Új Szó, 1987. január (40. évfolyam, 2-25. szám)

1987-01-24 / 19. szám, szombat

ÚJ szú 5 1987. I. 24. Egy hét a nagyvilágban Szombat: január 17-töl 23-ig Szabadon bocsátották elrablói az ecuadori elnököt Vasárnap: Nadzsib afgán vezető sajtóértekezletet tartott a nem­zeti megbékélés politikájáról Hétfő: Moszkvában Sevardnadze külügyminiszter átadta az indiai külügyi államminiszternek Mihail Gorbacsov üzenetét a delhi hatokhoz Kedd: Kétnapos ülést kezdett a szovjet fővárosban a KGST végrehajtó bizottsága Szerda: Letette a hivatali esküt az új osztrák kormány Csütörtök: Genfben megkezdődött a szovjet-amerikai szakértői tárgyalások újabb fordulója az atomkísérletek megtil­tásáról • Varsóban összeültek a szocialista országok kommunista és munkáspártjai központi bizottságai­nak nemzetközi és ideológiai kérdésekkel foglalkozó titkárai Péntek: Párizsban megkezdődtek a csehszlovák-francia kül­ügyminiszteri tárgyalások • Tanácskozás volt az SZKP Központi Bizottságán a mezőgazdasági terme­lés növelésének feladatairól, melyen beszédet mon­dott Mihail Gorbacsov Mérleg Megvonták az elmúlt év mérlegét a Szovjetunióban. Megjelent a köz­ponti statisztikai hivatal jelentése az 1986. évi állami terv teljesítéséről, majd a minisztertanács elemezte a terv és a költségvetés teljesítését, az idei feladatok megvalósításával összefüggő intézkedéseket. Beindult az átalakítás - állapítha­tó meg az elmúlt év eredményei alapján. A korábbi éveknél sokkal igényesebb feladatok reálisnak bi­zonyultak, elérhetőnek, sőt túlszár­nyalhatnak. A tervezett 3,9 száza­lék helyett 4,1 százalékkal növeke­dett a nemzeti jövedelem, az elő­irányzott 4,3 százalék helyett 4,9 százalékkal az ipari termelés. Javult a beruházási politika: az állami beru­házások volumene 8 százalékkal növekedett. A munkások és alkal­mazottak átlagos havi bére 2,7 szá­zalékkal, a kolhozparasztok jövedel­me 4 százalékkal lett magasabb, emelték a dolgozók fizetéseit az ok­tatás és az egészségügy terén. Az előző évhez viszonyítva 5,1 száza­lékkal lett nagyobb a mezőgazdasá­gi termelés volumene; s míg 1985- ben 3,2, addig 1986-ban 3,8 száza­lékkal emelkedett a gazdálkodás ha­tékonysága és a társadalmi munka termelékenysége. önmagukban is beszédesek ezek a számok, de talán mégis az a fonto­sabb, ami mögöttük van. Vagyis mindaz, ami a lépésváltást eredmé­nyezte, a stagnálás és a fejlődés lelassulása irányvonalának áthidalá­sát. A minisztertanács szerdai ülé­sén úgy vélekedett, hogy ez a szov­jet nép óriási politikai és munkaakti­vitásának köszönhető, melyet az SZKP 1985. áprilisi plenáris ülése és a XXVII. pártkongresszus váltott ki. Ezzel együtt rámutatott arra is: az elért eredmények még mindig nem felelnek meg a párt mostani elvárá­sainak. Ugyanis több népgazdasági ágazatban és szövetségi köztársa­ságban lassan halad az átépítés, nem minden dolgozókollektíva kap­csolódott be aktívan ebbe a folya­matba, még nem számolják fel eléggé energikusan a gazdaságfej­lesztésben mutatkozó negatív jelen­ségeket. Bírálat ért több minisztériumot és főhatóságot, amiért nem tették meg a szükséges intézkedéseket az álla­mi fegyelem erősítésére. Az ilyen mulasztások következményeként az egyesülések és vállalatok 27 száza­léka nem teljesítette valamennyi szállítási kötelezettségét. Nem éltek teljes mértékben lehetőségeikkel a gép-, vegy-, fa-, papír- és könnyű­ipari vállalatok és egyesülések. A gépipari és egyes más minisztéri­umok nem vonták le a szükséges következtetéseket a címükre el­hangzott komoly bírálatokból. Igen lassú a beruházási tevékenység átalakítása, megmaradt a munka szétforgácsoltsága. Ennek tudható be, hogy mindössze 93 százalékra teljesítették az állóalapok üzembe­helyezésének tervét. Nem kielégítő a mezőgazdasági termelés és hatékonysága növelése tartalékainak kihasználása sem: még mindig túl nagyok a vesztesé­gek és azok a kiadások, melyeket nem a termelésre fordítanak. Ag­gasztó több kolhoz és szovhoz, a mezőgazdasági-ipari komplexum egyes vállalatainak és szervezetei­nek anyagi helyzete. Nyugtalanító ez annak ellenére, hogy növekedett a gabonafélék, a burgonya, a zöld­ség, a gyümölcs és más fontos ter­mények állami felvásárlása. Elégedetlen a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa azzal is, hogy egyes ágazatokban és területeken nem szenteltek megfelelő figyelmet a szociális kérdéseknek. Főleg Üz­begisztánban, Türkméniában, Ör­ményországban és Tádzsikisztán­ban maradtak el a kitűzött feladatok­tól az óvodák, bölcsődék, kórházak, klubok, művelődési házak építésé­ben. Itt kell megemlíteni, hogy álta­lában elmaradt a tervezettől a kiske­reskedelmi áruforgalom, bár orszá­gos mértékben 6,4 százalékkal emelkedett; a szolgáltatások értéke pedig 10,2 százalékkal nőtt. Kötelezte a kormány az országos és köztársasági főhatóságokat ezeknek a hiányosságoknak a ma­radéktalan felszámolására, az idei tervfeladatok feltétlen teljesítésére és túlszárnyalására. Ugyancsak fel­adatul kapták: mozdítsák elő a dol­gozók által az októberi forradalom idei 70. évfordulója tiszteletére tett felajánlások megvalósítását. Bászra Lassan már térkép nélkül is biz­tonságosan tájékozódik a rendsze­res újságolvasó az iraki-iráni fron­ton. Sajnos, volt ideje megtanulni, merre húzódnak az arcvonalak, s is­merősként csengenek a korábban alig hallott és kimondhatatlannak tű­nő arab és perzsa helységnevek. Az utóbbi hetekben a dél-iraki kikötővá­ros, Bászra a „sztár“. Január 9-én indította meg Irán újabb offenzíváját a déli frontszaka­szon. Azóta nap mint nap jelentős Managuában - miközben a nicaraguai vezetők tárgyalásokat folytattak a Contadora-békemisszióval - hétfőn azoknak a katonáknak az édes­anyáik gyűltek össze az utcán, akik az ellenforradalmárokkal vívott harcokban estek el. Az anyák követelték a Nicaragua ellen folyó agresszív akciók megszüntetését. (Telefoto - ČSTK) sikereiről számol be és az ellenfél­nek okozott nagy veszteségekről. Az iraki hadvezetés közleményei szűk­szavúak, visszafogottabbak lettek, arról tájékoztatnak, hogy az iráni támadásokat eredményesen hárít­ják, visszavetik frontáttörési kísérle­teiket. Naponta százak, ezrek elesé­séről, megsebesüléséről számolnak be a felek, rendszerint szépítve a saját, s eltúlozva a másik fél vesz­teségeit - mint az a háború évei alatt megszokottá vált. Emellett menet­rendszerűen folytatódnak a bombá­zások és ágyúzások, vagyis a ,,vá­rosok háborúja ", amely immár a fő­városokra is kiterjed, s szedi polgári áldozatait. Bármennyire is ellentmondáso­sak ezek a jelentések, tény: Bászra még mindig az irakiak kezén van, a harcok a várostól 10-15 kilométer­re folynak. Irak szívóssága teljesen érthető, hiszen Bászra elvesztésé­vel nem egyszerűen egy város ke­rülne az ellenség kezére, hanem „a kikötő“: elvesztené kijáratát a Per­zsa (Arab)-öbölre, s Irán megvaló­síthatná már nem titkolt tervét, híd­főállást építhetne ki magának a Bag­dad elleni támadáshoz. Folytatódik a ,,tankhajóháború“ is: mára gyakorlatilag összeomlott az áruszállítás az öbölben, s ez már távolról sem csak Irak és Irán dolga. Érinti az összes öböl-menti államot és kereskedelmi partnereiket a világ minden részén. Éppen ebben rejlik a konfliktus legfőbb veszélye, hiszen a kereskedelemstop arra késztetheti valamely államot vagy államcsopor­tot, hogy akár katonailag is beavat­kozzon a szabad hajózás akadályo­zásának ürügyén. Washingtonnak - a hírek szerint - már készen áll egy ilyen terve. Vétek lenne azon­ban azt hinni, hogy az USA teljesen önzetlenül aggódik a hajókat ért tá­madások miatt. Valódi érdekei, a térségben követett tényleges cél­jai, a Fehér Ház egész neoglobalista külpolitikai irányvonala, módszerei nagyon is jól ismertek. Vagyis Bász­ra nem is annyira egy offenzíva, inkább egy sokkal nagyobb játszma főszereplője lett. (görföl) Miért csak két mezőgazdasági vállalatnál? AHOL MÉG TARTALÉK IS VAN,EGYENLETES A TERMELÉS Az SZSZK fejlődésének 8. ötéves tervéről szóló beszámoló megállapítja, hogy a növénytermelés deficitje kedvezőtlen befolyással van a takarmánya­lapra. Ezért mozgósítani kell, és maximálisan fel kell használni minden elérhető takarmány-tartalékot. Hozzáfűzhetjük, hogy nagyobb mértékben kell hasznosítani a nem hagyományos takarmányokat, főleg az élelmiszer- ipari vállalatok jól értékesíthető melléktermékeit. Nagy tartalékok vannak a takarmányok tárolási veszteségeinek csökkentésében is. Ezekkel a megál­lapításokkal kapcsolatban végeztem felmérést a Nyitrai (Nitra) járásban. A járási mezőgazdasági igazga­tóság dolgozóival való beszélgetés kezdetén arra a következtetésre ju­tottam, hogy a takarmánytermelés a sok bírálat és javaslat ellenére még mindig nem kapott megfelelő helyet a növénytermesztésben. Úgy látszik, egyes gazdasági szervek nem csinálnak túl nagy problémát abból, hogy a mezőgazdasági válla­latok mennyire teljesítik a tömegta­karmányok termelési tervét. Ezt bi­zonyítja, hogy a járásban csak két egységes földműves-szövetkezet tartalékolt elegendő tömegtakar­mányt az állatállomány számára. Emil Daniel mérnök, az állatok ta­karmányozásával foglalkozó osztály vezetője elmondotta, hogy járási át­lagban a növénytermesztési dolgo­zók a tömegtakarmány termelésé­nek a tervét csak 85 százalékra teljesítették. Hosszabb elemzés után kiemelte a Nagycétényi (Veľký Cetín) Efsz tervszerű gazdálkodá­sát, amelyben az évelő takarmányok hozamának fokozásával, másodnö­vények termelésével, a nem hagyo­mányos takarmányok gazdaságos felhasználásával a szarvasmarha­állomány egy részének más vállala­toknál való legeltetésével optimáli­san kialakították az egyensúlyt a nö­vénytermesztés és az állattenyész­tés között. Az utóbbi években még tartalékot is tároltak. Hasonló példás takarmánygazdálkodást alakítottak ki a Sládečkovcei Efsz-ben is. Szin­tén nincsenek gondjaik a téli idő­szakban, az állatok termelékenysé­ge sem túlságosan eltérő. Silvester Dragúň mérnök, a mezőgazdasági igazgatóság agro- nómusa szintén a két szövetkezet jó példáját emlegette. Hozzáfűzte, hogy ezeknél a vállalatoknál gondo­san tárolják a takarmányt. A lehető legnagyobb mértékben megőrzik tápanyagtartalmát. A jó példákat kö­vetve a járásban is javult némileg a helyzet. A széna 95 százaléka első vagy másodosztályú, a silóta­karmány 93,5 százalékban első- és másodosztályú. A szenázs tárolásá­ban még nincsenek mindenütt jó tapasztalatok, ezért ennek a takar­mánynak csak a 64 százalékát so­rolták első vagy második osztályba. A 8. ötéves tervidőszakban a tervek szerint a silótárolók fölé tetőt építe­nek, hogy a csapadék ne csurogjon be. A széna tárolásához egyre javul­nak a feltételek. A jelenlegi időszak­ban már 12 korszerű berendezéssel ellátott színbe rakhattak szénát. A tervidőszak vége felé már 35 ha­sonló vagy még korszerűbb szín áll a mezőgazdasági vállalatok rendel­kezésére. A tömegtakarmányokat gépsorokon keverik, hogy az állatok a jó minőségű takarmánnyal együtt bizonyos mennyiségű takarmány­szalmát, vagy más kisebb tápértékű tömegtakarmányt is fogyaszthassa­nak. Többször is kiemelte, el akarják érni, hogy egyes mezőgazdasági vállalatok a nyári és az őszi hóna­pokban ne etessék fel a zöldtakar­mány jelentős részét. A tájékoztatás után Ladislav An­del mérnök, a Nagycétényi Efsz fő- zootechnikusa részletesen elmon­dotta, hogyan lehet elegendő és jó minőségű tömegtakarmányt termel­ni az állatállomány számára. Jan Homola mérnökkel, a szövetkezet elnökével és a vezetőség többi tag­jaival együtt már évekkel ezelőtt el­határozták, hogy fordulatot érnek el a tömegtakarmány-termelésben. Erőfeszítéseiket siker koronázta, mert három éve 15-20 százalékos tartalékkal rendelkeznek. Annyi siló- kukoricát termelnek, hogy az év minden szakában jusson az állatok­nak, tehát ne legyenek kénytelenek feletetni túl sok zöldtakarmányt. Szénából is elegendőt tárolnak és a nyári-őszi időszakban zöldtakar­mánnyal keverik. Kedvező feltétele­ket teremtettek a hektárhozamok fo­kozására. Az elmúlt évben a lucerna bő termést adott. Szintén nagy­mennyiségű takarmányt takarítottak be a 600 hektáros tarlókeverékból. Még novemberben is kaszálták egy részét. Az egyenletes takarmány- gazdálkodás kedvezően hat az álla­tok termelékenységére is. A tehenek évi tejhozama tavaly 4545 liter volt átlagosan. Gondosan ügyeltek a mi­nőség alakulására is. A tej 80 száza­lékát első osztályú minőségben ad­ták el. A hízóállatok naponta dara­bonként 1,09 kilogrammot gyara­podtak. A gazdaságossággal kap­csolatban is megemlített néhány adatot. Egy kilogramm marhahús előállításához 1,60 dkg abrakot, 1 li­ter tej előállításához pedig 22 dkg abrakot használtak fel. Ilyen kedve­ző eredmények azért alakultak ki, mert elég jelentős mennyiségben használják fel a nem hagyományos takarmányokat, főleg az élelmiszer- ipari melléktermékeket. A jövedel­mezőség szempontjából azonban felmerülnek eléggé jelentős problé­mák. Sokszor a melléktermékek szállítása többe kerül, mint maga a takarmányozásra szánt termék. Valahogy ezen a helyzeten változ­tatni kellene, hogy az állattenyész­tésben magasabb legyen a jövedel­mezőség aránya. A főzootechnikus továbbra is bizakodó, mert a 20 százalékos tartalék most is megvan az állatállomány számára, tehát az állatok termelékenysége egész év­ben megközelítőleg egyenletes lehet. A helyszíni szemle után a járási mezőgazdasági igazgatóságon még alaposabban megvitattuk a helyze­tet és azt a következtetést vontuk le, hogy a két mezőgazdasági vállalat példáját jobban fel kell használni a gyakorlatban. Nagy tartalékok vannak még a nem hagyományos takarmányok etetésében és általá­ban az etetési technika javításában is. Úgyszintén jelentős változásokat kell eszközölni a takarmánynövé­nyek termesztésében. Az öntözési lehetőségek megteremtésével pél­dául nagyobb területen kell termelni az intenzív fűféléket. A takarmány- gazdálkodásra részletes tervet dol­goztak ki, amelynek megvalósítása meghozhatja az eredményeket. Vla­dimír Ďurfina mérnök, járási zoo- technikus azt fejtegette, hogy meg kell szilárdítani a technológiai fe­gyelmet és általában komolyabban kell venni a takarmánytermelést. Ez a feltétele annak, hogy az állatte­nyésztésben a termelés a jövőben magasabb szinten legyen. Az elmúlt évben a tehenek napi fejési átlaga 10,52 liter volt. Tehenenként 3380 liter tejet fejtek. A hízómarhák napi átlagos súlygyarapodása 80 deka­gramm körül mozgott. Nem rossz eredmények ezek, de jobbak is le­hetnének. Ha figyelembe vesszük, hogy a járásban gazdálkodó egysé­ges földműves-szövetkezetekben más járásokhoz viszonyítva lénye­gesen több főiskolát végzett szak­ember dolgozik, akkor joggal téte­lezhetjük fel, hogy a gazdálkodás színvonala is évről évre javulhat. A képzett szakemberek olyan ter­melési feltételeket alakítanak ki, hogy nem lesz túl nagy gond megte­remteni az egyensúlyt a növényter­mesztés és az állattenyésztés kö­zött. A mezőgazdasági vállalatok elegendő takarmányt tárolhatnak az állatok számára. Egyszóval létrejö­hetnek a tervszerű gazdálkodás fel­tételei. BALLA JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents