Új Szó, 1987. január (40. évfolyam, 2-25. szám)

1987-01-22 / 17. szám, csütörtök

ÚJ szú 3 % 1987. I. 22. Közép-Amerika Eredménytelenül zárult a Contadora békemissziója (ČSTK) - A Contadora-csoport, továbbá az ót támogató ún. limai csoport külügyminiszterei, valamint az ENSZ-főtitkár és az AÁSZ főtitká­ra kedd este befejezte kétnapos kö­zép-amerikai békemisszióját, amely során a tíztagú delegáció a térség mind az öt országába ellátogatott. Kedden a misszió Guatemalában Vinicio Cerezo elnökkel tárgyalt, aki megerősítette: országa támogatja a Contadora-csoport békeerófeszi- téseit és továbbra is az „aktív sem­legesség“ politikájához tartja magát a térségben kialakult konfliktusokkal kapcsolatban. A guatemalai külügy­miniszter azonban azt a Costa Ri- ca-i javaslatot tániogatta, amely Ni­caragua számára elfogadhatatlan feltételeket támaszt. A misszió Hondurasban Jósé Az- cona elnökkel tárgyalt, aki a térség­gel kapcsolatban írásban terjesztet­te elő kormánya álláspontját. Hon­duras eszerint nem hajlandó részt venni a Contadora-csoport által kez­deményezett béketárgyalásokon, s a tényekkel ellentétben azt állítja, nem engedi meg, hogy az ország területét idegen fegyveres erők Ni­caragua elleni támadásra használ­ják ki. Ismeretes, Hondurasban van­nak az ellenforradalmárok legna­gyobb támaszpontjai, s az amerikai hadsereg is rendszeresen vesz részt a nicaraguai határ közvetlen közelében rendezett hadgyakorlato­kon. Salvadorban Duarte elnök Cos­ta Ricához és Hondurashoz hasonló álláspontját fejtette ki a békemisszi­ónak. Az első értékelések szerint a bé­kemisszió nem ért el olyan eredmé­nyeket, amelyek alapvető fordulatot jelentenének a közép-amerikai konf­liktusban. Bernardo Sepulveda mexikói külügyminiszter azt nyilat­kozta, a küldöttség tagjai most Mexi­kóvárosban ülnek össze, hogy meg­vitassák a további teendőket. Tomahawk-kísérletek (ČSTK) - Az amerikai haditenge­részet a Mexikói-öbölben az elmúlt napokban három kísérletet hajtott végre Tomahawk típusú manővere­ző robotrepülőgépekkel. A haditen­gerészet képviselője közölte, a raké­tákat mindhárom esetben hajókról lőtték ki, 1125 kilométeres pályát tettek meg és ejtőernyővel értek föl­det a floridai Eglin légibázis terüle­tén. A rakéták robbanófejek makett­jével voltak felszerelve. Szovjetunió-Kína Tárgyalások a határvitákról (ČSTK) - A Szovjetunió és Kína képviselői a két ország közötti határ­vitákról február 7-én Moszkvában kezdenek tanácskozást. A tárgyalá­sok első fordulójának megtartásáról a két fél tavaly állapodott meg. A hírt a kínai külügyminisztérium közölte. Helms szenátor a republikánusok vezére (ČSTK) - A republikánusok szél­sőségesen konzervatív szárnyának képviselőjét, Jesse Helms szená­tort választották meg a szenátus külügyi bizottságában a republiká­nus kisebbség vezetőjévé. Helms Richard Lugar szenátorral szem­ben kerekedett felül, akit mérsékelt politikusnak tartanak. A Reuter hírügynökség politikai megfigyelőkre hivatkozva azt írta, a szenátus külügyi bizottságában zajló viták most sokkal nagyobb mértékben lesznek konfrontáció jel­legűek, mivel várhatóan Helms fog­gal-körömmel fogja védelmezni Reagan politikai terveit. A republiká­nusok egyébként a tavaly novemberi időközi választásokon veszítették el szenátusi többségüket. Szállodai lövöldözés (ČSTK) - Drogheda írországi vá­rosban két fegyveres terrorista be­rontott egy szállodába, lövöldözni kezdett, és meglőtt négy reggeliző férfit. Ketten a helyszínen meghal­tak, a másik kettőt súlyos sérülések­kel szállították kórházba. A Dublin közelében végrehajtott merényletért később a magát Ir Nemzeti Felsza­badító Hadseregnek (INLA) nevező szélsőséges szervezet vállalta a fe­lelősséget. A rendőrség szerint a szervezeten belüli hatalmi harc következménye volt a terrortá­madás. Ecuador Az elnök lemondását követeli az ellenzék (ČSTK) - Leon Febres Cordero ecuadori elnök keddi sajtóértekezle­tén bejelentette, feloszlatták azt a katonai egységet, melynek tagjai a múlt héten elfogták őt. Az elnök arról is beszámolt, bírósági eljárás is indul a katonák ellen. Febres koráb­ban büntetlenséget ígért elrablóinak. Quitóban ugyancsak kedden kezdte meg rendkívüli ülését a par­lament, s a baloldali ellenzéki pártok olyan határozati javaslatot terjesz­tettek elő, amely szerint a történte­kért maga az elnök felelős, s ezért le kell mondania. események margójára? Írország: Irány az urnák A „zöld sziget“ déli részén, az ír Köztársaságban február 17-én par­lamenti választásokat tartanak - idő előtt. A kényszerű döntést Garret Fitzgerald miniszterelnök azért hoz­ta meg, mert pártja, a Fine Gael a törvényhozásban már nem szá­míthat a koalíciós partner Munkás­párt képviselőinek támogatására, ugyanis a négy munkáspárti minisz­ter kedden kilépett a kabinetből. Fitzgeraldék így 67 mandátumukkal kisebbségben maradnak az ellenzé­ki Fianna Fail párt 71 képviselőjével szemben. És nem kétséges, hogy a Charles Haughey volt miniszterel­nök - most még ellenzéki vezér - az első alkalmat kihasználta volna a kormány megbuktatására. A munkáspárti miniszterek azért mondtak le, mert nem értettek egyet a kormányfő takarékossági prog­ramjával, vagyis a közkiadások to­vábbi radikális csökkentésének ter­vével. Az ír gazdaság amúgy is súlyos beteg, az államadósság és a költségvetési deficit szüntelenül nő, a munkanélküliek száma a leg­nagyobb a Közös Piacon belül. Nem csoda hát, hogy tömegével vándorolnak ki az országból - jó­részt a tengeren túlra - az emberek a jobb megélhetés reményében. Ez igazán magas ár a néhány éve még 20 százalékos infláció leszorításáért (1986-ban 4 százalékos volt a pénz­romlás). A gazdasági gondok mellett a februárig tartó választási harc nem kevésbé fontos témája lesz a Nagy- Britanniához tartozó Észak-lrország (Ulster) ügye. Garret Fitzgerald az­zal vált ismertté, hogy Margaret Thatcher brit miniszterelnökkel 1985. november 15-én aláírta az Ulsterra vonatkozó angol-ír megál­lapodást. Ezzel azonban aligha szerzett magának dicsőséget - a „zöld szigeten" a legkevésbé. A dokumentum ugyanis mindenki­ben, aki még Dublinon és Londonon (ČSTK) - A szövetségi parlament küszöbönálló választásaival kap­csolatban tegnap Düsseldorfban a dolgozók gyűlést tartottak. Első­sorban békét, a fegyverkezési haj­sza megállítását, a világűr militarizá- lásának elhárítását és a munkához való jogot követelték. Állást foglaltak a NÁTO háborús előkészületei, az USA-ban végrehajtott atomfegyver­kísérletek és az NSZK kormányának szociális politikája ellen. kivül számít, ellenállást váltott ki. Pedig csak annyi történt, hogy az ír Köztársaság kormánya ezentúl vé­leményt nyilváníthat Nagy-Britannia Ulsterral kapcsolatos döntéseit ille­tően. A megállapodás nem irányoz elő változást Észak-írország jogállá­sában vagyis a brit fennhatóságban, csak arra az esetre, ha a többségi akarat emellett szólna. Ez persze kizárt, hiszen az ulsteri lakosság kétharmadát kitevő - egymilliónyi - protestáns a Nagy-Britanniával való unió maradéktalan híve (ugyan­is ha Ulstert netán a tisztán katolikus ír Köztársasághoz csatolnák, a pro­testánsok jócskán kisebbségbe ke­rülnének, s így természetesen most élvezett „többségi jogaikat“ elveszí­tenék). Az angol-ír egyezség tehát a lé­nyeget nem érinti, mégis az ulsteri protestánsok körében váltotta ki a leghevesebb ellenállást. „Árulás­sal“ vádolják Londont, s szinte az őrjöngésig fokozták dühüket, ami tö­meges zavargásokban, tüntetések­ben öltött testet. (Ez mellesleg, ha másra nem, a katolikusok elleni han­gulatkeltés fokozására mindenképp jó volt.) Dublin és London „kompromisz- szumával“ azonban ugyanúgy elé­gedetlenek a katolikus szervezetek, köztük a Sinn Fein nevű párt, s an­nak katonai szárnya, a véres terror- cselekményeiről ismert IRA. Szerin­tük a szerződés gátolja céljukat: az ír sziget egyesítését. Nemtetszést váltott ki továbbá az egyezség a dublini ellenzéki pártok körében is, amelyek szerint emiatt „komolyan romlott“ a katolikusok helyzete Észak-lrországban. Charles Haug­hey most azt ígéri, ha kormányra jut, a megállapodást felülvizsgáltatja. Az ír Köztársaságban tehát bein­dult a választási harc, s akárcsak eddig volt, most is a két, egyaránt polgári párt a főszereplő: a konzer­vatív Fine Gael és a „liberális“ Fianna Fail. Az esélyek az utóbbi mellett szólnak. Különben is, már aktuális volt az őrségváltás, amely az országban négyévenként „ha­gyományos“: 1969 óta még egyet­len hivatalban levő kormány sem tudott duplázni, mindig át kellett ad­nia helyét az addigi ellenzék­nek... P. G. Herbert Mies, a Német Kommu­nista Párt elnöke rámutatott annak szükségességére, hogy az Egyesült Államok csatlakozzék a Szovjetunió által az atomfegyver-kísérletekre meghirdetett egyoldalú moratórium­hoz. Hangsúlyozta, a nyugatnémet kommunisták követelik az amerikai „csillagháborús“ programban az NSZK részvéteiéről kötött szerződés hatálytalanítását. Az NKP elnöke egységre szólítot­ta fel a haladó erőket és arra, hogy támogassák a demokratikus jelölte­ket a közelgő választásokon. Botrányos ítélet (ČSTK) - A szövetségi közigazga­tási bíróság, mint a legfelsőbb ható­ság, tegnap Nyugat-Berlinben - ahol jogellenesen székel - újabb botrá­nyos ítéletet hozott. A freiburgi Ber­told Görgens 38 éves nyugatnémet postaügyi főfelügyelő élete végéig nem láthatja el hivatását. Egyedüli bűne az, hogy tagja a Német Kom­munista Pártnak. A „vádlott“ csakúgy, mint védői nem voltak hajlandók megjelenni a tárgyaláson. Szavaik szerint ennek a pernek az a célja, hogy az NSZK- ban a foglalkoztatási tilalom diszkri­minációs, embertelen gyakorlatának a törvényesség látszatát adja. Tiltakozás a tévésorozat ellen (ČSTK) - Az amerikai ENSZ-társaság levélben tiltakozott Thomas Murphynél, až ABC tévétársaság igazgatójánál az Amerika című 12 órás tévésorozat terve­zett bemutatása ellen. A film az Egyesült Államokat mutatja be 10 évvel azután, hogy a Szovjetunió és az ENSZ-békeerók „megszállták“ az országot. Az említett levelet három korábbi kül­ügyminiszter (Rusk, Muskie és Haig), to­vábbá 6 egykori állandó ENSZ-képviseló is aláírta. A levél szerzői többek között arra is figyelmeztetnek, hogy a sorozat bemutatása tovább gyengítheti az ENSZ támogatását az USA-ban, s veszélyeztet­heti az ENSZ-békeerók létét. Megtalálja-e Vranitzky és Mock a közös ritmust? (A Volksstimme karikatúrája) Osztrák Néppárt (ÖVP) egyenlő arányban osztozik a miniszteri tár­cákon. A tavaly november 23-án megtartott parlamenti választások eredményei tették szükségessé a koalíciós kormány létrehozását, mivel egyik politi­kai párt sem szer­zett abszolút többséget. A szövetségi kancellár Franz Vranitzky lett, az SPÖ egyik veze­tője, az alkancel- lári és külügymi­niszteri tisztséget pedig Alois Mock, az ÖVP el­nöke tölti be. Várhatóan egy hét múlva hangzik el a kormánynyi­latkozat a Nemze­ti Tanácsban a parlament alsó­házában. rugati pénzügyi körökben nagyon találó­an szabadesésnek minősítik azt, ami a dollar árfolyama körül ezekben a napokban történik. Az amerikai valuta egyéb pénznemek­hez viszonyított kurzusa ugyanis olyan merede­ken esik, hogy nem lehet tudni, hol és mikor áll meg a zuhanórepülés közben. Ez elsősorban attól függ, hogy mennyire szívügye az árfolyam­csökkenés megállítása a nyugati kormányoknak, mindenekelőtt magának a Fehér Háznak. Az Egyesült Államok partnereinek, a Közös Piac tagországainak és Japánnak nyilvánvaló érdeke fűződik a dollárzuhanás megállításához vagy lefékezéséhez. Az olcsó dollár ugyanis rendkívül megdrágítja az illető ország kivitelét, ebben az esetben a japán és a közöspiaci exportot. Köztudottan a tizenkét tagú közösség országai és Japán is kifejezetten exportorientál­tak, hs éppen ezért az amerikai dollár gyengélke­dése a drágább árak miatt rontja a konkurenciaki­látásokat a nemzetközi piacokon. A szövetségesnek mondott említett országok nem nézik tétlenül a pénzpiaci fejleményeket. Tokiói nagybankok az utóbbi napokban jelentős mennyiségű dollárt vásároltak föl, hogy ilymódon némileg csökkenjen a forgalomban lévő dollártö­meg, s a mesterségesen előidézett dollárszüke nyomán némileg felszökjön az árfolyam, vagy legalábbis ne zuhanjon tovább. A banki interven­ció egyelőre még nem éreztette hatását: a hét első napjaiban Tokióban egy dollárért mindössze nem egészen 150 jent adtak, ami háború utáni árfolyamrekordot jelent. A kurzus mozgásában egyébként alighanem nehéz lesz fordulatot elér­ni, mivel a dollár-jen viszony tartósan az előbbi meredek esését mutatta mindvégig tavaly is: a dollár a jenhez képest 1986-ban 42 százalékot vesztett értékéből. Nyugat-Európa egy héttel ezelőtt lépett: mivel a dollár állandó leértékelődése miatt szüntelen nyomás nehezedett főleg a nyugatnémet márká­ra és a holland forintra, a Közös Piac szakértői a két valuta 3 százalékos revalválásában egyez­tek meg, s szintén felemelték a belga és a luxem­burgi frank árfolyamát, 2 százalékkal. Az utóbbi napokban nagyon meggyengült francia frank le­értékelését a Chirac-kormánynak sikerült elkerül­nie, pedig ezt a tanácskozás előtt mindenki biztosra vette. A közalkalmazottak sztrájkjának végét akkor még nem látó párizsi kabinet nem volt hajlandó lejjebb vinni a frank árfolyamát. Szabadesés Azzal érvelt, hogy a nehéz helyzetben ez ismét „begyújtaná“ az infláció motorját, s így a súlyos szociális válság közepette is sikerült megőriznie a gazdaság szilárdságának legalább a látszatát. Amilyen meglepetést keltett a francia frank „megmentése“, legalább akkora feltűnést váltott ki a nyugatnémet márka felértékelése. Kevesen hitték ugyanis, hogy a nyugatnémet kancellár két héttel a most vasárnap esedékes parlamenti választások előtt hozzányúl a márka kurzusához. Hogy Helmut Kohl ezt mégis megtette, azt kifeje­zetten választási megfontolás magyarázza: a bonni kabinet a lépéssel épp a belgazdaság kiegyensúlyozott helyzetét kívánta bizonyítani. Az tény és való, hogy javult a nyugatnémet gazdaság teljesítménye, hiszen tavaly az NSZK külkereskedelmi mérlege 100 milliárd márkát meghaladó többletet mutatott. 1986-ban első ízben történt, hogy exportja meghaladta az Egye­sült Államokét, s ezzel világviszonylatban az első helyre került. A Kohl-kabinet azt persze nem veri nagydobra, hogy a kétmilliót is meghaladja a munkanélküliek száma, tehát állításaival ellen­tétben csak bizonyos rétegek helyzete javult, nem pedig mindenkié. S vajon hogyan reagál a dollár árfolyam- zuhanására a valóban nevető harmadik: Wa­shington tétlenül szemléli, hiszen egyedül neki jó a dollár ijesztően lefelé ívelő lázgörbéje. Ahogy zuhan az árfolyam, úgy lesznek olcsóbbak, s ez­zel konkurenciaképesebbek az amerikai termé­kek a világpiacon. Nyilvánvaló, hogy az USA az alacsony dollárárfolyamra játszik: minél rosszabb a többinek, annál jobb neki. Az amerikai kor­mányzatnak ugyanis van mit kiegyenlítenie a kül­kereskedelmi mérleg területén, hiszen tavaly az USA 175 milliárd dollár értékkel több árut impor­tált, mint amennyit maga exportált. Egy évvel korábban a kereskedelmi mérleg hiánya „csak“ 148,5 milliárdot ért el, jóllehet közgazdászok már ezt is tűrhetetlennek tartották. E helyzet ismeretében nem csoda, hogy a Rea- gan-kormányzat enyhíteni próbál az óriási hiá­nyon, a módszer viszont, amellyel ezt szövetsé­gesei rovására teszi, általános megütközést kel­tett, a kemény bírálatok egész sorát váltotta ki. Különösen nagy volt a felháborodás azt követő­en, hogy a Newsweek olyan információt tett közzé, miszerint az amerikai pénzügyminisztéri­um azt tartja az ideális és „elfogadható“ paritás­nak, ha egy dollárért 140 jent, illetve 1,70 márkát adnának. Washingtonnak tehát továbbra is szán­dékában áll, hogy hagyja valutája olcsóbbodását, s dörzsöli a markát, miközben a többi nyugati országban idegeskednek. 0-7 akértók teljes mértékben egyetértenek OZ. abban, hogy a közeljövőben nem vár­ható a dollárárfolyam emelkedése. Ha így lesz, akkor viszont tovább éleződnek az ellentétek a tőkés világ országai között. A valutaspekulán­sok és tőkés vállalkozók egyaránt nagyon várják a mai napot, hiszen Washingtonban ismertetik az amerikai gazdaság tavalyi utolsó negyedévben elért teljesítményét szemléltető adatokat. Ezek bizonyosra vehetően „indokolni“ fogják azt, hogy a kormányzat továbbra is cinikusan szemlélje a dollár árfolyamzuhanását. P. VONYIK ERZSÉBET Ausztria Az új kormány letette az esküt (ČSTK) - Kurt Waldheim államfő kezébe Bécsben tegnap letette az esküt Ausztria új kormánya. Az Osztrák Szocialista Párt (SPÖ) és az Munkásgyűlés Düsseldorfban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents