Új Szó, 1987. január (40. évfolyam, 2-25. szám)

1987-01-19 / 14. szám, hétfő

Az emberi tényező szerepe ÚJ SZÚ 3 1987. I. 19. írta: Josef Kempný, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Cseh Nemzeti Tanács elnöke A nyolcvanas években szükségessé vált, hogy kidolgozzuk a fejlett szocializmus továbbfejlesztésének távlati stratégiáját. Pártunk a CSKP XVII. kongresszusán ezért megtárgyalta és jóváhagyta a társadalmi átalakulások céljait és meggyorsításuk módját 2000-ig. Stratégiánk kidolgozására ösz­tönzőleg hatott az SZKP XXVII. kongresszusa és az SZKP újszer- kesztésü programja. A társadalmi haladás új szakaszába lépünk a Szovjetunióval és az egész szo­cialista közösséggel együtt. Ez szé­lesebb összefüggéseket, internacio­nalista jelleget ad mai politikai, gaz­dasági, szociális és kulturális erőfe­szítéseinknek. Arra törekszünk, hogy gazdasági teljesítőképességünk utolérje a tő­kés országokét. Ez a feltétele an­nak, hogy jobban ki tudjuk elégíteni az emberek gazdasági és szociális szükségleteit, és egyúttal egyre na­gyobb befolyást gyakoroljunk a világ fejlődésére. A béke távlatainak, az emberek alkotómunkájának megszi­lárdítása és bővítése központi kér­dés, amelyhez szüntelenül vissza kell térnünk. Reális feltételeket teremtünk ah­hoz, hogy ezt a szinte történelmi feladatot rövid időn belül megvaló­síthassuk. Politikai tevékenységün­ket most két programra összponto­sítjuk. Jóváhagytuk a KGST-tagor- szágok tudományos-műszaki hala­dásának komplex programját 2000- ig. Ez a program magába foglalja a tudományos-műszaki elgondolá­sok legprogresszívebb irányait, a mai tudomány és technika legfon­tosabb tényeit. Nemzetközi viszony­latban az intézetek és vállalatok közti közvetlen kapcsolatok új for­máit érvényesítjük, új nemzetközi intézeteket és vállalatokat létesí­tünk. Megállapodtunk a gazdasági me­chanizmus, az irányítás és a gazdál­kodás átalakításának alapelveiben, amelyek meghatározzák a vállalatok nagyobb gazdasági önállóságához és felelősségéhez, a vállalatok önál­ló finanszírozásához, vagyis az ah­hoz vezető utat, hogy minden válla­lat eltartsa magát, és a dolgozókol­lektíva közösen érezze az átlagon felüli munka eredményeit, illetve a lemaradás következményeit is. Az év elejétől fokozatosan bevezetjük a változásokat, de teljes érvénye­sítésükhöz még számos előkészítő folyamatra van szükségünk. Ha összegezzük a napjaink ál­tal támasztott igényeket, megálla­píthatjuk, hogy a társadalmi élet számos területének alapvető áta­lakításáról van szó. Sok minden körülöttünk gyorsabban változik, mint gondolkodásunk és ez a le­maradásunk gyengíti akcióképes­ségünket. Az új stratégia megköve­teli, hogy kiemeljük minden egyes dolgozó szerepét, teljesítményét és munkaeredményeit. A siker vég­eredményben attól függ, hogy egész társadalmunkban hogyan tudjuk mozgósítani az emberek alkotó erejét. Az emberi tényező növekvő társadalmi szerepe Pártunk társadalmi vezető szere­pének betöltése során következete­sen osztálypozíciókra helyezkedik. A fejlett szocializmusért folytatott küzdelem mindenekelőtt a gazda­ság területén folyik, de céljai társa­dalmiak, meghatározza őket a mun­kásosztály és a dolgozók fejlődése. A szocializmus bekapcsolta a tö­megeket a történelmi alkotó munká­ba, az új társadalom építésébe. Anyagi jólétet teremtett számukra, lehetővé tette szellemi fejlődésüket, az állam irányításában való részvé­telüket, és megszilárdította a jövőbe vetett hitüket. Ez a társadalmi hala­dás legnagyobb mozgatóereje, a kommunizmus végső győzelmé­nek biztosítéka. Ha röviden szeretnénk jellemezni a szocializmust, bizonyára azt a le­nini gondolatot említenénk meg, mi­szerint a szocializmus a néptöme­gek élő, alkotó müve. Nemcsak az ember számára, hanem az ember révén is építjük az új társadalmat. A szocializmus egyik legnagyobb előnye a dolgozók bevonása a mun­ka, a termelőeszközökkel való gaz­dálkodás irányításába, a közügyek intézésébe. Pártunk XVII. kongresszusán Gustáv Husák elvtárs leszögezte, hogy a nép alkotó erejének mozgó­sítása további haladásunk meghatá­rozó feltételévé válik. Ezzel kapcso­latban felhívta a pártot, hogy folytas­son határozott harcot az emberek tudatáért, azért, hogy az emberek felkészüljenek a szocialista építés igényes feladatainak megvalósítá­sára. A társadalmi haladás emberi tényezője mindig jelentős volt, de még időszerűbbé válik abban az időben, amikor a haladásunkat fé­kező hibák kiküszöbölésére, hala­dásunk meggyorsítására törek­szünk. Pártunk ennek a stratégiá­nak a megvalósítását szorosan összekapcsolja az emberek alkotó aktivitásának fokozásával. Növelni kell minden dolgozó termelési és társadalmi szerepét Társadalmunk mai fejlődése azt mutatja, hogy miként nő a gazdasá­gi, kulturális és politikai életben a dolgozók szerepe. Ennek a prog­resszív fejlődésnek az alapja a dol­gozók és az egyre számottevőbb termelőerők összekapcsolásában rejlik. A munka műszaki ellátottságának javulásával és a termelés műszaki színvonalának emelkedésével pár­huzamosan minden dolgozó egyre több technikát, energiát és alap­anyagot hoz mozgásba, egyre na­gyobb hatást gyakorol a termelés végeredményeire. Megállapíthatjuk, hogy egy ipari munkásra olyan értékű energetikai és műszaki ellátottság jut, amely azonos 10-30 munkás munkájának költségeivel. A legfejlettebb üzemegységek­ben egy munkásra több millió koro­na értékű gépi berendezés esik. Képletesen azt mondhatjuk, olyan a helyzet, mintha maga dolgozna egy régebbi gyárban. Közben min­denekelőtt tudásával, a programo­zásban, a gépek beállításában, azok figyelemmel kísérésében és haté­kony kihasználásában való kollektiv részvételével irányítja ezeket a ha­talmas eszközöket. Ma minden egyes dolgozón sok­kal több múlik, mint a múltban. Mun­kája sokkal produktívabb, de lelkiis­meretessége is dönt arról, hogyan használjuk ki a nagy gazdasági érté­keket. Meg kell tanulnunk, hogy az élőmunka teljesítőképességének növelését jobban egybehangoljuk a termelés tárgyi tényezői hatékony­ságának növelésével. A munkafolyamat feltételeinek megváltozása arra kényszerít ben­nünket, hogy ne csak az elvégzett munka mennyiségével foglalkoz­zunk, hanem azzal is, hogyan gon­doskodnak a technikáról s általában a termelőeszközökről, milyen pro- duktívan és gazdaságosan használ­ják ki a munkát, a gépeket, a terüle­teket, a szállítóeszközöket, az ener­giát és az alapanyagokat. A technika színvonalának emel­kedésével összefüggésben fölösle­gesen nő azoknak az embereknek a száma, akik a gépek előkészítésé­vel és kezelésével, beállításával, karbantartásával és javításával, a minőség ellenőrzésével foglalkoz­nak. Ki kell küszöbölni az ezen a te­rületen megnyilvánuló aránytalansá­gokat, és fejleszteni az emberek képességét és hajlandóságát arra, hogy sokoldalúan gondoskodjanak a termelőeszközökről és a termelés eredményeiről. Említsük meg az emberi tényező fejlődésének további objektív ténye­zőjét. A korszerű termelőeszközök használatához gyakran magasabb szintű műveltség és szakmai tudás kell. Ugyanúgy kell alkalmazkodni az új termelési feltételekhez is. A munka és a termelési folyamat tudományos-műszaki átalakulása lehetővé teszi, hogy jobban kihasz­náljuk az emberek hagyományos műveltségét és kulturáltságát, a munkahelyek korszerűsítését arra, hogy ezeket a szellemi, ismereti és akarati feltételeket még jobban ki­bontakoztassuk, és ezzel hozzájá­ruljunk a fejlettebb személyiségek formálásához. Még egy harmadik objektív oka van annak, hogy az eddiginél sokkal többet kell foglalkoznunk a termelés emberi, szociális problémáival. Ez az ok a társadalmiasítás magasabb szintje, a kölcsönös függőség és együttműködés elmélyítése, annak szükségessége, hogy összhang le­gyen a társadalmi munka és a gaz­dasági folyamat valamennyi részt­vevője között. Az ipari vállalatok ma nagyon gyakran csak kis részét állítják elő annak, amit szállítanak. A termelési együttműködés, amint mondani szoktuk#a szállítói-megrendelői kap­csolatok, a dolgozókollektívák mé­lyebb együttműködését és versen­gését teszi szükségessé. A szociális fejlődés - a gazdasági teljesítőképesség feltétele Megfigyelhetjük, hogy a munka magasabb szintű műszaki ellátottsá­ga nemcsak a nagy teljesítményre ösztönző adminisztratív és gazda­sági tényezőktől függ. A magas szintű alkotó és komplex munka nem rendelhető el kívülről és nem kényszeríthető ki fizetéssel. Az egész irányításnak alkalmazkodnia kell az új értékekhez, amelyek között egyre fontosabb szerepük van a szociális értékeknek. Olyan kérdésekről van szó, mint a legmegfelelőbb emberek kiválasz­tása minden posztra, szakképzett­ségük növelése, a kollektív szellem elmélyítése, az elvégzett munka szerinti értékelés és javadalmazás, az új technológia elsajátítása, a szocialista tulajdon gazdagításá­hoz való hozzájárulás és a kölcsö­nös megértés. A társadalomban egyre fonto­sabbá válik, hogy az embereket munkájuk, munkájuk bonyolult­sága, a munka iránti öntudatos hozzáálásuk és a társaikkal szem­beni elvtársi viszonyuk szerint ér­tékeljük és javadalmazzuk. Ha jól fog működni a gazdasági mecha­nizmus, ez megkönnyíti az embe­rekkel végzett munkát és távlataik elérését. A problémák azonban nem oldhatók meg kizárólag a gazdaság területén. A szocializmus fontos társadalmi mechanizmust vezet be: a társadalmi igazságot, amely azon alapul, hogy az ember munkájával hogyan járul hozzá a társadalom fejlődéséhez, vagyis milyen teljesítményt nyújt. Mindenki képességei szerint, min­denkinek munkája szerint. Úgy élünk majd, ahogy dolgozunk, így fejezte ki a szocializmus a maga igazságosságának kulcsfontosságú alapelvét, szembe állítva azt a bur- zsoá rendszer igazságtalanságával. A társadalmi igazságosság meg­valósítása nagy visszhangot keltett az emberek körében a szocialista építés megkezdésének időszaká­ban, de ugyanolyan vonzó napjaink­ban is. A dolgozók jelentős részét elkedvetleníti, ha a hársadalmi igaz­ságtalanság megnyilvánulásaival ta­lálkozik. Ez gyengíti a munka és az élet szocialista értékeinek vonz­erejét. A dolgozókkal való kapcsolat megszilárdítása azt feltételezi, hogy fáradhatatlanul gondoskodjanak a negatív jelenségek kiküszöbölésé­ről ezen a területen. A magasabb szín­vonal elérése elképzelhetetlen anél­kül, hogy lényeges haladást érjünk el szociális téren. Be kell ismerni, hogy sok gazda­sági vezető annyira a gazdaság rab­ja lett, hogy nem érti meg az embe­rek társadalmi szükségleteit, nem fejleszti képességeit a társadalom irányításában, s nem eléggé otthonos ezekben a kérdésekben. Az a rend­kívül fontos feladat áll a gazdasági vezetők és az egész irányítási appa­rátus előtt, hogy képesek legyenek nagyobb mértékben kihasználni az ezirányú lehetőségeket, és a gyakorlatban jobban hangolják össze a gazdaságfejlesztés és a szociális ellátás ösztönző ha­tását. Az életszínvonal emelésének feltételei A társadalmi-gazdasági fejlődés meggyorsításának stratégiáját át­hatja az a törekvés, hogy a növekvő anyagi értékeket kihasználjuk a nép életszínvonalának emelésére. Az életszínvonalat nem értelmezzük szűkén, csupán fogyasztói szem­pontból, hanem az emberek létfelté­teleinek összességeként. Az életszínvonal emelésében hangsúlyt helyezünk a fogyasztási cikkek választékának korszerűsíté­sére és minőségükre. Ebben és a következő ötéves tervidőszakban piacra kerülnek az automata háztar­tási cikkek, a fogyasztási elektronika eszközei, köztük videomagnók, sze­mélyi számítógépek, amelyek iránt főleg a fiatal nemzedék érdeklődik. A fogyasztás növelésével együtt az egészségügyi ellátás javítására, a műveltségi szint emelésére, a sza­badidő kibővítésére, s környezetünk javítására is törekszünk. Egyre jobban tudatosítjuk, hogy szoros összefüggés van aközött, hogy az emberek hogyan dolgoz­nak, és hogyan élnek, szerves kap­csolat van a munkamód és az élet­mód között. Nemcsak abból a szem­pontból értékeljük az ember társa­dalmi meghatározottságát, hogy minden törekvésünk célja a társada­lom gazdagságának megsokszorozá­sa, hanem azt is figyelembe vesz- szük, hogy ez egyúttal a társadalmi gazdagság képzésének alappillére. Pártunk szüntelenül hangsúlyoz­za, hogy a szocialista építés aktív területének kell tekinteni a szociális szférát. Le kell küzdenünk azt a le­szűkített és egyoldalú nézetet, hogy csak a gazdasági fejlődéstől függ és csak a megteremtett gazdasági ér­tékeket használja fel. A társadalmi irá­nyítás valamennyi szubjektumának tevékenységét egyre határozottab­ban a gazdasági, szociálpolitikai és kulturális mechanizmusok tökélete­sítésére irányítjuk, hogy jobban kife­jezzék a társadalom távlati fejleszté­sének objektív szükségleteit, a tár­sadalmi érdekeket, a javadalmazás szocialista alapelveit és más szocia­lista elveket, és így hatékonyabban segítsék elő a gazdasági fejlődés meggyorsítása emberi tényezőjé­nek szükséges fejlesztését. A szocialista építés mai szaka­szában alapvető követelmény, hogy kihasználjuk a társadalmi források mozgósításának minden lehetőségét. Természetesen min­denekelőtt azokra fordítjuk figyel­münket, amelyeknek kulcsfontos­ságú jelentőségük van a gazda­ság intenzifikálásában, a teljesítő­képesség növelésében. Ilyen a fejlett tudomány és technika, a gazdasági struktúra átalakítása, a nemzetközi szocialista tudomá­nyos-műszaki és gazdasági in­tegráció elmélyítése. A demokratikus alapelvek elmélyítése Nagy jelentőséget kell tulajdoníta­ni annak, hogy feltárjuk a társadalmi haladás meggyorsításának tartalé­kait. Ezért az embereket egyre job­ban be kell vonni az irányításba. Az irányítás további fejlesztése során azzal számolunk, hogy nő a vállala­tok önállósága, és minden egyes dolgozó munkája az önelszámolás elvein alapszik majd. Ez azt jelenti, fokozzuk azt a követelményt, hogy mindenki eredményeivel hozzájárul­jon a kiadások fedezéséhez. Fontos lépéseket tesz a szak- szervezeti mozgalom. Jóváhagytuk a kollektív szerződések megkötésé­re és ellenőrzésre, a kezdeménye­ző tervezésére és a kötelezettségvál­lalási mozgalomra vonatkozó új alapelveket. Hasonló feladatok áll­nak a Nemzeti Front többi szerveze­te előtt. Ezek teljes mértékben vo­natkoznak a képviseleti testületekre is. És így meghatározzák a Cseh Nemzeti Tanács munkájának irányát is. A szocialista demokrácia meg­erősíti az új társadalmi rendszer al­kotó erejét, lehetővé teszi, hogy az alkotó tevékenység a néptömegek aktivitásának tipikus jele legyen. El­ső ízben nemcsak a kiváltságos osztályt, henem az összes dolgozót is bevonja a vállalkozásba. Ez olyan történelmi vívmány, amelynek jelen­tősége a továbbiakban fokozódik. A társadalmi haladás meggyorsí­tásának stratégiáját eredményesen tudjuk megvalósítani, ha egyensúlyt teremtünk a társadalmi folyamatok, valamint a tudományos-műszaki, gazdasági, ökológiai, kulturális, esz­mei-nevelési és erkölcsi folyamatok között. Emlékeztetni akarok arra, amit ezzel kapcsolatban Mihail Gorba­csov elvtárs hangsúlyozott, „...min­den állami, gazdasági és társadalmi szervezet, központi és helyi szerv kötelessége, hogy állandó figyelmet szenteljen a szociális kérdések­nek. E kérdések mögött élő embe­rek, a holnapi nappal kapcsolatos mai gondjaink állnak. A szocialista társadalom nem fejlődhet hatéko­nyan mindaddig, amíg nem találja meg a társadalmi élet minden terüle­tén a tömegek alkotó tevékenységé­nek aktivizálásához vezető új utakat.“ Politikai tevékenységünkben szem előtt kell tartanunk azt, hogy munkánk egyrészt nagyobb anyagi és kulturális értékeket teremtsen, másrészt hozzájáruljon az egyre fej­lettebb szocialista ember formálásá­hoz. A társadalmi erők közül az ember a legjelentősebb erő. A ČKD Kompresz- szorgyártó Üzeme és a CSTA Termo- mechanikai Intéze­te közösen lézeres anemométert vásá­rolt a kompresszo­rokban áramló le­vegő sebességé­nek mérésére. A műszer segítsé­gével nyert adato­kat a nagyobb tel­jesítményű gépek tervezésekor hasz­nosítják. A felvéte­len dr. Viktor Pla- ček, a CSTA Ter- momechanlkai In­tézetének munka­társa a részecskék mennyiségét sza­bályozza, s ezek segítségével mér­hető a kompresz- szorokban áramló levegő sebessége. (Jan Vrabec felvétele - ČTK)

Next

/
Thumbnails
Contents