Új Szó, 1987. január (40. évfolyam, 2-25. szám)

1987-01-22 / 17. szám, csütörtök

TERVSZERŰ GAZDASÁGFEJLESZTÉSÜNK KEZDETE Négy évtizeddel ezelőtt indult a kétéves terv teljesítése Közép- és Délkelet-Európa or­szágaiban, amelyek a második vi­lágháború után rátértek az új társa­dalmi rend építésének útjára, rövid távú gazdaságfejlesztési tervek gyorsították a gazdaság helyreállítá­sát. A háborús borzalmak utáni felol­dódás mindenütt lelkes munkákban, nagy teljesítményekben jutott kifeje­zésre, s mindenütt teljesítették a tervfeladatokat. Csehszlovákiában a Nemzeti Frontba tömörült valamennyi szer­vezet már 1945 tavaszán, az első kormányprogram kidolgozása idején tudatosította a tervszerű gazdaság- fejlesztés és -irányítás szükséges­ségét. Csupán az volt a kérdés, hogy az állam milyen formában avatkozzon bele a gazdasági életbe. Egyesek szerint a lehető legkisebb mértékben kellett volna beleavat­koznia a gazdasági vállalkozásba, mások az állami szervek jogkörének bővítésére törekedtek. A tervgazdálkodas konkrét meg­közelítésének módja összefüggött a CSKP politikai irányvonalával, amelyre az 1946. évi választási eredmények alapján megalakult új kormány programja épült. Az or- szágépítö kormányprogramnak egyik fő alkotó része lett a kétéves terv javaslata. Törvény formájában történő megfogalmazása során a közgazdászok más országok ta­pasztalatait ötvözni igyekeztek a csehszlovákiai, elsősorban gazda­sági, de egyben szociális, politikai és kulturális realitásból adódó felis­merésekkel. Meghatározóak voltak á szovjet tervezés tapasztalatai, ami kifejezésre jutott a kétéves tervről szóló tövény indokolásában is. Ez kifejezetten megállapította, hogy a csehszlovákiai tervezés elsősor­ban a Szovjetunió tapasztalataira épül, s ezzel egyidejűleg tiszteletben tartja országunk gazdasági hagyo­mányait, gazdaságunk fejlődését és szerkezetét. A kétéves terv fő célja a népgaz­daság háború előtti szintjének eléré­se, illetve 1949 végéig annak tíz százalékos túlhaladása volt. Az ipari fejlesztést biztosító húzóágazatokra összpontosította a figyelmet, és az államosított ipar előnyben részesí­tett fellendítésével számolt. A kétéves tervet a népgazdaság komplex fejlesztési terveként szöve- gezték meg. Felölelte a mezőgazda­sági termelés feladatait is, meg­szabva, hogy 1948 végéig el kell érnie a háború előtti szintet. Az épí­tőiparban és a lakásépítésben a dol­gozók szociális kérdéseinek megol­dására helyezte a hangsúlyt. A köz­lekedésben nemcsak a háború utáni helyreállítás volt a feladat, hanem a külkereskedelmi követelmények­kel összhangban azoknak a legfon­tosabb vasútvonalaknak az építése is, amelyek Csehszlovákiát össze­kötötték a külfölddel, főleg a Szovjet­unióval. A kormányprogram ugyan­akkor rögzítette azt, hogy a kétéves terv alapvető gondolata a beruházá­sok és a fogyasztási javak gyarapí­tása és népünk életszínvonala ará­nyos emelkedésének előmozdítása. A kétéves terv nagyon pontos és konkrét volt. Törvényjavaslatként 1946. október 16-án terjesztették az Alkotmányozó Nemzetgyűlés elé, majd elfogadását követően részlete­sen kidolgozták és lebontották. Már a kormányprogramba foglalt javas­lata is nagyon mozgósítóan hatott főleg az üzemek, bányák dolgozóira. Az ostravai vájárok kezdeményezé­sére a kétéves terv hivatalos kihirde­tésének, 1946. október 27-nek elő­estéjén országos műszakot szer­veztek. Eredményei bizonyították a dolgozók állam és gazdaság iránti új viszonyát. A kétéves terv indulásának négy évtizeddel ezelőtt különösképpen nagy jelentősége volt Szlovákia szempontjából. Kezdete lett iparosí­tásának, s ezzel egyidejűleg egyik alapvető feltétele a cseh és a szlo­vák nemzet viszonya megoldásá­nak. Klement Gottwald a kor­mányprogram szlovákiai vonatkozá­sairól szólva hangsúlyozta, hogy a szlovákiai iparosítás alapjainak le­fektetése a kétéves terv egyik sarka­latos feladata. Az állam egysége és összeforrottsága - mondotta - fel­tétlenül megkívánja, hogy Szlovákia gazdasági fejlettsége gyorsan meg­közelítse a cseh országrészek szín­vonalát. A terv konkrét feladatokat szabott meg egyebek között a vízerőművek építésében. Továbbá szorgalmazta a fémipari üzemek rekonstrukcióját és korszerűsítését, egyebek között Dél-Szlovákiában is. A kétéves terv fontos feladata volt a komáromi (Ko­márno) új hajógyár építésének befe­jezése és a füleki (Fiľakovo) zo­máncgyár átépítése és modernizá­lása. A nemzeti és demokratikus forra­dalom elmélyítésével párhuzamo­san a munkásosztály magatartásá­ban eredendően is meglevő osztály­szempontok erőteljesebbé válásáról tanúskodott az is, hogy például František Zupka, a Szlovák Szak- szervezeti Tanács elnöke a délvidé­ken járva, gyakorlatilag is kifejezés­re juttatta internacionalista meggyő­ződését. Anyanyelvükön szólt a ma­gyar munkásokhoz, számolva rész­vételükkel a forradalmi átalaku­lásban. A CSKP Központi Bizottsága már 1947. január 22-23-i ülésén foglal­kozott a dolgozóknak a tervgazdál­kodáshoz, a kétéves tervhez, a nemzeti és demokratikus forrada­lom folyamatában betöltött szerepé­hez való viszonyulásával, valamint a terv teljesítésének első eredmé­nyeivel is. Ennek a négy évtizeddel ezelőtti tanácskozásnak fontos sze­repe volt a háború utáni Csehszlo­vákia történetében. A kommunisták a forradalmi fejle­mények szemszögéből értékelve a csehszlovákiai folyamatok alaku­lását, a cselekvés jelszavaként tűz­ték ki a nemzet többségének e fel­adatok teljesítését szolgáló meg­nyerését. A kétéves terv feladataival A Žateci komló­feldolgozó üzemben a kom­lót szárítás és konzerválás után a régebben alkalmazott saj­tolás helyett gra­nulálják. A gra­nulátumot alufó­liába csomagol­ják, s a zacskó­kat inert gázzal töltik. Mindezt automata gépsor végzi. A kép a csomagoló­részlegen ké­szült. (Jaroslav Hejzlar felvétele - ČTK) összefüggésben ennek révén jöttek létre a feltételek a nemzeti és de­mokratikus forradalom szocialista forradalomba történő átnövéséhez. Ennek a többségnek a megnyerését időszerűvé tette az új választások perspektívája is. A kommunisták a kétéves tervet alapvető fontossá­gúnak tekintették Csehszlovákiában a szocializmushoz vezető úton. Erről tanúskodott az 1947 januári tanács­kozás is. A burzsoáziának a terv jelentőségét reálisan felmérő képvi­selői féltették gazdasági pozícióikat. Ferdinand Peroutka, a jobboldal egyik vezéregyénisége ezt Klement Gottwalddal folytatott beszélgetésé­ben így fejezte ki: „Ha ez a kétéves tervük eredményes lesz, akkor min­den vonatkozásban csatát nyernek“. A kétéves terv teljesítésére olyan helyzetben került sor, amikor is a Nemzeti Fronton belüli kapcsolatokat mindinkább megzavarta a burzsoá­ziának az a törekvése, hogy megszi­lárdítsa megingott gazdasági hely­zetét. Klement Gottwald a januári központi biottsági ülésen csakúgy, mint számos találkozóján az üzemi munkásokkal figyelmeztetett arra, hogy a kétéves tervnek a gazdasá­gon túlmenő jelentősége van: „Ter­mészetes, hogy ha azt mondom, hogy a nemzet többségének meg­nyerése a szocializmus felé vezető úton való további gyors előrehala­dásnak előfeltétele, ez a feladat nem teljesül légüres térben, és az ered­mény csak az aktív politika és az aktiv harc folyamán következik be... A fő küzdőtér, amelyen majd minden lejátszódik, ebben az esztendőben a kétéves terv ez idei részének telje­sítéséért folyó harc lesz.“ A fejlemé­nyek, amelyek hazánkban 1948 feb­ruárjában tetőztek, ezeket a szava­kat maradéktalanul megerősítet- ték MARTA VARTÍKOVÁ KOMMENTÁLJUK Ha elolvad a hó... A hótakaró nem kevés nehézséget okozott országszerte. Amikor megnyugodott a szél, gyönyörködhettünk a szép, tiszta tájban. A hó ugyanis betakart minden hulladékot, minden nem helyén levő tárgyat, mindent, ami csúfítja környezetünket. De azt is tudjuk, a kemény fagyok felengedtével a hólepel szinte egyik napról a másikra eltűnik. S akkor újra előbukkannak a rendezet­len területek, a szeméttel „díszített“ közterületek. Az utóbbi években némi javulás észlelhető környezetvédel­münk terén, de elég körülnéznünk, s megállapíthatjuk, többet kellene tennünk a tisztaságért. Mindezt annak ellenére is kije­lenthetjük, hogy az erre fordított anyagiak nem kis tételt tesznek ki a nemzeti bizottságok költségvetésében. Míg 1980-ban a szi­lárd háztartási hulladék elszállítására 117,2 millió koronát fordí­tottak, 1985-ben ez az összeg 213,9 millió korona volt. A ráfordí­tás növekedését az is indokolja, hogy egyre nagyobb mennyi­ségű hulladékot kell eltüntetni. 1985-ben például 1 millió 880 501 tonna szemét keletkezett Szlovákiában. Igaz, a hulladékfelvá­sárló vállalat valamelyest enyhít a helyzeten az üveg, a papír, a textil, az elhasznált gumiabroncsok és az ócskavas átvételével, de még ezekből is sok keveredik össze a használhatatlan hulladékkal. Megoldásra váró feladat a rendezetlen szeméttelepek felszá­molása. S hogy nem egyszerű a megoldás, azt magas számuk is elárulja: az SZSZK fővárosában közel 150 helyen vannak ilyen lerakatok. A Nyugat-szlovákiai kerületben sem rózsás a helyzet. Az 5 ezer lakoson felüli településeken több mint 230 ilyen nem kívánatos szemétlerakat van. Külön említésre méltó, hogy. a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban egyetlen rende­zett szeméttelep sincs, pedig e terület vízgazdálkodási szem­pontból igen jelentős. Eddig Szlovákia 1414 településén szervezték meg a nemzeti bizottságok a szemét rendszeres elszállítását. Ezen a téren legnagyobb gondot a 110 literes kukák, illetve az 1100 liter űrtartalmú konténerek hiánya okozza. A 7. ötéves tervidőszak­ban a gyártó nem tudta az igényeket kielégíteni: a kért 12 ezer darab helyett csupán 2350-et kaptak a megrendelők. így aztán nem csoda, hogy a nemzeti bizottságok ilyen irányú szolgáltatá­saival nem mindenütt elégedett a lakosság. De azt is meg kell jegyeznünk, hogy sokan nem veszik figyelembe a szemét leraká­sának tilalmát. A 8. ötéves tervidőszakban a szilárd kommunális hulladékból nagyobb mértékben kell hasznosítani a másodlagos nyersanya­gokat (távlatilag az 50 százalékos újrafeldolgozást szeretnénk elérni). Ehhez viszont korszerű osztályozókra van szükségünk. Az elsőt még ebben az ötéves tervidőszakban elkészítik Ostravá- ban, ha beválik, országszerte ilyeneket építenek majd. Mindannyiunk érdeke, hogy védjük környezetünket. A lakos­ságnak a szemetet az arra kijelölt helyre kell hordania, az ille­tékesekre viszont ennél sokkal bonyolultabb feladatok hárul­nak. Elsősorban ezek megoldásának gyorsaságától függ, hogy az elkövetkező időszakban a hótakaró elolvadása után ne bántsa szemünket a sok szemét és rendetlenség. DEÁK TERÉZ ATOMENERGETIKA Megbízható energiaforrás Atomenergetikánknak tavaly a terv szerint közel 17 ezer gigawattóra villamos energiát kellett előállítania. Erre az esztendő elején öt WER típusú 440 magawattos reaktorblokk állt rendelkezésére. További feladatai között szerepelt újabb két blokk üzembe helyezése. Mindent egybevetve: atom- energetikánkra fennállása (1978) óta a legnehezebb esztendő várt, utólag viszont kiderült, hogy egyben a legsikeresebb is. Jaslovské Bohunice és Dukovany: többletfeladatok teljesítése Az elmúlt esztendő energiahely­zete sok fejtörést okozott energeti­kusainknak. Vegyük csak sorjában: a huzamosabb ideig tartó csapadék- hiány visszafogta a vízerőművek termelését, néhány hagyományos erőmű generáljavításának elhúzó­dása csökkentette az ezekből szár­mazó energiamennyiséget, s nem maradhat említés nélkül a csernobili baleset sem, aminek következtében megcsappant a behozott villamos- energia-mennyiség. Ilyen kedvezőt­len körülmények között atomerőmű­veink a legmegbízhatóbb áramter­melő forrássá váltak. Gyakorlatilag az esztendő kezdetétől túllépték a tervezett termelési szintet, és no­vember végéig többletteljesítmé­nyükkel pótolták a vízerőművek okozta kiesést. Többletfeladatokat vállalt a Jas­lovské Bohunice-i Atomerőmű is. Mind a négy blokkja az év folyamán teljes kapacitással üzemelt. Villa- mosenergia-termelésük éves tervét december 25-én teljesítették, s az esztendő végéig további 250 giga­wattóra áramot állítottak elő. Duko- vanyban december 6-án értek célba a tervfeladatok teljesítésével. Ebbe már besegített - az első kettővel együtt - a harmadik reaktorblokk, amely a próbaüzemelés előtt is ter­melt energiát. Atomenergetikánk tavalyi legna­gyobb sikere, hogy üzembe helyez­ték a 2. és 3. dukovanyi blokkot, s mindkettőt a kormányhatáridőnél korábban. Még szembetűnőbbé vá­lik a siker, ha visszagondolunk arra, milyen gondokkal járt és mennyit késett az első hazai rekatorblokkok- ban a termelés beindítása. Drágán fizettünk akkor ezért. Azóta tanul­tunk belőle, elsajátítottuk az építés- szerelés bonyolult munkafolyamata­it, s most kamatoztatjuk korábban szerzett tapasztalatainkat. Hogy ez így van, arról atomerőműveink hi­bátlan és biztonságos üzemelése és az új blokkok építési határidejének tartása tanúskodik a legjobban. Temel ín: rajtrakészen Hazánk első 1000 megawattos energiablokkokkal felszerelt atom­erőművének építői idén kulcsfontos­ságú évnek néznek elébe. Már feb­ruárban ugyanis el kell kezdeniük az első két termelési blokk kivitelezé­sét. Temelínben rajtrakészen állnak az építők! Ez azért figyelemre méltó, mert korábban nem így szokott len­ni. Mindig a fordítottja volt érvényes. Most először fordult elő, hogy a kor­mányhatáridőkkel összhangban vé­gezték el a beruházói előkészülete­ket. Miközben sem kedvezmények­re, sem kivételekre nem volt szük­ség. A dokumentáció kidolgozása­kor ugyanis belefértek a költségve­tési kiadások előre megszabott ke­retébe, s ezt még az árak emelkedé­se sem befolyásolta. Miben rejlik a temelíniek sikere? Elsősorban abban, hogy a termelé- si-gazdasági egység rangjára emelt beruházói kollektíva szakavatottan és állandósult összetételben irányí­totta az előkészítő munkálatokat, miközben a nagyberuházás többi résztvevőivel is jól működtek együtt, mindvégig magas szintű igényesség megkövetelésére törekedve. Ily mó­don az építési rész szállítója elegen­dő időelőnnyel hozhatott létre az előkészítés lebonyolítására szako­sodott munkacsoportot, amelynek tagjai lehetőséget kaptak az atom­erőmű-építés itthoni és külföldi problémáiba való betekintésre; a tervező a lehető legnagyobb mér­tékben összevonta kapacitásait, és élt a vállalaton kívüli szakemberek ismereteinek kihasználásával is. Ugyancsak meghatározó szerep ju­tott a szövetségi kormány atomener­getikai bizottságának, a kormány- megbízott vezetésével tevékenyke­dő irányítói törzskarnak és a munka irányításával megbízott kerületi bi­zottságnak. A siker érdekében egyedülálló közös kötelezettségvál­lalást tettek a tervdokumentáció ki­dolgozásának meggyorsítására. Ésszerűsítés, biztonság, megbízhatóság „A WER típusú atomerőművek ésszerűsítése, biztonságuk és meg­bízható üzemelésük növelése“ - ezzel a címmel került napvilágra a tudományos-műszaki fejlesztés egyik kulcsfontosságú állami terv­feladata az atomenergetikában. El­sődleges célja: atomerőműveink hosszú távú megbízhatóságának szavatolása, a beépített teljesítmé­nyek hatékony kihasználása és az atomerőmüvek környezetünkre gya­korolt hatásának csökkentése. De­cemberben záróértékelésen fogad­ták el az állami feladat teljesítését, több eredményét már napjainkban is hasznosítják atomerőmüveinkben. Hat évig tartott a feladat megoldá­sa, koordinálását a Jaslovské Bohu­nice-i Atomerőmű-Kutató Intézet vé­gezte. Nem beruházási eszközökből 285 millió koronát fordítottak rá, megvalósításának költségei 52 mil­lió koronát tesznek ki. Gazdasági haszna jóval túllépi a ráfordítási ki­adásokat, ám az igazi értékét nem lehet számokban kifejezni, mert ne­hezen mérhető, szélesebb társadal­mi hatásai vannak. Időközben 11 részfeladatot oldot­tak meg. Ezek témaköre a számítás- technika felhasználásától az atom­erőmüvek üzemvitelének optimali­zálásán keresztül a termelési beren­dezések diagnosztikájának és meg­bízhatóságának tökéletesítéséig ter­jedt. Hazánkból több tucatnyi szerve­zet kapcsolódott be e feladat megol­dásába, de kivették részüket belőle Bulgária, Magyarország, az NDK, Lengyelország, Románia és a Szov­jetunió szakintézményei is. (č-f) új sa 4 1987. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents