Új Szó, 1987. január (40. évfolyam, 2-25. szám)
1987-01-30 / 24. szám, péntek
A gazdasági mechanizmus átalakításának kérdései JSZÚ 3 87. I. 30. Ľubomír Štrougalnak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, szövetségi miniszterelnöknek előadói beszéde az 1987. január 27-én megtartott prágai országos aktívaértekezleten Elvtársak! Mindannyian megismerkedtünk azokkal a határozatokkal, amelyeket Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának 4. ülése fogadott el. Teljes mértékben megértettük azoknak a követelményeknek élesen bíráló szellemét és rendkívüli sürgősségét, amelyeket pártunk központi bizottsága a kormányszervek és a gazdasági szféra vezetőivel szemben támasztott. Ebben a bíráló értékelésben kifejeződik az elégedetlenség azzal kapcsolatban, hogy a CSKP XVII. kongresszusán elfogadott határozatok teljesítése gazdasági és szociális területen nem felel meg az elvárásoknak, sem a tényleges lehetőségeknek. Az elmúlt napokban közlésre került a statisztikai hivatal jelentése a gazdasági és szociális fejlődés elmúlt évi eredményeiről. A nemzeti jövedelem 3,4 százalékkal növekedett, amivel megközelítettük a tervezett színvonalat. Ezt főleg az ipari és az építőipari termelés gyorsabb ütemű növelésével értük el. Az elmúlt évi gazdasági fejlődés mélyebb elemzése azonban arra mutat, hogy gazdaságunk egyes, sok esetben már tartósan fennálló problémáinak kiélezettsége nem csökken, hanem egyes területeken állandósult, sőt fokozódik. Ez a megállapítás elsősorban a hatékonyság és a minőség nem kielégítő mértékű javulására, a beruházások területén előforduló hiányosságokra, a termelés anyagi-műszaki ellátásában fennálló helyzetre, valamint a készletekkel való gazdálkodás területére vonatkozik. Ide tartozik azonban a nem szocialista országokba irányuló kivitelünk, valamint egész innovációs aktivitásunk kérdése is. A termelési folyamat irányításának és szervezésének alacsony színvonala, a folyamatosságban, az ütemességben és a kiegyensúlyozottságban bekövetkező zavarok, valamint a belkereskedelmi ellátás fogyatékosságai, főleg iparcikkekből, ilyen vagy olyan formában kihatnak az emberek életére, erősen megnyilvánulnak a társadalom tudatában és érzéseiben, s kedvezőtlenül hatnak. Erről tárgyalt a kormány az elmúlt év végén tartott rendkívüli ülése is, amely az 1986-os év előzetes eredményeivel, valamint az 1987-es évbe való belépéssel foglalkozott, figyelembe véve a CSKP KB 4. ülésén elfogadott határozatokat. Az elmúlt évi eredmények értékelése során mellőzni kell azokat a szokványos szempontokat, amelyek csupán a terv teljesítésének százalékokban, illetve mennyiségi mutatókban való kifejezésére terjednek ki. Tudjuk, hogy az ipari, mezőgazdasági és építőipari termelés mennyiségi feladatait teljesítettük, sót egyes vonatkozásokban túlteljesítettük, ugyanígy a szocialista országokba irányuló kiviteli feladatokat is. Távol áll tólünk, hogy ezt a tényt ne vegyük figyelembe, s ne értékeljük a becsületes emberek jó munkáját. Ez bizonyára az összesített eredmények tiszteletre méltó részét képezi. De a jelenlegi időszakban, a párt XVII. kongresszusa után feltehetjük a kérdést, hogy ez-e a legfontosabb kritérium, a legfontosabb szempont, melynek érvényesítésére a párt, annak központi bizottsága és a kormány törekszik? Ha az elmúlt évi eredmények értékelésekor feltesszük a kérdést - és ezt nem kerülhetjük el -, hogy az elmúlt év mivel segítette elő a gazdaság intenzifikálását, azt állapíthatjuk meg, hogy lassú volt a haladás. Erre a tényre a párt központi bizottságának főtitkára, Husák elvtárs is rámutatott a CSKP KB 4. ülésén elhangzott beszámolóban, amikor kijelentette: ,,az a legkomolyabb probléma, hogy nincs biztosítva az intenzifikálás szükséges üteme.“ Ebben a tekintetben nem értük el a feltételezett eredményeket, s nem lehetünk ezekkel elégedettek.. Abból kell kiindulnunk, hogy a népgazdaság fejlesztésére fordított növekvő befektetések nem vezetnek a gazdasági hatékonyság szükséges növeléséhez, nem valósítják meg a kellő időben és minőségben a korszerűsítések és a rekonstrukciók szükséges programjait a gazdaság kulcsfontosságú szakágazataiban. Nem értük el az anyagráfordítási költségek tervezett csökkentését. Az iparban például az évi terv a fajlagos anyagráfordítási költségek 1,3 százalékos csökkentését irányozta elő, s a valóságban ennek a-felét sem sikerült elérni. A termelési állóalapok terjedelme 5,7 százalékkal növekedett, de hatékonyságuk nem éri el a tervezett színvonalat. Miközben 0,7 százalékkal nőtt a termelési szférában dolgozók létszáma (az egész népgazdaságban 1 százalékkal), ugyanakkor a társadalmi munkatermelékenység csak 2,7 százalékkal növekedett, így a nemzeti jövedelem növelésében képviselt részaránya csak nem egészen 80 százalékot ért el, vagyis mélyen a CSKP XVII. kongresszusán előirányzott színvonal alatt maradt. A beruházási szállítások terjedelme állandóan növekszik, de ez nem gyakorol hatást az építési határidők lerövidítésére, vagy a korszerűsítés ütemének meggyorsítására. Főként az elmúlt évben folytatódott tovább a készletek aránytalan mértékű növekedése, ezek az előirányzott csökkenés helyett további több mint 18 milliárd korona értékben növekedtek. Az ipari termelés szerkezeti összetételének fejlődése eltért az állami terv célkitűzéseitől, az anyag- és energiaigényes ágazatok gyorsabb ütemben növekedtek. Újból csökkent a kivitel a nem szocialista országok igényes piacaira, s tovább növekedett benne a nyers- és alapanyagok részaránya. Ráadásul tovább romlott az ide irányuló kivitel gazdasági hatékonysága. Az ipari vállalatok negyedrésze nem teljesítette a bruttó termelési tervet, s a vállalatok több mint 27 százaléka a módosított saját termelési értékre vonatkozó feladatokkal sem birkózott meg. Az 1985-ös évhez viszonyítva a terv teljesítésében fokozódtak az egyenlőtlenségek. Az ipari termelés összesített tervének túlteljesítése mellett ezeknél a vállalatoknál 7,2 milliárd koronát elérő kiesés következett be a saját termelési érték tekintetében, s ennek csaknem a fele a CSSZK Ipari Minisztériumához tartozó vállalatokra jut. Ebben a reszortban rendhagyó volt az elmúlt évi fejlődés. A cseh és a szövetségi kormányban, valamint a cseh tervbizottságban a terv teljesítésében tapasztalt több évi lemaradás után bizonyára túlbecsültük az ipari termelés növelésében rejlő lehetőségeket. Annak ellenére, hogy a vállalatok többségénél a dolgozókollektívák nagy igyekezetei fejtettek ki ebben az irányban, az 1986. évi állami terv döntő mutatóit nem sikerült teljesíteni. Ezért a reszortban fennálló gazdasági-politikai helyzet konszolidálása érdekében megfelelő intézkedéseket tettünk, s felülvizsgáltuk az 1987. évi állami tervet. Jogosan elvárjuk azonban, hogy a reszortban, a termelési-gazdasági egységekben és a vállalatoknál olyan operatív és hosszú távú fejlesztési programokat dolgozzanak ki, amelyek lehetővé teszik az újonnan meghatározott terv túlteljesítését, s igy minimálisra csökkentik az ötéves tervre gyakorolt kedvezőtlen hatását. Okozati összefüggések Az egész népgazdaságban a lassú haladásunk fő okát, főleg a stratégiai irányvonal megvalósításában, az új minőségű gazdasági növekedés elérésében, szubjektív jellegű tényezők képezik. Ezek főleg az irányítás különböző szintjein hozott döntések alacsony színvonalában, a nem kielégítő termelési és munkafegyelemben, a felelőtlenségben, a saját problémák nem eléggé energikus megoldásában, az elavult irányítási módszerekhez való ragaszkodásban, valamint a munkaszervezés fogyatékosságaiban rejleoek. Ismételten hangsúlyozom, hogy ezek a fogyatékosságok az irányítás minden szintjére, tehát a központra is vonatkoznak. A belső és a külső feltételek reális felméréséből ugyanis egyáltalán nem lehet arra következtetni, hogy a 8. ötéves tervidőszakra előirányzott célok aránytalanul magasak lennének. Az említett fogyatékosságok azonban a jelenlegi gazdasági mechanizmus alacsony fokú hatékonyságából is következnek. Ennek egyik megnyilvánulását képezi az a tény, hogy az irányítás egész tengelye szinte csak másodrendű jelentőséget tulajdonít az újratermelési folyamat minőségi oldalainak. Az állami és gazdasági apparátusban dolgozók egy része még mindig csak tonnákban, méterekben,; vagy a bruttó termelés sok milliós koronaértékében gondolkozik, s nem arra fordítja a figyelmet, hogy hogyan és mennyiért, milyen minőségben termelnek; egyszerűen, miként tartunk lépést a fogyasztói követelményekkel, azokkal a követelményekkel, amelyeket a termelési vetélytársak könyörtelenül diktálnak a külföldi piacokon. A vállalatok értékelésénél a mennyiségi szempontokhoz való megrögzött ragaszkodás jelentős népgazdasági károkhoz vezet. Habár gazdaságunk az alapanyagok, a félkész- és késztermékek szempontjából aránytalanul nagy készletállománnyal termel, mégsem javul az anyagi-műszaki ellátás. Népgazdasági károk következnek a készletek előnytelen összetételéből is, ami a nem keresett és gyenge minőségű termékek nagy részarányában jut kifejezésre. E termékek számára nehéz és nehéz lesz megfelelő piacot találni. Az ilyen termelésnek számunkra nincs értéke, habár néhol a termelési mutatók száz százalékos teljesítését támasztotta alá, s lehetővé tette a jutalmak és a prémiumok kifizetését. Tekintettel arra, hogy a készletek tetemes meny- nyiségú forrást kötnek le, időszerű feladattá vált ezek felszabadítása is. E probléma megoldására összpontosított figyelmet kell fordítani minden irányítási szerv részéről, beleértve a központi szerveket is. A siker az állami bank, a pénzügyminisztérium és a tervbizottságok aktív‘hozzáállásától, valamint az ágazati minisztériumok és a vállalati szféra energikus eljárásától függ. Az intézkedéseknek arra kell irányulniuk, hogy azok a vállalatok, amelyek akár mint szállítók, akár mint megrendelők kisebb terjedelmű készletekkel dolgozzanak, nagyobb előnyökben részesüljenek azokkal szemben, amelyek ezzel ellentétben befagyasztják a készleteket. A tartósan érvényesülő mennyiségi szemléletnek azonban a készletek növekedése mellett egy további árnyoldala is van. Deformálja termelésünk szerkezeti összetételét. Nem sikerül elérnünk az energia- és anyagigényes termelés részarányának csökkentésére kitűzött célokat. További égető probléma, amelyről a párt központi bizottságának 4. ülésén is szó esett, a termelés és általában véve a munka nem kielégítő minőségi színvonala. Erre a kongresszus is sürgetően figyelmeztetett. Ennek ellenére a gazdasági szféra reagálása nincs összhangban e követelmény jelentőségével. Még mindig annyira érezhetőek a rossz minőségű termelésből eredő veszteségek, hogy nem engedhetjük meg magunknak ezek egyszerű tudomásul vételét. Az ellenőrzési szervek például a nem kielégítő minőség miatt visszatartják kiviteli szállítmányaink 20 százalékát, s a belpiacon néhány árufajta esetében még nagyobb arányukat is. A selejtes termelésből származó veszteségek szintén nagy összegeket tesznek ki. Ezért a kormányban a CSKP KB Elnökségének az ajánlása alapján olyan intézkedéseket fogadtunk el, amelyekkel gátat kell vetni ennek az egészségtelen folyamatnak, s a helyzet gyorsabb javulását kell elérni a következő irányokban: az eddiginél nagyobb figyelmet kell összpontosítani a technológiai fegyelem szilárdítására; olyan gazdasági büntetések kerülnek bevezetésre, amelyek kihatással lesznek a vállalati alapokra; az intézkedések szigorúbban fogalmazzák meg a vezető dolgozók személyi felelősségét és a káderügyi következményeket. A rossz minőségű termelésből származó veszteségek ezután kétszeresen mutatkoznak meg a vállalat pénzügyi gazdálkodásában, egyrészt a költségekben, másrészt a nyereséget csökkentő utólagos elvonásokban. Emellett a kormány felhatalmazta a Népi Ellenőrzési Bizottságot a független külső minőségi ellenőrzés végzésére. Ehhez rendkívüli jogkörrel is ellátta. Ennek érvényesítésére azokban a szervezetekben kerül sor, amelyek termékeinél komoly minőségi fogyatékosságok fordulnak elő, főleg a belkereskedelem ellátására és a kivitelre gyártott termékeknél. E rendkívüli jogkör lényege abban rejlik, hogy a Népi Ellenőrzési Bizottság észrevételei alapján sor kerülhet a termékek forgalmazásának vagy gyártásának leállítására, esetleg az áraik csökkentésére, vagy különleges eljárás bevezetésére. Ilyen esetben az ellenőrzött szervezet vezető dolgozói elveszítik a jogukat az évi jutalmak és a gazdasági eredményekből való részesedés kifizetésére. Ez a döntés nem felel meg ugyan az irányítási rendszer fejlesztésére vonatkozó elképzeléseinknek, de az adott helyzetben szükségesnek mutatkozik, mert a termelésben, a kereskedelemben és a szolgáltatásoknál annyira elterjedt a minőségi fogyatékosságok iránti elnéző, megalkuvó viszonyulás, hogy ebben a légkörben gyökeres beavatkozásra van szükség, s érezhetően kell büntetni a rossz minőségű termelésből származó veszteségek okozóit. Bízunk benne, hogy a minőségről való gondoskodás, a selejtes termelésből származó veszteségek rendszeres csökkentése minden felelős dolgozó közös ügyévé válik, s hogy alapvető fordulatot sikerül elérni ebben az irányban. Szerepet játszik ebben az állami minőségellenőrzésről készülő új törvény is. A minőség kérdései szorosan összefüggnek a szállítói-megrendelői kapcsolatok színvonalával. Az utóbbi időben a gazdaságnak talán egyetlen más területe sem részesült annyi bírálatban, mint ez. Tulajdonképpen nincs is olyan megrendelő, aki ne panaszkodna szállító partnereire. Az ilyen bírálatok során azonban nagyon kevés megrendelő ismeri be, hogy ó maga milyen zavarokat idézett elő másoknál. A felelősségnek az ilyen másokra való általános átruházása azonban nem vezet semmiféle megoldáshoz. Az elmúlt év folyamán, s az 1987. évi terv előkészítése során a központi szervek sem fordítottak kellő figyelmet ezekre a kérdésekre. Ezen változtatni kell. Alapjában véve arról van szó, hogy anyagi és pénzügyi vonatkozásban folyamatos összhangot érjünk el a termelés és a fogyasztás között, ami egyaránt vonatkozik a belkereskedelmi szállításokra, a termelői fogyasztásra, a kiviteli vagy a beruházási szállításokra. Ugyanakkor arról is szó van, hogy a hazai termelés összhangban legyen a behozatallal, vagyis létre kell hozni a szükséges forrásokat a behozatal fedezésére. E viszonyok eddigi nem kielégítő fejlődésének az oka elsősorban belső gazdasági egyensúlyunk helyzetében rejlik. Állandóan növekszik az ellentét a rendelkezésre álló pénzalapok nagysága, valamint a termékek, a munka és a szolgáltatások kínálata között. A szervezeteknek nyújtott hitelek a nemzeti jövedelemnél kétszer gyorsabb ütemben növekednek. Ilyen helyzetben azon sem csodálkozhatunk, hogy a szállítói-megrendelői kapcsolatok területén a beszerzési láz, a könyöklés és a megvesztegetés légköre uralkodik, s nem hat megfelelő nyomás a szállítók munkájának a javítására. A központi szervek és a bank részéről ezért lényegesen meg kell szigorítani a vállalatok pénzügyi ellátásának a feltételeit, s csökkenteni kell a nyújtott hitelek terjedelmét is. A pénzügyi forrásokhoz való eddigi, aránylag könnyű hozzájutás volt az egyik oka annak is, hogy alacsony hatékonyságú beruházások valósultak meg, meghosszabbodtak az építkezési határidők, növekedtek a megkezdett építkezések kivitelezési költségei, s nem sikerült elérni a tervezett gazdasági és műszaki paramétereket. E jelenségeknek természetesen több okuk is van, beleértve a gyakran szükségtelen előírások beláthatatlan sokaságát. E probléma megoldását az is sürgeti, hogy ezek a beruházások hosszú időre meghatározzák a gazdaság teljesítményét. Ezért ezen a területen is energikus beavatkozásokra van szükség. A kormány olyan intézkedéseket készít elő, amelyek hatékonyabban gátat vetnek az ilyen fogyatékosságoknak, a rendetlenségnek, a büntetést érdemlő fegyelmezetlenségnek mind a beruházók, mind pedig a kivitelezők és a műszaki tervezők részéről, s egyúttal meghatározzák a hatékony beruházási döntések feltételeit is. Csak ésszerű beruházásokkal A beruházások területén fennálló nem kielégítő helyzet arra kényszerít bennünket, hogy az idén az új beruházások megkezdésének átmeneti korlátozásával számoljunk, esetenként pedig az olyan tervek megvalósításának leállítására is sor kerül, amelyek átlagon aluli hatékonyságot eredményezhetnek, vagy megtérülésük hosszú távú. Minden beruházónak saját szervezete sikeres fejlődése érdekében gondosan felül kell vizsgálnia bármilyen beruházási akció megkezdésének indokoltságát, mert minden elhibázott beruházásból tartós veszteségek származnak az egész társadalom, a kollektíva és az egyén számára. Egyúttal nemcsak engedélyezni, hanem ösztönözni is akarjuk az olyan beruházásokat, amelyek főleg ésszerűsítő és korszerűsítő jellegűek, amelyek bizonyítottan gyorsan megtérülnek, s a nemzeti jövedelem gyors növeléséhez vezetnek. Azzal számolunk, hogy a Csehszlovák Állami Banknak a szigorított gazdasági hitelpolitika ellenére is mindig lesznek eszközei az ilyen gazdaságilag alaposan megindokolt akciók beruházási hitelekkel való ellátására. Az 1986-os évben a személyi fogyasztás alapjában véve a tervezett ütemben növekedett. Az említett problémák és fogyatékosságok, valamint más körülmények miatt azonban nem lehetünk elégedettek az árucikkek és a szolgáltatások összetételével és minőségi színvonalával. Mindannyian tudjuk, hogy a belső piac ellátottsága elmarad a kor szükségleteitől. Különösen szembetűnő fogyatékosságok vannak a fogyasztási iparcikkek kínálatában, ahol a termelés és a kereskedelem már hosszú idő óta nem tudja kielégíteni a keresletet egyes nemzetközi viszonylatban standard jellegűnek számító iparcikkekből, például fagyasztókból, színes tévékészülékekből, s a fogyasztási elektronika egyes progresszív termékeiből. Emellett egyes szokványos árucikkekből sem sikerül biztosítani a folyamatos ellátást, a kívánt választékot és minőséget, főleg a műszaki paraméterek és az esztétikai tulajdonságok szempontjából. Ezekkel a kérdésekkel mind a kormányban, mind az irányítás alacsonyabb szintű láncszemeiben, ebből a kritikai szemszögből, és a CSKP KB 4. ülésének bíráló álláspontjából kiindulva kell alaposan és gyorsan foglalkozni. Elvtársak! Szem előtt kell tartanunk, hogy az említett fogyatékosságok következetes elhárítása nélkül olyan helyzet következhetne be, amelyben már a nemzeti jövedelem termelésének felújított dinamikája sem lenne elégséges az életszínvonal növeléséhez, s az ország szociálpolitikai légkörének javításához. Ezért minden erőnket az idei évre előirányzott feladatok teljesítésére kell fordítanunk. Továbbra is ragaszkodnunk kell ahhoz az elhatározásunkhoz, hogy az elmúlt évi kiesések döntő részét már az idén kiegyenlítsük. Egyelőre azonban még az 1987- es állami terv céljai sincsenek teljes mértékben biztosítva a gazdasági tervekben. A fő problémák továbbra is egyre inkább a gazdaságfejlesztés minőségi vonatkozásaiban jelentkeznek. A szövetségi kormány feladatul adta a minisztereinek, hogy ebben a hónapban és a következő hónap folyamán személyesen gondoskodjanak a hatáskörükbe tartozó termelési-gazdasági egységeknél és vállalatoknál az idei terv feladatainak, valamint a tervidőszak minden további évére vonatkozó feladatok sikeres teljesítéséhez szükséges reális feltételek kialakításáról. A jelenlegi sürgős problémák megoldását a központi szervek céltudatos munkájával is elő kell segíteni, de egyúttal arra is szükség van, hogy a termelési-gazdasági egységek és a vállalatok is kibontakoztassák saját kezdeményezésüket, amelyek fokozatosan nagyobb jogkörrel és felelősséggel lesznek ellátva saját hatékony fejlődésükben. Arra van szükség, hogy képesek legyenek kidolgozni saját fejlesztési programjaikat és terveiket, s anyagilag is felelősséget viseljenek ezek megvalósításáért. Ehhez azonban arra van szükség, hogy legyen elképzelésük saját hosszú távú fejlődésükről, a termelés korszerűsítéséről, a KGST-országok szervezeteihez fűződő közvetlen kapcsolatok kialakításáról, a tudományos-műszaki fejlesztésre vonatkozó feladatok kiválasztásáról és megoldásáról, a termékek műszaki-gazdasági színvonalának emeléséről és más kérdésekről. Mindez egyre jobban megköveteli „saját" termelési szakágazatuk múszaki-gazdasági helyzetének tökéletes ismeretét a minket körülvevő világban. Saját helyzetünket állandóan össze kell hasonlítanunk a szocialista integráció keretében kibontakozó fejlődéssel, valamint a kapitalista termelők közti éles konkurencia alakulásával. Elvtársak! Habár a jelenlegi időszakban a 8. ötéves tervből eredő közvetlen feladatok, s megoldásuk problémái kerültek az előtérbe, egy pillanatra sem feledkezhetünk meg arról, hogy ugyanilyen figyelmet kell fordítanunk a távlati kérdésekre is. Ez nemcsak a központ ügye: az egész irányítási szférának be kell kapcsolódnia a hosszú távú gazdasági és szociális stratégia kidolgozásával kapcsolatos munkákba, beleértve a termelési-gazdasági egységeket is, (Folytatás a 4 oldalon)
