Új Szó, 1987. január (40. évfolyam, 2-25. szám)
1987-01-30 / 24. szám, péntek
A gazdasági mechanizmus átalakításának kérdései (Folytatás a 3. oldalról) ahogy az a párt XVII. kongresszusa által 2000-ig kitűzött célokból következik. Eközben abból kell kiindulni, hogy a távlati terv tartalmi felépítésénél következetesen figyelembe kell venni az ezredforduló táján bekövetkező minőségi változásokat. Az a 15 éves időszak, melyet ezek a kilátások felölelnek, a minőségi fordulatok és változások korszaka lesz. Átfogóan választ kell adnunk arra a kérdésre, hogy a munkatermelékenység növelésének útján miként biztosítjuk országunk fejlődését és a nép életszínvonalának emelését. Tisztában kell lenni azzal, hogy a hosszú távú stratégia kialakításához nem a jövőre vonatkozó absztrakt víziók megfogalmazásáról van szó, hanem olyan célok kitűzéséről, amelyek megvalósítását kell elősegítenie a mi mostani döntéseinknek. Azt, hogy az évszázad véaén miiv™ a csehszlovák gazdaság és a társadalom, döntő mértékben meghatározza például a beruházások területi elosztásának a módja és hatékonyságuk, a káderek felkészítésének mostani módszerei, a tudományos ismeretek szerzésének mai szintje és alkalmazásuk a műszaki fejlesztésben. A távlatokra szóló hosszú távú munka kibontakoztatása és az ehhez való viszonyulás mindenki erkölcsi felelősségét és szaktudását próbára teszi, mindenekelőtt azonban az irányító káderekét. Minden igazgatónak, minden miniszternek éppen ezért ismernie kell a fejlesztés alapvető vonásait és irányait a társadalmi termelés általa irányított szakaszán, előre kell látnia az irányítás vonatkozásában a világot egészen 2000-ig. A csehszlovák gazdaságban ez is részét képezi az új körülmények életbe lépésének és ugyanakkor közös munkánk eredményességének egyik kritériuma is. szavontak mindent - a harmadik ötéves terv tárgyi programját és a reformot is. Ebben a lépésben vitathatatlan szerepet játszott a megismerés akkori alacsony szintje, azonban sokkal többet nyomott a latban az azon lehetőség iránti bizalmatlanság, hogy a befutott adminisztratív irányítási módszerek és a gazdasági folyamatok befolyásolásán kívül alkalom nyílik más lehetőség választására is. A tapasztalatok figyelembevételével Az átalakítás nélkülözhetetlen feladat Elvtársak, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének és a Szövetségi Gyűlésnek a gazdasági mechanizmus átalakítása megkezdésére, - még pontosabban a népgazdaság egész irányítási rendszerének az átalakítására - vonatkozó döntésével a pártunk XVII. kongresszusán elfogadott egyik legfontosabb határozat teljesítése kezdődik meg. Annak a határozatnak a teljesítése, amely népgazdaságunk hosszú távú fejlődésének mélyreható elemzésén, valamint társadalmunk gyorsított ütemű gazdasági szociális fejlesztése stratégiai irányvonalából eredő új szükségleteken és követelményeken alapul. Ezen átalakítás nélkül elképzelhetetlen azoknak a messzeható szándékoknak a végrehajtása, amelyek a 2000-ig terjedő időszak stratégiájának tárgyi tartalmát képezik. Ha az átalakításról beszélünk, akkor szem előtt kell tartani, hogy nem pusztán a szokásos számos feladat egyikéről van szó. Ennél jóval többről: egész társadalmunk, mindegyikünk életébe való mélyreható beavatkozásról. Éppen ezért teljes létjogosultsággal állapította meg Husák elvtárs, a párt központi bizottságának főtitkára pártunk központi bizottsága elnökségének ülésén, az Alapelvek tervezésének vitájában, hogy ez 1948 februárja óta a legforradalmibb változás a gazdasági-szociális folyamatok irányításában. Az átalakítás nemcsak a szocialista termelési viszonyok sokkal tökéletesebb kihasználásával és ebből eredően a termelőerők fejlődése terén az alapvető előrelépéssel számol. A társadalmi viszonyok összességében, a társadalmi intézmények működésében, napjaink legsürgetőbb feladataihoz és kérdéseihez való hozzáállásunkban és gondolkodásmódunkban is alapvető változásokkal számol. Ez tehát azt jelenti, hogy a gazdasági mechanizmus átalakításakor napirendre kerül nemcsak a gazdasági bázissal összefüggő kérdések széles körének, hanem ezzel együtt az egész felépítménynyel, gyakorlatilag a társadalmi élet minden más területével kapcsolatos kérdések megoldása is. Az ok teljesen nyilvánvaló. Az olyannyira szükséges dinamizmus új forrásainak a feltárásáról van szó, amelyek a szocialista termelési mód sajátjai és lényegéből fakadnak. Ezek gyakorlatilag kimeríthe- tetlenek, mivel arra a lehetőségre épülnek, hogy a szocialista társadalom túlnyomó többségének alapvetően azonos érdekeiből indulnak ki és ezekre támaszkodnak. Az ilyen alapvető változások szükségességét mindenekelőtt azok túlnyomó többsége érzi át, akik számára a gazdasági élet menetének a biztosítása szinte mindennapi kenyerük, legyen szó akár munkásokról, technikusokról, mérnökökről, közgazdászokról, avagy vezető beosztású dolgozókról. El kell mondani ugyanakkor, hogy az ilyen változások szükségszerűségét nemcsak tegnap óta érezzük. Már a hetvenes évek derekától eléggé tudatosítottuk ezt. Több intézkedést hoztunk, ezek azonban nem eredményeztek érezhetőbb változást a vállalati gazdasági szférának az össztársadalmi érdekek és prioritások iránti magatartásában, és úgyszintén nem befolyásolták az elvárt mértékben a központi tervező és irányító tevékenységet. Ennek oka arra vezethető vissza, hogy az irányításban eszközölt változások a mutatók és a módszerbeli eljárások részleges, olykor formális módosításának az útját járták. Az irányítás gazdasági módszerei szilárdításának a rovására bővült az előírások és utasítások szövevénye, s túlbecsülték ezek erejét és hatékonyságát. Nem sikerült következetesen és a lehető legpontosabban meghatározni a központi irányítás és a vállalati szféra hatáskörét. Ennek következtében és egyéb hiányosságok folytán jelenleg az irányítási szféra rendkívül bonyolult mechanizmust képvisel, amelyre jellemző a rendkívül nagy adminisztratív igényesség és nehézkesség, a vállalati jövedelmek és a béralapok elosztásának vonatkozásában az általánossá vált nivelizálás, valamint a monopolizációs tendenciák erőteljes érvényre juttatása. Mindebből következik, hogy az irányítás rendszerének lényege - az ilyen részleges változások mellett - érintetlen maradt. Éppen ezért a változások nem vezettek az újratermelési folyamatban a fejlesztés intenzív tényezőinek a kifejezőbb mértékű érvényre jutásához. Ma felmerülhet a kérdés, miért történt ez így, e téren miért nem léptünk fel határozottabban. Nem kell takargatnunk, hogy szerepet játszott a hatvanas évek végéből származó tapasztalat is, és ennek következtében - a jelenlegi szemszögből nézve- a túlzott óvatosságunk. Nem hallgatható el az sem: mindennek az előidézője a megismerés alacsony színvonala és az, hogy általános magatartásunkat leterhelték az elavult hozzáállások és a politikai gazdaságtan területén az egyes elméleti kérdések dogmatikus értelmezése. Példaként említhetjük, az azzal kapcsolatos vélemények korántsem egyszerű alakulását, hogy a szocializmusban miként jutnak érvényre az áru- és pénzviszonyok, hogyan érvényesül az értéktörvény. Még jelenleg is találkozhatunk a gyakorlatban olyan véleménnyel, hogy az áru- és pénzviszonyok a kapitalizmus termékei, tehát a szocialista társadalmi termelés folyamatában nem lehet helye az érvény- rejuttatásuknak, mivel az ösztönösség hordozói. Ez esetben megfeledkeznek arról, hogy az áru-, és pénzviszonyokat nem a kapitalizmus szülte. Már jóval korábban, a kapitalizmus előtt léteztek és- a legáltalánosabban fogalmazva a társadalmi munkamegosztásban gyökereznek. A szocialista építés elmélete és gyakorlata azt igazolja, hogy ezek a viszonyok szükségszerűen megőrzik objektív érvényességüket a szocialista társadalom fejlődésének rendkívül magas fokán is, természetesen a tartalom más, és működésük objektív határait is korlátozza a társadalmi tulajdon létezése, valamint a viszonylag önálló szocialista árutermelők össztársadalmi tervszerű irányítása. Ilyen feltételek között az áru- és pénzviszonyok elvesztik azt a funkciójukat, hogy kizárólagosan és egyedül szabályozzák a társadalmi termelés mechanizmusát. A mi feltételeink közepette nem másról van szó, mint az árak, az elvonások, az adók, a hitelek és önelszámolás sokkal jobb és hatékonyabb kihaszná lásáról, a költségek és a gazdálkodás eredményeinek következetesebb összehasonlításáról, a társadalmilag szükséges munka költségeire épülő árképzésről. Ha ilyen konkrét területekről fogunk beszélni, akkor nem lehetnek olyan érvek, amelyek megkérdőjeleznék az említett eszközök - és ilyen értelemben tehát az áru- és pénzviszonyok - kihasználásának a szükségességét. Az magától értetődő, hogy a szocialista állam a gazdaság fejlesztéséhez kihasználja a közvetlen és közvetett irányítás eszközeinek és módszereinek legszélesebb tárházát. Ha tehát most fokozottabb mértékben élünk az igényesebb gazdasági környezet kialakítása céljából a gazdasági szabályozók kihasználásával, akkor ez azért történik, mert az intenzív fejlesztésre való áttérés enélkül megvalósíthatatlan. Tehát mindössze arról van szó, hogy megkapják azt a rangot, amely a szocialista gazdaság irányításának rendszerében már régen kijár nekik, és amelyet mind ez idáig nem kaptak meg. Az eddigiekben az áru- és pénzviszonyokról, mint olyan témakörről szóltunk, amely egyesekben még kételyeket ébreszthet, de tudatában vagyunk annak, hogy nemcsak erről van szó. Az irányítási rendszer átalakítása sokkal több kérdést vet fel és meggyőződésünk, hogy a mi társadalomtudományi intézményeink nyílt vitákban és polémiákban járulnak hozzá ezek tisztázásához, és elősegítik a gyakorlat számára a konkrét kiindulási alapok megfogalmazását. Ügy vélem, hogy éppen ezzel összefüggésben kell nagyra értékelni az SZKP alkotó, elméleti- megismeró és programadó tevékenységét e párt programja feladatait, a XXVII. kongresszus határozatainak és a központi bizottság kongresszus után tartott egyes üléseinek határozatait. És ezzel párhuzamosan teljesen nyílt és újszerű hozzáállását a naponta felmerülő kérdések és problémák megoldásához. Mindez számunkra a megismerés felbecsülhetetlen forrását jelenti, és sok tekintetben szilárdítja a mi irányvonalunkba és gyakorlati lépésekbe vetett hitünket. Azon lépésekébe, amelyeket meg akarunk valósítani és meg keil, hogy valósítsunk. Korántsem véletlen, hogy reformunk értelmezése alapvető vonásait tekintve megegyezik mindazzal, amire az átalakítás során a szovjet elvtársak törekednek. Tudatosítjuk, hogy történelmi szemszögből már harmadízben folyamodunk átalakításhoz, miközben az első kísérlet óta tulajdonképpen 30 év telt el. Közülünk sokan emlékeznek erre, ismerjük tehát azokat az okokat, hogy miért maradtak meg csak a kísérleteknél. Az okok abban rejlenek, hogy komoly ellentétek keletkeztek a harmadik ötéves terv tervezetében rögzített tárgyi fejlesztési szándékok és az irányítási rendszerre vonatkozóan elfogadott intézkedések lényege között. Ezt az ellentétet egészen egyszerűen oldották meg. A lehetséges alternatívák mélyreható elemzése nélkül viszMás okai voltak a hatvanas évek második felének kezdetén napirendre tűzött gazdasápi reformtól való visszalépésnek. Ma sem lehet vita tárgya, hogy léteztek mellette szóló indokok. Nem és nem is lehet vitatható az sem, hogy e reform eredeti tervezete - ahogyan pártunk XIII. kongresszusa elfogadta - megfelelt az ismeretek akkori szintjének és a szükségleteknek. Számos helyes és értékes elemet tartalmazott, amelyet a gyakorlat kihasználhatott és továbbfejleszthetett volna. Az 1986. évi események ezt a szándékot teljesen más politikai célokra használták fel. A reform eredeti tervezetét deformálták és lényegében lemondtak róla. Túlsúlyba került a korlátlan piac viszonyok, a szocialista tulajdon felaprózásának és a tervszerűség elvetésének koncepciója. Elsősorban azért emlékeztetünk ezekre a tényekre, hogy tudatosítsuk: mindkét kísérlet azt az objektív szükségletet jelezte, hogy népgazdaságunknak fokozatosan át kell térnie az intenzív fejlődés útjára. Nézetünk szerint ez fontos tanúlság, amelynek tükröződnie kell azon határozottságunkban, hogy maradéktalanul megvalósítsuk a gazdasági mechanizmus átalakításának jóváhagyott koncepcióját. Tükröződnie kell eltökéltségünkben, valamint abban, hogy nem hátrálunk meg a felmerülő akadályok, nehézségek és konfliktusok előtt. Nincs más választásunk, a mai gazdasági mechanizmus és irányítási rendszer érvényességének meghosszabbítása azt jelentené, hogy komolyan kockáztatnánk a CSKP XVII. kongresszusán kitűzött stratégiai irányvonal megvalósítását. Ez pedig következményekkel járna, elsősorban szociális téren és országunknak a nemzetközi életben betöltött szerepében is. Szükségszerűen konfliktusokat idézne elő. Végeredményben az elmúlt évben elért eredmények egyértelműen erre utalnak. Nem tagadhatjuk, hogy az emberek elégedetlenek a termelési és munkafolyamat ütemességének és folyamatosságának hiányosságai miatt, elégedetlenek azért, hogy gazdaságunk relatívan alacsony teljesítménye következtében a társadalom nem elégítheti ki érdekeit és szükségleteit olyan mértékben és olyan szinten, mint ahogyan arra szükségünk lenne. Gazdaságunk fejlődése az utóbbi időszakban azt mutatja, hogy egyre nehezebben érjük el kitűzött céljainkat, hogy minden lépésünk egyre nagyobb erőfeszítéseket, egyre több munkát, egyre több eszközt követel meg. Már hosszú ideje olyan problémák merülnek fel, mint a társadalmi munkatermelékenység növekedésének alacsony szintje, a nemzeti jövedelem képzésének aránytalanul magas energia- és alapanyag-szükséglete, a nemzeti munka hasznosításának nem kielégítő foka a nemzetközi árucserében. Ez elsősorban annak a következménye, hogy lassan, és nem megfelelő ütemben sajátítjuk el a termelésben és a fogyasztásban az új tudományos-műszaki ismereteket. A csehszlovák gazdaság elmúlt tízévi fejlődésének elemzése több olyan tényre mutat rá, amely megerősíti ezt a következtetést. Mindenekelőtt meg kell említeni a tiszta nemzeti jövedelem növekedésének lelassulását. Míg az 5. ötéves tervidőszakban a növekedés még 31,5 százalék volt, a 6. ötéves tervidőszakban már nem egész 20, a 7-ben pedig csupán 9,3 százalék. Ezzel párhuzamosan az abszolút növekmény is csökkent, az 5. ötéves tervidőszakban elért 80,5 milliárd koronáról a 6. ötéves tervidőszakban 75,5 milliárd koronára, és a 7. ötéves tervidőszakban 38,5 milliárd koronára. Ezeknek az irányzatoknak az elemzése során látnunk kell, hogy az elmúlt öt évben reagálnunk kellett a bonyolult külgazdasági feltételekre, el kellett hárítani kedvezőtlen következményeiket, saját belső forrásaink rovására is. Ezért a gazdasági növekedés alacsonyabb ütemének részben objektív okai voltak még akkor is, ha a fő ok a gazdasági növekedés intenzív tényezőinek nem elégséges kihasználása volt. Az egyes tényezők hatékonysága még csökkent is, ez elsősorban a termelési állóalapokra vonatkozik. Tíz év alatt hatékonyságuk annyira csökkent, hogy azonos állóalappal egynegyedével alacsonyabb nemzeti jövedelmet produkálunk. Tegyük fel, ha meg tudnánk tartani az állóalapok 1975. évi hatékonyságát, hozzávetőlegesen 430 milliárd korona értékű beruházást takaríthatnánk meg. Ez az összeg azonos a termelési szférában az elmúlt négy évben eszközölt építkezési beruházásokkal. Annak következtében, hogy a termelésben nem alkalmaztuk megfelelő mértékben a tudományosműszaki haladás eredményeit, és a beruházások műszaki-gazdasági színvonala alacsony volt, a munkatermelékenység üteme lelassult. Az 5. ötéves tervidőszakban a munkatermelékenység csaknem 27 százalékkal, a 6. ötéves tervidőszakban már csak 16,5 százalékkal, a 7. ötéves tervidőszakban pedig már csak 7,4 százalékkal növekedett. 1970 óta nem változott a termelési fogyasztásnak a társadalmi termékben való aránya, amely 61 százalék körül mozog. Ez azt tanúsítja, hogy még mindig nem sikerült megszüntetnünk a nemzeti jövedelem képzésének nagy tüzelőanyag-, energia-, nyers- és alapanyag-igényességét. Ez tükröződik a nemzeti jövedelem felhasználása területén az anyagi-műszaki alap átalakításának ütemében és minőségében, a nem termelési szféra szükségleteinek kielégítésében, az átlagos reálbérek növekedésében, és ennek következtében az egy főre eső fogyasztás növekedésében is. Tudatosítva, hogy le kell küzdeni ezeket és más problémákat, biztosítani kell a szociális és gazdasági fejlődés meggyorsítását, dinamikájának és minőségének javítását, pártunk XVII. kongresszusa határozatot hozott a gazdasági mechanizmus és az egész irányítási rendszer átalakításáról. A CSKP Központi Bizottságának Elnöksége tavaly december közepén megtárgyalta az átalakítás alapelveit, amelyeket január elején hoztunk nyilvánosságra. Ennek az a célja, hogy teret biztosítsunk társadalmunk alkotó erőinek, tegyük lehetővé, hogy minden erőnket teljes mértékben kihasználjuk a kongresszus által erre az ötéves tervidőszakra és távlatilag 2000- ig kitűzött célok elérésére. Kétségtelen, hogy az irányítási rendszer alapvető átalakítása szükségességének elsődleges okai belső fejlődésünkben és annak fontosságában rejlenek, hogy fel kell tárnunk társadalmunk fejlődése meggyorsításának új forrásait. Ugyanakkor tudatosítanunk kell, hogy ezeknek az okoknak nemzetközi összefüggései is vannak. Mindenekelőtt abban rejlenek, hogy az egész szocialista közösség fejlődésének új szakaszába lépett. Új dimenziókat kapott a szocialista közösség új arculatáért, hatásáért és vonzerejéért folytatott küzdelem. Közösen mindent meg akarunk tenni azért, hogy belátható időn belül behozzuk lemaradásunkat a fejlett tőkés országok gazdasági teljesítményével és munkatermelékenységével szemben. Napjaink kulcsfontosságú problémáinak megoldása már régen átlépte az egyes országok határát. Problémáink középpontjában a legkorszerűbb termelőerők fejlesztése áll. Ez fényt vet technológiai lemaradásunkra az egyes ágazatokban, de rámutat a lemaradás leküzdésének módjára is. A megoldás törekvésünk következetes internacionalizálásában rejlik. Ezt a hatalmas feladatot csakis közösen oldhatjuk meg. Más lehetőségünk nincs. Az is szükségessé teszi a szocialista országok közös erőfeszítéseit, hogy könyörtelen versenyben állunk a fejlett tőkés világgal. A verseny döntő területe a technológiai elsőségért folytatott küzdelem, mivel csakis a legfejlettebb tudománnyal és technikával összefonódva érvényesíthetjük és fejleszthetjük a szocializmus valamennyi történelmi előnyét. Erre kötelez bennünket forradalmi hagyatékunk, ez a kötelességünk önmagunkkal és a jövő nemzedékekkel szemben is. Kötelezettségeink vannak azokkal szemben is, akik társadalmi felszabadulásukért küzdenek, és akik számára a lehető legvonzóbbá kell tennünk a szocializmust. Ezért ismételten tudatosítjuk, nem elegendő, hogy a szocializmusnak jobb eszméi legyenek, mint a régi világnak, jobb eredményeket is el kell érnie. Erőt merítve a szovjet kommunisták XXVII. kongresszusának újszerű, ösztönző szelleméből, új harcba lépünk a szocializmus teljesítőképességének növeléséért. A szükséges lépések és intézkedések fontosságát megsokszorozza az a nyomás, amelyet minden téren a világimperializmus és főleg az Egyesült Államok a szocializmusra gyakorol. Fokozza a konfrontáció politikáját, sokoldalú diszkriminációval, a fegyverkezést kikényszerítésével, és az ezzel járó kiadások növekedésével akarja bonyolultabbá tenni és megfékezni a szocialista országok fejlődését. Ez is oka annak, hogy a szó szoros értelmében követelményként áll előttünk annak szükségessége, hogy emeljük a gazdaság szervezettségének, teljesítményének és hatékonyságának színvonalát. Elvtársak, az alapvető változások szükségének egységes megítélése még nem jelenti, hogy egységes elképzeléseink vannak arról, mi legyen a változások lényege. A nézetek egyesítéséhez alapul kell szolgálnia a gazdasági mechanizmus átalakítására vonatkozó dokumentumnak. Meghatározza az alapvető irányokat és tartalmat, valamint azt is, hogyan kell az alapelveket lebontani és alkalmazni a gazdaság gyakorlatában. Komplex értelmezésével magába foglalja a népgazdaság működésének valamennyi kulcsfontosságú problémáját. És nemcsak azt. Az átalakulás következményei érintik a társadalmi élet többi területét is, és valamennyi területen új követelményeket támasztanak. Szüntelenül szem előtt kell tartanunk a kölcsönös összefüggéseket a gazdaság, politika, kultúra, ideológiai nevelőmunka és erkölcs között. Ezért számolni kell azzal, hogy az irányítási rendszer átalakítása hatással lesz a politikai rendszer, az ideológiai munka további tökéletesítésére és a társadalmi erkölcs pozitív változásaira. Megköveteli, hogy változások menjenek végbe a szocialista állam, a Nemzeti Front valamennyi szervezete, a nemzeti bizottságok, de ugyanúgy a kommunista párt és valamennyi szerve tevékenységében. Elvtársak, amikor a gazdasági mechanizmusról beszélünk, olyan látszat keletkezhet, mintha ebben látnánk a gyors fejlődés automatikus biztosításának és a gazdaságunkban tapasztalható negatív jelenségek kiküszöbölésének egyedüli eszközét. Tudjuk, hogy nem automatikusan ható, mindent befolyásoló eszköz, és az átalakítás után sem lesz az. Szerepét nem abszolutizáljuk. Teljes mértékben ÚJ 3 A (Folytatás az 5. oldalon) 1987.
