Új Szó, 1987. január (40. évfolyam, 2-25. szám)

1987-01-29 / 23. szám, csütörtök

Mihail Gorbacsov elvtárs beszéde az SZKP KB ülésén ÚJ SZÚ 7 1987. I. 29. (Folytatás a 6. oldalról) megtartásáért felelős szerveket és munkatársait jelentős és bonyolult feladatok elé állítja. A pártbizottságoknak és a tanácsoknak minden lehetséges eszközzel fokozniuk kell a bíróságok, az ügyészségek, az igazságszolgáltató szervek és a rendőrség, a közjegyzőség alkalmazottainak te­kintélyét, és elvszerúségét, s ugyanakkor támogatni kell a közrend védelmében önkéntesen segédkező- ket, s hozzá kell járulniuk a jogi ismeretek terjeszté­séhez. A pártnak ez a magatartása sok tekintetben kötelezi azokat, akik a törvény őrei. A dolgozók levelei és az egyes városokból érkező jelzések arról tanúskodnak, hogy közvetlenül a közrendért felelős szervek munkájában még sok hiányosság tapasz­talható: olykor a helyzetet eltúlozzák, máskor vi­szont a társadalom és az állampolgárok érdekeinek ártó büntetendő tevékenységét felderítetlenül hagyják. A közrendért felelősséggel tartozó szervek alkal­mazottainak feladata az elfogadott határozatok szi­gorú megtartása; az, hogy kitartóan munkálkodja­nak a demokrácia kiszélesítésén és nyitottságán, s ugyanakkor a nép bizalmára és támogatására támaszkodjanak. Röviden szólok még a diplomáciai testület mun­katársairól. Jelenleg folyamatban van a külügymi­nisztérium munkájának az átalakítása és a központi apparátus, valamint a külképviseletek szerkezeté­nek átszervezése. Megújítják az irányító kádereket. Ebben következetesen kell eljárni, hatékonyabbá kell tenni a diplomáciai képviseletek tevékenységét, és arra kell törekedni, hogy az teljes mértékben összhangban legyen az SZKP és a szovjet állam aktív nemzetközi tevékenységével. Hazánk érdekeit éberen őrzik az állambiztonsági szervek, amelyek eszmeileg szilárd, a pártot és a népet szolgáló, szakmailag felkészült káderekkel rendelkeznek. Meggyőződésünk, hogy a szovjet csekisták a jövőben is idejében leleplezik és határo­zottan meghiúsítják az országunk ellen irányuló ellenséges intrikákat. És végezetül a katonai káderek feladatáról. A párt lankadatlan erőfeszítéseket tesz az ország védelmi képességének további fokozásá­ra, s e létfontosságú feladat teljesítésében kü­lönösen fontos szerepet tulajdonít a katonai káde­reknek. Ez adja a néppel szembeni rendkívül nagy­fokú felelősségük súlyát. A szovjet fegyveres erők is az átalakítás légköré­ben élnek. Megbízhatóan szavatolják a nép békés alkotó munkáját és az ország biztonságát, tisztes­séggel teljesítik internacionalista kötelességüket. A központi bizottság szilárdan bízik hadseregünk kádereiben és a szovjet tisztikarban az ország védelmi képességével összefüggő feladatok teljesí­tése során. Meggyőződése, hogy a hadsereg és a haditengerészet kommunistái és valamennyi ká­dere a jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzetben rendkívül felelősségteljesen jár el, fokozza és töké­letesíti szakmai tudását, felkészültségét valamennyi fegyvernemnél. A szovjet emberek és pártunk bízik fegyveres erőiben. Mindent megtesznek megszilár­dításukért és joggal várják el, hogy semmilyen agresszív erő sem érhet minket felkészületlenül. Elvtársak! Végezetül röviden említést szeretnék tenni az idei feladatokról. Ez az esztendő számunk­ra különösen jelentős - Október 70. évfordulójának az éve. A szovjet emberek a társadalom minden területére kiterjedő mélyreható átalakítás légköré­ben készülnek a küszöbön álló jubileumra. A politi­kai bizottság úgy véli, helyes cselekedet lenne, ha felhívást intéznénk valamennyi párttaghoz és a Szovjetunió valamennyi dolgozójához. A központi bizottság tehát felhívással fordul a kommunistákhoz és minden szovjet állampolgár­hoz, hogy igyekezzenek alaposabban megérteni és nagyobb felelősségérzettel fogadni azt, amit végre kell hajtani, hogy átérezzék az ország és a szocializ­mus sorsáért viselt felelősségüket. A szocialista építés évtizedei alatt sok mindent elértünk. Korunk azonban újabb, magasabb igényeket támaszt ve­lünk szemben. A szovjet társadalom a megváltozott körülmények között ismét próba előtt áll: képes-e dinamikusan és gyorsan előrehaladni a fejlődés útján. Gazdaságunk is a nagyfokú hatékonyság, a korszerű technológiák iránti fogékonyság próbájá­nak időszakát éli. Azt, hogy képes-e első osztályú termékek gyártására és helytállni a világpiacokon a konkurrenciaharcban. Erkölcsünk és általában a szovjet életmód úgyszintén próbatételen megy keresztül, hogy képes-e a szocialista demokrácia, a szociális igazságosság és a humanizmus értékei­vel gazdagodva szüntelenül fejlődni. Külpolitikánk most teszi le a vizsgát a béke védelmezésében tanúsított határozottságból és következetességből, rugalmasságból és szívósságból a lázas fegyverke­zés időszakában és az imperializmus által felfoko­zott nemzetközi feszültség légkörében. A mi mostani munkánk átfogó forradalmi lénye­génél, a tervek bolseviki merészségénél és humanis­ta szociális beállítottságánál fogva közvetlenül kap­csolódik azokhoz a nagy tettekhez, amelyeket lenini pártunk 1917 októberének napjaiban kezdett meg. A szovjet embereket manapság az egész világ figyeli. Figyelemmel kíséri azt, hogy megbirkózunk-e mindezzel, helytállunk-e, s vajon méltóképpen vála- szolunk-e a szocializmusnak címzett kihívásra. Tet­teinkkel, szívós munkánkkal méltó választ kell ad­nunk. S a feleletet nem halogathatjuk. Elvtársak! Ha jól meggondolják, 1987 különös­képpen fontos szerepet játszik a párt gyorsítási stratégiájának érvényre juttatásában. Hogy hogyan dolgozunk - attól függ majd az egész ötéves terv­időszak legfontosabb teendőinek sikere és távlati terveinek teljesítése. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy már az első napoktól kezdve a konkrét ügyekre, az elfogadott határozatok megvalósítására összpon­tosítsunk. A kongresszusi határozatok teljesítéséhez a pártbizottságok és szervezetek, valamennyi dolgo­zókollektíva hangyaszorgalmára, mindennapos, ál­dozatos munkájára van szükség. Nemcsak meg kell szilárdítani és tovább kell fejleszteni azt, amit az ötéves tervidőszak első évében a gazdaság minden ágazatában, az élet valamennyi területén elértünk, hanem tovább kell haladni, még nagyobb mértékben mozgósítani kell munkánkban a növekedés hosszú távú tényezőit. Valamennyi irányban feltétlenül átütő, pozitív válto­zásokat kell elérnünk, s ezeket visszafordíthatatlan­ná kell tennünk. Amikor a kádereket a szokásos feladatok, vala­mint a 12. ötéves tervidőszak feladatainak maradék­talan teljesítésre ösztönözzük, akkor Lenin tanításá­val összhangban nem téveszthetjük szem elől a táv­latokat, s konkretizálnunk és pontositanunk kell a társadalmi és a gazdasági fejlődés útjait. Már a legközelebbi időben megkezdjük a 13. ötéves terv előkészítését az új irányítási rendszer alapján, ami lehetővé teszi a szocializmus lehetőségeinek és előnyeinek a még jobb kiaknázását. Tekintettel arra, hogy az irányítási rendszer fo­lyamatban lévő radikális reformja érinti a szocialista gazdálkodási rendszer szerepének, a politikai és a társadalmi életnek, a munka stílusának és mód­szerének számos összetevőjét, célszerű lenne az említett problémákkal összefüggő egész témakört megvitatni a központi bizottság soros ülésén. Tekintettel ezekre az igényes feladatokra káde­reinkhez fordulunk. Szervezettséget, pontos mun­kát, alkotó energiájuk lehető legnagyobb mértékű mozgósítását várjuk el tőlük, akárcsak a dolgozókol- lektiváktól. Mindenkinek tánulnia kell. Gyorsan és tárgyszerűen kell reagálni a felmerülő gondokra és nehézségekre, amelyek magától értetődően felbuk­kanhatnak, mivel új és nem könnyű feladatot teljesí­tünk. Lényegében valamennyiünknek le kell tennünk a politikai érettség vizsgáját, az új irányítási rend­szer és munkamódszerek elsajátításakor a szocia­lista építés minden szakaszán. Tömören mondva: az új év új, nagyon felelősség­teljes feladatokat hozott magával a XXVII. kongresz- szus fő irányvonalának teljesítése során. A politikai bizottság meggyőződése, hogy kádereink megértik a kongresszusi gondolatokat, s ezek áthatják gon­dolkodásmódjukat és terveiket, egyre szívósabban és szélesebb körben utat törnek maguknak a min­dennapi életben és meghatározzák fejlődésünket, országunk töretlen előrehaladását a gazdasági, tár­sadalmi és szellemi élet minőségileg új szakasza felé. Mindaz, ami itt elhangzott, úgy foglalható össze, hogy mindannyiunknak hozzá kell látnunk a munká­hoz. Az új helyzetben különösképpen hatékonyan kell megnyilvánulnia pártunk, egyszersmind vala­mennyi pártszervezet és minden kommunista moz­gósító szerepének. Rendkívül fontos, hogy kezünket mindig ott tartsuk az élet érverésén és mindent el kell követni a kitűzött tervek teljesítéséért. Ezzel összefüggésben szeretnék önökkel meg­beszélni egy alapvető fontosságú kérdést. Aligha­nem célszerű lenne jövőre, az évzáró pártértekezle­teket megelőző kampány előtt országos pártérte­kezletet összehívni, amelyen széles körben áttekin­tenénk az SZKP XXVII. kongresszusán elfogadott határozatok megvalósításának menetét és össze­geznénk az ötéves tervidőszak első évének eredmé­nyeit. Helyénvaló lenne, ha ezen a pártkonferencián megvitatnánk pártunk és az egész társadalom életé­nek további demokratizálásával összefüggő kérdé­seket is. Az értékezleten elindítandó vita folytatódhatna az évzáró pártgyúléseken és konferenciákon, amelye­ken szükség lenne annak igényes elemezésére, hogy a pártszervezetek milyen eredményeket értek el az átalakítással kapcsolatos tevékenységükben. önmagában már az SZKP szervezeti szabályza­tával összhangban tartandó országos pártkonfe­rencia megrendezése is fontos lépés lenne a párt életének gyakorlati demokratizálásában és a kom­munisták aktivitásának kibontakoztatásában. Elvtársak! Most, hogy a központi bizottság ülése megfogal­mazza a káderpolitika feladatait, az átalakítás és az ország társadalmi-gazdasági fejlesztésének meg­gyorsítása közepette, ezzel tulajdonképpen kitűzi munkánk hosszabb távra szóló főbb irányait is. Ma, ezen a plenáris ülésen szüntelenül visszatérünk Vlagyimir lljics Lenin gondolataihoz és eszméihez. Ez nem csupán a Lenin iránti határtalan tisztelet és tekintélye elismerésének megnyilvánulása. Ez arra irányuló következetes törekvés, hogy a jelenlegi körülmények között megújítsuk - méghozzá a lehe­tő legteljesebben - a leninizmus szellemét és min­den területen alkalmazzuk a káderekkel szemben tá­masztott lenini igényeket. Idézzük csak fel, hogy Lenin mennyire lelkesen és fáradhatatlanul tanított bennünket arra, hogy a forradalmi harc, a társada­lom minden alapvető átalakításának eredményes­ségét sok tekintetben meghatározza a párt által kitűzött irányvonal. Szeretnénk, ha országunk a rendkívül fejlett ál­lam, a legkorszerűbb gazdasággal, a legszélesebb körű demokráciával, valamint a leghumánusabb és a legnagyobb fokú erkölccsel rendelkező társada­lom mintájává válna. Olyan társadalommá, amelyben a dolgozó ember teljes jogú gazdának érzi magát, amelyben kihasználhatna minden anyagi és szellemi értéket, amelyben megbízhatóan szavatolt lenne gyermekeinek jövője, s amelyben rendelkezé­sére állna minden, ami a teljes és tartalmas élethez szükséges. Hogy még a szkeptikusok is ezt mond­hassák: igen, a bolsevikok valóban mindenre képe­sek. Igen, az igazság az ő oldalukon van. Igen, a szocializmus az ember boldogságát, szociális- és gazdasági érdekeit, szellemi felemelkedését szolgá­ló rendszer. (A beszédet a jelenlévők nagy figyelemmel kísér­ték és hosszantartó tapssal fogadták.) A Szovjetunió már kinyilvánította jóakaratát Bohusiav chňoupek Mihail Gorbacsov válasza a francia békevédőknek közép-amerikai diplomatákat fogadott (ČSTK) - A francia békemozgalom vezetőségének átadták Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának válaszát arra a levélre, amelyet a francia békevédők a múlt évben öt atomhatalom képviselőinek küldtek. Ebben felhívták őket az atomfegyver-kísérletek beszüntetésére és a lázas fegyverkezés megfékezését célzó intézkedések elfogadására. A szovjet vezető válasza megál­lapítja: A Szovjetunió megérti a francia közvélemény aggodalmait, azzal a súlyos veszéllyel kapcsolatban, amelyet az atomfegyver-kísérletek jelentenek a békére és a népek biztonságára nézve. A szovjet veze­tőség minden tőle telhetőt megtesz az atomfegyver-kísérletek teljes be­tiltásáért. A Szovjetunió már kinyilvánította jóakaratát és igyekezett megterem­teni a feltételeket az e kérdésről szóló nemzetközi megállapodás elé­réséhez azzal, hogy többször is egyoldalúan meghosszabbította az atomfegyver-kísérletekre kimondott moratóriumát, s felszólította az Egyesült Államokat és más nukleá­ris hatalmakat, hogy kövessék jó példáját. A szovjet kormány kijelentette, hogy a Szovjetunió kész továbbra is megtartani moratóriumát, de kényte­len lesz újrakezdeni atomfegyver­(ČSTK) - Franz Vranitzky kan­cellár tegnap a parlamentben előter­jesztette a novemberi általános vá­lasztásokból kikerült új osztrák kor­mány nyilatkozatát. Vázlatosan ki­fejtette benne a bel- és külpolitika feladatait a következő időszakra. A külpolitikában Ausztria a semle­gesség bevált elvéhez fog igazodni és hozzájárul a világbékéhez. Szólt arról is, hogy feltétlenül át kell dolgozni az idei állami költség- vetési terv javaslatát. 1991-ig a költ­ségvetési hiányt a bruttó nemzeti termelők 3 százalékos határa alá kell csökkenteni. kísérleteit az Egyesült Államok első idei atomrobbantása után. Az Egye­sült Államoknak új lehetőséget nyúj­tottunk, hogy csatlakozzon a mora­tóriumhoz. A Szovjetunió azt is java­solja, hogy haladéktalanul átfogó megbeszélések kezdődjenek bármi­lyen összetételben és fórumon az atomfegyverkísérletek teljes vagy fokozatos beszüntetéséről. Az Egyesült Államok azonban fi­gyelmen kívül hagyja a széles nem­zetközi közvélemény akaratát, és folytatja nukleáris kísérleteinek programját és a lázas atomfegyver­kezést. Sajnos, Franciaország is ne­gatívan viszonyul az atomfegyver­kísérletek beszüntetésének és a lá­zas atomfegyverkezés megfékezé­sének kérdéséhez. Meggyőződésünk, hogy abban a folyamatban, amelyben az emberi­séget meg kellene szabadítani a nukleáris fegyverektől, minden szavazat fontos, ebben a folyamat­ban minden országnak és népnek A gazdasági javulás érdekében adóreform készül, az államosított vállalatok szanálása, új egészség- ügyi rendszer és más intézkedések, amelyeket a kancellár „népszerűt­lennek“, de elkerülhetetlennek ne­vezett. A kancellár szerint nagy probléma a munkanélküliség. Konk­rétan azonban csak egy lehetőséget említett a megoldás elősegítésére - a túlórák számának csökkentését. Az osztrák gazdaság nagyobb mér­tékben orientálódik a nyugati orszá­gok felé s főként a mezőgazdaság gyorsabb ütemben kell, hogy köze­ledjék a Közös Piachoz. megvan a helye. Egyetlen kormány, egyetlen jelentős társadalmi erő sem kerülheti el a felelősséget és maradhat a nukleáris leszerelésért vívott harcon kívül. Ebben a helyzetben fontos, hogy a világ minden országának közvéle­ménye energikusabban támogassa az atomfegyver-kísérletek beszün­tetését célzó létfontosságú követe­léseket, és elvárja, hogy véget ves­senek a lázas nukleáris fegyverke­zésnek. Nagyra értékeljük a francia békevédők e téren kifejtett tevé­kenységét és sok sikert kívánunk hozzá. (ČSTK) - Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke tegnapra virradó éjszaka a Kongresszus két háza előtt előterjesztette üzenetét az Unió helyzetéről. Ez a program­dokumentum határozza meg a kö­vetkező évre az USA bel- és külpoli­tikájának irányait. Az elnöknek nem volt bátorsága ahhoz, hogy az üzenetben beismerje az igazságot az ún. iráni ügyben és így megnyerje az amerikai állampol­gárok bizalmát a hátralevő két évre. Amint beszédéből kitűnt, Reagan ezen időszak alatt is minden változ­tatás nélkül folytatni akarja eddigi agresszív politikáját, amelynek célja katonai fölény megszerzése a Szov­jetunióval szemben. Az elnök kész keresztülvinni a terveit egy atom­konfliktus kirobbantásának árán is. Reagan hangsúlyozta, hogy to­vábbra is a világűr militarizálása programjának a megvalósítására tö­rekszik, amelyet a „biztos jövőhöz vezető útnak“ nevezett. Arra pa­naszkodott, hogy a kongresszus az elmúlt három év folyamán 85 milliárd dollárral csökkentette a fegyverke­zési kiadásokat. Ugyanakkor megfe­(ČSTK) - Bohusiav Chňoupek külügyminiszter tegnap a prágai Černín-palotában fogadta a Conta­dora-csoport országainak csehszlo­vákiai nagyköveteit és a Contadora támogatására alakult ún. limai cso­port országainak nagyköveteit: An­gelo Maria Oliveri Lopezt, Sergio Pitolt, Adolfo Linardi-Monterót és Jósé de Jesús Osiót, Argentína, Mexikó, Uruguay és Venezuela csehszlovákiai nagykövetét, továb­bá Ligia Nieto de Bonittót és Luis Felipe Solari Oterót, Kolumbia és Peru csehszlovákiai ügyvivőjét. A diplomaták külügyminiszterünk­nyegette az új Kongresszust, amely­ben a tavalyi novemberi választások után mindkét házban többsége van az ellenzéki Demokrata Pártnak, hogy megvétóz „bármilyen kísérle­tet az USA nemzetbiztonságának gyengítésére, valamint a leszerelési tárgyalásokon részt vevő amerikai küldöttség eljárásának gyengíté­sére". Ismét megismételte az amerikai közvélemény megtévesztésére szánt állítását, miszerint az Egyesült Államok az izlandi tárgyalásokon „több komoly és messzemenő lesze­relési javaslatot“ tett. Ami a szovjet-amerikai kapcsola­tokat illeti, Reagan egy szóval sem tett említést a Szovjetunió állandó készségéről arra, hogy felelősség- teljesen részt vegyen bármilyen ko­moly tárgyaláson e kapcsolatok megjavítása céljából. Azt állította, hogy az USA továbbra is „hajlandó" e kapcsolatok javítására. Ugyanak­kor kisajátította magának azt a jogot, hogy szégyentelenül követelje: a Szovjetunió ennek érdekében „ta­núsítson felelősségteljesebb eljárást az egész világon“. nek átadták a két csoport külügymi­niszterei, valamint az ENSZ és az Amerikai Államok Szervezete főtit­kára által a közép-ameri kai orszá­gokban tett békemisszió befejezté­vel jóváhagyott nyilatkozatot. A közép-amerikai helyzetről foly­tatott nyílt eszmecsere során Bo­husiav Chňoupek biztosította a je­lenlevőket arról, hogy Csehszlová­kia támogatja a Contadora-csoport és a limai csoport békeaktivitását, amely a térség feszült helyzetének politikai eszközökkel, külső beavat­kozás nélkül történő igazságos ren­dezésére irányul. Tekintet nélkül az Iránba irányuló illegális amerikai fegyverszállítások és a nicaraguai ellenforradalmárok­nak átutalt pénzösszegek szégyen- teljes botrányára, Reagan újból kö­vetelte, hogy feltétlenül bőséges ka­tonai segítséget nyújtsanak e ban­dáknak. „Szabadságharcosoknak“ nevezte őket, s ugyanakkor szokása szerint gyalázta a nicaraguai haladó sandinista rendszert éppúgy, mint Ku­bát és a Szovjetuniót is. Beszédének várt „kulcskérdésé­vel“, az Irangate botránnyal kapcso­latban Reagan semmi újat, sem lé­nyegeset nem mondott, csupán arra a rövid kijelentésre szorítkozott, hogy kormánya állítólag „kapcsola­tok felvételére igyekezve a stratégi­ailag fontos országgal és az ember­életek megmentése érdekében sú­lyos túlkapásokat követett el“. Az amerikai politikai színtér meg­figyelői - s ugyanígy a demokraták, akik méltó választ adtak Reagan beszédére - lényegében egyetértet­tek abban, hogy Reagan „kulcsfon­tosságú próbáját“ nem állta ki az amerikai közvélemény előtt. A Vranitzky-kormány nyilatkozata Az elnök üzenete az Unió helyzetéről Reagan folytatni akarja agresszív politikáját

Next

/
Thumbnails
Contents