Új Szó, 1987. január (40. évfolyam, 2-25. szám)

1987-01-21 / 16. szám, szerda

Következetes forradalmár és igazi hazafi Karol Šmidke elvtársra emlékezünk KOMMENTÁLJUK Kamatoztassuk a tapasztalatokat A mezőgazdasági vállalatoknál most készítik a múlt évi gaz­dálkodás eredményeit összegező mérlegeket, így az ágazat tevékenységéről pontos képet nyújtó végleges statisztikai ada­tokra még egy ideig várnunk kell. Ennek ellenére a hozzávetőle­ges év végi felmérésekből annyit máris tudunk, hogy a vállalatok jó része nem tudott megbirkózni termelési és értékesítési felada­taival, minek következtében a mezőgazdaság eredményei több mutató esetében alatta maradtak a tervezett értékeknek. Mint ismeretes, az életszínvonal tervszerű emelésére irányuló társa­dalmi törekvések sikere nagymértékben az élelmiszer-önellátás fokozásától, az állandóan növekvő fogyasztói igények egyre tökéletesebb kielégítésétől függ. Ebből következik, hogy a mező­gazdasági vállalatoknak az elkövetkező időszakban úgy kell gazdálkodniuk, hogy minden tekintetben biztosítsák a tervfela­datok hiánytalan teljesítését. A gazdasági és szociális fejlődés ötéves programjának követ­kezetes megvalósítása érdekében a népgazdaság valamennyi ágazatában, tehát természetesen a mezőgazdaságban is mie­lőbb pótolni kell azokat a múlt évi szerényebb eredmények okozta kieséseket, amelyek megszaporitották a gondjainkat. A feladat fontosságát a CSKP Központi Bizottságának 4. ülése és az SZLKP KB ezt követő tanácskozása is kiemelte. A jogos társadalmi elvárás komoly feladatok elé állította az egységes földműves-szövetkezeteket és az állami gazdaságokat, lényege­sen növelve az egész mezőgazdasági-élelmiszeripari ágazat idei teendőinek igényességét. A feladat komoly, de reális és teljesíthető. Ugyanis a múlt évi eredmények, mindenekelőtt a hasonló feltételek között gazdál­kodó vállalatok tevékenységének eredményességében tapasz­talt lényeges különbségek ismételten arról győztek meg bennün­ket, hogy a szövetkezetek és az állami gazdaságok nagy hánya­dában még mindig bőven kínálkozik lehetőség a helyi adottsá­gok tökéletesebb kihasználására, a termelési eredmények javítá­sára és a hatékonyság növelésére. A megoldás lehetőségét a fejlődés ütemének meggyorsításá­ban kell keresni, de ennek természetesen több feltétele van. Ezek közé tartozik, hogy mindenütt bátrabban kell keresni és alkal­mazni a progresszív módszereket, s az eddigieknél szélesebb körben és következetesebben kell kamatoztatni a hasznos tapasztalatokat. Ugyanis a múltban valahogy lassan váltak köz­kinccsé a jó tapasztalatok, a hasznos ötletek és nem egy esetben a figyelemre méltó népgazdasági haszonnal járó újítások is, mert voltak, akik népszerűsítés helyett igyekeztek véka alá rejteni drágán szerzett tapasztalataikat, mások pedig a talán már régen túlhaladott, de megszokott módszerekhez ragaszkodva, merő kényelemszeretetből nem nagyon kérdezgették a bátran kezdeményezőket, hogy nekik miért megy jobban. Pedig mennyi hasznos tapasztalattal rendelkeznek a gazdaságok a termelés­ben, a munka és a szocialista versenymozgalom szervezésében, a progresszív javadalmazási formák alkalmazásában, az öntözé­ses gazdálkodásban, a laboratóriumi elemzésekre alapozott tápanyagpótlás és takarmányozás, a biotechnológia és a bioló­giai növényvédelem területén! Gondoljunk csak bele, hol tart­hatna a mezőgazdaság a fejlődésben, ha a leggyengébb eredmé­nyeket felmutató állatgondozók, a gépeket két-három év alatt ócskavassá nyűvö traktorosok, valamint a sor végén kullogó vállalatok vezetői rendszeresen és bátrabban kérdezgetnék a tőlük jobb teljesítményekre képeseket, azok pedig nyíltan és önzetlen segítöszándékkal beszélnének eredményeikről, munka­módszereikről és tapasztalataikról? Nem annak kell pirulnia, aki kérdez, hanem annak, aki elmulasztja továbbadni vagy kamatoz­tatni a haladást segítő tapasztalatokat. KÁDEK GÁBOR Az egészség kincset ér A kommunista mozgalom interna­cionalista jellegéből adódóan e moz­galom nevelte fel az újkori csehszlo­vák történelemben fontos szerepet játszó jelentős személyiségeket. Ka­rol Šmidkét - akinek 1987. január 21 -én ünnepeljük születésének meg nem ért kilencvenedik évfordulóját- kiemelkedő hely illeti meg a törté­nelmi személyiségek sorában. Élete és munkássága jelkép, a csehszlo­vák viszonyok közptt küzdő kommu­nista munkás legjellemzőbb vonása­it szimbolizálja: a munkásosztály küldte a mozgalomba, s osztályá­hoz, a marxizmus-leninizmushoz és a szocializmushoz egész életében hű maradt. Meggyóződéses interna­cionalista volt, a Szovjetunió barátja, marxistaként viszonyult a csehszlo­vák nemzetiségi kérdéshez, minden körülmények között és minden tiszt­ségben munkáshoz méltóan sze­rény, felelősségtudó és fegyelme­zett tagja volt a pártnak. I^étéves, amikor szüleivel együtt elhagyja szülővárosát, Vítkovicét- amely ma Ostrava egyik városke­rülete. Egész ifjúságát, közel húsz évet tölt a Habsburgok által meg­szállt Boszniában, Kreka bányavá­rosban. Az elemi iskola befejeztével 1910-től kereskedelmi iskolában folytatja tanulmányait, de még az első iskolaévben kizárják, mivel részt vett a május elsejei tüntetése­ken. Elszegődik tanoncnak. A krekai Állami Szénbányában 1914 augusz­tusában kapja kézhez a felszabadító levelét. Bányaács lett. Boszniában ismerkedik meg a szervezett mun­kásmozgalommal és tizenöt éves korában belép a szociáldemokrata pártba. Egyidejűleg dolgozni kezd a szakszervezetekben is. Ezért nem meglepő, hogy neve nem csak a puntizelai katonai lázadás szerve­zői között bukkan fel - ahová az első világháború kitörése után be­rukkol -, hanem annak a nagy bá­nyászsztrájknak a szervezői között is, melynek következményeként 1918 késő őszi hónapjaiban a bosz­niai szénbányák mintegy felében le­állt a munka. A bánya vezetői előtt kegyvesztett lett. Csehszlovákiában ezekben az években megnőtt a ke­reslet a bányász szakmunkások iránt. A szociális igazság és a jobb politikai viszonyok utáni vágy arra késztette a csehszlovák munkás- osztály fiát, hogy 1919 szeptemberé­ben visszatérjen hazájába, a Bans­ká štiavnica-i bányászok közé. De itt is munkanélküliséggel, éhséggel, nyomorral, üldöztetéssel és az államapparátus arroganciájával ta­lálta magát szemben. A burzsoá demokrácia durva igazságtalanságai a fiatal Karol šmidkét aktív mozgalmi munkára ösztönözték a szociáldemokrata párt születő marxista baloldalának soraiban. Osztályösztöne segítsé­gével világosan felismerte az orosz bolsevikok, a nagy októberi szocia­lista forradalom példájának jelentő­ségét a nemzetközi proletariátus számára. Karol šmidke ezekben az években egyértelműen, egy egész életre szólóan elkötelezte magát a Szovjetunió, a Kommunista Inter- nacionálé és Csehszlovákia Kom­munista Pártja mellett, amelynek so­raiba 1921 májusában lépett be. Ettől kezdve élete elválaszthatatlan a munkásosztály szolgálatától, har­caitól és győzelmeitől. Alig huszonöt éves, amikor Bans­ká Štiavnicában megválasztják a pártszervezet vezetőjévé. A gaz­dasági válság éveiben a város párt- szervezete sikeresen szembeszáll a válság következményeivel és a dolgozók napi követelményeiért vívott harcban komoly eredménye­ket ér el. A húszas évek közepétől Karol Šmidke már hivatásos forra­dalmár és a harmincas években a forradalmi tevékenység különböző színterein megszerzi a forradalmi munkához szükséges tapasztalato­kat. Politikai tevékenységének a lo­gikus érvelés, a másik fél kifogásai­nak figyelmes meghallgatására való készség és a nyugodt, kiegyensú­lyozott fellépés voltak a legértéke­sebb vonásai. A kommunista párt 1930-ban fél évre Moszkvába, a nemzetközi Le­nin Iskolába küldi Karol Šmidkét. A tanulás lehetővé teszi számára, hogy elméletileg is megértse a mun­ka és a tőke közötti küzdelmet - amely egyben a kor alapvető konf­liktusa - és sokmindent megértsen a csehszlovák valóságból, amit kez­dő politikai dolgozóként inkább csak ösztönösen megsejtett. Visszatérte után össz-szlovákiai jellegű pártfel­adatokkal bízzák meg. Az 1930-1932-es években a CSKP Banská Bystrica-i és trenčíni területi párttitkárként dolgozott. A Fémmun­kások Szövetségének titkári teendő­it 1933-tól látja el, majd 1934-tól a Vörös Szakszervezetek szlovákiai titkára. Vezeti a munkanélküliek mozgalmait, sztrájkokat, éhségme­neteket szervez. Gyakorlati munká­jában, a kizsákmányolok elleni harc­ban az egységfront irányvonalát kö­veti. Állandóan a munkások között mozog és nagy tekintélyre tesz szert. Neve ezidőtájt a Kassai Mun­kás hasábjain is gyakran szerepelt. A CSKP értékelte Karol Šmidke gya­korlati politikai munkáját és elméleti ismereteit; az 1935-ös parlamenti választásokon a Nemzetgyűlés kép­viselőjelöltje. A fasizmus terjeszkedésének ide­jén kemény harcot folytat a népfront megteremtéséért, ^Kommunista In- ternacionálé VII.' kongresszusa és a CSKP VII. kongresszusa határo­zatainak szellemében, bolsevik oda­adással és elvhűséggel segít leküz­deni a szektáns hangulatot a Vörös Szakszervezetekben, tevékenyen bekapcsolódik a köztársaság és a demokrácia védelméért folyó har­cokba. A müncheni diktátum, a köz­társaság szétverése után 1938 októ­ber hatodikától minden erejével a párt illegalitásba vonulásának elő­készítésén, a földalatti hálózat kiépí­tésén dolgozik. A felsőbb szervek határozata értelmében augusztus­ban a Szovjetunióba távozik. Elvégzi a másfél éves Lenini Főiskolát, majd Moszkvában A Szlovák Szabadsá­gért rádió szerkesztőségében dol­gozik, szoros kapcsolatot tart fenn a CSKP moszkvai vezetőségével, amely 1943 nyarán éfapen Karol Šmidkét küldi vissza Szlovákiába azzal a megbízatással, hogy a nem­zeti front bázisán szervezze meg a fegyveres, fasisztaellenes nemze­ti felkelést. Személyes tulajdonságainak, a szlovák kérdéskör sok száz szlo­vák kommunista ismeretének kö­szönhetően gyorsan tájékozódik az itthoni viszonyok között. Gustáv Hu- sákkal és Ladislav Novomeskývel együtt 1943 augusztusában létre­hozzák az SZLKP V. illegális veze­tőségét, amely a későbbiekben tör­ténelmi szerepet játszott. 1943 de­cemberében egyike volt a Karácso­nyi Egyezmény, a szlovák ellenállás programnyilatkozata aláíróinak, megalapozva ezzel a Szlovák Nem­zeti Tanács létrejöttét. A Szovjetuni­óba 1944 augusztusának elején re­pül vissza, hogy ott mint az SZNT küldöttségének vezetője, az SZLKP illegális központi bizottságának megbízottjaként tájékoztassa a CSKP moszkvai vezetőségét, va­lamint az illetékes szovjet katonai és politikai szerveket a szlovákiai hely­zetről, a fegyveres felkelés előké­születeiről és anyagi-politikai tá­mogatást kérjen a mozgalom számá­ra. Röviddel a szlovák nemzeti felke­lés kirobbanása után Karol Šmidke visszatér a felszabadított ország­részbe, amelynek egyik vezető képvi­selője lesz. Tagja az SZNT elnöksé­gének, ő az SZNT két elnöké­nek egyike, átveszi a szlovákiai par­tizánegységek főparancsnokságá­nak irányítását, tagja a Szlovákiai Védelmi Tanácsnak és ő a nemzet- védelmi megbízott helyettese. Az SZLKP és a szociáldemokrata párt egyesítő kongresszusán ő tar­totta a főbeszámolót és megválasz­tották az egységes munkáspárt, Szlovákia Kommunista Pártja elnö­kévé. Nagy érdemei voltak a felke­lésben részt vevő Szlovákia védelmi pozícióinak megszervezésében és megtartásában, hozzájárult a parti­zánosztagok harckészségének és politikai színvonalának emeléséhez, számos fontos politikai rendelkezést kezdeményezett. Mikor a felkelés partizánharccá alakult, Prešovban, Bratislavában és Nyitrán (Nitra) dol­gozott. Csehszlovákia felszabadulása után Karol Šmidke magas állami és párttisztségeket tölt be a szlovák politikai életben: Megbízottak Testü­letének elnöke, az SZNT-nek alel- nöke és elnöke, az SZLKP alelnöke majd elnöke volt, tagja az SZLKP Elnökségének, a CSKP Központi Bi­zottságának és egyidejűleg nemzet­gyűlési képviselő volt. 1947 őszén és 1948 februárjában a politikai vál­ság rendezése során mint az SZLKP Elnöksége Intézőbizottságának tag­ja és a Szlovák Partizánszövetség elnöke elismerésre méltó munkát végzett. A társadalom építésének új viszonyai között minden energiáját a párt vezető szerepének megszilár­dítására fordította. A jogtalan bírálat és a politikai tisztségekből való távo­zás után is példamutató kommunista maradt, s mint a Tesla nemzeti vál­lalat igazgatója, teljesítette a szocia­lista építés feladatait. A kommunista pártban végzett ál­dozatos munkájáért, a dolgozó nép és a munkásosztály érdekeinek vé­delméért megkapta a legmagasabb csehszlovák, és sok külföldi állami és katonai kitüntetést kapott. Élet­művével örökre beírta nevét a CSKP és a csehszlovák nép történetébe. TERÉZIA KOVÁČIKOVA A dolgozók egészségvédelmét szocialista társadalmunk egyik leg­jelentősebb feladatának tartja. Nagy figyelmet fordítanak erre a nagykür­tösi Dolina Bánya konszernvállalat­nál is. Tibor Bittner mérnökkel, a vál­lalat igazgatóhelyettesével folytatott beszélgetés igazolta, hogy a járás legnagyobb üzemében sokat tesz­nek dolgozóik egészségének meg­őrzéséért.- Megkülönböztetett figyelmet fordítunk az egészségügyi szolgál­tatásokra, - mondta, miközben az íróasztalán levő kimutatásokat la­pozta. - A dolgozók egészségvédel­me már munkába lépésükkor meg­kezdődik azzal, hogy alapos kivizs­gáláson esnek át. Munkába lépés után is állandó ellenőrzés alatt áll­nak, tervszerűen szűrővizsgálato­kon vesznek részt, a veszélyes, egészségre ártalmas munkahelye­ken rendszeres vizsgálatokat tar­tunk. Az így szerzett információk, észrevételek alapján a vállalat kép­viselőinek jelenlétében egészség- ügyi központunkban hetente értékel­jük dolgozóink egészségi állapotát.- Milyenek a tapasztalatai a dol­gozók egészségi állapotát és az egészségvédelem hatékonyságát il­letően?- Jóleső érzéssel mondhatom, hogy a bányaközpontban létesített egészségügyi központunk korszerű­en felszerelt, tökéletes kórelemzést végezhetünk. Három évvel ezelőtt rehabilitációs központot is létesítet­tünk, ahol tavaly több mint 3200, főleg paraffinos és ultrahangos ke­zelést végeztek az egészségügyi dolgozók. A komplex egészségvédelemre törekedve tavaly üzembe helyeztük a fogászati rendelőt, így a dolgozók­nak nem kell a járási székhelyre utazniuk. Ezzel jelentős időmegta­karítást érünk el, dolgozóink nem kényszerülnek műszakkihagyásra. A rövid tájékoztatás után megte­kintettük az egészségügyi közpon­tot. Dr. Ľudovít Máčaj üzemorvos elmondta, hogy a vállalatnál már évek óta emelkedő irányzatot mutat a szívkoszorúér-megbetegedés, fő­leg azoknál a dolgozóknál fordul elő, akik a föld alatt dolgoznak. Az elmúlt évben a legtöbb dolgozó légző- és mozgásszervi megbetegedés miatt volt munkaképtelen. Gyakori oka a munkából való kimaradásnak a rendszeres mértéktelen alkoholfo­gyasztás. A fogászati rendelőbe folyamato­san érkeznek a páciensek. Dr. Hok- sza Anna fogorvosnő alig talált időt néhány mondatra.- Amint látja - mondta a néhány perces pihenés közben - itt nincs megállás, egész nap jönnek a bete­gek. Heti három napon van rende­lés, ami bizony a bánya dolgozóinak számát tekintve nem elég. Az egészségügyi norma szerint négy nap kellene az itt dolgozók ellátá­sához. A dolgozók egészségvédelmét szolgálják a gyógyfürdői, illetve az üdülési beutalások. Ezeket minden évben sok dolgozó veszi igénybe. A belföldi üdüléseken kívül számos, főleg föld alatt dolgozó tölti pihené­sét külföldi üdülőkben, a Szovjet­unióban, Bulgáriában, Jugoszláviá­ban. Mindez bizonyítja, hogy a Doli­na Bánya messzemenően gondos­kodik dolgozói egészségéről és be­tegségük esetén gyógyításukról. BÖJTÖS JÁNOS Hatvanliteres má­sodpercenkénti teljesítményű víz­tisztító kezdte meg nemrégiben a próbaüzemelést Špindlerúv Mlýnben. A be­rendezés nagy­ban hozzájárul az óriáshegység e turisztikai köz­pontja ivóvízellá­tási problémáinak megoldásához. A képen Jifí Ko- valčík vízmintát vesz. (Libor Hajský felvétele - ČTK)

Next

/
Thumbnails
Contents