Új Szó, 1987. január (40. évfolyam, 2-25. szám)
1987-01-29 / 23. szám, csütörtök
Mihail Gorbacsov elvtárs beszéde az SZKP KB ülésén (Folytatás az 5. oldalról) a kormány foganatosít az irányítás reformjával kapcsolatban, és egyre aktívabban kapcsolódik be a gyakorlati megvalósításukba. Már-sok hasznos kezdeményező javaslatot eredményesen valósítanak meg. A leningrádiaknak és a harkoviaknak az ipari vállalatok többmúszakos üzemeltetésével kapcsolatos tapasztalatai terjednek és már meghozzák első gyümölcsüket. Közvetlenül Leningrádban és az egész területen gyakorlatilag az összes fontos vállalat áttért a kétvagy többmúszakos termelésre. Ez lehetővé tette, hogy csaknem 50 ezerrel növeljék a második műszakban dolgozók számát. Most jobban használják ki és gyorsabban újítják fel az állóalapokat. A munkahelyeken összesen 350 ezer négyzetméternyi terület szabadult fel és 120 ezer négyzetméternyivel csökkentek az új építkezések iránti igények. Előzetes becslések szerint ezáltal több mint 100 millió rubel értékű beruházást takarítunk meg, ennek nagy részét lakások és más szociális létesítmények építésére használhatjuk fel. Azoknak a társulásoknak és vállalatoknak a vezetői és szakemberei is alkotó hozzáállást tanúsítanak, amelyek a volgai autógyár, és a szumszki Frunze gépgyár példáját követve az év elejétől áttértek az önálló elszámolásra és az önfinanszírozásra. A gazdálkodás új módszereinek érvényesítésével kapcsolatban érdekes tapasztalatokat szereztek a belorusz vasút és más vasutak dolgozói, ami lehetővé tette, hogy ez az ágazat jobb mutatókat érjen el és növelje munkateljesítményét. Ukrajnában több területen a dolgozókollektívák leleményességet és vállalkozó kedvet tanúsítottak a források megtakarítására irányuló mozgalom kibontakoztatása során. Támogatni kell a bányászok és kohászok azon munkabrigádjainak kezdeményezését, amelyek a tervfeladatok határidő előtti teljesítése érdekében tárják fel a tartalékokat. Jó példát mutatnak a szverdlovszki, lipecki és más városok kollektívái a lakásprobléma és más szociális kérdések megoldásában. Vidéken egyre többen termelnek gabonát és más növényeket az ipari technológiák segítségével. A kolhozokban és szovhozokban hozrascsot-kollek- tívákat szerveznek, amelyek növelik a mezőgazdasági termelés és a gazdálkodás hatékonyságát. Ennek ellenére nyíltan meg kell mondani, hogy a korszerű gazdálkodási módszerek és hozzáállások elsajátításának folyamata nehezen, ellentmondásosan valósul meg, nem mentes a múlt egészségtelen jelenségeitől és ezek megismétlődésétől. Ezt tanúsítja szemléltetően az áru állami átvételének bevezetése. Sok kollektíva tudatosította ennek az intézkedésnek a rendkívüli jelentőségét és jól felkészült a munkavégzés új feltételeire. Munkájuk eredményes, még akkor is, ha nem problémamentes, megszilárdul a munkafegyelem és javul a termékek minősége. Egyes dolgozók azonban megijedtek a nagy. igényektől. Ahelyett, hogy nekilátnának és javítanák a minőséget, magukat és másokat is a lehetséges bonyodalmakkal, konfliktusos helyzetekkel, sót, az üzem termelésének leállításával ijesztgetik. Elvtársak, nem akarom a helyzetet leegyszerűsíteni. Egy azonban világos: mi, kommunisták és az összes szovjet ember nem tűrheti tovább, hogy sok vállalat évek óta teljesen elavult termékeket gyárt, ami komoly szemrehányásokat vált ki a fogyasztók részéről, és fékezi az ország tudományos-műszaki haladását. Nagy munkába fogtunk és kötelességünk, hogy ezt végigcsináljuk. A gazdálkodás gazdasági módszereire való áttérés, a társulások és vállalatok jogainak bővítése új helyzetet teremt a minisztériumok és a központi szervek számára. 1986-ban a központi bizottság júniusi ülésén már tárgyaltunk munkastílusuk és módszerük átalakításáról. Mi történt azóta? A minisztériumok és központi szervek munkájában változások mennek végbe, ha lassan is, és nem fájdalom nélkül. Az ágazatok vezetői közvetlenül részt vesznek az arra vonatkozó javaslatok kidolgozásában, hogy az egyes vállalatok térjenek át a gazdálkodás új feltételeire. Nagyobb figyelmet fordítanak a tudományos-műszaki politikára, a vállalatok rekonstrukciójára és a mai követelményeknek megfelelő termelésre való áttérésre. Tehetséges emberekkel erősítettük meg egyes ágazatokat, és azok láncszemeit. Többnyire határozott szakemberek kerültek vezető posztra, akik új módon akarják megszervezni a munkát és érvényesíteni a korszerű munkamódszereket. Ezt folytatni kell, aktívan tökéletesíteni a minisztériumok és a központi szervek apparátusának tevékenységét, megerősítve ezeket a szerveket kezdeményező, felsőfokú végzettséggel rendelkező káderekkel. Ugyanakkor tanúi lehetünk annak, hogy a minisztériumok és a központi szervek munkájában a párt és a kormány határozatainak megvalósítása során megtűrik a huzavonákat és a felelőtlenséget. Mintha az apparátus a régi tézisek és rendeletek befolyása alatt állna, maradi módszerek szerint dolgozik és nem akar lemondani jogairól. Elvtársak, nem először figyelmeztetjük a minisztériumok és a központi szervek apparátusát, vezetőit és dolgozóit, hogy alapjában meg kell változtatniuk tevékenységüket. Ezzel lehetővé tesszük, hogy valamennyien bekapcsolódjanak a munkába és elsajátítsák az új hozzáállásokat. Nem tűrhetjük azonban meg, hogy valamelyik minisztérium vagy dolgozói tétlenek legyenek, sót, akadályozzák az átalakítást. Ezen a tanácskozáson is figyelmeztetnünk kell erre. mivel az állam és a nép érdekeiről, fontos politikai kérdésekről van szó. Nem lesz fölösleges felidézni Lenin szavait, miszerint az apparátus a politikáért van... és nem a politika az apparátusért. Új feltételeket teremt a káderek számára a külgazdasági tevékenység átalakítása, az a tény, hogy sok minisztérium és társulás jogot kapott, hogy közvetlen kapcsolatot kössön a külföldi piacokon és valamennyi vállalatnak jogában áll, hogy közvetlen kooperációs kapcsolatokat kössön a partnerekkel a szocialista országokból. Az ágazati minisztériumok már régen erre törekedtek. Szem előtt kell tartani azonban azt, hogy az eredményes külgazdasági tevékenység elképzelhetetlen a tudomány és technika eredményeinek aktív kihasználása, a káderek megfelelő felkészítése, az új piacok megszerzése stb. nélkül. Az új lehetőségek kihasználásának legfontosabb feltétele, hogy világszínvonalú, kiváló minőségű termékeket kezdjünk gyártani. A határozat jóváhagyása után sok időt és erőt fordítottunk különféle szervezeti kérdések megoldására, a külkereskedelmi szervezetek és az ágazati irányítószervek jogainak, kötelességeinek és kapcsolatainak meghatározására. A szervezés ideje azonban már véget ért. Át kell most térni a gyakorlati tettekre, határozottabban kell hozzálátni a külgazdasági kapcsolatok megkötéséhez a külföldi partnerekkel, elsősorban a szocialista országokból. Amint már mondottam, a gyorsítás stratégiájának sikere elsősorban attól függ, hogyan valósítjuk meg a tudományos-műszaki haladás feladatait, hogyan tudjuk összekapcsolni a szocializmus előnyeit a tudományos-technikai forradalom eredményeivel. A reális eredmények a tudományos ismeretek szintjétől, az egészen új gépekre és technológiákra váltható, a tudomány és technika fő területein haladást elősegítő egyedi gondolatok érvényesítésétől függnek Az átalakítás ezt a stratégiai feladatot állította a tudomány elé. Teljesítése során mindennek jelentősége van- a diákok felvételétől a főiskolákra, a szakemberek képzésének minőségén keresztül egészen a tudományos akadémiának tehetséges tudósokkal való megerősítéséig, a tudományos diákkörök munkájától az élenjáró akadémiai és ágazati intézetek kutatási programjáig, a tudósok kollektíváiban uralkodó alkotó légkörtől a tudomány szervezésének és ösztönzésének leghatékonyabb módszeréig. Rendkívüli jelentősége van ma a tudomány és a termelés integrációjának. Ezen a téren fontos szerepük van az ágazatközi tudományos-műszaki komplexumoknak. Már több mint húsz alakult meg. Nagy reményeket fűzünk tevékenységükhöz, hogy meggyorsítják az új gondolatok kidolgozását, főleg a tudományos-műszaki eredmények alkalmazásával kapcsolatban. Ezért nagyobb figyelmet kell fordítani az ágazatközi tudományos-műszaki komplexumok munkájára. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Elnökségének, az illetékes minisztériumoknak és központi szerveknek kötelességük, hogy megteremtsék számukra mindazt, ami szükséges, segítsék őket és sokoldalúan támogassák hatékony tevékenységüket. Rendkívül égetőek és sok szempontból megoldatlanok az olyan fontos kérdések, mint az akadémiai, főiskolai és ágazati tudomány egybehangolása, a természettudományok, a műszaki tudományok és a társadalomtudományok erőfeszítéseinek integrációja, a komplex kutatások, az alapvető problémák kitűzésének mélysége és a konkrét feldolgozás hatékonyságának növelése. Az ülés nevében el szeretném mondani tudósainknak és az összes tudományos dolgozónak: a tudománynak sok téren önmagát kell átépítenie, hogy az átalakítás aktív részvevőjévé váljon. Az élet haladásra ösztönöz bennünket. Aki nem áll a tudományos gondolkodásmód élére, azt kockáztatja, hogy minden téren lemarad. így veti fel ezt a kérdést jelenünk, amely a tudományban és a technikában olyan mélyreható változásokat hozott, amilyeneket az emberiség eddig nem ismert. A pártbizottságokat, minisztériumokat, központi és gazdasági szerveket ez arra kötelezi, hogy kellő figyelmet szenteljenek a tudomány igényeinek, vagyis a tudományt állandóan hatékony támogatásban kell részesíteni. Tudjuk, hogy a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Elnökségének és személy szerint Gurij Marcsuk akadémikusnak, az akadémia elnökének e tekintetben érdekes ötletei és indítványai vannak. Biztosíthatom önöket arról, hogy ezek támogatásra találnak a központi bizottságban és a kormányban is. A társadalmi-gazdasági, a tudományos-műszaki és szellemi előrelépés távlatai sok tekintetben az oktatás rendszerével és minőségével függnek össze. Hozzáláttunk az általános műveltséget nyújtó iskolák és a szakközépiskolák reformjához. Nyilván önök is tudják, ez nem halad könnyen, és éppen ezért szükség van arra, hogy minden irányban lankadatlan figyelmet szenteljünk a reformnak- kezdve az iskolák anyagi-műszaki bázisának a megszilárdításától egészen az oktatás és a nevelés tartalmáig, formájáig és módszeréig. Határozatokat hagytunk jóvá az egyetemi és szakközépiskolai oktatási rendszer átalakításáról, az egyetemi oktatók bérének, valamint az aspiránsok és a diákok ösztöndíjának az emeléséről. Mindez kedvező feltételeket teremt a tudomány és a termelés gyorsabb ütemű fejlesztéséhez és a pártkongresszus határozatainak teljesítéséhez. Ezeknek a gyakorlati megvalósítása kötelességünk, akárcsak a kiemelkedő eredmények mihamarabbi elérése. Új alapokra épül a szakképzettség növelésének és a szakemberek átképzésének a rendszere. A modern termelés feltételei közepette minden dolgozónak szüntelenül gyarapítania kell tudását és szakképzettségét. A XXVII. kongresszus egyik legfontosabb feladatként tűzte ki a rendszeres művelődés állami rendszerének a létrehozását. Csakis ily módon lehet a kor követelményeinek megfelelő szinten tartani a hozzáértő káderek szakképzettségét, különös tekintettel a tudomány és a technika új és legújabb területeire. Nyilván nem kell bizonygatni, hogy milyen fontos e kérdésekkel kapcsolatos indítványok végleges formába öntésének a meggyorsítása. És még pár szó erejéig a tervező, a pénzügyi és egyéb gazdasági szervekben dolgozó kádereink szerepéről. Nekik alapvetően módosítaniuk kell munkájukon a gazdasági reform feladataira való tekintettel. Országunk központi gazdasági szervei számos javaslatot terjesztettek elő az irányítás és a gazdálkodás mechanizmusának az átalakítására. Őszintén szólva, az itt dolgozók azonban maguk is lassan haladnak az átalakítással, sót, úgy mondhatnám, hogy elmaradnak a termelési szférában tapasztalható gazdasági változások mögött. Mindaz, ami ott történik, ugyanakkor jelentős változásokat tesz szükségessé a központi gazdasági szervekben általában és a helyi szervek tisztségeiben is. Munkájukban a vezérfonalat a XXVII. kongresz- szuson megfogalmazott politikai koncepciók kell, hogy jelentsék. Országunkban a gazdasági reform végrehajtásában szem előtt tartjuk a gazdasági élet legalapvetőbb láncszemei önállóságának kiszélesítését, akárcsak a központi irányítás elveinek a további megszilárdítását, miközben a központot mentesítjük attól, hogy kicsinyesen parancsolgasson az ágazatoknak, egyesüléseknek és vállalatoknak. A központi gazdasági szervek alkalmazottainak, de mindenekelőtt a vezető beosztású dolgozóknak napjainkban éppen ennek az elvnek az alapján kell eljárniuk, és munkájukban le kell mondani az elavult módszerekről. A gazdasági káderek tevékenységével közvetlenül összefüggő egy másik kérdésről is említést szeretnék tenni. A 12. ötéves terv rendkívül nagy figyelmet szentel a szociális terület fejlesztésének. Ebben a szférában uralkodó helyzet teszi ezt szükségessé. Gyorsabb ütemben kell felszámolnunk a termelési és a szociális szféra fejlesztése közötti különbséget. A párt kongresszusa lényegesen módosította az említett kérdésekre vonatkozó politikai koncepciókat. Arra a következtetésre jutott, hogy a tudományos-műszaki haladás, a termelés hatékonyságának lassú növekedése elsősorban a szociális területnek szentelt nem elégséges figyelemben gyökerezik, s ez gátolta a meglévő potenciál kihasználását is. A gazdasági tisztségviselőket hosszú éveken át ténylegesen nem vonták felelősségre a szociális gondok megoldatlanságáért és ez a körülmény súlyos nyomokat hagyott a munkához való viszonyulásukon. Ezen a helyzeten alapvetően változtatni kell. Persze, minden a pártbizottságok határozott magatartása és következetes, kormányszintű gyakorlati lépések nélkül ez nem lesz könnyű. Vegyük csak a legfrissebb példát: a múlt év végén helyezték üzembe az asztraháni gázipari komplexum első üzemrészlegét. Több mint másfél milliárd rubel értékű beruházásról van szó, nyolcezer fős, munkásokból és szakemberekből álló kollektíva dolgozik ott, azonban mindössze háromezernek van közülük állandó lakása. A tervben ugyanakkor a kezdettől fogva rögzítették a lakásépítés, a rendelőintézetek, az étkezdék és egyéb szociális és kulturális létesítmények építésének a lemaradását. Mindez a tervező szerveknek a szociális kérdésekhez való helytelen, hibás hozzáállásának tükörképe. Ezen a helyzeten mielőbb változtatni kell. Az aktív szociálpolitika végrehajtásáért fentról egészen lefelé egyaránt felelősek a vezető beosztású tisztségviselők. Maga az élet tette szükségessé, hogy az irányító tisztségviselők tevékenységének középpontjába az emberek érdekei kerüljenek és a szociális kérdések megoldásának képessége a munka- és politikai fejlettség egyik legfontosabb kritériumává vált. Elvtársak! A XXVII. kongresszus irányvonalának teljesítésében jelentős szerepet játszanak a tanácsok, a szakszervezetek, a Komszomol és egyéb társadalmi szervezetek, valamint tisztségviselőik. Rájuk teljes mértékben vonatkozik a saját tevékenység átalakításának feladata. Ez már tulajdonképpen megkezdődött. Hogy milyen irányban folytatódjon? Ez nagyon fontos politikai kérdés, mivel politikai rendszerünk rendkívül jelentős intézményeiről van szó. Az átalakítás során szem előtt kell tartani a jelenlegi helyzetet, valamint az egész szovjet társadalom, a politikai rendszer, a szocialista demokrácia és a gazdasági mechanizmus fejlesztésének irányait. Ismét hangsúlyozni szeretném azt a gondolatot, hogy a demokratizálás, az új irányítási és gazdálkodási mechanizmus létrehozásának irányvonala lehetővé teszi azt, hogy megtaláljuk a kellő kapcsolatot a párt politikai vezetése, valamint az állami szervek, szakszervezetek és egyéb társadalmi szervezetek aktív szerepvállalása között. A tanácsok munkájának a tökéletesítéséről a jelenlegi feltételek között már meghatározó jelentőségű határozatokat fogadtunk el. Ezek a határozatok lehetővé teszik számukra, hogy területükön tényleges hatalmi szervként működjenek. A tanácsok tevékenysége idáig azonban nem változott meg kellőképpen. Valamennyiünk érdeke az, hogy a tanácsok mihamarabb a kor szellemének megfelelően kezdjenek dolgozni. A pártbizottságok figyelmét arra kell összpontosítani, hogy növekedjen a tanácsok szerepe, s ugyanakkor nem szabad megengedni az ügyeikbe való indokolatlan beavatkozást, még kevésbé azt, hogy szerepüket mások vegyék át. Nem kevésbé fontos az, hogy maguk a tanácsok és az apparátusban dolgozó vezető tisztségviselők teljes gőzzel kezdjenek dolgozni, felhagyjanak a megcsontosodottsággal és azzal a szokással, hogy szüntelenül tekintettel legyenek valakire, és várjanak az utasításokra. A tanácsok tevékenységében és végrehajtó szerveik munkájában erősíteni kell a demokratikus elveket. A XXVII. kongresszuson szóltunk arról, hogy a dolgozók létérdekeivel kapcsolatos számos olyan kérdés merül fel, amelyeket a tanácsok helyett senki sem old meg. Ezek a szociálpolitika és a jobb minőségű szolgáltatások kérdései. A tanácsok azonban nem használják ki teljes mértékben új jogaikat és nem támasztanak megfelelő igényeket a gazdasági vezetőkkel szemben. Ez is az egyik oka annak, hogy a tavalyi tervet a szociális és kulturális létesítmények építése területén számos mutató vonatkozásában nem teljesítették. Vagy vegyük figyelembe a kommunális gazdálkodást. Mennyi szemrehányás éri a munkáját, különösen a mostani hidegben. S emellett ez a tanácsok közvetlen hatáskörébe tartozó fontos terület. Az ó feladatuk a gyökeres változtatás annak érdekében is, hogy a kereskedelem, az üzlethálózat, a szolgáltatások színvonala jobb legyen, akárcsak a dolgozók szabadidejének megszervezése, a jobb minőségű fogyasztási cikkek termelése. Szükséges az is, hogy jobban kihasználják a tartalékokat az élelmiszerkészletek feltöltésére. Fontos intézkedéseket tervezünk az egészségügyben és az oktatásügyben. Ezek teljesen közvetlenül összefüggnek a különböző szinten működő tanácsok munkájával. Szerepük növekedik, s a tanácsoknak hatékonyabban és szivósabban kell fellépniük. Joggal várjuk el ezt a tanácsok alkalmazottaitól és az apparátustól. Ezt várják el tőlük a szovjet emberek is. Az átalakítás minden tekintetben érinti a szak- szervezeteket is. A vállalatok és egyesülések gazdasági önállóságának bővítésével jogkörük jelentős mértékben bővül. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor a dolgozókollektívák jogkörének kiszélesedésével és az önigazgatás fejlesztésével jelentős mértékben fokozódik felelősségük is. Magától értetődően a szakszervezeteket senki sem menti fel a szociálpolitika és a dolgozók érdekvédelme során felmerülő problémák megoldásának kötelessége alól. Tömören szólva: jelentős mértékben megnövekedtek a szakszervezeti tisztségviselőkkel szemben támasztott igények. Segíteni kell nekik abban, hogy az átalakítással kapcsolatban aktív álláspontra helyezkedjenek és meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy minden szinten nagyobb mértékben vegyenek részt a döntések meghozatalában. Jelenleg, amikor a szakszevezetekben befejeződnek az évzáró taggyűlések, és küszöbön áll a szovjet szakszervezetek soros kongresszusa, rendkívül fontos, hogy az átalakítással összefüggő időszerű kérdések a kongresszusi küldöttek figyelmének középpontjában álljanak. A dolgozókollektívák az átalakítás legfontosabb láncszemei. A szakszervezeteknek éppen itt kell tanúbizonyságot tenniük képességeikről, át kell értékelniük lehetőségeiket és jogaikat, s ezzel növelni kell hozzájárulásukat a társadalmi-gazdasági gyorsításra irányuló össznépi erőfeszítésekhez. A párt, amely a társadalom egészségesebbé tételéért küzd, kezdettől fogva és jelenleg is abból indul ki, hogy a széles körű ezzel kapcsolatos munkát annak a szilárd meggyőződésnek kell áthatnia, hogy mindez helyes. Az ideológiai tevékenység egyik kulcsfontosságú feladata, hogy az átalakítás szellemében formálja a dolgozók millióinak tudatát. Bizonyos mértékig sikerült az ideológiai munkát közelíteni az élethez és a társadalomban jelenleg zajló folyamatokhoz. A pártszerveknek, propagandistáinknak nem kis érdeme van abban, hogy a megújulás gondolatát a tömegek valóban érdeklődéssel fogadják. Az ideológiai fronton folyó munkát azonban még nagyon sok irányban ki kell szélesíteni, többek között a politikai és gazdasági oktatás keretében, a külpolitikai propaganda és előadások, az ateista nevelés vonatkozásában, stb. A központi bizottság arra orientálja a pártszervezeteket, hogy az ideológiai munkába vonják be az egész pártaktívát, valamennyi kommunistát. Ez azonban nem teszi semmissé azt a feladatot, hogy az ideológiai frontot meg kell erősíteni magas szak- képzettséggel rendelkező káderekkel, akik maradéktalanul tisztában vannak a kor követelményeivel, teljes mértékben tudatosítják a kitűzött feladatok lényegét és képesek a párt politikájának hatékony propagálására, az emberek meggyőzésére és mozgósítására. A mostani körülmények sürgetően megkövetelik, hogy a pártpropagandisták sorait olyan személyekkel bővítsék, akik jártasak a közgazdaságtanban, a jogtudományban, a filozófiában, a szociológiában, az irodalomban és a művészetekben, s akiknek belső meggyőződése az, hogy a XXVII. kongresszuson elfogadott határozatok és az átalakítás irányvonalának a végrehajtása létfontosságú. Elvtársak! A szocialista törvényesség és a jogrend megszilárdításának szükségességéből eredően új feladatok is hárulnak a szovjet bíróságok, ügyészségek, a rendőrség és a közrendért felelős egyéb szervek dolgozóira. A társadalom szempontjából e rendkívül érzékeny kérdéseknek a központi bizottság különösen nagy fontosságot tulajdonít és ezért a közelmúltban külön határozatot hagyott jóvá a szocialista törvényesség és a jogrend további szilárdításáról, az állampolgárok jogvédelmének és törvényes érdekei védelmének erősítéséről. Ez a határozat a jogrend (Folytatás a 7. oldalon) DJ SZÓ 6 1987. I. 29.
