Új Szó, 1987. január (40. évfolyam, 2-25. szám)

1987-01-20 / 15. szám, kedd

ÚJ FILMEK Új lehetőségeket is keresve Beszélgetés Horváth Józseffel, a Prágai Magyar .... Kulturális Központ igazgatójával Gandhi (angol-indiai) Híre — nemcsak afféle reklámhí­re hogy kitűnő film, már évekkel ezelőtt eljutott hozzánk (sőt a bu­dapesti televízió nézői nyáron lát­hatták is az alkotást). Nem a körü­lötte zajló felhajtás, meg a nyolc Oscar-díj okán, netán azért aratott világszerte sikert, hogy rendezője húsz éven át készült a vállalko­zásra (hol a bátorság, hol az anya­gi fedezet hiányzott, máskor a po­litikai helyzet tette lehetetlenné a forgatást). Richard Attenbo­rough, a neves angol színész és rendező kétrészes színes alkotá­sa hiteles, kiegyensúlyozott, s ma is időszerű témájú film. Mahatma - Nagy Lélek, ez lett Gandhi (1869-1948) a legendás indiai politikus és népvezér bece­neve, állandó jelzője. írót, rende­zőt, filmest egyaránt késztetett már arra, hogy eposzba illő élet- történetével mondjon el valami fontosat nyugtalan korunknak. (Németh László drámahősnek tet­te meg őt a Gandhi halála című ismert darabjában.) A film a kitűnő politikus és nagy humanista alak­ját és eszméit idézi elénk. Sajátos módszere, az erőszakmentesség- amint azt néhány jelenet sugallja- kedvező politikai következmény­nyel járhat, azzal, hogy a Gandhi vezette mozgalom végül is kikény­szerítette India függetlenségét. Attenborough érdeme, hogy mes­terien váltakoztatja a nagy tabló­kat és a kamarajeleneteket, a tö­megmegmozdulásokat és a meg­hitt pillanatokat. Kétségtelen, hogy ragaszkodik * az életrajz mozzanataihoz, de Gandhija azért hiteles, mert az egész emberiség számára tanul­ságos, mély emberi drámát tár föl, betekintést engedve a történelem folyamatába. E szuperprodukció­ban egy átlagon felüli képessé­gekkel megáldott ember vívja har­cát a megaláztatás, a széthúzás, az elnyomás ellen. A szolidaritás, az indiai nép, a kisemmizett töme­gek nevében. Heroikus harc, melybe gyakran majdnemhogy belerokkan, mert éhségsztrájkkal vagy éppen a nagy só menetelés­sel tiltakozik az imperializmus em­bertelensége ellen. És néha har­costársai is cserbenhagyják, nem értik. Nagyszerű film a Gandhi; Több életrajznál - mégha a tényeket pon­tosan követi is. Lenyűgöző a címszereplő, Ben Kingsley ala­kítása; a félig angol, félig indiai származású kivételes tehetségű művész együtt él, tökéletesen azonosul szerepével. Az eredeti helyszíneken forgatott, rengeteg statiszta közreműködésével ké­Prága belvárosának egyik legfor­galmasabb pontján, a Vencel tér és az Óváros tér között egy háromeme­letes épületben található a Magyar Kulturális Központ. Az intézmény igazgatójával, Horváth József nagy­követségi tanácsossal beszélget­tünk munkájukról és terveikről. Be­szélgetőpartnerem a nemzetközi kulturális kapcsolatok terén gazdag tapasztalatokkal rendelkezik. Diplo­mataként az Egyesült Nemzetek Szervezetében, aztán tíz éven át a Magyar Nemzetközi Koncertigaz­gatóság vezetőjeként, továbbá a Nemzetközi Kulturális Intézet fó- igazgató-helyetteseként is a kulturá­lis kapcsolatokkal foglalkozott. Az elmúlt két évben az európai kulturá­lis fórum végrehajtó titkár-helyet- teseként vett részt e nagy jelentősé­gű esemény megszervezésében. Fél évvel ezelőtt nevezték ki a Prá­gai Magyar Kulturális Központ igaz­gatójává. • Miben mérhető le a Prágai Ma­gyar Kulturális Központ eddigi mun­kájának eredményessége? Milyen új elemekkel bővült tevékenysége?- Jóllehet, intézetünk mai formá­jában 1978 októberétől működik, mégis évtizedes hagyományokra te­kinthet vissza. Az 1953-ban létesült Prágai Magyar Kultúra teremtette meg az alapokat, s ezeket fejlesztjük tovább. Az eddig végzett munka eredménye elsősorban abban mér­hető le, hogy sikerült felkelteni a csehszlovákiai szakemberek ér­deklődését intézetünk tevékenysége iránt. Az igazi érdeklődés fokmérője az is, hogy sok esetben csehszlovák partnereink kezdeményezik egy-egy rendezvény megszervezését. Mun­katerveink összeállításakor is fi­gyelembe vesszük az itteni igénye­ket, tehát ebből a szempontból is harmonikusak kapcsolataink a cseh­szlovákiai szakmai körökkel. Munkánkban több változtatást, új­donságot és új módszereket vezet­tünk be. Ezt kapcsolataink maga­sabb szintje tette szükségessé. A je­lenlegi szakaszban például nagyobb hangsúlyt kapnak a műszaki-tudo­mányos, s általában a tudományos kapacitások is, egyre nagyobb a szerepe a felsőoktatási intézmé­nyek közötti együttműködésnek. Manapság már nemcsak a kultúra hagyományos területeire terjed ki a figyelmünk, hanem a technika vív­mányait is iparkodunk felhasználni. Létrehoztunk egy videoklubot, mert a videotechnika az információk köz­vetítésére is nagyon alkalmas, sok esetben pótolja, vagy kiegészíti a szóbeli és írásos tájékoztatást. Új lehetőségeket látunk például a ter­mészetvédelem, a környezet- és mű­emlékvédelem - tehát az ún. környe­zeti kultúra védelme - szakaszán való együttműködésben. A közeljövőben a műemlékvédelemről három helyen tervezünk tanácskozást, előadáso­kat. Ismeretes, hogy ezen a terüle­ten Csehszlovákia sok hasznos ta­pasztalattal rendelkezik. Mi azt akar­juk elősegíteni, hogy még hatéko­nyabb együttműködés alakuljon ki a két ország műemlékvédelmi intéz­ményei között. • Munkájuknak egyre jelentő­sebb része a korszerű tájékoz­tatás. ..- A tevékenységünket meghatá­rozó alapokmánynak megfelelően iparkodunk eleget tenni ennek az igénynek is. Ezt a célt szolgálják az időközönként megjelenő kiadványa­ink is, amelyekben a magyar társa­dalom különböző területeinek ered­ményeiről tájékoztatjuk a szakmai köröket. Az itt közölt tanulmányok, összefoglaló elemzések jól kiegé­szítik előadásainkat, amelyeken fő­leg a szakemberek vesznek részt. Tevékenységünk másik célja a városi és vidéki társadalmi, kultu­rális, oktatási és tudományos intéz­ményekkel való kapcsolattartás. Ed­dig is nagyon jó kapcsolataink voltak a fővároson kívüli kulturális közpon­tokkal, a kerületi székhelyekkel és üdülővárosokkal. Munkánkhoz nagy segítséget nyújtanak a csehszlovák állami és társadalmi szervek, a művészeti szövetségek, a felsőoktatási és tu­dományos intézmények, a kerületi művelődési központok. • Programjaikban mind gyako­ribbak a műszaki-tudományos hala­dással és a két ország haladó és forradalmi hagyományaival kapcso­latos rendezvények.- Ez így van. Az említett számí­tástechnikai előadáson kívül szim- pozionokon foglalkoztunk országa­ink tudománypolitikájával, a Medim- pex külkereskedelmi vállalattal együtt rendezett szakmai találkozón a magyar gyógyszeriparral. A SZISZ-szel és a csehszlovákiai felsőoktatási intézményekkel karölt­ve Az ifjúság és a műszaki haladás címmel tervezünk kétnapos eszme­cserét. Szívesen vettünk részt az utóbbi hetekben azokon a szakmai tanács­kozásokon, amelyeken csehszlovák és magyar szakemberek vitatták meg a Csehszlovákiában megjele­nő, Magyarország története című könyvet. A társadalomtudomány művelőinek látókörét tágította A szo­cializmus megvédése és megújulá­sa Magyarországon 1956-1986 címmel rendezett közös tudomá­nyos tanácskozás. A csehszlovákiai felsőoktatási in­tézményekben a magyar nyelvvel, irodalommal és történelemmel jelen­tős számú szakember foglalkozik. De közgazdászok is tanulmányoz­zák a magyar gazdasági életet. Inté­zetünk az ó munkájukhoz is felajánl­ja segítségét. Ezekkel az intézmé­nyekkel együtt tanácskozzuk meg azokat az elképzeléseinket, ame­lyek célja a magyarországi kutató­munka eredményeinek még jobb megismertetése. Ezt a célt szolgálja többezer kötetes könyvtárunk és fo­lyóirattárunk, illetve a magyar nyelv- oktatás is. Fel akarjuk venni a kap­csolatokat a prágai és más cseh­szlovákiai könyvtárakkal. Szeret­nénk, ha intézeti könyvtárunkban a szakemberek megfelelő szakiro­daimat találnának. Nyelvtanfolya­maink célja is elsősorban azok tá­mogatása, akik számára a magyar nyelv ismerete azért szükséges, hogy magyarországi kapcsolataikat fejleszteni tudják. Nyelvtanfolyama­ink hallgatóinak száma jelenleg két­száz. Munkánkat ezen a téren bizo­nyára segíteni fogja a közeljövőben Budapesten megjelenő új tankönyv is, amely mind felépítésében, mind tartalmában jobban megfelel a kor­szerű nyelvoktatás követelménye­inek. • Igazgató elvtárs, végezetül en­gedjen meg egy személyes vonat­kozású kérdést: milyenek az ön sze­mélyes tapasztalatai a Prágában töl­tött fél év után?- Nagy örömmel és várakozások­kal jöttem Prágába. Szép és szelle­mi értékekben oly gazdag városban dolgozhatom. Tapasztalhattam, hogy a Prágai Magyar Kulturális Központ nem légüres térben dolgo­zik, hanem olyan szakmai érdeklő­dés közepette, ami ösztönzően hat a mi munkánkra, s együttműködé­sünk további elmélyítésére. • Köszönöm a beszélgetést. SOMOGYI MÁTYÁS Lényegében erről a történelmi fo­lyamatról szól a film, persze nem­csak szöveggel, hanem látványos képek révén is. A rendező egy rendkívüli személyiség ötvennégy esztendejét eleveníti fel, s a fél évszázados küzdelemben tükrö­ződik az indiaiak eszmélkedése. szült filmben mindenki a helyén van, ez is a rendező kiegyensúlyo­zott színészvezető képességét di­cséri. Gandhi alakja - talán feles­leges is hangsúlyozni - az emberi­ségnek azt az elemi vágyát pél­dázza, hogy fegyveres erőszak nélküli, békés jövőben élhessen. Ember a hegyek kozott Még kétszer felmegyünk, aztán mára befejeztük a sizést - mondtam a gyerekeknek, amikor már látszott, hogy rosszabbra fordul az idő. Hópelyhek helyett esőt kezdett verni arcunkba az erősödő szél, nedvesedett a ruhánk. A gyerekek persze maradtak volna még, egészen sötétedésig, mint tegnap. Ami meggyőzte őket végül is: látták, hogy üresedik a völgy, a lejtőkön egyre kevesebb a síző, a felvonók tövében ritkulnak a sorok, azaz, mindenki igyekszik fedél alá. A parkolóban, amely a hegytetőn volt, még vadabb szél fújt, még sűrűbben esett. Fáztunk is már. Minél ügyesebben le a síléceket, a cipőket, aztán be az autóba, és iránya falu, ideiglenes tátrai szálláshelyünk. Közben egyik kocsi a másik után hagyta el a parkoló­helyet, meg-megcsúszva, farolva a sok tucat kerék szabdalta vastag hóban. Hamar elkészültünk mi is, csak éppen - nem indulhattunk. Pontosabban, a kocsi nem indult. Próbáltam újból begyújtani, aztán megint és megint, de a motor a sokadszori indításra is mozdulatlan maradt. Gyanítva, hogy ,,túlitta“ magát (nyitva hagytam volna reggel a szívatót?), vártam néhány percig, de semmi. Szóljunk valakinek, biztosan szívesen segít tolni, vagy akár be is húz - mondta a feleségem, s nyomában ismételni kezdték ugyanezt a gyerekek, mind türelmetlenebbül. Kiszálltam, hogy megnézzem a motorházat, hátha ráakadok valamilyen rendellenességre, melyet talán a magamfajta laikus is helyre tud hozni. Semmit sem találtam. Aztán úgy döntött a család három tagja, hogy megpróbálják megnyomni az autót. Megpróbálták. Csak a puszta ,,kimozdításához“ is nem annyi erő kellett volna, amennyi nekik volt. Egyre fogyott a reményünk, és fogytak körülöttünk a kocsik. Mi lesz akkor, ha az utolsó is elmegy, kitől kérünk segítséget?! Közben, úgy tíz méterre tőlünk és majdnem szemközt a mi Sko­dánkkal, feltűnt egy poprádi jelzésű kék Škoda. Már régen berakodtak, és be is szálltak az utasai, de még mindig nem indult el. Mint pillanatokon belül kiderült - miattunk. Vezetője ugyanis felfigyelt bajlódásunkra, anélkül, hogy tudta volna, figyelte, jutunk-e valamire a kocsival, és amikor látta, hogy motorügyben nem éppen szakértő a na­rancssárga Škoda gazdája - nem indult el. Kiszállt és megkérdezte, mi a baj. Elmondtam. Igen, ,,túl van itatva“, nedvesek a gyertyák - fordult felém a volán mellől, miután az ő kísérletére sem válaszolt a motor. Megcsináljuk - mondta. Csavarhúzót, kulcsokat kért, száraz rongyom nem volt (már), hozatott a fiával az ó kocsijukból. Ellenőrizte az elosztófejet, kiszedte és megtisztította a gyertyákat. Szakembert sejtettem kezének határozott mozdulataiban, hozzáértésről ta­núskodtak tanácsai is. ,,Nem, nem vagyok autószere­lő. Csak annyi közöm van hozzá, hogy autósiskolában tanítok, Poprádon." Közben viharossá erősödött a szél, szakadt az eső. Átnedvesedett a sikabátja, hajáról, arcáról vastagon csöpögött a víz. Negyed óra múlva kész volt, beült a kormányhoz, elfordította az indítókulcsot, és - felzúgott a motor. Köszönöm, nagyon köszönöm - mondtam, és talán nem is csak a szokás kérdeztette meg velem, mivel tartozom. Ugyan, semmi az egész - válaszolta, majd még hozzátette: a gyertyákat azért cserélje ki. Leg­alább a nevét és a címét mondja meg - kértem. Nem érdekes - válaszolta. Jobb napjaim egyike volt az a hideg és viharos ott fenn a hegyek között. Találkoztam egy Emberrel. (bodnár) A film egyik jelenete Ete és Ali _______________ Fi atalokról szól fiataloknak ez a film, mely az 1986-os év közön­ségsikere volt a Német Demokra­tikus Köztársaságban. Ügyes cse­lekménybonyolítását, üde hang­vételét általános tetszéssel fogad­ták a fiatal nézők. Két leszerelő sorkatona társadalmi beilleszke­désével foglalkozik a film. Ali atlé­ta termetű, nagy erejű fiatalember, Ete érzékenyebb, zárkózott fiú. A civil életbe visszatérve, Etenek szembe kell néznie felesége hűt­lenségével; Marita kiegyensúlyo­zatlan, bizonytalan nő, aki egyik férfitól a másikhoz csapódik, volta­képpen nem is tudja, mit akar. A két fiatalember sodródásának, kudarcainak is ő az okozója. Peter Kahane rendező - aki Waitraud Meienreis és Henry ______________(NDK-beli) Sc hneider forgatókönyve alapján készítette a filmet - a két férfi és nő kapcsolata révén olyan kérdé­seket is felvet, mint a korai házas­ság, a fiatalok érzelmi éretlensé­ge, útkeresésük és annak bukta­tói. Az alkotó a történet lezáratlan­ságával ugyan életszerűvé tette filmjét, az erkölcsi kérdésekben azonban nem jutott el az állásfog­lalásig. S ez gyengíti munkájának mondanivalóját. Alkotása nem elég meggyőző azért sem, mert figuráinak lélekrajza nincs kellő­képpen kidolgozva, tetteik nem minden esetben logikusak. Ez nemcsak a pályakezdő rendező, hanem a fiatal főszereplők (Jörg Schüttauf, Thomas Putensen, Da­niela Hoffmann) tapasztalatlansá­gával is magyarázható. -ym­Az NDK-fi lm két főszereplője

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents