Új Szó, 1987. január (40. évfolyam, 2-25. szám)
1987-01-22 / 17. szám, csütörtök
ÚJ szú 3 % 1987. I. 22. Közép-Amerika Eredménytelenül zárult a Contadora békemissziója (ČSTK) - A Contadora-csoport, továbbá az ót támogató ún. limai csoport külügyminiszterei, valamint az ENSZ-főtitkár és az AÁSZ főtitkára kedd este befejezte kétnapos közép-amerikai békemisszióját, amely során a tíztagú delegáció a térség mind az öt országába ellátogatott. Kedden a misszió Guatemalában Vinicio Cerezo elnökkel tárgyalt, aki megerősítette: országa támogatja a Contadora-csoport békeerófeszi- téseit és továbbra is az „aktív semlegesség“ politikájához tartja magát a térségben kialakult konfliktusokkal kapcsolatban. A guatemalai külügyminiszter azonban azt a Costa Ri- ca-i javaslatot tániogatta, amely Nicaragua számára elfogadhatatlan feltételeket támaszt. A misszió Hondurasban Jósé Az- cona elnökkel tárgyalt, aki a térséggel kapcsolatban írásban terjesztette elő kormánya álláspontját. Honduras eszerint nem hajlandó részt venni a Contadora-csoport által kezdeményezett béketárgyalásokon, s a tényekkel ellentétben azt állítja, nem engedi meg, hogy az ország területét idegen fegyveres erők Nicaragua elleni támadásra használják ki. Ismeretes, Hondurasban vannak az ellenforradalmárok legnagyobb támaszpontjai, s az amerikai hadsereg is rendszeresen vesz részt a nicaraguai határ közvetlen közelében rendezett hadgyakorlatokon. Salvadorban Duarte elnök Costa Ricához és Hondurashoz hasonló álláspontját fejtette ki a békemissziónak. Az első értékelések szerint a békemisszió nem ért el olyan eredményeket, amelyek alapvető fordulatot jelentenének a közép-amerikai konfliktusban. Bernardo Sepulveda mexikói külügyminiszter azt nyilatkozta, a küldöttség tagjai most Mexikóvárosban ülnek össze, hogy megvitassák a további teendőket. Tomahawk-kísérletek (ČSTK) - Az amerikai haditengerészet a Mexikói-öbölben az elmúlt napokban három kísérletet hajtott végre Tomahawk típusú manőverező robotrepülőgépekkel. A haditengerészet képviselője közölte, a rakétákat mindhárom esetben hajókról lőtték ki, 1125 kilométeres pályát tettek meg és ejtőernyővel értek földet a floridai Eglin légibázis területén. A rakéták robbanófejek makettjével voltak felszerelve. Szovjetunió-Kína Tárgyalások a határvitákról (ČSTK) - A Szovjetunió és Kína képviselői a két ország közötti határvitákról február 7-én Moszkvában kezdenek tanácskozást. A tárgyalások első fordulójának megtartásáról a két fél tavaly állapodott meg. A hírt a kínai külügyminisztérium közölte. Helms szenátor a republikánusok vezére (ČSTK) - A republikánusok szélsőségesen konzervatív szárnyának képviselőjét, Jesse Helms szenátort választották meg a szenátus külügyi bizottságában a republikánus kisebbség vezetőjévé. Helms Richard Lugar szenátorral szemben kerekedett felül, akit mérsékelt politikusnak tartanak. A Reuter hírügynökség politikai megfigyelőkre hivatkozva azt írta, a szenátus külügyi bizottságában zajló viták most sokkal nagyobb mértékben lesznek konfrontáció jellegűek, mivel várhatóan Helms foggal-körömmel fogja védelmezni Reagan politikai terveit. A republikánusok egyébként a tavaly novemberi időközi választásokon veszítették el szenátusi többségüket. Szállodai lövöldözés (ČSTK) - Drogheda írországi városban két fegyveres terrorista berontott egy szállodába, lövöldözni kezdett, és meglőtt négy reggeliző férfit. Ketten a helyszínen meghaltak, a másik kettőt súlyos sérülésekkel szállították kórházba. A Dublin közelében végrehajtott merényletért később a magát Ir Nemzeti Felszabadító Hadseregnek (INLA) nevező szélsőséges szervezet vállalta a felelősséget. A rendőrség szerint a szervezeten belüli hatalmi harc következménye volt a terrortámadás. Ecuador Az elnök lemondását követeli az ellenzék (ČSTK) - Leon Febres Cordero ecuadori elnök keddi sajtóértekezletén bejelentette, feloszlatták azt a katonai egységet, melynek tagjai a múlt héten elfogták őt. Az elnök arról is beszámolt, bírósági eljárás is indul a katonák ellen. Febres korábban büntetlenséget ígért elrablóinak. Quitóban ugyancsak kedden kezdte meg rendkívüli ülését a parlament, s a baloldali ellenzéki pártok olyan határozati javaslatot terjesztettek elő, amely szerint a történtekért maga az elnök felelős, s ezért le kell mondania. események margójára? Írország: Irány az urnák A „zöld sziget“ déli részén, az ír Köztársaságban február 17-én parlamenti választásokat tartanak - idő előtt. A kényszerű döntést Garret Fitzgerald miniszterelnök azért hozta meg, mert pártja, a Fine Gael a törvényhozásban már nem számíthat a koalíciós partner Munkáspárt képviselőinek támogatására, ugyanis a négy munkáspárti miniszter kedden kilépett a kabinetből. Fitzgeraldék így 67 mandátumukkal kisebbségben maradnak az ellenzéki Fianna Fail párt 71 képviselőjével szemben. És nem kétséges, hogy a Charles Haughey volt miniszterelnök - most még ellenzéki vezér - az első alkalmat kihasználta volna a kormány megbuktatására. A munkáspárti miniszterek azért mondtak le, mert nem értettek egyet a kormányfő takarékossági programjával, vagyis a közkiadások további radikális csökkentésének tervével. Az ír gazdaság amúgy is súlyos beteg, az államadósság és a költségvetési deficit szüntelenül nő, a munkanélküliek száma a legnagyobb a Közös Piacon belül. Nem csoda hát, hogy tömegével vándorolnak ki az országból - jórészt a tengeren túlra - az emberek a jobb megélhetés reményében. Ez igazán magas ár a néhány éve még 20 százalékos infláció leszorításáért (1986-ban 4 százalékos volt a pénzromlás). A gazdasági gondok mellett a februárig tartó választási harc nem kevésbé fontos témája lesz a Nagy- Britanniához tartozó Észak-lrország (Ulster) ügye. Garret Fitzgerald azzal vált ismertté, hogy Margaret Thatcher brit miniszterelnökkel 1985. november 15-én aláírta az Ulsterra vonatkozó angol-ír megállapodást. Ezzel azonban aligha szerzett magának dicsőséget - a „zöld szigeten" a legkevésbé. A dokumentum ugyanis mindenkiben, aki még Dublinon és Londonon (ČSTK) - A szövetségi parlament küszöbönálló választásaival kapcsolatban tegnap Düsseldorfban a dolgozók gyűlést tartottak. Elsősorban békét, a fegyverkezési hajsza megállítását, a világűr militarizá- lásának elhárítását és a munkához való jogot követelték. Állást foglaltak a NÁTO háborús előkészületei, az USA-ban végrehajtott atomfegyverkísérletek és az NSZK kormányának szociális politikája ellen. kivül számít, ellenállást váltott ki. Pedig csak annyi történt, hogy az ír Köztársaság kormánya ezentúl véleményt nyilváníthat Nagy-Britannia Ulsterral kapcsolatos döntéseit illetően. A megállapodás nem irányoz elő változást Észak-írország jogállásában vagyis a brit fennhatóságban, csak arra az esetre, ha a többségi akarat emellett szólna. Ez persze kizárt, hiszen az ulsteri lakosság kétharmadát kitevő - egymilliónyi - protestáns a Nagy-Britanniával való unió maradéktalan híve (ugyanis ha Ulstert netán a tisztán katolikus ír Köztársasághoz csatolnák, a protestánsok jócskán kisebbségbe kerülnének, s így természetesen most élvezett „többségi jogaikat“ elveszítenék). Az angol-ír egyezség tehát a lényeget nem érinti, mégis az ulsteri protestánsok körében váltotta ki a leghevesebb ellenállást. „Árulással“ vádolják Londont, s szinte az őrjöngésig fokozták dühüket, ami tömeges zavargásokban, tüntetésekben öltött testet. (Ez mellesleg, ha másra nem, a katolikusok elleni hangulatkeltés fokozására mindenképp jó volt.) Dublin és London „kompromisz- szumával“ azonban ugyanúgy elégedetlenek a katolikus szervezetek, köztük a Sinn Fein nevű párt, s annak katonai szárnya, a véres terror- cselekményeiről ismert IRA. Szerintük a szerződés gátolja céljukat: az ír sziget egyesítését. Nemtetszést váltott ki továbbá az egyezség a dublini ellenzéki pártok körében is, amelyek szerint emiatt „komolyan romlott“ a katolikusok helyzete Észak-lrországban. Charles Haughey most azt ígéri, ha kormányra jut, a megállapodást felülvizsgáltatja. Az ír Köztársaságban tehát beindult a választási harc, s akárcsak eddig volt, most is a két, egyaránt polgári párt a főszereplő: a konzervatív Fine Gael és a „liberális“ Fianna Fail. Az esélyek az utóbbi mellett szólnak. Különben is, már aktuális volt az őrségváltás, amely az országban négyévenként „hagyományos“: 1969 óta még egyetlen hivatalban levő kormány sem tudott duplázni, mindig át kellett adnia helyét az addigi ellenzéknek... P. G. Herbert Mies, a Német Kommunista Párt elnöke rámutatott annak szükségességére, hogy az Egyesült Államok csatlakozzék a Szovjetunió által az atomfegyver-kísérletekre meghirdetett egyoldalú moratóriumhoz. Hangsúlyozta, a nyugatnémet kommunisták követelik az amerikai „csillagháborús“ programban az NSZK részvéteiéről kötött szerződés hatálytalanítását. Az NKP elnöke egységre szólította fel a haladó erőket és arra, hogy támogassák a demokratikus jelölteket a közelgő választásokon. Botrányos ítélet (ČSTK) - A szövetségi közigazgatási bíróság, mint a legfelsőbb hatóság, tegnap Nyugat-Berlinben - ahol jogellenesen székel - újabb botrányos ítéletet hozott. A freiburgi Bertold Görgens 38 éves nyugatnémet postaügyi főfelügyelő élete végéig nem láthatja el hivatását. Egyedüli bűne az, hogy tagja a Német Kommunista Pártnak. A „vádlott“ csakúgy, mint védői nem voltak hajlandók megjelenni a tárgyaláson. Szavaik szerint ennek a pernek az a célja, hogy az NSZK- ban a foglalkoztatási tilalom diszkriminációs, embertelen gyakorlatának a törvényesség látszatát adja. Tiltakozás a tévésorozat ellen (ČSTK) - Az amerikai ENSZ-társaság levélben tiltakozott Thomas Murphynél, až ABC tévétársaság igazgatójánál az Amerika című 12 órás tévésorozat tervezett bemutatása ellen. A film az Egyesült Államokat mutatja be 10 évvel azután, hogy a Szovjetunió és az ENSZ-békeerók „megszállták“ az országot. Az említett levelet három korábbi külügyminiszter (Rusk, Muskie és Haig), továbbá 6 egykori állandó ENSZ-képviseló is aláírta. A levél szerzői többek között arra is figyelmeztetnek, hogy a sorozat bemutatása tovább gyengítheti az ENSZ támogatását az USA-ban, s veszélyeztetheti az ENSZ-békeerók létét. Megtalálja-e Vranitzky és Mock a közös ritmust? (A Volksstimme karikatúrája) Osztrák Néppárt (ÖVP) egyenlő arányban osztozik a miniszteri tárcákon. A tavaly november 23-án megtartott parlamenti választások eredményei tették szükségessé a koalíciós kormány létrehozását, mivel egyik politikai párt sem szerzett abszolút többséget. A szövetségi kancellár Franz Vranitzky lett, az SPÖ egyik vezetője, az alkancel- lári és külügyminiszteri tisztséget pedig Alois Mock, az ÖVP elnöke tölti be. Várhatóan egy hét múlva hangzik el a kormánynyilatkozat a Nemzeti Tanácsban a parlament alsóházában. rugati pénzügyi körökben nagyon találóan szabadesésnek minősítik azt, ami a dollar árfolyama körül ezekben a napokban történik. Az amerikai valuta egyéb pénznemekhez viszonyított kurzusa ugyanis olyan meredeken esik, hogy nem lehet tudni, hol és mikor áll meg a zuhanórepülés közben. Ez elsősorban attól függ, hogy mennyire szívügye az árfolyamcsökkenés megállítása a nyugati kormányoknak, mindenekelőtt magának a Fehér Háznak. Az Egyesült Államok partnereinek, a Közös Piac tagországainak és Japánnak nyilvánvaló érdeke fűződik a dollárzuhanás megállításához vagy lefékezéséhez. Az olcsó dollár ugyanis rendkívül megdrágítja az illető ország kivitelét, ebben az esetben a japán és a közöspiaci exportot. Köztudottan a tizenkét tagú közösség országai és Japán is kifejezetten exportorientáltak, hs éppen ezért az amerikai dollár gyengélkedése a drágább árak miatt rontja a konkurenciakilátásokat a nemzetközi piacokon. A szövetségesnek mondott említett országok nem nézik tétlenül a pénzpiaci fejleményeket. Tokiói nagybankok az utóbbi napokban jelentős mennyiségű dollárt vásároltak föl, hogy ilymódon némileg csökkenjen a forgalomban lévő dollártömeg, s a mesterségesen előidézett dollárszüke nyomán némileg felszökjön az árfolyam, vagy legalábbis ne zuhanjon tovább. A banki intervenció egyelőre még nem éreztette hatását: a hét első napjaiban Tokióban egy dollárért mindössze nem egészen 150 jent adtak, ami háború utáni árfolyamrekordot jelent. A kurzus mozgásában egyébként alighanem nehéz lesz fordulatot elérni, mivel a dollár-jen viszony tartósan az előbbi meredek esését mutatta mindvégig tavaly is: a dollár a jenhez képest 1986-ban 42 százalékot vesztett értékéből. Nyugat-Európa egy héttel ezelőtt lépett: mivel a dollár állandó leértékelődése miatt szüntelen nyomás nehezedett főleg a nyugatnémet márkára és a holland forintra, a Közös Piac szakértői a két valuta 3 százalékos revalválásában egyeztek meg, s szintén felemelték a belga és a luxemburgi frank árfolyamát, 2 százalékkal. Az utóbbi napokban nagyon meggyengült francia frank leértékelését a Chirac-kormánynak sikerült elkerülnie, pedig ezt a tanácskozás előtt mindenki biztosra vette. A közalkalmazottak sztrájkjának végét akkor még nem látó párizsi kabinet nem volt hajlandó lejjebb vinni a frank árfolyamát. Szabadesés Azzal érvelt, hogy a nehéz helyzetben ez ismét „begyújtaná“ az infláció motorját, s így a súlyos szociális válság közepette is sikerült megőriznie a gazdaság szilárdságának legalább a látszatát. Amilyen meglepetést keltett a francia frank „megmentése“, legalább akkora feltűnést váltott ki a nyugatnémet márka felértékelése. Kevesen hitték ugyanis, hogy a nyugatnémet kancellár két héttel a most vasárnap esedékes parlamenti választások előtt hozzányúl a márka kurzusához. Hogy Helmut Kohl ezt mégis megtette, azt kifejezetten választási megfontolás magyarázza: a bonni kabinet a lépéssel épp a belgazdaság kiegyensúlyozott helyzetét kívánta bizonyítani. Az tény és való, hogy javult a nyugatnémet gazdaság teljesítménye, hiszen tavaly az NSZK külkereskedelmi mérlege 100 milliárd márkát meghaladó többletet mutatott. 1986-ban első ízben történt, hogy exportja meghaladta az Egyesült Államokét, s ezzel világviszonylatban az első helyre került. A Kohl-kabinet azt persze nem veri nagydobra, hogy a kétmilliót is meghaladja a munkanélküliek száma, tehát állításaival ellentétben csak bizonyos rétegek helyzete javult, nem pedig mindenkié. S vajon hogyan reagál a dollár árfolyam- zuhanására a valóban nevető harmadik: Washington tétlenül szemléli, hiszen egyedül neki jó a dollár ijesztően lefelé ívelő lázgörbéje. Ahogy zuhan az árfolyam, úgy lesznek olcsóbbak, s ezzel konkurenciaképesebbek az amerikai termékek a világpiacon. Nyilvánvaló, hogy az USA az alacsony dollárárfolyamra játszik: minél rosszabb a többinek, annál jobb neki. Az amerikai kormányzatnak ugyanis van mit kiegyenlítenie a külkereskedelmi mérleg területén, hiszen tavaly az USA 175 milliárd dollár értékkel több árut importált, mint amennyit maga exportált. Egy évvel korábban a kereskedelmi mérleg hiánya „csak“ 148,5 milliárdot ért el, jóllehet közgazdászok már ezt is tűrhetetlennek tartották. E helyzet ismeretében nem csoda, hogy a Rea- gan-kormányzat enyhíteni próbál az óriási hiányon, a módszer viszont, amellyel ezt szövetségesei rovására teszi, általános megütközést keltett, a kemény bírálatok egész sorát váltotta ki. Különösen nagy volt a felháborodás azt követően, hogy a Newsweek olyan információt tett közzé, miszerint az amerikai pénzügyminisztérium azt tartja az ideális és „elfogadható“ paritásnak, ha egy dollárért 140 jent, illetve 1,70 márkát adnának. Washingtonnak tehát továbbra is szándékában áll, hogy hagyja valutája olcsóbbodását, s dörzsöli a markát, miközben a többi nyugati országban idegeskednek. 0-7 akértók teljes mértékben egyetértenek OZ. abban, hogy a közeljövőben nem várható a dollárárfolyam emelkedése. Ha így lesz, akkor viszont tovább éleződnek az ellentétek a tőkés világ országai között. A valutaspekulánsok és tőkés vállalkozók egyaránt nagyon várják a mai napot, hiszen Washingtonban ismertetik az amerikai gazdaság tavalyi utolsó negyedévben elért teljesítményét szemléltető adatokat. Ezek bizonyosra vehetően „indokolni“ fogják azt, hogy a kormányzat továbbra is cinikusan szemlélje a dollár árfolyamzuhanását. P. VONYIK ERZSÉBET Ausztria Az új kormány letette az esküt (ČSTK) - Kurt Waldheim államfő kezébe Bécsben tegnap letette az esküt Ausztria új kormánya. Az Osztrák Szocialista Párt (SPÖ) és az Munkásgyűlés Düsseldorfban