Új Szó, 1987. január (40. évfolyam, 2-25. szám)
1987-01-20 / 15. szám, kedd
ÚJ szú 3 1987. I. 20. Az atomfegyverek felszámolása minden állam közös érdeke (Folytatás az 1. oldalról) lehet építeni mindenki biztonságának szilárd és megbízható építményét. A másik fél, sajnos, mindeddig nem tanúsít hasonló politikai felelősségérzetet a világ sorsáért, és nem óhajt velünk együtt részt venni ennek az építménynek az építésében. Sót mi több, még azokat az alapokat is szét akarja zúzni, amelyeket az utóbbi 15 év alatt építettünk meg. Ezzel összefüggésben teljesen egyetértünk az önök nyugtalanságával afelett, hogy összeomolhat a stratégiai fegyverek korlátozását érintő egyezmények egész struktúrája, ami beláthatatlan következménnyel járna az egész világra nézve. Ugyanakkor biztosíthatom önöket, hogy az USA jelenlegi kormánya e kérdésben és más problémákban tanúsított felelőtlen politikájával a Szovjetunió továbbra is következetesen és határozottan szembeállítja a leszerelésre és az általános biztonság megteremtésére irányuló politikáját. Megértjük, hogy sajnálattal vették tudomásul azt a kényszerű elhatározásunkat, miszerint a nukleáris robbantásokra egyoldalúan meghirdetett szovjet moratóriumot csupán az USA 1987. évi első nukleáris kísérletéig hosszabbítjuk meg. Természetesen, ha Washingtonban felülkerekedne a realista megközelítés és az Egyesült Államok csatlakozna egyoldalú akciónkhoz, akkor az atomleszerelés egész-ügye hétmér- földes léptekkel haladhatna előre. Annak ellenére, hogy az amerikaiaknak másfél évi gondolkodási időt hagytunk, sajnos, a haladás még nem következhetett be. Ugyanakkor szeretném figyelmeztetni önöket, hogy most is nyitva hagyjuk a kapukat: bármelyik napon, vagy hónapban készek vagyunk a moratóriumot felújítani, ha az USA elhatározza nukleáris robbantásainak beszüntetését. Mindennek ellenére továbbra is reméljük, hogy az amerikai fél végül hallgat a nemzetközi közösség felhívásaira, beleértve az önök nyilatkozataiban foglalt felhívásokat is, és felülvizsgálja e problémával kapcsolatos álláspontját. Szeretném megerősíteni elvhú hozzáállásunkat az atomfegyver-kísérletek általános betiltását érintő feladathoz. A nukleáris kísérletek teljes betiltását továbbra is elsőrendű intézkedésnek tartjuk az atomfegyverek korlátozásához és ezt követő felszámolásához vezető úton. A Szovjetunió e kérdés haladéktalan megoldását javasolja. És bár a nukleáris kísérletek felújítására kényszerítenek bennünket, épp oly nyomatékosan fogunk törekedni az átfoEl nem kötelezettek tanácskozása Delhiben (ČSTK) - Az el nem kötelezett országok mozgalma afrikai alapjának kilenctagú bizottsága e héten tartja ülését Delhiben. Az alap tavaly szeptemberben, a mozgalom hararei csúcsértekezlete után jött létre. Feladata, hogy erősítse az ún. frontállamok gazdasági és pénzügyi helyzetét, elősegítse a dél-afrikai és a namíbiai nemzeti felszabadító mozgalom tevékenységét, és enyhítse a pretoriai rezsim gazdasági válaszintézkedései következményeinek felszámolását. India, Zambia, Nigéria, Algéria, Argentína, Peru, Kongó, Jugoszlávia és Zimbabwe magas rangú külügyi képviselői tegnap kezdték meg tanácskozásukat, a külügyminiszterek értekezlete szerdára és csütörtökre várható, s a tervek szerint szombaton és vasárnap az állam- és kormányfők ülnek össze. Az afrikai alap bizottsága első ízben tavaly novemberben Lusaká- ban ült össze és hatnapos intézkedési tervet dolgozott ki. E dokumentum javasolja az alapvető árucikkek, a kőolaj és más energiaforrások stratégiai tartalékának létrehozását, a fajüldözőkkel vívott harc során megbomlott közlekedési és távközlési rendszer erősítését, a létfontosságú gazdasági objektumok biztonságának garantálását, a frontállamok külkereskedelme számára kedvezőtlen következmények felszámolását, szakemberek képzését a népgazdaság irányítása számára, valamint a nemzetközi közvélemény és pénzügyi források mozgósítását. gó tárgyalások megkezdésére e problémáról. E tárgyalásokat készek vagyunk bármilyen összetételben és bármilyen fórumon folytatni, természetesen az USA részvételével. Arra törekedve, hogy ne hagyjon kihasználatlanul egy alkalmat sem a nemzetközi erőfeszítések aktivizálására, a Szovjetunió már kifejezte készségét annak a javaslatnak a fel- használására, amelyet önök legutóbbi nyilatkozatukban újólag megerősítettek és amellyel segítséget ajánlanak fel a nukleáris robbantások beszüntetésének ellenőrzése során. Az USA álláspontja miatt, sajnos, a hat ország szakértőinek az önök által javasolt találkozója szovjet és amerikai szakértőkkel nem valósult meg. Továbbra is úgy véljük azonban, hogy ez igen hasznos lenne az atomfegyver-kísérletek betiltásáról szóló szerződés mielőbbi kidolgozása szempontjából. Ezzel összefüggésben arról szeretném tájékoztatni önöket, hogy ha az Egyesült Államok felülvizsgálná elutasító állásfoglalását, mi hajlandók volnánk szovjet képviselőket küldeni az önök szakembereivel való találkozóra. Ezen a találkozón lehetséges volna - tekintetbe véve az ellenőrzés területén az utóbbi időben előterjesztett összes új javaslatot - foglalkozni az olyan kölcsönösen elfogadható megoldások most már közös konkrét keresésével, amelyek később az atomfegyver-kísérletek teljes és általános tilalmáról szóló szerződés megbízható ellenőrző mechanizmusának alapjává válhatnának. Végül szeretném kifejteni azt a gondolatomat, amely nézetem szerint megfelel az önök nyilatkozata szellemének. Az, amiben sikerült megegyezni Reykjavíkban, már nem lehet többé csupán a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok tárgya: Reykjavík eredményei most közösek valamennyi ország és nemzet számára. Ez érthető. Hiszen valamennyi állam kölcsönös függősége a túlélés kérdésében,a mi kozmikus és atomévszázadunk realitásává vált, ahhoz vezet, hogy létérdekük az atomfegyverek felszámolása és az, hogy a fegyverkezési hajsza ne terjedjen ki a világűrre. Ma az államoknak, a nagy és kis államoknak ez az együttműködése az egész emberiség fennmaradásának nevében elkerülhetetlen létszükségletté vált. Üdvözlöm a delhi hatok ez irányú tartós erőfeszítéseit és szeretném biztosítani önöket, hogy a Szovjetunió is kész a legaktívabban hozzájárulni e közös ügy sikeréhez - hangsúlyozza végül Mihail Gorbacsov üzenete. Mihail Gorbacsov fentebb közölt üzenetét Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere tegnap adta át Natvar Szingh indiai külügyminiszternek, akit tegnap Moszkvában fogadott. Natvar Szingh a Szovjetunió külügyminiszterét biztosította, hogy Mihail Gorbacsov üzenetét azonnal átadja Radzsiv Gandhinak és a többi címzettnek. Nagyra értékelte az üzenet jelentőségét és hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és a delhi hatok azonos módon közelítik meg a fegyverkezési hajsza megállításának alapvető kérdéseit. Állást foglalt valamennyi állam - nagy- és kis ország - együttműködéséért a béke megőrzése és valamennyi nemzet biztonságának szavatolása érdekében. A két diplomata véleményt cserélt a szovjet-indiai kapcsolatokról és az időszerű nemzetközi problémákról. Megelégedésüket fejezték ki a két ország közötti kapcsolatok magas színvonala és dinamikus fejlődése kapcsán. Az ázsiai helyzet értékelése során mindkét fél kifejtette meggyőződését, hogy nemcsak szükséges, hanem reálisan lehetséges is megjavítani a helyzetet a világnak e részén. Éppúgy, mint a Szovjetunió, India is minden erőfeszítést megtesz a konfliktusos helyzetek kiküszöbölésére és a katonai Szembenállás enyhítésére Ázsiában és a csendesóceáni térségben. Anatolij Dobrinyin, az SZKP KB titkára is fogadta Natvar Szingh indiai külügyminisztert, aki rövid munkalátogatást tett Moszkvában. Közép-Amerika Tíztagú békemisszió térségbeli országokba látogat (ČSTK) - A panamai fővárosban hétfőre virradó éjszaka befejeződött a Contadora-csoport (Mexiko, Panama, Venezuela és Kolumbia), továbbá az ún. limai csoport (Argentína, Brazília, Peru és Uruguay) külügyminisztereinek találkozója, amelyen részt vett Javier-Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár és Joao Bae- na Soares, az Amerikai Államok Szervezetének főtitkára. A tanácskozás résztvevői tegnap kezdték meg kőrútjukat a középamerikai országokban, s a panamavárosi ülésen e körút programját vitatták meg. A békemisszió San Jóséba, Costa Rica fővárosába érkezett. A tíz politikusból álló csoport célja, hogy felújítsa a közép-amerikai helyzet békés rendezéséről szóló tárgyalásokat, amelyek az Egyesült Államok és néhány térségbeli szövetségese miatt kerültek kátyúba. Az a körülmény, hogy a misszióban részt vesz az ENSZ és az AÁSZ vezetője, arról tanúskodik, hogy nemcsak a latin-amerikai, hanem az egész nemzetközi közvélemény támogatja a Contadora- csoport békeeröfeszítéseit. A békemisszió közép-amerikai kőrútjának előestéjén Honduras, Salvador, Costa Rica és Guatemala külügyminiszterei Washington ösztönzésére külön tanácskozást tartottak és a hírek szerint kidolgozták a Contadora-javaslatok „alternatíváját“. CSENDES-: ÓCEÁN Ecuador - elnökrablás után Vargas tábornok szabadon bocsátása fejében elengedték Leon Febres Corderót (ČSTK) - León Febres Cordero ecuadori elnök, akit pénteken a Guayaquil város melletti Taura légibázison tisztek egy csoportja foglyul ejtett, vasárnap délután visszatért a fővárosba. A katonák azt követően engedték szabadon, hogy az elnök teljesítette legfőbb követelésüket: amnesztiában részesítette Franco Vargas tábornokot, a légierő letartóztatásában levő volt parancsnokát. F. Vargas tavaly lázadt fel tiltakozásul az ecuadori hadsereg vezérkarában tapasztalható korrupció ellen. Az államfő arra is ígéretet tett, hogy az ót fogságba ejtett tisztek ellen nem hoz semmilyen intézkedéseket. Febres Cordero Quitóban vasárnap részt vett két testőrének a temetésén. Mindkettőjüket a Taura bázison pénteken kirobbant lövöldözés során ölték meg. A szabadon engedett Vargas tábornok a Taura légibázisra távozott, s a hírek szerint Venezuela menedékjogot ajánlott fel neki. Mára összehívták az ecuadori parlament rendkívüli ülését, hogy megvitassa az államfő foglyul ejtése nyomán keletkezett helyzetet. A törvényhozásECUADOR ban az ellenzéknek van többsége, s megfigyelők szerint nem kizárt, hogy az elnököt - „helytelen viselkedés és tekintély- vesztés" miatt - lemondásra szólítják fel A múlt héten csütörtökön lépett életbe az afgán vezetés által meghirdetett hathónapos egyoldalú tűzszünet. Ugyanazon a napon volt az atom- és más tömegpusztító fegyverek évezred végéig történő felszámolását megfogalmazó Gor- bacsov-nyilatkozat első évfordulója, s ezen a napon kezdődött meg az atom- és űrfegyverekről folytatott szovjet-amerikai genfi tárgyalások hetedik fordulója. Nem áll szándékunkban az almát a körtével párosítani, mindenáron összefüggéseket keresni. De tény az, hogy a tűzszünetről szóló bejelentést az afgán párt rendkívüli központi bizottsági ülésén, a múlt év utolsó napján tették, s január első napjaiban az eddigi legmagasabb szintű szovjet küldöttség utazott Kabulba: Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, külügyminiszter és Anatolij Dobrinyin, az SZKP KB titkára. Nyugati hírügynökségek is felhívták a figyelmet e két esemény (a túzszüneti felhívás és a látogatás) időbeli közelségére, amiből azt a következtetést vonták le, hogy a Szovjetunió a katonai megoldás helyett a diplomáciai erőfeszítések növelésével óhajtja elősegíteni az afgán kérdés rendezését, s hogy ez összhangban áll Moszkvának az utóbbi időben többször is hangoztatott kijelentéseivel. Erre természetesen nem volt nehéz rájönni, hiszen már jó fél éve annak, hogy Mihail Gorbacsov elmondta emlékezetes beszédét Vlagyivosztokban, bejelentve: a Szovjetunió jó szándékát bizonyítandó, az előrelépés érdekében hat ezredet kivonnak Afganisztánból. Ez a múlt év őszén meg is történt. Ugyanakkor érdemes arra is emlékeztetni, Sevardnadze társaságában most KB-titkári minőségben az az Anatolij Dobrinyin tárgyalt az afgán fővárosban, aki korábban hosz- szú évekig a Szovjetunió egyesült államokbeli nagykövete volt, tehát az amerikai ügyek egyik legavatottabb ismerőjének számít. A két nagyhatalom viszonyában a hetvenes évek végén bekövetkezett elhidegülést a washingtoni propaganda (a leglényegesebb, az amerikai fegyverkezési programok helyett) éppen a szovjet csapatok afganisztáni jelenlétével magyarázza, s ez a kérdés mindmáig ütközőpontnak számít kettejük kapcsolataiban. S valahol itt találkozik egy regionális kérdés a globális nemzetközi helyzettel, az afgán nemzeti megbékélés ügye a szovjet-amerikai kapcsolatokkal, melyeknek legfontosabb alkotóelemét éppen a leszerelési kérdések alkotják. Ezért, amikor az afganisztáni helyzet mielőbbi rendezésének szükségességéről beszélünk, figyelembe vesszük e probléma nemzetközi vetületeit is. M árpedig a jelenlegi helyzet az, hogy az ország törvényes kormánya ellen hadüzenet nélküli háborút folytatnak, beavatkoznak belügyeibe. Hiába próbálják egyes objektívnak látszani akaró nyugati sajtóberkekben ördögi körnek beállítani az afgán problémát - nem az. Tótágasba merevedett érveiket talpukra állítva kapjuk meg a valós képletet: nem azért van külső beavatkozás, mert szovjet csapatok tartózkodnak Afganisztánban, hanem annak idején az afgán kormány azért kényszerült a Szovjetuniótól segítséget kérni, mert volt külső beavatkozás. A december végi KB-ülésen Nadzsib főtitkár megállapította: létrejöttek a feltételei annak, hogy az afganisztáni eseményekben gyökeres fordulat következzék be a forradalom erőinek javára. Az általános béke megteremtése életbevágóan fontos feladat, ezért javasolta az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt a tűzszünetet. A nemzeti megbékélés alapelvei egyszerűek, s mindenki számára érthetőek: az ország jelenlegi és eljövendő sorsának eldöntésekor mondjanak le a vérontásról; minden politikai erőnek, nemzetiségi csoportnak igazságos részvételt kell biztosítani a politikai és gazdasági életben; nem lesznek megtorlások a korábbi politikai tevékenységért és általános amnesztiát hirdetnek; megőrzik és továbbfejlesztik a történelmi, nemzeti és kulturális hagyományokat; tiszteletben tartják az iszlám vallást. Különösen fontos, hogy a pastu törzsek vezéreit, Nurisztán és Haza- radzsát lakóit meggyőzzék a népi hatalommal való együttműködés fontosságáról, s lehetővé kell tenni a semleges csoportoknak, hogy létrehozzák helyi hatalmi szerveiket. A lényeg, hogy a kabuli vezetés most párbeszédet ajánlott minden ellenzéki erőnek, a magukat nyíltan kormányellenesnek valló csoportoknak is. A bejelentés szerint 417 ellenforradalmi bandával - ez 37 ezer fegyverest érint - tárgyalnak a megbékélésről. Tavaly nyolcezer fegyveres állt át a kormány oldalára. Az ország vezetői tisztában vannak azzal, hogy a lakosság széles rétegei milyen erősen kötődnek a valláshoz. Az ellenforradalmi bandák is az „iszlám köztársaság“ létrehozásának jelszavával támadnak, s azzal Békejobb Kabulból érvelnek, hogy „Kabulban most hitetlenek uralkodnak“. Ezért is törekszik arra, hogy a rendezésbe mind nagyobb mértékben bevonja a vallási és a törzsi vezetőket. A helyzet bonyolultságához hozzátartozik, hogy áz ellenforradalmi bandák is széthúznak, gyakoriak közöttük a véres torzsalkodások, s különösen a pakisztáni területekről támadók okoznak nem kis fejfájást a pakisztáni kormánynak. A tűzszü- neti felhívás másnapján több bandavezér sietett a békeajánlatot azonnal elutasítani, mások pedig úgy nyilatkoztak, hogy hajlandók a kormánynyal együttműködni, mert már elegük van a testvérgyilkos háborúból. Sok mindent figyelembe kell venni az Afgán Demokratikus Köztársaság vezetőinek. Például azt, hogy milyen belső és külső erők motiválják a Pakisztánban állomásozó bandákat, s milyenek az iráni területekről támadókat (Teherán azért ösztönzi e csoportokat, mert szívesen látná, ha Afganisztánban egy iráni mintájú iszlám köztársaság jönne létre). Figyelembe kell venni a hagyományos törzsi előkelőségek még mindig jelentős befolyását, s úgyszintén az évszázadok óta nomád életmódot folytató pastu törzsek igényeit, szokásait, amelyek a vándorlásaik során sohasem vették figyelembe az államhatárokat. A kabuli vezetés komolyan gondolja, hogy a legszélesebb rétegeket be kell vonni a nemzeti megbékélés programjának megvalósításába. Ezt tanúsítja: a legfelsőbb szervek, mint a forradalmi tanács, a minisztertanács, a Nemzeti Hazafias Front 133 új taggal bővültek, s jelentős részük pártonkívüli. Készül az ország új alkotmányának tervezete is, amit aztán általános vitára bocsátanak. A tűzszünet a gyakorlatban azt jelenti, hogy az afgán fegyveres erők visszatértek laktanyáikba és a békeidőben érvényes szabályzatok szerint folytatják munkájukat. Feladatuk az államhatárok, a fontos katonai és polgári objektumok védelme, a szállítmányok biztonságának szavatolása. Ha a másik fél is tiszteletben fogja tartani, akkor ez év júniusa után is érvényben marad. Ugyanakkor azt is közölték, hogy az egyoldalú tűzszünet nem jelenthet tétlenséget, azok, akik megsértik, méltó választ kapnak. Látni kell viszont azt is, hogy a nemzeti megbékéléshez kevés az egyik fél szándéka. Moszkva és Kabul óriási lehetőséget teremtett az előrelépéshez: a hét végén megállapodtak a csapatkivonások menetrendjében is. Most azoknak is hasonlóan kellene lépniük, akik pénzzel és fegyverrel látják el az ellenforradalmárokat. A túzszüneti felhívás után washingtoni körök nem késlekedtek az elutasítással, kizárólag csak a szovjet csapatok távozását sürgették, de egy szót sem ejtettek arról, hogy felhagynak a beavatkozással, az ellenforradalmárok támogatásával. F ebruár 11-én Genfben megkezdődik a közvetett afganisztáni-pakisztáni tárgyalások újabb fordulója. A pakisztáni fővárosban is értésre adták, hogy számítanak az előrelépésre Genfben. Az elmozduláshoz az kellene, Pakisztán akadályozza meg, hogy területéről terrorakciókat indítsanak Afganisztán ellen, hogy a fegyverszállítmányok eljussanak az ellenforradalmárok táboraiba. Természetesen e fegyverek fő szállítója, az USA részéről sem ártana egy kis jóakarat. MALINÁK ISTVÁN
