Új Szó, 1987. január (40. évfolyam, 2-25. szám)
1987-01-31 / 25. szám, szombat
ÚJ szú 3 % 1987. I. 31. Feltétlenül másként kell viszonyulnunk feladatainkhoz Miloš Jakeš elvtárs zárszava a január 27-én Prágában megtartott országos aktívaértekezleten Tisztelt elvtársak, megállapíthatjuk, hogy tanácskozásunk hasznos volt. Štrougal elvtárs beszéde nagyon konkrétan rámutatott arra, hogy figyelmünket milyen problémákra összpontosítsuk, gazdasági területen mit tegyünk a CSKP KB 4. ülése határozatainak megvalósításáért, hogy az 1987. évi feladatok és az egész ötéves terv teljesítése érdekében határozottan megvalósítsuk a gazdasági és a szociális fejlesztés gyorsításának stratégiáját. Ez a beszéd egyidejűleg konkrétan megvilágította a gazdasági mechanizmus átalakításának értelmét, célját és módját. A nyílt és termékeny vita, amely fenntartás nélkül támogatta a gazdasági mechanizmus átalakításának alapelveit, foglalkozott a népgazdaságnak szinte minden ágazatával. Megerősítette annak nélkülözhetetlenségét és sürgető voltát, hogy új módon kell hozzáfognunk az igényes feladatok teljesítéséhez, s a központi szervek munkáját gazdagító számos értékes tapasztalatot és ösztönzést is felvetett. Megerősítést nyert, hogy gazdaságunk fejlődése gyorsulásának még nem kevés a tartaléka és a lehetősége. Megnyilvánult a fogyatékosságokkal és a nehézségekkel való megbirkózás elszántsága. A vitában rámutattak számos kockázatra, gyenge pontra és nehézségre is. Nyilván egyetértenek azzal, hogy a kongresszusi határozatok teljesítése alapján képesek vagyunk e nehézségek leküzdésére. A fogyatékosságok és a gyenge pontok kritikus szemléletű megközelítése nélkülözhetetlen és hasznos. Korunk azonban mindannyiunktól nemcsak azt követeli meg, hogy mindenről fennhangon, köntörfalazás nélkül, tárgyilagosan merjünk beszélni, hanem még inkább azt a képességet, hogy keressük és megtaláljuk a kiutat, megválasszuk a helyes, merész, de megvalósítható megoldásokat. Most arról van szó, hogy ne maradjunk a szavaknál, hanem áttérjünk a konkrét tevékenységre. Az 1986-os esztendő próbának tette ki a gyorsítás stratégiai irányvonala gyakorlati megvalósításának képességét. Számos értékes tapasztalatra tettünk szert. Most a legfontosabb előretekinteni, folyamatosan biztosítani az idei feladatok teljesítését, gyorsan és hatékonyan behozni a mostoha időjárás okozta termelési kiesést. Fokozatosan ki kell egyenlítenünk az elmúlt év adósságát. A minőségi mutatók nem teljesítéséből okulnunk kell. Erre fel kell használnunk az éves elemzéseket, amelyeken meg kell ítélni a gazdálkodás színvonalát és hatékonyságát, s az idei esztendőre konkrét következtetéseket kell levonni. A szubjektív fogyatékosságokért nem maradhat el a felelósségrevonás. Igazságosan és minél tárgyilagosabban fel kell mérni, hogy mit kellett és lehetett volna tenni, s miről feledkeztünk meg, mi volt az, amit lebecsültünk, avagy leegyszerűsítettünk. A helyrehozás szempontjából csak a nyíltság, a minden vonatkozásban valós értékelés célravezető. Az igazságnak el nem kendózése egyben alapja a politikus, pártos megközelítésnek. A felelősség megkerülésének, az egyéni taktizálás- nak, „cselezésnek“, avagy az eredmények elferdítésének nincs semmi köze a kommunista hozzáálláshoz. A tervteljesítés alapvető mércéje kell hogy az intenzifikálás legyen. A gazdasági eredményeket értékelve minden szinten a statisztikai adatokból indulunk ki. Ebben sok esztendős tapasztalataink vannak, és valakinek úgy tűnhet, hogy e tekintetben nincs min változtatnunk. Ennek ellenkezője az igaz. Az ilyen kimutatások tartalmilag inkább a pozitívumok, mint a gyenge pontok feltárására orientálnak. A globális mutatók, a százalékok, az átlagos számok mögött elvesznek gazdaságunk helyzetének kulcsfontosságú, alapvető és érzékeny vonatkozásai. Ezen a helyzeten változtatni kell, mégpedig nemcsak az irányítás javítása, s a társadalmi folyamatok mélyreható felmérése érdekében, hanem összhangban az offenzívabb politikai munka szükségleteivel is. Az intenzifikálásnak, valamint az 1987. évi tervfeladatok teljesítésének alapvető előfeltétele elsősorban a vezető dolgozók hozzáállásának, gondolkodásmódjának és cselekvésének megváltozása. Ez tehát elsősorban ránk, az itt jelenlevőkre vonatkozik, mivel sok mindenben magatartásunktól és tetteinktől függ majd, hogy milyen légkör alakul ki gazdaságunkban. Elsősorban mindenütt érvényt kell szerezni az igényességnek, a feladatok teljesítésében a felelősségvállalásnak. Meg kell kívánni a teljes kompetenciavállalást, ahelyett, hogy a kötelességeket áthárítanák a felsőbb szervekre. Kritikus szemmel kell felmérni az elért eredményeket, kezdeményezést kell tanúsítani és kibontakoztatni a feladatok teljesítésében. Változtatnunk kell az extenzív fejlődés szakaszával összefonódott és mindmáig tapasztalható magatartáson, amely ismét megnyilvánult az 1987. évi terv kidolgozásánál, amikor is a gazdasági fejlesztést függővé tették az állóalapok bővítésétől, a nyers-, az alapanyagok, az energia fogyasztásának és a munkaerő számának növelésétől, a devizaigényektól, vagyis a termelés bemeneti tényezőinek szüntelen növelésétől. Ezt a szakaszt már magunk mögött tudjuk, ma a gazdasági fejlődés új minőségi szintjére törekszünk, amely a rendelkezésünkre álló erőforrások feltárására, a tudományos-műszaki fejlesztésre, a szocialista gazdasági integráció lehetőségeinek és a nép alkotóerejének kihasználására támaszkodik. Ennél nélkülözhetetlen a magas fokú szervezettség, fegyelmezettség és gazdaságosság. Az intenzifikálás egyet jelent elsősorban a magas fokú munkatermelékenység, az adott erőforrások alapján a nagyobb nemzeti jövedelem elérése módozatainak keresésével. Tapasztalataink bizonyítják, hogy ezt nem érhetjük el az irányítás régi módszereivel. Ez megkívánja a tervezés és az irányítás alapvető tökéletesítését, a gazdasági mechanizmus átalakítását úgy, ahogy arról Štrougal elvtárs beszélt, s ahogy azt magába foglalja az átalakítás kidolgozott javaslata. Az irányítás hatékony átalakításának szocialista alapelvekre épüló előfeltételeit az a tény jelenti, hogy ez az átalakítás érinti az irányítás minden alapvető vonatkozását, vagyis a központi irányítás tökéletesítését, a tervezés módszereinek megváltoztatását és a gazdasági szabályozókat is. A feladatok teljesítéséhez hozzáfogva abból kell kiindulnunk, hogy törekvésünknek nem célja a termelés bármiféle növelése, hanem csak az olyan termelésé, amely hatékonyan hasznosítható lesz a bel- vagy a külpiacon, a beruházásokon, vagyis amely megfelel a társadalom szükségleteinek, s nem halmozódik fel aránytalanul nagy készletekben, amelyek haszontalanul befagyasztanak több tízmilliárd koronányi értéket. Ezzel összefügg gyártmányaink minősége, műszaki színvonala és megbízhatósága is. E tekintetben nem tűrhetjük el a fogyatékosságokat, nem törődhetünk bele az adott helyzetbe. A XVII. kongresszuson joggal hangsúlyozták, hogy ez politikai kérdés, mert összefügg az állampolgárok elégedettségével, a külkereskedelem hatékonyságával, a beruházások műszaki színvonalával, a korszerűsítéssel és a rekonstrukciókkal. A minőség javításáért vívott küzdelmet fontos pártfeladatnak kell tekintenünk. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk a szerkezet- váltással kapcsolatos politikának, mivel csak igen lassan orientálódunk az anyag- és energiaigényes termelés háttérbe szorítására, csökkentésére, s olyan termeléssel való helyettesítésére, amelyben nagyobb részt képvisel a szakképesítést igénylő munka, amint az az iparilag fejlett országokban történik. Gazdaságunk szerkezeti átépítéséről van szó, egyes gyártmányoktól és gyártmánycsoportoktól kezdve egészen a népgazdasági viszonylatokig. A termelőerők fejlesztésének következetesen épülnie kell a korszerű tudományra, hasznosítva munkásságunknak és műszaki kádereinknek nagy ipari hagyományait, műveltségét és képesítését. Ez egyet jelent gépiparunk és egész feldolgozó iparunk fokozatos minőségi átépítésével és korszerűsítésével, hogy termelési és értékesítési programjaiban elérje a csúcsszintet. Amennyiben meg akarjuk őrizni helyünket az iparilag fejlett országok sorában, akkor az ilyen nagy műszaki változások jelenlegi tendenciáit nem téveszthetjük szem elöl. Valaki úgy gondolhatja, hogy távoli jövőről van szó, csakhogy ez a jövő gyakorlatilag már megkezdődött. Az intenzifikálás fontos mércéje a költségek csökkentése. Az ágazatok túlnyomó többségében éppen a költségeknek, főként az anyagi bemeneti tényezőknek csökkentése egyben módja a termelés olcsóbbá tételének és a nemzeti jövedelem lényeges gyarapításának. Vessünk egy pillantást arra, hogy mit jelent a költségeknek, főleg az anyagköltségeknek csökkentése, aminek tervét 1986-ban nem teljesítettük. Évente egytized százaléknyi költségmegtakarítás csaknem 1 milliárd 200 millió koronát tesz ki, az anyagköltségek egytized százalékos megtakarítása 830 millió koronát, a nemzeti jövedelem egytized százalékos megtakarítása pedig 620 millió koronát. Ugyanakkor 1986-ban a költségek a tervezetthez képest hattized százalékkal alakultak kedvezőtlenebbül, ami több mint 7 milliárd koronát tesz ki. Ebből az anyagköltségek héttized százalékkal, ami a tervezetthez képest 5 milliárd 800 millió korona értékű nyers- és alapanyag túlfogyasztást jelent, A nemzeti jövedelem tervezett szintjétől 0,1 százalékkal maradtunk el és ez 620 millió koronát képvisel. Az ilyen fogyatékosságok oka elsősorban a továbbra is tapasztalható régi megközelítés és gondolkodásmód, amely ellentétben áll az intenzifikálás és hatékonyság követelményeivel, továbbá a tudományos-műszaki fejlesztés lebecsülése, a lagymatag innovációs aktivitás. Végül az a körülmény is, hogy a dolgozók kezdeményezése sok esetben nem arra orientálódik, amire az SZKT kezdeményezése és aprágai felhívás ösztönöz, vagyis a költségcsökkentésre, a munkatermelékenység növelésére, a termelés minőségének alapvető javítására, a tudomány és a technika ismereteinek gyors alkalmazására és a munkaszervezés tökéletesítésére. Ez megkívánja nemcsak kötelezettségek vállalását, hanem a versenyszellem kibontakoztatását is. Természetesen komoly oknak minősülnek a központi szervek munkájának s a jelenlegi irányítási rendszernek a fogyatékosságai is, noha e rendszer lehetőségeit megfelelőképpen nem használják ki. A gazdasági mechanizmus átalakításának alapelveit nyilvánosságra hoztuk, hogy mindenki idejében felkészülhessen az új feltételekre. Már most ezeknek az alapelveknek szellemében kell dolgozni, elmélyítve mindenütt a gazdasági önelszámolást. Ez az igényes feladatok teljesítésének módja. Ez vonatkozik a szociális igazságosság érvényesítésére is, amelynek alapja a kollektívák és az egyének igazságos javadalmazása, ami a haladás egyik alapvető előfeltétele. Ennek útja-módja a műhelyek önelszámolása, valamint a munka és a javadalmazás szervezésének brigádrendszerű formája. Abból indulunk ki, hogy országunkban magas szinten elégítsük ki az alapvető szükségleteket. Ez egyaránt vonatkozik az élelmiszerfogyasztásra, a háztartások ellátottságára, a lakások minőségére, a ruha, a lábbeli és számos különféle ipari cikk fogyasztásának mértékére. Le kell küzdenünk azonban az egyenlős- dit. A dolgozók esetében az életszínvonal további fejlődésének támaszkodnia kell a személyes és a társadalmi fogyasztás növekedésére, s minden egyes dolgozó személyes hozzájárulására, amelyet igazságosan fejez ki a bére, avagy a prémiuma. A CSKP KB 4. ülésén hangsúlyozták, hogy a gyorsítás stratégiai irányvonalának megvalósításában mindinkább előtérbe kerülnek az azzal kapcsolatos kérdések, hogy főleg a szocialista gazdasági integráció közvetítésével el kell mélyítenünk hazánk részvételét a nemzetközi munkamegosztásban Tudatosítanunk kell, hogy a tudományos-technikai forradalom adott feltételei között versenyképes szinten nem őrizhetjük meg a széles gyártmányválasztékot. Ezért számunkra alapvető fontosságú a kooperáció és a szakosodás, összefüggésben a termékválaszték szűkítésével, főleg a gépipari termelésben, amit lehetővé tesz számunkra gazdasági és tudományos-műszaki együttműködésünk a KGST keretében, főleg a Szovjetunióval. Ma hasonló műveletről van szó, mint az ötvenes években, amikor termelésünk struktúráját képesek voltunk összehangolni legnagyobb megrendelőinknek, főleg a Szovjetuniónak szükségleteivel. Ennek útját megnyitja Gorbacsov elvtárs kezdeményező javaslata, hogy dolgozzuk ki a KGST-tagállamai nemzetközi munkamegosztásának 15-20 évre szóló új koncepciótervezetét. Minden vállalatnak kell hogy saját elképzelései legyenek, amelyeket szembesít majd a társadalmi szükségletekkel. Sokkal jobban kell kihasználni főleg a vállalatok közvetlen kapcsolatainak, a közös vállalatok és szervezetek építésének lehetőségeit a termelésben, a kutatásban és a külkereskedelemben egyaránt. Jelenleg kell hogy a figyelem homlokterében álljon a tudományos-műszaki haladás komplex programjából következő feladatoknak a következetes teljesítése, s azon termelésnek az előkészítése, amelyet a megoldás alatt álló tudományos-műszaki feladatok bázisán vállalunk, s amelyek alapját fogják képezni a szakosodás további elmélyülésének. Létfontosságúak gazdasági kapcsolataink a Szovjetunióval, amely legnagyobb megrendelőnk. Szükséges, hogy a vállalatok is közvetlen kapcsolataik alapján cselekvőbben keressék e gazdasági együttműködés hatékony fejlesztésének lehetőségeit. Ezzel összefügg pontos és jó minőségű szállításunk is, valamint feladataink teljesítése az integrációs akciókban. Korunk nem nagy szavakban, hanem konkrét, mindkét fél számára és mások számára is hasznos tettekben megnyilvánuló internacionalizmust követel. Olyan tettekről van szó, amelyek a lehető* legnagyobb mértékben hozzájárulnak a gyorsításhoz, amelyek erősítik közös ügyünket, a szocializmust minden országban és világméretekben is. Nemcsak a központban, hanem a közép- és az alapfokú láncszemekben is szükségünk van arra, hogy széles politikai és gazdasági látókörrel rendelkező, gyakorlatunk nemzetközi összefüggéseit ismerő, a többi testvérpárt és ország tapasztalataival tisztában levő emberek dolgozzanak. Egész gazdasági tevékenységünkben el kell sajátítanunk a feladatok olyan megközelítését, amely nemcsak hazánk, hanem az egész szocialista közösség érdekeit ,is szem előtt tartja. Ez nem lesz könnyű és nem is valósul meg önmagától. Éppen e tekintetben fog növekedni az ideológiai munka szerepe. Elvtársak, a múltban nem csekély sikereket értünk el, ezekre támaszkodhatunk, hasznosíthatjuk a tapasztalatokat. A múltból azonban nem élhetünk - a gyorsítás folyamata megkívánja, hogy ne elégedjünk meg a már elérttel, hanem ellenkezőleg, bírálóan ítéljük meg az eredményeket. Annál is inkább, mivel az intenzifikálás folyamata egyelőre nagyon lassú. Mi a kezdet kezdeténél tartunk, s ebbe nem lehet beletörődni. Itt nem elegendőek a szavak, hanem tettek szükségesek, hogy a XVII. kongresszus irányvonalát győzelemre vigyük. Határozott átállásunk az extenzív fejlesztés és mércéi, eszközei, motivációja és pszichológiája túlsúlyban levő és évtizedeken át alkalmazott rendszerétől az intenzifikálás és a gyorsítás folyamatára megkívánja a mélyreható átalakítást, amelyhez most hozzáfogunk. Ez egyet jelent a régi és az új harcával, a régi érdekeltségi és termelési struktúrák harcával a társadalom új szükségleteivel, egyet jelent azzal a harccal, amely életünknek egyetlen területét sem kerüli el. A szociális és a gazdasági feltétfelek, kapcsolatok megváltozásának küszöbéhez értünk, és célunk a szocialista fejlődés új minőségi szintjének elérése. Ezek a változások nem valósulnak meg a dolgozó tömegek öntudatos aktivitása, akaratuk, alkotókészségük nélkül, anélkül, hogy ne teremtenénk meg minőségi szempontból új jellegű munkájuk előfeltételeit. Tapasztalataink közül főleg azt a tanulságot emeljük ki, hogy az átalakítás élén a pártnak kell állnia, csak a párt kezdeményezésével és vezetésével lehet gyors, s ezzel egyidejűleg biztonságos előrehaladást elérni. Elvtársak, a légkör megváltozásának és a feladatok teljesítésének fontos előfeltétele, hogy ne tűrjük meg a rendetlenséget, ne nézzük el a negatív jelenségeket, a gazdaságtalanságot, a fegyelmezetlenséget, amely megnyilvánul például az ökológiai viszonyok romlásában, s igényeljük a szigorú nyilvántartást, a következetes belső ellenőrzést, amely továbbra is gyenge pontja az irányításnak. Az ilyen magatartásban nem láthatunk bürokráciát. Merészen vállalnunk kell a felelősséget, s a társadalom érdekében következetesen élnünk kell a ránk bízott jogkörrel. A XVII. kongresszus óta kiváltképp a népgazdaság kérdései kerülnek a párt és a társadalom figyelmének homlokterébe. Ezzel összefüggésben emlékeztetni szeretnék arra a lenini gondolatra, miszerint a szocializmus ugyan a gazdaságra támaszkodik, de nem szűkíthető le csupán a gazdaságra. Mi következik ebből a mi munkánkra, mit jelent ez? Elsősorban azt, hogy minden termelési feladatot, a tervteljesités minden százalékát abból a szempontból kell megítélnünk, hogy miképp járul hozzá az emberek életfeltételeinek javításához. S egyben ebben látjuk a gazdasági mechanizmus átalakítása alapelveinek fő értelmét is. Nem akarjuk járni az olcsó ígéretek útját, nem számolunk azzal, hogy gazdaságunk nagy igyekezet és mindannyiunk hozzájárulása nélkül hirtelen átalakul. Célunk a gazdagabb társadalom s az emberek megelégedettebb élete szilárd bázisának megteremtése. Ezért a termelési feladatok teljesítése során nem szabad megfeledkezni a termelésben dolgozó emberről való gondoskodásról, amely nem áll mindig a figyelem homlokterében. Arról van szó, hogy következetesen teljesíteni kell a kollektív szerződéseket, meg kell oldani az üzemi étkeztetésnek, az egészségügyi ellátásnak, a munka utáni pihenésnek, a munkavédelemnek, a munkakörnyezet javításának kérdéseit, beleértve a termelés hatását a környezetre. Elvtársak, a CSKP Központi Bizottsága ügyelni fog arra, hogy a párt szervei és szervezetei teljes mértékben támogassák az átalakítást, megteremtsék a kísérletek megvalósításához a kedvező politikai légkört és támogassák azokat, akik az élen járnak, igényes feladatokat vállalnak, alkalmazzák a munka új módszereit, magas fokon légyenek igényesek, követeljék meg a felelősségvállalást, a fegyelmet és a rendet, mint a sikeres munka és irányító tevékenység alapvető előfeltételeit. Napjaink feladata a dolgozókat mozgósítani az idei terv teljesítésére, pártvonalon ellenőrizni a feladatoknak, főleg a minőségi mutatóknak, a gyártmányok minőségi követelményeinek a teljesítését, a tudomány és a technika alkalmazását, a termelés folyamatosságát, a szerződések pontos teljesítését, a rendet a szállítói -megrendelői kapcsolatokban. Tartalmilag erre orientálódnak jelenleg a CSKP évzáró taggyűlései is. A 8. ötéves terv feladatai teljesítésének, az intenzifikálásnak és általában az általakítás sikerességének egyik legfontosabb előfeltétele a helyes káderpolitika, az emberek megfelelő kiválasztása és felkészítése. Arról van szó, hogy minden szakaszon vezető posztokon olyan emberek dolgozzanak, akik nemcsak hűek a szocializmushoz, hanem széles látókörnek, képesek a dolgozókollektívák irányítására, olyan emberek, akiket áthat a felelősségtudat, megfelelnek az erkölcsi követelményeknek, nem hátrálnak meg az akadályok elől, nem keresik a kényelmes életet, tisztában vannak az intenzifikálás folyamatának, a tudomány és a technika alkalmazásának elkerülhetetlenségével, a dolgozók kezdeményezésének erejével, s akik elsősorban teljes mértékben megértik és támogatják az átalakítást, biztosítják majd megvalósulását és képesek a kollektívák érdekeit összehangolni a társadalmi szükségletekkel. A pártszerveknek ügyelniük kell arra, hogy ilyen emberek álljanak minden vállalat és dolgozókollektíva élén, s ezek az emberek megkapják a teljes támogatást. Ez nem érhető el azoknak leváltása nélkül, akik nem felelnek meg korunk igényes feladatainak, s nem érhető el minden szakaszon a káderek céltudatos felkészítése nélkül. A feladatok teljesítése, az átalakítás megvalósítása egyidejűleg megkívánja a nevelő és az ideológiai munka tökéletesítését, az emberek tudatának hatásos befolyásolását, hogy elsajátítsák az új megközelítést, megértsék intézkedéseink célját, elkerülhetetlenségét és hasznosságát s segítséget nyújtsanak megvalósításukhoz. E tekintetben nagy szerepük van a pártszervezeteknek, de a szakszervezeteknek, a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek, a Csehszlovák Műszaki-Tudományos Társaságnak, valamint a gazdasági dolgozóknak is. Ebben a vonatkozásban eredményes munkát várunk el a tömegtájékoztató eszközök dolgozóitól, hogy rendszeresen és érthetően magyarázzák az átalakítás célját, elterjesszék a tapasztalatokat, bírálatukkal járuljanak hozzá a fogyatékosságok kiküszöböléséhez, az egészséges politikai és erkölcsi légkör megteremtéséhez. Elvtársak, a CSKP Központi Bizottsága és a kormány elvárja, hogy önök mint felelős dolgozók, gazdaságunk vezetői, élére állnak annak a küzdelemnek, amely a XVII. kongresszus feladatainak teljesítéséért, az irányítás átalakításáért, s a legidőszerűbb feladat, az 1987. évi népgazdasági terv teljesítéséért folyik. Ez összhangban áll népünk érdekével, a szocializmus és a béke érdekével.
