Új Szó, 1987. január (40. évfolyam, 2-25. szám)
1987-01-27 / 21. szám, kedd
ÚJ szú 3 1987. I. 27. • Értékelő és útmutató mérleg ===== NSZK —. így tovább? (Folytatás az 1. oldalról) földgázlelóhelyek geológiai kutatását, a tűlevelű fa védelmét az építőipar számára. A tervezett 437 kutatási-fejlesztési eredmény 91,7 százalékát alkalmazták a gyakorlatban. A tervezett termelési volument 117,2 százalékra teljesítettük. A tervet elsősorban a szövetségi Kohó- és Nehézgépipari Minisztérium, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma, valamint Iparügyi Minisztériumának szervezetei lépték túl. A csúcsszínvonalú termékek részaránya 18,7 százalék volt, ami az előző évhez viszonyítva 1,5 ponttal több. A termékszerkezet felújításában az eredményeket nem sikerült javítani. Ipar A központilag tervezett iparban a saját termelési érték volumene 7,6 százalékkal nőtt, ami kevesebb, mint amennyit a terv előírt. A szállított termékek mennyisége 3,6 százalékkal nőtt és az állami tervet az értékesítés valamennyi területén teljesítették. Az ipar bruttó termelése 3,8 százalékkal nőtt és a növekmény 1,2 milliárd koronával, vagyis 0,5 százalékkal volt nagyobb a tervezettnél. Ugyanakkor továbbra is egyenlőtlenül teljesítették a feladatokat és a termelés növekedésének struktúrája nem felelt meg az előirányzottnak. Az ipar egyes ágazatai a következő eredményeket érték el: a gépiparban a bruttó termelés 6,3 százalékkal nőtt, ebből az általános gépiparban 5,5 százalékkal, ánehézgép- iparban 6,4 százalékkal. T öbb mint 10 százalékkal nőtt például a daruk, a számjegyvezérlésú szerszámgépek, az ipari és hajókazánok, a bőr- és cipőipari gépek és berendezések, a kotrógépek és tehergépkocsik gyártása. Jelentősen nőtt a hűtőszekrények, mélyhűtők, automata mosógépek gyártása. Az elektrotechnikai ipar termelése 9,3 százalékkal nőtt, de ez a növekedés 0,3 ponttal alacsonyabb volt a tervezettnél. Gyors ütemben fejlődött a villanymotorok, transzformátorok, integrált monolitikus áramkörök, fogyasztási elektrotechnikai termékek gyártása. Nem sikerült azonban néhány keresett termékből megfelelő mennyiséget gyártani, így például színes televízióból, annak ellenére, hogy gyártása 5,7 százalékkal nőtt. A kohászatban, az ércjövesztést beleszámítva, a termelés 1,1 százalékkal nőtt, miközben a növekedést a végtermékek arányának növelés^ vei sikerült elérni. Nőtt a hengerelt áru, a hengerelt acél, a plóhlemezek és a műszakilag tiszta alumínium gyártása. A tüzelőanyag-iparban a termelés 5,2 százalékkal nőtt, mig a terv 4,3 százalékos növekedést irányzott elő. összesen 5 millió 340 ezer tonna barnaszenet és lignitet fejtettek (az állami terv 3,6 ezer tonnát irányzott elő). A népgazdaság és á lakosság szénellátása általában folyamatos volt. Annak ellenére, hogy a piacra többet szállítottak, helyenként kevés minőségi szén és brikett volt. 24,2 milliárd kilowattóra villanyáramot termeltünk, ami egy százalékkal több volt a tervezettnél és 7,4 százalékkal több mint 1985- ben. Az atomerőművek termelése csaknem egynegyedével nőtt, míg a hó- és vízi erőművek termelése enyhén csökkent. A vegyipar termelése 4 százalékkal nőtt. Mindenekelőtt a műtrágyák gyártása növekedett - 37,7 százalékkal, a gépkocsiabroncsoké pedig 12,4 százalékkal. A fafeldolgozó ipar az állami tervet 100,4 százalékra teljesítette, miközben termelését 2,6 százalékkal növelte. A farostlemezek gyártása 12,4, az összeszerelhető faépületek gyártása 7,9 százalékkal, a bútor- gyártás 4,1 százalékkal növekedett. A könnyűiparban 3,7 százalékkal növekedett a termelés, ami 0,7 ponttal több az állami tervben előírtnál. A termelés a leggyorsabban az üveg, a textil, a készruha, a bőr- és cipőiparban, valamint a nyomdaiparban nőtt. Az építőanyagok termelése 2,2 százalékkal nőtt, ami több, mint amennyit az állami terv előírt. Több meszet, égetett burkolóanyagot, kerámiacsempét, építőelemet gyártottak. Mezőgazdaságiélelmiszeripari komplexum A bruttó mezőgazdasági termelés tervét 98,7 százalékra teljesítettük, ebből a növénytermesztését 94,3 százalékra és az állattenyésztését 102,4 százalékra. A 7. ötéves tervidőszak átlagához képest a termelés volumene 4,5 százalékkal volt nagyobb. A növénytermesztésben a gabonafélék termelése 6 százalékkal, a cukorrépáé 17,3 százalékkal, a burgonyáé 10,8 százalékkal volt kisebb a tervezettnél. Kedvezőbb eredményeket értünk el a tervteljesítésben az olajnövények, a tömegtakarmányok, egyes hüvelyesek, a zöldség és a gyümölcs termelésében. Az állattenyésztésben egyes gazdasági állatállományok csökkenése ellenére a termelés intezitásának növelésével teljesítettük a tervet. Az előző évhez képest csökkent a szarvasmarha- és a juhállomány, növekedett viszont a sertés- és a baromfiállomány. Jó eredményeket értünk el a tej termelésében, nőtt az átlagos tejhozam. Nőtt az egy tojóra eső tojáshozam és ennek következtében több tojást termeltünk. A szarvasmarha- és sertéshizlalásban nőtt a napi súlygyarapodás. Túlteljesítettük a tervet 0,9 százalékkal a vágóállatok, 2,7 százalékkal a baromfi, 3,2 százalékkal a tej, 0,7 százalékkal a tojás felvásárlásában. A vágóállatok szerkezetének Megváltoztatásában nem sikerült elérni a tervfeladatokat, nem vásároltuk fel - a tervezett mennyiségű sertést és borjút. Az élelmiszeripar tétmelése 1985-höz képest 1,8 százalékkal és az állami terv előirányzatához képest 0,4 százalékkal nőtt. Mindenek előtt több növényi zsiradékot, étolajat, hústerméket, sajtot és alkoholmentes italt gyártottunk. Erdő- és vízgazdálkodás 1986-ban az erdőgazdálkodás túlteljesítette feladatait a fakitermelésben és az erdőteleffftésben. A vezetékes ivóvízhez jutó lakosok száma 1,6 százalékkal és a nyilvános csatornahálózatra rákapcsolt épületekben élő lakosok száma 2,4 százalékkal nőtt. A csapadékhiány, valamint a vízgazdálkodási építkezések több éves késése miatt néhány területen, főleg a Kelet-szlovákiai kerületben akadozik a vízellátás. Építőipar Az építőipari vállalatok saját dolgozóikkal 33,9 milliárd korona értékű munkát végeztek el, ebből az építőipari minisztérium vállalatai 24,8 milliárd korona értékű munkát. Az építőiparig munkák teljes mennyisége 0,4 százalékkal növekedett, az állami tervhez képest pedig 3,2 százalékkal volt nagyobb, mint az előző évben. A kivitelezési szerződések alapján végzett munkák struktúráját ban nem teljesítettük a tervet az építkezési beruházásokon, magasan túlteljesítettük viszont a javítások területén. A módosított saját termelési érték 13,3 milliárd korona volt, ami 1,6 százalékkal több a tervezettnél. Az előző évhez képest 5,8 százalékkal nőtt. Közlekedés és távközlés A közületi teherszállítás 249,7 millió tonna árut szállított, ami 2 százalékkal volt több, mint 1985-ben. A Csehszlovák Gépkocsiközlekedési Vállalat 933,5 millió személyt szállított, 13,7 millióval többet, mint 1985-ben. A telefonállomások száma 40 ezerrel nőtt és elérte az 1 046 000-et. Beruházás A népgazdaságban 54,2 milliárd korona értékben hajtottak végre beruházási munkákat és szállításokat (a lakossági és Z-akciók nélkül), ebből az építömunkák értéke 31 milliárd koronát, a gépek és berendezések értéke 23,2 milliárd koronát tett ki. A beruházási munkák és szállítások állami tervét teljesítettük. A tárgyi feladatokat egyenlőtlenül teljesítettük. Alacsony volt a korszerűsítési és rekonstrukciós munkák részaránya. A kiemelt építkezéseken a feladatokat nem teljesítettük. A tervezett 18 ilyen építkezés közül csak tizet helyeztünk próbaüzembe, így például a michalovcei fütőművet, a közép-szlovákiai rádióadót, a sla- vošovcei papírgyár felújított energetikai központját, 1631 hektárnyi területet tettünk öntözhetővé a keletszlovákiai síkságon, munkásszálló épült a mochovcei atomerőműben. A beruházások révén nyert állóeszközök volumene 1985-höz viszonyítva nőtt, de a tervet nem teljesítettük. Nem sikerült elérni a célokat a befejezetlen építkezések számának csökkentésében. Életszínvonal Az SZSZK gazdaságában a foglalkoztatottság 32 ezer személlyel nőtt és a tavalyi év végén elérte a 2445 személyt. A foglalkoztatottak száma elsősorban az iparban, a mezőgazdaságban, a kereskedelemben, a közétkeztetésben, az egészségügyben és az oktatásban nőtt. A lakosság pénzbevétele 134,4 milliárd korona volt, ami 3,9 százalékkal több, mint 1985-ben. A lakosság munkajövedelme 3,3 százalékkal nőtt, miközben a szocialista szektorban az átlagos bér, az efsz- eket is beleértve, 1,7 százalékkal nőtt és elérte a 2953 koronát. A szociális juttatások 2,8 százalékkal nőttek. A lakosság pénzkiadásai 1985- höz képest 3,1 százalékkal voltak nagyobbak és elérték a 128,2 milliárd koronát. A belkereskedelem teljesítette forgalmi tervét, a forgalom 3,5 százalékkal nőtt. Nem értük el a terv előirányzatát a forgalom sturktúrájá- ban, a nem élelmiszeripari termékek forgalma lassabban nőtt, az élelmiszereké viszont gyorsabban, mint ahogyan azt a terv előírta. A kiskereskedelmi árszint 0,7 százalékkal nőtt. A lakosság élelmiszerellátása folyamatos volt. Nem sikerült teljesen kielégíteni a keresletet bizonyos fajta hústermékekből, tejtermékekből, zöldségből és gyümölcsből. A nem élelmiszeripari termékek közül néhány tartós fogyasztási cikkből, textilipari termékből és lábbeliből. A helyi ipari és szolgáltatóvállalatok, valamint az ipari szövetkezetek 4.8 százalékkal növelték teljesítményüket, a lakosságtól eredő bevételük 2,5 százalékkal volt nagyobb. A szolgáltatások terén nem sikerült elérni a várt javulást. Nem elégítettük ki a lakosság igényeit a szolgáltatások hozzáférhetőségét, minőségét és a vállalási határidőket illetően. összesen 31,5 ezer lakás épült, ebből 6,3 ezer az állami, 14,9 ezer a szövetkezeti és 9,4 ezer lakás az egyéni lakásépítés keretében. A tervet 98,2 százalékra teljesítettük. 31.8 ezer lakás építését kezdtük meg. A társadalmi fogyasztásra összesen 57,3 milliárd koronát fordítottunk, lakosonként 11 044 koronát, ami 373 koronával több, mint 1985- ben. Az 1986-1987-es iskolai évben a szakmunkásképző intézetekben 136 ezer fiatal tanult, közülük 24 ezer az érettségivel végződő iskolákban. A gimnáziumoknak és szak- középiskoláknak 121 ezer tanulója volt. A felsőoktatási intézményekben 58 ezer diák tanult. Az óvodákban 248 ezer gyermeket helyeztünk el, vagyis a 3-5 évesek 93,3 százalékát. A kulturális intézmények lehetővé tették, hogy az állampolgárok hasznosan tölthessék szabadidejüket. Az egészségügyi intézményekben az ágyak száma 300-zal nőtt és elérte az 58 ezret. Az orvosok száma 16,6 ezerre nőtt. A bölcsődei férőhelyek száma elérte az 50,5 ezret, ami azt jelenti, hogy 550-nel több gyermeket tudtunk a bölcsődékben elhelyezni. Szociális biztosításra 26,8 milliárd koronát fordítottunk, ami 3,4 százalékos növekedést jelent. Nyugdíjakra 3,2 százalékkal, betegbiztosításra 3,2 százalékkal többet fordítottunk. A gyermekes családokat összesen 8.8 milliárd koronával nagyobb pénztámogatásban részesítettük. A környezetvédelem keretében folytattuk a víz- és levegőszennyezés megakadályozását célzó ökológiai építkezések kivitelezését. 3 milliárd korona ráfordítással 47 nagyobb építkezés kivitelezése van folyamatban. A Z-akcióban 1460 millió korona érték született. 1986-ban 87 ezer gyermek született és 53 ezer személy halt meg. Ugyanakkor 38 ezer házasságot kötöttek. Az SZSZK-nak 1986 végén 5 millió 210 ezer lakosa volt. M eglepetésekről beszélnek Bonnban a vasárnap lezajlott szövetségi parlamenti választásokkal kapcsolatban. A szavazás valóban hozott néhány váratlan eredményt, de ha belegondolunk, meglepetésről csak a vezető pártok előzetes, magabiztos magatartásához képest lehet szó. A bonni koalíciós kormány gerincét alkotó keresztény uniópártok- Kohl kancellár CDU-ja és Strauss bajor miniszterelnök CSU-ja - any- nyira biztosak voltak a dolgukban, hogy az már a kampány során sokakban visszatetszést" válthatott ki. Az önvállveregetés, az önelégültség testesült meg Kohlék fő választási jelszavában: „Csak így tovább, Németország!“ Meglehet, persze hogy ez a műoptimizmus jórészt a szavazók meggyőzésére szolgált, és az uniópártok azért tudatában voltak a mandátumveszteség lehetőségének. Legalábbis, ha reálisan szám- bavették az elmúlt négy esztendő eseményeit. Mert mi történt azóta, hogy 1982- ben a Szabaddemokrata Párt (FDP) kiugrott a szociáldemokratákkal (SPD) alkotott kormánykoalícióból, s Helmut Kohlt hozzásegítette ezzel a kancellári bársonyszékhez? Az 1983. márciusában tartott parlamenti választások jóváhagyták a kormányváltást: a CDU-CSU és az FDP a 496 parlamenti mandátum közül 278 birtokába jutott, míg az SPD súlyos veszteségeket szenvedett. Azóta azonban változások álltak be a politikai erőviszonyokban. A CDU sorozatos vereségeket szenvedett a tartományi parlamenti és a helyhatósági választásokon. Alsó- Szászországban, a konzervatív erők bástyájának tekintett tartományban pl. elvesztette abszolút többségét, a Saar-vidéken pedig 30 év óta először került ellenzékbe (igaz, némileg javított a képen Hamburgban, ahol a hagyományos SPD-uralmat sikerült megtörnie). A kereszténydemokraták népszerűségének - a mostani országos választásokon is megerősített- csökkenése több okra vezethető vissza. A kétségtelenül figyelemre méltó gazdasági eredmények (pl. az infláció leszorítása, aktív külkereskedelmi mérleg) nem feledtethették el a munkanélküliség egyre nyomasztóbb problémáját (az állást nem találók száma még a gazdasági élénkülés idején is növekedett, s meghaladja a kétmilliót). A kormánypártok presztízsét a korrupciós botrányok szintén nem növelték (pl. a Flick-ügy). A külpolitika sem játszhatott mellékes szerepet a választók döntésében. Az amerikai közepes ható- távolságú rakéták telepítésének támogatása, a „csillagháborús“ programhoz való csatlakozás, a Bundeswehr megerősítésének szándéka nyilvánvaló ellentétbe került a bonni kormány szavakban meghirdetett céljaival („a béke biztosítása kevesebb fegyverrel“). A konzervatív pártok részéről különösen a választási kampány utolsó szakaszában felerősödtek a nacionalista és re- vansista tendenciák; s annak érzését, hogy az NSZK le kíván térni az európai enyhülés elősegítésének útjáról, csak fokozták Kohl kancellár példátlan, a Szovjetuniónak és az NDK-nak címzett sértő és provokatív kijelentései. A kormánykoalíció nemzetközi renoméját igyekezett menteni a kisebbik partner, az FDP, s ez számára nem várt sikert hozott a vasárnapi szavazáson. A külügyminisztérium felé kacsingató Franz Josef Strauss heves támadásait sikerült kivédenie Hans-Dietrich Genschernek, aki legutóbbi nyilatkozataiban realista hangnemet ütött meg, s a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való kölcsönösen előnyös együttmüködés mellett kardoskodott. Az FDP azt igyekezett bizonyítani, hogy az NSZK külpolitikájában- neki köszönhetően - a hetvenes évek eredményei nem vesztek el, vagy ha mégis csökkent a Bonn iránti bizalom, az a CDU-CSU vezetőinek a hibája. Genscher és Bange- mann pártelnök mindemellett egy pillanatra sem vonta kétségbe a további kormányzati együttműködést a konzervatívokkal, vagyis az FDP nem elszigetelni akarta magát tőlük, hanem csak elhatárolni egyes lépéseiktől, hangoztatva „saját politikai profilját“. Ez a taktika bevált, s a most megerősödött szabaddemokraták bizonyára megtartják a fontos külügyi és gazdasági tárcát, sőt nagyobb igényekkel is kirukkolhatnak. Ami a Szociáldemokrata Pártot illeti, lényegében teljesítette választási ígéretét, miszerint megakadályozza a CDU-CSU-t az abszolút többség megszerzésében. Igaz, ez már a módosított célja volt az ellenzéki SPD-nek, ugyanis Johannes Rau kancellárjelölt azzal vetette magát a választási harcba, hogy pártját győzelemre vezeti, sőt, még koalíciós partnerre sem lesz szüksége a kormányzáshoz. Ez, természetesen, túlzott remény volt, és sok tekintetben hasonlított a keresztény uniópártok öndícséretére. Emiatt támadtak a nézeteltérések is az SPD vezetésében, bár az egység látszatának kedvéért nem robbantak ki olyan nyíltan. Kétségtelen, hogy az SPD az elmúlt években ért el sikereket tartományi szinten. Például Észak-Rajna-Vesztfáliában, a legnépesebb tartományban (ahol egyébként Rau a miniszterelnök) minden kedvezőtlen jóslat és előrejelzés ellenére a szavazatok 52 százalékát szerezte meg, s ezzel a háború utáni legjobb szereplést könyvelhette el. A lelkesedést azonban hamar lehűtötték a hamburgi és a bajorországi tartományi választások: az SPD mindkét helyen messze alulmúlta önmagát. A szociáldemokraták elsősorban a kormány politikájában csalódott rétegeket vették célba. Győzelmük esetére a munkanélküliség csökkentését jelölték meg fő feladatul, de a - gyakran irreális - ígéretek nem növelték a szavazók bizalmát irántuk. A külpolitikában is kissé elrugaszkodott az SPD a valós helyzettől: azt hirdette, hogy az összes amerikai rakéta eltávolítására fog törekedni, ami egyébként az európai légkört rendkívül pozitívan befolyásolná, csakhogy nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a hetvenes évek végén épp a szociáldemokraták kormányzása idején kezdődött meg a rakétatelepítés. Az is kérdéses, hogyan tudta volna egy esetleges SPD-kormány „kiugrasztani“ az NSZK-t az amerikai „csií- lagháborús“ programban való részvételből (ahogy azt Rauék ígérték), amikor mára már számos nyugatnémet nagyvállalat busás jövedelmeket vár ettől az üzlettől. Az SPD valószínűleg ott is hibát követett el, hogy eleve kizárt bármiféle együttműködést a Zöldek pártjával, amely pedig potenciális szövetségest jelenthetne számára. A szociáldemokrata pártvezetésben a jövőben nyilván tisztázni kell ezt a kérdést. A Zöldek egyébként joggal tekinthetik magukat a választások egyik győztesének, s plusz szavazataik egy részét épp az SPD-től „csenték“ el (a másikat a konzervatív uniópártoktól, akárcsak az FDP). A környezet hatékonyabb védelmét, a demokratikus és polgári jogok tiszteletben tartását, a béke megőrzését és a népek közötti együttműködést szorgalmazó politikájuk - számos homályos, helyenként ellentmondásos vonás ellenére - mind több hívet szerez nekik. A „CDU-tól balra álló többség" ■ létrejötte a jövőre nézve reális lehet, ám nem csupán az SPD és a Zöldek tartoznak ide. A háborúellenes mozgalom is elég jelentős erőt képvisel az NSZK-ban: többek között liberális demokratákból, kommunistákból és olyan párton kívüliekből áll, akik elkötelezett hívei a békének. A mostani választásokon az ún. Béke-listán állítottak jelölteket, s hogy képviselőik nem jutottak be a parlamentbe, az az ún. 5 százalékos küszöbnek köszönhető (amely párt ennél az aránynál kevesebb szavazatot kap, mintha nem is indult volna, s a rájuk leadott voksokon a „nagyok“ osztozkodnak). egyes pártok központjaiban most a tanulságok levonásának nem könnyű napjai következnek. Néhány órával a parlamenti választások után azonban az egyik fő következtetés nyilvánvaló: az NSZK lakossága nem reagált pozitívan, vagyis nem adott helyeslő választ a „csak így tovább“-ra... PAPUCSEK GERGELY
