldhályog másik csoportjában nincsenek ilyen fájdalmas tünetek s külsőleg a szem legtöbbször sem­miben sem különbözik az egészsé­ges szemtől. A szem feszülése nem nő, s a látóidegfót a kis nyomás­emelkedések fokozatosan vájják ki. A csökkentő látás és a látótér lassú beszűkülése előbb-utóbb azonban feltűnővé válik, s a vizsgáló szemor­vos ilyenkor már a látóidegfó káro­sodását állapítja meg. Ez az ún. zöldhályog szimplex csoport. A ku­tatások bebizonyították, hogy a baj okát nemcsak a szemben kell keres­ni, hanem a szemnek az ideg- az endokrin és az érrendszerrel való összefüggésében is. A szemfeszü­lés mind pontosabb mérési eljárása alapján a zöldhályog legkezdetibb jeleire lehet következtetni. A szem­feszülést csökkentő helyi és általá­nos gyógyszerek száma szaporo­dott. A pupilla gyógyszeres szűkíté­se a zöldhályog elleni védekezés egyik legfontosabb tényezője. A zöldhályog a 40-50 éven felüliek betegsége, kifejlődésének, vesze­delmessé válásának leghatásosabb ellenszere az időnkénti rendszeres szakorvosi ellenőrzés (különösen azok számára, akiknek családjában már van zöldhályogos). DR. SZABÓ LÁSZLÓ ORVOSI TANÁCSADÓ A szembetegségek 2.

Next

/
Thumbnails
Contents